Kelet-Magyarország, 1976. február (33. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-07 / 32. szám
1976. február 7. KELET-MAGYARORSZÁG 3 TSZ-TAGOKNAK Az igazi takarékosság BÁRMENNYIRE TISZTELETRE MÉLTÓNAK TARTJUK is, hogy a vegyipari vállalatok az anyag- és energiatakarékosság jegyében hozott intézkedéseikkel tavaly 450 millió forintot tettek • bele a népgazdaság pénztárába, meggyőződésünk: a cégek egy részénél csupán az egyensúlyt állították helyre, azaz véget vetettek a pazarlásnak. A takarékosság és a pocsékolás megakadályozása ugyanis, bár összetartozó, de kétféle teendő. Ott, ahol nem engedik sárba gyúrni a cementet, az épületszerelvényeket, ahol inkább bemennek a raktár mélyére, mintsem hogy kiadják a kéznél levő, de a szükséges méretet jóval meghaladó rúdacélt, csupán azt teszik, ami természetes. Ami természetes kellene, hogy legyen; útját állják a fölös felhasználásnak. Mindenütt meglelhetjük ezt? Sajnos, szó sincs erről. Ezért fogadjuk fenntartással azok büszkélkedését, akik nágy buzgalommal részletezik. mi mindent tettek a takarékosságért, ám némi faggatódzás után kiderül, pusztán néhány lyukat tömtek be, ahol eddig a semmibe hullott anyag és energia. Be kell látnunk: hosszú éveken át a termelők — de a nem termelő területek szintén — csekély jelentőséget tulajdonítottak annak, mihez menynyit s mit használnak fel. Eléggé általános gyakorlat visszaszorítása tehát a cél, azaz nem érhető el könnyen. Elengedhetetlensége viszont vitathatatlan, mivel a termelés növekedése automatikusan gyarapítja az anyag- és energiaszükségletet. Ha ezt tetézi a fölös felhasználás, akkor megoldhatatlan feladat elé kerülünk. TAVALY TIZENHAROMMILLIARD FORINT értékű műtrágyát juttatott a földbe a mezőgazdaság. Álljunk csak meg! Valóban maradéktalanul a földbe került e nagy summa ellenértéke ? Ott és úgy, ahogyan a legcélszerűbb? A szakemberek számítása szerint a tárolási és egyéb veszteségek legkevesebb 10—15 százalékkal vámolják meg az évről évre növekvő műtrágyamennyiséget. Ehhez még adjuk hozzá a szakszerűtlen felhasználás, á fölös földbetevés becsült adatait, s akkor igazán meghökkenhetünk: az áru negyedét, forintban 3,2 milliárdot megtakaríthatnának! Példatárunk — s ez korántsem öröm — rendkívül gazdag. Bárhová tekintünk ugyanis, föllelhetjük a réseket, nyílásokat, melyeken át veszendőbe megy az. ami mindannyiunk javát szolgálhatná. Jó dolog, hogy tervezők és gyártók napirendre tűzték a szerszámgépek előállításának anyag- és energiaigényét, illetve ezek mérséklését. Igen, akad itt is megtakarítani való. Még több azonban ott, ahol a termékösszetétel életkorát rögzítik a gyártási dokumentumok. Ezekből egyebek mellett kideríthetjük, hogy a hazánkban ma készített un. egyetemes szerszámgépek teljes termelésén belül ötvennyolc százalékos arányt képviselnek azok a konstrukciók, amelyek életkora — a prototípus elfogadásától számítva — tizenegy és húsz év között van! Vajon a munka társadalmi hatékonyságát tekintve nem itt lehet keresni az igazi megtakarítások forrásait? Hiszen a szerszámgépek nemzetközi árszínvonala a legutóbbi esztendőkben átlagosan évenként nyolc-tíz százalékkal emelkedett. A magyar termékek exportárai ugyanakkor ezen a területen csak öthét százalékos növekedést értek el. NE BECSÜLJÜK LE MINDAZT, ami a legutóbbi két esztendőben a takarékosság, a meglevő források ésszerűbb hasznosítása érdekében történt. Fontosak ezek az eredmények. Ám elismerő értékelésük nem ok arra, hogy