Kelet-Magyarország, 1976. február (33. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-22 / 45. szám
1976. február 22. KELET-MAGYARORSZÄG —VASÁRNAPI MELLÉKLET 5 Haragszomrád? „Már azt hittem személyesen rám harag, szol” — zárta le némi megnyugvással minapi beszélgetésünket a TITÄSZ üzletigazgatója, Csathó János. Kicsit meghökkentett, de aztán szerbe-számba véve, mennyi kritika hangzott el csupán a közelmúltban a vállalat, tál összefüggében, némileg érthetővé vált. Irtunk távfűtési problémákról, meleg vízről, utcai világításról. S nem is mindig a leghiggadtabban, aminek persze megint megvolt az oka. Nos, ilyen előzmények után folyt az eszmecsere, amelynek során kiderült, hogy a hibák elhárításáért valóban hősi munka folyt hogy a világítási problémák oka részben emberi, de sok tekintetben műszaki, aminek viszont az oka a legtöbbször pénzbeli. Az igazgató gondja az volt, hogy a kritika nem tartalmazta az okokat, az elhárítás dicséretét, és így nemcsak ő, de a vállalat sok dolgozója is igencsak ingerült. Érdekesek — és érthetőek is — az emberi reagálások. Ez Íratja most ezt az írást. Mert valóban mi van? A fogyasztó — legyen szó hőről, vízről, áramról, vágj? bármiről —, egy adott pillanatban mindig a hibát észleli. Vagyis addig dolgozik jól egy-egy szolgáltató, amíg nem venni észre, hogy van. És ha probléma adódik, nem arra gondol, hogy vajon hol és ki, milyen hősi munkát végez a megszüntetésen. És ez érthető. Ahol nincs víz, vagy éppen 16 fokra hül le egy szoba, ott aligha „ideologizálja” meg az állampolgár a helyzetet. Egyszerűen dühöng. Joga van hozzá. A másik félnek viszont egyszerűen kötelessége, hogy szolgálja a lakosságot. Az újság sosem azt vizsgálja egy-egy esetben, hogy X., vagy Z. jóemberem-e, vagy nem, hogy B. a vezető, hogy N. a hibás. Sosem a személy érdekes, nem ellene irányul valami. A hiba kerül a bírálat, ha úgy tetszik a támadás középpontjába. Megfelelően bonyolult lenne, ha egy hiba esetében azt kezdenők vizsgálni — mondjuk 20 ezren, akiket érint —, hogy az, aki miatt ez bekövetkezett, igen jó ember, olyan szép kisfia van, és hogy a múltkor társadalmi munkában járdát is épített, és mindig ott van az öregek találkozóján, hogy felvidítsa őket. Rangsorolnunk kell tehát, és mindig a többség jogos követelése, igénye és elvárása a döntő. Elhiszem, jogos követelés, hogy a jó munka mindig kapjon elismerést, hangot. Viszont apolitikus dolog lenne, ha a hibát úgy tussolnánk el, a korábbi múlasztások alól úgy mentenők fel a felelősöket, hogy a baj orvoslóit megénekeljük, csakhogy ne látszódjék a hiba. A harag és az úgynevezett szent harag között óriási differencia van. Valóban erkölcstelen csak azért kritizálni, mert valakire haragszik az ember. De legalább annyira erkölcstelen csak azért nem szólni egy hibáról, mert az ember tiszteli, vagy éppen szereti azt, aki elkövette. Az elvi kritika lényege éppen az, hogy nem személyekre van tekintettel, hanem csupán az igazságra. így tiztázódtak beszélgetésünk során a nézeteltérések. És milyen jó lenne, ha általában így rendeződnének a dolgok. Hogy a megbíráltak, azok akik tízezrek érdeklődésének középpontjában állnak, eljutnának oda, nem éreznek személyeskedő felhangot. De csak az exponált emberekre lehet ez érvényes? Azt hiszem nem. Mindenki követ el hibát. Lehet ezeket magyarázni, sőt mi több, kimagyarázni is. De vajon nem jobb-e elgondolkodni először a bírálat jogosságán, s csak ezt követően reagálni? Van abban valami, hogy a nyilvános bírálat. még ha a legtökéletesebb igazságot is tartalmazza, kellemetlen. Sokan azt hiszik, hibázni annyi, mint jóvátehetetlen bűnt elkövetni. Jobb tehát nem beszélni, nem kiteregetni a tévedést, a bajt, akkor minden szépnek tűnik, önbecsapás ez. Mert van a hibának is egy „szolgálati útja”. El kell követni, fel kell tárni, s végül ami fő: ki kell javítani. Függetlenül attól, kik követték el. Hiba magyarázattól még