Kelet-Magyarország, 1976. február (33. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-01 / 27. szám

1976. február 1. KELET-MAGYARORSZÁG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 5 A felvágás Mondták, s kiderült: így igaz, az egyik intézményünk méreg­drága, mégpedig dollárért kap­ható tudományos műszert vá­sárolt. Nosza, kiálthatnánk fel, végre ilyen is van, jobban megy majd a munka. A nagy lelkesedést azonban gyorsan lehűtötték a hozzáértők, akik szerint egy ilyen műszerhez egy sor kutató, egy jól kidolgozott tudományos program is kellene, különben nem tud­ják kihasználni. Mindez pedig még nincs, legfeljebb a csírák láthatók. Más­képpen: gomb van, már csupán a ka­bát kell hozzá. Elgondolkodik az ember ezen a dolgon, s rájön: nem is olyan véletlen ez az egész. Tulajdonképpen egy nem túl lelkesítő jelenség magasabb fokon, dollárosított változatban. Nem másról van szó, mint a „nézzétek, nekem már ilyen is van”-ról. Gyakorta hisszük azt, hogy ha valamit megszerzünk, az egy­ben valamiféle rangot is ad. De leg­alábbis tekintélyt. Valójában egyféle önámítás ez, hiszen hamar kiderül, hogy a kezdeti lelkesedést elfújja a nehézsé­gek szellője, s ami ma meglett, holnap már legfeljebb mutogatnivaló. Vagy éppen ez lenne a fő? A mu­togatás? Félő, hogy igen. Hadd pukkad­jon a másik. Eközben el lehet kendőzni más dolgok hiányát. Egy bunda példá­ul nem csak egy kecses-csábos testet ta­karhat, de elterelheti a figyelmet a tá­tongó könyvespolcról is. Egy drága mű­szer — de betyárul jól is fest! — nézése közben talán még az emberről is el le­het feledkezni. Vagyis néha az ember szkeptikus egy-egy drága valami lát­tán, és minden, még a legkisebb gyanú is beárnyékolja megszerzésének hősivé magasztosított körülményeit. Persze nagy baj' lenne az általáno­sítás, hiszen ezzel kétségbe vonnánk a fejlődést, az előrelépést, a gazdagodást. De éppen a valós szükséglet, a reális gazdagodás védelmében érdemes figyel­ni a látszatokra. Van ebből bőven. Ilyen az a hangverseny-látogatás, melynek cél­ja a divatbemutató, az a balettra jára­tás, ami mögött a barátnő bosszantása húzódik, vagy hogy más példát hozzunk: egy olyan megyeszékhelyet érintő komp­lex vizsgálat elvégeztetése is, melyet még a Város vezető testületé sem tár­gyal meg, de fő, hogy van. Világos, hogy az emberek emiatt bosszúsak. Ha éppen nem dühösek. Hi­szen a pénzért meg kell dolgozni. Ha közt érintő a pazarlás, akkor ki-ki a fe­lelősséget kéri számon, ha maszek a lát­szat, akkor pedig a józan eszet. Hogy meddő ez a hadakozás? Lehet. Még az se lenne baj, ha vitába bocsátkoznánk: hol végződik a pazarló ön- és közbe­csapás, és hol kezdődik az okos gyara­podás. Vagy kell ezen vitatkozni? Meg­győződésem, hogy amikor közügyről van szó, nemcsak vitatkozni kell, de a társadalmi kontroll segítségével bekuk­kantani is érdemes a kulissza mögé. Műszer, balettcipő, bunda, kerítés — megannyi Potemkin-fal. Nem szegénysé­günket rejtjük mögé, csupán ostobasá­gunkat. A baj csak az, amíg az egyszeri orosz herceg olcsó falakból csinált mű­falut, addig a mi falaink igencsak sok­ba kerülnek. Az okos élethez pedig hoz­zátartozik az is, hogy ki-ki felméri le­hetőségeit, s nem szégyelli a szerénysé­get sem. Nem is szégyellnivaló. Kevés­bé az, mint a látszat, a megkozmetiká­zott valóság, a külszín, a — nevezzük nevén a gyermeket — a felvágás. Jólenne ráfogni ezt is arra: örö­költük a hajlamot. De ne te­gyük. Ismerjük be, termeljük, sőt újratermeljük. A hivatali vezető azért, hogy szebbnek tessék, s okosabbnak, a másik ember meg, hogy cifra ragyogásával tűnjék ki. Jobb ha tartjuk az ütemet, nem hagyjuk ki a fej­lődés lépcsőit, nem játszuk a Krőzust akkor, amikor nincs kincseskamránk. Azaz