bárhol is elégedettek legyenek. Eljutottak egyről kettőre, de háromra még nem. Esetlegesek, bátortalanok azok a kezdeményezések, amelyek az igazi takarékossághoz, s ezzel a dolgok nehezebb részéhez kapcsolódnak. Mert könynyebb áttekinthetővé tenni az; anyagelszámoltatási rendl szert . s ez sem csekély lépés —, mint egy új, az anyagot, az energiát, azélőmunkát fajlagosan jobban hasznosító termékkel előrukkolni. Csakhogy a legtökéletesebb anyagelszámoltatási rendszer is keveset ér, ha a műhelyből, az üzemből olyan áru kerül ki, amilyet a talpraesett kereskedők kinnal-keservvel tudnak eladni. Ahol időben fölfedezik, miként kapcsolódik az egyszerűbb út a bonyolultabbhoz, mi módon követi a pazarlás megakadályozását a tényleges takarékosság, ott már azt sem lesz nehéz meglelni, ami a szűkebb és nagyobb közösségnek hasznos, mert célszerű. A HÓDEKÖT tiszalöki gyárában egy láncöltéses tűzőgépre kiegészítő apparátot szereltek, ezzel a női pulóverek nyakfeltűzését gyorsabbá tették, ezenkívül pontosabb és szebb munkát végezhetnek a géppel. Képünkön: Hergelt Anikó az új géppel. (Elek Emil felvétele) Vajon mi késztethette Lakatos Mihályt, a mátészalkai termelőszö vetkezet sertéskombinátjának dolgozóját, hogy szabad idejében analfabétákat tanítson? Bizonyára sokan fel. tették már ezt a kérdést, hiszen a hatgyermekes családapa foglalkozásától merőben eltérő feladatra vállalkozott. Valamiféle belső kényszer sugallta, hogy ezt tegye. Szerencsés embernek tartja magát, mert tanulhatott. Azt vallja és aszerint is él, hogy a tanulás nem lehet öncélú. Különösen az ő esetében nem, amikor egykori környezetében még ma is igen sok az írástudatlan. Hogy is kezdődött? A múlt év nya rán tervét levélben megírta a megyei tanács művelődésügyi osztályának. Elképzelését támogatták, s a megye Mátészalkai Városi Tanácsot bízta meg az ügy további segítésével. Mindenütt felismerték a kezdeményezés jelentőségét. Szívesen adott helyet, és minden egyéb támogatást, a mátészalkai Hősök terei általános iskola igazgatója is, a jó részt Lakatos Mihály által szervezett — hivatalos nevén — alapismereti I. tanfolyam számára. Mindezt azonban megelőzte a szervezés. Igaz az a latin közmondás, hogy „hasonló a hasonlónak örül”, őt valóban szívesen és bizalommal fogadták az Ecsedi úti cigánytelepen és mindenütt, ahol megfordult. De amikor már a tanulásra terelődött a szó, korántsem voltak egy nézeten. „Minek ez nekünk.” „Eddig is megvoltunk, ezután is jó lesz így” stb. — hangzottak a megjegyzések. Az okos érvelés — hogy milyen nagyszerű dolog az, ha valaki olvasni tud, és hogy milyen más az, ha a kereszt helyett a nevét írja valaki a hivatalos papírra — mint mindig, most is sikert hozott. A betuvető lakatos Igaz, kezdetben többen voltak, mert most — amikor az összejövetelek száma a harmincat is meghaladta — már csak hatan vannak, de egy biztos, ez a hat ember már nem lesz analfabéta. Nem volt tehát hiábavaló Lakatos Mihály fáradozása. Hetente két alkalommal, hétfőn és kedden jönnek össze. Az első órát mindig Huszti Irén fiatal pedagógus tartja, nagy-nagy türelemmel és szeretettel. Az ő közreműködése nélkülözhetetlen, hiszen a módszeres oktatás a felnőtteknél sem kerülhető el. A következő órákban a gyakorlás következik, és ez már Lakatos Mihály irányításával folyik. Bevallotta, hogy bizony egy kicsit nehezebben megy a betűformálás, mint gondolta. De olykor egy-egy bíztató szó is elegendő, hogy átsegítse őket a nehézségeken. Például