Kelet-Magyarország, 1976. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-15 / 12. szám

197«. Január 15. KELET-MAGYARORSZÁG 9 REFLEKTORFÉNYBEN 6. Jövedelem és fogyasztás Az eddigi tapasztalatok figyelembe vé­telével — a fejlődés változó feltételeinek megfelelően — az ötödik ötéves terv gaz­daságpolitikai céljaival összhangban továb­bi intézkedések történnek a gazdasági sza­bályozórendszer továbbfejlesztésére. A GAZDASÁGI SZABÁLYOZÓK MÓ­DOSÍTÁSÁNAK VEZÉRFONALA, hogy olyan közgazdasági feltételeket teremtsen a vállalatok számára, amelyek elősegítik a gazdálkodás hatékonyságának növelését, kifejezésre juttatva a gazdasági feltétele­inkben bekövetkezett változások következ­ményeit is, minden területen az erőforrása­ink gazdaságosabb hasznosítására, fegyel­mezettebb munkára, a termékszerkezet kor­szerűsítésére, az exportképesség növelésére és ésszerű takarékosságra ösztönözzön. Az ösztönzés erősítése mellett a gazda­sági szabályozók megváltozása azt is ered­ményezi, hogy a gazdasági, pénzügyi egyen­súly helyreállítása érdekében a költségve­tés és a vállalatok közötti jövedelemmeg­osztás a tervidőszak elején valamelyest az államháztartás javára módosul. Ez a válla­latok egy részét átmeneti időszakban nehéz feladat elé állítja, mivel csökken a nyere­ségük. Erre mégis szükség van, főként, hogy a költségvetés túlzott terhei — amit az el­múlt években a világpiaci árak változása miatt volt kénytelen vállalni — enyhülje­nek. A PÁRT ÉLETSZÍNVONAL-POLITI­KÁJÁNAK LEGFŐBB ALAPELVE — volt és marad a jövőben is —, hogy a szocia­lizmus építése a termelés, a termelékeny­ség emelkedésével összhangban járjon együtt a dolgozók életszínvonalának rend­szeres emelésével, jólétének fokozásával, műveltségének gyarapításával. Más szóval a szocialista társadalom biztosítja a dolgozó tömegek életszínvonalának rendszeres eme­lését, ha annak feltételei a gazdaságban létrejönnek. Ez utóbbi tényező — a felté­tel — hangsúlyozása mindenkor fontos. Hiszen elosztani csak azt lehet, ami van, amit mindennapi munkával létrehozunk. Tehát ha a gazdasági célkitűzések teljesül­nek — megfelelően növekedik a nemzeti jövedelem — megteremtődnek az életszín­vonal tervezett emelésének forrásai is. Az ötödik ötéves terv során az egy főre jutó reáljövedelem 18—20 százalékkal nő. Reálisan számolva ezt tudja a gazdaság megalapozni. A munka szerinti elosztás el­vével összhangban a reáljövedelem növe­kedésének legfontosabb tényezője a mun­kás-alkalmazott kereső egy főre jutó reál­bérének növekedése. Ez az ötödik ötéves terv során 14—16 százalékos növekedést mutat. A reáljövedelmek növekedésével kap­csolatban hangsúlyozni kell, hogy átlagos növekedésről van szó, az egyes családok jö­vedelmi viszonyainak változása jelentősen eltérhet az átlagtól. Nyilvánvaló, hogy azok­ban a családokban, amelyekben növekszik a keresők száma, az egy főre jutó jövede­lememelkedés lényegesen meghaladhatja az átlagot. Ha viszont a keresők száma a csa­ládban — nyugdíjazás vagy más ok miatt — csökken, úgy az adott családban az átlagos jövedelem nem emelkedik, hanem esetleg csökken. Ezért időnként a lakosság külön­böző rétegének reáljövedelmét központi bér-, illetve szociálpolitikai intézkedés út­ján emelik. A szocializmusban, mivel a társadalom­nak még nem áll rendelkezésére a javak olyan bősége, hogy magas színvonalon és minden tekintetben kielégíthesse tagjainak állandóan növekvő szükségletét, a munka szerinti elosztás elve érvényesül. A szük­ségletek szerinti elosztás a termelőerők nagyarányú fejlesztése útján fokozatosan és csak a kommunizmusban valósulhat meg. A