Kelet-Magyarország, 1976. február (33. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-01 / 27. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. február 1. Tudományosműszaki fejlesztés a Szovjetunióban HÉTFŐ: összeült az OPEC miniszteri értekezlete Párizsban — A Balkán államainak konferenciája Athénban. KEDD: Rabin izraeli miniszterelnök tárgyalásai Washingtonban, az USA megvétózta a Biztonsági Tanácsban többségre került közel-keleti határozatot. SZERDA: Trudeau kanadai miniszterelnök Havannában Fidel Castróval tárgyalt — A namibiai kérdés vitája a Biztonsági Tanácsban. CSÜTÖRTÖK: Újra Genf ben a szovjet és az amerikai küldöttség a SALT folytatására — Algériai—marokkói összetűzések a volt Spanyol-Szahara területén. PÉNTEK: Bécsben folytatódtak a haderőcsökkentési tárgyalások — Fasiszta merényletek Portugáliában. SZOMBAT: Trudeau Venezuelában — Kínában a „tavasz ünnep” kezdetén közölték, hogy rövidesen összeül a parlament — Lázas diplomáciai tevékenység az az algériai—marokkói viszály megszüntetésére. Ismerős a kép, amely a hosszú nemzetközi tanácskozássorozatok színhelyén a részvevőket fogadja: fényképészek, film- és tévéoperatőrök hada villogtatja, berregteti masináit. A beállítások ugyanazok, a felvételeken szereplők is. Akkor miért az egész? Mert: „Sohasem lehet tudni!” Hátha ezen az ülésen történik döntő fordulat, születik megegyezés és akkor a rutinszerűen készített felvételek egyszeriben értékesekké válnak: „Képünk a történelmi jelentőségű ülés előtt készült .. Nos, ezekben a napokban a genfi új konferenciaközpont előtt éppúgy, mint Bécsben, a Hofburgban, vagy Párizsban, a Kiéber sugárúton megint százszámra gyártottak fényképeket és híradóba illő tudósításokat. A svájci városban folytatódott a SALT, Bécsben a haderőcsökkentési konferencia, Párizsban pedig az olajexportáló országok * miniszterei találkoztak, egy másik tárgyaláson pedig az „észak —déli párbeszéd” részvevői. Nos, egyik ülésen sem jött létre igazi fordulat, nem történt alapvető megegyezés, mégis érdemes mindegyikre odafigyelni. A genfi szovjet—amerikai tárgyalásoknak, amelyek a hadászati fegyverek korlátozását célozzák, láthatóan lökést adott Brezsnyev és Gromiko előző heti találkozása Kissingerrel, bár a SALT újrafelvétele mégnem hozhatott számottevő előrehaladást a részletkérdésekben. Bécsben a közép-európai fegyveres erők és fegyverzetek dolgában folyó tárgyalásokon most hangzott el az első megjegyzés a szocialista országok részéről a NATO egy új elképzelésére. (Emlékezetes, hogy a múlt év decemberében, az Északatlanti Tanács brüsszeli ülésén vitatták meg azt az amerikai indítványt, amely szerint az USA kivonna ezer nukleáris robbanófejet és 29 ezer katonát Közép-Európából, ha a Szovjetunió cserébe 1700 harckocsival és 68 ezer emberrel csökkentené haderőit ebben a térségben.) A nyugatiak elképzelése még mindig az úgynevezett „asszimmetriához” ragaszkodik, az egyenlőtlen csökkentéshez. Az egyetlen új dolog benne az, hogy végre a NATO-országok is elismerik annak szükségességét: a csökkentésbe be kell vonni a nukleáris fegyvereket is, ahogyan ezt a szocialista országok sürgetik. Egészen decemberig a NATO országai hallani sem akartak erről. Ami- az izraeli miniszterelnök washingtoni látogatását illeti, szinte arra is ráillenék a jelző, hogy — rutinszerű. A jól ismert izraeli álláspontot ismételte Rabin Ford elnöknél csakúgy, mint a nevezetes nemzeti sajtóklubban: a genfi értekezleten Izrael a palesztinokat csak a jordániai küldöttség tagjaiként hajlandó tárgyaló partnerként elfogadni. Az szintén sokszor ismétlődő elem volt az eddigi tárgyalásokon, hogy Izrael növekvő amerikai katonai és gazdasági segélyt kért. A Tel Aviv-i kormány a jelenlegi költségvetési évben öszszesen 