Kelet-Magyarország, 1976. február (33. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-25 / 47. szám
4 KELET-MAGYARORSZÄG 1976. február 25. Leonyid Brezsnyev beszéde (Folytatás a 3. oldalról) leménykülönbségek egyes kérdések elbírálásában. Marxisták—leninisták azonban az ilyen kérdéseket az internacionalizmus álláspontjáról közelítik meg, az egész mozgalom egységének szilárdítását szem előtt tartva, és a keletkezett problémákat a valódi elvtársiasság szellemében, minden egyes párt egyenjogúsága és önállósága tiszteletben tartása kikezdhetetlen normáinak keretei között vitatják meg. Természetesen itt nincs és nem is lehet szó az elvi dolgokban való kompromisszumokról, a kommunista ideológiának ellentmondó nézetekkel és cselekedetekkel való megbékülésről. A kommunisták küzdelmükben a forradalom fejlődésének, a szocializmus és a kommunizmus építésének közös törvényszerűségeiből indulnak ki. Ezeket a törvényszerűségeket, amelyek a marxizmus—leninizmus elméletében tükröződnek és amelyeket a gyakorlat igazolt, kollektiven és részletesen kifejtve fogalmazták meg a testvérpártok nemzetközi tanácskozásain. E közös törvényszerűségek alapos megértése, a rájuk való támaszkodás az adott ország konkrét feltételei alkotó felmérésének és számba vételének párosításával, továbbra is a marxisták—leninisták elidegeníthetetlen sajátossága. Szeretném külön aláhúzni a proletár internacionalizmus fontosságát napjainkban. Ez a marxizmus—leninizmus egyik fő elve. A mi nézőpontunk szerint viszont a porletár internacionalizmus elutasítása egyet jelentene azzal, hogy a kommunista pártokat és általában a munkásmozgalmat erős és bevált fegyvertől fosztjuk meg. Jelentékeny szerepet játszanak a kommunisták regionális konferenciái. Az elmúlt éVekben nem tevés ilyen konferencia volt. Külön meg kell említeni Latin- Amerika és a Karib-tenger térsége kommunistáinak havannai konferenciáját, amelyen részt vett az Egyesült Államok és Kanada kommunista pártja is. Az európai kommunista pártok szintén készülnek konferenciájukra. Sok párt sürgeti a kommunista és munkáspártok újabb világtalálkozóját. Az SZKP elvileg támogatja ezt a gondolatot, hogy mikor és hogyan valósítsuk meg, arról természetesen általános egyetértéssel döntünk majd. Szeretném kongresszusunkon felvetni azt a javaslatot, hogy emeljenek Moszkvában emlékművet a nemzetközi kommunista mozgalom hőseinek, akik önfeláldozóan küzdöttek a nép boldogságáért és életüket az osztályellenség oltotta ki. Jelképezze ez pártunk megingathatatlan hűségét a proletár internacionalizmus nagy ügyéhez. A XXIV. kongresszus irányelveinek megfelelően, tovább mélyítettük kapcsolatainkat a haladó nem kommunista pártokkal — a forradalmi — demokratikus, valamint a baloldali szocialista pártokkal. Jelentékenyen bővültek érintkezéseink számos ország szocialista és szociáldemokrata pártjaival, így például Finnország, Belgium, Japán, Nagy-Britannia, Franciaország ilyen pártjaival. Értékeljük, amit elértünk ezen a téren és továbbra is ebben az irányban munkálkodunk. Kétségtelen, hogy a tudományos kommunizmus és a szociáldemokraták reformizmusa között szó sem lehet ideológiai közeledésről. Az olyan szociáldemokratákkal, akik tudatában vannak a béke ügye iránti felelősségüknek, méginkább a szociáldemokrata munkásokkel egyesíthet és egyesít is bennünket a népek biztonsága iránti gondoskodás, a fegyverkezési hajsza megfékezésére, a fasizmus, a fajgyűlölet és a kolonializmus legyőzésére irányuló törekvés. Az enyhülés, a békés egymás mellett élés az államközi kapcsolatokra vonatkozik. Az enyhülés semmiképpen sem hatálytalanítja és nem is hatálytalaníthatja, vagy változtathatja meg az osztályharc törvényeit. Nem titkoljuk, hogy mi az enyhülésben a szocializmus és kommunizmus békés építéséhez szükséges kedvezőbb feltételek megteremtésének útját látjuk. Bőséges anyagot tartalmaz az SZKP Központi Bizottságának a tervezete „a szovjet népgazdaság-fejlesztés 1976— 80-ra szóló fő irányairól” — mondotta ezután az előadó. Ez lehetővé teszi annak elbírálását, hogy mit végeztünk a beszámoló időszakban és milyen feladatok állnak az ország