mégis van. Szerénységünk, okos­ságunk, ésszerűségünk található benne. Keressük! És találjuk is meg! Bürget Lajos Vasárnapi I Szilágyi Imrével, a KSH megyei interjú_____| igazgatóságának vezetőjével Á statisztika szerepéről Tulajdonképpen mit nevezünk sta­tisztikának? — A meghatározás szó szerint: „Tömeges jelenségek, folyamatok számbeli adatait ösz­­szegyűjtő, nyilvántartó, elemző és feldolgozó tudomány”. Mióta foglalkoznak ezzel a tudo­mánnyal? lomány számlálását, s időszakonként csiná­lunk reprezentatív felmérést, úgynevezett mikrocenzust. Havonta mintegy ötszáz sza­bolcsi család életéről, jövedelméről és fo­gyasztásáról kaphatunk képet. A nagy számok törvénye alapján választunk ki családokat. Név nélkül futnak az adatok, s nagyon vi­gyázunk rá, hogy azok senki illetéktelen tu­domására ne jussanak. £ Mit mutat egy ilyen felmérés? nám szétválasztani. Az embernek mind a két funkcióban kötelessége küzdeni a jóért, a ne­gatív helyzetkép változtatásáért. A Miben áll a közéletisége, illetve ho­gyan segít ehhez a statisztika? — Már a biblia is beszél arról, hogy nép­számlálást tartottak. Vagyis a statisztikára az­óta van szükség, amióta állam létezik. Az ál­lam igényli, hogy a legfontosabb adatokat is­merje a lakosságról, tájékozódjon anyagi hely­zetéről. Hazánkban 110 éve van hivatalos sta­tisztikai szolgálat. De már azt megelőzően is voltak európahírű statisztikusaink. A szocia­lista államban tovább nőtt e tudomány sze­repe, hiszen itt tervgazdálkodást folytatunk, s ehhez a nyilvántartás és elemzés nélkülöz­hetetlen. A Milyen az összegyűjtés és feldolgo­w zás útja? — Van egy törvény, amely kiosztja a sze­repeket több évre. Most például öt évre elő­re meghatározza, hogy melyik szervnek mi­ről, hogyan kell beszámolnia. Van állami sta­tisztika, igazgatási és úgynevezett önkéntes statisztika. Az állami a KSH kezében van. A mi munkánkban alapvető, hogy mind a tár­sadalmat, mind a gazdaságot sokoldalúan megismerjük, s az ismereteket az illetékes szervek rendelkezésére bocsássuk, amelyek azokat hatékonyan felhasználhatják. Az igaz­gatási statisztikát a különböző minisztériu­mok, illetve a megyei tanács vezetői rendel­hetik eL Ez operatív jellegű. Az önkéntes sta­tisztikát a különböző szervek kérhetik. Maradjunk a KSH-nál. Hányán fog lalkoznak a megyében statisztikával? — Ebből tudunk a megye jövedelmi és fogyasztási adataira következtetni. A családok ugyanis a legkülönbözőbb területekről valók, különböző foglalkozásúak és jövedelműek. Mégis — azon az alapon, hogy ha meg akar­juk tudni mennyi a tenger sótartalma, ahhoz nem kell az egész tengert kimerni, csak min­tát venni és elemezni — szinte teljesen hű képet kapunk az életszínvonalról. A Ezek elemzése után milyen követ­keztetésekre jutunk? — Arra például, hogy megyénkben nö­vekszik a foglalkoztatottság, tért hódít az ipar, stabilizálódik a mezőgazdaság. Ezek segítenek ahhoz, hogy nagyobb legyen a jövedelem, nö­vekedjék a fogyasztás, még a táplálkozásban is közeledjünk az országos mutatókhoz. Ér­dekes, hogy míg korábban az itt élők nagy részének fő tápláléka volt a burgonya, a liszt és a zsír — lényegesen magasabb mértékben mint az országban másutt, — ma már az egészségesebb és vitamindús ételeké a vezető szerep. De a háztartások felszereltsége is sok­kal kedvezőbb mint korábban. Hogy e terüle­ten is felzárkózhassunk az országos átlaghoz, abban is a gazdasági fejlődés játszik elsőren­dű szerepet. Nos, a statisztikus ezeknek az adatoknak a folyamatos ismertetésével segí­tette és segítheti továbbra is, hogy megyénk hitelt érdemlően"érvelhessen az országos szer­veknél, s nem csupán valamilyen általános hiányérzetre panaszkodva. — Nálunk kilencvenketten. De