Kelet-Magyarország, 1976. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-23 / 19. szám
1976. január 23. KELET-MAGYARORSZÁG 3 JEGYZETEK Tablók Gazdacsere Ez alkalommal nem az érettségi tablókról van szó, hanem azokról, amelyek nemrégen kerültek ki a város különböző pontjaira, utak, járdák mellé, s magukra irányítják a járókelő nyíregyháziak figyelmét. Lényegretörő illusztráció, egy-két frappáns mondat adja tudtunkra, hány óvodai, bölcsődei hely épült a IV. ötéves terv során a városban, mikor került átadásra a múzeum, hány lakás készült el, milyen az egészségügy fejlődése és így tovább. Érdemes egy pillanatra megállni mellettük. Nem tudom kiket tölthet el elsősorban az öröm az eredmények láttán-olvastán. Gondolom valamennyiünket, de elsősorban azokat a szocialista brigádokat, munkásokat, akik fáradságot nem ismerve, feláldozva szabad idejüket, energiájukat, munkálkodtak azért, hogy Nyíregyháza még gazdagabb legyen. Jogos az alkotók, a tervezők, az építők büszkesége s azoké is, akik ezt a 42 tablót társadalmi munkában elkészítették. Illik, hogy így is köszönetét mondjunk a HAFE dolgozóinak, az iparcikk kiskereskedelmi vállalat dekorációsainak, a városi tanács művelődési osztályának, a sóstói kultúrpark munkásainak, akik tevőlegesen is segítették ezeknek az eredményeinket jelző-reprezentáló agitációs tablóknak az elkészítését. Eredményeink jelzőtáblái ezek, melyekre jó visszanézni, s reálisan mérlegelni, mit is tettünk az elmúlt öt esztendő során. Nem hivalkodók, mégis impozánsak azok a fényreklámok is, amelyek a megyeszékhely 3 különböző pontján jelzik, hirdetik és köszöntik XI. kongresszusunkat, a felszabadulás 30 évfordulóját és V. ötéves tervünket. Gondos, jó gazdája a fényreklámnak a TITÁSZ nyíregyházi üzemigazgatóság kollektívája. Sokan megállnak a Lenin és a Szabadság téren félkörben elhelyezett tablók előtt is, amelyek valójában olyan dicsőségtáblák, amelyeken a város egv-egy vállalatának kiválóságait mutatják be. A Kossuth téren tabló áll, amelyen visszanéz ránk a veterán, Nyíregyháza város díszpolgárai. így is, ezzel is kifejezésre juttatva elismerésünket, megbecsülésünket. A tablók közlik: munkánk nem volt hiábavaló, s erről nem csak illik, hanem szükséges is informálni az embereket. F. K. Cégtáblát cseréltek a közelmúltban a megye néhány üzemében. Nyírbátorban a Csepel Motorkerékpárgyár helyett a Csepeli Szerszámgépgyár irányítja a termelést. Januártól nem az Auróra Cipőipari Vállalat, hanem a Minőségi Cipőgyár nyírbátori üzemében készítik a gyermekcipőket. Tiszaszalkán ősztől a MEZŐGÉP gyáregysége helyett a Magyar Acélárugyár gyáregységében folyik a vasipari munka. A Nyirbogdányi Kőolajipari Vállalat feladva önállóságát a most alapított Tiszai Kőolajipari Vállalat gyáregysége lett. Két másik megyei vállalatnál pedig az irányító szerv változott meg: a tanácsi irányítás helyett a Könnyűipari Minisztérium felügyelete alá került a Szatmár Bútorgyár és a Szabolcs Cipőgyár. Eddig a tények. Utána rögtön felbukkan a kérdés a megyében élő, a megyét szerető emberben, hogy ezek a változások előnyt, avagy hátrányt jelentenek-e. Ha az új vállalatok, az új gazdák terveit nézzük, akkor bizakodóak lehetünk, ugyanis mindenütt nagyarányú fejlesztéseket terveznek. A motorkerékpár-gyártás megszüntetésével például olyan vállalat vette át a nyírbátori gyáregységet, amelyik százmilliós nagyságrendű fejlesztést akar végrehajtani. Elmondható ugyanez a tiszaszalkai gyáregységre is, hozzátéve, hogy mindkét helyen újabb munkalehetőségeket teremtenek. Az