Kelet-Magyarország, 1976. február (33. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-01 / 27. szám

2 KELET-MAGYARORSZÄG 1976. február 1. Tél. (Elek Emil felv.) Építési engedély a helyszínen és azonnal Milyen a szép szatmári, nyírségi családi ház ? Megyénkben öt év alatt 22 ezer új lakás épült, háromne­gyede családi házként. Ez az arány jóval magasabb, mint az országos átlag: hazánkban az új lakásoknak csak a fele épül családi házban, a többi a telepszerű, több szintes épü­letekben. Ebből az is nyilván­való, hogy Szabolcs-Szatmár­­ban a lakásépítésen belül a családi házakra a korábbinál is több figyelmet kell fordí­tani. Ne csak sátortetői! » A helyzet ugyanis az, hogy az elég drága építkezések közepette a megyében is el­uralkodott egy „középszerű” építési forma: a megye min­den táján szinte egyforma kockaházak épülnek sátorte­tővel. Ennek első gondjait az 1970. évi árvíz után a Sza­­mosközben felépült ötezer családi ház jelentette az épí­tészek számára. Amikor épí­teni kellett, az egész ország segített, hatalmas társadalmi összefogás tette lehetővé, hogy rövid idő alatt minden ár­vízkárt szenvedett lakást újjáépítsenek. Akkor nem volt más téma, mint a gyors segítség. Most viszont — tömegében látva a felépült új házakat — már nyilvánvaló: több és a szatmári táj hagyományos szép építészetébe jobban al­kalmazkodó terveket is ja­vasolni kellett volna, hogy szebb, változatosabb és a táj­ba, hagyományos építészetbe jobban beleilljen mindaz, amit létesítettek. De nemcsak az 1970—71- ben nagy tömegben épült la­kások miatt kezdtek gondol­kozni a szakemberek, hiszen a megyében szinte mindenütt az uniformizált házak épül­nek. Az igazság azonban az, hogy sem a telekjuttatás, építőanyag-biztosítás, terv­­gjánlás, hitelpolitikai feltéte­lek nem befolyásolták az ál­lampolgárt : olyan korszerű családi házat építsen, amely­ben a megszokottól eltérő öt­letek, egy sajátos szatmári, felső-Tisza-vidéki, nyírségi építészet, a hagyomány ele­mei is fellelhetők. Mindezeket együttesen vet­te szemügyre a megyei ta­nács vb építési ügyekkel is foglalkozó osztálya, s a mi­nisztérium illetékeseivel kö­zösen igyekeztek a lakosság számára is kedvező megoldá­sokat találni. így születeti meg a családiház-tervpá­­lyázat gondolata, amely a vá­rakozáson felüli sikerrel zá­rult: 87 pályamű érkezett. ötletek tárházát hozta ez a pályázat, amelyen a megyei tervezők mellett elsősorban a budapesti és a szombathelyi tervezők jeleskedtek. Az egyik csoportban a nyeregtetős, fésűs beépítésű házak modern formáit alakí­tották ki, annak mai változa­tát, amely hagyományosan jellemző volt Szatmárra. Ezenkívül jó néhány érdekes terv készült a szabadon álló, saroktelkes, kiscsoportos tár­sas, több szintes házakra és egy sajátos beépítési formá­ra, a láncházas típusra. Az építészeti kérdéseken kívül arra is kiterjedt a ter­vezők figyelme, hogyan le­het egy házon belül megva­lósítani a családok, több ge­neráció együttélését. Nyírségi katalőgus A pályázat eredményét ez év nyarától célszerűen hasz­nosíthatják majd a lakásépí­tők. A pályaművekből, illetve felhasználásukból, ötvözésük­kel 35 lakástervet készítenek el, s a típustervező intézet gondozásában kiadják a nyír­ségi lakásterv-katalógust. Ettől lényeges