Kelet-Magyarország, 1976. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-09 / 7. szám
2 KELET-MAGYARORSZÄG 1976. január 9. LÖVÉSZEK, RÁDIÓSOK, MODELLEZŐK ÖSSZEKÖTTETÉS TONNÁK a hús-ÚJ-ZÉLANDDAL MHSZ Honvédelmi Klub is működik a Bessenyei György Tanárképző Főiskolán. A klub 1975. február 28-án alakult 4 szakosztállyal. Feladatként a honvédelmi elő- és utóképzés speciális formáin túl, az általános iskolák részére olyan vezetők képzését tűzte célul, akik a honvédelmi jellegű szakkörök vezetését gyakorló pedagógus korukban el tudják látni. Különböző tanfolyamok .indításával és versenyekre való nevezésekkel igyekeztek e kitűzött célokat elérni. Még nem zárult le egy év a klub életében, s országosan szép eredményeket könyvelhet el. A lövészszakosztály a pedadógusjelöltek országos bajnokságán Győrben két második és egy harmadik helyezést, az egyetemi, főiskolai lövészbajnokság keretében A SZONDA Budapesten három második és egy harmadik helyezést ért el. Az összetett honvédelmi versenyen egy harmadik és a nemzetközi összetett honvédelmi versenyen Csehszlovákiában egy 12. helyezést ért el. A rádiósszakosztály a szeptember 15-én telepített adójukkal már több mint 300 összeköttetést létesítettek. Köztük a legtávolabbi egy újzélandi amatőr. A modellező-szakosztály mindössze 4 megyei első helyezéssel büszkélkedhet. De minden feltétel biztosított ahhoz, hogy további eredményes munkát végezzenek. üzemből Megyénk hússzükségletének 95 százalékát a Szabolcs- Szatmár megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat fedezi. A növekvő életszínvonallal nőttek a fogyasztói igények is, s ez a vállalattól fejlesztést és hatékonyabb munkát követelt. Fejlődésünket jól dokumentálja. hogy míg 1971-ben 3909 tonna húst és 1454 tonna készítményt gyártottak, 1975-ben hústermelésük 5300 tonnára nőtt, a különféle készítményekből pedig 3250 tonnát állítottak elő. A IV. ötéves tervben húszféle új készítménnyel jelentkezett a vállalat. Képeinken a töltelékáruk készítését mutatjuk be. A sertésvágó csarnokban percenként egy sertést bontanak fel. elszíneződött... Ki mit szólna ahhoz, hogy a munkaideje lejártával azt állítanák róla: az alkoholszonda, melybe munkába állás előtt belefújt, és akkor semmit sem mutatott, időközben színt változtatott. Bizonyára lenne olyan, aki nevetne, tréfának vélné ezt az állítást. Hisz köztudott, hogy a szonda lényege éppen az: nyomban kimutatja az ittasságot. És lenne olyan ember is, aki felháborodottan visszautasítaná, mondván: vele ne szórakozzanak, hiszen akkor semmit sem jelzett a műszer, ő nem ivott. Tehát vagy rossz a szonda, vagy pedig... valaki azóta belefújt... Műszak után hivatták Így reagált a nyíregyházi MÁV vontatási főnökség egyik mozdonyvezetője is, amikor azt állították: a szonda az ő leheletétől színeződött el, csak akkor nem vették észre... Heten (!) voltak jelen a vizsgálatnál, és senki sem látta... Utána engedték mozdonyra szállni — ami egyértelműen azt bizonyítja, hogy nyomát sem látták rajta alkoholnak. Csakhogy elkövetett egy valódi szabálytalanságot is a mozdonyvezető a kétséges szonda miatt. Amikor műszak végeztével hivatták, hogy tisztázzák a dolgot, ő tréfára vette a dolgot, miszerint az előző nap délután használt szonda most zöld... Inkább a hazafele induló vonatát választotta — pedig még volt néhány perc a munkaidejéből. (Bár elvileg köteles Á Fáklya Milyen feladatok várják a szovjet népgazdaságot a X. ötéves tervben — erről szól a Fáklya 1976. január 4-én megjelenő első számában Alekszandr' Birman professzor, a közgazdasági tudományok doktora. Ehhez a témához kapcsolódik a lap több írása is. Képes összeállítás mutatja be azokat a nagy építkezéseket, amelyeket az SZKP közelgő XXV. kongresszusa tiszteletére helyeznek üzembe; érdekes riport követi nyomon egy munkáscsalád életútját az ötéves tervek alatt. Helyet kapott a lapban a mindig időszerű környezetvédelmi összeállítás is, amely ezúttal a légszennyeződést megelőző berendezéseket és eszközöket mutatja be. Igof Besztuzsov-Lada történészprofesszor érdekes elemző írásban statisztikai felmérések adataival bizonyítja: csakis a szocialista társadalomban lehetséges a lett volna személyesen jelentkezni munka után, a gyakorlatban ezt nem szokták túl komolyan venni...) A szabályzatot ezzel megsértette. Nem makulátlan de . . . Felelősségre vonják. Jegyzőkönyvek születtek a gyanús szondáról és a mulasztásról. Ittasság miatt nemigen büntethetik meg, hisz akkor vagy megszűnne az alkoholszonda helyszíni bizonyító ereje, vagy az összes jelenlévő szavát kétségbe vonnák. Ellenben nincs mentsége a szabályszegésre. Vagy mégis? A mozdonyvezető nem makulátlan ember. Eddig is követett el hibákat, és bizonyára ezután is fog. Mint mondják: lobbanékony, sokszor