Kelet-Magyarország, 1976. február (33. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-26 / 48. szám

1976: február 26. KELET-MAGYARORSZÄG 3 Arányok és mércék A PIACI BÖLCSESSÉGBEN, ami szerint ingyen nem adnak semmit, sok az igazság. Természetes, hogy a gazda­sági növekedés is befektetéseket követel, s minél bonyo­lultabbak a megoldandó feladatok, annál nagyobb azok szellemiekben, anyagiakban számított ára. Mondjunk- le ezek szerint a fejlődésről, hogy ne kelljen a fokozódó ki­adások terhét viselni? Ha megtennénk, a társadalmi hala­dás útját is elrekesztenők, mert hisz’ ez utóbbi nem nél­külözheti a növekvő gazdasági alapokat. Tavaly megközelítően 140 milliárd forintot használtak fel az országban az állóeszköz-állomány bővítésére. Ez majd’ háromszorosa annak az összegnek, amelyet hasonló célokra 1965-ben költöttek el. Magasabb lépcsőfokokon kell feljebb lépnünk, mert nemcsak többet, hanem mást is akarunk, mint korábban. Tényezők sokasága miatt — ahogy a szakemberek fogalmaznak — objektíve drágább a termelés, a szolgáltatás korszerűsítése, mint volt tíz, vagy tizenöt esztendeje. Erősen fogynak például a könnyen feltárható nyers­anyagok, kitermelésük költsége — idehaza és külföldön egyaránt — meredeken emelkedik. Meggyorsult a terme­lőberendezések műszaki elavulásának üteme, fokozódó sze­rephez jutnak a környezetvédelmi szempontok, s ezek be­tartása újabb kiadásokat tesz elkerülhetetlenné. Bővül mind a termelésben, mind a termelő ember ellátásában az úgynevezett infrastruktúra jelentősége, s az autópálya, a nagy tengelynyomású vagonokat hordozó sínhálózat lé­tesítésének költsége nem mérhető össze a korábbi köves­­utakéval, hagyományos vágányhálózatával. Jogosnak látszik a kérdés: ugyanazért mind többet kell fizetnünk? Nem egészen, bár bizonyos esetekben ez a hely­zet. Egy tonna kőolaj akkor kerül a legkevesebbe, ha itt­hon hozták a felszínre. Drágább ennél a szovjet importból származó, de még mindig sokkal olcsóbb, mint a dollárért vásárolt. A megoldás nem az, hogy foggal-körömmel meg­akadályozzuk a kőolaj növekvő — és indokolt! — felhasz­nálását, hanem az, hogy mindent elkövetünk az ésszerű, takarékos gazdálkodás érdekében. KETTŐS KÖKBEN HELYEZHETJÜK EL a fejlődést szolgáló, gyarapodó kiadásokat. A belső kör az előbbi és a hasonló eseteket fogja át, azokat tehát, amikor az ob­jektív szükség határozza meg a cselekvést. A külső körbe viszont azok a tények kerülnek, amelyek csak látszatra kí­sérői a fejlődésnek, valójában szervezetlenségre, pazarlás­ra, célszerűtlen kiadásokra figyelmeztetnek. Példával él­ve: a beruházási javak árszínvonala a negyedik ötéves tervben jóval lassabban nőtt, mint a beruházásoké. A ket­tő közötti különbség fényt vet a szervezés — a tervezés, előkészítés, kivitelezés — alacsony színvonalára. A műtrágyagyártásban a földgáz felhasználása — az eddigi szén helyett — ötven százalékkal csökkentette az energiaszükségletet. Apró adalék ez ahhoz, hogy miért ér­demes vállalni a földgáztermelés növelésének fokozódó kiadásait, illetve, miért járulunk hozzá a nemzetközi föld­­gázvezeték építésének költségeihez. Másfajta bizonyíték: a mélyalmos baromfinevelés-technológia továbbfejlesztett változatának alkalmazása nyolc-tíz százalékkal nagyobb beruházási