Kelet-Magyarország, 1976. február (33. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-06 / 31. szám
1976. február 6. KELET-MAGYARORSZAG 3 Á hatékonyság lényege NAGYON EGYSZERŰ EZ: minél kedvezőbb arányt, különbséget mutat valamilyen gazdasági cél elérésekor a ráfordítások és a hozamok öszszevetése, természetesen a hozamok javára, annál hatékonyabb valamilyen tevékenység. Nagyon bonyolult ez: a termelés nem durván kovácsolt láncszemek egybeillesztése, hanem finom selyemszálak sűrű fonata. Sokszor úgy tűnik, e szálak nem hasonlíthatók egymáshoz, más esetben viszont csalt nagyító alatt fedezhetők fel eltéréseik. Hagyjuk a képletességet: a hatékonyság fogalma és mérése ma egyike a legtöbbet vitatott közgazdasági kérdéseknek világszerte. Ennek ellenére — a szükségszerűségnek engedve — minden ország elemzi gazdasági hatékonyságát, s ezt teszik a különböző ipari, mezőgazdasági, szállítási, kereskedelmi stb. vállalatok is. A háziasszonyoknak nem kell magyarázni, hogy pocsékol, ha túl vastagon hámozza a burgonyát, ha oly’ sokat főz, hogy az étel felét végül kiöntik. A gyár, a szövetkezet „háziasszonyainak” tekintete már könnyebben elsiklik az ilyesmi fölött. Megnyugtatja őket, hogy a tervezettnek megfelelő a nyereség, az átlagnál nem jobb, de nem is rosszabb a jövedelmezőség. Ezért azután elsikkad, mit lehetett volna elérni a rendelkezésre álló emberekkel, anyagokkal, eszközökkel, ha szervezettebb a munka, ha takarékosabb a felhasználás. Engedjük meg a leegyszerűsítést: ha száz forint ráfordítás fejében 110 forintot kapok a termékért — avagy az árujellegű szolgáltatásért —, akkor hatékonyabban dolgoztam, mint azok, akik csak 105 forintot érnek el. Azoknál igen. Ám másoktól elmaradtam, mert ők — azonos feltételek mellett — száz forint fejében 115-öt tehettek a pénztárba. S azért, mert vették a fáradságot ahhoz, hogy az addig forgácsolással előállított alkatrészeket sajtológépen, háromszoros termelékenységgel készítsék. Mert nem voltak restek, s fölkutatták azt a festési technológiát, amely azonos minőségű bevonat mellett a korábbi festékmennyiségnek csupán felét igényli; mert hozzányúltak tartalékaikhoz, javították munkájuk hatékonyságát. A TARTALÉKOK KÍNÁLJÁK tehát a megoldást? Sok más mellett. Hiszen hatékonyabbá válik a munka akkor is, ha a meglevő termelőberendezéseket jobban kihasználják, ha az addig gyártott terméket korszerűbbel, előnyösebb áron értékesíthetővel váltják fel, ha csökkentik az egységnyi árura jutó munkaidő-ráfordítást. S ez még mindig csak egyebek közötti tényezők sorolása. Akkor viszont úgy tűnhet, hogy lényegében minden kapcsolódik a hatékonysághoz, vagy mégsem? A gazdálkodás eredményességének lemérése más utakon, módszerekkel történik a népgazdaság egészében, s megint más formában a különböző termelői egységeknél. Ez utóbbiak számára a hatékonyság alapvető feltételeit a gazdaságpolitika határozza meg, egyrészt kötelező előírásokkal — például az árképzés módjának meghatározásával —, másrészt ösztönzésekkel, így hitelek nyújtásával, fejlesztési hozzájárulásokkal stb. A döntő az, hogy egy-egy termelői közösség az adott kereteken belül miként hasznosítja forrásait: alacsony, közepes vagy jó hatékonysággal. Húzzuk alá mégegyszer az adott kereteket, hiszen