meggondolatlan ember, meg amolyan „jópofa”. Viszont a jutalomjegyzék arról tanúskodik: ha nem is a kiválóak közé tartozik, de becsülettel elvégzi munkáját. Tévedés volt . . . Egy tévedés miatt — hisz nyilvánvalóan csak rossz szondáról lehet szó, nem pedig valamiféle bosszúállásról! — indulatában szabálytalanságot követett el. Kérdés viszont: valóban olyan súlyos mulasztás ez, ahogy vezetői felháborodottan beszéltek róla? Hiszen ha nincs ez a különös szonda — nincs szabályszegés sem... Nyugodtan hazautazhatott volna... (tarnavölgyi) új száma személyiség teljes kibontakoztatása. A Kalendárium rovat a világhírű balalajka virtuózra, Nyikolaj Oszipovra emlékezik születésének 75. évfordulója alkalmából, s ismerteti a 475 éve született nagy középkori üzbég költő és bölcselő, Aliser Navai életútját. A lap kulturális rovata bemutatja Jurij Nyikulin cirkuszi bohóc életét és művészetét, valamint a „könnyűműfaj” egy másik képviselőjét — a Voronyezsi Népi Együttest. A sportrovat ezúttal a Komi Köztársaság síparadicsomába kalauzolja az olvasót és az 1974-es sívilágbajnokság két szovjet hősét, Raisza Szmetanyinát és Vaszilij Rocsevet mutatja be. Sakkrovat, bélyegsarok, modellezők rovata, keresztrejtvény, mozikrónika, a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza aktuális programja egészíti ki a lapot. A negyedik szakosztály a gépjárművezetés, erre az évre 200 jogosítvánnyal rendelkező „amatőr” képzését tervezte. Novemberben indítja a 6. csoportot (egy csoport átlag 45 fő) és a lemorzsolódásokat leszámítva is, túlteljesítette tervét. A különböző szakosztályi tagok a gyakorlóiskolákban működő honvédelmi szakkörök patronálásában és irányításában nyújtanak hatékony segítséget. Az eredményesebb munka érdekében a taglétszám növelése elengedhetetlenül szükséges. A tárgyi és anyagi feltételeket figyelembe véve, minden lehetőség adva van arra, hogy a szakosztályi munka és egyben az egész klub működése minél szélesebb körben járuljon hozzá a kitűzött célok megvalósításához. Hanusz Árpád A csontozóüzemben fiatal szakmunkások készítik elő további feldolgozásra a húst. Molnár Tiborné laboráns a vadászfelvágott sótartalmát vizsgálja. SZABOLCSI TÖRTÉNET „Szüleid hazavárnak" Aggódó, riadt tekintetű asszony kopogtatott a szerkesztőségi szoba ajtaján, összehúzta magát a fotelban, mintha fájó görcs szorította volna minden mondatát. — A fiú, a fiúnk . . . Egyszerűen eltűnt a gimnáziumból. Már három napja senki sem tud róla. Szegény édesanyját annyira megviselte a dolog, hogy fel sem tud kelni. Én a nagynénje vagyok a fiúnak. Tessenek közzétenni egy hírt ilyen címmel: „Ki tud róla?” Itt van a fényképe is . . . A rendőrtiszt hivatalos hangon válaszolt a telefon másik végén, amikor kérdeztem: — Tudom, tudom. Várjunk még vagy két hapot azzal á hírrel, addig biztosan hazajön. Nem ő az első, aki feleltetés, beszámoló, vágy vizsga előtt nyakába veszi az országot. A hír tehát másnap nem jelent meg az újságban. Harmadnap a fiú nagynénjétől megható levél érkezett a szerkesztőségbe. A joggal aggódó asszony leírta, hogy a fiú sosem csavargóit el, a rokonokkal csak rosszra gondolnak . . . Közölte azt is, hogy unokaöccse újságolvasó, ezért valahogy így fogalmazzuk a hírt: „Gy„ jelentkezz, akárhol vagy”. Vagy inkább írjuk ezt: „Gy., szüleid hazavárnak”. Röviddel a levél elolvasása után nyomdába vitték a „Ki tud róla?” című hírt. Miközben a nyomdászok szedték a hírt, az „eltűnt” fiú Budapest Lenin kőrútján szedte lábait. Egyre nehezebben engedelmeskedtek végtagjai. Fázott és éhezett, az álmosság csípte a szemét. Kevés pénze elfogyott, és még csak hamuban sült pogácsa sem volt tarisznyájában, mint azoknak, akik hosszú, vándorútra indultak — a mesében. Sóvárgott a kirakatok előtt, irigykedve nézte a hazafelé tartó, jól öltözött, hangos diákokat. Aztán a kétismeretlenes egyenlet töredéke jelent meg előtte, kicsit később a könyvben fekete betűkkel szedett meghatározás keveredett szédelgő fejébe. A tömeg ide-oda sodorta, néha „pardon” szót hallott, de egyetlen ügynök, egyetlen hippi sem szólította le csábos ajánlattal. A világvárosban egyedül érezte magát, eszébe jutott a szabolcsi falucska, a csend, a nyugalom. .. Rájött, hogy a film és a regény más mint az élet. Beletörődött, hogy a világot nem sikerült megváltania, inkább ő változik meg. Jegy nélkül felszállt az első vonatra és egészen hazáig kijátszotta a kalauzt. Otthon szülei kérésére könyveket ragadott és a pesti lecke mellé megtanulta az iskolában feladott leckét is. Jóleső érzéssel tapasztalta, hogy nemcsak a pénznek és a hosszú kocsinak, hanem a tudásnak is lehet örülni. (nábrádi) Kovács József gyorsvágó gépen a csemegekolbász alapanyagát állítja össze. Műszakonként húsz mázsa virslit készítenek. (Gaál Béla felvételei)