megyénk iparvállalatainál, tanácsainál és más területe­ken is dolgoznak statisztikusok. Tulajdonkép­pen több százan. £ Ha csak tízévenként tartanak nép­­számlálást, honnan tudták például, hogy Nyíregyháza lakossága 1976. ja­nuár elsején meghaladta a kilenc­­venegy ezret? A Vagyis a statisztika egy nagy szer­­w vezet megyénkben is. Sokan kérdez­hetik: miért van erre szükség? — Az elején már érintettem, hogy miért. Hozzátenném meg, hogy a statisztikus mun­kája nem látványos. Még akkor sem az, ha sok anyagunk jelenik meg évente a legkülön­bözőbb témákról. Munkánk kettős irányú. Egyrészt Budapestre továbbítjuk a begyűjtött, ellenőrzött és feldolgozott anyagokat, más­részt azokat hol csak mint számokat, de az esetek nagy részében sokoldalú vizsgálódás után mint elemzést adjuk át a megyei vezető szerveknek. — Ismerj ült a sok évi ki-bevándorlás és a természetes szaporulás adatait. Ezek birto­kában állapítottuk meg, s ebben aligha té­vedhetünk néhány száznál többet. A Az ön munkahelyéről tehát át lehet látni az egész terepet? — Aki kicsit is ért a számok nyelvén, an­nak igen. Márpedig ha igen, akkor kötelessége felhívni a figyelmet az eredményekre. ^ És a problémákra is? — Igen. — Módomban áll, hogy összevessem a megye helyzetét az országos, sőt a nemzetközi adatokkal is. Ez nagy helyzeti előny a köz­életi poszton. Ezen kívül különböző szakla­pokban publikál az ember. Munkát kaptam a TIT-ben, a Közgazdasági Társaságban, a Sza­­bolcs-Szatmári Szemle szerkesztő bizottságá­ban is. Lehetőségem adódik, hogy sok helyre, sok réteghez eljusson a statisztikus mondani­valója: előadásokkal, írásokkal és más mó­don. Sokszor el is mondom, hogy milyen mélyről indultunk, s hogy úgy hagyjuk ma­gunk mögött az alapvető problémákat, mint a gátfutó az akadályokat. De persze van még akadály bőven. A Bizonyára hallott egy, a statisztiká­­w ról szóló éléről? — Amely szerint a statisztika olyan, mint a bikini? Hogy a lényeget takarja el? Azt hi­szem ezen jót lehet nevetni, de nem ez az igazság. Mun Icánk ugyanis éppen a valóság feltárása, széles körű ismertetése. Ez segített eddig is abban, hogy a megye hiteles adatok birtokában és feltárásával küzdhessen a to­vábblépésért. Lakosságunk van annyira fel­nőtt, hogy nemcsak eltűri, de igényli is a va­lóság teljes megismerését. így lehet bevonni aztán törekvéseink elérésébe. Elérni, hogy a meglévő forintokhoz hozzá tegye a saját mun­káját. eszét, erejét. A A statisztikus tevékenysége tehát tu­w lajdonképpen párhuzamos a megyei vezető szervekével? — Erre azt mondhatnám, hogy egy célért dolgozunk. A megyei szervek egyrészt fel­használják adatainkat munkájukban. Másrészt megismertetik velünk, hogy milyen kérdések­kel foglalkoznak most és a jövőben. Mi erre előre készülünk, reagálunk. Most például a megyei pártbizottságnak a szabolcsi iparosí­tás általános jellegű natását segítjük számba venni. A termelésen kívül a társadalomra, az egyénre, a településekre gyakorolt hatását is. Ismernünk kell az ilyen jellegű munkához a párt- és kormányhatározatokat. Ezek alapján nem csak kérésre, de a nélkül is kötelessé­günk jelezni az eredményt és gondot egyaránt. Vagyis arna törekszünk, hogy a vezetésit min­dennapos és távlati gondjai megoldásában se­gítsük. a Tehát a statisztikus politikus is? a Mire kíváncsiak a statisztikusok? — Tulajdonképpen mindenre, de elsősor­ban a társadalmi és gazdasági életre. Ennek érdekeben van amit havonta, van amit meg­határozott esetekben kérünk. Ha most azt kérdezem, hogyan ala­kult az utóbbi időben a megyében az életszínvonal, meg tudná mondani? A Milyen problémákat lát ma a sza­bolcsi statisztikus? — Azt például, hogy a lényeges javulás ellenére még ma is gond a nők foglalkoztatá­sa annak összes hátrányával együtt. Mert egy nem dolgozó nőnek nem jár táppénz, szülési szabadság, gyermekgondozási segély. Vagyis azon kívül, hogy másaknak kell eltartaniuk, — Igen. Bár a gyorsaság és a mélység at­tól függ, milyen részletesen kérdezné. Össze tudnánk-e hasonlítani, hogy 1961-ben, a mezőgazdaság átszerve­zésének befejező évében, illetve 1975- ben milyen volt a megyében a ter­mésátlag például kukoricából? — Perceken belül. 