Kelet-Magyarország, 1976. február (33. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-01 / 27. szám
1976. február 1. KELET-MAGYARORSZÁG 3 A fegyelmezettebb munkavégzéséit Az MSZMP Szabolcs-Szatmlr megyei Bizottsága ez év január 9-1 ülésén megvitatta és határozattá emelte megyénk ötödik ötéves tervének gazdaságpolitikai céljait és meghatározta az 1976- os esztendő gazdaságpolitikai feladatait, a megyei pártbizottság felkérte a Szakszervezetek Megyei Tanácsát, hogy az 1976. évi gazdaságpolitikai feladattervében foglaltak alapján dolgozza ki saját tennivalóit és segítse elő azok következetes végrehajtását. E FELADATOK MEGVITATÁSÁRA került sor az SZMT elnökségének január 30-án megtartott ülésén. Részletes, átfogó javaslatot beszélt meg az elnökség, amely tükrözi a szakszervezetek sajátos feladatait. Hangsúlyozta az elnökség, hogy a szakszervezeti szerveknek és a tisztségviselőknek a gazdasági építőmunkát, a termelést segítő tevékenységet mindennapi munkájuk szerves részévé kell tenniük. Szóltak a tervezés demokratizmusának érvényesítéséről. Fontos, hogy megjelöljék, mikor és milyen kérdésekben beszélnek a dolgozókkal még a döntések előkészítésének, kialakításának szakaszában. Törekedjenek arra a szakszervezetek, hogy e munkában több variáns kerüljön megvitatásra a dolgozókkal, és a javaslatokat érvényesítsék a tervekbén. Segítsék elő a szakszervezeti szervek, hogy a megjelölt határidőkre elkészüljenek az 1976. évi és az V. ötéves tervek. A tervfeladatokat egységekre bontsák le, hogy a dolgozók világosan lássák mi a feladatuk. Különös gondot kell fordítani az 1976—80. évre kötendő kollektív szerződésekre. Fontos, hogy ezek a középtávú tervekkel tartalmilag összhangban legyenek. Lényeges, hogy a kollektív szerződésekben megfogalmazottak hatékonyan segítsék a vállalat tevékenységét. Fogalmazzák meg a bérpolitikai elveket, a differenciált bérezést, a helyes ösztönzőket. Felhívta a figyelmet az elnökség arra, hogy az SZMT apparátusa és a szakszervezeti megyebizottságok a helyszínen is nyújtsanak segítséget ehhez a munkához. SZORGALMAZZÁK ÉS SEGÍTSÉK szakszervezeteink, hogy a munkaerőt racionálisabban foglalkoztassák, használják ki a munkaidőalapot, a termelési eszközöket, gépeket, berendezéseket üzemeink. Munkálkodjanak közösen a párt-, a KlSZ-szervezetekkel, a gazdasági vezetéssel azon, hogy a tartalékokat feltárják, s a termelés szolgálatába állítsák, ösztönözzék az üzem- és munkaszervezés korszerűsítését, s a munkafegyelem megtartásával is járuljanak hozzá az érdekvédelem biztosításához. Állást foglalt az SZMT elnöksége amellett, hogy a termelőberendezések jobb kihasználása érdekében üzemeinkben, vállalatainknál szorgalmazni kell a több műszakos termelés bevezetését, a műszakszámok növelését. A termelés és a technikai fejlődés eredményeképpen elő kell segítenie a szakszervezeti szerveknek a laza, nem ösztönző normák megszüntetését, s a korszerű normák alkalmazását, azok folyamatos karbantartását. Fontos az is, hogy nagyobb gondot fordítsanak a vállalatok, szakszervezeteink is a beruházások jó előkészítésére, megalapozottságára és az épülő beruházások tervszerinti megvalósítására. Lényeges, hogy feltárják szakszervezeti szerveink is a megvalósulást akadályozó tényezőket, s