a tanfolyam kezdetén megígérte, ha minden jól megy, karácsonykor már mindenki le fogja írni a nevét Ez ugyan nem sikerült, hiszen decemberben még csak a „p” betűnél tartottak. A tanfolyam felén már túl vannak. Lakatos Mihály változatlanul nagy lelkesedéssel és felelősséggel tartja össze a kis közösséget. Soha nem keseredik el, a kudarcokat is elviseli, amint azt is, hogy egy néhányan már kezdetben cserbenhagyták. Célját végsősoron elérte, hiszen mikor elkezdte, arra gondolt: ha csak egy páran tanulnak meg írni, akkor is érdemes hozzáfogni. És ma már biztos, hogy ez sikerülni fog. Közben pedig ő maga is egy új, a pedagógus pálya vonzásába került. Bizonyára ennek az eredménye új elhatározása: pedagógus Szeretne lenni, és az idén jelentkezik a nyíregyházi tanárképző főiskolára. Soltész Agnes Csökkentették a nyugdíjkorhatárt Az 1976. január 1-én életbe lépett törvény értelmében fokozatosan csökkentik a tsz-tagok nyugdíjkorhatárát. Az intézkedés megyénkben az idén több mint ezer embert érint. Az új törvény lényegéről a Szabolcs-Szatmár megyei Termelőszövetkezetek Területi Szövetségén kaptunk tájékoztatót. A feltételek Ismeretes, hogy a termelőszövetkezetek férfidolgozói 65, a nődolgozói pedig 60 éves korukban mehettek öregségi nyugdíjba. Január 1-től a nyugdíjkorhatár egy évvel csökkent, tehát az idén már a 64 éves férfiak és az 59 éves nők is nyugdíjba vonulhatnak — az előírt feltételek mellett. Jövőre a férfiak 63, a nők 58 éves korukban érik el a nyugdíjkorhatárt. így 1980-ban a termelőszövetkezeti dolgozók nyugdíjkorhatára azonos lesz az ipari dolgozók és az alkalmazottak' nyugdíjkorhatárával. Az említett életkorok mellett még két feltétele van a nyugdíjigény kielégítésének. Egyik a 10 éves tsz-tagsági viszony, másik az, hogy a nyugdíjra igényt tartóknak úgynevezett „nyugdíjévvel” kell rendelkezni. Utóbbi azt jelenti, hogy a férfiaknak legalább évi 150, a nőknek legalább évi 100 ledolgozott munkanapot kell igazolni. (A munkanapokat 10 órával számolják.) Az ügyintézés Az ügyintézés módja a következő: mivel minden termelőszövetkezetben van SZTK-ügyintéző, jó, ha először őt keresik meg a nyugdíj előtt állók. Nyugdíjigényüket közvetlenül a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóság Szabolcs-Szatmár megyei Igazgatóságára is benyújthatják, de ekkor az ügyintézést a tsz-től kért adatok megérkezésig lassul. A tsz-ekben dolgozó SZTK- ügyintézőket megfelelően oktatták az ügyintézés módjáról, tehát ajánlatos először hozzájuk fordulni. Ők megfelelő nyomtatványt és felvilágosítást adnak a nyugdíjra igényt tartóknak. Előkészítő bizottságok A A nagyobb termelőszövetkezetekben ajánlatos nyugdíjelőkészítő bizottságot létrehozni. A nyugdíj összegének megállapításánál az utolsó három év havi átlagkeresetét veszik figyelembe. Nyugdíjként a havi átlagkereset 33 százalékát fizetik, de ez az összeg 810 forintnál kevesebb nem lehet. A nyugdíjas tsz-tagok a termelőszövetkezetükben továbbra is végezhetnek fizikai munkát, de évente maximum 1260 órát. Ha viszont a férfiak évente legalább 150, a nők legalább 100 napot dolgoznak, akkor ugyanazok a kedvezmények illetik meg őket, amelyek az aktív tsztagokat is megilletnek. (n. I.) Az MSZMP Központi Bizottsága 1974 decemberében határozatot hozott a gazdasági munka színvonalának javítására. Minden ember a maga munkaterületén tudja legjobban, hogy mi az, amin változtatni kell. Ezért kérdezünk meg sorozatunkban vezetőt és beosztottat, ipari