változásokat remélnek a szakemberek. Egyrészt a korábbinál sokkal „Magnósok figyelem !” — szoktuk hallani a rádióban. A figyelmeztetést — igaz, más ok miatt — a magnók árusítóinak és az osztályvezetőknek is meg kellett volna hallani Nyíregyhá­zán, az iparcikk kiskereskedelmi vállalat rádió-tv boltjában és a Nyírfa Áruház műszaki osztá­lyán. A figyelmesebb ellenőrzés sorozatos bűncselekményt előz­hetett, vagy szakíthatott volna meg. Három nyíregyházi fiatal­ember egy évig sorozatban lopta az említett boltot és az áruhá­zát. A lefoglalt bűnjelekről több gépelt oldalnyi jegyzőkönyv ké­szült. Az elsőrendű vádlott a 18 éves Pócsik Sándor volt, a másodren­dű a szintén 19 éves Oláh István, harmadrendű vádlottként állt a bíróság elé a 17 éves B. J., aki Pócsiknak unokatestvére. Pó­csik és Oláh együtt dolgozott a boltban 1974 decemberéig, ekkor a Nyírfa Áruház műszaki osztá­lyára mentek eladó-pénztáros­nak. B. J. letartóztatásáig vil­lanyszerelő-tanuló volt, tehát öt is érdekelte az elektromosság ... Mindhárman szerették a zenét és az elektrotechnikát, de hobbyjuk­­nak egy fillért sem áldoztak. 1974 nyarán kezdődött: Pócsik egy lopott magnót az iparcikk kiske­reskedelmi vállalat boltjában át­adott unokatestvérének: „Vidd a lakásomra”. Az „akció” sikerült; a siker a fiúk fejébe szállt. Nem elégedtek meg egy magnóval, egymás után többet is elloptak, majd a magnószalagokat ölszám­jobban befolyásolni tudják a házak építészeti megjelené­sét, másrészt az építési en­gedélyek beszerzését könnyí­tik. Aki ugyanis ebből a terv­katalógusból választ, az a la­kóhelyén lévő tanácson egyet­len helyszínrajz birtokában néhány perc alatt megkap1- hatja az építési engedélyt. Ez nemcsak az építeni szándéko­zó állampolgárnak, hanem a tanácsnak is nagy könnyebb­séget jelent. Szebb falukép A katalógus valamennyi tanácson megtekinthető lesz, már a nyáron. A kiviteli ter­veket bármelyik TÜZÉP-en, OTP-fióknál meg lehet vá­sárolni. Ezekben felsorolják: milyen anyagok szükségesek, méret, minőség szerint, s ázt is, hogy a kis telepeken nem kapható árukat általában mely nagyobb TÜZÉP-tele­­pek árusítják. A pályázatot követő nagy munka után most a doku­mentációk sokszorosítását végzik. Az elképzelések való­­raváltásától kulturáltabb ta­nácsi ügyintézést és szebb szabolcs-szatmári faluképet várnak. M. S. ra szállították pócsik lakására. Az olcsóbb műszaki cikkek egész sorát szállították a lakásra, így a vállalatnak csaknem X8 ezer forint kárt okoztak. Decemberben Pócsik már a Nyíriában folytatta lopási soro­zatát. sőt, mivel pénzt is bíztak rá, sikkasztásra is vetemedett. A pénztári jelentéseket többször meghamisította. Egyszer unoka­­testvérének egészen olcsón szá­molta el a magnókazettákat, egy kazettát ráadásul ajándékba tett a táskába, amely azután szintén az ö lakására került. Itt már Oláh is aktívan belépett az „üz­letbe”, Pócsik segítségével vil­lanymelegítőt és néhány nagyle­mezt lopott, majd a vásárlóktól átvett pénz egy részét nem ütöt­te be a pénztárgépbe, s így bi­zonyíthatóan legalább 800 forin­tot sikkasztott el. Az elmúlt év végén aztán lemezük lejárt, bűn­cselekmény-sorozatuk megsza­kadt, remélhetőleg örökre. A bűnjelek sokaságát lefoglal­ták, így a kár nagyobb része megtérült. Ezt is enyhítő körül­ményként vette figyelembe a já­rásbíróság, amikor Pócsikot két év szabadságvesztésre ítélte és két évre eltiltotta a közügyektől. Oláh ötezer forint pénzbüntetést kapott, B. J.