Kelet-Magyarország, 1976. február (33. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-08 / 33. szám
6 KELET-MAGYARORSZÁG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 1976. február 8. VITA A ° DÖGÉI ISKOLÁBAN Űj tantervi dokumentumok A VITATOTT KEMÉNY ZSIGMOND Az Oktatási Minisztérium 1975. őszén az új általános és gimnáziumi tantervi dokumentumokat vitára bocsájtotta. Megyénkből Doge, Gulács, Nyírparasznya. Nyírtelek, Tiszakerecseny és a mátészalkai Esze Tamás Gimnázium nevelőtestülete mondott véleményt az előzetes tervekről. 1975 NOVEMBERÉBEN nem mindennapi értekezletre készülődött a dögéi nevelőtestület. A megyei művelődésügyi osztály kérésére — Szabolcs-Szatmár pedagógusai nevében és képviseletében — részt vállaltak a következő évtizedek tanterveinek megalkotásában. A testület tagjai alaposan felkészültek a vitára. Előzetesen tanulmányozták a dokumentum-tervezeteket. Az igazgatói irodában már jegyzettel, fejlegyzésekkel a birtokukban foglaltak helyet. Nehezen indult a beszélgetés. Nagy Bertalan igazgató bevezetőjében kiemelte az oktatás tartalmi korszerűsítésének szükségességét, és hangsúlyozta kollektívájuk felelősségét. AZ ÜJ TANTERVI TERVEZET már első osztálytól kedzve rendszeres természettudományos képzést teáz lehetővé. A környezetismeretet ötödik osztályban is tanítják majd. így az alsó és a felső tagozat közötti éles határ elmosódik. Hatodik osztálytól pedig differenciálódik a képzés. A matematika tanterve az eddiginél jobban épít az előző év munkájára — jegyezte meg Takács Józsefné tanárnő. Gondolkodtat, gyakorlatiasságra nevel. Szűcs Tiborné szerint alkalmas arra, hogy a tanulók képesek legyenek önálló tanulásra és önellenőrzésre, mások gondolatainak megértésére és mérlegelésre. A tanterv tartalmában történt változás magasabb matematikai műveltséget nyújt. Dudás lAszlóné a fizika tantervéről mondott véleményt: A törzsanyagban megjelölt minimumot teljesíthetőnek tartom iskolánk jelenlegi körülményei között is. Elmondták a véleményüket a kémia és a biológia tantervekről. A kémia mostani tanterve elavult, mondhatnánk tudománytalan ismeretet is tartalmaz. Kevésbé támaszkodik a tanulók önálló ismeretszerzésére. Nem ismerik meg a tanulók a fontos vegyipari termékeket, azok előállítását, fontosságát — summázta véleményét Vincze Gyuláné tanárnő. Az új tanterv már 7. osztályban lehetőséget ad az atomok vizsgálatára. Ez már tudományos szemlélet kialakulásához vezet. Galsai Pongrác: Segélykérő levél Tisztelt Szerkesztő Ür! Szíves elnézését kérem e pár soraim zavarása miatt. De régi olvasója vagyok a cikkeinek, történeteinek és egyéb folyóiratainak. Ebből úgy látom, ön egy intelligens önuralommal rendelkező, műkedvelő ember, aki szívesen vájkál a sebzett szívekben. Már régóta meg akartam írni ezt a levelet, de a rosáz tanácsadóim visszatartottak. Most már azonban nem bírom fékezni magam a toliammal. Kérem, segítsen rajtam, adjon tanácsot, mert a szocializmust és a békét építő rendszer törvényei szerint akarok eljárni. Az öcsém elhamvasztásának a költségeiről van szó. Hatvannyolc éves, mások által csinos leány vagyok. Kis gerincferdülésem ellenére is vonzó külsőmet nem a véletlen adta. Mind a mai napig megerőszakoltam magam érte. Már húszéves koromban akadt egy rendes kérőm. De kiadtam az útját, mert rá akart beszélni, hogy a nemi életet még a házasság előtt sajátítsuk el. Neki aztán nyoma veszett a háború vérzivatarában. Kacér tekintetem és szép, gyöngyházfényű bőröm miatt