Kelet-Magyarország, 1976. február (33. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-29 / 51. szám
8 KELET-MAGYARORSZÁG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 1976. február 29. Szakmunkás] elöltek A nagykorúság küszöbén ban n:. ytudású tanítóját? A tanár megszerettet, de mégis gyűlöltethet tantárgyakat. Erre a pályára gondosan válogaíják ki a legrátermettebbeket, hiszen a pedagógus munkája egyike a legnehezebbeknek. A felvételik idején hangoztatott hivatástudat olykor mégis megkopik, három-négy év tanulás után sokan meggondolják magukat, más foglalkozást keresnek. Talán a pályakezdő évek kívánják a legtöbb erőt. Mert nem mindenkit várnak tárt karokkal, kezdetben a fizetés is kevés, a megálmodott összkomfortos lakás esetleg csak albérlet. A tévedés lehetőségét pedig már az első órán ki kell zárni, a pedagógus pályakezdése nem tanulóidő. Négy pályakezdő pedagógussal beszélgettünk. Terveik különbözőek, mégis hasonlítanak abban, hogy szeretnének jó tanítók, tanárok lenni. Zsenyuk Ferenc most tölti tanulóidejét, negyedéves földrajz-testnevelés szakos, az orosi iskolában gyakorol egy hónapot. — Számomra más pálya soha nem létezett. Úgy érzem rendelkezem azokkal a tulajdonságokkal, amelyekre egy tanárnak szüksége van. Egy nyelvet beszélek a gyerekekkel. Tudom, hogy titkok vannak a katedra előtt: külön út vezet minden gyerekhez. Ezt az utat keresem. Nem új ez a felfedezés, erre már korábban rájött, a nyíregyházi gyakorlóiskolában, amelyet az orosihoz képest egy kánaánnak nevez. — Itt, Oroson, keményebb leckét tanultam, mint az iskolában. Azt, hogy a pályakezdésbe beletartozik az alkalmazkodás a gyengébben felszerelt iskolában kialakult szokásokhoz. Kevesebb szemléltetőeszközzel is meg kell tanítanom a földrajzot, szükségtomateremben is eredményt kell elérnem. Ami hiányzik az iskolákból, azt csak a pedagógus pótolhatja: szíwel-lélekkel. Úgy érzedl, az orosi leckére szükség volt az önálló munka előtt. Tiszadobra ké- . szül feleségével, a főiskolán ugyanis házasság lett a barátságból. Hívták haza, Pátyodra, de nem érzi magát alkalmasnak a „prófétaságra”. A gyermekvárosban lakást kapnak, felesége — magyar—történelem szakos — a községi iskolában fog tanítani. Azt remélik, lehetőségük lesz a továbbtanulásra, mert az még hozzátartozik legfontosabb terveikhez. Boros Anna a nyíregyházi Zrínyiben érettségizett, tavalyelőtt felvételizett a tanárképző földrajz-rajz szakára. Nem sikerült. Számlaellenőr lett, s közben állandóan figyelt, mikor lesz lehetősége eredeti célja megvalósítására. Tavaly ősszel jelentkezett. — Hallottam, hogy sok pedagógus hiányzik a megyéből, s képesítés nélkülieket is alkalmaznak. Azt gondoltam, elmegyek a világ végére is, csak taníthassak. Igaz, jóval kevesebb lett a fizetésem, mégis megérte. És a világ végére sem mentem, csak Levelekre. Rendes buszjárat híján — amivel Orosra hazajárhatna — Anna albérletet keresett a faluban. Szerencséje volt, ugyanis Szatmári Mária lakótársa lett. Mária tavaly végezte el a tanítói szakot, most párhuzamos osztályokban tanítanak. A második A-ban és B-ben. Milyen volt az első óra? A beszédesebb Mária bevallja, hogy nem olyan, amilyennek megálmodta. — Otthon, ki tudja hányszor sorba állítottam a babái-Boroa Anna ez, mint egy szertartás. A jól vizsgázók a vállalat vezetőitől és a KlSZ-bizottságtól elismerést kapnak, de valamennyi végzett hallgató útravalót kap az élethez, és a munkához. „Saját nevelés” Következik