sohasem múlt el. Csak munkától. Ezt lehet méltányolni. Ügy hiszem, a bajt elhárító, a hibát kijavító, a tévedésből okuló eleve rokonszenvessé válik. Bürget Lajos Vasárnapi interjú Juhász Gáborral, a megyei tanács vb munkaügyi osztály vezetőjével A LÉTSZÁMZÁRLATRÓL A Mit jelent az, hogy önök gazdálkodnak w a megyében lévő munkaerővel? — Egyre több, nagyobb és tervszerűbb munkát. Korábban, amíg a foglalkoztatottság megoldása volt gond, addig nem jelentett nagy feladatot a munkaerő elosztása. Most, az utóbbi években — s a jövőben még inkább így lesz — előtérbe kerül az ésszerű elosztás megvalósítása. A munkaerő-gazdálkodás egyébként kiterjed a megye lakosságának egészére és valamennyi foglalkoztató szervre. A Milyen más jellegű feladatai vannak a w munkaügyi osztálynak? — Például a bérgazdálkodás. Ebben a te kintetben hatáskörünk a tanácsok felügyelete alá tartozó gazdálkodó szervekre terjed ki. Ezen kívül munkánkhoz tartozik a felnőtt szakmunkásképzés, a munkakönyvkezelés, az NDK-ban tanuló, dolgozó fiatalok toborzása, a róluk való gondoskodás. Mi látjuk el a pályaválasztási tanácsadó felügyeletét, mi határozzuk meg a lányok szakmánkénti arányát, engedélyezzük a külföldiek munkavállalását, tanfolyamokat szervezünk a felnőtt szakmunkások, betanított munkások számára engedélyezzük a toborzást más megyék foglalkoztatóinak. A mi feladatunk a csökkent munkaképességűek foglalkoztatárának megoldása, az ipartelepítéssel, rekonstrukcióval összefüggő távlati munkaerőszükséglet felmérése. Az új feladatok közül néhány: a tanulók szünidei foglalkoztatásának megoldása, a munkásszállások kihasználásának ellenőrzése, a másodállások és mellékfoglalkozások felülvizsgálata és a legújabb: a létszámzárlattal kapcsolatos feladatok végrehajtása, annak ellenőrzése. A Mi is tulajdonképpen ez a létszámzárw lat? — Az, hogy a kivételesen engedélyezett esetektől eltekintve bármilyen okból megüresedett adminisztratív állásba új dolgozót felvenni nem lehet. Például: ha elmegy egy gépírónő, nem lehet másikat felvenni a helyére, s főleg nem szabad új gépírói státuszt létesíteni! A A válaszból adódik a kérdés: vannak w kivételesen engedélyezett esetek? — A mi megyénkben, ahol az ipartelepítés nyomán évről évre növekszik a foglalkoztatottak száma, elkerülhetetlen az adminisztrációs létszám növelése, új üzemekben a megteremtése. Ezért a rendelkezés egyik paragrafusa lehetőséget ad arra, hogy új létesítmények üzembe helyezése, vagy a feladatok jelentős bővülése, jelentős átszervezés, összevonás, profilváltozás esetén egyedi elbírálás alapján a megyei tanácselnök javaslatára a munkaügyi miniszter engedélyezhet új felvételt. 9 Más kivételek nincsenek? — Ha az adminisztrációs létszám olyan nagymértékben csökken, hogy már semmilyen körülmények között nem tudja megoldani a feladatot, akkor a megyei tanácselnök engedélyezheti a tanácsi vállalatok, ipari és fogyasztási szövetkezetek, termelőszövetkezetek számára új dolgozó felvételét. Természetesen az 1975. december 31-i létszám nagyságrendjén belül. A Adott-e már engedélyt az idén létszámw pótlásra a megyei tanácselnök? — Gazdálkodó szervek részére nem. A Hogyan lehet pótolni a vállalatok létszámából bármilyen okból távozó munkaerőt? — A választ a rendelet adja meg: belső erőből, munkaszervezéssel, az ügyviteli munka ésszerűsítésével, a munkafegyelem javításával vagy éppen az ügyvitel gépesítésével. ® Miért volt szükség erre a rendeletre? — Mindenekelőtt azért, mert az utóbbi években az alkalmazotti létszám megnőtt, a felülvizsgálatra és csökkentésére hozott korábbi párt- és kormányhatározatot általában nem hajtották végre. Ezen kívül a munkások joggal vetették fel, hogy nemcsak a termelés területén kell fokozni a követelményeket, hanem az irodai munkában is, S végül a rendelet minden bizonnyal ösztönözni fogja a vállalatokat, szövetkezeteket, hogy növeljék az adminisztrációs munka szervezettségét, s