Kelet-Magyarország, 1976. február (33. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-05 / 30. szám

1976. február 5. KELET-MAGYARORSZÁG 7 Mitől csillog az üveg? A világon évente 6—7 mil­liárd üvegpalackot, 5—600 millió négyzetméter tábla­üveget, 1—1,5 milliárd izzó­­lámpabúrát és kb. 1 milliárd kilométernyi üvegcsövet ál­lítanak elő. Ez a néhány szám meggyőzően bizonyít­ja az üvegnek a mindenna­pi életünkben betöltött je­lentőségét. A különleges' sa­­játságú, többnyire nagy fénytörőképességű díszmű­­üvegből közel sem készül ilyen hatalmas mennyiség. Ha a közönséges üveg egyik fő alkotórészét, a kalciumot ólommal helyettesítik, a meglehetősen súlyos ólom­­kristályüveget — flintüveget — kapják. Az üvegipar avatott mes­terei az ólmon kívül más adalékanyagokat is kever­nek az üvegbe, például bá­­riumoxidot, ami a csillogást még tovább növeli. Mesteri módon való csiszolásokkal gyönyörű dísztárgyak állít­hatók elő az ólomüvegből, de a csiszolás nélküli, sima, modern formák is rendkívül dekoratív hatásúak. A csi­szolást követően az ólom­kristály . tárgyak vegyi fé­nyezéssel nyerik el kivételes szépségüket. Az ólomüveg termékek gyártása nagyon kifizetődő, a szépen fuvott és csiszolt ólomkristály tárgyak világ­szerte keresettek. A magyar üvegipar a felszabadulás előtt és azt követően t965-ig jelentéktelen mennyiségű ólomüveget állított elő. Ma viszont évente több mint 400 tonna ólomüvegárut bocsát útjára a hazai ipar. E szép fejlődés láttán csupán egy dolog aggasztó: az, hogy az ólomüveggyártás nem éppen veszélytelen foglalkozás, mert az ólomvegyületek el­raktározódhatnak a csontok­ban és a testszövetekben (pl. a májban), s ólommérgezést okozhatnak. rr rr ŰRREPÜLŐGÉPEK Ha a technikai újdonságok iránt érdeklődő embereket megkérdeznék, hogy vélemé­nyük szerint a tudományte­rületén mi fejlődött a legjob­ban az utóbbi 10 év alatt, a többség kétségtelenül a raké­tatechnikát és az azzal szo­rosan összefüggő űrkutatást jelölné meg. Mindez azt bi­zonyítaná, hogy az emberek zöme érdeklődéssel figyeli az űrkutatás eredményeit, prob­lémáit, bizakodással tekint annak békés felhasználása felé. A rakétatechnika fejlődésé­ről, elért eredményeiről már sokszor olvashattunk, most egy fantasztikumssámba me­nő technikai „csodáról”, az úgynevezett űrrepülőgépről adunk ízelítőt.. Mindenek­előtt azonban érdemes meg­vizsgálni az űrrepülőgépek létrehozásának célszerűségét, alkalmazásuk kihatásait a csillagászati összegekbe ke­rülő űrrepülésre, űrkutatás­ra. Az űrállomások létrehozá­sával. az űrlaboratóriumok megteremtésével kapcsolato­san aránylag egységes állás­pont alakult ki az szakembe­rek körében, akik a bolygó­közi közlekedésben az űrállo­másokat ideális „átszálló­­helynek”, mozgó kísérleti la­boratóriumoknak tekintik. Az űrállomások létrehozása azonban egy sor élettani kér­dés mellett, különböző prob­lémákat is felvet, melyek közül figyelmet érdemel an­nak üzemeltetése, a szükséges élelmiszertartalékok biztosí­tása. valamint a személyzet életfeltételét jelentő levegő­­ellátás biztosítása. Az eddigi elképzelések szerint e létfon­tosságú dolgokat és eszközö­ket szállító- vasv teherűrha­jók vinnék az űrállomásra a szükségleteknek megfelelő mennyiségben. Nem nehéz belátni, hogy ennek az elkép­zelésnek a legsebezhetőbb pontja maga a szállítás meg­oldása. pontosabban az a ha­talmas anyagi ráfordítás, amely egyáltalán nincs aránv­­ban a teherszállító űrhajók által felvitt hasznos teherrel, a létfenntartási eszközökkel. E probléma jobb megérté­séhez • gyakorlati példát mu­tatunk be: az amerikai Sa­tum V. rakéta, amely az Apollo-program keretein be­lül Hold körüli pályára vitte az űrhajót. 