Kelet-Magyarország, 1976. február (33. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-25 / 47. szám
6 KELET-MAGYARORSZÄÖ 1976. február 25. Leonyid Brezsnyev beszéde (Folytatás az 5. oldalról) A beszámolási időszakban a pártba felvettek több mint 11 százaléka kolhoztag volt. Ily módon egészében az SZKP-ba belépők körülbelül 80 százaléka az anyagi termelés szférájában — a társadalmi élet döntő szférájában — tevékenykedik. Lényegesen megnőtt a párttagok száma a népgazdaság szakemberei, a pedagógusok és az orvosok, a tudomány, az irodalom és a művészet művelői körében. Jelenleg minden negyedik—ötödik szakember kommunista. És ez jó dolog. Hiszen rendkívül jelentős az a szerep, amelyet a szovjet értelmiség betölt a tudományosműszaki forradalom megvalósításában, a nép kultúrájának fellendítésében, a kommunista építés adta valamennyi feladat megoldásában. A párt új tagjainak döntő többsége, vagyis több mint kétharmada komszomolista. Az ifjúságnak az SZKP-ba történő fokozódó beáramlása szemléletesen mutatja, hogy a párt életerői kimeríthetetlenek, hogy fiatal nemzedékünk mély odaadással viseltetik a kommunizmus eszméi iránt. Harminc esztendő alatt az SZKP taglétszáma csaknem megháromszorozódott. Teljesen nyilvánvaló, hogy sorai tovább növekednek majd. Ez objektív tendencia, amely a szocializmusban végbemenő társadalmi fejlődés egész menetéből, a párt vezető szerepének, tekintélyének növekedéséből származik. Az SZKP azonban nem erőlteti létszámának növekedését. Csupán azokat veszi fel soraiba, akik tetteikkel bizonyították, hogy a lenini szavakkal szólva, nem valamiféle előnyök szerzéséért lépnek a pártba, hanem azért, hogy önfeláldozó munkát végezzenek a kommunizmus javára. Lenin útmutatásait követve, az SZKP mindent megtesz, hogy fokozza a párttagság rangját. Ebben nagy szerepet töltött be a XXIV. kongresszus határozata alapján végrehajtott párttagkönyvcsere. Teljes joggal elmondható, hogy elértük azokat a célokat, amelyeket a tagkönyvcserével akartunk megvalósítani. A tagkönyvcsere időszakában körülbelül 347 ezer ember nem kapott új párttagsági könyvet. Ezek azok, akik eltértek a pártélet normáitól, megsértették a fegyelmet, elvesztették a kapcsolatot a pártszervezetekkel. Elképzelhetik, mennyire fontos, hogy a párt minden láncszeme összehangoltan, aktívan és céltudatosan tevékenykedjék. Ez csupán a pártélet lenini normáinak, a pártvezetés elveinek, a demokratikus centralizmus elvének maradéktalan alkalmazásával érhető el. A párt mindenkor magas fokú elvszerűséget tanúsított amikor védelmezte ezeket az elveket, harcolt megsértésük ellen. Nagy jelentősége volt ebben a vonatkozásban a XX. pártkongresszus határozatainak, amely kongresszusnak most van a huszadik évfordulója. A pártélet lenini normáinak és elveinek megerősítésében és fejlesztésében fontos szerepet töltöttek be a Központi Bizottság októberi (1964.) plénumának, a XXIII. és XXIV. pártkongresszusnak határozatai. A párton belüli demokrácia következetes fejlesztése, a követelmények emelése a párt minden tagjával szemben — ezek elévülhetetlen lenini elvek. Ezek napjainkban is a párt fejlődésének alapjául szolgálnak. A XXlll. és XXIV. kongresszuson a pártépítés kérdéseiről elfogadott irányelvek végrehajtása elősegítette a párton belüli demokráciának, a vezetés kollektivitásának további elmélyítését, a pártmunka szervezési formáinak és módszereinek fejlesztését. Mindez különös erővel mutatkozott meg a kongresszust megelőző beszámolási-választási kampányban. A szovjet társadalom dinamikus fejlődése, a kommunizmus építésének növekvő méretei, a nemzetközi porondon kifejtett tevékenységünk megköveteli, hogy állandóan tökéletesítsük a pártirányítás színvonalát a gazdaság és a kultúra fejlesztésében, a tömegek nevelésében, javítsuk a tömegek között végzett