előtt. Amennyiben a kilencedik ötéves terv általános eredményeire gondolunk, a legfontosabb abban foglalható össze, hogy a szovjet nép önfeláldozó munkája, a párt irányító és szervezői tevékenysége biztosította a gazdaság szüntelen növekedését. Az ötéves terv alapvető társadalmi és gazdasági feladatait megoldottuk. A kilencedik ötéves terv nem hasonlítható más időszakokhoz. Minden előző ötéves tervidőszaknál jóval nagyobb növekedést értünk el az ipari termelésben, a beruházásokban, valamint a nép jólétének emelésével kapcso- 4átos új intézkedések foganatosítására szükséges állami előirányzatokban. Még impozánsabb lett azoknak a fontos termékfajtáknak a listája, amelyek volumenében a Szovjetunió első helyre került a világon. A szénhez, a vasérchez, a cementhez és több más termékhez az elmúlt években csatlakozott az acél, a kőolaj, a műtrágya. Az ipari termelés volumene, amint ezt az irányelvek előirányozták, öt év alatt 43 százalékkal növekedett. Külön szeretném kiemelni a beruházások méreteit. Valamennyi gazdasági ágbaöszszesen több, mint 500 milliárd rubelt ruháztunk be, ami lehetővé tette az alapvető termelési alapok másfélszeres növelését. Meg kell említeni a sikereket annak a megoldásában, amit az SZKP XXIV. kongresszusa főfeladatként jelölt meg — a nép életszínvonalának emelésében. Az ország történelmében nem volt még eddig 'példa olyan széles körű szociális programra, mint az, amelyet a beszámolási időszakban hajtottunk végre. Az ötéves terv alatt 56 mil-Ami pedig azt a balos színezetű állítást illeti, hogy a békés egymás mellett élés állítólag majdnem „a kapitalizmus segítését”, „a társadalmi-politikai helyzet befagyasztását” jelenti, mi ezt válaszoljuk: minden forradalom elsősorban az adott társadalom belső fejlődésének törvényszerű eredménye. Maga az élet is cáfolja a „befagyasztásról” szóló kiagyalásokat. Elég ha azokra a nagy forradalmi átalakulásokra gondolunk, amelyek az utóbbi években mentek végbe a világban. összegezve az elmondottalió ember költözhetett jobb lakásba. 40 százalékkal növekedtek a társadalmi fogyasztási alapokból származó kifizetések és kedvezmények. Növelték a munkások, az alkalmazottak és a kolhoztagok nyugdíját és segélyét, a diákok ösztöndíját. A másik alapvető probléma, amelynek megoldásában szintén előbbre jutottunk, — ez a mezőgazdaság fellendítése, műszaki megújítása, a kolhozok és a szovhozok gazdasági megszilárdítása. A párt, a Központi Bizottság és a Politikai Bizottság lankadatlan figyelmet szentelt a mezőgazdaságnak. A kongresszus küldöttei tudják, hogy a mezőgazdaság fejlesztése az elmúlt öt évben a természet erőivel vívott rendkívül súlyos küzdelemben zajlott le. öt év alatt csupán egyetlen, az 1973-as esztendő volt jó, két évben pedig — 1972-ben és 1975-ben — hallatlanul nagy aszály sújtotta a mezőgazdaságot. A körülmények ilyen kedvezőtlen egybeesésével falvai nk egyetlen ötéves tervidőszakban sem találkoztak. A párt által foganatosított határozott intézkedések, az a megfeszített, sőt minden túlzás nélkül hősies munka, amellyel a kolhozokban és a szovhozokban reagáltak a Központi Bizottság felhívására, lényegesen enyhítette a helyzetet. A mezőgazdaságban egészében véve. tovább növekedett a termelés. A kilencedik ötéves tervidőszakban nem csekély eredményeket értünk el az olyan mélyreható probléma megoldásában, mint a termelés hatékonyságának emelése. A legáltalánosabb mutatója ennek a munkatermelékenység felgyorsult növekedése. Ennek köszönhető az iparban a termékgyarapodás 84 százaléka, az építkezésben 78 százaléka, a mezőgazdaságban pedig az egész gyarapodás. Ezalatt az idő alatt az iparban a termelési alapok mintegy 40 százalékát, a mezőgazdaságban pedig 56 százalékát újítottuk meg. Még egy fontos probléma, kát, a Központi Bizottság teljes joggal jelentheti a kongresszusnak, hogy a Szovjetunió nemzetközi helyzete olyan szilárd, mint amilyen még soha sem volt. Az elért eredményekre támaszkodva, most új feladatokat tűzünk ki nemzetközi síkon. A kitűzendő program sikerében való bizakodásunkat arra alapítjuk, hogy az egész szovjet nép támogatja a párt irányvonalát. Ez a politikánk