Kelet-Magyarország, 1976. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-09 / 7. szám

1976. január 9. KELET-MAGYARORSZÁG 3 REFLEKTORFÉNYBEN AZ V. ÖTÉVES TERV 3. D megváltozott helyzet DINAMIKUSAN FEJLŐDÖTT MEZŐ­GAZDASÁGUNK. Gazdaságpolitikánk, szo­cialista építőmunkánk kimagasló vívmánya, hogy hazánkban szilárd és korszerű mező­gazdasági háttérrel rendelkezik a munkás­hatalom. Hazánkban évek óta elegendő ke­nyér terem, a legtöbb alapvető élelmezési cikkből nincs ellátási gondunk, sőt mind több termékből exportra is tudunk szállí­tani. Mezőgazdaságunk összességében í\ csökkenő termőterület és egyre kisebb lét­szám mellett is évről évre növeli termelé­sét. A második ötéves terv időszakában a mezőgazdasági össztermelés évi átlagos nö­vekedése 1,6 százalék, a harmadikban 2,7 százalék, a negyedik ötéves terv során a tervezett 2,8—3 százalék helyett 3,4—3,6 százalék volt. Szocialista mezőgazdaságunk irr.mái évek óta példáját adja annak, hogy gépe­sítéssel, talajjavítással, új korszerű növény­fajtákkal a terméketlennek hitt homokon is nagyobb hozamokat lehet elérni, mir húsz—harminc évvel ezelőtt a legkiválóbb földeken. A búza hektáronkénti termésát­laga, amely a világ valamennyi mezőgazda­ságában az országellátó-képesség legfonto­sabb mutatószám, a felszabadulás előtti 14 mázsáról 37 mázsa fölé emelkedett. A ter­melőszövetkezetekben és az állami gazda­ságokban nem ritka a hektáronkénti 40 má­zsa búza, a 100 mázsa kukorica és a 400— 500 mázsa cukorrépa. Az elért eredmények a IV. ötéves terv céljainak realitását, gazdaságpolitikánk he­lyességét, népünk eredményes munkáját bi­zonyítják. Olyan tényezők ezek, amelyekre a továbbiakban szilárdan lehet építeni. Szá­molni kellett azonban az ötödik ötéves terv­kidolgozása során gazdasági fejlődésünket kísérő negatív jelenségekkel is. Ez utóbbiak döntően külső okokkal magyarázhatók, de munkánk fogyatékosságaival is összefügg­nek. A tervidőszak utolsó két évében min­den korábbinál nagyobb mértékű egyen­súlyromlás következett be, amelynek -dön­tő oka a tőkés világpiacon — mindenek­előtt az energiahoirlozók és alapanyagok körében — végbement robbanásszerű ár­emelkedés, a tőkés infláció felgyorsulása, a tőkés világ valutaválságának elmélyülése és ezeknek a nemzetközi gazdasági kapcsola­tainkra és külkereskedelmünkre gyakorolt sokrétű hatása volt. Ez idézte elő külkeres­kedelmi cserearányunk nagyfokú romlását. Az árveszteség következtében 1974—75-ben az előirányzottnál kevesebb lehetett a bel­földi felhasználásra elosztható nemzeti jö­vedelem. Ugyanakkor nem csökkent, sőt növekedett a hazai fogyasztás és felhalmo­zás üteme. A belföldi felhasználás megha­ladta a megtermelt nemzeti jövedelmet és a jelentős különbséget behozatali többlet­tel fedeztük. A kialakult egyensúlyhiányt nem te­kinthetjük kizárólag a külső, a munkánk­tól független tényezők következményének. A megváltozott világgazdasági helyzet szembetűnőbbé tette gazdasági munkánk hiányosságait, mindenekelőtt azt, hogy a szükségesnél és lehetőségeinknél is lassab­ban halad előre a termelés szerkezetének korszerűsítése, az exportképes, gazdaságos termelés aránya nem éri el az indokolt mértéket, s nem igazodik megfelelően a vi­lágpiac megváltozott követelményeihez. Nem javult kielégítően a beruházási tevé­kenység, az üzem- és munkaszervezés, az állóeszközök kihasználása, a munkaerő­gazdálkodás. A megváltozott helyzet felis­merését lassan követték a szükséges intéz­kedések. A cserearány romlásából szárma­zó veszteségeket döntő mértékben az állam vállalta magára anélkül, hogy egyéb köte­lezettségeit csökkentette volna!