Kelet-Magyarország, 1976. február (33. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-06 / 31. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. február 6. Napi külpolitikai kommentár A Lockheed-botrány A japán fővárosban nagy feltűnést keltett egy amerikai szenátusi albizottság ténymegállapítása, miszerint egy amerikai cég az elmúlt 15 év alatt 12,5 millió dollárt költött a szigetország vezető politikusainak és üzletembereinek megvesztegetésére. A szenátusi albizottság, amely a multinacionális, vagyis a több országra kiterjedő üzleti tevékenységet folytató amerikai mammutvállalatok viselt dolgait vizsgálja, az ismert repülőgépgyártó cégről, a Lockheed Aircraft Corporationról állapította meg azt, hogy korrumpálta japán vezető köreit. Céljuk az volt, hogy a japán hadsereg és a légitársaságok ne mást, hanem a Lockheed által gyártott repülőgépeket vásárolják meg. A jelek szerint a Lockheed dollármilliói nem bizonyultak kidobott pénznek: néhány éve a japán kormány hirtelen megszakította — az ugyancsak amerikai — Grumman-céggel folyó eléggé előrehaladott tárgyalásait, s légiereje számára a Lockheedtől rendelt F—104- es típusú vadászbombázókat. (Ugyanazokat, amelyek az NSZK-ban évek óta sorozatban zuhannak le ...) A hadsereget a japán polgári légitársaságok is követték: gépparkjuk zöme immár Lockheed-gyártmányú. A japán vezető körök megvesztegethetősége eddig sem volt titok. Hiszen a jelenlegi japán kormányfő elődjének, Tanakának is ilyen jellegű botrányos ügyei miatt kellett távoznia posztjáról. Nem újság az sem, hogy az országhatárokat semmibe vevő amerikai monopóliumok rendszeresen élnek a megvesztegetés fegyverével és profitjuk növelése érdekében semmilyen sötét mesterkedéstől sem riadnak vissza. Közismert az ITT amerikai elektronikus cég sötét szerepe a chilei Allende-kormányzat megbuktatásában, Nem kevésbé az, hogy a francia légierő volt főparancsnoka, később a parlament alelnöke, egy másik amerikai repülőgépgyártó, a McDonnel—Douglas cég éveken keresztül jól fizetett „szaktanácsadója” volt. Olyannyira hű volt tengerentúli gazdáihoz, hogy igyekezett nyugateurópai tábornakkollegáit lebeszélni a francia gyártmányú repülőgépek beszerzéséről, s figyelmükbe ajánlotta az amerikai cég gépeit. (A tábiornok éllen nem lehetett eljárást indítani, előtte elütötte egy teherautó, s a gázolást nem éltté túl...) S aligha lehet véletlennek tekinteni azt, hogy az Egyesült Államok jelenlegi tokiói nagykövete előzőleg a Lockheed alelnöke volt. A nagytőke, a politika és a Pentagon szoros összefonódása — egy-egy „műhiba” folytán rendszeresen lelepleződik. A PRAVDA CIKKE az angolai évfordulóról A szovjet közvéleménynek meggyőződése, hogy az Angolai Népi Köztársaság a legrövidebb időn belül kiűzi az ország területéről az intervenciósokat, és elkezdi a békés építőmunkát — írja a Pravda csütörtöki számában Oleg Oresztov, a lap kommentátora, majd így folytatja: Az angolai felkelők mintegy 15 évvel ezelőtt az Angolai Népi Felszabadítási Mozgalom vezetésével fegyveres harcot kezdtek a portugál gyarmati uralom felszámolásáért. A partizáncselekményekből, amelyeket Agostinho Neto, az MPLA vezetője irányított, hamarosan kibontákozott a népi felszabadító háború. A Szovjetunió, más szocialista országok és Afrika független haladó államai önzetlen támogatást nyújtottak ehhez a harchoz, amelynek eredményeként 1975. november 11-én megalakult az Angolai Népi Köztársaság kormánya. Az MPLA által létrehozott kormányt eddig több mint negyven állam, köztük huszonöt független afrikai ország — az AESZ tagállamainak többsége — ismerte el. A Pravda kiemeli annak jelentőségét, hogy az évforduló alkalmából nemzetközi szolidaritási konferenciát tartottak Luandában, az Angolai Népi Köztársaság fővárosában. A tanácskozáson részt vevő több mint 80 