-t hat hónap sza­badságvesztésre ítélték, a bünte­tés végrehajtását azonban három évre felfüggesztették. Az első- és harmadrendű vádlott enyhítésért fellebbezett, a megyei bíróság dr. IVTargitics Imre tanácsa azonban az első fokú ítéletet helyben hagyta. Az ítélet jogerős. N. L. Bűnjel: a magnó PÉNZ A LETELEPEDÉSÉRT Evenként 3 millió forint letelepedési segély, területi pótlék Első hallásra talán szo­katlannak tűnik. hogy bárki pénzt kaphat azért, mert letelepszik és mun­kát vállal egy-egy köz­ségben, vagy bizonyos összeggel több jövede­lemhez jut, mint másutt. A csodálkozás addig jo­gos, amíg közelebbről is szemügyre vesszük, mi­lyenek is azok a kis köz­ségek, külterületi telepü­lések, amelyek ma még nem vonzzák az odaköltö­­zöket. Ezért határozták el öt év­vel ezelőtt a megyei oktatási szervek — a Pedagógusok Szakszervezete megyei bi­zottságának javaslatára — hogy területi pótlékot és le­telepedési segélyt adnak az idepályázóknak. Az elmúlt öt esztendőben ez az intéz­kedés jól szolgálta a célt, amiért megszületett. Segí­tette a pedagógusok letele­pítését és helyben maradá­sát az oktatási-nevelési fel­adatok megvalósítása érde­kében. A megye 194 közsé­gében kaptak a pedagógu­sok letelepedési segélyt és 1975-től 207 helyen fizetnek a nevelőknek területi pótlé­kot. A területi pótlék azt a hátrányt igyekszik némileg kiegyenlíteni, ami a vasúttól távol eső községek lakói szá­mára többlet költséget, ki­adást jelent. Egy évben több mint 400 ezer forintot fizettek ki a ne­velőknek letelepedési segély címén, személyenként 2000 forinttól 10 ezer forintig ter­jedt az összeg. A területi pótlékok 200 forinttól 500 forintig terjedtek, amelyek egy évben a megyében 2,2 millió forinttal járultak hozzá a távoli, mostoha te­lepülési viszonyok között élő pedagógusok életkörül­ményeinek javításához. Az elmúlt évben újabb 35-tel bővítették a községek kö­rét, amelyek területi pótlé­kot fizetnek az ott dolgozó nevelőknek. Erre részben azért volt szükség, mert idő­közben a körzetesítések, a Baktalórántháza—Kisvárda közötti vasútvonal megszün­tetése miatt új helyzet állt elő. Több falu vált közleke­dési szempontból hátrá­nyossá. A Pedagógusok Szakszer­vezetének megyei bizottsága a közelmúltban foglalkozott a telepedési segélyek és a te­rületi pótlékok helyzetével. Megállapították: 1971-ben és az azt követő egy-két évben a letelepedési segély ösztön­ző volt, később már kevésbé. A maximálisan adható 10 ezer forint segéllyel csak öt helyen éltek, s a kisebb ösz­­szegek juttatása pedig nem vonzotta a pályakezdő és a kisebb helyeken leteleped­ni akaró nevelőket. Hasonlóan nem eléggé ösz­tönző a területi pótlék sem, amelynek átlaga 300 forint. A szakszervezeti bizottság, a helyzet elemzése alapján, szükségesnek tartja az eddi­gi szabályozók módosítását. Felül kellene vizsgálni a segélyezésre és a területi pótlékra kijelölt helységek listáját — javasolják. Ha szükséges kevesebb község­re, külterületre korlátozni a kiemelt anyagi juttatást, így emelkednének az összegek, különösen azokon a helye­ken, ahol ezt a