Kelet-Magyarország, 1976. február (33. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-25 / 47. szám
1976. február 25. KELET-MAGYARORSZÁG 5 Leonyid Brezsnyev beszéde (Folytatás a 4. oldalról) ben abban jut kifejezésre, hogy a munka termelékenységének növelésével kell biztosítani az ipari termelés növekedésének körülbelül 90 százalékát, a mezőgazdasági és építőipari termelés egész növekedését. Egészében az ország nemzeti jövedelme növekedésének 95—90 százalékát a munka hatékonyságának növelésével kell elérni, szemben az elmúlt ötéves terv myolcvanszázalékos arányával. A tizedik ötéves tervben előirányzott népgazdaságfejlesztési mutatókat az előző ötéves tervénél kisebb ütemben növekvő beruházásokkal kell elérni. A beruházások összvolumene rendkívül jelentős lesz — 630 milliárd .rubel nagyságrendű. A kilencedik ötéves tervben végrehajtott 42 százalékos növekedéssel szemben azonban ez alkalommal 24—26 százalékkal emelkedik majd, azért tartjuk ezt célszerűnek, mert fontos, hogy a már meglévő berendezések, a már létrehozott kapacitások teljesebb kihasználására helyezzük a hangsúlyt. Ez a népgazdaság intenzívebbé tételének irányvonalát is jelenti. A holnap radikálisabb intézkedéseket követel. Meg kell változtatni magához a tervezéshez és a beruházások felhasználásához való viszonyt, a már meglévő termelést és az új beruházásokat egységes egészként kell tervezni. A beruházási kereteket a minisztériumok és a vezető szervek számára nem általában, nem is új objektumok létesítésére, hanem a termelés tervezett növelésére kell odaítélni. Az anyagi és pénzügyi erőforrásokat elsősorban a meglévő vállalatok technikai berendezéseinek felújítására és rekontsrukciójára kell irányítani, oda, ahol a termelési kapacitást új beruházások nélkül vagy aránylag kisebb beruházással lehet bővíteni. Gyorsan, gazdaságosan és korszerű technikával kell építeni — ez a beruházások magasfókú hatékonyságának alapfeltétele. A tizedik ötéves terv, akárcsak valamennyi ötéves terv, A kongresszus küldötteinek egy csoportja a megnyitón. (Kelet-Magyarország telefotó) szocialista hazánkat alkotó valamennyi köztársaság, nemzet és nemzetiség fejlesztésének programja lesz. Az országos keretek között kialakult egységes gazdasági szervezet jelenti a népek barátságának és együttműködésének szilárd anyagi alapját. Az SZKP Központi Bizottsága elégedettséggel állapítja meg, hogy „A Szovjetunió népgazdasága 1976— 1980. évi fejlesztésének fő irányai” című tervezetet valamennyi területen, és köztársaságban a politikai aktivitás légkörében, tárgyszerűen vitatták meg. A Központi Bizottság Politikai Bizottsága által létrehozott különbizottság a dolgozók által előterjesztett javaslatokat megvizsgálja, azzal a céllal, hogy azokat figyelembe vegye az ötéves terven folyó munka során, — mondotta az előadó. Elsőrendű feladat marad a tudományos-műszaki fejlődés meggyorsítása. A párt Központi Bizottsága és a kormány utasítására az akadémiai intézetek, a minisztériumokkal és irányító szervekkel közösen elkészítették a tudományos-műszaki fejlődés és annak társadalmigazdasági következményei 1976—1990-re szóló komplex programtervezetét. Ezt a munkát feltétlenül folytatni kell, mivel szerves részét képezi a mpst folyó és a távlati tervezésnek, olyan támpontokat ad, amelyek ismerete nélkül elképzelhetetlen a sikeres gazdaságirányítás. A tudományos és műszaki forradalom alapvető változásokat követel a gazdasági tevékenység stílusában és módszereiben, határozott harcot igényel a vaskalapossággal és rutinnal szemben, igényli a tudomány valódi tiszteletét, azt, hogy támaszkodjunk rá, számoljunk vele. Követeli a tervezés és a gazdasági ősz* tönzés tökéletesítését, annak érdekében, hogy olyan viszo^ nyokat hozzunk létre, amelyek teljes mértékben előmozdítják az egész láncolat minél gyorsabb végigjárását — a találmánytól a tömegtermelésig. Mindez a legteljesebb mértékben pártfeladat. És talán egész gazdasági építőmunkánkban nincs ma aktuálisabb és felelősségteljesebb