küldöttség, különböző államok, nemzetközi szervezetek és nemzeti felszabadító mozgalmak képviselői támogatásukról biztosították a külfüldi agresszió ellen küzdő fiatal afrikai államot. A delegátusok felhívással fordultak országaik lakosságához: támogassák az angolai hazafiak hősies harcát és követeljék kormányaiktól az Angolai Népi Köztársaság elismerését, az intervenciósoknak, a szakadár erőknek, a külföldi zsoldosoknak és a fajüldözőknek nyújtott minden támogatás beszüntetését. Biztonsági Tanács Afrikai támogatás a Comore-szigeteknek Az ENSZ Biztonsági Tanácsa szerdán helyi idő szerint a délutáni órákban összeült, hogy megvitassa a Comoreszigetek Franciaország ellen benyújtott panaszát. Az Indiai-óceánon, Délkelet-Afrika partjainál elterülő szigetcsoport múlt év júliusában nyerte el függetlenségét. Az új afrikai államot az ENSZ-köz-. gyűlés 30. ülésszakán felvették a szervezet tagjai sorába; hasonlóképpen tagja lett az Afrikai Egységszervezetnek. Franciaország azonban szeretné legalább a szigetcsoport legnagyobb és leggazdagabb részét, Mayotte-szigetét megtartani: február 8-ára népszavazást hirdetett Mayotteszigeten annak eldöntésére, vajon a lakosság csatlakozni kíván-e a volt gyarmatosítójától függetlenné vált többi szigethez. A Comore-szigetek képviselője felszólalásában hangsúlyozta : a Mayotte-sziget szerves része az új afrikai államnak és Franciaország tervezett akciójával a Comoreszigetek területi integritását, függetlenségét, szuverenitását és egységét sérti meg. Hasonló nézetet képviselt több afrikai felszólaló, köztük Bissau-Guinea, Szomália, a Malgas Köztársaság, Guinea, Algéria, Kenya, Líbia, Tanzánia ék Egyenlítői Guinea képviselője. Idi Amin ugandai elnök, az AESZ jelenlegi elnöke a szervezet támogatásáról biztosította a Corome-szigeteket. Az ugandai elnök az Afrikai Egységszervezet ezzel kapcsolatos álláspontját üzenet formájában juttatta el a BT februári soros elnökéhez. A régi orosz népdalok, népmesék is gyakran foglalkoznak a Föld legmélyebb tavával, a Bajkál-tóval. Hatalmas kiterjedésű 31 500 km2 vízfelületével tengernek is bediene. Mélysége eléri az 1940 métert. Valóságos geológiai misztérium, hogyan keletkezett ez a hatalmas édesvízgyűjtő medence. A Bajkál-tó északkeleti partján fekszik a Barguzin természetvédelmi rezervátum. Lenyűgöző szépségű a táj ezen a vidéken, bár az időjárás kissé zord, különösen októbertől december végéig, amikor az északnyugati szelek süvöltenek a hegyek felől. A szélviharok leveleket és sötét felhőket sodornak. Néha korán beáll itt a tél és ősszel a tó partján a széljárás jégbarlangokat képez. A barlangokra ráesik a hó és ezek a különös képződmények sokszor májusig megmaradnak. A Bajkál-tó napsütésben. Szibéria gyöngyszeme: a BAJKÁL-TÓ Alkonyat a Bajkál-tavon. (Fotó — TASZSZ— Prémvadászok földje Hosszú időn keresztül lakatlan vidék, afféle szűz terület volt a Baj kál-tónak ez a partszakasza. Száz évvel ezelőtt jelentek meg itt az első orosz prémvadászok. Nem izgatta őket a zord időjárás, annál inkább egy erdei állat, amelynek prémje a szó szoros értelmében „királyi prém” volt. Orosz régensek, cári nagyurak, földbirtokosok kedvelt prémje, a cobolybunda. A coboly három évszázaddal ezelőtt Finnországban, Oroszország európai és ázsiai területein még gyakorta előfordult. Időközben fokozatosan kipusztították prémje miatt, de a Bajkáltó lakatlan partvidékén a múlt században még szapora állat volt. A coboly valamivel kisebb mint az európai nyuszt. viszonylag hosszú szőre, puha selymes fényű gereznája miatt jóval értékesebb a nyusziénál. Egyszóval az orosz trapperek a múlt század hetvenes éveiben kezdték el vadászni a cobolyt a Bajkál-tó partján, többek között a mai Barguzin rezervátum területén. A cári rendszer bukásakor már csak 20—30 coboly maradt Barguzin erdeiben. A szovjet hatalom idején azután gondos szaporítási és védelmi intézkedések következtében ismét feltámasztották ezt a kipusztulásra ítélt állatot. 