később is sokan udvaroltak, többek közt egy tánc- és illemtanár is. Én azonban nem engedtem a férfivilág unszolásának, mert az ideális lelkem kergetett. így maradtam egyedül, s lettem áldozata a családnak. Van egy kis megtakarított pénzem, szép bútoraim, az udvarban baromfi, disznó, kutya, galamb, minden, csak az igazi diszharmónia hiányzik. Jelenleg a súlyos beteg öcsémmel, és annak 24 és 21 éves. két ronda vénkisasszony lányával élek együtt. Ök teszik kálváriává az életem. A házat az öcsémmel ketten örököltük. így még az a szerencse, hogy a halála után csak az enyém lesz az élvezet. Az öcsém egy összeférhetetlen, erkölcstelen és primitív ember. Amikor a felesége elhunyt, állandó kicsapongásokra adta a fejét. Sokáig vad házasságot, illetve szerelmi epizódot tartott lenn a szomszédban lakó, rossz hírű özvegyasszonnyal. Én fél évig nj'eltem. De aztán az ávrákra való tekintettel tetten értem őket. Attól féltem, ha így megy tovább, az öcsémet előbb-utóbb nemi bajjal ruházzák fel. Megpróbáltam a nőt először szép szóval jó útra téríteni, majd amikor nem ment szépen, megpróbáltam csúnyán. Ezért az öcsém ellenszenvessé vált ellenem. Az a rossz emlékű asszony később elköltözött a szomszédból, valaki mással állt össze, egy új házasságnak vetette alá magát. Ezt nevezik szerelmi hűségnek? Az öcsém akkor bánatában italozni kezdett. mini férfi- és női fodrász az üzletből egyenesen a — A tervezet magasabb szintű absztrakciót kíván, mint a jelenlegi anyag — tette hozzá az igazgató. ELŐNYÖSEN ^VÁLTOZIK az órakeret a a biológiai ismerétek tanításában. Az eddiginél szorosabban épít a környezetismeretre. A technika tantárgyként való tanítása lehetővé teszi egységes technikai alapműveltség kialakítását. Elgondolkodtató a tantervkészítőknek is Szűcs Tiborné megjegyzése: A feladatok megoldására 7. és 8. osztályban a heti 1,5 óra kevés. A követelmény magas szintű, nem átlagos képességű tanulóhoz van mérve A történelem lesz az egyetlen új tantárgy az 5. osztályban. Az oktatási párthatározatnak megfelelően e tárgy jobban fogja szolgálni az állarhpolgári nevelést. Ezért neve is történelem és állampolgári ismeretekre változik. Nagy Bertalan igazgató: a történelem tanítási anyagának belső arányai megváltoznak. Sokrétűbb, gazdagabb lesz, kronologikus képszerűségre épül. Megismerkednek a tanulók az egyetemes történelem összefüggéseivel, a magyar történelem eseményeivel. Helyesnek tartom, hogy nagyobb figyelmet fordít az állampolgári nevelésre. Dicsérték a magyar irodalom tantervét, mert középpontjában az ember áll. Ebben látom legnagyobb értékét — vázolta véleményét Szabó Gyuláné. PARÁZS VITAT VÁLTOTT KI az osztályfőnöki órák tanterve (3—8. osztályok számára) és a tanórán, illetve az iskolán kívüli nevelés terve. Vincze Gyuláné jegyezte meg: az új tantervben a tanulók tudatformálása fontos szerepet tölt be. Ezért eszmeileg-politikailag jól felkészült osztályfőnökökre van szükség és jobb együttműködésre az ifjúsági és társadalmi szervekkel. A tervezet kiemeli a sokoldalúságot fejlesztő tevékenységet, az aktivitást, öntevékenységet és önállóságot — fejezte be az erről szóló vitát az igazgató. A viták előtt az OPI-ban feltették a kérdést: célszerű-e az új tanterveket előzetes formájukban, viszonylag kezdeti készültségi szinten széles körben megvitatni? A dögéi példa is bizonyította, hogy igen. A kezdet kezdetén kell véleményt mondani a legilletékesebbeknek. Dögén ezt megtették. 