2 és negyed milliárd dollárt kap Washingtontól. Uj csak annyi az amerikai—izraeli viszonyban, hogy — washingtoni sajtóvélemények szerint — Tel Aviv várásra „lovagol”. Az amerikai elnökválasztás miatt.. - Izrael vezetői abban reménykednek, hogy talán demokrata elnökkel lesz majd dolguk 1977-ben, aki velük szemben barátibb lesz, mint a republikánus kormányzat, amelyet az olajérdekek az arabok felé fordítanak. Viszont Ford elnök, aki elnökjelölt is, a tavasszal ellátogat Izraelbe, nyilván belpolitikai megfontolásokból, a saját választási esélyeinek növelése céljából. Az arab világban a libanoni válság után, most az algériai—marokkói viszály szerepel az arab diplomácia tevékenységének középpontjában. Ahogyan mondani szokás: igazán „lázas tevékenységnek” tanúja a világ. A „telefondiplomácia” volt előbb: Burnedien algériai elnök számos arab vezetővel, így Szadat elnökkel beszélt telefonon, aztán Hasszán marokkói király is fogta a telefonkagylót és sorban felhívott számos államfőt. Ezt követően a közvetítői diplomáciára került sor. Többek között Irak egy minisztere ment előbb Rabatba, majd Algírba, hogy a Spanyol-Szahara sorsa körül kirobbant marokkói—algériai viszály megszüntetésével próbálkozzék. Arafat, a Palesztinái Felszabadítási Szervezet vezetője Bumedien elnökhöz és Hasszán királyhoz egyformán üzíenetet intézett, megkérve őket, tegyék féke ellentéteiket. Algériával együtt Líbia is a Polisario elnevezésű, szaharai felszabadítási szervezetet támogatja, ez indokolta Dzsailud líbiai miniszterelnök algíri látogatását. A konfliktus oka az, hogy Spanyolország gyanús sietséggel adja át volt afrikai gyarmatát, a nyugat-szaiharai területet, az azzal közvetlen szomszédságban lévő Marokkónak és Mauritániának. Angolában a népi köztársaság serege folytatja az FNLA és az UNITA csapatainak kiszorítását. Igen értékes katonai sikert értek el Lobito város elfoglalásával, amely fontos utánpótlási kikötő volt a szakadér szervezetek számára. Angoláról szó esett azon a tárgyaláson, amelyet Kubában folytatott Trudeau kanadai külügyminiszter. Fidel Gastro egy, a kanadai vendég jelenlétében megrendezett nagygyűlésen elmondott beszédében újra értésre adta, hogy Kuba segíti az angolai népet önrendelkezési jogának érvényesítésében, szemben azokkal, akik fegyveres erőszakkal próbálják ebben megakadályozni. Különben a kubai—kanadai kapcsolatok erőteljesen fejlődnek. Trudeau látogatása bizonyította, hogy végleg megszűnt a szocialista szigetország elleni imperialista blokád. (A kanadai kormányfő volt az első, aki az atlanti világból érkezett Kubába.) Végül egy érdekes hír Kínából: a most folyó, négynapos „tavasz ünnep” előtt, gazdasági vezetők említést tettek arról, hogy nemsokára összehívják a parlamentet az ötéves terv jóváhagyására 1964 óta nem vittek népgazdasági tervet az országos népi gyűlés elé. A kínai „parlamentarizmus” újjáélesztésére szolgál jelzéssel az a hír is, hogy Csou En-laj utódjának, vagyis az új miniszterelnöknek a kinevezése szintén parlamenti eljárás formájában történik meg. Pálfy József szolgáltató műhelyben Bors Balázs művezető részlegéhez hat szerelő tartozott. A hat szerelő közül azon a reggelen az egyik szabadságra ment, a másik beteget jelentett, a harmadik kilépett, a negyedik munkába jövet elkallódott valahol. A megmaradt két szerelőnek Bors Balázs rövid habozás után a huszonhárom sürgős és a hetvenhét kevésbé sürgős munkalap közül kiadta az óvodai csőrepedést. A két szerelő összepakolta a szerszámait, s már éppen indulni akart, amikor az alagsori műhelybe lerohant a főnök titkárnője személyesen, s miközben saját kezűleg viszszahúzta az ajtóból a szerelőket, valamit súgott a művezető fülépe. Bors Balázs dörzsölgette a tarkóját, morgott a fogai