összeget követel, mint a kiinduló megoldás. Ér­demes vállalni a többletet? Igen, mert a nyereség a kor­szerűbb technológia esetén 45—50 százalékkal bővül! RÁFORDÍTAS ÉS HOZAM ARANYA az a mérce, mely kimutatja: megéri-e a fejlődés azt az összeget — vagy akár szellemi erőfeszítést, eszközfelhasználást stb. —, amennyit költeni kívánunk, kényszerülünk rá. Nem szószaporítás az utóbbi kívánunk, kényszerülünk — ket­tőzés. Hiszen az ötödik ötéves tervben — egyetlen elemet kiragadva — nemcsak az előirányzott 35 millió tonna szovjet kőolajat kell megvásárolnunk ahhoz, hgoy egyetlen népgazdasági területen se legyen fennakadás, hanem dol­lárok millióit is kiadhatjuk más országokban, a tőlük vett olaj fejében. Ne tegyük? Sok tekintetben tehát meghatározottak a választási le­hetőségek, s ezért a tényekkel mindig szembe kell nézni. A döntések nem attól függnek, hogy mit szeretnénk, ha­nem attól, mit lehet tennünk, mi áll módunkban. A fej­lődés indokoltan növekvő költségeit vállalni kell, s mert ezek folyamatosan emelkednek, mind nagyobb figyelmet szükséges szentelni a fölös, a társadalmilag nem indokolt kiadásokra. AZ IDÉN PÉLDÁUL 8,8 MILLIÁRD FORINTOT KÖLTENEK a villamosenergia-iparban beruházásokra. Ez a summa az erőművi — és hálózatfejlesztés szükséges fe­dezete. Ám aligha kell bizonygatnunk, hogy amit a 8,8 mil­liárd forint segítségével létrehoznak, abból majd pazar­­lünk is, silány termékekbe ölt energiával, üresen futó gé­pekkel, fölös szállításokkal, égve hagyott fénycsövek, vil­lanykörték millióival. S ha így nézzük a szóban forgó ösz­­szeget, beláthatjuk: a tényleges fejlődéshez kevesebb is elég lenne. Ami persze nemcsak a villamosenergia-felhasz­­nálás esetében igaz, hanem minden más területen ugyan­úgy érvényes. S éppen ezért, bár nagyon lényeges, hogy mennyibe kerül a fejlődés, egyre inkább arra a kérdésre kell vála­szolnunk helyi és társadalmi értelemben, hogy annyiba került-e, mint amennyibe kellett, vagy annál többe. S ha többe, akkor ne a fejlődéssel, hanem — a megvalósítókkal szálljunk perbe. (M.) Gazdag program az első tanyai vasárnapon A külterületi és tanyai la­kosság kulturális ellátásá­nak javítása érdekében egész­napos műsorral keresik fel február 29-én a megyei mű­velődési központ, a tiszalöki körzeti művelődési központ és könyvtár csoportjai Kis­­fástanya lakosságát. Meggyő­ző erővel1, személyes példa­­mutatással indul el hosz­­szabb távra egy komplex program. Kisfástanya lakossága dél­előtt 10 órától délután 17 óráig válogathat a különbö­ző műsorokban. Délelőtt a megyei művelődési köz­pont Mesekert Bábszínháza másfél órán keresztül szóra­koztatja a tanyai gyerekeket. A nap folyamán sor kerül egy képzőművészeti kiállí­tás megnyitására, Lakatos József festőművész közre­működésével. Egy népi ko­médiát mutat be a megyei művelődési központ Besse­nyei stúdiószínpada, majd a fúvósötös kamaraműsorával fejeződik be a napi program. Egésznapos könyvkölcsönzés is kapcsolódik az első tanyai vasárnap programjához. A február 29-i start után ez a műsor vándorol tovább me­gyénk tanyáira és külterü­leti településeire. Illés Balázs A varion szalag munkásnői Verseny magasabb fokon a cipőgyárban — Volt, amikor egy hétig nem láttam a gyer­mekemet. Ilyenkor a férjem tréfásan