41 oldalas jegyzőkönyvüket elküldték az Országos Pedagógiai Intézetnek. Dr. Tóth László korcsmába ment, gyakran beilluminált. Ilyenkor mindig csak zűrt és zavart engem. Én elhatároztam, hogy leszoktatom az italról. Már mindent elkövettem, amit csak mondtak. A kancsójába gyíkot raktam, de kidobta, és megitta a bort. Legyeket is tettem belé, de az sem használt Most már azonban magától nem bírja a szeszt. Valami súlyos vesebaja van, a szíve is elégtelen, ötven kilóra fogyott. Hónapok óta föl sem kel az ágyból, enni se tud. Bármelyik nap elköltözhet az élők sorából. Az orvos szerint csoda, hegy idáig is húzta. A két lányról már szavakat sem találok. Az öregebbik ápolónő, a kisebbik postai berakó. De egyformán durva, szőrös lelküek. Az autóbuszon általam ismeretlen, idegen férfiakkal csókolódznak, szidják a népi államot, meg a szakszervezetet, és este csak azért járnak haza, hogy legyen hol lefeküdni. Jellemző, hogy az öcsém fiókjában a múltkor egy Gerovit nevű antibébi injekciót találtam, műanyag kapszulában. Talán a szegény öcsém használja? A rádiót sokszor olyan hangosra állítják, hogy ne halljam, miről beszélgetnek. De én el tudom képzelni! Az sincs kizárva, hogy éjszaka, amikor alszom, idegen egyéneket fogadnak a lakásban. Tőlük minden kitelik. Alattomosságuk nem ismer határt! Már arra gondoltam, ha olyan gyógyszert kaphatnék, amitől ébren aludnék, vagyis álmomban fenn tudnék maradni, legalább egy-két hétig... De állítólag ilyen gyógyszer nincs. A két ronda lány azt állítja, hogy ők tartják, gondoskodjék az apjukat. Na, szép kis gondoskodás! Hiszen az öcsém 1200 forint nyugdíjat kap, s már hónapok óta csak tejen és tejbe aprított kenyéren él... Kedves Szerkesztő Ür! És most jönnék elő az én nagy promlémámmal. Ha az öcsém elhalálozik, az sztk 800 forintot ad a hamvasztásra, ami tudtommal nem fedezi az öszszes kiadásokat. Kérdésem: mennyibe kerül egy tisztességes elhamvasztás? Hány forintot kellene a saját erőnkből hozzápótolnunk? Négyszázat? ötszázat? A virágokról és egyéb költségekről ne is beszéljünk ... Az öcsémnek sohasem volt megtakarított pénze, amíg élni tudott, az összes nyugdíja lement a torkán. Azóta meg a lányok vették fel a járandóságait. A szúette, öreg bútorai nem érnek semmit, a Bizományi ingyen sem viszi el, s különben is a lányai akarják használni. Nekem van 10—15 ezer forint megspórolt pénzem. De nem erre a célra. És kérdéses, hogy az előzmények után, mint oldalági örökös, köteles vagyok-e a hamvasztás fönnmaradó költségeibe beszállni? Kérem Szerkesztő Urat, ne a nyilvánosság előtt válaszoljon. Ugyanis visszatetszést szülhet, hogy szegény, magatehetetlen, nincstelen öcsém jelenleg még él. További jó egészséget kíván, és mielőbbi válaszát várja: Tobákovics Aranka (Pontos irányítószám, helységnév, lakcím.) Míg korai kulturális örökségünkből napjainkra jórészt kihulltak a reprezentánsok, s így a nemzet kollektív emlékezete szűkölködik bennük, addig közelmúltbeli irodalomtörténetünk nagy neveit illetően már éppen fordított helyzet állott elő: a bőség zavarával küszködünk. Csakis ezen az alapon érthető még valamelyest, hogy Vörösmarty, Arany és Petőfi neve mellett már-már az olyan sajátos színvilágé és örökbecsű értékeket képviselő kortársnagyságoknak is aiig-alig jut hely, mint Madách és Katona, vagy a szintén több évtizedes politikai múlttal rendelkező és egy írói pálya gazdag termését adó Kemény Zsigmond. Közismert, hogy ő a csupán töredékeiben fennmaradt „Izabella királyné és a remete”, az „Élet és