a beosztás. Általában minden fiatalt abba a szocialista brigádba osztanak be, amelyben a tanulóidejét is töltötte. A Jósavárosban dolgozó Osváth László brigádvezető például azzal dicsekedhet, hogy a brigádjában dolgozó Ifi fiatal közül 8 „saját nevelésű”. Nos, az említett útravaló után egy-két hét pihenő következik. A brigád egyik tapasztalt tagja nyomban a pártfogásába veszi. Valamennyi brigádtagnak egyéni feladatvállalástTcell tenni, s ezért a patronáló tapasztalt szakmunkás beírja a brigádnaplóba: „Vállalom X. Y. szakmai patronálását.” Ettől kezdve nem főnök-Szatmári Mária Zsenyuk Ferenc Varja Istvánná mat, s tanítósdit játszottam. Azok a babák elfogadtak fáradtnak, kedvtelenmek is. Az igaziak nem. A másodikos kicsiknek minden percben kedvességre, anyáskodásra van szükségük. Körülvesznek, mint a kiscsibék, duruzsolnak, csicseregnek. Észre sem vesszük, s már megtanultuk a leckét. Azt mondja, most találkozik először falusi gyerekekkel. Otthon, a nyíregyházi jósavárosi iskolában végül is sikerült volna elhelyezkednie, de akkorra már számítottak rá Leveleken. Így csak a hét végét tölti otthon, mégsem bánta meg döntését. Kollégái megkönnyítették a beilleszkedést, letelepedési segélyt kapott, s bár az albérlet. nem tartozott álmai közé, lassan azt is megszokja. Ö tanítja Annát pedagógiára, Anna tanítja őt a falusi életre. Mert azt is meg kell tanulnia. Kikapcsolódásról, szórakozásról szükségképpen le kell mondaniuk, a művelődési ház programját érdektelennek tartják, a presszó pedig nem tanítónőknek való hely. Néha egy-egy filmet néznek meg a házinénivel. Egyelőre nem is vágynak több szórakozásra. Szeretik a munkájukat, erőt ad a gyerekek ragaszkodása, és a szülők feltűnő tisztelete a pedagógusok iránt. Az a szokás, hogy szülői értekezletre ünneplőben, nyakkendőben mennek. Nem mérték még fel, meddig maradnak a faluban. Harmadik pályakezdő társuk, Varjú Istvánná viszont úgy érkezett, hogy hosszú tá-Ez év első negyedében 225 ezer pár gyermek- és leánykacipőt gyárt a Minőségi Cipőgyár nyírbátori gyára. Képen: fiatalok a tűzőszalagon. (Hammel J. felvétele) A Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalatnál szakmai gyakorlaton lévő ipari tanulók, így részben már vállalati dolgozónak érezhetik magukat. A hovatartozás, a kötelék, a biztos jövő sokat jelent számukra. Harmadéves korukban már egy-egy szocialista brigádba osztják be őket és a szakmai gyakorlatból a brigádvezető osztályoz! Osztályzata egyenértékű a tanárok osztályzatával. Hasznos ez a kezdeményezés azért is, mert a jó jegy a brigádról állít ki jó bizonyítványt, a rossz jegy pedig a brigád tekintélyét is csorbíthatja. És most sorrendben kísérjük tovább a leendő szakmunkások életét. Évente általában százötvenen tanulnak és dolgoznak a vállalatnál, száz közülük vizsga után itt is marad. De közben sor kerül az ünnepélyes szakmunkásavatásra. Olyan von Leveleken lesz tanár. Biológia—mezőgazdasági ismeretek szakot végzett. Férje agrármérnök, Debrecenben tanult a tsz ösztöndíjával. Itt kaptak szolgálati lakást, három szobásat, kényelmeset. — Elégedett vagyok, jól indult a pályám. Pedagógusterveimet azonban eddig csak fele részben sikerült megvalósítanom. Nincs gyakorlati oktatás, fele tudásom fölösleges. Tanítanom kell azonban történelmet és testnevelést. Kezdetben sok gátlással, újabban sok pluszenergiával, tanulással. Felmérte lehetőségeit, olyan típus, akinek szüksége van a sikerekre, azok