szervező és politikai munkát. A párt vezető szervei tevékenységének áttekintése után Brezsnyev hangsúlyozta: A pártirányítás szintje közvetlenül függ attól, hogy mennyire harcosan és kezdeményezően tevékenykednek a pártunk gerincét képező pártalapszervezetek. A pártalapszervezetek a gazdasági és kulturális építés első vonalában állnak, a tömegek sűrűjében tevékenykednek. Munkájuk nagy mértékben teszi lehetővé, hogy a párt politikája egyesüljön a néptömegek élő, alkotó tevékenységével, hogy sikeresen oldják meg a gazdasági-politikai és az eszmei-nevelő feladatokat. A pártvezetés sikerének legfontosabb feltétele — folytatta — a lenini munkastílusban rejlik. A lenini stílus — alkotó, szubjektivizmustól mentes, amelyet a társadalmi jelenségekhez való tudományos hozzáállás hat át. Ez a stílus nagyfokú igényességet követel meg a kommünistáktó.l, igényességet maguk és mások iránt, kizárja az önelégültséget, ellentmond a bürokratizmus és a formalizmus bármiféle megnyilvánulásának. Ezzel kapcsolatban a kritika és az önkritika kérdéséről szólva Brezsnyev hangsúlyozta, hogy az emberek iránti bizalomnak és tiszteletnek á kitűzött feladat iránti magas fokú igényességgel kell párosulnia. Ez a pártmunka — és egész munkánk törvénye! És természetesen az, hogy a kritikára való helytelen reagálásra a pártszerveknek mindig határozottan, operatívan kell válaszolniok. A határozott válaszon természetesen nem a nyers kifejezéseket, hanem a dolog lényegét értjük. A kritika értéke igazságosságában, a felvetett kérdések társadalmi jelentőségében van. Ami pedig az önkritika értékét illeti, azt őszinte volta, a hibák és a hiányosságók gyors kijavítására való készség határozza meg. A bírálat és az önbírálat kérdése mellett a Központi Bizottság áttekintett egy másik témakört is — a párthatározatok végrehajtása felügyeletének és ellenőrzésének problémáját. Az elfogadott határozatok teljesítésének felügyelete és ellenőrzése a szervező munka legfontosabb része. Minden pártvezető, minden tanácsi és gazdasági vezető, minden pártszerv, minden pártalapszervezet feladata. Minderről most nem azért beszélek, mintha pártunkban az elfogadott határozatok teljesítésével, vagy a bírálat és önbírálat helyzetével kapcsolatban valamiféle aggasztó helyzet alakult volna ki. Másról van szó. A lenini munkastílushoz való rendíthetetlen ragaszkodás minden pártszervezet, minden tanácsi és gazdasági szerv tevékenysége sikerének, valamennyi tervünk realizálásának előfeltétele. A párt káderpolitikájának jelentőségéről szólva megállapította: A korszerű vezetőnek egyesítenie kell magában a pártosságot a hatásköri illetékességgel, a fegyelmezettséget a kezdeményezőkészséggel és a dolgokhoz való alkotó hozzáállással. Ugyanakkor a vezetőnek bármely helyen tiszteletben kell tartania á társadalmi, politikai, nevelési szempontokat, érzékenynek kell lennie az emberek szükségletei és igényei iránt, példát kell mutatnia munkájában és életmódjában egyaránt. A pártban — folytatta — tartósan megszilárdult a káderekről való gondoskodás. Véget vetettünk a pártmunkások indokolatlan, gyakori áthelyezése gyakorlatának, ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy a káderstabilitás jelszavával vezető posztokon maradhatnak olyanok, akik, mint mondják, nem húzzák a terheket, nem birkóznak meg kötelezettségeikkel. Még kevésbé lehet vezető munkakörben hagyni olyan embereket, akik felelőtlenek, nem tudnak megszabadulni a múlt terheitől, és feltételezik, hogy munkakörük egymagában biztosítja számukra a tekintélyt és a tiszteletet. Az SZKP Központi Bizottsága a beszámolási időszakban azt az álláspontot képviselte, hogy nem lehet pártvezető az, aki elveszíti saját tevékenysége kritikus értékelésének készségét, elszakad a tömegektől, hízelgőket és talpnyalókat „termel ki” maga körül, aki