között, aztán odaszólt az egyik szerelőnek, hogy az óvoda előtt lépjen be Angyali Birike művésznőhöz, de igyekezzék. A másik szerelő addig is... Ekkor szólt a telefon. Bors fölvette a kagylót, s a tapasztalt másik szerelő egyelőre nem indult el az óvodába. Aztán elindult a főkönyvelő barátjához. A Szovjetunió Kommunista Pártjának közelgő kongresszusán az ország gazdasági feladatainak, az új ötéves tervnek a megtárgyalásán belül különleges figyelmet szentelnek majd a tudományosműszaki fejlődésnek. A Szovjetunióban ennek a szakterületnek a vezetői — így például Gvisianyi a Minisztertanács mellett működő tudományos-műszaki kérdésekkel foglalkozó bizottság elnökhelyettese — ismételten rámutattak: a szocialista társadalmi rendszer különösen kedvező lehetőségeket biztosít a tudományos-műszaki fejlődésnek. A tervgazdálkodás feltételei módot nyújtanak arra, hogy a legfontosabb területekre koncentrálják a kutatási és fejlesztési erőfeszítéseket. Röyidebb átfutás A szovjet kormány legfelsőbb tudományirányítási szerve az Állami Tudományos és Műszaki Bizottság. Ez alakítja ki a tudomány és technika távlati fejlesztésének főbb irányait. Emellett javaslatokat terjeszt a minisztertanács és a tervhivatal elé a tudományos és műszaki vívmányok népgazdasági alkalmazására. A jelenlegi helyzetben ennek az utóbbi tevékenységnek különleges jelentősége van. 1968 őszén ugyanis párt- és kormányhatározat született a termelés és a tudományos műszaki fejlesztési tevékenység kapcsolatának szorosabbá fűzésére. A cél a tudományos munka gazdasági hatékonyságának növelése volt, illetve az, hogy a korszerű technikát gyorsabban vezessék be az iparba. Más szóval: hogy a tudománytól a termelésig terjedő „átfutási időt” csökkentsék. Ez a határozat számos rendkívüli fontosságú gyakorlati intézkedést tartalmazott. így például a tudományos intézetek felelősségét kiterjesztették és hálózatukat úgy szervezték át, hogy lehetővé váljék közvetlen kapcsolatuk a termelői egyesülésekhez. Fokozták a tudományos kutatómunka intenzitását a vállalatoknál. S nem utolsósorban: a tudományos és műszaki fejlesztési tevékenység területén új ösztönzési rendszert dolgoztak ki. Ennek lényege az, hogy az anyagi ösztönzést a tudományos műszaki fejlesztés tényleges népgazdasági — tehát termelési — hatékonyságától tették függővé! Mindez még a szovjet gazdaságfejlődés történetében is páratlan fellendüléshez vezetett a tudományos-műszaki fejlesztésben. Az a tény, hogy a Szovjetunió gazdasági tevékenységében a tudományos és műszaki fejlesztés eddig nem látott jelentőségre tett szert — megmutatkozik a Szovjetunió nemzetközi tudományos-műszaki kapcsolataiban is. Ennek legfontosabb eleme természetesen a szocialista országok közötti több oldalú tudományos és műszaki együttműködés, amelyet a KGST komplex programja is hangsúlyoz. Ezek a kapcsolatok a most elfogadásra kerülő ötéves tervben, valamint az 1990-ig terjedő távlati tervben is megfelelő hangsúlyt kapnak. 900 téma A KGST-tagállamok jelenleg is csaknem 300 tudományos-műszaki fejlesztési témán dolgoznak összehangoltan. Az 1980-ig terjedő időszakban körülbelül 900 kutatási témán működnek együtt a KGST tagállamai. Ennek a tudományos munkának a kereteit az a több mint 70 több oldalú egyezmény adja meg, amelyet a KGST-országok egymással aláírtak. Ezek az energia és energetika területétől a gépgyártásig és az élelmiszeriparig a termelési ágazatok egész sorába irányozzák elő a közös tudományos-műszaki fejlesztési tevékenységet. A 70 egyezmény gyakorlati megvalósításában a KGST-országok több mint 1500 tudományos kutatóintézete vesz részt. Tevékenységüket 43 koordinációs központ és 12 erre acélra létrehozott nemzetközi szervezet irányítja. Bővülő kapcsolatok Éppen a Szovjetunióban