Kelet-Magyarország, 1976. február (33. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-25 / 47. szám

6 KELET-MAGYARORSZÄÖ 1976. február 25. Leonyid Brezsnyev beszéde (Folytatás az 5. oldalról) A beszámolási időszakban a pártba felvettek több mint 11 százaléka kolhoztag volt. Ily módon egészében az SZKP-ba belépők körülbe­lül 80 százaléka az anyagi termelés szférájában — a társadalmi élet döntő szférá­jában — tevékenykedik. Lényegesen megnőtt a párt­tagok száma a népgazdaság szakemberei, a pedagógusok és az orvosok, a tudomány, az irodalom és a művészet művelői körében. Jelenleg minden negyedik—ötödik szakember kommunista. És ez jó dolog. Hiszen rendkí­vül jelentős az a szerep, amelyet a szovjet értelmi­ség betölt a tudományos­műszaki forradalom megva­lósításában, a nép kultúrá­jának fellendítésében, a kom­munista építés adta vala­mennyi feladat megoldásá­ban. A párt új tagjainak döntő többsége, vagyis több mint kétharmada komszomolista. Az ifjúságnak az SZKP-ba történő fokozódó beáramlása szemléletesen mutatja, hogy a párt életerői kimeríthetet­­lenek, hogy fiatal nemzedé­künk mély odaadással vi­seltetik a kommunizmus esz­méi iránt. Harminc esztendő alatt az SZKP taglétszáma csak­nem megháromszorozódott. Teljesen nyilvánvaló, hogy sorai tovább növekednek majd. Ez objektív tenden­cia, amely a szocializmus­ban végbemenő társadalmi fejlődés egész menetéből, a párt vezető szerepének, te­kintélyének növekedéséből származik. Az SZKP azon­ban nem erőlteti létszámá­nak növekedését. Csupán azokat veszi fel soraiba, akik tetteikkel bizonyítot­ták, hogy a lenini szavakkal szólva, nem valamiféle elő­nyök szerzéséért lépnek a pártba, hanem azért, hogy önfeláldozó munkát végez­zenek a kommunizmus ja­vára. Lenin útmutatásait követ­ve, az SZKP mindent meg­tesz, hogy fokozza a párttag­ság rangját. Ebben nagy sze­repet töltött be a XXIV. kongresszus határozata alap­ján végrehajtott párttag­­könyvcsere. Teljes joggal el­mondható, hogy elértük azo­kat a célokat, amelyeket a tagkönyvcserével akartunk megvalósítani. A tagkönyvcsere időszaká­ban körülbelül 347 ezer em­ber nem kapott új párttagsá­gi könyvet. Ezek azok, akik eltértek a pártélet normáitól, megsértették a fegyelmet, el­vesztették a kapcsolatot a pártszervezetekkel. Elképzelhetik, mennyire fontos, hogy a párt minden láncszeme összehangoltan, aktívan és céltudatosan te­vékenykedjék. Ez csupán a pártélet lenini normáinak, a pártvezetés elveinek, a de­mokratikus centralizmus el­vének maradéktalan alkal­mazásával érhető el. A párt mindenkor magas fokú elv­szerűséget tanúsított amikor védelmezte ezeket az elveket, harcolt megsértésük ellen. Nagy jelentősége volt ebben a vonatkozásban a XX. párt­­kongresszus határozatainak, amely kongresszusnak most van a huszadik évfordulója. A pártélet lenini normái­nak és elveinek megerősíté­sében és fejlesztésében fontos szerepet töltöttek be a Köz­ponti Bizottság októberi (1964.) plénumának, a XXIII. és XXIV. pártkongresszusnak határozatai. A párton belüli demokrácia következetes fej­lesztése, a követelmények emelése a párt minden tag­jával szemben — ezek elé­vülhetetlen lenini elvek. Ezek napjainkban is a párt fejlő­désének alapjául szolgálnak. A XXlll. és XXIV. kong­resszuson a pártépítés kérdé­seiről elfogadott irányelvek végrehajtása elősegítette a párton belüli demokráciának, a vezetés kollektivitásának további elmélyítését, a párt­munka szervezési formáinak és módszereinek fejlesztését. Mindez különös erővel mu­tatkozott meg a kongresszust megelőző beszámolási-vá­lasztási kampányban. A szovjet társadalom dina­mikus fejlődése, a kommu­nizmus építésének növekvő méretei, a nemzetközi poron­don kifejtett tevékenységünk megköveteli, hogy állandóan tökéletesítsük a pártirányítás színvonalát a gazdaság és a kultúra fejlesztésében, a tö­megek nevelésében, javítsuk a tömegek között végzett szervező