megjegyez­te: jobb, ha magammal hozom az ágyamat, hi­szen ha lenne, még a harmadik műszakra is a gyárban maradnék. Az ágy a helyén maradt, de Galambos Zoltánné, a Szabolcs Cipőgyár főművezetője február elseje óta már műszakba jár. Nem kell bent maradnia, mióta az új varion szalagot be­vezették. i | A szalagot nem most ta­lálták ki. Korábban az a hír járta róla, hogy a fehér kö­penyes munkásnők helyébe még a kávét is odavitték, csakhogy menjen a munka. Mégsem értek el eredményt. A híresztelés csak részben bi­zonyult igaznak. Akkor nem válik be, ha nincs megfele­lően előkészítve, s a folya­matos működését nem tudják biztosítani, máskülönben sokai termelékenyebb, mint a korábbi szalag A hiányos­ságok kiküszöbölésével indí­tották meg a gyártást a va­­rionan, annak ellenére, hogy a bonyhádi és a szombathelyi gyárakban nem szereztek egyértelműen jó tapasztala­tokat. Hegnőttek a követelmények Az igazat megvallva semmi sem kényszerítette a gyárat a mielőbbi átállásra — mondta Bánhidi Erzsébet, szervező. De azzal, hogy mi­nisztériumi vállalatok let­tünk, megnőtt a követelmény, bekapcsolódtunk a nagy múl­tú gyárakkal folyó verseny­be. Ahhoz, hogy helyezettek legyünk és öt év múlva el­érjük az egymillió páros ter­melést, változtatni kellett: varionszalagon dolgozik atű­­ződe, a kismamaszalag sem álló és kézi továbbításé töb­bé, s most építjük Nyírbog­­dányban az új tűződét. — Mit jelent a szalag kü­lönös neve? — Az ÁBC a sokféleségre utal, mivel az egy műszakban dolgozó 39 munkás egyszerre két terméket gyárt, minden­ki önállóan darabbéres rend­szerben. A varion a változ­­xathatóságot jelenti, annyira bővíthető, amennyit a gyár­tás megkíván. Az új szalagnak megvan­nak a hátrányai, de a mérleg serpenyője inkább előnyei fe­lé billen. Alkéri Imre főmű­vezetőnek, és Gőcze István­ná művezetőnek megsokszo­rozódták á feladataik a sza­lag beállításával. A művezető szerepe — A kötött ütemű gyártás­nál nehezen lehetett az egyé­ni teljesítményeket értékelni, most viszont ezen van a lé­nyeg. Ki mennyit dolgozik, pontosan annyit keres. Éppen ezért a munka irányításában, folyamatosságában nagy sze­repet kap a művezető. Már az első napokban hangos vi­har támadt, ha valaki nem akkor kapta a következő ada­got, amikor kérte. Időnk döntő része azonban a minő­ség ellenőrzésére megy el. A darabbér kényszerítő eszköz, de ugyanakkor könnyen „el­csúszhat” mellette a minő­ség. A művezetőkre hárult a szalag megismertetése a tlol gozókkal. Hiába alkalmaztak már 8 évvel ezelőtt darabbé­res rendszert, most mégis idegenül fogadták. Vajon megkeressük-e ezután is a korábbi fizetésünket? Meny­nyit kell hajtani a régi bé­rért? Folyamatos lesz-e min­dig a munka? Ezekre a kér­désekre látatlanban csak biz­tató szókat mondhattak. Most, egy hónappal az indu­lás után Varga Istvánná és Bezerédi Jánosné az asszo­nyok, lányok véleményét fo­galmazta meg. — Ügy éreztük, mindig ki­töltöttük a munkaidőt, még­sem a vártnak megfelelő bért kaptuk. Igaz, akkor dol­goztunk a hiányzók helyett is, sokszor 55 ember helyett harmincán. Most mindenki vezeti a maga teljesítését, és fizetés előtt tudjuk, hol tar­tunk. Nem kapkodjuk ki egymás kezéből a munkát, de meggondoljuk, hány ciga­rettaszünetet tartunk a tor­nazáson kívül. Féltek az