minden nép alapvető érdekeit szolgálja. Ezé a politikáé a jövő! — fejezte be beszámolójának nemzetközi részét az SZKP KB főtitkára. amelyet nagy arányokban oldottunk meg a kilencedik ötéves tervidőszakban — ez az ország tüzelő-, energia-, fém- és nyersanyagszükségletének biztosítása. Gazdaságfejlesztésünk iránya és jellege tökéletesen megfelelt az SZKP XXIV. kongresszusa elvi előírásainak és irányelveinek. A kom-Fő feladatainkat, a gazdasági tevékenység alapvető irányait tekintve a kilencedik és a .tizedik ötéves terv mintegy egységes egészet alkot — hangsúlyozta az előadó. A legfőbb volt és marad a nép anyagi és kulturális életszínvonalának szakadatlan emelése. A gazdasági stratégia magában foglalja azoknak az eszközöknek, utaknak pontos meghatározását is, amelyek a kitűzött célokhoz vezetnek. Ez a társadalmi termelés dinamikus és arányos fejlesztését, hatékonyságának fokozását, a tudományos-műszaki haladás meggyorsítását, a munka termelékenységének növelését, a munka minőségének teljes erőnkből való javítását jelenti a népgazdaság minden láncszemében. Az előző kongresszus határozatainak megfelelően a X. ötéves terv előkészítése az ország 1990-ig szóló távlati gazdaságfejlesztési irányvonalainak kidolgozásával egyidejűleg folyt. A 15 évre szóló orientáló megállapítások természetesen nem lehetnek és nem is kell, hogy annyira direktíva jellegűek és részletesek legyenek, mint az ötéves tervek. Rendeltetésük más; az, hogy jó előre meghatározzák az előttünk álló feladatok jellegét és mértékét, összpontosítsák az erőket megoldásukra, világosabban jelezzék az esetleges problémákat és nehézségeket, megkönnyítsék az ötéves terv keretein mun ista párt irányításával a kilencedik ötéves tervidőszakban újabb hatalmas lépést tettünk a kommunizmus anyagi-műszaki bázisának megteremtésében, a nép életszínvonalának emelésében, az ország biztonságának szavatolásában. Ez a párt által a XXIV. és a XXV. kongresszus közötti időszakban kifejtett gazdasági tevékenység politikai eredménye. Ez a szovjet emberek hősies munkájának fő eredménye. A gazdasági fejlődés problémáit érintve Leonyid Brezsnyev így folytatta: Az objektív természetű nehézségekről már szóltam. A rossz termést hozó évek hatása szükségszerűen tükröződött a mezőgazdasági termelésben és egyes közszükségleti cikkek gyártásában, a nemzeti jövedelem növekedésének ütemében. De nemcsak objektív okokról van szó, és ezt nyíltan meg kell mondani. Nem mindig és nem mindenütt dolgoztunk úgy, ahogy ezt saját határozataink követelték. A tervezés tökéletesítése, a gazdasági mechanizmus átalakítása, a termelés intenzívebbé tételét célzó irányvonal a tervezettnél lassabban valósult meg. túlnövő programok és tervezetek kidolgozását és végrehajtását. A konkrét számokorl, a távlati feladatokon még sokat kell dolgoznunk. A már elvégzett számításokból azonban kitűnik, hogy az 1976— 1990-es években az ország körülbelül kétszer akkora anyagi és pénzügyi forrásokkal rendelkezik majd, mint az elmúlt tizenöt évben. A számos új lehetőség mindenekelőtt a szovjet emberek anyagi jólétének további" növelésére, munka- és életfeltételeinek javítására, az egészségügy, a közművelődés, a kultúra jelentős előrelépésére vonatkozik, mindarra, ami elősegíti az új ember formálását, a személyiség sokoldalú fejlődését, a szocialista életmód tökéletesítését. A tizedik ötéves tervben a munkások és alkalmazottak átlagbérét öt év alatt 16—18 százalékkal, a kolhozparasztoknak a közös gazdálkodás* ból származó jövedelmét pedig 24—27 százalékkal kívánjuk növelni. A lakosság számára a társadalmi fogyasztási alapokból történő kifizetések és juttatások 28—30 százalékkal növekednek. A könnyű- és élelmiszeripar, valamint a lakossági szolgáltatások szférájának fejlesztésére a tizedik ötéves tervben több, mint 31 milliárd rubelt fordítunk, 6 milliárddal többet, mint az előző ötéves tervben. A kiskereskedelmi áruforgalom volumenét 60 milliárd rubellel kívánjuk növelni. A Központi Bizottság a fő irányok tervezetének kidolgozása során különleges figyelmet fordított a lakásépítésre. Az ötéves terv előirányzata: 550 millió