ábránd”, „A hírlapszerkesztő naplója” és mindenekelőtt a nagyobb írói és élettapasztalatra valló „Korteskedés és ellenszerei”, az 1850-ből származó „Forradalom után”, a következő évből datált „Még egy szó a forradalom után” és „A szív örvényei”, az 1852-ben napvilágot látott „Férj és nő”, valamint az „Erény és illem”, az 1855—57 között írt „özvegy és; leánya”, az 1858—59-ből való „A rajongók” és „A rajongók”-kal egyidejűleg fogant, de végleges formát csak 1862-re nyert „Zord idő” szerzője. A fentiekben felsorolt politikai tárgyú írásai és regényei mellett az olyan esszéit is számon kell tartanunk, mint a Széchenyiről, a két Wesselényiről és a Gyulai Pálról írottak. Annál is inkább, mert irodalomtörténetírásunk szerint.___esszéi, történeti arcképei annyira egyenrangú társai regényeinek, hogy ... fölmerült a vélemény, tulajdonképpen ezekben találta meg a tehetségének leginkább megfelelt formát” a 160 éve született és száz éve halott Kemény Zsigmond. Halála napját még csak-osak tudjuk is, de hogy pontosan mikor is született, arra vonatkozóan már aligha sikerül ilyen egyértelmű választ adni. A Kemény-írta naplójegyaetek nagyon is kétes hitelű közlése szerint 1815-ben, ismeretlen helyen született. Ugyanakkor a szülőhelyére vonatkozóan az „Izabella királyné és a remete” című regényében azt olvashatjuk, hogy „... Vine (Alvinc) születésem ... helye”. Születési dátumát illetően Garda Samu 1891-ben. az Irodalomtörténeti Közlemények 290—293. oldalán megjelent tanulmányában, a „Hol született báró Kemény Zsigmond ?’’ban közzétett alvinci református egyházközség anyakönyvi bejegyzése kételyeket eloszlatóan állítja, hogy 1814. június 26-án már meg is keresztelték Kemény Sámuel báró és Tsóka Rozália első gyermekét, Zsigmondot. Peráze, a születési hely és időpont körüli bizonytalanság — noha az a Kemény megítélése körüli problémákkal társul is — még nem lehet ok a félreállításra. Már csak az értékekben gazdag életműve iránti megbecsülésünk miatt sem lehet csupán csak előre gyártott mondatsablonokkal elintézni; kikerülni a nehézségeket, mint azt a két világháború közötti hivatalos horthysta szemléletű felfogás tette: kikiáltva az első számú magyar regényírónak. De úgy sem, mint ahogyan az ötvenes évek mereven elutasító alapállása minősítette: a kétségkívül nem mindennapi tehetséggel megáldott politikusban és íróban csak a forradalomellenes magatartás megtestesítőjét látta. Mindezek ellenére, a két véglet után sem az az elégtétel-szolgáltatás járható útja, amelyen Nagy Miklós indult el Kemény-kismonográfiájában (Nagy Miklós: Kemény Zsigmond. Irodalomtörténeti Kiskönyvtár. Magyar írók 7. Budapest, 1972. 258 p.): kibékíteni a tüzet a vízzel, a forradalmat az ellenforradalommal. Kemény Zsigmond politikai állásfoglalásai, regényírói megnyilatkozásai lényegesen ámyaltabbak voltak annál, semmint, hogy egyszerűen beskatulyázhatnánk. A személye körüli viták máig el nem ült hullámait, a mellőzést a politikus 1849 utáni meghasonlása, s az író nehézkes nyelvezete váltotta ki. De Szerb Antal annak idején jó szemmel meglátta benne a vérbeli regényírót, még ha tárgyilagosan al is ismerte, hogy ennek ellenére „... teljességgel hiányzik belőle a mesélés öröme, nehezen, küzdelmesen érkeznek mondatai egymás után, mintha nagyon messziről jönnének, sivatagokon és jégmezőkön át, és elfáradnának, mire a papírosra ér keznek”. Sőt, kritikájában tovább megy. Tudatában van annak, hogy „Az olvasó roppant távolságot érez „ábránd és