serkentik további eredményes munkára. Sokat vár az ötödikesektől, akik vele kezdték a felső tagozatot. — Ügy fogalmaztam meg magamnak, hogy a mi munkánk egy szolgálat. Ha több sikerre vágyom, úgy érzem, ebből a szolgálatból kell előbb>-utóbb valami eredményt felmutatnom. Egy fél év jóformán semmi. A kis ötödikesekkel próbálom terveim másik felét is megvalósítani. Baraksó Erzsébet beosztott, inkább baráti viszony alakul ki pártfogó és pártfogolt között. Van rá példa, hogy a változó munkahelyeken a brigád egy részét más építkezésre helyezik néhány napra, vagy hétre — ilyenkor a kezdő szakmunkás továbbra is a mestere mellett marad. A KISZ-bizottság az alapszervezeteknek elküldi a kezdők névsorát és különböző intézkedéseket sürget. Erre az alapszervezetek vezetői meggyőződnek a patronálásokról, ha a kezdő szakmunkás nem KISZ-tag, akkor KISZ-taggá is nevelik. Az alapszervezet vezetője figyelemmel kíséri a bérezést is, egy év múlva a jól dolgozóknak béremelést is javasolhat. „Érettségizett szakmunkás” A brigádvezető osztályoz Nemcsak a brigádvezetőkkel, a termelést közvetlenül irányító művezetőkkel is szoros kapcsolatot alakít ki a KISZ-bizottság. Botrágyi István idős művezető hoszszú éveken át aktívan, szívvel-lélekkel segítette a fiatalok munkássá válását, ezért az elmúlt év november 7-én Ifjúságért Érdeméremmel tüntették ki. Természetesen nemcsak a szakmai fogások elsajátítására igyekeznek megtanítani a fiatalokat az ifjúsági bizottság és az ifjúsági felelős segítségével. Anyagi, családi és egyéb gondjaikon is segítenek, továbbtanulásra biztatják őket. Számos Szakmunkás technikumba, vagy gimnáziumba jár levelező úton, többen már az „érettségizett szakmunkás” címnek örülnek. A brigád valamennyi tagjának érdeke, hogy a kezdő szakmunkás eleget tegyen a hármas követelménynek, hogy hamar munkássá váljon, hiszen a különböző címek elnyeréséhez kollektív értékelés kell. Persze az a jó, ha nemcsak érdekből, hanem kollegalitásból, vagy barátságból istápolják a kezdőket. Végezetül egy jó hír. Régebben néhány évig kaptak, az idén szeptembertől újra kapnak társadalmi ösztöndíjat az arra rászorulók. A KISZ-esek javaslatára azért született az intézkedés, hogy nagyobb anyagi biztonsággal kezdjék az életet és a munkát a jövő szakmunkásai. Nábrádi Lajos A nagykorúság küszöbén állnak a SZÁÉV fiatal szakmunkásai, amikor a vizsga terheitől megszabadulva felmennek az épülő ház nyolcadik, vagy tizedik emeletére és önálló munkával bízzák meg őket. Kezdetben görcsös igyekezettel bizonyítani akarnak, vagy az önbizalom hiánya miatt csak téblábolnak az idősebb mesterek körül. Hogy meddig tart a rutinszerzés és a munkássá válás folyamata, az nemcsak az elméleti felkészültségüktől és igyekezetüktől függ, hanem attól a kollektívától is, amelybe belecsöppennek. Persze nemcsak a szűkebb, hanem a, tágabb kollektíva is rövidítheti az említett folyamatot. 'Ilyen „rövidítő”, patronáló és érdekképviseleti feladatot lát el a vállalat KISZ-bizottsága. Első helyre kívánkozik az az intézkedés, amely 1974. január 1-től módosította a vállalat kollektív szerződését. A módosítás értelmében a törzsgárda tagságba beszámítják a tanulóidőt is. Ez azt jelenti, hogy ha a fiatal a hároméves tanulóidő után a vállalatnál dolgozik két évet, akkor megkapja az ötéves törzsgárda jelvényt. A 19, vagy 20 éves fiatal törzsgárda tagnak számít és egy sor kedvezményben részesülhet. A törzsgárda tagság részben biztatás, részben