négyzetméter. összetett, minden oldalú formában igyekszünk megoldani a lakáskérdést. Az egészségügy fejlesztésére a tizedik ötéves tervben jelentős anyagi eszközöket fordrtunk. Ezeket rendeltetésszerűen és teljes mértékben fel kell használni. ^ A párt gazdasági stratégiájának mind a tizedik ötéves terv, mind hosszabb távlatok tekintetében tengelyében áll — az ország gazdasági erejének további növelése, termelési alapok bővítése és gyökeres felújítása, a nehéziparnak — a gazdaság alapjának — szakadatlan, kiegyensúlyozott növelése. Ez hatalmas feladatokat állít azok elé az ágazatok elé, amelyeknek ki kell elégíteniük az országnak a fémek, fűtőanyagok, energia, vegyipari termékek, erdő- és építőanyagok iránt egyre növekvő igényét. Különleges felelősség hárul azokra az ágazatokra, amelyek a népgazdaság mindén szféráját modern gépekkel és berendezésekkel hivatottak ellátni.;; Továbbfejlesztjük egyebek közt a nyugat-szibériai komplexumot, amely távlatilag az országos ellátáshoz a kőolajnak és földgáznak mintegy felét, a műguminak és a műanyag jelentős részét adhatja. Alapvetően új szakaszt tervezünk a kelet-szibériai termelőerők kiaknázásában. Egyedül a szajanszki komplexum, amelynek az energiát a világ legnagyobb kapacitású erőműve, a Szajan-Susenszkaja vízierőmű szolgáltatja, számos olyan ipari létesítményt foglal majd magában. amelyek fémkohászatra és gépgyártásra szakosodnak. Nagy jelentősége van a bajkál-amuri vasútvonal építésének. Ahhoz, hogy sikeresen oldjuk meg az ország előtt álló szerteágazó gazdasági és társadalmi feladatokat, nincs más út, mint a munka termelékenységének gyors növelése, a társadalmi termelés hatékonyságának nagymértékű emelése. A hatékonyságra való támaszkodás — és erről újra és újra szólnunk kell — egész gazdasági stratégiánk legfontosabb alkotórésze. A nyolcvanas években nem további munkaerők bevonására kell majd számítanunk, hanem csupán a munka termelékenységének növelésére. Az ország energia- és nyersanyagszükséglete állandóan nő, ezek termelése pedig egyre drágábbá válik. Következésképpen annak érdekében, hogy ne kelljen rendkívüli mértékben növelni a beruházásokat, el kell érni, hogy a forrásokat ésszerűbben használjuk fel. A népgazdaság fejlődésének mértékében, a városok és ipari központok növekedésének arányában egyre több anyagi eszközt igényel majd a környezetvédelem. Az új ötéves terv e téren nagy szerepet játszik, nem hiába nevezték el ,a hatékonyság és minőség ötéves tervének. Természetesen nem feledkezünk meg a mennyiségről sem. így a nemzeti jövedelmet 1980-ban 457,5 milliárd rubelre tervezzük, vagyis 96 milliérddal kívánjuk növelni. Az ipari termelés értéke majdnem 197 milliárd rubellel nő, és meghaladja majd a 720 milliárdot. Ezzel együtt számos vonatkozásban a növekedés üteme valamivel alacsonyabb lesz, mint a kilencedik ötéves tervben. Bizonyos mértékig ebben tükröződnek az előző évek nehézségei. A legfontosabb, hogy ebben az ötéves tervben a népgazdaság fejlesztésének nagyobb kiegyensúlyozottságot és arányosságot igyekeztünk biztosítani, jobb feltételeket teremteni a munka minőségi mutatóinak emeléséhez. A minőség problémáját nagyon átfogóan értelmezzük. Ez magában fogja a gazdasági tevékenység minden vonatkozását. A magas szintű minőség a munkával és az anyagi eszközökkel való takarékosságot, az exportlehetőségek növelését, végső fokon pedig a társadalom igényeinek jobb. teljesebb kielégítését jelenti. Ezért kell a termelés minőségének növelésére ráállítani a tervezés és irányítás egész mechanizmusát, az anyagi és erkölcsi ösztönzés egész rendszerét, a mérnökök és tervezők erőfeszítéseit, a munkások tudását. Erre kell állandóan irányulnia a pártszervezetek, a szakszervezetek és a Komszomol figyelmének. A hatékonyságot célzó irányvonal a 10. ötéves terv(Folytatás az 5. oldalon) Az SZKP XXV. kongresszusán részt vevő külföldi testvérpártok vezetőinek egy csoportja az elnökségben. A képen balról jobbra: Gustav Husák, Fidel Castro, Erich Honecker, Edward Gierek. (Kelet-Magyarország telefotó) Az ötéves terv eredményei és a párt gazdaságpolitikájának fö feladatai A párt gazdasági stratégiája