munka szerinti elosztás elvének megfelelően a társadalom tagjai olyan arányban jutnak hozzá a számukra szüksé­ges javakhoz, amilyen arányban munká­jukkal hozzájárulnak az össztársadalmi szükséglet kielégítéséhez. EZ AZ EGYENLŐSÉG AZONBAN ma­gában hordoz bizonyos egyenlőtlenségeket is. Ennek több oka van. Az embereknek kü­lönböző a szellemi és a fizikai képességük, ezért nem egyenlő a munkateljesítményük, így részesedésük sem. Ugyanakkor a kü­lönböző területeken végzett munkák meny­­nyiségét és minőségét nem lehet pontosan összemérni, sőt még az azonos munkát vég­zők munkáját sem, mivel az egyes válla­latoknál nem azonosak a munkakörülmé­nyek. Ez egyenlőtlenséget okoz az egyes családok között, hogy az egyes dolgozók a munkájuk alapján szerzett jövedelmükből igen eltérő nagyságú családot (gyermeket és öreget) tartanak el. Ezt a társadalomnak mérsékelnie kell. Ezért a munka szerinti elosztásnak ki kell egészülnie bizonyos tár­sadalmi juttatásokkal (nyugdíj, családi pót­lék, ösztöndíjak, ingyenes oktatás stb.), amelyek elosztásában nem a munka sze­rinti, hanem — a rendelkezésre álló lehe­tőségeken belül — a szükségletek szerinti elosztás érvényesül. AZ V. ÖTÉVES TERV ZÁHONYI KÉSZÜLŐDÉS Pártunk hosszú idő óta és jelenleg is ilyen jövedelempolitikát folytat, ez a kettős elv valósul meg a gyakorlatban. Az elosztás fő formája a munka sze­rinti elosztás. Ezt az elvet különösen fontos most hangsúlyozni és következetesen érvé­nyesíteni, mivel a népgazdaság fejlesztésé­nek intenzív szakaszában a fejlődésben döntő szerepet játszik a hatékonyság nö­velése. Ez pedig szorosan összefügg a kere­seteknek a végzett munkával arányos diffe­renciálásával. Az ötödik ötéves terv — ennek meg­felelően — azt tűzi célul, hogy a kerese­tekben a végzett munka mennyisége, minő. sége, a szakképzettség, a munkakörülmé­nyek differenciáltsága, az eddiginél jobban érvényre jusson, a kereseti arányok foko­zottabban ösztönözzenek a termelékenység növelésére, a hatékonyság javítására, a munkaerő helyes irányú átcsoportosítására. Az utóbbiak elérése érdekében emelik majd például a több műszakban, vagy a folya­matos üzemi munkarendben dolgozók mű­szakpótlékának összegét. A terv előirányoz­za a kereseti arányok javítását is. Ennek érdekében a tervidőszak folyamán központi béremelésekre is sor kerül. Erről — a kor­rekciók nagyságáról, az érintett munkakö­rökről — az éves tervek döntenek majd. A TERV ÉRVÉNYESÍTI AZT A FON­TOS POLITIKAI KÖVETELMÉNYT is, hogy a munkásság és a parasztság jövedel­meinek növekedése közel azonos ütemű le­gyen. Ennek megfelelően a munkás-alkal­mazottak és a tsz-ekben dolgozók kereset­­növekedése a jövőben nem tér el egymás­tól. A helyesebb jövedelmi arányok ki­alakítása érdekében az alacsony keresetű­eknél az átlagosnál gyorsabb lesz a növe­kedés, ugyanakkor arra is orientál a terv, hogy a teljesítményekkel, a munkával arányban nem álló jövedelemnövekedés ne legyen. A terv azt is célul tűzi, hogy a nagyüzemi munkásság bér- és jövedelmi viszonyai az átlagosnál kedvezőbben ala­kuljanak, s a termelőszövetkezeti jövedel­mekben fennálló indokolatlan különbségek csökkenjenek. A következő években is a társadalmi juttatások növelésének egyik alapvető célja lesz a családi jövedelmek között levő kü­lönbségek csökkentése. A gyermeknevelés­hez való társadalmi hozzájárulás növelésé­vel a társadalom mind nagyobb részt vál­lal a gyermekek eltartási és nevelési költ­ségeiből. Egyrészt a családi pótlék további emelésével, másrészt a gyermekintézmé­nyek fejlesztésével, illetve azzal, hogy a gyermekgondozási segély mértéke