együttesen munkálkodjanak azok megszüntetése érdekében a gazdasági vezetéssel. Gazdaságpolitikai céljaink megvalósítását nagymértékben segítheti a szocialista munkaverseny további ösztönzése. Szakszervezeteink e cél elérése érdekében segítsék a munkaverseny, a szocialista brigádmozgalom továbbfejlődését. E mozgalmak szolgálják a hatékonyabb gazdálkodást, a termékek minőségének a javulását, az export növelését, a takarékosabb gazdálkodást, a termelékenység növelését. Munkálkodjanak az újítómozgalom fellendülésén. Fontos teendő, hogy a szakszervezetek közreműködjenek a feladattervek és a pályázatok elkészítésében, a DH-munkarendszer bevezetésében. EGYIK LEGFONTOSABB TEENDŐ az üzemi demokrácia érvényesítése az ezt szolgáló fórumok rendszeres működtetésével. Fordítsanak nagyobb gondot a szakszervezetek a dolgozók felkészítésére, tájékoztatására. Biztosítsák, hogy a testületi beszámolók világosak, érthetők legyenek. Minden alkotó kezdeményezést hasznosítsanak a köz érdekében. Felhívta a figyelmet az SZMT elnöksége arra is, hogy a szakszervezetek működjenek közre a dolgozók szakmai és politikai képzésének és továbbképzésének biztosításában. Ezek legyenek összhangban a vállalatok előtt álló feladatokkal. Tudatosítani szükséges, hogy a terv megvalósítása közügy, s ezt minden dolgozó személyes ügyévé kell tenni. Ennek érdekében széles körű, tartalmas agitációt szükséges végezni, hogy mindenki világosan értse mi a feladata 1976-ban és az V. ötéves terv megvalósításában. F. K. A MOM mátészalkai gyáregységében Csizmadia Ferenc optikus szemüveglencsék gépi előcsiszolását végzi. (Gaál Béla felvétele) Császárszállási milliók „Szabad egy szót?" A császárszállási Üj Alkotmány Termelőszövetkezet tagságának egy csoportja Beszámol az elnök A főkönyvelő Szabó Károly, aki a termelőszövetkezet párttitkára is, még a közgyűlés előtt mellékesen megjegyezte: ez a tizenkilencedik zárszámadása. A járástól került a termelőszövetkezethez és emlékszik a cselédlakásokra, arra, hogy nem volt itt villany, hogy nagy volt a szegénység. A termelőszövetkezet 1957-től mindig jól zárt, két évet volt veszteséges. 1970-ben szanálták, s az azt követő évet minimális mérleghiánnyal zárták. A várakozási idő alatt az olajkályha gyér melegében Ferenczi Jánosné halkra fogott szóval vallott önmagáról, a munkáról. „Végzünk mindent../' — Amióta megkezdődött a tsz, azóta vagyok tagja, csak egy évet voltunk külön (mármint ő meg a tsz), én nein panaszkodom, meg lehet élni belőle. Már tavaly jobb volt, havonta fizettek, a pénzből is kijöttem. Mi asszonyok leginkább a dohányba járunk, most csomózunk, de végzünk mi mindent, ami akad. A tagok, a tsz-vezetők is úgy iparkodtak, hogy mindenki elégedett legyen. Csak egy nagy baj van, nem mindig akad munka. Télen is kellene a dolog, a családot akkor is el kell tartani. A traktorosok összetartó emberek. A közgyűlésen is kitűnik, hátul a terem végében három széksort foglalnak el. Amíg az elnökség a kétharmados többségre vár, beszélgetnek. Köztük Nagy István, aki 1970-től nyergeli az MTZ 50-eseket. — Eléggé jó mentek a dolgok tavaly, szervezetten. Én a traktorommal a burgonyában, a szántásban, a szállításban vettem részt. A keresettel is elégedett vagyok, 39 ezer forint a bekeresett öszszeg, ki lehet jönni belőle. Az a baj, hogy most a műhelyben nem keresünk eléggé, alacsony az órabér. Végre dr. Pálfi Sándor, a császárszállási Uj Alkotmány Termelőszövetkezet elnöke megkezdhette beszámolóját. A rezzenetlen csendben ittott fejbólintással veszik tudomásul az emberek a jó eredményeket igazoló számokat. Azt, hogy az 580 hektár búza hektáronként 27 mázsával fizetett, jó volt az őszi árpa, a zöldborsótermés. Zöldborsó termesztésével tíz éve foglalkozik a tsz, éveken keresztül ráfizetéssel, mert 1971-ben még 9 mázsa volt a hektáronkénti átlag. Az elmúlt évben hektáronként 37 mázsa borsót takarítottak be és minden épkézláb ember éjjel-nappal dolgozott, hogy egyetlen szem se menjen veszendőbe. Az elnöki beszámolóban bőven szerepelt szám, ebből a lényeg, hogy a növénytermesztés árbevétele jóval a tervezett fölött, 16 millió 299 ezer forint volt. Az állattenyésztés sem volt ráfizetéses, ígv a szövetkezeti eredmény 7 millió 827 ezer forintra alakult. A szanálást követő évek legeredményesebb esztendője volt a tavalyi, kifizethették a szanálási hitelt, s a tagok részesedése elérte a 100 százalékot. Az elnöki beszámolót az elkeli hányni, használhatatlan. Ezért kár volt betakarítani a rengeteg termést. — Az elnök elvtárs kihozta nagyon jól, hogy jól dolgoztunk, — ezt már Barta János mondta — csak azt nem értem, hogy a mi gyümölcsösünk semmit se ér, másutt, más termelőszövetkezetekben pedig az hozza a nagy pénzt. Mint ahogy a hegy csúcsáról induló kavics lavinát szalenőrzó bizottság jelentése követte. Kiss Mihály egyetlen mondatba tömörítette az elismerést, annál inkább nem fukarkodott a bíráló szóval: — Évről évre fejlődik, gyarapodik a tsz, így volt tavaly is és ez jó, de itt szeretném felhívni a tisztelt tagság figyelmét, hiányosság is akad. Termelőszövetkezetünk bérszántást és bérvetést végzett és tíz esetből kilenc alkalommal hamis volt az adat. Traktorosaink közül ezt senki sem kifogásolta. A szálas takarmány a másik nagy hiányosság. A kazlak földig áztak. Se állattenyésztő, se középszintű vezető nem vette észre ezt, mert mindenki arra várt, hogy a főagronómus intézkedjék. Ha leesik egy cserép az épületekről, vagy ha a csatornák a levegőben csüngenek és ázik a fal, senkinek eszébe nem jut, hogy a bajt kiigazítsa. Hát kié a tsz? Törődni az emberekkel A bíráló szavakat nem lehet halkan, suttogva mondani. A Kiss Mihály által mondottakban is tűz volt és lendület. Minden bizonnyal ez bírta szólásra a legtöbb embert. Ancsán András úgy állt fel; „Szabad egy szót?” és kijelentette, a szénakazlakat úgy rakták össze, hogy hatökrös szekérrel meg lehetne fordulni rajta, mert nincs annak se oldala, se teteje. A siló is olyan, hogy félig ki badít fel, az első hozzászólásokat úgy követték a többiek, magvas mondanivalókkal. Szalmást Miklós bácsi kijelentette: „Mi nyugdíjasok annyira el vagyunk lökve, hogy már azt se tudjuk, mihez tartsuk magunkat.” Urai Mihály már diplomatikusan kezdte: Jó évet zártak — Ha visszaemlékszünk egy évre, akkor igaz, hogy jobban mozogtunk. Jobban alakultak az eredmények, köszönet ezért a tagoknak, a vezetőknek. De voltak hibák. Az emberekkel keveset törődtek. Az üzemegységek helyett ágazatokat hoztak létre, ágazatvezetők lettek, így az irányítás még olyan sem volt, mint azelőtt. Nem érdekel az minket, hogy ki jön oda hozzánk, az ágazatvezető vagy a főagronómus. Ha van munka, mi dolgozunk, de ha nincs, legyen aki elirányítson bennünket. Ma már nem hatelemis vezetők vannak. És ez helyes. Ha valaki kinőtte a csizmáját, másikba, nagyobbá lép. Nem kiscsizmás vezetés van, ezt tudjuk, de ha szóban mondjuk, akkor legyen úgy gyakorlatban is. ★ Eredményes, jó esztendőt zárt az Uj Alkotmány Termelőszövetkezet Császárszálláson. Példázta ezt az elnöki beszámoló és erősítették a szenvedéllyel elmondott bí-Subó Károly főkönyvelő Ferenczi Jánosné dohányos Szalmás! Miklós nyugdíjas ráló szavak. Az 1976. évi munkát, a még jobb eredményt ezzel a közgyűléssel is megalapozták. Seres Ernő Elek Emil felvételei Mit várhat a dolgozó? Mit fizet a vállalat? Olykor vita keletkezik a továbbtanuló dolgozók és munkáltatójuk között arról, hogy a továbbtanulók közül kik és milyen feltételek mellett tarthatnak igényt az utazási és szállásköltség megtérítésére. Illetékesek ezzel kapcsolatos tájékoztatása szerint: jogszabály írja elő, hogy az utazási költségek megtérítésére azok a dolgozók tarthatnak igényt, akik a szakközépiskola, illetve felsőfokú oktatási intézmény levelező tagozatán tanulnak tovább és a teljes tanulmányi szabadságuk idejére átlagkeresetet kapnak. Évente legfeljebb tíz alkalommal a kötelező foglalkozásokra és a vizsgákra történő utazáshoz szükséges költségeket kaphatják meg az említett továbbtanulók, de csak akkor, ha a munkahely az oktatási intézmény székhelyétől 50 kilométernél távolabb fekszik, és a dolgozó havi átlagkeresete a 2500 forintot, avagy az egy főre jutó családi jövedelme az 1500 forintot nem éri el. Ha a dolgozó átlagkeresete 2500 és 3000 forint között, vagy az egy főre jutó családi jövedelme 1500 és 2000 forint között van, akkor — az ismertetett feltételek mellett is — az utazási költségnek csak a felére jogosult. A munkáltató egyébként az említett Jövedelmi korlátoktól egyéni elbírálás alapján eltekinthet. Elveszti az utazási költség megtérítésére való jogosultságát az, aki félárú vasúti utazási kedvezményre lesz jogosult. A tanárképző főiskola levelező tagozatán továbbtanuló tanár-, népművelő- vagy tanár— könyvtárszakos, illetve a tanítóképző intézet levelező tagozatán továbbtanuló népművelő— könyvtárszakos dolgozónak a kötelező foglalkozáson való részvétellel és a vizsgákkal kapcsolatban felmerülő utazási költséget meg kell téríteni. Az utazási költségen felül a kötelező foglalkozáson és a vizsgákon való részvétellel felmerülő szállásköltség és a nappali tagozatos főiskolai hallgatók részére biztosított étkezés díjtalan igénybevétele is megilleti a továbbtanulók meghatározott körét — nevezetesen: a tanárképző főiskola, a tanítóképző, illetve az óvónőképző intézet levelező tagozatán tanulmányokat folytató pedagógust, az orvostovábbképző intézet egészségügyi főiskolai karának levelező tagozatáh egészségügyi szakoktatói szakon tanuló dolgozót; valamint a pedagógusszükséglet kielégítése céljából alkalmazott és tanulmányait levelező úton folytató pedagógust. Közérdekű tudnivaló, hogy a továbbtanuló dolgozók költségeihez (könyvek, jegyzetek, stb. beszerzése) a vállalatok tanulmányi segéllyel is hozzájárulhatnak.
