Kelet-Magyarország, 1976. február (33. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-25 / 47. szám

1976. február 25.

KELET-MAGYARORSZÁG

3

Leonyid Brezsnyev beszéde

Leonyid Brezsnyev a szónoki emelvényen.

(Folytatás a 2. oldalról)

ingathatatlanul küzd a békéért, újra meg újra konkrét javaslatokat terjeszt elő a fegyverzet csökkentésére, a leszerelés előmozdítására.

Pártunk minden népet, minden országot felszólít: egyesítsék erőfeszítéseiket annak érdekében, hogy véget vessünk a fegyverkezési hajszának. A végső célunk ebben a tekintetben az általános és teljes leszerelés volt és a jövőben is az marad. Emellett a Szovjetunió mindent megtesz azért, hogy előrehaladást érjen el a végcél felé vezető út egyes szakaszain.

Miután felvázolta a leszerelésért kifejtett erőfeszítések eredményét, Leonyid Brezsnyev így folytatta:

Külön szólQk a stratégiai fegyverek további korlátozására vonatkozó szovjet—amerikai tárgyalásokról. Ezeken a tárgyalásokon arra törekszünk, hogy valóra váltsuk az

1974. évi vlagyivosztoki megállapodást és megakadályozzuk. hogy megnyíljék a fegyverkezési hajsza egy olyan új csatornája, amely semmissé tenné eddigi eredményeinket. Érthető, hogy mind a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatainak továbbfejlesztése, kölcsönös bizalmának erősítése, mind pedig az általános béke megszilárdítása szempontjából igen nagy jelentőségű volna, ha e kérdésben sikerülne megállapodást kötni.

Konkrétan azt javasoltuk: egyezzünk meg, hogy betiltják az új, az eddiginél még nagyobb erejű fegyverrendszerek, többek között a ballisztikus rakétákkal felszerelt új Trident típusú tengeralattjárók és a B—1 típusú új hadászati bombázók gyártását az Egyesült Államokban és a hasonló rendszerek gyártását a Szovjetunióban. Sajnos, az amerikai fél nem fogadta el ezeket a javaslatokat.

Javaslatunkat ennek ellenére továbbra is fenntartjuk.

Az utóbbi időben több országban is egyre inkább sürgetik, hogy az Indiai-óceán térsége ne váljék különböző államok katonai támaszpontjainak szinterévé. Rokonszenvezünk ezekkel a követelésekkel.

Bizonyosan eljön az idő, amikor elkerülhetetlen lesz, hogy a hadászati fegyverek korlátozásának folyamatába más nukleáris hatalmak is bekapcsolódjanak. Amelyek pedig erre nem lennének hajlandóak, óriási felelősséget vállalnak magukra népükkel szemben.

Számos nagyhatalom még mindig nem hajlandó a fegyverkezési hajsza beszüntetésére. Az enyhülés és a leszerelés ellenfelei még számottevő erőtartalékokkal rendelkeznek.

Igen jelentős a leszerelési világkonferencia összehívására vonatkozó javaslat, amelyet az ENSZ-tagállamok túlnyomó többsége támogat.

A politikai enyhülést a katonai enyhüléssel kell megerősíteni. A békeprogram világos célt tűzött ki: Közép- Európában csökkenteni kell a fegyveres erőket és a fegyverzetet. Erről már több mint két esztendeje folynak a bécsi tárgyalások, de kézzelfogható haladást nem értek el. Ennek egyetlen oka van: a NATO-országok még mindig nem mondanak le azokról a kísérleteikről, hogy a tárgyalásokat egyoldalú katonai előnyök biztosítására használják fel:

A szocialista államok —, hogy elmozdítsák az ügyet a holtpontról, nemrég újabb javaslatokat tettek

Javaslataink a Közép-Európában kialakult erőviszonyok fenntartására, az egyensúly biztosítására, mint az egyedül reális alapra épülnek.

A háború veszélyének további csökkentése, a leszerelés ügyének előrevitele érdekében most azt javasoljuk, hogy kössünk az egész világot átfogó szerződést az erőszaknak a nemzetközi kapcsolatokban való elutasításáról. E szerződés résztvevői — köztük természetesen a nukleáris hatalmak —, köteleznék magukat, hogy az egymás közötti viták megoldása során tartózkodnak a fegyverek, így a nukleáris fegyver alkalmazásától. A Szovjet-Országunk nemzetközi helyzetét, és a nemzetközi helyzetet értékelve pártunk Központi Bizottsága azt a következtetést vonja le, hogy a békéért, a népek szabadságáért és függetlenségéért vívandó további harc most elsősorban a következő feladatok megoldását követeli meg:

— Szakadatlanul szilárdítani kell a testvéri szocialista államok egységét, és az új társadalom építésében kifejtett sokoldalú együttműködésüket fejlesztve növelni kell a béke szilárdításához való együttes, aktív hozzájárulásukat;