1934-ben már 4—500 volt számuk a Barguzin rezervátumban, napjainkban már annyira elszaporodtak, hogy a rezervátumon kívül a szovjet hatóságok megengedték a coboly rendszeres vadászatát. (A rezervátum területén védelem alatt áll.) A zoológusok is szükségesnek tartják a coboly megtizedelését a rezervátum környékén. Évtizedeken keresztül megfigyelték ugyanis, hogy ez az állat nem tűri meg a rágcsáló-konkurrenciát és kíméletlenül elpusztítja rokonait, így a szibériai görényt és a hölgy menyétet. A biológiai egyensúly fenntartása A cobolynak viszonylag nagy élettér kell, 1 coboly kb. 1 km2 területet igényel, így a Barguzin rezervátum 1300—2500 cobolyt tud csak eltartani. Ez a rágcsáló egyébként az aljnövényzet ragadozója, falánk állat és bizony a rezervátumban kilopkodja az etetőkből a más állatoknak szánt táplálékot. Különösen a diót kedveli. Nem veti meg azonban a törvényes zsákmányt sem, a mezei egeret és a mókust is pusztítja. A coboly túlszaporodása tehát a biológiai egyensúly. felbomlásához vezethet. Ennek az egyensúlyi helyzetnek a fenntartására a szovjet zoológusok, biológusok nagy gondot fordítanak. A rezervátum területén a barna medve is védelem alatt áll, de erőfölénye miatt nincs riválisa. Mivel a húsételt nem veti meg, időnként el-elkap egy szarvast, vagy jávorszarvast és be is lakmározik belőlük. A kutatók rájöttek, hogy a jávorszarvas sem „bűntelen” állat. Az el-MTI—KS) múlt évtizedek folyamán ’»a rezervátum környékéről elszaporodott jávorszarvasok kitúrták helyükről a szibériai rénszarvasokat. A réncsordák messzibb tájakra vándoroltak el. A Barguzin rezervátum területén 40 emlős-, 230 madár-, 4 hüllő-, 2 kétéltű- és mintegy 50 halfaj él. Érdekes lenne tudni, hogyan került ide például a borj ufóka, amelynek legközelebbi rokonai sok ezer kilométerre élnek a Jeges-tengerben. A kutatók feltételezik, hogy valamelyik jégkorszakban, talán százezer évvel ezelőtt, úszott ide feltehetően a Léna folyón, amely nem meszsze ered a Bajkál-tótól és lehet, hogy valamikor összeköttetésben állt a tóval. A Szovjet Tudományos Akadémia szibériai szekciója az elmúlt évtizedben 120 kutatási témát írt ki a rezervátumban dolgozó kutatók számára. Ezeket be is fejezték. A témák nemcsak az állattant érintik, de más területeket is (botanika, zoogeográfia, geomorfológia, stb.) felölelnek. A Bajkál-tó vidékének fejlesztése A tudományos kutatók központja a rezervátum területén a Davcsa nevű kis település, ahol 15 kényelmes faház, klubhelyiség, fürdő, laboratóriumok szolgálják kényelmüket. Közlekedés csak helikopteren lehetséges. Nincsenek elvágva a külvilágtól a vasúthiány ellenére sem. A Barguzin rezervátumba évente érkeznek a kutatók a Szovjetunió különböző területeiről, sok esetben külföldről is. A Bajkál-tó azonban nemcsak a tudományos kutatás és a természetvédelem szempontjából jelent fontos helyet ebben a nagy kiterjedésű országban. Napjainkban a rezervátumon kívül, a Bajkál-tó északkeleti partján nemzeti parkot fejlesztenek. A tervek szerint a Szovjetunió egyik legnagyobb turisztikai és klimatológiai centrumát építik ki és igyekeznek kiaknázni a jövőben a Bajkál-tó erőforrásait. További kutató centrumok építése mellett szanatóriumokat, moteleket, campingtáborokat létesítenek a tó partján. A pihenni, üdülni, a természet szépségeiben gyönyörködni vágyókat is várni fogja a jövőben a Bajkáltó, Szibéria gyöngyszeme. Igaz, hogy néha süvölt itt a szél, de viszonylag magas a napsütéses órák száma nemcsak nyáron, de tavasszal és ősszel is, a levegő kristálytiszta, a színek és a fények pedig oly szépek, hogy aki évtizedek óta itt él, az nem cserélné fel más vidékkel. A Bajkál-tó télen.