erkölcsi elismerés, az említett fiatalokat az idősebbek is másként értékelik... A számok azt mutatják hogy évenként szapo rodnak az ifjúság klubok. A számok nem ha zudnak. Igazuk azonban csal a dolog egyik oldalára vonatkozik: a mennyiségre. Mer e klubok között a kelleténé még mindig több az olyan amelyik egyetlen ember, ; klubvezető által kényszerűer kitalált programot valósi meg. Egy kérdés itt nem jogos, csak egyszerre kettő Miért nem épít jobban •< klubvezető a tagokra? Miéri nem igénylik a klubtagok hogy beleszólhassanak a havi program összeállításába ? Azért a kettős kérdés, mert egyik helyen erről, a másikon arról van szó. Az ifjúsági klub csak akkor lehet igazán klub, ha tagjainak érdeklődése, kívánságai szerint és személyes közreműködésükkel szervez ás valósít meg minden rendezvényt. _ Attól klub tehát a klub, hogy szervezett keretek között művelődve és szórakozva, az érdeklődésüknek leginkább megfelelő témákhoz közösen megkeresik ezek a fiatalok a legalkalmasabb kötött és kötetlen formákat. Vezető és beosztott, szervező és kivitelező, közreműködő és közönség, minden egyes klubtag. Van más gond is. Mint már említettem, egyre több ifjúsági klub alakul a művelődési otthonokban. Jó ez. Nagyon jó. A már írásban is megfogalmazott közművelődési kívánalmaknak megfelelően így lesznek a művelődési otthonok egyre jobban az ifjúság otthonaivá. Tényleg lesznek? Igen, de csak ott, ahol a fiatalok nem az ifjúsági klubhelyiséget ismerik és látogatják egyedül az épületben. Mert sok helyen ma még az okoz gondot, hogy a lányok és fiúk útja a főbejárattól a klubszobáig meg vissza vezet. Nemigen vesznek tudomást az épületben zajló más rendezvényekről, a művelődési intézmény egésze által nyújtott lehetőségekről. Nem tudják — vagy csak kevesen közülük — melyik ajtó mögött van a könyvtár, mi folyik az első emeleten, milyen szakkörök munkájában vehetnének részt és így tovább. Előfordul, hogy valahol különböző okok miatt nem tud vagy nem akar egy vállalat, intézmény, szervezet, iskola önállóan fenntartani ifjúsági klubot. Jó megoldást hallottam körülbelül másfél éve a Hajdú-Bihar megyei Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalatnál. A vállalatnak van számos önálló klubja is a megye területén, de ahol ilyent nem tudtak kialakítani, ott társultak. Azaz: más vállalatnál lévő klub közös fenntartását vállalták, ahova az ő fiatal dolgozóik is járhatnak. Szabolcsban is lehetne ezzel próbálkozni. Azt is mondják, hogy kis településeken kicsi a pénz, kevesebb a lehetőség mint a nagyobbakon. Hiába jut egyegy szoba a klub számára, bizony nem tudnak sokrétű, változatos programot biztosítani. Erre is van megoldás. Például a vándorprogramok, amelyek négy-öt közeli település klubjába is „ellátogathatnak”. Álljon itt is egy példa! A Tolna megyei Hőgyész község művelődési házában van ifjúsági klub is. Ennek a klubnak a tagjai gyakran elmennek a környék más klubjaiba. Magnószalagra vett műsorokkal, diavetítésekkel és hasonlókkal színesítették meg egy jó esztendővel ezelőtt — remélem, azóta sem szoktak le róla! — a klubtársak rendezvényeit. Sokáig folytathatnám, de a hangos gondolkodást is abba kell hagyni valahol. A közművelődési formák között megkülönböztetett figyelmet érdemlő ifjúsági klubokkal kapcsolatban vannak még gondok, de, mint láthattuk, mindig akad megoldás is, ha népművelők és klubtagok, fenntartók és használók egyaránt — és közösen! — gondolkodnak és cselekednek. M. I.
