Kelet-Magyarország, 1976. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-09 / 7. szám

2 KELET-MAGYARORSZÄG 1976. január 9. LÖVÉSZEK, RÁDIÓSOK, MODELLEZŐK ÖSSZEKÖTTETÉS TONNÁK a hús-ÚJ-ZÉLANDDAL MHSZ Honvédelmi Klub is működik a Bessenyei György Tanárképző Főiskolán. A klub 1975. február 28-án alakult 4 szakosztállyal. Feladatként a honvédelmi elő- és utóképzés speciális formáin túl, az álta­lános iskolák részére olyan vezetők képzését tűzte célul, akik a honvédelmi jellegű szakkörök vezetését gyakorló pedagógus korukban el tud­ják látni. Különböző tanfo­lyamok .indításával és verse­nyekre való nevezésekkel igyekeztek e kitűzött célokat elérni. Még nem zárult le egy év a klub életében, s országo­san szép eredményeket köny­velhet el. A lövészszakosztály a pe­­dadógusjelöltek országos baj­nokságán Győrben két máso­dik és egy harmadik helye­zést, az egyetemi, főiskolai lövészbajnokság keretében A SZONDA Budapesten három második és egy harmadik helyezést ért el. Az összetett honvédelmi ver­senyen egy harmadik és a nemzetközi összetett honvé­delmi versenyen Csehszlová­kiában egy 12. helyezést ért el. A rádiósszakosztály a szep­tember 15-én telepített adó­jukkal már több mint 300 összeköttetést létesítettek. Köztük a legtávolabbi egy új­­zélandi amatőr. A modellező-szakosztály mindössze 4 megyei első he­lyezéssel büszkélkedhet. De minden feltétel biztosított ah­hoz, hogy további eredményes munkát végezzenek. üzemből Megyénk hússzükségleté­nek 95 százalékát a Szabolcs- Szatmár megyei Állatforgal­mi és Húsipari Vállalat fe­dezi. A növekvő életszínvo­nallal nőttek a fogyasztói igények is, s ez a vállalattól fejlesztést és hatékonyabb munkát követelt. Fejlődésünket jól doku­mentálja. hogy míg 1971-ben 3909 tonna húst és 1454 ton­na készítményt gyártottak, 1975-ben hústermelésük 5300 tonnára nőtt, a különféle ké­szítményekből pedig 3250 tonnát állítottak elő. A IV. ötéves tervben húsz­féle új készítménnyel je­lentkezett a vállalat. Képeinken a töltelékáruk készítését mutatjuk be. A sertésvágó csarnokban percenként egy ser­tést bontanak fel. elszíneződött... Ki mit szólna ahhoz, hogy a munkaideje lejártával azt állítanák róla: az alkohol­­szonda, melybe munkába ál­lás előtt belefújt, és akkor semmit sem mutatott, idő­közben színt változtatott. Bizonyára lenne olyan, aki nevetne, tréfának vélné ezt az állítást. Hisz köztudott, hogy a szonda lényege éppen az: nyomban kimutatja az ittasságot. És lenne olyan ember is, aki felháborodot­tan visszautasítaná, mond­ván: vele ne szórakozzanak, hiszen akkor semmit sem jelzett a műszer, ő nem ivott. Tehát vagy rossz a szonda, vagy pedig... valaki azóta belefújt... Műszak után hivatták Így reagált a nyíregyházi MÁV vontatási főnökség egyik mozdonyvezetője is, amikor azt állították: a szon­da az ő leheletétől színező­­dött el, csak akkor nem vet­ték észre... Heten (!) voltak jelen a vizsgálatnál, és senki sem látta... Utána engedték mozdonyra szállni — ami egyértelműen azt bizonyítja, hogy nyomát sem látták raj­ta alkoholnak. Csakhogy elkövetett egy valódi szabálytalanságot is a mozdonyvezető a kétséges szonda miatt. Amikor mű­szak végeztével hivatták, hogy tisztázzák a dolgot, ő tréfára vette