és politikai munkát. A párt vezető szervei te­vékenységének áttekintése után Brezsnyev hangsúlyozta: A pártirányítás szintje köz­vetlenül függ attól, hogy mennyire harcosan és kezde­­ményezően tevékenykednek a pártunk gerincét képező pártalapszervezetek. A pártalapszervezetek a gazdasági és kulturális építés első vonalában állnak, a tö­megek sűrűjében tevékeny­kednek. Munkájuk nagy mér­tékben teszi lehetővé, hogy a párt politikája egyesüljön a néptömegek élő, alkotó tevé­kenységével, hogy sikeresen oldják meg a gazdasági-poli­tikai és az eszmei-nevelő fe­ladatokat. A pártvezetés sikerének legfontosabb feltétele — foly­tatta — a lenini munkastílus­ban rejlik. A lenini stílus — alkotó, szubjektivizmustól mentes, amelyet a társadalmi jelenségekhez való tudomá­nyos hozzáállás hat át. Ez a stílus nagyfokú igényességet követel meg a kommünisták­­tó.l, igényességet maguk és mások iránt, kizárja az önelé­gültséget, ellentmond a bü­rokratizmus és a formaliz­mus bármiféle megnyilvánu­lásának. Ezzel kapcsolatban a kriti­ka és az önkritika kérdéséről szólva Brezsnyev hangsúlyoz­ta, hogy az emberek iránti bizalomnak és tiszteletnek á kitűzött feladat iránti magas fokú igényességgel kell pá­rosulnia. Ez a pártmunka — és egész munkánk törvénye! És természetesen az, hogy a kritikára való helytelen rea­gálásra a pártszerveknek mindig határozottan, operatí­van kell válaszolniok. A határozott válaszon ter­mészetesen nem a nyers ki­fejezéseket, hanem a dolog lényegét értjük. A kritika ér­téke igazságosságában, a fel­vetett kérdések társadalmi jelentőségében van. Ami pe­dig az önkritika értékét illeti, azt őszinte volta, a hibák és a hiányosságók gyors kijaví­tására való készség határozza meg. A bírálat és az önbírálat kérdése mellett a Központi Bizottság áttekintett egy másik témakört is — a párt­­határozatok végrehajtása fel­ügyeletének és ellenőrzésé­nek problémáját. Az elfogadott határozatok teljesítésének felügyelete és ellenőrzése a szervező mun­ka legfontosabb része. Min­den pártvezető, minden ta­nácsi és gazdasági vezető, minden pártszerv, minden pártalapszervezet feladata. Minderről most nem azért beszélek, mintha pártunk­ban az elfogadott határoza­tok teljesítésével, vagy a bí­rálat és önbírálat helyzeté­vel kapcsolatban valamiféle aggasztó helyzet alakult volna ki. Másról van szó. A lenini munkastílushoz való rendíthetetlen ragaszkodás minden pártszervezet, min­den tanácsi és gazdasági szerv tevékenysége sikeré­nek, valamennyi tervünk rea­lizálásának előfeltétele. A párt káderpolitikájának jelentőségéről szólva megál­lapította: A korszerű vezetőnek egye­sítenie kell magában a pár­tosságot a hatásköri illeté­kességgel, a fegyelmezettsé­get a kezdeményezőkészség­gel és a dolgokhoz való al­kotó hozzáállással. Ugyan­akkor a vezetőnek bármely helyen tiszteletben kell tar­tania á társadalmi, politikai, nevelési szempontokat, érzé­kenynek kell lennie az em­berek szükségletei és igényei iránt, példát kell mutatnia munkájában és életmódjá­ban egyaránt. A pártban — folytatta — tartósan megszilárdult a ká­derekről való gondoskodás. Véget vetettünk a pártmun­kások indokolatlan, gyakori áthelyezése gyakorlatának, ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy a kádersta­bilitás jelszavával vezető posztokon maradhatnak olya­nok, akik, mint mondják, nem húzzák a terheket, nem birkóznak meg kötelezettsé­geikkel. Még kevésbé lehet vezető munkakörben hagyni olyan embereket, akik fele­lőtlenek, nem tudnak meg­szabadulni a múlt terheitől, és feltételezik, hogy munka­körük egymagában biztosítja számukra a tekintélyt és a tiszteletet. Az SZKP Központi Bi­zottsága a beszámolási idő­szakban azt az álláspontot képviselte, hogy nem lehet pártvezető az, aki elveszíti saját tevékenysége kritikus értékelésének készségét, el­szakad a tömegektől, hízel­gőket és talpnyalókat „ter­mel ki” maga körül, aki