Auróra Cipőipari Vállalat évek óta gondokkal küzdött, a nagyvállalati keretben remélhetőleg úrrá lesznek ezeken a gondokon, nemcsak stabilizálódik a termelés, javul a gazdaságosság, hanem tovább is fejlődnek. Egybeesik mindez a megye gazdaságpolitikai céljaival, amikor az átgondolt iparfejlesztés révén ha kell, akkor a szervezeti kereteket változtatva arra törekszenek, hogy minél nagyobb termelést érjenek el az egyes üzemekben. Korábban is voltak hasonló példák, a kis tanácsi üzemek helyett modern termelés bázisait tudták megalapítani, avagy nagyobb fejlesztési lehetőségek vannak az új vállalati keretekben. Másfajta, szintén pozitív változás jele a két önálló vállalatnak a minisztériumi irányítás alá kerülése. Azt bizonyítja, hogy ezek a cégek már túlnőttek a szűkén vett helyiipari, tanácsi kereteken, az országos vérkeringésbe történő bekapcsolásukra van szükség, hogy az ágazatukban még tovább tudjanak fejlődni. L. B. FŰTIK A VÁROST Erőműben Télen a megyeszékhely fűtött szobáiban kevesen gondolnak arra, honnan is kapjuk a meleget. A TITASZ Vállalat nyíregyházi üzemigazgatóság erőműve évről évre egyre nagyobb kapacitással látja el gőzzel Nyíregyháza ipari üzemeit és a távfűtéses lakásokat. Ezt a fejlesztést a város iparosításával és az épülő lakásokkal arányosan végzik. A régi hűtőtornyot minden oldalról az új gőzcsövek veszik körül. A sótalanító műben óránként 100 köbméter vizet készítenek elő a kazánokhoz. Az úgynevezett GIB-kazánházban két darab, óránként 60 tonna teljesítményű kazán állítja elő a gőzt a sótalanítóból ideérkező vízből. Képünkön: a kazán vezérlő és műszerszekrényét ellenőrzi Németh József főgépész. MÁTÉSZALKÁN Klub társadalmi összefogással Mindig jó érzés olyan ifjúsági klubról beszámolni, ahol nem érezték meg a klubok életében az utóbbi időben jellemző visszaesést. A Mátészalkai Esze Tamás Gimnázium és Szakközépiskola talán azért vészelte át könnyedén ezt a „hullámvölgyet”, mert sokáig vártak szép, új klubjuk átalakítására, s mert művelődésükhöz, szórakozásukhoz szinte az egész járás segítséget nyújtott. Százötvenezer forint értékű társadalmi munkával készült el a pinceklub, az építkezés szakaszait a klubnaplóban örökítették meg. Ebben a naplóban olvastuk, hogy két mátészalkai munkahely, az állami tangazdaság és az építő-szerelő szakipari szövetkezet sietett a diákok segítségére, rajtuk kívül tizenkét termelőszövetkezet —a szamosszegi, a mátészalkai, a nyírmeggyesi, az ököritófülpösi, a jármi, a nagydobosi, a fábiánházi, a győrteleki, a nyírkátai, a hodászi, a gacsályi és a nyírcsaholyi — dolgozói végeztek itt komoly társadalmi munkát. Faburkolat került a falakra, pvc-borítás a padlóra, s játékok az asztalokra. A foglalkozásokat ebben a tanévben kezdték meg, több sikeres programot rendeztek, egyrészt az iskolai tanulmányokhoz kapcsolódó, másrészt szórakoztatvanevelő rendezvényeket. A klubvezető, T. Nagy Gyuláné tanárnő kívánságládában gyűjti össze az ötvenkét klubtag programjavaslatait, ezek szerint terveznek, közösen. Külön tagsági igazolványt készítettek, s hamarosan elkészül a klub pecsétje is. Amikor ottjártunk, az óvónő tagozatos diákok ismerkedtek a legújabb társasjátékokkal. A képen látható ellennyomásos turbina 85 000 100 W-os villanyégő üzemeltetéséhez szükséges energiát állít elő. A hőközpont az utolsó állomás: innen kerül az energia az ipari üzembe és távfűtéses lakásokba. (Gaál Béla felvételei) Ha a nevelő kommunista Ha útam során átmegyek egy tsz-községből egy egy egyéni községbe, mintha egy egészen más világba érkezne az ember... Ez tény, mint ahogyan az is, hogy ez a járás meszszebbről indult, sok még a behozni való. De maradjunk az iskola falai között... Tóth Gyula, a nyírbátori gimnázium és szakközépiskola pártszervezetének titkára azzal folytatta a gondolatot, hogy az általános iskolák állandó nevelőhiánnyal küzdenek. Hogyan is várható el a középiskolába kerülő fiataloktól, hogy ugyanúgy helytálljanak, mint bármelyik városi gyermek. És mégis helyt kell állniuk, mert az érettségi, majd az egyetemi-főiskolai felvételi követelmények rájuk is éppúgy vonatkoznak, mint bármelyik fiatalra ... Ez a mi munkánk nagy gondja, izgalma és az eredmények láttán, öröme, jutalma — mondták a január 20-i beszámoló taggyűlés előtti beszélgetésen a középiskolai pártszervezet tagjai. Az iskolának 569 tanulója van, zömében gimnáziumi osztályba járók, akik matematika, biológia, orosz nyelvű tagozatos tanterv szerint tanulnak. Természetesen vannak általános tantervű osztályok is. Büszkén, de nem hivalkodóan említik; jólesően vették tudomásul: a főiskolai-egyetemi matematikai felvételi eredmények alapján az ország legjobb tíz középiskolája között tartják számon őket. Már a második osztálytól elkezdik a továbbtanulásra való felkészítést. A középiskolai osztályokkal párhuzamosan egy kicsit a jövőben is járnak, szorgalmasan szervezik minden évben az előkészítő tanfolyamokat. Külön is figyelmet fordítanak a több mint 221 bejáró tanulóra, a munkásparaszt fiatalokra, akik tanulmányi segítését a pártszervezet állandóan figyelemmel kíséri és az iskola szakmai vezetésével egyetértésben a legjobb kommunista nevelőket bízza meg a munkával. — Persze, nemcsak eredmények vannak, hanem gondok, bajok is, folytatta most már a taggyűlési beszámolóban a leglényegesebb feladatokat a pártvezetőség. A szakközépiskolai képzésről van szó, amely jellegét tekintetve új és ismeretlen volt Nyírbátorban. Először a nevelőket, egymást kellett meggyőzni, aztán faluról falura járva az ottani nevelőket, szülőket. „Csak nem adom a gyermekem suszternak” — mondták többen, amikor a cipőipari szakközépiskola megnyílt. Tavaly érettségiztek az első végzősök. Sokat változott a közvélemény, de még mindig gond az induló osztályok megtöltése. — Vigyáznunk kell, hogyan nevelünk — mondta hozzászólásában Kutyik Lajos, mert a szakközépben tanuló fiatalok közül sokan úgy vélik, az iskola után íróasztal várja őket. Hozzá is tette, hogy főként a KlSZ-szervezetek nevelőmunkáját kellene jobban segíteni, anélkül, hogy elvennék, csorbítanák a fiatalok szervezetének önállóságát. Nincs iskolai életnek olyan része, amelyhez ne lenne köze a tizennyolc tagú pártszervezetnek — erősítették meg a taggyűlésen. A szocialista tanár—diák viszony, a tantestületi demokrácia, a fiatalos pedagógiai szellemű tantestület további fejlődésének élesztője a kommunista közösség. Lehet és kell is még a munkán javítani, ezt is megfogalmazták. A munka nem könnyű, mert a párttagság három helyről tevődik össze, a középiskolából, a kollégiumból és a szakmunkásképző intézetből. Nagy tartalékot rejtenek a pártcsoportok, amelyek a pártépítő munkában is a legjobb segítői lehetnek a vezetőségnek. De a kitekintés is Íratlan törvény — fogalmazta meg az egyik felszólaló, Baracsi Gyula. A város szellemi életének segítése, az abban való tevékenyebb részvétel, magyarán a kommunista pedagógusok közéletisége, olyan pluszkötelezettségek amelyek fáradsággal járnak, nem is látványos sikerekkel, de élni nélkülük igényesen, aligha lehetséges. P. G.