lépést tart az átlagkeresetek növekedésével. Előirá­nyozza a terv a nyugdíjasok helyzetének javítását. Pártunk, államunk biztosítja, hogy a nyugdíjak vásárlóértéke megmarad­jon. Ennek érdekében a régebben megálla­pított, alacsony összegű nyugdíjak — gaz­dasági lehetőségeinkkel arányban — to­vább emelkednek. A terv előirányozza azt is, hogy a mezőgazdasági termelőszövetke­­kezeti tagok nyugdíjkorhatára az ötéves tervidőszak végéig fokozatosan, a nőknél 55, a férfiaknál 60 éves korhatárra csök­kenjen. A TERVEZETT JÖVEDELMEKKEL és vásárlóerővel összhangban a terv a lakos­ság anyagi fogyasztásának 21—23 százalék­kal történő növelését irányozza elő. Gazda­sági helyzetünk, az egyensúly javításának követelménye tehát azt teszi lehetővé, hogy a lakosság fogyasztása éves átlagban 4—4,5 százalékkal emelkedjék. Az első két évben azonban a növekedés nem éri el az évi 4 százalékot. A későbbi években is csak akkor gyorsulhat, ha a hatékonyság és a gazda­sági egyensúly a terv előirányzatainak megfelelően javul. Az átlagosnál gyorsabb ütemben nő az anyagi jellegű szolgáltatá­sok volumene, valamint a lakosság ipar­cikkfogyasztása. Az 1000 lakosra jutó ház­tartási villamosgép 228-ról 243-ra; a hűtő­szekrény 218-ról 300-ra; porszívógép 154- ről 215-re; a televízió 227-ről 258-ra; a sze­mélygépkocsi 53-ról 84-re nő 1975 és 1980 között. Folytatódik a lakosság fogyasztására jellemző minőségjavulás. Gabonaneműek. ben a fogyasztás csökkenése várható, vi­szont húsféleségekből, tojásból, tej és tej­termékekből, zöldségből és gyümölcsből számottevően nő a fogyasztás. Tovább ja­vul a fogyasztási cikkek választéka, javul minősége. A választék bővítése érdekében — illetve a fogyasztói igények fokozott ki­elégítéséért — a jövőben is jelentős im­portot biztosít a népgazdaság. Ez utóbbit főként a szocialista országokkal folytatott árucsere-forgalom bővítése teszi lehetővé. A kereskedelmi forgalom előirányzott és várható növekedése szükségessé teszi a kereskedelmi hálózat fejlesztését. Tovább nő a bolti, illetve a vendéglátó alapterület. A kereskedelem, az ellátás minőségének javítása érdekében tovább bővíti Raktározó, illetve a hűtőkapacitását. (Folytatjuk) Fiatalok a keleti kapuban Telefonon körözzük — s követjük útját — hol, merre van Csordás Ti­bor, a KISZ MÁV záho­nyi bizottságának titká­ra. Nehéz megtalálni eb­ben a vasutasvárosban. Orbán József az ügye­letes jegyzi meg: — Én is így voltam, amikor a KISZ-nél dol­goztam. Ha reggel elin­dultam egyik munka­helyre, akkor sorra jár­tam a többit is. Ide is, oda is belátogattam. Most meg különösen sok a teendője, megkez­dődött a KlSZ-taggyűlé­­sek előkészítése. Kétezerből ezer — Finishez érkeztünk — mondja, amikor szusszant, s közénk telepszik. — Éppen ez ügyben jártam a vontatási főnökségieknél, s most me­gyek a pályafenntartásiakhoz. Holnap választás lesz. Záhonyban és körzetében a MÁV különböző munkahe­lyein csaknem 2000 fiatal dől. gozik. Közülük 1000 tagja van a KISZ-nek. A gépesített rakodási főnökségen a KISZ- vezetőség titkára a vasutas családból származó Szabó Ágnes. Energikus, talpraesett lány, aki belső művezetőként dolgozik itt. ját, mint KISZ-vezetőségi tit­kár is. Úgy tervezik, hogy most a választások során az eddigi 3 KISZ-alapszervezet helyett 4-et alakítanak. Egyik túl nagy, nehéz átfogni. Szigorú volt... — Éppen a választások előtt vagyunk. Beszélgettünk azokkal a fiatalokkal, akik mint vezetők számításba jö­hetnek. A pártvezetőségek beszámoltatták a KlSZ-veze­­tőket az eddig végzett mun­kájukról. — Elég szigorú volt — szól közbe O^bán Jóska. — Ott voltam a