el­vesztette a kommunisták bi­zalmát. Gondolom, hogy a kongresszus támogatja a kérdés ilyen módon való fel­vetését. A párt nagyra értékeli a kádereket, bízik alkotói ké­pességeikben, gondoskodás­sal fejleszti és neveli őket. Nem lehet kétség afelől, hogy kádereink a nép iránti felelősségük tudatában to­vábbra is minden erejüket, tudásukat és tapasztalatukat a kommunizmus érdekében kamatoztatják. A párt eszmei nevelő munkája Társadalmi rendünk ereje a tömegek tudatosságában rejlik. S a párt állandó fel­adatának tartja a kommu­nista tudatosság, a kommu­nizmus építésére való kész­ség, akarat és képesség ne­velését. A beszámolási idő­szakban az emberek eszmei nevelésének kérdései, az új ember, a kommunizmus mél­tó építője kialakításának problémái nagy helyet fog­laltak el egész munkánkban. Az SZKP a kommunista nevelést, mint egész forra­dalmi átalakító tevékenysé­gét a marxista—leninista el­mélet szilárd alapján foly­tatja. A marxizmus—leniniz­­mus a helyes stratégia és taktika kidolgozásának egyet­len megbízható alapja. Le­hetővé teszi, hogy megért­sük a történelmi távlatokat, segít meghatározni sok évre előre a társadalmi-gazdasági és politikai fejlődés irányát, helyesen tájékozódni a nem­zetközi eseményekben. A marxizmus—leninizmus ere­je az állandó alkotó fejlő­désben van. Erre tanított Marx. Erre tanított Lenin. Útmutatásaikhoz pártunk mindig hű marad! Ismeretes, hogy minden elmélet valóságértékének is­mérve a gyakorlat. A mun­kásosztály és az összes dol­gozó forradalmi harca, a kommunisták egész gyakor­lati tevékenysége teljes bizo­nyossággal megmutatták a marxizmus—leninizmus lé­nyegét kifejező elméleti té­telek és elvek megingatha­­tatlanságát. A párt és az állam olyan problémák kutatását igényli, amelyek mindenekelőtt a termelés és a termelésirá­nyítás sokoldalú fejlesztésé­vel kapcsolatosak, olyan ajánlásokat, amelyek lehető­vé teszik a termelés haté­konyságának lényeges eme­lését. Lényegbevágóan fontos­nak tűnik olyan kérdések mélyreható kutatása, ame­lyek társadalmunk, annak termelőerői fejlődési tenden­ciáival kapcsolatosak. Ide tartozik például a munka jellege és tartalma fejlett szocializmus feltételei kö­zött, a társadalmi szerkezet változásai. A különböző tudományok képviselőinek egyesített erő­feszítéseit követeli az olyan problémák áttekintése, mint a munka szerinti elosztás tökéletesítése, az erkölcsi és anyagi ösztönzés összekapcso. lása, a szocialista minden­napi élet és sokoldalú kul­túránk fejlesztése. Tovább kell tanulmányozni ezenkívül államiságunk, a nevelő, ide­ológiai munka formáinak és módszereinek fejlődési prob­lémáit. Ezzel kapcsolatban nagy figyelmet érdemel a közvélemény tanulmányozá­sa. , Egyre inkább fokozódik a tudományos kutatás jelentő­sége, a világfejlődés és a nemzetközi kapcsolatok alap. vető problémái, a forradalmi folyamat és különböző áram­latainak kölcsönhatása és egysége, a demokráciáért, va­lamint a szocializmusért folytatott harc kölcsönhatása, az erők egymás elleni harca, s korunk fő kérdése, a hábo­rú és béke kérdésében. A világpolitika kedvező változásai, az enyhülés — hangoztatta a továbbiakban jó lehetőségeket teremt a szocializmus eszméinek szé­les körű terjesztése számára. Másfelől azonban a két rend­szer eszmei harca tevéke­nyebbé, az imperializmus propagandája pedig kifino. múltabbá válik. A két világnézet küzdel­mében nem lehet helye a semlegességnek és a komp­romisszumoknak. Itt magas fokú politikai éberségre, te­vékeny, operatív és meggyő­ző propagandamunkára, az ellenséges ideológiai diverzió idejében való visszautasítás­ra van szükség. Az elmúlt időszakban a pártszervezetek sok erőfeszí­tést fordítottak a dolgozók hazafias nevelésére és egy­idejűleg a' tömegek interna­cionalista tudatának erősíté­sére. Ebből a szempontból ki­emelkedő szerepet töltött be a Szovjetunió fennállása 50. évfordulójának és a Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelem 30. évfordulójának megünneplésére. Az elmúlt fél évszázad munkasikereiben, a Nagy- Honvédő Háború harci hős­tetteiben fejlődött ki és edző­dött meg országunk összes osztályának és társadalmi cso­portjának, népnek, és nemze­tiségének megbonthatatlan egysége. S ez az egység, min­den szovjet embernek ez az összeforrottsága, odaadásuk nagy hazájuk iránt, a népek internacionalista testvérisége vált az elmúlt jubileumok alapgondolatává. S ebben állt hatalmas poltikai és nevelő jelentőségük. A párt egyik legfontosabb feladata volt és marad, hogy megerősítse a dolgozók, min­denekelőtt a fiatal nemzedék tudatában a szovjet hazafiság, és a szocialista internacio­nalizmus eszméit, a szovjetek országa, a hazánk iránti büszkeséget, a szocializmus vívmányai védelmére való készséget. Brezsnyev ezután méltatta a hadseregben folyó nevelő munka jelentőségét, majd megállapította, hogy a politi­kai, és a munkára való neve­lés szoros összefonódásának szemléletes eredménye a szo­cialista verseny jellenlegi fel­lendülése. Mindannyian örülünk an­nak, hogy milyen mély gyö­kereket eresztettek a szocia­lista verseny lenini eszméi. Büszkék vagyunk arra, hogy a verseny élvonalában a kommunisták haladnak, A verseny mély hatással van a gazdasági gyakorlatra, az or­szág társadalmi-politikai éle­tére, az erkölcsi légkörre. Kö­zös harci jelszavunk, hogy minden módon fejlesszük to­vább a szocialista versenyt, a munkához való kommunista viszonyért folyó mozgalmat. A népművelés és a szakmai képzés, és az egész közokta­tási rendszer tökéletesítéséről szólva megállapította: Semmi sem emeli úgy a személyiséget, mint a tevé­keny pozíció az életben, a tár­sadalmi kötelezettségek iránti tudatos viszony, amikor a sza­vak, és a tettek egysége a magatartás mindennapos nor­májává válik. Az ilyen pozí­ció kidolgozása az erkölcsi nevelés feladata. Jelentős eredményeket ér-Az állami és társadalmi pártirányítása tünk el a szovjet nép anyagi jólétének javításában. A jö­vőben is következetesen te­vékenykedünk e feladat megvalósításán. Az anyagi le­hetőségek növekedésének azonban állandóan együtt kell járnia az emberek eszmei­erkölcsi és kulturális színvo­nalának emelésével. Máskü­lönben a kispolgári pszicholó­gia csökevényei jelentkezhet­nek. Ezt nem szabad figyel­men kívül hagyni. Minél magasabbra emelke­dik társadalmunk fejlődése, annál tűrhetetlenebbé válnak a szocialista erkölcsi nor­máktól való, még tapasztal­ható elhajlások. A nyerész­kedés, a szűk tulajdonosi ten­denciák, huliganizmus, bü­rokratizmus és az emberek iránti közömbösség ellentét­ben áll rendszerünk lényegé­vel. Az ilyesfajta jelenségek­kel vívott harcban messze­menően támaszkodni kell a dolgozó kollektíva vélemé­nyére, fel kell használni a sajtó bíráló szavát, a meg­győzés módszereit éá a tör­vény erejét — minden ren­delkezésünkre álló eszközt. A tömegtájékoztató és a propagandaeszközök szerepét említve aláhúzta, hogy szük­ség van az újságok, folyóira­tok, a rádió és a televízió anyagi-műszaki bázisának megújítására is. Az irodalom és a művészet kérdéseire rá­térve megállapította: Az elmúlt évekre jellemző volt, hogy tovább aktivizáló­dott annak az alkotó értel­miségnek tevékenysége, amely egyre jelentékenyebben járul hozzá az egész párt, az egész nép ügyéhez, a kommunista társadalom építéséhez — hangsúlyozta. — Az irodalom és a művészet kérdéseinek pártos kezelésmódja egyesíti magában az alkotó értelmiség iránti tapintatos magatartást, az alkotói útkereséshez nyúj­tott támogatást és az elvsze­rűséget. Bármely alkotás tár­sadalmi jelentőségének érté­kelésében a fő szempont ter­mészetesen továbbra is az illető alkotás eszmei irányza­ta marad. Így, lenini módon jár el a KB és járnak el a pártszervek, nagy munkát végezve az ideológiai tevé­kenységnek ezen a területén. Mélységes elismerést érde­melnek a