Kelet-Magyarország, 1976. február (33. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-17 / 40. szám

NÉGYZETMÉTER ÉS MINŐSÉG A megyei könyvtár épülete. ÉPÍTETTÜK ÉPÍTJÜK A fémipari szakközépiskola makettje. Az új megyei művelődési és ifjúsági ház makettje. r Váltás a boltokban Nyíregyháza áruházaiban, bolt­jaiban a forgalom jelentős ré­szét a vidékről naponta ideérke­ző vásárlók képezik. Ezért vált a negyedik ötéves terv során fontos feladattá a város kereske­delmi hálózatának jelentős bő­vítése. Most már nyugton el­mondhatjuk: a terv megvalósult: a több mint huszonöt új üzlet mellett két nagy iparcikk-áruhá­­zat is felavattunk. A Kelet, il­letve a Nyírfa áruházak mozgó­lépcsői — jelképesen — jelzik a minőségi változást. A város kü­lönböző pontjain korszerű ABC- áruházakat adtak át rendelteté­sének. Eredeti terv az volt, hogy 1970—75 között huszonöt-har­minc ezer négyzetméterrel bő­vüljön a város kereskedelmi alapterülete. Jelenleg 27 ezer négyzetméternyi új kereskedelmi létesítménnyel javult az ellátás Nyíregyházán. A raktározási gondokat is csökkentette, hogy több mint 2200 négyzetméterrel bővült az AGROKER telephelye, s új, korszerű telepet kapott a vas-műszaki nagykereskedelmi vállalat. Sajnos, erőforrás hiá­nyában még mindig nem épült meg a piaci vásárcsarnok. Másfélszeres forgalom A fejlesztések, a jobb áruellá­tás hatásaként több mint másfél­­szeresére nőtt városunkban a kiskereskedelmi forgalom, ami azt jelenti, hogy Nyíregyházán bonyolítják a megyei kereskede­lem közel egyharmadát. Igaz, felavattuk az új Szabolcs Hotelt és éttermet, a Déli és az Északi Alközpontban is épült ét­terem, ennek ellenére a vendég­látás feltételei még mindig hiá­nyosak. Nyíregyháza ötödik ötéves ter­ve azzal számol, hogy 1980-ig 33—35 százalékkal növekszik a kiskereskedelmi áruforgalom. Ehhez mindenképpen szükséges 15 ezer négyzetméter kereske­delmi és vendéglátó terület meg­építése. Tanácsi kapcsolódó be­ruházásként 5150 négyzetméter bolti eladótér és 300 négyzetmé­ter gyógyszertári alapterület ké­szül el. Bisztrók és konyhák Az alapellátás javítása, a napi élelmiszert árusító boltok szá­mának növelése a cél. Az ÁFÉSZ-ek feladata mindenek­előtt, hogy gondoskodjanak a külterületek, a régi városrészek ellátásának jó megszervezéséről. Borbányán, Sóstóhegyen és a Ságvári-telepen a lakosság szá­mához, igényéhez igazodó ABC- áruház építése szükséges. Ugyan­csak enyhíteni kell a vas-műsza­ki és a bútorértékesítés tárgyi feltételeit, új boltok létesítésé­vel, amihez országos nagyválla­latok bevonása is indokolt. A vendéglátásban arra kell tö­rekedni, hogy nagy áteresztő ké­pességű önkiszolgáló éttermek, bisztrók készüljenek. Hozzá kell látni a régi Szabolcs-szálló re­konstrukciójához. A gyermek­­élelmezés javítására, bővítésére két, másfél ezer adagos, iskola­­épülethez kapcsolódó konyha megépítése a cél. Nem igényel jelentősebb beruházást, de fokoz­ni szükséges a házhoz szállítást az élelmiszer és az iparcikk szak­mában. Népszerűsíteni szükséges a zöldség- és gyümölcsfélék ér­tékesítésében az előrecsomago­­lást. Szállodai helyek A Nyírség oázisa, Sóstó, Nyír­egyháza kulturális rendezvényei, a jövőben várhatóan még több érdeklődőt vonz városunkba. A következő öt évben megközelítő számítások szerint a vendégek száma a duplájára nő, ennek megfelelően kell korszerűsíteni, bővíteni a szállodákat. Ügye emlékszünk még azokra a szép regge­lekre, amikor vasárnap is talpon volt a város? Egy­szer az utcákon serényked­tek. szépítve kiskertet, ültet­ve fát az emberek. Másszor útra keltek kicsik és nagyok, hogy egy napot dolgozzanak a várceért. Volt valami le­nyűgöző abban a lelkesedés­ben, amivel megindult ezer és ezer ember, hogy tegyen a közért. Persze ilyenkor csúnya do­log a számok hűvösségével rontani az emlékezést és a hangulatot. Hogy mégis ezt tesszük? Ncs csupán azért, hogy mindenki így együtt lássa: mit tud a közösség tenni, ha összefog. 1973-ban mintegy 18 millió forintot tett ki a munka értéke. 1974- ben már 25 millió volt a parkká, virággá, járdává alakult emberi erőfeszítés és lelkesedés. Tiszta, virágos Nyíregyházáért! Járdát min­den utcára! Együtt Nyíregy­házáért! — így neveztük az akciókat, melyek eredményei ott díszítik a várost. Itt egy sportlétesítmény, ott egy Együtt játszótér, másutt sár helyett járdakígyó. Mind megannyi tárgyiasult városszeretet! Az ötlettől a végrehajtásig érdekes utakat láthattunk. Volt, ahol egy-egy munka­hely kezdte el szépíteni kör­nyezetét. Másutt hivatalok mentek almát szedni, csak­hogy a srácoknak „dühöngő” épüljön. Szabad szombatos munkások vették szerszáma­ikat, hogy ott segítsenek, ahol kell. A siker, a köszö­net, sok helyen a gyermekek hurrája volt az ösztönző, a szervező. Elég, ha csak arra gondolunk, amit a KEMÉV egy brigádvezetője mondott, amikor a papírgyári óvodá­ról volt szó: „Ránéztem a gyerekekre, akik tágra nyílt szemmel köszönték az eddig hihetetlent, a tornatermet. Ekkor értettem meg, mi is a társadalmi munka!” Nos, a következő öt évre, ha úgy tetszik javaslatként, mit tehetünk: úttörő- és napközis tábor építése, a bujtosi városliget kialakítá­sa, az egy üzem egy iskola mozgalom tartalommal meg­töltése, további fásítás, hogy még nagyobbakat lélegezhes­sünk a szabad levegőből, tiszta utcák, virágos erké­lyek mozgalom kezdeménye­zése, az ifjúsági park továb­bi építése. Szép tervek? Nos, minden korosztály megtalálhatja a neki testhezállót. Hogy meg is csinálják? Az eddigi ta­pasztalatok szerint igen. Hi­szen mindannyian magunk­nak, gyermekeinknek szépít­jük a várost. Lehet, ezt is kiszámítják egyszer, mit ér milliókban. Úgy hisszük, nem ez a fontos. A forintértékkel a szív és lelkesedés sosem fejezhető ki.

Next

/
Oldalképek
Tartalom