pedagógus­hiány a legjobban indokolja. P. G. Több telefon, kevesebb nyomtatvány POSTAFEJLESZTÉS '76 Január 28-án a debreceni postaigazgatóság vezetői és dolgozói Debrecenben akti­­vaértetkezletet tartottak. Be­számoltak a IV. ötéves terv teljesítéséről, ismertették az V. ötéves tervüket, majd az új kollektív' szerződésük elő­készítéséről tárgyaltak. Az értekezleten több hasznos ja­vaslat hangzott el a postai szolgáltatások javításának érdekében. A postaigazgatóság forgal­ma az elmúlt 5 év alatt mint­egy öt százalékkal nőtt. A lépcsőházi levélszekrények számának növekedésével ja­vult a kézbesítési munka. A tervidőszak alatt több mint 47 millió forintot fordítottak a postahivatalok korszerűsí­tésére, aminek a lakosság is hasznát veszi. A nyíregyházi modem telefonközpont új korszakot jelentett a posta történetében. A nyíregyházi Crossbar brigád elnyerte a Posta kiváló brigádja címet, a mátészalkai brigádok újí­tásaikkal tettek szert orszá­gos hírnévre. Az igazgatóságnak még nem hagyták jóvá az 1976— 1930-ra szóló beruházási ter­vét. Az előrejelzések szerint azonban további javulások várhatók a posta szolgáltatá­sában. Az új szervezési intéz­kedések és a takarékossági terv végrehajtásától jelentős eredményt várnak a szakem­berek. Az ötéves terv során a posta bevétele mintegy 30 százalékkal nő majd, ami el­sősorban a forgalom növeke­désének tudható be. A forgalom növekedésére elsősorban azzal készülnek fel, hogy tovább korszerűsí­tik a postahivatalokat. Posta­ház építését kezdték el Nagy­­kállóban és Tiszavasváriban. A tervidőszak végéig az igaz­gatóság 17 szabolcs-szatmári községben épít úgynevezett kis postaházat. A megyében egy gépkocsi-telephelyet is építenek. Az ötéves terv so­rán valamennyi hajdúsági várost és nagyközséget be­kapcsolnak az országos táv­hívó szolgálatba, ami azt je­lenti, hogy Nyíregyházáról közvetlenül lehet majd tár­csázni például Hajdúnánást, vagy Püspökladányt. A kisebb ipari központok­ban — megyénkben Nyírbá­torban és Nagy kallóban — sor kerül a távbeszélő köz­pontok bővítésére, korsze­rűsítésére. Több millió forint értékben bővítik a helyi há­lózatot Szabolcs-Szatmár megyében, Nyíregyházán több kilométer kábelhálóza­tot építenek ki. Sok postahi­vatalt telexgéppel látnak el, ami tovább csökkentheti a lakosság várakozási idejét. Több motorkerékpárt vásá­rolnak a kézbesítők munká­jának meggyorsítására. Tovább folytatják és 1977 végére be is fejezik a külte­rületi levélszekrényes kéz­besítés megszervezését. Sza­bolcs-Szatmár megyében 15 postahivatalt látnak el újabb külterületi levélszekrények­kel — főleg a Nyíregyháza környéki tanyák kapnak ilyen levélszekrényeket. Különböző intézkedések­kel tovább szervezik a 44 órás munkahetet, de úgy, hogy ez ne menjen az előfi­zetők, illetve a lakosság ro­vására. A szakemberhiány leküzdése érdekében meg­szervezik a gyermekgondozá­si szabadságon lévő postás nők képzését és továbbképzését. A hivatalvezetők hamarosan jelentős pénzt kapnak az igazgatóságtól a jobb munka ösztönzésére, a kiemelkedő munkát végző postások anya­gi elismerésére. Tovább csökkentik a fölösleges ad­minisztrációt, várhatóan egy­szerűbb, kulturáltabb lesz a lakosság „papírmunkája” is. (n. 1.) Beküldte: Káré János.

Next

/
Oldalképek
Tartalom