­MINDEZ JELZI AZT IS, hogy gazda­sági építőmunkánkat az ötödik ötéves terv időszakában a korábbiakhoz képest nehe­zebb feltételek mellett folytathatjuk. Pár­tunk, kormányunk eredményeink számba­vétele, helyzetünk reális alapján határozta meg fejlődésünk fő irányát. Az ötödik öt­éves terv legfőbb politikai célja a fejlett szocialista társadalom építésének folytatá­sa. A népgazdasági tervezés és az irányítás színvonalának emelésével a tudomány és a technika eredményeinek széles körű fel­­használásával, a termelés korszerűsítésével, bővítésével a nemzetközi gazdasági együtt­működésből, különösen a KGST-országok közötti gazdasági integráció fejlesztéséből fakadó előnyök kihasználásával magasabb szintre kell emelni a szocializmus anyagi­technikai bázisát, dolgozó népünk életszín­vonalát, tovább kell gyarapítani a nemzeti vagyont és megfelelő színvonalon kell tar­tani az ország védelmi képességét; Gazdaságpolitikánk fő irányvonala a további fejlődés döntő feltétele a társadal­mi termelés hatékonyságának erőteljes nö­velése, a népgazdaság egyensúlyi helyzeté­nek javítása. Előtérbe kerülnek a gazdasági növekedés intezív tényezői, gyorsabb ütem­ben kell növelni a munka termelékenységét, a felhalmozás hatékonyságát, csökkenteni kell a termelési ráfordításokat, javítani kell az álló- és forgóeszközök kihasználását, s fokozott takarékosságot kell megvalósítani az energia- és anyagfelhasználásban. A termelés növekvő hatékonyságának megala­pozása érdekében a termelőegységekben meg kell gyorsítani a gazdaságos termék­­szerkezet kialakítását, az exportképesség fokozását, a nemzetközi munkamegosztás­ban való részvételünk szélesítését. Alapvető feladat, hogy az élenjáró tudományos és műszaki eredmények minél hamarabb ter­jedjenek el a gyakorlatban, korszerűsödje­nek a vállalati irányítás módszerei, javuljon a vezetés, a munka- és üzemszervezés szín­vonala, gyorsuljon meg a termelés haté­konyságát növelő tartalékok feltárása. GAZDASÁGI FEJLŐDÉSÜNK EGYIK LEGÁTFOGÓBB KIFEJEZŐJE a nemzeti jövedelem alakulása. A nemzeti jövedelem színvonala — amit a nemzetközi összeha­sonlítás céljából többnyire az egy főre jutó nemzeti jövedelem mutatójával mérnek — átfogó képet ad az ország gazdasági fejlett­ségéről. A nemzeti jövedelem növekedési üteme pedig arról tájékoztat, hogy milyen dinamikus a gazdaság fejlődése, milyen mértékben fejlesztik a társadalom szükség­leteinek kielégítését és a bővített újrater­melést szolgáló termelést. Kézenfekvő, hogy a nemzeti jövedelem dinamikus növelése egyúttal a fogyasztás és a felhalmozás le­hetőségeit is javítja. Az ötödik ötéves- tervtörvény a terme­lőerők fejlesztésében eddig elért eredmé­nyeinkre alapozva öt év alatt a nemzeti jö­vedelem 30—32 százalékos növelését irá­nyozza elő. (A nemzeti jövedelem, tervezett növekedési üteme megegyezik a IV. ötéves terv előirányzatával, de valamelyest elma­rad az előző öt évben elért növekedési ütem­től.) Nemzeti jövedelmünk tervezett növe­kedési üteme meggyőzően tanúskodik szo­cialista gazdaságunk fejlődéséről. Igazi ér­tékét akkor látjuk igazán, ha figyelembe vesszük, hogy a felszabadulás előtt Magyar­­ország nemzeti jövedelme — a nyugati or­szágok pénzügyi támogatása ellenere is — mindössze évi 1—2 százalékkal növekedett, sőt egyes években csökkent. A NEMZETI JÖVEDELEM NÖVEKE­DÉSE döntően a foglalkoztatottak számá­nak változásától és a munka termelékeny­ségének növekedésétől függ. Az elmúlt évek során az extenzív fejlesztés lehetőségei ki­merültek. A következő tervidőszakban mindössze a foglalkoztatottak számának 60 ezerrel történő növelésével lehet számolni. S ha mindehhez még azt is figyelembe vesz­­szük, hogy a növekedés egyéb hazai forrá­sait — a beruházásokat, az energiát, a nyersanyagot — a korábbinál kisebb mér­tékben bővíthetjük, s hogy a világgazdasági folyamatoknak népgazdaságunkra gyako­rolt kedvezőtlen hatásával sajnos továbbra is számolnunk kell, még egyértelműbbé vá­lik, hogy a jövőben a termelés növelését teljes egészében a munka termelékenységé­nek növekedésével biztosítjuk. Más szóval a gazdasági növekedés intenzív módszeré­nek