feladat. A mezőgazdaság további fejlesztése össznépi feladat A mezőgazdaság területén a párt két egymással összefüggő célt tűz ki. Az első: az országot megbízhatóan el kell látni élelmiszerrel és mezőgazdasági nyersanyaggal és ehhez mindig elegendő tartalékkal kell rendelkezni. És a második: tovább kell haladnunk a városi és falusi élet anyagi és kulturális viszonyainak közelítése útján, ami programunk követelményeiben szerepel. v Realisták vagyunk. Jól tudjuk, hogy a mezőgazdasági termelés minőségi átalakítása időt, munkát, hatalmas befektetéseket igényel. Mi több: számos, elsősorban objektív történelmi okokból csak az utóbbi időben kezdtünk nagy anyagi eszközöket fordítani ennek az ágazatnak a fejlesztésére. A szovjet hatalom évei alatt a mezőgazdaságra fordított 320 milliárd rubel beruházásból 213 milliárd az elmúlt két ötéves terv időszakára esett. Gépesítés. A kolhozok és a szovhozok az elmúlt tíz év alatt több, mint 3 millió traktort és 900 ezer betakarító kombájnt, 1 millió 800 ezer teherautót és különleges gépkocsit, sok milliárd rubel értékű más mezőgazdasági gépi berendezést kaptak: a mezőgazdasági munka energiaellátottsága megkétszereződött. Talajjavítás. 6,4 millió hektár öntözött és több, mint 8 millió hektár lecsapolt területet állítottak a mezőgazdasági termelés szolgálatába. Kemizálás. 1966-tól 1975-ig a műtrágyák felhasználása 2,8-szeresére, a kémiai növényvédő szerek felhasználása kétszeresére nőtt. Mindez szilárd, megbízható alapot teremtett, amelyen a mezőgazdaság, a gazdaság magasan fejlett szektorává válik. Ezen a téren már érzékelhető eredményeket értünk el. Az új ötéves tervben a mezőgazdaság fejlesztésére a tervek szerint 172 milliárd rubelt fordítunk, vagyis 41 milliárddal többet, mint az elmúlt ötéves tervben. A mezőgazdasági termelés évi átlagos volumenét a tervek szerint 14—17 százalékkal kell emelni az elmúlt ötéves tervhez képest. Az évi gabonatermést átlagban minimálisan 35—40 millió tonnával kell növelni. Sok a tennivalónk az állattenyésztés területén is. Meg kell gyorsítani az intenzív módszerek bevezetését, növelni kell a termelékenységet és növelni a szarvasmarha- és szárnyasállományt. Újból hangsúlyozni szeretném, hogy az állattenyésztés fellendülésének alapja továbbra is a takarmányozás. Nekünk, a kommunizmus építőinek a mezőgazdaságot még egy szempont alapján kell vizsgálnunk — ez pedig a környezetvédelem. Ez a probléma nemcsak az ipart foglalkoztatja. A földművelő és állattenyésztő munka lényegében az élő természet, a bennünket körülvevő természetes környezet felhasználása az ember szükségleteinek kielégítésére. Az emberiség története számos példát ismer arra, hogy a természetet terméketlen, élettelen, az ember számára ellenséges környezetté lehet változtatni. A természetet azonban lehet nemésíteni is. Nekünk ezt kell tennünk elvtársak, segítenünk kell a természetnek, hogy még teljesebben feltárja életerőit. „Virágzó táj” — ez az egyszerű kifejezés mindenki előtt isrhert. Igv emlegetik azokat a földeket, ahol az emberek ismerete és tapasztalata, a természethez való ragaszkodása és szeretete valóban csodákat hozott létre. Ez a mi, szocialista utunk. A mezőgazdaságra tehát úgy kell tekintenünk, mint a környezet hatalmas, állandóan működő mechanizmusára, amely alkalmas az élő természeti gazdaság feltárására. És a természet mindezt visszafizeti. A párt a mezőgazdaság további fellendítését az egyik legfontosabb állami, országos feladatnak tekinti. E feladat megoldásához a gazdaság összes ágazatának megfelelően hozzá kell járulnia. A dolgozók jólétének fokozása elengedhetetlenül megköveteli a lakosság áruvásárlási és szolgáltatási igényeinek még teljesebb kielégítését. A pénzjövedelmek növekedése ugyanis Önmagában még nem jelenti az életszínvonal reális emelését. Ráadásul egyes árucikkek hiánya, a szolgáltatások mennyiségi korlátozottsága csökkenti a munka anyagi ösztönzésének lehetőségeit. Éppen ezért a párt a mezőgazdaság gyors ütemű fellendítésével együtt rendkívül