— törekedni kell a növekvő, a béke számára veszedelmes fegyverkezési hajsza megszűntetésére, rá kell térni a felhalmozott fegyverkészletek csökkentésére, a leszerelésre. Ebből a célból:

a) mindent meg kell tenni a hadászati fegyverek korlátozására és csökkentésére vonatkozó újabb szovjet—amerikai megállapodás előkészítésének befejezése érdekében, a nukleáris kísérletek általános és teljes beszüntetéséről, a vegyi fegyverek betiltásáról és_ megsemmisítéséről, az újabb tömegpusztító fegyverfajták és fegyverrendszerek létrehozásának betiltásáról szóló, valamint az emberi környezet katonai, vagy más ellenséges célokból történő befolyásolását megtiltó nemzetközi szerződések megkötése érdekében:

b) újabb erőfeszítéseket kell tenni a közép-európai haderőcsökkentési tárgyalások aktivizálása érdekében. E térségben az első konkrét lépésekről történő megállapodást követően majd a legközelebbi években tovább kell tevékenykedni a katonai enyhülés ügyén;

c) el kell érni, hogy számos országban a katonai kiadások jelenlegi állandó növelését e kiadások rendszeres csökkentésének gyakorlata váltsa fel.

Mindent meg kell tenni a leszerelési világértekezlet mielőbbi összehívása érdekében.

unió kész más államokkal együtt megvizsgálni a gyakorlati lépéseket e javaslat megvalósítására.

Napjainkban nagy a béke megszilárdításáért indított társadalmi tömegmozgalom szerepe és felelőssége. Az elmúlt öt évet e mozgalom fej— A békeszerető államok erőfeszítéseit összpontosítani kell a még meglévő háborús tűzfészkek felszámolására és mindenekelőtt a közel-keleti helyzet igazságos és tartós rendezésére. Ezzel a rendezéssel összefüggésben az érintett államoknak meg kell vizsgálniuk azt a kérdést, hogyan járulhatnak hozzá a Közel- Keleten a fegyverkezési verseny megszüntetéséhez.

— Mindent meg kell tenni

a nemzetközi feszültség enyhülésének elmélyítéséért,

azért, hogy az enyhülés az államok közötti kölcsönösen előnyös együttműködés

konkrét formáját öltse. Aktívan folytatni kell az összeurópai tanácskozás záródokumentuma teljes megvalósításának irányvonalát, a békés egymás mellett élés fejlesztését Európában. A békés egymás mellett élés elveinek megfelelően folytatni kell az Egyesült Államokkal, Franciaországgal, az NSZK-val, Nagy-Britanniával, Olaszországgal, Kanadával, valamint Japánnal és más kapitalista államokkal való hosszú távú, kölcsönösen előnyös együttműködés fejlesztését politikai, gazdasági, tudományos és kulturális téren egyaránt.

— A kontinens államainak

lődésének olyan határkövei jelzik, mint a békeszerető erők moszíkvai világkomgreszszusa, az európai biztonság harcosainak brüsszeli közgyűlése, a nők berlini világkongresszusa.

Az SZKP főtitkára ezután a jövő feladatait körvonalazta.

közös erőfeszítésével tovább kell munkálkodni az ázsiai biztonság megteremtésén.

— Törekedni kell az egész világot átfogó olyan szerződés megkötésére, amely megtiltja a nemzetközi kapcsolatokban az erőszak alkalmazását.

— Az egyik legfontosabb nemzetközi feladatnak kell tekinteni a gyarmati elnyomás összes maradványának felszámolását, a népek függetlensége és egyenjogúsága megsértésének megszüntetését, az elnyomás és a faji politika valamennyi fészkének felszámolását.

A nemzetközi kereskedelem területén el kell érni a diszkrimináció és minden mesterséges akadály megszüntetését, a jogegyenlőtlenség, a diktátumok és a kizsákmányolás megnyilvánulásainak a nemzetközi gazdasági kapcsolatokban való felszámolását.

Ezeket a javaslatokat a XXIV. pártkongresszuson meghatározott békeprogram szerves folytatásának, a békéért, a nemzetközi együttműködésért, a népek szabadságáért és függetlenségéért folytatott további harc programjának tekintjük. E feladatok megoldásának szolgálatába állítjuk országunkkül-Az SZKP

A gyökeres társadalmi változások korában élünk. Tovább erősödnek és bővülnek a szocializmus pozíciói. A nemzeti felszabadító mozgalmak győzelmei új távlatokat nyitnak meg azok előtt az országok előtt, amelyek kivívták függetlenségüket. Fokozódik a dolgozóknak a monopóliumok elnyomása, a kizsákmányoló rendszerek ellen vívott harca. Mind nagyobb méreteket ölt a forradalmi, demokratikus, imperialistaellenes mozgalom. Mindez összességében a nemzetközi forradalmi folyamat fejlődését jelenti.

Az emberiség társadalmi fejlődésének fő irányát a szocializmus országainak fejlődése, erejük növekedése, nemzetközi politikájuk jótékony hatásának erősödése határozza meg.

A kapitalizmus általános válsága tovább mélyül az utóbbi években.