folyó tudományos és műszaki kutatás és fejlesztés színvonalának gyors emelkedése miatt a legfejlettebb tőkésországok is egyre nagyobb érdeklődést mutatnak a nemzetközi együttműködés iránt. Jelenleg a Szovjetuniót 14 fejlett tőkésországhoz (közöttük a technológiailag élen haladókhoz) fűzi kormányközi együttműködési megállapodás. Emellett a Szovjetunió tudományos és műszaki fejlesztési politikája nagy jelentőséget tulajdonít egyes vezető cégekkel és a tőkésországok tudományos intézményeivel létrehozandó munkakapcsolatnak. Jelenleg 160 ilyen jegyzőkönyv vagy egyezmény van érvényben a Szovjetunió és a tőkés partnerek között. A pártkongresszus küszöbén e tevékenységből azt a végkövetkeztetést lehet levonni, hogy a Szovjetunió és a KGST-országok kapcsolataiban a tudomány és technológia közvetlen termelőerővé vált. Ami a tőkés viszonylatot illeti a Szovjetunió a műszaki-tudományos együttműködés területén is készen áll a kölcsönösen előnyös és egyenrangú kapcsolatok megteremtésére— ami a nemzetközi enyhülés komplex folyamatának jelentős alkotóeleme. (—i—e) Fontossági sorrend Bors Balázs pedig telefonált az óvodába, a türelmüket kérte, és miután mélységes részvéttel meghallgatta, hogy a kicsik az ágyukon kuporognak, az óvónők pedig fölkötötték a szoknyájukat — sej-haj — térdig, hogy járni tudjanak a vízben, megígérte, hogy oldalkocsis motorkerékpárján maga viszi oda fél órán belül a szerelőket. A művezető valóban el is robogott a szerelőiért, s kérlelhetetlenül félbehagyatta velük a munkát mind a művésznő, mind a főkönyvelői barát lakásán, és elvitte őket. Mégpedig az egyiket Hajrá Bélához, az élsportolóhoz, a másikat dr. Igaz Péter ügyvéd úrhoz, mert így utasította őt a Kisközpontja. Azután elmotorozott az óvodába, ahol a kicsinyek vigasztalására papírhajókat készített. A gyerekek nagyszerűen szórakoztak, és az óvónők szerencsére tudtak úszni. Bors Balázs azonban — lévén maga is apa — nem látta túl megnyugtatónak a helyzetet. Elhatározta, hogy elviszi a szerelőket az óvodába. Valóban — alig húsz perc múlva — vitte is a szerelőit. Mégpedig az egyiket Mohos főorvos úrhoz, aki a nagyközponti főmérnök úrból tavaly kiszedte az epeköveket, a másikat viszont — a főmérnök titkárnőjének a fodrászához. Ezután a lelkiismeretes művezető ismét elrobogott az óvodába, ahol tanúja volt annak a vidám víziparádénak, amit a gyerekek a fölfordított asztalokkal tutajozva rendeztek. Bors Balázsnak fölgerjedt apai szíve, s szentül megfogadta magában, hogy — ha megpukkad is a Kis- és Nagyközpont minden fejese — azonnal elviszi a szerelőit az óvodába, mert szakértői megítélése szerint a viz egy órán belül kicsurog a játszóteremből, s félő, hogy az ablakokat kinyomva a tutajozó gyerekeket az autók elé sodorja. Elhatározását perceken belül tett követte, azaz vitte is mindkét szerelőjét a Zoborics lakásba, mert Zoboricsné, a Felettes Szerv nagyfőnökének a kis felesége szólt le személyesen. Bors Balázs ekkor megtért irodájába, és magába roskadt. Hosszú percekig tartó kábultságából a telefon csörömpölése ébresztette föl. Csak sokára értette meg, hogy valami fejes hordja le őt, de egészen le a sárga földig — amiért minden mást előbbre valónak tart, mint az óvodát. — Bocsánatot kérek, de úgy utasítottak... — Ha maga az atyaúristen utasítja, akkor is az óvoda az első! — dörögte ellentmondást nem tűrően a hang. — Különben is ön állapítsa meg minden esetben a sorrendet, és ha emiatt bántják, forduljon hozzám! — Bocsánatot kérek, de kivel beszélek tulajdonképpen? — kérdezte hebegve a művezető. — Zoborics vagyok a felettes Szervtől. Bors Balázs alig tíz perc múlva vitte a két szerelőt az óvodába, és közben próbálta elképzelni, hogy milyen családi botrány lesz az este Zoboricséknál. Sólyom László
