Kelet-Magyarország, 1976. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-15 / 12. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. január 15. Nyilvánosságra hozták a NSZEP új programtervezetét A Neues Deutschland szer­dai száma nyilvánosságra hozta a Német Szocialista Egységpárt új programter­vezetét. A dokumentumot nyilvános vitára bocsátják. A lap bejelentette, hogy mostantól fogva folyamato­san közli a programtervezet­tel kapcsolatos véleménye­ket és javaslatokat. A NSZEP IX. kongresz­­szusa direktíváinak terve­zete csütörtökön, az NSZEP szervezeti szabályzatának tervezete pedig pénteken je­lenik meg, és ezeket az ok­mányokat szintén országszer­te megvitatják. Az új program bevezető­ből és öt részből áll. Folytatódik a BT közel-keleti vitája Az ENSZ Biztonsági Ta­nácsa folytatta közel-keleti vitáját. Tegnap Jugoszláviát — saját kérésére — a BT egy­hangúlag meghívta a vitá­ra. Az első felszólaló Abdel Megid egyiptomi küldött „régen időszerű történelmi döntésnek” nevezte a PFSZ részvételét a palesztin kér­dés megvitatásában. Kifej­tette, Egyiptom „minden le­hetőséget megragad, hogy igazságos rendezést érjen el a térségben”, de emlékeztet rá, hogy Izrael eddig 59 te­lepülést hozott létre a meg­szállt területeken. Ez azonban nem rettent el minket attól, hogy hazánkat minden rendelkezésünkre álló eszközzel felszabadít­suk. Egyiptom nem hajlan­dó visszatérni a „sem béke — sem háború” állapothoz. Szíria képviselője rámu­tatott: Szíria álláspontja sze­rint képtelenség azt kívánni, hogy először szűnjék meg a hadiállapot, s aztán vonják vissza az izraeli megszálló­kat és biztosítsák a palesz­tin nép jogait. Éppen fordí­tott sorrendben kell csele­kedni. Az arab országok, amennyiben jogos követe­léseik teljesülnek, készek a békéről tárgyalni. Ezért is támogatták a Biztonsági Ta­nács összehívását. Abdul Hamid Sharaf. Jor­dánia küldötte kiemelte: Izrael — akárcsak a múltban — csak hirdeti a tárgyalá­sos rendezést, de a gyakor­latban azt a vitától való tá­volmaradásával is akadá­lyozza. ..Nem Izrael fenn­maradása a kérdés, hanem a palesztinoké, mint egységes saját földjükön élő népé” — mondotta. Az Arab Emirátusok Ál­lamszövetsége képviselőjé­nek felszólalása után a vi­tát mára, magyar idő szerint az esti órákra halasztották. Előtte tovább folynak a kül­döttek nem hivatalos esz­mecseréi a palesztin kérdés­ről. Egyiptom képviselője, Ab­del Meguid (fent) és Farouk Khaddoumi, a PFSZ politikai osztályának vezetője (alul) az ENSZ Biz­tonsági Tanácsa közel-kele­ti vitájában sürgetően ja­vasolta, hogy minden érde­kelt fél részvételével mi­előbb újítsák fel a genfi közel­­keleti békekonferenciát. (Te­­lefoto — AP—MTI—KS) TELEX... UJ DELHI Tovább folynak a mentési munkák az indiai Bihar ál­lambeli Dhanabad közelében lévő bányában, ahol a múlt év végén súlyos szerencsét len6ég történt. Vragunatha Reddi indiai munkaügyi és újjáépítési államminiszter szerdán Cal­cuttában sajtóértekezleten mondott köszönetét azoknak a szovjet és lengyel szakér­tőknek, akik segítséget nyúj­tottak a bánya mentési munkálataiban. SZÓFIA Kedden délután Szófiába érkezett Nemeslaki Tivadar kohó- és gépipari miniszter. Nemeslaki Tivadar és a kísérete megkezdte tárgyalá­sait a bolgár gépgyártási és fémkohászati miniszterrel. Toncso Csakrowal és a mi­nisztérium szakembereivel. A magyar vendégek szerdán vidékre utaztak, s a prog­ram szerint csütörtökön az elektronikai és elektrotech nikai minisztériumban foly­tatnak majd megbeszélése­ket. LONDON A hatóságok megállapítot­ták, hogy a nagy pusztítást okozó