1961-ben holdanként kereken tíz mázsa termett májusi morzsolt - ban számolva. Ez tonnában 170 ezer 341. Ta­valy 21,9 mázsa volt a holdankénti átlag, vagyis 386 ezer 775 tonna. Majdnem ugyan­azon a területen 216 ezer tonnával termett több. Ezt jelelenti a szocialista mezőgazdaság! A gépesítés, a kemizálás. S ha hozzávenném, hogy hány emberrel kevesebb termelte ezt a mennyiséget, vagy például, hogy mennyivel kevesebbet kellett dolgozni, mint 14 évvel ez­előtt, akkor még érdekesebb lenne a kép. Hin­nék az egy adatnak is számtalan vetülete van. Még az életszínvonalra is nagymértékben utal. Azt is mutatja, hogy egy s más történt ebben a megyében az elmúlt másfél évtized során. Vannak úgynevezett reprezentatív felméréseik. Mire kellenek ezek? az ingyenes társadalmi juttatások jelentős ré­széből is kizárt. Ezt természetesen a családok jövedelme is megérzi. Az egy főre jutó jöve­delem nálunk ezért is alacsonyabb, mint az ország06 átlag. Vagy az egészségügyi ellátás­ban — ahol szintén hallatlanul nagy a fej­lődés — a szükségeshez és az országos hely­zethez- képest sem kis gondok vannak. Sok az üres körzet, a lakosság számához képest kevés az általános kórházi ágy és mindinkább gond a szakorvosi létszám a kórházakban, rendelőkben. Vagy azt is, hogy erőfeszítéseink ellenére is mélyen az országos átlag alatt ren­delkezünk közművekkel. A Az ön hivatalában — ha csupán sta­­w tisztikus is az ember — kötelessége együttérezni a megyével. Szilágyi elvtárs azonban a megyei tanács vég­rehajtó bizottságának tagja, így te­hát közéleti ember is. E minőségében pedig egyáltalán nem elég már a jel­zés. Hogyan tud élni lehetőségével a közélet fórumain? — Mint statisztikusnak sem lehet hall­— Teljes körű népszámlálást tízévenként Satni a2 eredményről, a gondokról. Én tehát tartunk. 2—3 évenként végezzük az állatál- a statisztikust és a közéleti embert nem tud­— Aki ezt jól akarja csinálni, annak nemcsak a közgazdasági kérdésekben, de a napi politikában is kellően járatosnak kell lennie. Megvannak ehhez önöknél a szemé­lyi feltételek? — Szerintem meg. A szorgalom, a lelke­sedés, az érdeklődés és a felelősségtudat is. Munkatársaink igyekeznek a számok mögött felfedezni a politikai tendenciákat, s mivel a mi politikánk emberközpontú, következéskép­pen látni az embert, annak tevékenységét is. Ha nem így lenne, e nélkül láttatni sem tud­nánk. Mennyire pontosak és megbízhatóak a megyei igazgatóság adatai? — Két dolgot kell említenem. Az egyik: mindent megteszünk ennek érdekében. Sokol­dalú ellenőrzéssel is. Nem csak azt nézzük, hogy például a tsz mit mond arról, hány ser­tést, mennyi búzát adott el. Ezt a felvásárló szerveknél is ellenőrizzük. Mindent számsza­kilag és logikusan vizsgálunk, hiszen itt nem mindegy mennyire pontosak a beérkező és kimenő adataink. Nem mondom, hogy soha nem történt még hiba, de a korrektségre hallat­lanul nagy gondot fordítunk. A másik: miután tudjuk, hogy adataink alapján sokszor húsba­­vérbe vágó döntések születnek, ezért még be­csületbeli kötelességünk is a lehető legna­gyobb precizitás. Abból indulunk ki, hogy az adat megbízhatóságának megingása a statisz­tika létét veszélyezteti. Ez mindent megma­gyaráz. Köszönöm az interjút. Kopka János

Next

/
Oldalképek
Tartalom