taggyűlésen, mert én is párttag vagyok. — Igaz. Én is ezt tapasztal­tam — említi Szabó Ági. — A párttaggyűlésen elmarasz­talták az alapszervezeti KISZ. titkárunkat, Mónus Bélát, mert nem értékelte megfele­lően az akcióprogramot és a vezetőségi tagok munkáját. Ezt újra kell csinálnia — ma­gyarázza Ági. Ági. — A grf-nél dolgozó KISZ-esek védnökséget vál­laltak a rakodógépek üzem­­biztonságáért. A vasgyűjtési akcióban a Il-es KlSZ-alap­­szervezet mögött a 2. helyen állnak. Kb. 2 vagon vasat gyűjtöttek. Társadalmi mun­kában vagonberakást is vé­geztek, hogy segítsék a szál­lítás gyorsítását. Segítséget kérnek — A záhonyi vasutas fia­talok szép sikereket értek el 1975-ben — említi Csordás Tibor. — Ez megmutatkozik a szocialista munkaverseny eredményeiben, az ifjú szak­munkás, technikus, mérnök stb. versenyek sikereiben, öt­venhárom ifibrigádunk van. Ebből csak 11 az átrakóbri­gád. Itt kevés a KISZ-ta­­gunk, s itt feltétlen javítani szeretnénk a statisztikán. Jól készülnek alapszervezeteink a taggyűlésekre. Ebben sokat segít a pártbizottság. — Nálunk a főnökségen több mint 1200-an dolgoznak, s ebből csaknem 500 a har­minc éven aluli fiatal, s eb­ből 182 a KISZ-tagok száma. Ági 1974 augusztusában ke­rült a grf-re. Kisvárdán a Bessenyei Gimnázium és Szakközépiskolában végzett. Ott 4 évig volt KISZ-titkár. Itt a munkahelyén 1975 áp­rilisában választották meg. Jó a kapcsolata a fiatalokkal, a hatáskörében dolgozó fizikai munkásokkal, ö állítja össze a vezénylési könyv alapján, hogy ki, hol, s mennyit dol­gozott. Ez az alapja a bér­­elszámolásnak. Hogy téved-e? — Ember tévedhet, aki dolgozik — jegyzi meg. — De megértjük egymást a mun­kásokkal, és gyorsan korri­gálunk. 147 fizikai munkás „pénzügye” múlik Ágin. Lel­kiismeretesen végzi munká-Csordás Tibor említi, hogy ez a számonkérés a jellemző a pártvezetőségekre. A tag­gyűléseken beszámoltatják a KISZ-titkárokat. Több helyen a taggyűlés határozatot foga­dott el. Utasította a pártve­zetőségeket, adjanak ajánlá­sokat a KISZ-ben dolgozó fiatal kommunisták részére. Ha új is — s ezért döcög — a KISZ-csoportok munkája, a grf-nél működő KlSZ-alap­­szervezetek taggyűlésein lesz miről számot adni. Különösen a termelésben értek el szép sikereket a fiatalok. Kommu­nista műszakot tartottak va­sárnap a vietnami iskolák ja­vára. A KISZ-bizottság 100 ezer forintot ajánlott fel így. Ezt eddig 110 ezerre teljesí­tették. — Legalább 20 ezer forint értékű munkával vettük ki részünket ebben — mondja Hazánk keleti kapujában, Záhonyban és térségében több mint 6 ezer ember dolgozik. Egy harmada 30 éven aluli fi­atal. A KISZ-taggyűléseken nemcsak az eredményekről, hanem a gondokról is szó esik majd. Ezek sorában em­lítette a KISZ-bizottság tit­kára, hogy Záhonyban az ál­lomás területén például a KISZ-nek nincs egy helyisé­ge. Nincs egy klubja. Elemi feltételek, ahol összejöhetné­nek a fiatalok. Minthogy a dolgozók 75 százaléka bejáró, így a fiatalok is. Gond a ta­nulás, a nevelő-, a kulturális munka. Ezekről, s hasonlók­ról is szó esik majd a tag­gyűléseken. Ezekre és több más gond megoldásához kér­nek segítséget a záhonyi KISZ-esek csaknem 2000 fia­tal nevében. F. K. M ég egyetlen egy al­kalommal sem volt ilyen jó a hangulat. 