elvesztette a kommunisták bizalmát. Gondolom, hogy a kongresszus támogatja a kérdés ilyen módon való felvetését. A párt nagyra értékeli a kádereket, bízik alkotói képességeikben, gondoskodással fejleszti és neveli őket. Nem lehet kétség afelől, hogy kádereink a nép iránti felelősségük tudatában továbbra is minden erejüket, tudásukat és tapasztalatukat a kommunizmus érdekében kamatoztatják. A párt eszmei nevelő munkája Társadalmi rendünk ereje a tömegek tudatosságában rejlik. S a párt állandó feladatának tartja a kommunista tudatosság, a kommunizmus építésére való készség, akarat és képesség nevelését. A beszámolási időszakban az emberek eszmei nevelésének kérdései, az új ember, a kommunizmus méltó építője kialakításának problémái nagy helyet foglaltak el egész munkánkban. Az SZKP a kommunista nevelést, mint egész forradalmi átalakító tevékenységét a marxista—leninista elmélet szilárd alapján folytatja. A marxizmus—leninizmus a helyes stratégia és taktika kidolgozásának egyetlen megbízható alapja. Lehetővé teszi, hogy megértsük a történelmi távlatokat, segít meghatározni sok évre előre a társadalmi-gazdasági és politikai fejlődés irányát, helyesen tájékozódni a nemzetközi eseményekben. A marxizmus—leninizmus ereje az állandó alkotó fejlődésben van. Erre tanított Marx. Erre tanított Lenin. Útmutatásaikhoz pártunk mindig hű marad! Ismeretes, hogy minden elmélet valóságértékének ismérve a gyakorlat. A munkásosztály és az összes dolgozó forradalmi harca, a kommunisták egész gyakorlati tevékenysége teljes bizonyossággal megmutatták a marxizmus—leninizmus lényegét kifejező elméleti tételek és elvek megingathatatlanságát. A párt és az állam olyan problémák kutatását igényli, amelyek mindenekelőtt a termelés és a termelésirányítás sokoldalú fejlesztésével kapcsolatosak, olyan ajánlásokat, amelyek lehetővé teszik a termelés hatékonyságának lényeges emelését. Lényegbevágóan fontosnak tűnik olyan kérdések mélyreható kutatása, amelyek társadalmunk, annak termelőerői fejlődési tendenciáival kapcsolatosak. Ide tartozik például a munka jellege és tartalma fejlett szocializmus feltételei között, a társadalmi szerkezet változásai. A különböző tudományok képviselőinek egyesített erőfeszítéseit követeli az olyan problémák áttekintése, mint a munka szerinti elosztás tökéletesítése, az erkölcsi és anyagi ösztönzés összekapcso. lása, a szocialista mindennapi élet és sokoldalú kultúránk fejlesztése. Tovább kell tanulmányozni ezenkívül államiságunk, a nevelő, ideológiai munka formáinak és módszereinek fejlődési problémáit. Ezzel kapcsolatban nagy figyelmet érdemel a közvélemény tanulmányozása. , Egyre inkább fokozódik a tudományos kutatás jelentősége, a világfejlődés és a nemzetközi kapcsolatok alap. vető problémái, a forradalmi folyamat és különböző áramlatainak kölcsönhatása és egysége, a demokráciáért, valamint a szocializmusért folytatott harc kölcsönhatása, az erők egymás elleni harca, s korunk fő kérdése, a háború és béke kérdésében. A világpolitika kedvező változásai, az enyhülés — hangoztatta a továbbiakban jó lehetőségeket teremt a szocializmus eszméinek széles körű terjesztése számára. Másfelől azonban a két rendszer eszmei harca tevékenyebbé, az imperializmus propagandája pedig kifino. múltabbá válik. A két világnézet küzdelmében nem lehet helye a semlegességnek és a kompromisszumoknak. Itt magas fokú politikai éberségre, tevékeny, operatív és meggyőző propagandamunkára, az ellenséges ideológiai diverzió idejében való visszautasításra van szükség. Az elmúlt időszakban a pártszervezetek sok erőfeszítést fordítottak a dolgozók hazafias nevelésére és egyidejűleg a' tömegek internacionalista tudatának erősítésére. Ebből a szempontból kiemelkedő szerepet töltött be a Szovjetunió fennállása 50. évfordulójának és a Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelem 30. évfordulójának megünneplésére. Az elmúlt fél évszázad munkasikereiben, a Nagy- Honvédő Háború harci hőstetteiben fejlődött ki és edződött meg országunk összes osztályának és társadalmi csoportjának, népnek, és nemzetiségének megbonthatatlan egysége. S ez az egység, minden szovjet embernek ez az összeforrottsága, odaadásuk nagy hazájuk iránt, a népek internacionalista testvérisége vált az elmúlt jubileumok alapgondolatává. S ebben állt hatalmas poltikai és nevelő jelentőségük. A párt egyik legfontosabb feladata volt és marad, hogy megerősítse a dolgozók, mindenekelőtt a fiatal nemzedék tudatában a szovjet hazafiság, és a szocialista internacionalizmus eszméit, a szovjetek országa, a hazánk iránti büszkeséget, a szocializmus vívmányai védelmére való készséget. Brezsnyev ezután méltatta a hadseregben folyó nevelő munka jelentőségét, majd megállapította, hogy a politikai, és a munkára való nevelés szoros összefonódásának szemléletes eredménye a szocialista verseny jellenlegi fellendülése. Mindannyian örülünk annak, hogy milyen mély gyökereket eresztettek a szocialista verseny lenini eszméi. Büszkék vagyunk arra, hogy a verseny élvonalában a kommunisták haladnak, A verseny mély hatással van a gazdasági gyakorlatra, az ország társadalmi-politikai életére, az erkölcsi légkörre. Közös harci jelszavunk, hogy minden módon fejlesszük tovább a szocialista versenyt, a munkához való kommunista viszonyért folyó mozgalmat. A népművelés és a szakmai képzés, és az egész közoktatási rendszer tökéletesítéséről szólva megállapította: Semmi sem emeli úgy a személyiséget, mint a tevékeny pozíció az életben, a társadalmi kötelezettségek iránti tudatos viszony, amikor a szavak, és a tettek egysége a magatartás mindennapos normájává válik. Az ilyen pozíció kidolgozása az erkölcsi nevelés feladata. Jelentős eredményeket ér-Az állami és társadalmi pártirányítása tünk el a szovjet nép anyagi jólétének javításában. A jövőben is következetesen tevékenykedünk e feladat megvalósításán. Az anyagi lehetőségek növekedésének azonban állandóan együtt kell járnia az emberek eszmeierkölcsi és kulturális színvonalának emelésével. Máskülönben a kispolgári pszichológia csökevényei jelentkezhetnek. Ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni. Minél magasabbra emelkedik társadalmunk fejlődése, annál tűrhetetlenebbé válnak a szocialista erkölcsi normáktól való, még tapasztalható elhajlások. A nyerészkedés, a szűk tulajdonosi tendenciák, huliganizmus, bürokratizmus és az emberek iránti közömbösség ellentétben áll rendszerünk lényegével. Az ilyesfajta jelenségekkel vívott harcban messzemenően támaszkodni kell a dolgozó kollektíva véleményére, fel kell használni a sajtó bíráló szavát, a meggyőzés módszereit éá a törvény erejét — minden rendelkezésünkre álló eszközt. A tömegtájékoztató és a propagandaeszközök szerepét említve aláhúzta, hogy szükség van az újságok, folyóiratok, a rádió és a televízió anyagi-műszaki bázisának megújítására is. Az irodalom és a művészet kérdéseire rátérve megállapította: Az elmúlt évekre jellemző volt, hogy tovább aktivizálódott annak az alkotó értelmiségnek tevékenysége, amely egyre jelentékenyebben járul hozzá az egész párt, az egész nép ügyéhez, a kommunista társadalom építéséhez — hangsúlyozta. — Az irodalom és a művészet kérdéseinek pártos kezelésmódja egyesíti magában az alkotó értelmiség iránti tapintatos magatartást, az alkotói útkereséshez nyújtott támogatást és az elvszerűséget. Bármely alkotás társadalmi jelentőségének értékelésében a fő szempont természetesen továbbra is az illető alkotás eszmei irányzata marad. Így, lenini módon jár el a KB és járnak el a pártszervek, nagy munkát végezve az ideológiai tevékenységnek ezen a területén. Mélységes elismerést