A termelés szembetűnő csökkenése és a munkanélküliség növekedése a kapitalista országok többségében öszszefonódott a kapitalista világgazdaság olyan súlyos megrázkódtatásaival, mint a valutaválság, az energiaválság, a nyersanyagválság. A válságot élezte az infláció, arpelyet fokozott a békeidőben soha nem látott méretű katonai kiadások állandó emelkedése.

Erősödött az imperializmuson belüli vetélkedés, a Közös Piacon, és NATO-n belüli viszálykodás. A nemzetközi monopóliumok növekvő gazdasági hatalma még kíméletlenebbé tette a konkurrenciaharcot.

A jelenlegi válság nem a szokásos. Mindenki világosan látja: szertefoszlott a burzsoá ideológusok és reformisták egyik fő mítosza, az a mítosz, amely szerint napjaink kapitalizmusa képes a válság kiküszöbölésére. A kapitalizmus ingatag volta mind nyilvánvalóbbá válik.

A munkásosztály fokozza harcát a nagytőke, a társadalmi bajok fő okozója ellen.

Fokozódott a burzsoá társadalom eszmei-politikai válsága. Ez a válság kikezdi a hatalom intézményeit, a burzsoá politikai pártokat, megingatja a legalapvetőbb erkölcsi normákat. Mind nyíltabbá válik a korrupció, még az államgépezet legfelsőbb szintjein is. Folytatódik a szellemi kultúra hanyatlása, nő a bűnözés.

A kommunistáktól távol áll, hogy a kapitalizmus

politikáját, és e területen együtt fogunk működni a többi békeszerető állammal.

„automatikus csődjét” jósolják — folytatta beszédét Leonyid Brezsnyev. A kapitalizmus még nem kis tartalékokkal rendelkezik. Az utóbbi évek eseményei azonban újult erővel bizonyítják, hogy a kapitalizmus olyan társadalom, amelynek nincs jövője.

Az elmúlt öt év folyamán a nemzetközi reakció néhány bástyáját súlyos csapás érte. Ebben az időszakban zajlott le a chilei és a portugáliai forradalom. Peruban jelentős sikereket értek el a forradalmi-felszabadító erők. Görögországban megbukott a katonai fasiszta kormány. Spanyolországban megingott a francoista rezsim.

A portugáliai helyzetről szólva az SZKP főtitkára leszögezte :

— a Szovjetunió kategorikusan ellenez a portugál belügyekbe való minden beavatkozást. A portugál népnek minden más néphez hasonlóan joga van olyan úton járni, amelyet ő maga határoz meg. Engedjék meg, hogy erről a szónoki emelvényről kifejezzem a szovjet kommunistáknak Portugália forradalmi népével, kommunistáival, demokratáival való forró szolidaritását.

A chilei forradalom világosan kifejezésre juttatta az ország népének arra irányuló szenvedélyes törekvését, hogy megszabaduljon a hazai burzsoázia és a külföldi monopóliumok kizsákmányolásának terhétől. A chilei reakció összeesküvése, amelyet — mint az már mindenkinek ismeretes — a külföldi imperializmus terveit ki és fizetett meg, rajtaütésszerűen csapott le a forradalomra.

Chile tragédiája nem érvényteleníti a kommunisták következtetéseit a forradalom különböző útjainak lehetőségéről, beleértve a békés forradalmat is, ha megvannak ehhez a szükséges feltételek.

Itt, a kongresszusunkon valamennyi szovjet ember nevében újból követeljük: „Szabadságot Luis Corvalánnak! Szabadságot a fasiszta junta valamennyi foglyának.”

A forradalmi mozgalom tapasztalata az elmúlt években szemléltetően bízonyítótta: amikor a monopoltőke és politikai uszályhordozói uralmát reális veszély fenyegeti, az imperializmus mindent elkövet, minden látszatát leveti mindenféle demokráciának. Kész lábbal tiporni az államok szuverenitását, minden törvényességet, nem is beszél, ve a humanitásról. Rágalom, a közvélemény félrevezetése, gazdasági blokád, szabotázs, ínség és romlás előidézése, megvesztegetés és fenyegetés, terror, politikusok meggyilkoltatása, fasiszta típusú programok — ez annak a mai ellenforradalomnak a fegyvertára, amely mindig a nemzetközi imperialista reakcióval szövetségben lép fel. Mindez azonban végső soron kudarcra van kárhoztatva. A szabadság ügye, a haladás ügye legyőzhetetlen.

Az eltelt öt esztendő egyik nevezetes jelensége volt a tőkés világ kommunista pártjai befolyásának növekedése.

A nemzetközi kommunista mozgalom sikereiről tanúskodik az a tény. hogy az 1969-es tanácskozáson felvázolt antiimperialista akcióprogram legtöbb pontja megvalósult.

A kommunisták között időnként keletkezhetnek vé(Folytatás a 4. oldalon)

A kongresszus elnöksége. (Kelet-Magyarország telefotó)

A békéért és a nemzetközi együttműködésért, a népek szabadságáért és függetlenségéért folytatott további harc programja

és a nemzetközi forradalmi folyamat