keddi belfasti robban­tást a katolikus IRA ideigle­nes szárnya hajtotta végre. Az öt halálos áldozatról szó­ló hírt egy rendőri közle­mény később négyre helyes­bítette. A merényletet az észak­írországi tartományi szék­helynek a forgalom elöl le­zárt szívében készítették elő; A felrobbantott üzlet rom­jai alól kiemelt négy halott közül kettő az IRA ideigle­nes szárnyának gerillája volt. A belfasti merénylet újabb csapás volt a helyzet rende­zéséhez fűzött reményekre. MADRID A madridi kormány szer­dán azonnali hatályú rende­lettel katonai szolgálatra hívta be a sztrájkoló postá­sokat. A postások katonák­ként kötelesek a parancsok teljesítésére, így történetesen a postai küldemények kikéz­besítésére, s parancsmegta­gadás esetén katonai bíró­ság elé kerülnek. A rende­let a tizennyolcadik életévü­ket betöltött férfi és női al­kalmazottakra egyaránt vo­natkozik. SZIBÉRIA TÁJAIN (2.) hg-em csupán olajból, gázból és szénből E* vannak itt hatalmas készletek: óriási a vízmennyiség is. Az Ob, Jenyisszej. az Angara, Lé­na és még sok más szibé­riai folyó a fő hordozója a Szovjetunió vízkészleté­nek. Ezek adják a viziener­­giának is több mint felét! A folyók hossza összesen 950 ezer kilométer. Jelen­tőségük különleges tulaj­donságaikban van. Legfon­tosabb az, hogy bővizüek, éppen ezért „elvenni” be­lőlük szinte vég nélkül le­het. Ugyanakkor nagyon kicsiny a vízszintingadozá­­suk, tehát az erőműveken szinte állandó a nyomás, s az aggregátorok éven át teljes kapacitással dolgoz­hatnak. Az egy kilowatt­órára jutó önköltség 3—5- ször kevesebb, mint a Vol­gái erőműveken. Ezért a jövőben újabb erőművek épülnek. A víztükör méreteihez járul még a sok ezer ki­­sebb-nagyobb tó. A meg­közelítő pontosságú becs­lések szerint Nyugat-Szibé­­riában egymillió, Kelet- Szibériában százezernyi ta­lálható belőlük. Sok az ár­­tézi vízforrás. Több mint 100 milliárd tonna édesvi­zet tartalmaznak, aminek óriási jelentősége van. hi­szen édesvíz nélkül nincs élet, természetes fauna, anyagi termelés. Ez az édesvízmennyiség világvi­szonylatban is tényező. Ép­pen ezért védelmük fontos vízgazdálkodási feladat. A Szovjetunió édesvízkész­letének négyötöde találha­tó Szibériában. Az olcsó elektromos energia lehetővé teszi Szi­bériában alurniniumfeldol­­gozók létrehozását, elsősor­ban Bratszkban, Kraszno­­jarszkban és Selehovban. Annak ellenére, hogy a timföldet még az ország nyugati részéből szállítják oda (mert a helyben bá­nyászott még kevés), még­is kifizetődő. Az elektrí­­mos energia továbbítása drágább lenne, mint a tim­földé. A geológiai kutatá­sok nyomán bíztató ba­­uxit és zsirkőlelőhelyekre bukkantak. A közgazdá­szok szerint Kelet-Szibéria rövidesen a Szovjetunió alumíniumtermelésének Gazdagodik a címer Kelet-szibériai városrész. háromnegyedét fogja adni. Ezzel megváltozik Kelet- Szibéria „címere” is. An­nak ellenére, hogy a sok építkezés miatt temérdek a daru, hallatlan mennyisé­gű már az olvasztott alu­míniumtömb és a belőle készült tartály, oldalukon a felírás: szibériai benzin. A „címerbe” tartozik még a cellulóztömb is és azok az óriási vagonok, amelyek majd tovaszállítják Szibé­ria kincseit. Távlatokat nyújt a szov­jet iparnak az is, hogy nagy mennyiségben talál­tak magnéziumot és titánt. Belőlük állítják elő azokat az ötvözeteket, amelyek nélkülözhetetlenek a mo­dern technikában, a nagy -teljesítményű gázturbinák működésében és a hangse­bességnél gyorsabb repülő­gépek gyártásában. Sok arany, foszfor és só is rejlik Szibéria méhében. Az Angara és Jenyisszej környékén klór- és fosz­forszármazékokat