érdemelnek a szovjet írók, festők, zeneszerzők, a színház, a film, a televízió dolgozói, mindazok, akiknek a tehetsége és szakmai tudása a népet, a kommunizmus ügyét szolgálja. szervezetek Az SZKP főtitkára ezután az állami és a társadalmi szervezetek pártirányításának néhány kérdéséről beszélt. A kommunista építés során végzett egész munkánk fő irányvonalát a szovjet társadalom politikai rendszerének sokoldalú fejlesztése jelenti. A szocialista államiság tökéletesítéséről, a szocialista de. mokrácfa továbbfejlesztéséről, az állami és a társadalmi élet jogalapjának megszilárdításáról, a társadalmi szervezetek tevékenységének aktivizálásáról van szó. Ebben a munkában a párt és Központi Bizottsága abból indult és indul ki, hogy országunkban felépült a fejlett szocialista társadalom, amely fokozatosan kommunista tár. sadalommá alakul át: abból indult és indul ki, hogy államunk össznépi állam, amely kifejezi az egész nép érdekeit és akaratát. Megállapította, hogy az államszervezet építése területén a párt különleges figyelmet fordított a tanácsok munkájára. majd foglalkozott a törvényhozásunk tökéletesítésének, a szocialista jogrend megszilárdításának kérdésével. Brezsnyev ezután méltatta a szovjet politikai rendszer elválaszthatatlan részét képező társadalmi szervezetek szerepét. Kiemelve, hogy a szakszervezetek mindenekelőtt arra hivatottak, hogy a dolgozók jogait és érdekeit védelmezzék, aktívan foglalkozzanak a hétköznapi és szociális kérdésekkel. Megállapította, hogy a Lenini Komszomol 35 milliós serege a párt megbízható segítőtársa, s bármilyen »feladatot tűz ki a párt, a Komszomol a fiatalság lelkesedésével harcol azok megoldásáért. Kiemelte a szovjet nők rendkívüli szerepét az eddigi eredményekben és győzelmekben. Leonyid Brezsnyev ezután az új alkotmány tervezetének előkészítéséről szólt. A szovjetek országa az egész világ népeinek szemében joggal a béke támasza és a világ zászlóvivője. Megteszünk és a jövőben is meg fogunk tenni minden lehetségest, hogy védelmezzük és megszilárdítsuk a békét, megmentsük az emberiséget újabb pusztító háborúktól ! Igen, tudatában vagyunk annak, hogy vannak még megoldatlan problémák. Valamennyi bírálónknál jobban ismerjük saját hiányosságainkat, látjuk a nehézségeket. De sikeresen megbirkózunk velük. Látjuk és ismerjük azt az utat, amely társadalmunk további fejlődéséhez és tökéletesítéséhez vezet. Még nem értük el a kommunizmust. De az egész világ látja, hogy pártunk tevékenysége, erőfeszítései arra irányulnak, hogy minden szükségeset megtegyünk az ember jóléte érdekében, az ember nevében. Éppen ez a magasztos humánus cél egyesíti a pártot a néppel, szilárd, széttéphetetlen köteléket hoz létre a párt és valamennyi szovjet ember között. Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára befejezésül ezeket mondotta: Szovjet országunk, népünk nehéz, de dicső utat járt be. ügy vélem, közülünk kommunisták közül, ha bármelyi. két megkérdeznék, választana-e más utat, azt válaszolná: nem. A mi utunk — az igazság, a szabadság útja, ez az út a nép boldogságának útja. Azok a határozatok, amelyeket a kongresszusunk hoz, hatalmas ösztönzést adnak újabb feladatok megvalósításához. Ezek teljesítése — valamennyi kommunista, valamennyi pártszervezet és egész pártunk becsületbeli ügye. Haladjunk tehát elvtársak, továbbra is előre, a magas célok felé, amelyekre törekszünk! Éljen lenini kommunista pártunk — a tudományos kommunizmus pártja! Éljen népünk — az emberiség történelmében első kommunista társadalom építője! Erősödjön és fejlődjön a szocialista országok népeinek barátsága, a kommunisták, a társadalmi és nemzeti felszabadulás összes erőinek internacionalista összeforrottsága! Éljen a tartós, igazságos béke! Éljen a kommunizmus! Az SZKP kongresszusa ma folytatja munkáját.