nagy jelentőséget tulajdonít az úgynevezett B szektorba tartozó iparágak fejlesztésének. Az eredmények ellenére a Központi Bizottság azon a véleményen van, hogy a B szektor ágazatainak helyzete nem elégíthet ki bennünket. Nemcsak arról van szó, hogy a mezőgazdasági nyersanyagoknak a rossz termés okozta hiánya miatt a könnyű- és élelmiszeripar több területén nem sikerült megvalósítani a kitűzött célokat. Sokkal átfogóbban és határozottabban kell felvetnünk a kérdést. Önök emlékeznek arra, hogy a XXIV. kongresszus megállapította: gyökeresen meg kell változtatnunk hozzáállásunkat mindahhoz, ami az emberek mindennapi szükségleteinek kielégítésével kapcsolatos, mind mennyiségileg, mind minőségileg lényegesen növelnünk kell az árutermelést és a szolgáltatásokat. Meg kell mondani, hogy ezt a feladatot nem sikerült maradéktalanul teljesíteni. Még most sem tanultuk meg. hogy a nehézipar fejlesztésének gyors ütemével egyidőben, fokozzuk a B szektor, valamint a szolgáltatások szférájának fejlesztését. Folytatva a B szektorba, valamint az azt kiszolgáló termelési ágazatokba, a a gazdasági feladatok megoldásának előmozdításához, kereskedelembe és a szolgáltatások szférájába irányuló beruházások növelését. fokoznunk kell a követelményeket mindazokkal szemben, akik a gazdaság e területének fejlődését tervezik és irányítják. A kulcsfontosságú gazdasági problémák között — mondotta Brezsnyev — a továbbiakban egyre nagyobb jelentősége van a külgazdasági kapcsolatok fejlődésének. Mindez egyenes következménye népgazdaságunk gyors növekedésének és azoknak a hatalmas változásoknaik, amelyek szerte a világon mennek végbe, s a béke és az enyhülés politikájának eredményei. A külgazdasági kapcsolatokban hatékony eszközt látunk mind a politikai, mind a gazdasági feladatok megoldásának előmozdításához. A gazdasági integráció útján növekszik a szocialista közösség ereje és összeforrottsága. A fejlődő országokkal való együttműködés megkönnyíti ezeknek az országoknak gazdasági és társadalmi életük haladó irányba történő átalakítását. Végül a tőkésországokkal való gazdasági és tudományos-műszaki kapcsolatok megszilárdítják és kiszélesítik a békés egymás mellett élés politikájának anyagi alapját. A többi országhoz hasonlóan mi is arra törekszünk, hogy a külgazdasági kapcsolatokból származó előnyöket felhasználjuk a gazdasági feladatok sikeres megoldását célzó pótlólagos lehetőségele mozgósítására, idő megtakarítására, a termelés hatékonyságának fokozására, a tudományos és technikai haladás meggyorsítására. A kilencedik ötéves tervben az előirányzottnál lényegesen nagyobb sikereket értünk el ezen a téren. A külkereskedelmi forgalom volumene az 1970-es 22 milliárd rubelről 1975-ben 51 milliárd rubelre nőtt. Gyors ütemben fejlődött exportunk is, és nemcsak a nyersanyagok terén, hanem a gépek és berendezések különböző fajtáinak vonatkozásában is, beleértve az atomreaktorokat, áramfejlesztőket, a repülőgépeket és szerszámgépeket is. A Szovjetunió részt vett több száz külföldi ipari objektum építésében. A X. ötéves tervben előirányoztuk a külkereskedelmi forgalom jelentős növelését. Fontos kérdés — a külgazdasági kapcsolatok új formáinak fejlesztése, amelyek túllépnek a szokásos kereskedelem keretein, kiszélesítik lehetőségeinket és általában a legnagyobb hatékonyságot biztosítják. Itt több ok között azokra a kompenzációs megállapodásokra gondolok, amelyek során teljes mértékben a mi államunk tulajdonában lévő új üzemek jönnek létre külföldi cégekkel váló együttműködésben. Hiteleket, berendezéseket, licenceket nyújtanak számunkra, és mi olyan termékekkel fizetünk, amelyeket ezekben vagy más üzemekben állítanak elő. Ilyen jellegű megállapodások eddig főleg a nyersanyagot és félkésztermékeket termelő ágazatokban jöttek létre. De itt az ideje szélesíteni ezek hatókörét, bevonni a feldolgozó ipart is, felkutatni a termelési kooperáció új módjait. Külgazdasági politikánkat összehangoljuk a testvéri országokkal. Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záródokumentumának szellemében a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa a tagországok kormányainak nevében hivatalos kapcsolatok' létesítését javasolta az Európai Gazdasági Közösségnek. Az Európai Gazdasági Közösség miniszteri tanácsának átnyújtottuk a kölcsönös kapcsolatok alapjairól szóló megállapodás-tervezetet, amely kedvező feltételek kialakítását irányozza elő a két szervezet és a hozzájuk tartozó országok közötti egyenjogú együttműködéshez. Mi készek vagyunk erre. , A gazdaságirányítás és az új követelmények A szervezés a döntő láncszem, vagyis a gazdaságirányítás további tökéletesítése a szó legszélesebb értelmében. Most, amikor már komoly talpasztalat gyűlt össze, amikor jobban kirajzolódtak a haladási irányok, meggyorsíthatjuk és meg is kell gyorsítanunk a gazdasági mechanizmus átszervezését. Mindenekelőtt biztosítani kell a tervezés tökéletesítését. Az irányító, mindenekelőtt pedig a tervezői tevékenységet a végső népgazdasági eredményekre kell összpontosítani. Nem elég csak szem előtt tartani, hogy a termelés végső célja a különböző társadalmi szükségletek kielégítése, hanem le is kell vonni ebből a gyakorlati következtetéseket. Az egyik ilyen következtetés pedig kétségtelenül a?, hogy a fogyasztók nagyobb lehetőséget kapjanak a termelés befolyásolására, akár a nyersanyagokról és anyagokról, gépekről és berendezésekről, akár a tömegfogyasztási*cikkekről van is szó. Ebben a vonatkozásban lényeges javításra szorul a gazdasági mechanizmus számos láncszeme. Ezek a mutatók arra hivatottak, hogy egyesítsék a dolgozók érdekeit a vállalat érdekeivel, a vállalat érdekeit az állam érdekeivel, arra ösztönözzenek. hogy feszített terveket fogadjanak el (és természetesen teljesítsenek), erőforrásokat takarítsanak meg, csökkentsék az önköltséget és gyorsabban vezessék be az új termékfajták gyártását, megfelelő választékban kitűnő minőségű termékeket állítsanak elő. Figyelembe véve az.ország előtt álló gazdasági és társadalmi feladatokat meg kell javítani a bérezés és a normázás rendszerét. Egyrészt fejleszteni kell a centralizmust, útját állva ezzel a hivatali és a helyi irányzatoknak. Másrészt fejleszteni kell a demokratikus elveket, a helyi kezdeményező készséget, mentesíteni kell a vezetés felső lépcsőit a kis ügyek alól, a döntések meghozatalában biztosítani kell az operativitást és a "rugalmasságot. Az elmúlt ötéves terv eredményei meggyőzően tanúsítják, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja a lenini úton haladt. Méltóképpen teljesíti a . munkásosztály, minden dolgozó, az egész nép politikai vezetőjének szerepét. Ismét megmutatkozott a tudományos előrelátás ereje, a párt politikájának realizmusa, az a képessége, hogy a kommunista építés feladatainak megoldására irányítsa a tömegek energiáit. Pártunk magasra tartja a marximus—leninizmus és a proletár internacionalizmus zászlaját, becsülettel teljesíti történelmi küldetését, lankadatlanul harcol a kommunista eszmények győzelméért. A párt további fejlődése és a káderpolitika A XXIV. kongresszus óta csaknem 2,6 millió ember lépett az SZKP soraiba. Jelenleg 15 millió 694 ezer kommunista van a pártban. Közülük 41,6 százalék munkás, 13,9 százalék kolhozparaszt, körülbelül 20 százalék műszaki értelmiségi, több mint 24 százalék a tudomány; az irodalom, a művészet művelője, a közoktatás, az egészségügy, az irányító apparátus dolgozója, katona. A párt növekedésére, a minőségi összetételének javítására irányuló munkát jellemezve, foglalkozni szeretnék a következő elvi mozzanatokkal. A fejlett szocializmus viszonyai között, a kommunista párt, noha az egész nép pártjává vált, egyáltalán nem veszti el osztályjellegét. Az SZKP természeténél fogva a munkásosztály pártja volt és az is marad. Mély megelégedésünkre szolgál, hogy jelenleg a párt soraiba belépők 58 százaléka munkások közül kerül ki. Ez törvényszerű, tükrözi a munkásosztálynak a társadalom életében betöltött vezető szerepét. (Folytatás a 6. oldalon)