rákényszerítik őket, hogy egyszerűsítsék az ügyvitelt. A Hogyan alakult az alkalmazottak létszáw ma a mi megyénkben? — Az országos átlagétól tulajdonképpen kedvezőbben. Míg 1970-ben az iparban a 100 munkásra jutó alkalmazottak száma 44 volt, addig 1975 végére 36-ra csökkent. Ebből azonban nem lehet messzemenő következtetést levonni, az átlagon belül a szóródás lehet igen nagy, s ennek következtében van ahol az arány indokolatlanul magas. A Van-e lehetőség a „sok”, vagy „kevés” w pontos meghatározására? — őszintén szólva nincs, mert az adminisztrációs munkára sincs norma. De ha nincs is, a vállalatok szervezeti felépítésüket felülvizsgálva a bizonylatok útjának ésszerű meghatározásával sokat tehetnek az adminisztrációs munka hatékonyságának javítására. Célszerű továbbá, hogy keressék a lehetőséget az ügyvitel gépesítésének megvalósítására. Az egésznek az a lényege, hogy a foglalkoztató szervek az ügyvitel egyszerűsítésének és gépesítésének lehetőségét keres!sék és ne azt, hogyan lehetne a rendelet hatálya alól kibújni. Találnak-e „kiskaput” rendelet kijátszására? a vállalatok a — Határozott nem-mel felelhetek. Ma még sokan azt hiszik, hogy átcsoportosítással van kibúvó. El kell oszlatnom ezt a tévhitet, mert átcsoportosítani is csak a zárolt létszámon belül lehet. A Lehet-e ezt valamilyen módon ellen^ őrizni? — Egészen pontosan lehet. Mi minden tanácsi felügyelet alá tartozó gazdálkodó szervtől pontos kimutatást kértünk foglalko zás és név szerint az alkalmazottakról. Ez lesz az alapja a pontos és folyamatos ellen őrzésnek. A Nem fordulhat-e elő, hogy valamelyik v foglalkoztató a létszámstop ismeretében nem a valóságnak megfelelő kimutatást adott? — Nem hinném, hogy ilyen előfordulhat, ám ha igen, az első ellenőrzés kiszűri ezeket. Hiszen rendelkezésünkre állnak a munkavállalók iratai, dokumentumai, a munkakönyv, a munkaszerződés, a bérjegyzék, amelyek a korábbi valóságot tükrözik. A Milyen következményeket von maga w után a rendelet kijátszása, a Iétszámbujtatás? — A rendelet kijátszása szabálysértést jelent, a munkaügyi jogszabályok megsértőivel szemben pedig szigorú felelősségrevonásra van lehetőség. Minisztériumi vállalatok esetében az illetékes minisztérium, a tanácsi vállalatok, szövetkezetek, intézmények esetében a megyei szakigazgatási szerv határozza meg a büntetés mértékét. A Mi lesz a szülési szabadságon, gyermekw gondozási segélyen lévő kismamák, sorkatonai szolgálatot teljesítő fiatalok, fizetésnélküli szabadságon lévők sorsa? — A rendelet egyértelműen kimondja, hogy 1976. január 1-től az 1975. december 31-én jogi állományban lévők munkába való visszatérésén túl új dolgozók nem alkalmazhatók. A szülési, vagy gyermekgondozási szabadságon lévők, sorkatonai szolgálatot teljesítők a vállalatok jogi állományában vannak, így őket visszavehetik munkakörükbe. A Az ilyenek munkábalépése után maradw hatnak-e a helyükre korábban felvett dolgozók? — A rendelet értelmezése szerint a szerződéssel felvett adminisztrációs állományban lévők nem maradhatnak: szerződésük lejárta után meg kell válniuk munkahelyüktől. Következik ez abból is, hogy az ilyen munkaszerződéseket határozott időre kötik, aminek elteltével a jogviszony automatikusan megszűnik. Több vállalatnál gyakorlat az is, hogy az ilyen szerződések felbontására bármelyik fél részéről egyoldalúan is sor kerülhet. A Vonatkozik-e a létszámzárlat a nyugdíw jasokra is? — Az igazgatási munkakörökben — minisztériumok, országos hatáskörű szervek, tanácsok, költségvetési szervek — időszaki foglalkoztatásra korábban is volt béralap, amelyből a foglalkoztatott nyugdíjasokat fizették. A lehetőség továbbra is megmarad: a múlt évben kifizetett bér öszegét idén is felhasználhatják. A vállalatok esetében akkor van erre lehetőség, ha a december 31-i létszámukban szerepelt nyugdíjas. Ebben az esetben a nyugdíjas a számára engedélyezett időt ledolgozhatja. A