dolgoz­nak majd fel, ami segít például a viszkózagyártás­­ban. Mi lesz a tajga sorsa? Talán furcsán hangzik: át­adja helyét a civilizáció­nak. Természetesen nem máról holnapra, hanem idővel. Megváltozik a mezőgaz­daság struktúrája. A szemtermés hektá­ronként eléri a 25— 30 mázsát. A termelésnek egyetlen gátja van, és még jó ideig megmarad, leg­alábbis mindaddig, mig technikával nem ellensú­lyozható: a munkaerőhi­ány. Szibériában kétszer rosszabb a munkaerő-ellá­tottság az országos átlag­nál, és háromszor akkora terület jut egy földműve­lőre, mint az ország más tájain. A tudomány segít­sége, a technika hozzájáru­lása, a mezőgazdasági géo­­gyártás megteremtése azonban úrrá lesz a nehéz­ségeken és lehetővé tesz olyan terveket, amelyek szerint például a tejterme­lés tehenenként és évente a jelenlegi 2700 literről 4000-re emelkedik. Weither Dániel (Következik: A jövőt tervezik) harangöntő üzem igaz­gatója különös ju­talomban részesítet­te Juhar Botond ha­rangöntőt. Szabad hőbörgést engedélyezett neki a vezető­ség! Az erről szóló pecsétes iratot a meglepett harangön­tőnek több tanú jelenlétében adta át az igazgató, a követ­kező indoklással: — Szaktársak! Szívós és kitartó hőbörgővel állunk szemben. Juhar Botond tíz éve önti üzemünkben a ha­rangokat és tíz éve önti fe­letteseire a szitkait. Senki sem ért itt a harangöntéshez, csak ö, és én, meg a főha­­rangöntö tetűk vagyunk, aki­ket le kéne pöckölni az üzem éléről. így van, Juhar szak­társ?! Juhar Botond köhintett egyet, inge nyakán kigom­bolta a felső gombot, aztán még egy kisebbet is köhin­tett és hallgatott. — Tíz év hosszú idő, szak­társak — folytatta az igaz­gató — ezért megvallom, so­kat töprengtem, mivel hono­ráljam ezt a kitartó ellen­szenvet. Pénzjutalomban, sajnos, nem tudom részesíte­ni Juhar szaktársat, mert nincs rá keret, de talán nem is örülne annyira neki, mint ennek az írásnak. Eddig ugyanis kénytelen volt a há­tam mögött, kis körben, fél­hangosan szidni engem, te­hát meglehetősen fárasztó és bonyolult körültekintéssel. Ez a mai nappal megszűnik! Juhar Botond ott és úgy szidhat engem, meg a főha­­rangöntőt, meg akit éppen akar, ahol éppen rájön a szid­hatnék. A szemünkbe is, ter­mészetesen. Az írás feljogo­sítja erre és megkönnyíti a dolgát a továbbiakban. A főharangöntő bólogatott, a jelenlévők Juharra, majd egymásra néztek, a titkárnő töltögetett a reprezentációs konyakból és az igazgató po­harát magasra tartva további sikeres hőbörgést kívánt a harangöntőnek. — Csak az anyámat ne szidja — jegyezte meg —, mert arra még egy igazgató is allergiás! Juhar Botond rossz han­gulatban hagyta el az irodát. — Ehhez mit szólsz? — fogta meg az egyik harang­öntő karját. — Csúffá tett a gazember! A harangöntő vállat vont. — Szerintem csak hálás le­hetsz neki. Nem mindenkit részesítenek ekkora kitünte­tésben. Szidhatod most már teli torokból. — Megszégyenített! Meg­alázott! — hördült fel Juhar. — Beletaposott az érzéseim­be! Aznap egy szót sem szólt. Dühösen végezte a munkáját, csak néha morgott valami átokíélét az igazgatóra, de csak úgy magának, a foga kö­zött. Másnap feltűnt neki, hogy furcsa szemmel méregetik a többiek. Legjobb komája, Bán Balázs is csak amolyan im­­mel-ámmal felelt a kérdé­seire, és látszott rajta, hogy legszívesebben még azt se tenné. — Mi van veled, Balázs? — kérdezte. — Megbántotta­lak valamivel? — Engem? Ugyan már. — Ne tagadd! Az orrodon látom, hogy valami bánt. — Mi bántana? Képze­lődsz. Juhar Botond fürkészve nézett rá. — Az írás, mi? Amit az igazgató adott! Bán Balázs nem