újtól Féltek az újtól, mégis in­kább hitték benne, öt-hat embertől eltekintve mindenki felköltözött az első emeletre, a varionhoz. Még a nyugdíj előtt állók is. — Mi szervezők inkább az idősebb munkásnőkben bíz­tunk, de örömmel tapasztal­tuk, mennyire lehet számíta­ni a fiatalokra. Ez azért fon­tos, mert a szalag átlagélet­­kora 18—22 év. Vita inkább a két modell együttes gyártá­sa miatt volt. Ez bizonyos fo­kig érthető, hiszen egy új művelet megtanulása sok időt elvesz. Morogtak, de tud­ták, hogy nem állíthatjuk vissza a régi rendszert, An­nál is inkább nem, mert így gazdaságos. A kedélyek akkor nyugsza­nak meg igazán, ha az első fizetését mindenki megkapja, habár már most megmutat­koznak a jó indulás eredmé­nyei. Korábban egy műszak­ban 45—50 ember napi 800— 850 pár cipőt gyártott, most 39-en 8—900-at. Egy dolgozó 24—25 párat készít, ami ága­zati mércével mérve ás jó szám. De ettől a szalagtól nemcsak a gazdaságossági mutatók javulását várják, hanem a^t io, hogy ocökkorvn.i fog a fluktuáció, a kieső, a táppénzes napok száma. Pénteken, február 27-én, a Hazafias Népfront szervezé­sében a következő helyeken tartanak falugyűléssel egybe­kötött népfrontbizottsági vá­lasztásokat: Garbolc, kultúr­­ház, 18 óra. Szakoly, kultúr­­ház, 17 óra. Cégénydányád, kultúrház, 18 óra. Számos­­szeg, kulturház, 18 óra. Nyír­vasvári, kultúrház, 18 óra. Vasmegyer, kultúrház, 18 óra. Hete, tanácsháza, 19 óra. Tiszaszalka, pártház, 18 óra. Nyíregyháza, ötös kör­zet, Ságvári-telepi művelő­dési ház, 18 óra. Demecser- Borzsova-tanya, általános is­kola, 17 óra. Balkány-Aba­­puszta, általános iskola, 18 óra. Egészségügyi propaganda A közelmúltban tettük szó­vá, hogy az orvosi rendelők, várók, intézeti előcsarnokok rendkívüli jó lehetőséget kí­nálnak arra, hogy ott az egészségneveléssel kapcsola­tos kiadványok közkézen fo­rogjanak. All ez Nyíregyhá­zára, de a vidékre js. Ezzel kapcsolatban érdemes felhív­ni a közfigyelmet — orvoso­két, szervezőkét —, hogy a megyei egészségnevelési cso­porthoz új propagandaanya­gok érkeztek. Igen agitatív röplap kínál­ja magát, tudtul adva a vé­dőoltások fontosságát. Ezeket érdemes lenne bölcsődékben és óvodákban is elhelyezni. Szűrésre biztat egy másik kiadvány, rámutatva a be­tegségmegelőzés e fontos le­hetőségére. Úgy véljük, hogy sok asszonyt foglalkoztató üzemben csakúgy elkelnének, mint a várószobákban. Min­den üzemi étkező előtti tér szinte kínálja a helyet a kéz­mosásra biztató nagyméretű falragasznak. Ilyenkor ta­vasszal külterületen, közsé­gekben, de még egyes város­részekben is helyes lenne el­helyezni a veszettségről szó­ló leporellót. Éttermekben, presszókban, de még a tavaszi utcai pa­dokon is szívesen látnóic a Jó rágyújtani? kérdést felve­tő kiadványt, sokak okulásá­ra. Ha lehetne, úgy a posta a családi háztartások számára is bedobhatná a levélszek­rényekbe az ételmérgezésről szóló tájékoztatást. És végül, de nem utolsósorban adjuk a kismamák és leendő anyu­kák kezébe a Mama emlékez­tetője című brosúrát, amely csecsemőgondozás megannyi tudnivalóját összegezi, érthe­tő és szép stílusban. Jo táb­lázatok egészítik ki a mun­kát. Ha már arról szólunk, hogy az egészségnevelés közügy, úgy ragadja meg munkahely, iskola, otthon, vállalat, ta­­nárx, rpr)flt>lni‘ntÓ7o+ n lobn+A- séget, és minél több ember számára tegye elérhetővé az embert szolgáló információ­kat. Falugyűlést tartottak feb­ruár 23-án, hétfőn Kocsor­­don. A falugyűlés vendége volt dr. Csatlós Miklós, a já­rási hivatal elnökhelyettese. A Hazafias Népfront községi bizottsága telt ház előtt adott számot a IV. ötéves tervben elért eredményekről. A be­számoló után bonyolították le a népfrontbizottság-válasz­tást. A bizottság elnöke to­vábbra is Szabó Ernő ma­radt, a megyei küldöttérte­kezletre pedig Jakab Zsig­­mondnét jelölték — tudósítja Zsoldos Barnabás. Balogh Júlia FALUGYŰLÉSEK, NÉPFRONTVÁLASZTÁSOK Olyan átszellemült, fényes szem­mel, amilyennel csak életet hordozó-váró kismamák tud­nak nézni, ott állt az előszoba­ajtóban. ö jött ajtót nyitni a csengetés­re. Jött? Ihkább csak csoszogott, tolta maga előtt édes terhét, s amint kinyílt az ajtó, a vékonyka nyíláson a tél le­heleté nyomult be a párás, meleg szo­bába. Mária, akit Jani, a férj óvott még a levegőrezgéstől is, örült a látogatásnak. ölelte-csókolta Klárát, aki nem res­tellt buszra szállni, s munka után kijön­ni a faluba, hogy lássa Marikát, hogy szemtanúja legyen a babavárás pillana­tainak. Örömtől izzó izgalomban él a fiatal házaspár. Esténként, amikor lefeküd­nek, János, a fiatal agronómus odahajt­ja fejét Marika testére, s hallgatózik. Érzi az élet, gyermeke lüktetését, életét, szíve dobogását is hallja talán. „Hallod édes?” Jánost ilyenkor valami megfog­hatatlan érzés keríti hatalmába. Már nagyon szeretné, ha Marika túl lenne a szülésen. Éjszaka, ha mocorog Marika azonnal ugrik. Napok óta alig hunyja le a szemét. Ha kissé bágyadt a melegtől Marika, már fél. Fussak, menjek, tele­fonáljak? Ugrana minden pillanatban. Ha kimegy a fürdőszobába, ha jár-kel, figyeli a mozgását. Férje, János most nincs itthon. Ké­szülnek a zárszámadásra. De ha csak percnyi ideje van, fut haza. Babavárás Klára asszonnyal tippelnek, latol­gatnak, mennyi idő lehet még a szülé­sig, s mit várnak? Fiú lesz, lány? Ki tudja?" Saccolják az időt, talán egy, ta­lán két hét van még hátra, úgy ítélik, még annyi sem. Nagyon fenn van a te­her. Ekörül formálódik a beszélgetés, s közben a kismama úgy invitál egy pi­ciny, meleg szobácskába, mintha szen­télybe lépne az ember. Ez lesz a jövendőbeli kis ember ott­hona. Bemutatja. Fehér-kék falak. Olyan mint a lehelet. A sarokban villanykály­ha. Takarékon pislákol. Leheli az eny­he meleget. A másik sarokban feltor­nyozott kiságy. Csupa fehérség, kékség, kisingek, pelenkák gúlába állítva. A fa­lon apró, színes papírfigurák, állatkák, kiscica, egérke, csupa mesevilág, ame­lyet apuka varázsolt a falakra. A sub­lóton ezernyi játék. Csak semmi baj ne legyen. Csak szerencsésen, épségben, egészségben jöj­jön a világra. Mária asszony vékonyka emlékfoszlányként idézi néha az első szülést, s az azt követő tragédiát. Nem, nem akar rágondolni. Bízik magában. Erősnek érzi magát. Tudja, nem lesz semmi baj. Nem történhet semmi. Min­den rendben lesz. Ikrek lettek volna az elsők. A feldí­szített kiságyon most is két pólya van. Klárika megpillantja. Te Marika! Úgy gondolod, hogy újra? Mosolyog. Tudod, jó előre felkészülni, hogy ne érje meg­lepetés az embert. Nem igaz? Farkas Kálmán

Next

/
Oldalképek
Tartalom