a dolgot, mi­szerint az előző nap délután használt szonda most zöld... Inkább a haza­fele induló vonatát vá­lasztotta — pedig még volt néhány perc a munkaidejé­ből. (Bár elvileg köteles Á Fáklya Milyen feladatok várják a szovjet népgazdaságot a X. ötéves tervben — erről szól a Fáklya 1976. január 4-én megjelenő első számában Alekszandr' Birman pro­fesszor, a közgazdasági tudo­mányok doktora. Ehhez a témához kapcsolódik a lap több írása is. Képes össze­állítás mutatja be azokat a nagy építkezéseket, amelye­ket az SZKP közelgő XXV. kongresszusa tiszteletére he­lyeznek üzembe; érdekes riport követi nyomon egy munkáscsalád életútját az ötéves tervek alatt. Helyet kapott a lapban a mindig időszerű környezetvédelmi összeállítás is, amely ezúttal a légszennyeződést megelő­ző berendezéseket és eszkö­zöket mutatja be. Igof Besztuzsov-Lada tör­ténészprofesszor érdekes elemző írásban statisztikai felmérések adataival bizo­nyítja: csakis a szocialista társadalomban lehetséges a lett volna személyesen je­lentkezni munka után, a gyakorlatban ezt nem szok­ták túl komolyan venni...) A szabályzatot ezzel megsér­tette. Nem makulátlan de . . . Felelősségre vonják. Jegy­zőkönyvek születtek a gya­nús szondáról és a mulasz­tásról. Ittasság miatt nem­igen büntethetik meg, hisz akkor vagy megszűnne az alkoholszonda helyszíni bi­zonyító ereje, vagy az összes jelenlévő szavát kétségbe vonnák. Ellenben nincs mentsége a szabályszegésre. Vagy mégis? A mozdonyvezető nem ma­kulátlan ember. Eddig is követett el hibákat, és bizo­nyára ezután is fog. Mint mondják: lobbanékony, sok­szor meggondolatlan ember, meg amolyan „jópofa”. Vi­szont a jutalomjegyzék arról tanúskodik: ha nem is a ki­válóak közé tartozik, de be­csülettel elvégzi munkáját. Tévedés volt . . . Egy tévedés miatt — hisz nyilvánvalóan csak rossz szondáról lehet szó, nem pe­dig valamiféle bosszúállás­ról! — indulatában szabály­talanságot követett el. Kér­dés viszont: valóban olyan súlyos mulasztás ez, ahogy vezetői felháborodottan be­széltek róla? Hiszen ha nincs ez a különös szonda — nincs szabályszegés sem... Nyugodtan hazautazhatott volna... (tarnavölgyi) új száma személyiség teljes kibonta­koztatása. A Kalendárium rovat a vi­lághírű balalajka virtuóz­ra, Nyikolaj Oszipovra em­lékezik születésének 75. év­fordulója alkalmából, s is­merteti a 475 éve született nagy középkori üzbég köl­tő és bölcselő, Aliser Na­­vai életútját. A lap kulturális rovata bemutatja Jurij Nyikulin cirkuszi bohóc életét és művészetét, valamint a „könnyűműfaj” egy másik képviselőjét — a Voronyezsi Népi Együttest. A sportrovat ezúttal a Komi Köztársaság sípara­dicsomába kalauzolja az ol­vasót és az 1974-es sívilág­bajnokság két szovjet hősét, Raisza Szmetanyinát és Va­­szilij Rocsevet mutatja be. Sakkrovat, bélyegsarok, modellezők rovata, kereszt­­rejtvény, mozikrónika, a Szovjet Kultúra és Tudo­mány Háza aktuális prog­ramja egészíti ki a lapot. A negyedik szakosztály a gépjárművezetés, erre az év­re 200 jogosítvánnyal rendel­kező „amatőr” képzését ter­vezte. Novemberben indítja a 6. csoportot (egy csoport átlag 45 fő) és a lemorzsolódásokat leszámítva is, túlteljesítette tervét. A különböző szakosztályi tagok a gyakorlóiskolákban működő honvédelmi szakkö­rök patronálásában és irányí­tásában nyújtanak hatékony segítséget. Az eredményesebb munka érdekében a taglét­szám növelése elengedhetetle­nül szükséges. A tárgyi és anyagi feltételeket figyelembe véve, minden lehetőség adva van arra, hogy a szakosztályi munka és egyben az egész klub működése minél széle­sebb körben járuljon hozzá a kitűzött célok megvalósításá­hoz. Hanusz Árpád A csontozóüzemben fiatal szakmunkások készítik elő további feldolgozásra a húst. Molnár Tiborné labo­ráns a vadászfelvágott sótartalmát vizsgálja. SZABOLCSI TÖRTÉNET „Szüleid hazavárnak" Aggódó, riadt tekintetű asszony kopogtatott a szerkesztőségi szoba ajtaján, összehúzta ma­gát a fotelban, mintha fájó görcs szorította volna minden mondatát. — A fiú, a fiúnk . . . Egyszerűen eltűnt a gimnázi­umból. Már három napja senki sem tud róla. Szegény édesanyját annyira megviselte a dolog, hogy fel sem tud kelni. Én a nagynénje vagyok a fiúnak. Tessenek közzétenni egy hírt ilyen címmel: „Ki tud róla?” Itt van a fényképe is . . . A rendőrtiszt hivatalos hangon válaszolt a telefon másik végén, amikor kérdeztem: — Tudom, tudom. Várjunk még vagy két hapot az­zal á hírrel, addig biztosan hazajön. Nem ő az első, aki feleltetés, beszámoló, vágy vizsga előtt nyakába veszi az országot. A hír tehát másnap nem jelent meg az újságban. Harmadnap a fiú nagynénjétől megható levél érkezett a szerkesztőségbe. A joggal aggódó asszony leírta, hogy a fiú sosem csavargóit el, a rokonokkal csak rosszra gon­dolnak . . . Közölte azt is, hogy unokaöccse újságolvasó, ezért valahogy így fogalmazzuk a hírt: „Gy„ jelentkezz, akárhol vagy”. Vagy inkább írjuk ezt: „Gy., szüleid hazavárnak”. Röviddel a levél elolvasása után nyomdába vitték a „Ki tud róla?” című hírt. Miközben a nyomdászok szedték a hírt, az „eltűnt” fiú Budapest Lenin kőrútján szedte lábait. Egyre nehe­zebben engedelmeskedtek végtagjai. Fázott és éhezett, az álmosság csípte a szemét. Kevés pénze elfogyott, és még csak hamuban sült pogácsa sem volt tarisznyájá­ban, mint azoknak, akik hosszú, vándorútra indultak — a mesében. Sóvárgott a kirakatok előtt, irigykedve néz­te a hazafelé tartó, jól öltözött, hangos diákokat. Aztán a kétismeretlenes egyenlet töredéke jelent meg előtte, ki­csit később a könyvben fekete betűkkel szedett megha­tározás keveredett szédelgő fejébe. A tömeg ide-oda so­dorta, néha „pardon” szót hallott, de egyetlen ügynök, egyetlen hippi sem szólította le csábos ajánlattal. A vi­lágvárosban egyedül érezte magát, eszébe jutott a sza­bolcsi falucska, a csend, a nyugalom. .. Rájött, hogy a film és a regény más mint az élet. Beletörődött, hogy a világot nem sikerült megváltania, inkább ő változik meg. Jegy nélkül felszállt az első vonatra és egészen ha­záig kijátszotta a kalauzt. Otthon szülei kérésére könyveket ragadott és a pesti lecke mellé megtanulta az iskolában feladott leckét is. Jóleső érzéssel tapasztal­ta, hogy nemcsak a pénznek és a hosszú ko­csinak, hanem a tudásnak is lehet örülni. (nábrádi) Kovács József gyorsvágó gépen a csemegekol­bász alapanyagát állítja össze. Műszakonként húsz mázsa virslit készítenek. (Gaál Béla felvételei)

Next

/
Oldalképek
Tartalom