a gazdasági életben is igaz, hogy az árnyékát senki át nem lépheti. Jó néhány feltétel befolyásolja tehát a vállalati munka hatékonyságát — ahogy a népgazdasági hatékonyságot szintén, elsőként a rendelkezésre álló termelőerők színvonala —, ám legalább ugyanennyi tényezőnél szabad a pálya, s az dönt, ki igyekezett a legésszerűbben a cél felé. Napjainkban sajnos nem mondhatjuk el általános érvénnyel, hogy e szabad pályákon hatalmas lenne a tülekedés. A termelők magatartásának gyakori jellemzője, hogy külső okokban, akadályokban vélik megtalálni a lehetségesnél kisebb hatékonyság magyarázatát, s a megoldást is kapun kívülről várják. TÜL NAGY FIGYELEM TERELŐDÖTT a fejlesztési lehetőségekre, s ezért alig valami marad a már meglevő adottságok hasznosítására. Oktalanság lenne tagadni, hogy' a hatékonyság javításához olykor elengedhetetlenek a beruházások — sőt, sok esetben éppen a nagy összegek ésszerű befektetése növeli a népgazdasági és vállalati méretű hatékonyságot, elég utalni az ún. olefingromramra, a közúti járműgyártásra —, de azt sem lehet vitatni, hogy a rendelkezésre álló anyagok, eszközök felhasználása távolról sincs az optimum közelében. S hasonló a helyzet a szervezéssel, a munkaerő foglalkoztatásával, a nemzetközi munkamegosztással. A népgazdaság ötödik Ötéves tervéről elfogadott törvény kimondja: „A gazdaságpolitika fő irányvonala a társadalmi termelés hatékonyságának erőteljes növelése legyen. Ennek érdekében gyors ütemben kell fokozni a munka termelékenységét, jobban ki kell használni az álló- és forgóalapokat s a felhalmozási eszközöket, fokozottan kell takarékoskodni az energiával és a termelés anyagi ráfordításával.” A hatékonyság lényege nem abban van, hogy mit óhajtanánk elérni, megvalósítani, hanem abban, mi az, amit szükségleteinkkel összhangban megtehetünk, amihez az eszközök rendelkezésre állnak. S ha mindezt megvalósítottuk, amire módunk nyílott, ami forrásainkat a legcélszerűbben hasznosította, nos, akkor szavaink a tettek révén megkapják aranyfedezetüket. M. O. Vízmiíkorszerűsftések A fokozódó ütemű közműfejlesztés, a jó ivóvíz biztosítása mellett jelentős rekonstrukciós munkákat is tervez a régebben épült vízműveknél a Szabolcs-Szatmár megyei Víz és Csatornamű Vállalat. Az üzembiztonság növelését célzó, az ötödik ötéves terv időszakában tervezett rekonstrukció során kicserélik az elavult gépi berendezéseket, s ahol szükséges, tartalékkutakat is fúrnak. Jelentős munkák elvégzésére kerül sor elsősorban a nyíregyházi vízműhöz tartozó kótaji víznyerő telepen. Ugyancsak üzembiztonsági célokat szolgál az URH hírközlőhálózat kiépítése is. — Munkában az esztergályosok. Sikeres évek az ISG-ben A napokban értékelte a mátészalkai városi pártbizottság a város ipari üzemeinek IV. ötéves tervben végzett munkáját. Kitűnt, hogy az Ipari Szerelvény és Gépgyár mátészalkai gyárában az eltelt idő alatt szép sikereket értek el. Termelési értéküket 100 millió forinttal növelték az 1970-es 40 millió forinttal szemben. A vállalat nyeresége is szépen alakult, az ötéves terv első évében még 250 ezer forint veszteséggel, míg az 1975-ös esztendőt 27 millió forint nyereséggel zárták. Jelentős gazdasági és szociális sikereket is elkönyvelhetnek. Ebben nagy szerepük van a