élet”, írói szándék és megvalósulás között. Az íróban valami csodálatos belső szózene és gondolatgazdagság élhetett, aminek a megvalósult mű csak halvány töredéke, vetülete”. Ez lehet az oka háttérbe szorulásának. Csak Péterfy Jenő 1881-es summázása nyugtat meg némileg bennünket. Azt hiszem, időtlenül érvényes: „Csak az vígasztal, hogy amint Kemény nem lehetett divattá soha, a divat sem fogja megölni soha”. Tidrenczel Sándor Megjelent a Szovjet Irodalom februári száma A Szovjet Irodalom februári száma természetesen az SZKP XXV. kongresszusának jegyében készült. Ebből az alkalomból a lapot a pártot köszöntő verscsokor nyitja meg. Ebből is kiemelkedik Majakovszkij Leninpoémájának részlete, amelyet az orosz eredeti mellett Veress Miklós fordításában olvashattunk, s így végre magyarul is ízelítőt kaphatunk e mű szelleme, eszmeisége mellett költői kvalitásából is. Meg kell még említenünk itt a kitűnő litván költő Eduardas Miezelaitis: Ember című versét is, amely Tandori Dezső tolmácsolásában szólal meg, s a korszerű kommunista embereszményt rajzolja. Ugyancsak elválaszthatatlan a kongreszszustól Aleszandr Gelman drámájának, az Egy pébéülés jegyzőkönyvének közlése. A darab azzal indul, hogy egy építőbrigád nem hajlandó felvenni a prémiumot. E példátlan eset megvitatására gyűlik össze az üzemi pártbizottság, s jut el a vita során a szocialista demokrácia legalapvetőbb kérdésének felvetéséig. S e kérdések közül is a legfontosabb: vajon elég érett-e a munkásosztály arra, hogy 'beleszóljon a saját üzeme, a saját munkahelye dolgaiba. S a darab végül azt bizonyítja, hogy a Potapov birgád nemcsak erre érett, hanem még messzebb lát, mint az üzem vezetői, a szűkös vállalati érdek, a tervszámok nem egészen tiszta eszközökkel történő „lesírásával” szemben látja a népgazdasági érdeket, s annak nevében utasítja vissza a prémiumot. S ebből az alaphelyzetből persze már korántsem ilyen világosan áttekinthető konfliktusok és bonyodalmak származnak, s a szerző ugyanis a szocialista demokrácia problémáját a termelési kérdések teljes összefüggésében igyekszik feltárni, megragadni. A szovjet szerzők művei mellett Köpeczi Béla, Baranyi Feme és Fekete Gyula mondja el gondolatait a szovjet párt soron lévő kongresszusával kapcsolatban, s ezenkívül két kongresszusi küldött, Olesz Honcsar és Alekszandr Fokin portréját, életútját olvashatjuk a lapban. Folytatódik az orosz és szovjet irodalom magyar fordítóit bemutató sorozat a Makai Imrével készített beszélgetéssel. Tolsztoj, Dosztojevszkij, Solohov és annyi más orosz és szovjet író fordítójától nemcsak munkájáról, de életéről, s a történelemről is sok érdekeset tudunk meg, hisz Makai Imre például tagja volt a legendás hírű Görgey partizán zászlóaljnak. Marianna Sztrojeva és Horvai István párbeszéde a Csehov-darabok magyar és szovjet rendezési problémáiba, Csehov értelmezésének gondjaiba enged bepillantást, Kazimir Károly pedig Tovsztonogovról ír izgalmas emberi és szakmai portrét, s egyúttal vallomást. Különösen gazdag a folyóirat Szemle rovata. Olvashatunk itt a közelmúltban megjelent Lipatov-regényről, amely megjelenésekor a Szovjetunióban heves vitát váltott ki, hiszen a Legenda az igazgatóról az új típusú, könnyedebb, de célratörőbb vezetési módszerek mellett tör lándzsát. Ezenkívül két recenzió a lap következő, márciusi számában megjelenő művet harangoznak be: Vlagyimir Lavrov Valentyin Raszputyin regényéről, Vaszil Bikov pedig Csingiz Ajtmatov új kisregényéről ír.