111 méter magas­ságával, 11 hajtóművével, 2700 tonna önsúlyával, csak 40 tonna hasznos terhet — az összsúly egy ezrelékét — tu­dott a magasba emelni. Ha figyelembe vesszük, hogy ez a hasznos teher mintegy 280 millió dollár költségbe került — ennyi a Satum V. rakéta előállítási költsége —. akkor könnyen megérthetjük, hogy a kozmikus kutatások fékező­­jévé válhatnak ezek az óriási anyagi terhek. A szakemberek ebből a helyzetből a kiutat az elvileg teljesen új szállító űrhajók kidolgozásában látják, melyek közös vonása: a légkörben való biztonságos repülés mel­lett a Föld közeli bolygópá­lyára való kijutás, a pályán való huzamos ideig való tar­tózkodás. valamint üzembiz­tos visszatérés a Földre, il­letve a kijelölt repülőtérre. E kedvezőnek ítélhető vonások mellett — a mind megalapo­zottabb elképzelések szerint — az új szállító űrhajó fel­szállásra képes, mivel szerke­zeti elemei nem semmisülnek meg a Földre való visszaté­réskor, hanem viszonylag ép­ségben maradnak. Ezeket az új típusú űrhajókat a szak­emberek egységesen űrrepü­lőgépeknek nevezte el, mivel előnyösen egyesítik maguk­ban az űrhajó, valamint a re­pülőgépek tulajdonságait. Az űrrepülőgépekkel szem­ben támasztott legszigorúbb követelménynek tekinthető a repülőtérről való indítás, a leszállítás biztosítása, az úgy­nevezett anyagép segítségével. Az anyagép lényegében mint hordozó repülőgép tölti be hi­vatását, mivel a számított se­besség és pálya elérése után leválik a szállított repülőgép­ről és visszatér a repülőtérre. A szállított repülőgép pedig — ettől a pillanattól kezdve már önálló szerkezet — rááll Űrrepülőgép függőleges in­dításra való előkészülete. a bolygópáíyára és megkezdi a szükséges manőverezést. A szakemberek körében so­káig vitás volt az űrrepülő­gép vízszintes, vagy rakéta­szerű indítása, mivel mindkét indítási módnak vannak elő nyei és hátrányai is. A víz­szintes irányítás mellett szól az oldalirányú manőverezés lehetősége a felszálló ágon, valamint az. hogy a második fokozat indítását gyakorlati lag tetszés szerinti időben le­het megváltoztatni az oldal szög korlátozása nélkül. A rakétaszerű indítás viszont több hasznos teher szállítását teszi lehetővé, s ez minden bi­zonnyal csábítólag fog hatni az űrrepülőgép tervezőire. A tudomány és technika jelenlegi színvonala mellett a szakemberek minden bi zonnyal azt az elgondolást te­kintik megoldhatónak. amely nél az első fokozat pilóta nélküli lesz. többszöri felhasz­nálási lehetőséggel, míg a II. fokozatot pilóták irányítják. Mindezekből értelemszerűen következik, hogy az űrrepülő gép lényegében két repülő gépből fog állni, melyek kö­zül a nagyobbik a hordozó gép feladatait, míg a kiseb bik a tényleges űrhajó szere­pét látja el. illetve tölti be. Ismeretessé váltak olyan elgondolások is, melyek ér telmében az űrrepülőgép két párhuzamosan elhelyezett fo kozatbó! fog állni, s ezek mindegyike vissza tud térni a Földre. E fokozatok közül az első fokozat két — ember nélküli —. szilárd hajtóanya­gú rakétahajtóműből áll. míg a második fokozat szárnnyal ellátott, ember ál­tal vezetett, hidrogén—oxigén folyékony hajtóanyagú raké­­tabajtóművekkel van ellátva. E megoldás értelmében a tervezők felhasználták a ra­kéta kézzel fogható előnyeit, s függőleges indítást kíván­nak használni, illetve alkal mazni. Az összes elképzelés között valószínűleg ez a meg­oldás látszik életképesnek, megvajósítha tónak. N. L. v.v.vVV.i Sok kertbarát foglal­kozik kis felületen dísz­növénytermesztéssel. Ah­hoz, hogy barkácsolt üveg­házakban vagy fóliasát­rakban biztonságosan le­hessen foglalkozni dísz­növénytermesztéssel alap­vető fontosságú a ter­mesztőberendezések, munkaeszközök fertőtle­nítése. A fertőtlenítést legalább évente egyszer célszerű elvégezni. Fer­tőtlenítésre használha­tunk