A rendelet életbe lépése bizonytalansá- W got okozott a kifejezetten adminisztrációs munkára képesítő iskolák tanulóinak. Mi lesz az idén végző fiatalok sorsa? — A rendelet kimondja, hogy a létszámcsökkenés pótlásának engedélyezésekor figyelemmel kell lenni az első ízben munkába lépő szakképzett fiatalok tervszerűbb munkába állításának segítésére. Ennél többet — miután erre a rendelet külön nem utal — még nem tudok mondani. Meggyőződésem azonban, hogy sem az idén, sem a későbbiekben végző fiatalok nem maradnak munka nélkül. Ez nagy luxus lenne. Másrészt még az adminisztrációban is megfigyelhető az arányeltolódás. Némelyik városban, vagy közelében lévő vállalatnál, hivatalban indokolatlanul sokan töltenek be ilyen munkakört, míg például távolabbi településeken a legszükségesebb adminisztrációt is szakképzetlenekre bízzák. A Mit jelent a gyakorlatban a tervszerűbb w elosztás? — Azt, hogy a fiatalokat oda irányítsuk, ahol a népgazdaság érdekeinek leginkább megfelelő munkát tudnak végezni. Különben a rendelet egyik célja éppen a népgazdaság és egyén érdekeinek legjobban megfelelő munkaerő-elosztás volt. A Sok vállalatnál előfordult, hogy a dew cemberben, esetleg még korábban kikért dolgozója épp január első munkanapján állt volna munkába. Mi lett, vagy lesz az ilyen dolgozókkal? — A létszámzárlat természetesen rájuk is vonatkozik, így új munkahelyük nem fogadhatta őket. Munka nélkül azért nem maradtak, mert előző vállalatuknak a Munka Törvénykönyve alapján vissza kellett venni őket. £ Van-e már jó példa arra, hogy valamelyik vállalatnál átszervezéssel megoldották a létszámkiesés miatt megnövekedett feladatokat? — Az eddig eltelt másfél hónap kevés ennek értékelésére, így példát sem tudok mondani. Annyi azonban biztos, hogy ahol valamilyen okból csökkent a létszám, ott is megoldották a feladatokat. Ha ez még nem is jelent tökéletes szervezést, az elkövetkező időszak rákényszeríti a vállalatokat szervezetük tökéletesítésére. A Várható-e, hogy az adminisztrációs létw szám csökkenésével, vagy amiatt egyszerűsödik az ügyintézés? — Ennek megválaszolásához is nagyobb tapasztalatra lenne szükség. Annyi azonban biztos, hogy a vállalatok fogják keresni a lehetőségét: hogyan lehetne az adminisztrációt ésszerűbben végezni. Hozzáteszem azonban, hogy adatszolgáltatásra ezután is szükség lesz, ezek egyöntetű kialakításában, összehangolásában az irányító és felügyeleti szerveknek kell jobban együttműködni. ' A Nem jelent-e védelmet a létszámzárlat w a rosszul, vagy fegyelmezetlenül dolgozóknak? — Jogos a kérdés, hiszen előfordulhat, hogy valaki úgy gondolja: többet megengedhetek magamnak, úgysem küldenek el, mert nem tudnak helyettem senkit felvenni. Ilyesmiről szó sem lehet. A vállalatok vezetői ezután sem tűrik, vagy tűrhetik a fegyelmezetlenséget, mert ez az egész kollektívára kedvezőtlenül hatna, a munkaerkölcs rovására menne. Én inkább az ellenkező hatást várom: ha tudniillik egy rosszul, vagy fegyelmezetlenül dolgozót elengednek, máshol nem lesz lehetőség alkalmazására, hasonló munkakörben. A létszámzárlat tehát inkább a fegyelem megszilárdulását szolgálja. A A rendelet olvasása után olyan benyow más alakulhat ki az emberben, hogy az akadályozza a minőségi csere lehetőségét. — A minőségi csere az egyik alapvető feltétele az adminisztráció, az ügyintézés korszerűsítésének, amelynek megvalósítása egyebek között a rendelet fontos célja volt. Éppen ezért meggyőződésem, hogy sem ennek, sem bármilyen másfajta rendeletnek nem lehet célja a minőségileg jobb munkaerő alkalmazásának meggátolása, hiszen ez ellent mondana céljainknak. Ügy fogalmazhatunk tehát: a mostani szigorú létszámzárlat meggátolja a jelenleg is túlzott adminisztráció további duzzadását, az inproduktiv státuszok szaporítását, ugyanakkor nem zárja ki azokat a megoldásokat, amelyek egyeznek az egész népgazdaság érdekével. Köszönöm az interjút. Balogh József