szovjet írók, fes­tők, zeneszerzők, a színház, a film, a televízió dolgozói, mindazok, akiknek a tehetsé­ge és szakmai tudása a né­pet, a kommunizmus ügyét szolgálja. szervezetek Az SZKP főtitkára ezután az állami és a társadalmi szervezetek pártirányításának néhány kérdéséről beszélt. A kommunista építés során végzett egész munkánk fő irányvonalát a szovjet társa­dalom politikai rendszerének sokoldalú fejlesztése jelenti. A szocialista államiság töké­letesítéséről, a szocialista de. mokrácfa továbbfejlesztésé­ről, az állami és a társadalmi élet jogalapjának megszilár­dításáról, a társadalmi szer­vezetek tevékenységének ak­tivizálásáról van szó. Ebben a munkában a párt és Központi Bizottsága abból indult és indul ki, hogy or­szágunkban felépült a fejlett szocialista társadalom, amely fokozatosan kommunista tár. sadalommá alakul át: abból indult és indul ki, hogy ál­lamunk össznépi állam, amely kifejezi az egész nép érdeke­it és akaratát. Megállapította, hogy az ál­lamszervezet építése terüle­tén a párt különleges figyel­met fordított a tanácsok mun­kájára. majd foglalkozott a törvényhozásunk tökéletesí­tésének, a szocialista jogrend megszilárdításának kérdésé­vel. Brezsnyev ezután méltatta a szovjet politikai rendszer elválaszthatatlan részét ké­pező társadalmi szervezetek szerepét. Kiemelve, hogy a szakszervezetek mindenek­előtt arra hivatottak, hogy a dolgozók jogait és érdekeit védelmezzék, aktívan foglal­kozzanak a hétköznapi és szociális kérdésekkel. Megállapította, hogy a Le­nini Komszomol 35 milliós serege a párt megbízható se­gítőtársa, s bármilyen »fel­adatot tűz ki a párt, a Kom­szomol a fiatalság lelkese­désével harcol azok megol­dásáért. Kiemelte a szovjet nők rendkívüli szerepét az eddigi eredményekben és győzelmekben. Leonyid Brezsnyev ezután az új alkotmány tervezeté­nek előkészítéséről szólt. A szovjetek országa az egész világ népeinek sze­mében joggal a béke táma­sza és a világ zászlóvivője. Megteszünk és a jövőben is meg fogunk tenni minden lehetségest, hogy védelmez­zük és megszilárdítsuk a bé­két, megmentsük az embe­riséget újabb pusztító hábo­rúktól ! Igen, tudatában vagyunk annak, hogy vannak még megoldatlan problémák. Va­lamennyi bírálónknál jobban ismerjük saját hiányossá­gainkat, látjuk a nehézsége­ket. De sikeresen megbirkó­zunk velük. Látjuk és ismer­jük azt az utat, amely tár­sadalmunk további fejlődé­séhez és tökéletesítéséhez vezet. Még nem értük el a kom­munizmust. De az egész vi­lág látja, hogy pártunk te­vékenysége, erőfeszítései ar­ra irányulnak, hogy min­den szükségeset megtegyünk az ember jóléte érdekében, az ember nevében. Éppen ez a magasztos humánus cél egyesíti a pártot a néppel, szilárd, széttéphetetlen kö­teléket hoz létre a párt és valamennyi szovjet ember között. Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára befeje­zésül ezeket mondotta: Szovjet országunk, népünk nehéz, de dicső utat járt be. ügy vélem, közülünk kom­munisták közül, ha bármelyi. két megkérdeznék, választa­na-e más utat, azt válaszol­ná: nem. A mi utunk — az igazság, a szabadság útja, ez az út a nép boldogságának útja. Azok a határozatok, ame­lyeket a kongresszusunk hoz, hatalmas ösztönzést adnak újabb feladatok megvalósítá­sához. Ezek teljesítése — va­lamennyi kommunista, vala­mennyi pártszervezet és egész pártunk becsületbeli ügye. Haladjunk tehát elv­társak, továbbra is előre, a magas célok felé, amelyekre törekszünk! Éljen lenini kommunista pártunk — a tudományos kommunizmus pártja! Éljen népünk — az embe­riség történelmében első kommunista társadalom épí­tője! Erősödjön és fejlődjön a szocialista országok népeinek barátsága, a kommunisták, a társadalmi és nemzeti felsza­badulás összes erőinek inter­nacionalista összeforrottsága! Éljen a tartós, igazságos béke! Éljen a kommunizmus! Az SZKP kongresszusa ma folytatja munkáját.

Next

/
Oldalképek
Tartalom