Chinoin Fundazol 50 WP-t, 0,12 százalék­ban, vagy kéndioxidot (a kén elégetésével fej­lesztjük 1 légköbméterre 8—10 grammot számít­va.) A falakat, melegágyl kereteket, állványokat szódás, meleg vízzel mos­suk le. vagy 0,5 százalé­kos Solvochin Extrával fertőtlenítsük. Előnyük, hogy nem fitotoxikusak és nincs gázhatásuk. Az agyagcserepeket, magcsé­széket és szaporítóládá­kat ugyancsak Solvochin Extrával fertőtlenítsük. A korai termesztésre szánt dísznövények mag­vait növényházban álta­lában januártól márciu­sig szakaszon célszerű vetni. Ebben az időben szükséges a magcsávázás. Vetés előtt a betegségek megelőzésére legalább a következő növények mag­vait kell csávázni: — cin­­nia magvát 0,1 százalékos Ceresánnal 15 percig, a tagétesz, az őszirózsa, a koszmosz magját 0,1 százalékos Chinoin Fun­dazol 50 WP-vel, szintén 15 percig. A vetőmagot csak fertőtlenített talaj­ü dísznövények védelme ba vessük a palántadőlés elkerülése végett. A kényes, apró magvak vetéséhez felhasznált sza­porítóládákat és szaporí­tóedényeket ugyancsak fertőtlenített talajjal kell megtölteni. A magtakaró földet közvetlenül mag­vetés előtt célszerű fer­tőtleníteni. Erre a célra a legjobb készítmény a TMTD 85. A magtakaró föld fertőtlenítésére köb­méterenként 2000 gramm, beöntözésre 20 gramm /négyzetméter (5 liter vízben oldva) adagolha­tó. Orthocidból talajfer­tőtlenítésre köbméteren­ként 500 grammot, illet­ve négyzetméterenként 20—30 grammot kell be­keverni. A hajtatott rózsát ha­vonta „ legalább három­szor kell a gombabetegsé­gek és állati kártevők ellen permetezni. A levél­foltosságok ellen 0,2 szá­zalékos Ditháne M— 45-el, a lisztharmat ellen, 0,1 százalékos Karathane FN—57-el, az állati kárte­vők ellen 0,25 százalékos Diazinon Phenkaptonnal. A korai hajtáshoz a gladiólusz hagymagumó­kat cserépbe ültetjük. Az ültetést megelőzően a hagymagumókat a bakté­riumos és- gombás be­tegségek ellen 0,2 százalé­kos Ceresan oldatában 30 percig kell csávázni, majd utána vízzel alapo­san lemosni. A dísznövények védel­ménél, a vegyszeres ke­zeléseknél a munka- és balesetvédelmi óvórend­szabályokat szigorúan tartsuk be. Széles Csaba adjunktus Súlycsökkentés az építőiparban Hazánkban mintegy fél évtizede kiemelt fejlesztési irányzattá lett a könnyűszer­kezetes építési mód, amely egyébként része a KGST komplex programjának is. A különféle célt szolgáló szerkezetek könnyítése első­sorban a műszaki-tudomá­nyos ipari fejlődés adta le­hetőségeken alapul. Alapvető a könnyűszerkezetes építés­nél, hogy a szerkezettervezés és a kivitelezés egységes egésznek tekintendő, nem pedig különálló folyama­toknak. A hagyományos szel­lemben megtervezett épüle­teket nem lehet egyszerűen áttervezni valamely iparosí­tott rendszerre. A könnyű­­szerkezetes épületeket a rendszer alapján kell tervez­ni. A könnyűszerkezetes épí­tési módot gyakran vádol­ják azzal, hogy drága. Ez azonban nézőpont kérdése. Ha ugyanis a legdrágább könnyűszerkezetes épületet vetjük össze a legolcsóbb hagyományossal — s ez gya­kori eset! — torz képet ka­punk. Ám számításba kell venni, hogy ennek az építési módnak nagy előnye a gyor­saság, továbbá, hogy az épü­letek karbantartása rendkí­vül egyszerű. Nem szabad elfelejteni, hogy az igények fokozódásával egyre kedve­zőbben alakulnak majd a költségek is, jobban el fog oszlani a licencvásárlásra, a honosításra és a sorozatgyár­tásra való felkészülésre for­dított jelentős összeg. A negyedik ötéves terv időszakában a vártnál ki­sebb volt a hazai beruhá­zók igénye a könnyűszer­kezetes épületek iránt. Az építkezések fokozódó üte­me, az élet azonban megkö­veteli, hogy a következő években nagyobb mérték­ben terjedjen a korszerű, modern építési mód.

Next

/
Oldalképek
Tartalom