szólt, el­fordította a tekintetét. — Szóval innen fúj a szél! — kiáltott diadalmasan Ju­har, majd, mint akinek vilá­gosság gyűl az agyában, vál­lon ragadta a másikat. — Te, csak nem hiszed, hogy...?! — Az igazság az, komám — mondta kelletlenül Bán Balázs, — hogy nem min­denki kaphat ilyen írást... Juhar azt hitte, nem jól hall. Ernyedten engedte le a kezét, nézte még egy ideig Bán Balázst, aztán úgy elkez­dett nevetni, hogy visszhang­zott belé a műhely. — Szóval még te is azt hi­szed, hogy én meg az igazga­tó... Nahát, ez még tréfá­nak is képtelenség! — abba­hagyta a nevetést, újra vál­lon ragadta Bán Balázst. — Annak a kontárnak a vicce az egész! Érted?! Csak nem hiszed, hogy én is a talpnya­­lója lettem és azért kaptam azt az írást...?! — Nem érdekes, hogy én mit hiszek — morogta Bán Balázs — de az emberek zú­golódnak. Az öreg Köszörűs huszonöt éve van az üzem­ben. Kiss Vince húsz, én is tizenöt, te meg komám, csak tíz éve. Aztán az írást még-­­is te kaptad! — Az istenit a sok marhá­jának! — öklözött a levegő­be Juhar. — Ezek meghib­bantak! Bizony isten, meg­­híbbantak! Ebédszünetben odaállt az emberek elé. — Szaktársak, mi a fészkes fene van veletek? Úgy néz­tek rám, mint egy árulóra. Hát tehetek én róla, hogy az igazgató nekem adta azt az írást? Tehetek én arról, hogy ez a senki, aki annyit sem ért a harangöntéshez... — Szidhatod már — szólt közbe valaki — megvan róla az okmány! Juhar Botond elhallgatott. Úgy állt ott, mint akit igaz­ságtalanul szemen köptek. Nem tudta, mit feleljen erre, vagy inkább nem tartotta ér­demesnek, hogy bármit is fe­leljen. Megfordult és visz­­szakullogott a munkájához. — Gyere egy fröccsre — mondta műszak után Bán Balázsnak. — Sietek haza... — Gyere, mert kettévágom azt a hülye fejed! Már te is marha vagy!? A harmadik fröccs után azt kérdezte Bán Balázs: — Komám, mióta vagy te olyan jóba az igazgatóval? — Én? Te nem vagy ész­nél! — Ne dühöngj. Valami csak van e mögött az írás mögött. Ilyen írást nem adnak csak úgy. Ezt, komám, ki kellett valamivel érdemelni. — Kiérdemeltem! — hor­kant fel gúnyosan Juhar. — Tíz év óta mást se tettem, csak hogy kiérdemeljem...! — Na látod ... — szoron­gatta a poharát Bán Balázs. — Itt bűzlik nekem valami. Meg nemcsak nekem! Mert mások is szidták az igazgatót, meg a főharangöntőt, nem­csak te. Az írást meg csak te kaptad. — Mit beszélsz? — bámult rá Juhar. — Ügyesen ki volt ez csi­nálva, komám, azt meg kell hagyni! Még én is bedültem volna neked, sokszor olyan hévvel hőbörögtél! Ki gon­dolta volna, hogy csak pro­vokálsz, aztán meg ugye... Juhar neki ugrott Bánnak. A nyakát kapta el. Úgy sza­badították ki a keze közül. ásnap felment az igaz­gatóhoz. — Főnök — mondta csendesen —, vegye vissza tő­lem azt az írást. — Miért, Juhar szaktárs? — nézett rá ravasz mosollyal az igazgató. — Mert... — vett nagy lélegzetet Juhar —, mert így már nem ér az egész semmit. — Hát, ha úgy gondol­ja... Akkor éppen visszave­­hetem. Juhar letette az írást az asztalra. — Meghálálom — mondta megkönyebbülten. — Ugyan — legyintett az igazgató —, semmi az egész. Hanem Juhar szaktárs, lenne mégis egy javaslatom. — Hallgatom, főnök. — Ha lehet, ezentúl az ér­tekezleteken szidjon. Már csak a félreértések elkerülé­se végett is. Ott szedje le ró­lam a keresztvizet, ha vala­mi nem tetszik. Megígéri? — Meg, főnök — morogta a harangöntő, és boldogan kihátrált az irodából. — Ravasz egy fickó — dünyögte szinte elismerően, ahogy ballagott a műhely fe­lé, — átkozottul ravasz egy fickó. Tóth-Máthé Miklós: J UTALO M

Next

/
Oldalképek
Tartalom