Kelet-Magyarország, 1976. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-04 / 3. szám
6 KELET-MAGYARORSZÁG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 1976. január 4. Antifasiszta plakátok Az elmúlt öt évtized antifasiszta plakátművészetének legjobb, legkifejezőbb darabjaival ismerkedhetnek a fővárosba utazó tárlatlátogatók a Budavári Palota Munkásmozgalmi Múzeumában. A kiállítás 22 ország művészeinek mintegy 350 alkotását tárja az érdeklődők elé. 1. Filo „NEM!” című alkotása a legjobb antifasiszta plakátok egyike. 2. „Vietnammal a győzelemig” (ismeretlen szerző műve) 4. „Szolidaritás” Zala Tibor grafikája. Néhány adat a rekordok könyvéből Nemzetközi kiállításon soha annyi látogató nem fordult meg, mint a tokiói Expo —70-en. A 7 hónapig nyitva tartó kiállítást kereken 65 millió látogató tekintette meg. ★ A világ legnagyobb 265 méter átmérőjű planetáriumát Moszkvában építették fel. A világ legrégebbi ismert súlyát a régi egyiptomiak használták. A hengeralakú beqa 188—311 gramnak felelt meg. A világ leggazdagabban tetovált embere a kanadai Torontóban élő Vivian Simmons volt. Amikor 1965 december 22-én meghalt, testén nem kevesebb mint 4831 tetoválást számoltak össze. Kent grófságban furcsa rekordot állított fel Jim Hódé. Ö készítette el a világ leghosszabb, 1532 méteres kolbászát. A maxikolbász elkészítéséhéz 4 órára volt szüksége. Még soha nem ért ennyi hatás egy generációt, mint kortársainkat. A világgazdaságban lejátszódó folyamatok arra utalnak, hogy az emberiség korszakváltás előtt áll. Szabolcs-Szatmár utolsó harmincéves fejlődésének legszembetűnőbb változása az iparosodás, az urbanizáció, és az ezzel együtt járó életforma és ismeretváltozás. Beszélgető partnereimtől arra szerettem volna feleletet kapni, hogy életük váltásformáit milyen tényezők, jelenségek, tudati hatások motiválták, illetve határozták meg. Azonosan induló sorsok vallanak a szabolcsi ember sorsában a felszabadulás óta végbement változásról. A megkérdezettek valamennyien földhöz juttatott paraszti, zselléri, tehát szegénysorsú nagycsaládos emberek gyermekei. A most 36 éves vencsellői Hengsperger István korán elveszítette édesapját. Már gyerekfővel családfenntartónak számított, Édesanyjával nyolc hold földön gazdálkodtak. — Amikor elvégeztem a nyolc általánost, azonnal szerettem volna hátat fordítani a földműveléssel járó nem is annyira nehéz munkának, hanem inkább a társtalanságnak. Tizennyolc éves koromban éreztem annyi erőt, hogy most már más munkával is fenn tudom tartani magunkat. A szakma utáni vágy Hengsperger István életének, sorsának alakulását a fővárosba érkezés első pillanatától meghatározta. Az évek teltek. Utazgatás a megénekelt „fekete vonaton”, apróbb ivászatok, szakmatanulás veszik, adják értelmét ezeknek az esztendőknek. Célját eléri. ívhegesztő szakmunkáspapírokat szerez, vele együtt egy sereg ismeretet. Nem lett a főváros szerelmese. Vencsellői lányt vesz feleségül. Együtt szövik a terveket a városba való költözésre. Hogy a szülők közelében maradjanak, Nyíregyháza mellett döntenek. Hengsperger István a SZÁÉV-nél talál munkát. A munkahely-változtatás szakmaváltást is követelt. Vizsgát tesz a géplakatos szakmából is. Ma karbantartó lakatosként dolgozik. Az Incédi sor 9-ben, kétszobás szövetkezeti lakásban laknak. Felesége az UNIVERSIL-ben most jár szakmunkásképző tanfolyamra. Hamarosan üvegműves lesz. A nagyobbik gyerek tíz-, a kisebbik hatéves. A szülőfalutól ma sem szakadtak el. Ezt egy Zaporozsec is segíti. A bokor tanyákkal övezett „tirpák főváros”, Nyíregyháza határában, a mai Nagycserkeszen cseperedik emberré Szakos János. Nős. Egy gyerekük van. Felesége könyvelő. A Ságvári-telepen, a Rózsa Ferenc utca 58-ban kétszobás, kertes házban laknak. Mai foglalkozása gyártásközi ellenőr az EAG UNIVERSIL nyíregyházi gyáregységében. Milyen állomásokon keresztül vezetett idáig életútja? — Négyen voltunk testvérek. A szüleim a három hold saját földhöz