gyárban dolgozó brigádoknak. Az ISG-ben ebben az esztendőben 150 millió forintos termelési tervet valósítanak meg, továbbra is fő gyártmányuk az acél- és ammóniaszelepek, valamint a kondenzedények gyártása. Ezekből nagy mennyiséget exportra is gyártanak, többek között a Szovjetunióba és Svédországba. Huzrik Gézáné másoló-esztergagéppel végzi munkáját. Elek Emil képriportja Csorba Mihály szakmunkás a szelepek összeszerelését végzi. Vass László gépbeállító, a II. Rákóczi Ferenc szocialista brigád vezetője. Radiátoröntés Kisvárdán. (Hammel József felv.) Zárszámadási részközgyűlések Nyírteleken Nyereséggel zárta az elmúlt gazdasági évet a nyírteleki Dózsa Termelőszövetkezet. Az eredményes évzáráshoz hozzátartozik még az is, hogy két évvel ezelőtt az 1973-as évet tizennégymillió forint veszteséggel fejezte be a közös gazdaság. Most ötmilliós nyereségről számolhattak be a tagságnak. A nagy terület, illetve taglétszám miatt a szövetkezetben részközgyűléseket szerveztek, amelyek kedden kezdődtek. Az utolsó, befejező részközgyűlésre február 5-én 9 órakor került sor Nyírteleken a dózsaszőlősi rész 8 tantermes iskolájában. Ezúttal a termelőszövetkezet I-es üzemegységében dolgozó tagokat tájékoztatták az eredményekről és a további feladatokról. Ha ritkán a falumba kerülök, meglátogat Lajos bátyám, egyik távoli rokon. Nagyidejű ember, közel a nyolcvanhoz. De még most őszön is, miután leadott a háztájiból két kövér sertést, három fiatalabbat vett tartani, meghizlalni. Nyugtalan természete nem hagyja, hogy idejéhez öregedve „megadja” magát. Szeret elbeszélgetni, idők kévéjét egymásra rakni, néha csak egy tapasztalatát, észrevételét elmondani. Most is csak addig várt, míg elhelyezkedett az asztal melletti karosszéken. A szokásos hogysmint vagytok? érdeklődés után, mindjárt a saját témájára váltott. Hova jutottunk, te egyisten?! Gyermeket vár az unokám, az elsőt. Még pár hónap. De máris megvan a rácsos ágy felszerelve, rengeteg játszóval. Meg a kocsi is. Amilyen a divat... — No és, baj az? — Nem, dehogy. Éppenséggel csak mondom, mi van. Mert mikor az unokám anyja született, ajjaj! — Mi volt akkor? — Még bölcső se, amibe tegyük. Kilecszázhuszonkettőben. Meguntam, mennyit nyaggatott a feleségem bölcső után. Egyszereiben nem jutott rá, képtelenek voltunk előteremteni. — Irmus mégsem fogadná el, hogy nem bölcsőben nőtt fel — kötöttem görcsöt a szálon. — Eszed tokja, nagyokos — vág vissza a bátyja. — Persze, hogy lett. Kölcsön. Egyik jobb módú családtól. Két napszámért. Kaszálni hívtak. Ugyancsak megizzadtam, megdolgoztam érte, a feleségem kívánságáért. Mikor eljött az ideje, vissza is kellett adni a bölcsőt. Adták másnak. Uzsoráért. Mint sok egyebet akkor. — Mi is az Irmus? Dolgozik? — Telefonközpontot kezel a vállalatnál. Hamarosan nyugdíjba mehet. Férjének is, ha jól tudom, két éve van hátra a munkaidőből... — S az unoka, akiről szó van? — Szemüvegcsiszoló. Tanulta. Jó pénzes munka. Férje körzeti villanyszerelő. — Akkor minden rendben. Az is, hogy divatos kocsija, játszótere lesz a dédunokának. Igaz-e? — Nincs is nekem kifogásom — egyezik ezúttal a bátyja szava. — Ez jó. így jobb. Csupán az, hogy... a látszaton kívül még semmi. Hogy tehetnek akkora költséges várakozást?... Asztalos Bálint