és mezőgazdasági munkást: milyen területen lát eddig kihasználatlan tartalékokat. Aki válaszol: dr. Szendrei István, a Tejipari Vállalat igazgatója. — Ahhoz, hogy jobban, hatékonyabban dolgozhassunk, az alapokat már megteremtettük. A IV. ötéves tervben felépült a nyíregyházi tejüzem és tejporgyár, épül és májusban szeretnénk a próbaüzemelést megkezdeni a napi 200 ezer liter kapacitású mátészalkai éjkezési tejporgyárban, a felvásárolt tej minőségének javítása, megóvása érdekében 25 új tejbegyűjtőt építettünk, 50 községben szereltünk fel mélyhűtő berendezést, létrehoztuk és gyors ütemben fejlesztettük szállítókapacitásunkat és 70 szakboltot nyitottunk a tej- és tejtermékellátás javítására. Az egyre felkészültebb szakembergárda, a korszerű berendezések a minőségben is lényeges javulást eredményeztek. Az elmúlt évben elért 3,7 százalékos minőséggel országosan a hatodikok voltunk, s úgy gondolom, ez is hozzájárult, hogy az országos 4—5 százalék helyett nálunk 10 százalékkal nőtt a tej- és tejtermékek forgalma. Korántsem azért szóltam az eredményekről, mert ezt valamiféle plafonnak tekinteném, de így van ezzel a vállalat ezer dolgozója is. Tovább kell javítanunk és gyakorlatiasabbá kell tennünk a kapcsolatot a tejtermelőkkel, többet kell segítenünk a tenyésztési munkában, a takarmányjuttatások közvetítésében, különösen ami a háztáji gazdaságokat illeti, hiszen megyénkben innen származik a tejmennyiség 59 százaléka. A jó és egyre javuló kapcsolatokat jellemzi, hogy a tejtermelők 92 százaléka csatlakozott a tejtermelési versenyhez, már januárban 8 százalékkal több tejet kaptunk, mint tavaly januárban. Termékeink minőségét is tovább szeretnénk javítani: 3,75 százalékos minőséget tűztünk ki célul, any-Dr. Szendrei István nyit, amennyit a tavalyi országos verseny győztese elért. Komoly tartalékokat láttunk a vállalat szervezetének korszerűsítésében, profiltisztítást hajtunk végre vállalaton belül és a környező megyék vállalataival együttműködve is. Borsod, Hajdú, Szabolcs és a közép-magyarországi vállalat szerződését pénteken írjuk alá (tegnap megtörtént) amely szerint mi nem készítünk pesti étkezési túrót, félliteres kakaót, ezt Debrecentől kapjuk, s helyette étkezési túrót, Túró Rudit, joghurtot, kefirt szállítunk nekik. Borsodnak 5 és 10 dekás vajat adunk, ezzel megszüntetjük a hűtőházi tárolást, költséget takarítunk meg, jobb lesz a minőségés csökken a készletállományunk is. Felosztottuk Hajdú megyével az ország területét a tejpor elosztására is, így megszűnik az eddigi össze-visszaszállítás is. A hatékonyságot javítjuk azzal az intézkedéssel, hogy ahol mélyhűtő van, onnan naponta csak egyszer szállítjuk el a tejet, hogy Nyíregyházán és Mátészalkán a kereskedelemtől visszaszállított tej fölözésére megteremtjük a műszaki feltételeket, a sovány tejből pedig takarmánytejport állítunk elő. Üzemeinkben olyan üzemelési rendszert alakítunk ki, amely csökkenti a energiafelhasználást, az áruforgalom terén csökkentjük az adminisztrációt. A felsoroltak csak egy részét képezik azoknak az intézkedéseknek, amelyekkel munkánkat jobbá igyekszünk tenni. S hogy ez sikerül, arra garancia: a döntéseket a dolgozókkal együtt dolgoztuk ki, így végrehajtásukat valamenynyien magukénak érzik. Molnár László és Szabó József üvegesek a KEMÉV-telep műhelyében szabják az üvegtáblákat. A méretre darabolt üvegmunkák a huszti „INTERGAS” építkezéséhez készülnek. (Hammel József felvétele) VÁLASZOL LEHETNE JOBBAN?