7 7 Ahogy végignézek az arcokon, egy éve még fele­ennyien voltunk. Lógattuk az orrunkat, szégyenkeztünk, rösteltük egymás előtt is az elmaradást. Persze, elbizako­­dottak most sem lehetünk.” Körülbelül így kezdte mon­danivalóját a Magyar Opti­kai Művek mátészalkai gyá­rának egyik kommunistája a pártalapszervezet évzáró tag­gyűlésén, s hogy neve nem szerepel, annak csak egy oka van. Mondanivalójának lé­nyege mások felszólalásában, vagy éppen a beszámolóban is megfogalmazódott, legfel­jebb más szavakkal. Mert a hangsúlyt mindenki arra he­lyezte, ami á legfontosabb: először sikerült teljesíteni a tervet és ebben a kommunis­táknak nagy szerepe volt. Félévkor még összeráncolt homlokkal néztek egymásra a taggyűlésen, s azon töpreng­tek: mi gátolhatja munkáju­kat, miért nem hozza meg eredményét az a nemrég ho­zott határozatuk, amely a munka- és üzemszervezés ja­vítását szabta feladatul, mi­ért esett vissza a szemüveg­lencse-üzem termelése még 1974-hez viszonyítva is, hol­ott akkor sem sikerült jól zárni a gazdasági évet. A magyarázat a mostani taggyűlésen hangzott el. Szin­te valamennyien elmondták, hogy elsősorban fél éve ki­cserélődött gazdasági vezetők­kel kialakított jó kapcsolat hozta meg eredményét, hi­szen azóta igazi tartalmat kapott a pártszervezet ter­melést segítő tevékenysége, a döntések kialakításába való beleszólás és az ellenőrzés. De I legalább ilyen szerepet vál­lalt a gyár minden egyes kommunistája személyes pél­damutatásával, a döntések végrehajtásában mutatott helytállásával. Pedig komoly feladatokat kellett megoldaniuk. Ki kel­lett alakítani a zárt ciklusú vízóragyártást, hogy idén már 75 ezer darabot készíthesse­nek belőle, az év második felében kellett behozni a le­maradást és megtermelni az egész évre kiszabott mennyi­séget a szemüveglencsékből, s keresni kellett a technológiai módszereket a műanyaglen­­cse-gyártás termelésében mu­tatkozó lemaradás pótlására. Ez utóbbi az erőfeszítések el­lenére sem sikerült, de hogy idén sikerülni fog, arra biz­tosítékot adtak a gyár kom­munistái. Téved bárki is, ha csupán ígérgetésekre, fogadalmakra gondol, inert Mátészalkán nem erről volt szó. Kritiká­ról és még nagyobb önkriti­káról, mert a javuló eredmé­nyek megnyugtatták az em­bereket, s mert nem tettek meg mindent azért, hogy a pártonkívüli középvezetők is nagyobb felelősséget érezze­­nek munkájukért. A fiatal üzem fiatal kom­munistái is hallatták szavu­kat a taggyűlésen. Joggal várták el a figyelmet, mert t/c a termelésben is kivívták maguknak. Nemcsak azzal, hogy a 63 tagú pártszervezet­nek több, mint fele 30 éven aluli fiatal, hanem azzal is, hogy 280 fős KlSZ-szerveze­­tük méltó utánpótlása a párt­nak. A felszólalók konkrét pél­dákkal is bizonyitották ezt: négy kommunista szombatot szerveztek, s keresetüket a vietnami szakmunkásképző építésére, a város gyermek­­intézményeinek költségeire fi­zették be, de kivették részü­ket a pártépítésből is: hét fiatallal nőtt a létszám a KISZ-szervezet ajánlása nyo­mán. A fiatalok, a kommunisták érdeme elsősorban, hogy 132 ezer forint értékű társadalmi munkára tellett erejükből a város fejlesztéséhez, hogy 860 ezer forint értékű volt az anyag- és energiatakaré­kosságból származó ered­mény, s 12 ezer normaóra­megtakarításuk is segítette az első fél év lemaradásának pótlását. AMOM kommunistái eredményes évet zártak mind a poli­tikai, mind a gaz­dasági munka terén, de azt is elmondták: sok még a tennivaló. A 115 millió he­lyett idén már 167 milliót kell termelni, s ezt a 40 szá­zalékkal nagyobb értéket ha­tékonyabb gazdálkodással kell elérni. Ehhez az eddigieknél is nagyobb feladatok várnak a pártcsoportokra, minden kommunistára, a szocialista brigádokra, a pártszervezet­nek pedig tovább kell erősíte­ni termelést segítő tevékeny­ségét, s következetesen javí­tani az ellenőrzést. Akkor jövőre a mostaninál is jobb lesz a hangulat. Balogh József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom