Kelet-Magyarország, 1976. február (33. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-26 / 48. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. február 28. Nyolcvan nő talált munkát a MÉK nyírbátori almatárolójában. A máté­szalkai konzervüzem részére almát hámoznak. (Hammel József felvétele) „KISÓVÓNÉNI, TESSÉK MESÉLNI" Az éneklő iskola átváltozásai Kitüntetés parlagon A téma az utcán hever — szokták mondani. — Ese­tünkben ez csillogó kitünte­tések és a velük járó anya­giak formájában dtlött elénk. Három éve nyilt le­hetőség arra, hogy március 21-én, a forradalmi ifjúsági napok Időszakában az Okta­tásügy kiváló dolgozója és miniszteri dicséretekben ré­szesíthessék a fiatal, 30 éven aluli pedagógusok legjobbja­it. Szaboics-Szatmár me­gyében a nevelők negyven százaléka harminc éven aluli, közülük sokan kiválóan dol­goznak, megérdemelnék a kitüntetést. Mégis... Érthetetlen okokból az is­kolák igazgatói vonakodnak a fiatalok felterjesztésétől: tavaly mindössze nyolc ifjú pedagógust tüntettek ki a megyéből. Az idén harminc kitüntetésre van lehetőség, de az iskolák igazgatóitól csak tizenöt javaslat futott be a február 15-i határidőre. Miért csak ennyi? Kénye­lem, felületesség, féltékeny­ség? Nem tudjuk az okokat. De azt igen, hogy ez nem le­het anyagi természetű, mert az idei évtől már nem az is­kolák pénzéből kell fedezni a kitüntetésekkel járó anyagi elismerést. Erre a célra me­gyei tartalékkeretet létesí­tettek. Miért bánnak mégis ilyen szűkmarkúan a kitüntetési javaslatokkal, amikor sok­szor hangzik el — és jogosan — a pedagógusok nagyobb erkölcsi és anyagi elismeré­sének igénye? A téma ... a kitüntetés az asztalon hever. Valahol az Oktatási Minisztériumban, csak ki kell nyúlni érte. Páll Géza Diáknapok Diákhetet tartanak feb­ruár 23. és 28. között a nagy­kállói Budai Nagy Antal Óvónői Szakközépiskolában. E napokban a délelőtti taní­tás után délután változatos programok várják a diáko­kat: sportmérkőzések, kö­zös filmnézés, fórum. A hét legérdekesebb eseményét feb­ruár 27-én, pénteken rende­zik meg. Délelőtt jelképe­sen a diákok átveszik az is­kola „kulcsait”: egy dél­­előttön át ők ülnek az igaz­gató, a tanárok és a gond­nokság helyén. Maguk tart­ják meg az órákat — és per­sze tanári felügyelet mellett — még feleltethetnek is. Délután fél 4-kor veszi kezdetét az „Éneklő iskola” című program, melyet a nagykállói művelődési köz­pont színháztermében bo­nyolítanak le. L. Nagy Kata­lin tanárnő vezetésével töb­bek közt közös éneklés, ze­nehallgatás, verseny és kó­rusműsor is lesz. A nagykál­lói diáknapok utolsó, záró­rendezvénye a farsangi bál, február 28-án, szombaton este. Nagykállóban négy éve tértek át az óvónőképzésre a Budai Nagy Antal Óvónői Szakközépiskolában. Égy év­folyam végzett eddig, jelen­leg nyolc osztályban, 24 cso­portban csaknem három­száz fiatal készül hivatásá­ra. Arról érdeklődtünk, mi­lyen feltételeket sikerült megteremteniük, hogyan si­került az átváltozás szakkö­zépiskolává, melyek az elmé­leti és gyakorlati oktatás leg­főbb céljai, s milyenek az eddigi tapasztalatok? Hívek és ellenzők lelkesedtek az ötletért, má­sok az oktatás zsákutcájának nevezték. Érdekes módon egy pontban találkoztak a mellette és ellene szóló ér­vek: azt bizonyították, vagy cáfolták, hogy egy tizennyolc éves fiatal alkalmas lehet-e három-hatéves gyerekek fe­lelősségteljes nevelésére, tel­jes embert kívánó pedagó­gusmunkára? Az indulást az is nehezítette, hogy bár már volt egy óvónői osztá­lyuk, a jellemző az általános gimnáziumi tanterv volt, sőt, növényvédő gépész tagoza­tuk is volt. Ezek felszámo­lása után új tantervre, szak­­tantermekre, mintaóvodákra, a speciális szakokat oktató, korszerűen képzett pedagó­gusokra, életképes szakkö­rökre, hosszabb gyakorlásra alkalmas óvodákra, megfe­lelő tankönyvekre lett vol­na szükség. Mint azt Bökönyi Sándor igazgatóhelyettes és Dalia Ferenc pedagógia-pszicho­lógia szakos gyakorlatveze­tő tanár elmondta, a megfe­lelő színvonalú oktatáshoz szükséges feltételeknek még ma is csak igen kis részével rendelkeznek. Tapasztalatok nélkül önálló módszereket kellett kialakítaniuk. Eddig csupán az ének-zene, illetve a rajz oktatásához rendez­hettek be szaktantermeket, hiányzik néhány alapvető felszerelés, s újabb szaktan­­termek is kellenének. Minta­óvodáról egyelőre álmodni sem mernek, a három nagy­kállói óvoda csak szükségből felel meg a követelmények­nek. Zsúfoltak a kollégiu­mok, az ebédlő kicsi. Több pedagógus lett fölösleges az átálláskor, helyettük már ed­dig kilenc, az óvónői szak­oktatáshoz szükséges kép­zettségű tanár jött, néhány állás még így is betöltetlen, mert az eddigi érdeklődők­nek nem tudtak lakást adni. Érettségi csak szaktárgyból A három nagykállói gya­korlóóvodában sem a tárgyi, sem a személyi feltételekkel nem rendelkeznek, anyagi gondjaik vannak a nyári kö­telező két-, illetve háromhe­tes gyakorlatok szervezésével is. Most, amikor mindezek el­lenére szép eredményekkel büszkélkedhetnek, már nem jogos megkérdőjelezni az is­kola működését, korábban azonban érdemes lett volna alaposan felmérni, hogy ilyen körülmények között nem volt indokolt Nagykállóban indíta­ni ezt a szakot. Éppen ezért megfeszített tempóval igye­keztek legyőzni az akadályo­kat, lehetőségeikhez képest egyelőre igen jól. Eleinte hatszoros volt a túljelentkezés, a mátészalkai tagozat indulása óta ez csök­kent. Nagy körültekintéssel válogatják ki a legalkalma­sabbakat. Alapvetőek az úgy­nevezett készségtárgyak, pél­dául a rajz és az ének. Isme­reteiket — a művelődési köz­ponttal együttműködve — szakköri foglalkozásokon mé­lyíthetik el a diákok, sőt, ma már éneklő iskolának is nevezik őket,, mert olyan énekkari produkcióra is alkal­masak, amelyben valameny­­nyien részt vesznek. A szakképzés már az első évben elkezdődik, alapozás­sal, erre épül előbb a mód­szertan, majd a mind nagyobb arányú gyakorlat Lényege­sen kevesebb a közismereti tantárgy, mint az általános gimnáziumban, az egyes tár­gyakat a jövendő foglalkozás szerint bővítik vagy szűkítik. Képesítő vizsga előzi meg az érettségit, amely szintén spe­ciális. Csak szaktárgyakból érettségiznek, de lehet válasz­tani készségtárgyat, például testnevelést is. Eddigi leg­szebb eredményük, hogy több módszerüket országos terjesz­tésre alkalmasnak találták. De hasonlóan büszkék az el­ső végzett évfolyam munká­jára. Harmincötén végeztek, ebből egy továbbtanuló akadt, a többiek a megye óvodáiban helyezkedtek el és sikeresen dolgoznak. Felnőtté lesznek — fehérben Két első osztályba néztünk be L. Nagy Katalin tanárnő kalauzolásával. Színes papír­kivágásokat ragasztottak a tizennégy-tizenöt évesek, ön­feledten, mint nagyra nőtt, igazi gyerekek. Aki csak eny­­nyit lát a képzésből, valóban elgondolkodik, alkalmasak-e ezek a félig gyerekek komoly nevelőmunkára? Ugyanezek a fiatalok azonban a gyakor­lóóvodában, fehér köpenyben felnőtté változnak, az iménti papírkivágás szemléltetőesz­köz lesz az élővilág foglalko­záshoz, a diák pedig kisóvó­­néni, akit az apróság Dk kér­lelnek, tessék mesélni. Nehéz, de szép foglalkozásra vállal­koztak; a legkisebbek életé­nek indítására. Hasonlóan ne­héz, de szép feladatra vállal­kozott az iskola, amely eddigi eredményei alapján megér­demli, hogy többet törődjenek vele. Baraksó Erzsébet Piagykállúban Mint minden újdonság­nak, ennek az iskolatípusnak is voltak hívei és ellenzői. Viták előzték meg és kísér­teit indulását, voltak, akik e is tessék folytatni. Tudom, hogy csak a Márka üdítő beszél belőlem egy ilyen átdorbézolt általános iskolai farsang után. Délutáni verőfényben kezdő­dött el, és ismeretterjesztő volt. Az. Minden ellenkező híreszteléssel szemben. Az a hétszáz gyermek, aki mulatni ment a maga módján, szülő­je áldozatává vált, mert a szorító embergyűrűben a kis 6—10 évesek alig látszottak, s lélegzésről szó sem volt. Hogy miért volt ismeret­­terjesztő? Nos elmondom, hi­szen igen jól szórakoztam. Először is kiderült, hogy ná­lunk egy iskolában több in­dián él, mint az USA és Ka­nada összes rezervátumában. Igaz, velük szemben legalább ennyi seriff és cowboy is fel­vonult, heves durrogtatás közben. Mindebből látszik, hogy az amerikai közbizton­ság teljes biztosítása megold­ható egy alsótagozat jelmeze­seivel is, szükség esetén. Volt azonban más új isme­ret is. Megtudtuk, hogy kinek az anyukája milyen parókát visel, ha nincs álarcosbál. Sok új szoknya és blúz is jelez­te: a szülők ízléses és gazdag ruhatárral rendelkeznek. Több pizsama és hálóing az éjszakai élet intimitásaiba engedett bepillantást. És hogy el ne feledjem, az apukák műszaki képességei is kide­rültek, hiszen a legtöbb jel­mez elkészítése magas fokú technikai ismeretről árulko­dott. De jó alkalom volt a családok világnézetének meg­ismerésére is. Volt a gyer­mekek között ugyanis isten­nő, ördög, számos király és királynő, de még szárnyas angyal is. Köztársasági el­nöknek nem öltözött senki. A munkásosztályt egy bányász képviselte, a tudományt pe­dig néhány varázsló. Igaz, akadtak robotok is. A népe­sedéspolitika jegyében vonul­tak fel a pólyásbabák, a me­zőgazdaságot egy zsák krump_ li és egy Ludas Matyival sé­tálgató liba jelképezte. A farsang egyébként a bé­kés egymás mellett élés je­gyében vonultatta fel a né­gereket és seriffeket, viszont rendkívül nyugtalanító volt a sok fegyver. Csak tarack nem volt. Amikor már a hangulat a magasra hágott, s Hencidától Boncidáig folyt a sárga kóla, akkor jöttek a mesealakok. Hófehérke és társai, Grimm és Andersen minden mennyi­ségben. Ezek voltak a leg­szebbek, itt maradt a gyer­mek gyermek. A hőség ful­­lasztóvá vált, a lelkes szülők végképp nem hagyták érvé­nyesülni a gyermekeket, nyo­masztó volt az érdeklődés. Közben több szülőt is jel­meznek véltek, és szavaztak rá. Mint kiderült, tévedés volt. A farsang mindent egybe­véve jól sikerült. A lelkes szülők farsangi vetélkedőjén a gyermekek végül is jól szó­rakoztak, félrevonulva a fo­lyosó zugába. A mamák és papák sok szendvicset fo­gyasztottak. A hírek szerint az iskola helyreállítása meg­kezdődött. (bürget) Munkavédelem Á balesetek forrásai AZ ELMÜLT ÉVBEN ME­GYÉNK termelőszövetkeze­téiben mintegy két és fél ez­ren sérültek meg. Ugyaneb­ben az időben megyénk köz­útjain ezerötszáz baleset tör­tént. Ha e két számot össze­hasonlítjuk. különösen szem­betűnő a termelőszövetkeze­tekben előforduló balesetek magas száma. Ez azt jelenti, hogy egy-egy termelőszövet­kezetre tíznél több baleset jut, s ha ezek társadalmi ve­szélyességét is figyelembe vesszük, arra intenek: na­gyobb figyelmet kell fordíta­ni a munkavédelmi előírások megtartására. Miből származnak leggyak­rabban a balesetek? Például abból, hogy bár a szabályok szerint a termelő­­szövetkezetekben évente mindenre kiterjedő műszaki szemlét kell tartani, ezeket sok helyen elmulasztják, vagy csak felületesen végzik. Gyakori, hogy hibás, baleset­­veszélyes gépekkel, eszközök­kel dolgoznak. Sok esetben hiányoznak az előírt védőbe­rendezések és -felszerelések. Nem fordítanak kellő gondot a tagság munkavédelmi ok­tatására. Aztán a mezőgazda­ságban nem vezették be a szondázást. Nem ritka, hogy munkakezdés előtt az embe­rek italt fogyasztanak. Ilyen esetben még a kézi szerszá­mokkal is történhet baleset, egy eltévesztett mozdulat akár csonkulásos balesetet is okozhat. A TERMELŐSZÖVETKE­ZETEKBEN a munkavédele­mért a vezetők (mindenki a maga szakterületén) felelnek. A Szövetkezeti Munkavédel­mi Szabályzat mindenütt az alapszabály fontos mellékle­te. Ebben rögzítették a bal­eset-elhárítással kapcsolatos tennivalókat. Ezek öt-hat év­vel ezelőtt készültek, azóta viszont sokat fejlődtek a ter­melőszövetkezetek, ezért bi­zonyos vonatkozásban már elavultak. A termelőszövet­kezetek területi szövetsége egy új munkavédelmi tájé­koztatót készít a termelőszö­vetkezeteknek, amely rö­viden, de minden lényeges tudnivalót tartalmazni fog. A tapasztalatok szerint a munkavédelemmel kapcso­latos előírások nem jutnak maradéktalanul érvényre, részben tehát ez az oka a balesetek viszonylag magas számának. (Természetesen a véletlenek is közrejátszanak.) AMINT ÓBERMAYER MI­HÁLY, a megyei tanács munkavédelmi felügyelője elmondta, ma már a terme­lőszövetkezetek nem töre­kednek a balesetek eltussolá­­sára. Viszont az előfordul, hogy a balesetet követően nem teszik meg a szükséges intézkedéseket. Egyszerűen azért, mert mellékes feladat­nak tekintik, erre sajnálják az időt. Szerencsére azonban az ilyen esetek is egyre rit­kábbak. Míg 1973-ban 110 szabálysértési üggyel kellett foglalkoznia a munkavédelmi felügyelőségnek, addig 1974- ben már csak 78-cal, s a múlt évben már jóval keve­sebbel. De napjainkban is előfordul, hogy a termelőszö­vetkezet elmulasztja a bal­esettel kapcsolatos tennivaló­kat. Egy ilyen eset van most a baikányi Petőfi Szakszö­vetkezetben. A múlt év szep­temberében a nagykállói gimnázium egyik diákját al­­maszüretelés közben baleset érte. Még napjainkban is or­vosi kezelés alatt áll. A szak­­szövetkezet mindaddig, míg a szülők levelet nem írtak, nem intézkedett. Februárban — miután a család már a második levelet küldte, és a munkavédelmi felügyelőség is beavatkozott — válaszolt a szakszövetkezet, hogy intéz­kednek. Súlyos mulasztást követtek el, mert a jogsza­bályi előírásoknak nem tet­tek eleget, de a legelemibb emberi kötelességüknek sem. ÖRVENDETES, HOGY ma már egyre több termelőszö­vetkezetben komoly jelentő­séget tulajdonítanak a mun­ka- és egészségvédelemnek, de szomorú, hogy helyenként még mindig mellékesnek tartják. Talán erre utal az is, hogy a közelmúltban megtar­tott zárszámadó közgyűlé­sek beszámolóiban — néhány esettől eltekintve — nem is esett szó a munka- és egész­ségvédelemről. S. Á. FOTÓPÁLYÁZATUNKRA ÉRKEZETT Fotó: Csontos János, Pusztadobos. NYUGDÍJAS ÖRÖM i

Next

/
Oldalképek
Tartalom