hatékonyabb alkalmazása a nemzeti jövedelem oldaláról is indokolt. terme­lékenység a tervezettnél gyorsabb emelke­dése egyúttal biztosíthatja a nemzeti jöve­delem tervezettnél nagyobb növekedését is. A nemzeti jövedelmet az anyagi javak termelése során hozzák létre: az ipar. az építőipar, a mezőgazdaság, valamint a szál­lítás és hírközlés területén. A-nemzeti jö­vedelem létrehozásában az egyes fő ágaza­tok részvételének arányából következtetni lehet az ország gazdasági szerkezetére, il­letve az arányváltozásból a gazdasági szer­kezetben bekövetkezett változásokra. Az előző tervidőszakok egyik jellegze­tessége volt, hogy állandóan növekedett az ipar részaránya a nemzeti jövedelem ter­melésében. Ez a tendencia az ötödik ötéves tervidőszakban is folytatódik. 1975—1980. között a nemzeti jövedelem termelésében az ipar hozzájárulása 37—38 százalékkal nö­vekszik az előző öt év együttes összegéhez viszonyítva. A mezőgazdaság hozzájárulása ennél kisebb ütemben — 16—18 százalékkal nő — ami a mezőgazdaság alacsonyabb fej­lesztési ütemével indokolható. A nemzeti jövedelem teremt alapot a lakosság anyagi és kulturális szükségletei­nek kielégítéséhez, a fogyasztáshoz, az or­szág termelő és nem termelő álló-, illetve forgóalapjainak növeléséhez, a felhalmozás­hoz, illetve külföldi adósságaink törleszté­séhez. A FOGYASZTÁSI ÉS A FELHALMO­ZÁSI ALAP között szoros az összefüggés: adott nagyságú nemzeti jövedelem esetén az egyik növekedése szükségszerűen maga után vonja a másik csökkenését. Világosan kell azonban látni, hogy a fogyasztás és felhalmozás arányának változatlansága mel­lett is növekszik mindkét alap, ha nő a nemzeti jövedelem. Hiba lenne azonban, ha a fogyasztás és felhalmozás arányát csu­pán technikai jellegű arányosságnak te­kintenénk. A fogyasztás és felhalmozás ará­nyát ugyanis számos társadalmi-politikai megfontolás befolyásolja, és amikor ezt az arányt a kormány meghatározza, akkor mindezeket a tényezőket megfontolja. (Folytatjuk) Közel 30 méter magas­ban a forgácsszárító ciklon szerelését végzik a munkások. Halszázmilliás fejlesztés Vásárosnaményhan Az ÉRDÉRT legnagyobb beruházását végzik a vásárosnaményi faforgácslapgyárban. A több mint 600 millió forintos beruházásból korszerű­sítik, bővítik a bútoripar és az építőipar által igen keresett faforgácslap-gyártást. A szükséges gépi berendezések nagy többsége már megérkezett Finnországból. Az építők és szerelők a hideg idő ellenére jó ütemben végzik a munkát, s a tervek szerint még ebben az évben be is fejezik. Elek Emil felvételei ÓRIÁSTARTÁLYOK TÖVÉBEN „Olajbányászok" Fényeslitkén Fehér és ezüst színű, henger alakú tartályok emelkednek a hómezök fö­lé Fényeslitke határában. A fehérek kőolajtartályok. Egy-egy 20 ezer köbméter kőolajat tartalmaz. Ezek­ben fogadják a szovjet földről érkező „fekete ara­nyat.” így lett híres falu Fényeslitke. Itt jószerencsét! — köszön­nek vissza. Olajbányászok? Is. Olajszállítók? Is. A kettő együtt. De mindenképpen ke­mény kötésű munkások. S ha nem is hangoztatják, arra büszkék, hogy Magyarország legnagyobb „olajbányájában” dolgoznak. Csak a bánya megnevezés a tévedés, a többi stimmel, mert. 1975-;ben — mint a kommunisták év végi beszámoló taggyűlésén kide­rült — 6 millió 336 ezer tonna kőolajat „bányásztak", vagy­is fogadtak. Helytállás nehéz körülmények között Olyan ez az állomás,* mint oázis a homoktengerben, ahol hetvenkét ember — többsé­ge munkás, műszaki, elektri­­kus. technikus — kemény kö­tésű férfiak, s a legnehezebb körülmények között is helyt­álló kommunisták — élnek, dogoznak, állnak helyt. Nincs közöttük egy ember sem, aki olajüzemből, olajbányából ke­rült volna, kivéve Kriska Lászlót, a fiatal párttitkár­­helyettest, aki a zalai olaj me­zőkről érkezett. Olajipari technikuma van. S nem vélet­len, hogy éppen ő az olaját­vételi csoport vezetője. Az ország