felest fogtak, meg béreltek, hogy a megélhetést biztosítsák. Én nagyon szerettem a paraszti munkát. Jött a szövetkezetesítés. Nálunk is megalakult. Én is beléptem. Kocsis lettem. Mivel szegény voltam, és se lovat, se tehenet, se szekeret nem vittem a szövetkezetbe, a módosabbak többször a fejemhez vágták, hogy „kódis” vagyok, hogy az ők lovával keresem a kenyerem. Egy szó mint száz: az értetlenség elűzött a szövetkezetből. .. Tanácsi engedélyt szerzett a község elhagyására, és a fővárosban helyezkedett el. Később hazajött Nyíregyházára, a SZÁÉV-nél talált munkát. Itt is előbb segédmunkás, majd lakatos szakmunkásvizsgát tett. Közben beiratkozott a közgazdasági szakközépiskolába. Érettségizett. Dolgozott művezetőként és látott el üzemvezetői feladatokat is. Közben tovább tanult. Okleveles műszaki oktató bizonyítványt szerzett. Most rádióakusztikai tárgyak készítésének a gyártásköri ellenőre. Akár szakmájának is tekintheti. — Szerettem és szeretem a falut. A Ságvári-telep ma sem sokkal több egy jól szervezett falunál. Azért is építettem itt. Hogy milyen szakmák megtanulására kényszerít a sors, nem tudom. Most pihenésnek nyelveket, oroszt, angolt akarok tanulni. A többi majd később. A kocsissággal sem hagytam fel, Trabantot hajtok... A parasztembert mindig is a föld és a jószág érdekelte, éltette. így volt ez az újfehértói Rozsnyai családban is. Ám vágyuk csak a felszabadulás után, a juttatott földben elégülhetett ki. A család három gyereke közül László nem tartott ki apja ősi foglalkozásánál. Iparos ember akart lenni. A 40-es évek közepén kisiparos kerékgyártó mellé szerződött el inasnak. Ma is derekában érzi a karral átölelhetetlen fák hosszában fűrészelésének a fáradalmait. A tanulóévek fonák helyzeteit sem felejtette még el. Ezek után érthető, hogy mire felszabadul, többre vágyik mint egy falusi kerékgyártó segéd. Az álmok városába, Budapestre megy. A szakmában már akkor sem tudott elhelyezkedni. A TÜKER-nél asztalosmunkával keresi a kenyerét. Fővárosi lakos lett. Annyira szereti szakmáját, hogy mindenáron abban akar tevékenykedni. 1954-ben jelentkezik Nyíregyházán az akkor kordélyos vállalatnál kerékgyártónak. — Az volt az igazi — eleveníti fel akkori emlékeit csillogó szemmel. — Napi három kerék beküllőzése és talpalása tették a’napi normát. Ezért 90 forint ütötte a markomat. Akkor az szép summára rúgott havonta. De a jó nem tart örökké. Vándorpatkoldába, vándorkovács-műhelybe kerültem a vállalat miskolci telepére. Itt mór koleszeket — suberos szekereket, meg gumis kocsikat javítottam, lovat patkoltam, mert közben azt is meg kellett tanulnom. Ez se tartott soká. Jöttek a dömperek. Szorult a hurok a lovak, no meg a kerékgyártó nyaka körül. A gázolajszagot a fa kellemes illatával nehéz volt összehasonlítani... És mit ad a sors... Megszokta a gázolaj sajátos szagát. A villáskulcsokat is ügyesen forgatja. Betanított szerelő lett. Leste társai munkafogásait. Titokban szakkönyveket forgatott. Letette a motorszerelő szakmunkásvizsgát. Most főszerelő a kordélyos vállalatból alakult Volán 21-es Vállalat nyíregyházi főnökségén. Nősülése után Ujfehértó és Nyíregyháza között naponta vonatozott. A falusi földes házat 1966-ban a Toldi utca 63-ban társasházra váltotta fel. Közben egy 32 ezer forintos lottónyeremény is .segítette a városi berendezkedést. Szüleitől, rokonaitól ma sem szakadt el. Eddig minden nyáron hazajárt aratni, tengerit törni. Ma is ő vágja a rokonság hízóit. Különben is — mint mondja —, Volgával Ujfehértó itt van a kertek alatt — majd így folytatja: — No persze, nem volt ez mindig így. Negyvenöt éves vagyok. Fa- és vasszakma sok-sok fogása idegződött izmaimba. Nehezen lenne erőm ezektől nagyon idegen szakma elsajátítására, de ha a szükség úgy hozná, még tudnékjúj fogásokat is megtanulni... Beszélgető partnereim szülei még megéltek a felnövekedés során otthon, a szülői házban elsajátított földművelés tudományával. Hengsperger István, Szakos János és Rozsnyói László a paraszti munka után több szakma számtalan bonyolult folyamatát sajátította el. A megélhetésért. Fiaikra a műszaki műveltség magas fokának az elsajátítása vár. Ez korunk, s a következő századok ígérete. Sigér Imre KISS DÉNES: VELÜK Mindennapok boldogaival söröspohár bajnokokkal önfeledtkezni itt az alkalom Kik a csillagok értelmét éppen úgy fürkészik szent fáradtságuk után mint vasak görbülését fák szíjács-vedlését búzatáblák nyári hullámzását Velük kellene tartanom Faraghatnék szavakból mutatós káromkodásokat gyűjthetnék semmittevést vénség páncélszekrényébe Még ez is jobb lenne hiábavalóságom hétpecsétes tudat-jegyzőkönyveinél melyeket lebélyegeztek réges-régen a galaktikák Jobb lenne diszdűheim rám hulló kitüntetéseinél Itt adják magukat egymásnak és nekem ezerszer akikkel együtt mehetnék ha nem fednének el naponta látomások hegyomlásai ha nem rakna minden pillanatban hűvös tárgylencséje alá valami istelentelen isten! (Kellemes, bizsergető női hang a rádióban reggel.) „Szép jó reggelt kívánok mindazoknak, akik felnyitották szempiliácskáikat. Kukucs! Kérem, dörzsöljék ki a szemüket, így ni, ugye, tisztábban látnak?” (A bizsergető női hang változni kezd.) „Kérem, keljenek fel az ágyikóból! Kicsit fürgébben, mozgás, mozgás. Szalad az idő, s következik az időjárásjelentés. Rendben vagyunk?! Akkor kezdhetjük a második gyakorlattal, Opusz 38, violinkulcs, bal B. épület első emelet 2. Indul a gyakorlat. Ja, légzési gyakorlat lesz. Orron kezdjük a belégzést, szájon kifújunk. Rajta! Orron be egy-kettő, szájon ki három-négy. Ne vegyenek túl sok levegőt, nehogy elhappolják mások elől!” (A csicsergő női hang hamarosan oktatóvá válik. Közli, hogy most speciális gyakorlatok következnek, s ebben csak T ornamutatványok az érdekeltek vegyenek részt.) „Kérem, álljanak fel, a lábizmokat és a gerinceket erősítő gyakorlathoz. Elöl a beosztottak, mögöttük a górék. Lehet fordítva is, hol hogy szokás. Készen vannak? A beosztottak (vagy górék) derékszögben dőljenek előre, hajlítsák meg gerincüket és két praclijukat nyújtsák előre maguk elé. A rúgástól függ, mekkorát esnek, s erre azért van szükség, hogy a következő gyakorlathoz fel tudjanak tápászkodni. „Gyakorlat indul. Emel egy, rúg kettő. Vissza, három, esik, négy. Erőteljesebben végezzük a gyakorlatot. Aki kibírja, s állva marad, az meg is érdemli. Mi ez a zűrzavar?! Mindenki őrizze meg a nyugalmát, s rugalmasságát, mert így a láb- és gerincgyakorlatokkal a jövőben is baj lesz. Kérem gyakorolni! Egy, kettő, három, négy. Aki úgy érzi, eléggé hajlékony lett a gerince, az abbahagyhatja.” (Fújják ki magukat, igazítsák meg szereléseiket, béküljenek ki. Akiknél ez nem segített, ott segít a következő gyakorlat.) „Egyenes, aztán balos és jobbos nyelvcsapás gyakorlatok következnek. Ki, ki tetszés szerint választhat, gyakorolhat. Nos, kezdjük. Szegjék előre a fejüket, úgy mint a bika. öltsék ki nyelvüket előre, aztán egy csapás balra, majd egy csapás jobbra és kész. Értjük?! Rajta. Előre nyal, balra kettő, jobbra három, vissza négy. Erőteljesebben végezzék a csapásokat. Jó mélyen. A kezdők többször is figyeljék a gyakorlottabbakat. Lehet tőlük tanulni!” (Közli a bájos női hang, hogy most fülhallási gyakorlatok következnek. Ezt kimondottan csak botfülüeknek, nagyotthallóknak és félrehallóknak ajánlja. Mindenki kiválik a sorból, mert mindenki jól halló. A többieknek magyaráz za a gyakorlatot.) (Befejezésül egy összetett, úgynevezett kombinált gyakorlat következik. Lényege: rúgás, nyelvtornával és labdapasszal kombinálva. Akinél a negyedik számolásnál marad a bőr, az a fogó.) . „Gyakorlat indul. Jobb kéz, boka, nyelvcsapás, bal kéz svédcsavar, dobás! Egy, kettő, három, négy. Erőteljesebben, intenzívebben a nyelvtornát, s főleg a .dobást. Ügyetlenebbek többször végezzék, mert lehet, hogy ez lesz az utolsó dobásuk”. Váljék érvényesülésükre! (A gyakorlatok koreográfiáját összeállította: F. K.)