különböző része­iből verbuválódott gárda. Há­rom esztendővel ezelőtt ala­kult meg a pártszervezet, melynek alapító tagja, s azó­ta is titkára a mindenre fi­gyelő párttitkár Bogár István műszakvezető, aki Borsodból származott ide. Tizenheten vannak. Ennyi kommunista nevében gyűltek egybe értékelni az elmúlt esztendei munkát, amit a párttagok végeztek. Volt mi­ről számot adni, hiszen vala­mennyi fizikai állományú, többsége a „fedélzeten” dol­gozik. Erről szólt szerényen a halk szavú Bogár. Itt formál­ták. edzették párttaggá Korcs­­máros Tibort, (művezető lett), Szűcs Gábort (tmk-csoport­­vezető),' Fiumei Károlyt (elektrikus) és Simon Gyu­lát (tartály kezelő). Hatmillió tonna olaj Ez nem szólam itt. Külön­ben, hogyan is érhettek vol­na el olyan eredményt, amely­ről — ők szerényen adnak számot. 1974-ben 5 millió 160 ezer tonna kőolajot fogadtak a Barátság Il.-őn, és továbbí­tottak. 1975-ben az éves ter­vük: 5 rrúUió 400 ezer tonna volt. Ezt teljesítették túl 6 mil­lió 336 ezerre! Hogy hogyan? „Nyomták”, adták a szovjet olajbányászok a fekete ara­nyat, „csak” fogadni kellett. És ez a csak igen jelentős, mert fel kellett rá készülni műszakilag, emberileg, jó szervezettséggel. Ebben járt elöi, mutatott példát a párt­tagság. Megjegyzi a párttitkár: „Itt minimális üzemzavar is 1 órás kiesést okozhat. És tudja mit jelent? Kilencszáz tonna! kő­olaj szállításának a késedel­mét. „Pedig minden cseppjét várják az üzemek az ország belsejében. Hogy voltak kie­sések? Igen. Feszültséginga­dozás miatt, s a rellédifferen­­ciák okozták, ök értik a tit­kár szakszerű magyarázatát, de laikus aligha. És figyel­meztetők a szavak, több fi­gyelmet kémek. 1975-ben volt — sajnos — egy 72 órás kiesés is. Csőtörés miatt. Ilyenkor „béna” lett egy idő­re a „bánya”. Később kemé­nyebben dolgoztak. És meg­érkezett az olaj. öröm, újongás, s megfeszí­tett munka. Rávertek. Külö­nösen ezért figyelemre ér­demes, hogy ennek ellenére is túlteljesítették a tervet no­vember végére! Nemrégiben a fényeslitkei népfortbizottságtól egy leve­let kapott az olajosok párt­­szervezete. Köszönetről szól — a munkáért — amit a szo­cialista brigádok végeztek. Három szocialista brigád, 58 munkás! Csodálkozzunk azon, hogy Fényeslitkén a faluban este villanyfényes mérkőzést vívhatnak most a röplabdá­­sok? Ezek a munkások sze­reltek villanyvezetéket. 1500 társadalmi munkaórát végez­tek a községért. Parkot építet­tek. Szólt erről a beszámoló. És halványan a munkáról, a helytállásról. Nekik ez termé­szetes. Csak kívülállóknak tűnne fel, hogy különösebb hangoskodás nélkül említik a helytállást, fegyelmet. De a fegyelmezetlenségre azonnal reagálnak. Itt fillérekből adódnak százezrek. Vizsgálta a gazdasági vezetéssel együtt a pártvezetőség is, hogy' 1 tonna kőolajat mennyi villa­mos energiával szállítottak el. ütőéren tartják a kezüket Ez 1974-ben 3,1 kW/óra volt. Ennyibe került. Tavaly már csak 2,72. Ha a milliókra ve­títjük, akkor ez a megtakarí­tás 315 ezer forint. S valójá­ban nem vita volt ezen a be­számoló taggyűlésen, hanem meghitt beszélgetés tízegy­néhány ember, kommunista között. Közös ügyükről, amit végeredményben nagy-nagy felelősséggel kell végezniük, mert az ország egyik legfon­tosabb ütőerén tartják kezü­ket. S nem lehet mindegy, hogyan érzékelik a gondot, s mit tesznek, hogyan állnak helyt. Erről szólt Szűcs Gá­bor a gépészeti csoport fiatal tmk-s vezetője, KISZ-titkár, aztán Szilágyi Sándor elektri­kus, akinek roppant fontos beosztásban kell helytállnia a jövőben is. Fiumei Károly is e felelősséget említette, ami­kor az emberek képzéséről, tudatformálásának fontossá­gát tette szóvá. Vajon mit is kívánhatnánk a fényeslitkei „olajosoknak”, az itt dolgozó párttagoknak? Azt, hogy célkitűzéseik telje­süljön ez évben is. Jószerencsét hozzá. Farkas Kálmán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom