Kelet-Magyarország, 1976. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-23 / 19. szám

4 KELET-MAGYARORSZÄG 1976. január 23. KOMMENTAR Vietnam sorsdöntő éve Ai SZKP XXV. kongresszusa elé Türkménia fővárosában Ashabadban egyre több a korszerű, ízléses épület. Képünkön: a Kara­­kumsztroj Építő Vállalat székháza látható. (Fotó: APN) KISZOV-küldöttgyűlés (Folytatás az 1. oldalról) lalkozott. A megyei pártbi­zottság első titkára felszóla­lása végén kifejezte azt a kívánságát, hogy a Szövetke­zeti ipar az ötödik ötéves tervét az eddigi eredmé­nyekhez hasonló sikerrel va­lósítsa meg. Felszólalt a küldöttgyűlé­sen Rév Lajos is. Elmondta: az OKISZ elnöksége a me­gyei pártbizottság és a me­gyei tanács határozatával, tervével egyeztette a Sza­­bolcs-Szatmár megyei ipari szövetkezetek 1976. évi ter­vét, az ötödik ötéves terv céljait. Az ipari szövetkeze­tek tervei tartalmazzák a megyei feladatokat, összhang­ban vannak a népgazdasági célokkal. Kiemeltén foglalkozott a felszólaló a szolgáltatói te­vékenységgel, azzal, hogy a megye ipari szövetkezetei­nek feladata e tevékenység nagyobb arányú fejlesztése. Az OKISZ elnökségének az az álláspontja, hogy a foglalkoztatás arányai javít­hatók, különösen itt Sza­­bolcs-Szatmár megyében. A foglalkoztatásnak azonban együtt kell járnia a munka hatékonyságával, érvényesül­ni kell a hatékonyság min­den összetevőjének. Töre­kedni kell a létesítmények gazdaságosabb kihasználá­sára, az eszközhatékonyság javítására, a készletgazdál­kodás szigorítására. Rév Lajos válaszolt a fel­vetett kérdésekre, majd a küldöttközgyűlés munkáját értékelve elmondotta, hogy az eredményes volt, megfele­lően foglalkozott a szövet­kezeti ipari termeléssel, az elért eredményekkel és jól határozta meg az 1976. év* feladatokat, az ötödik ötéves terv céljait. VIETNAM SORSDÖNTŐ ÉVÉNEK NEVEZIK az idei esztendőt a délkelet-ázsiai ország politikusai. Joggal. A .négyezer éves múltjára oly büszke Vietnam újkori történelmének egyik legfon­tosabb sorsfordulójának kü­szöbéhez érkezett: az idén ismét egyesül északi és déli országrésze. Az egyesítést megelőzően április 25-én egész Viet­namban általános válasz­tásokat rendeznek. Alig egy nappal a választások idő­pontjának bejelentése után, Ho Si Minh városban — a vietnami sajtóban gyakran így jelölik a három város­részt és 21 kerületet magá­ban foglaló Saigont — meg­szüntették a katonai köz­­igazgatást, s a négymilliós metropolis élére forradalmi népi bizottság került. Már önmagában ez a hír is megérdemelné a részlete­sebb méltatást. Dél-Viet­­nam tartományaiban és nagyvárosaiban ugyanis a felszabadítás után nem sok­kal mindenütt polgári köz­­igazgatás szervezte újjá a mindennapi életet. Saigon kivételével, ahol még a leg­utóbbi időkben is gyakran hallatott magáról az alvilág A neokolonializmus szomorú hagyatékaként hatalmasra duzzadt városban decem­ber végéig igen sok ópium­szívó, prostituált, tolvaj és gengszter garázdálkodott, bár a katonai közigazgatás — a törvényesség legmesz­­szebbmenő betartásával — igyekezett gócaikat felszá­molni. TRAN VAN TRA VEZÉR­­EZREDES személyében a Ho Si Minh-akció, a dicsősé­ges áprilisi csaták egyik ki­magasló parancsnoka irá­nyította eddig Saigon köz­igazgatását. A katonai veze­tés megteremtette a közbiz­tonságot, hozzákezdtek a munkanélküliség megszün­tetéséhez és a kulturális élet beindításához. A 15 tagú vá­rosi forradalmi népi bizott­ság — Vo Van Kiét elnök­kel az élén — már munkába is állt. Szorosan ehhez, Vietnam témájához tartozik egy csü­törtöki washingtoni kelte­zésű jelentés is. Eszerint McGovern szenátor annak a véleményének adott kifeje­zést, hogy az USA-nak a le­hető leghamarabb diplo­máciai elismerésben kell részesíteni Vietnamot. Az amerikai szenátor nemrég járt Hanoiban és Saigonban, s ottani tárgyalásai késztet­ték nyilatkozatára. A 45 MILLIÓS, egységes Vietnamot számításon kívül hagyni ésszerűtlenség vol­na. Ezt McGovern szenátor is tudja. S bizonyára tudják azok az amerikai politikusok is, akik most már a békés konszolidáció' folyamatát kí­sérik figyelemmel egykori súlyos vereségük színhelyén, a választásokra, újraegye­sítésre készülődő Vietnam­ban. Megegyezés Libanonban A libanoni elnöki hivatal csütörtökön délelőtt közle­ményben jelentette be, hogy megállapodás jött létre az összes felek között, a libano­ni válság átfogó politikai megoldásának alapján, figye­lembe véve a válság összes formáját és vonatkozását. Az állami rádióban ismertetett közlemény szerint szíriai— libanoni—palesztinai legfel­sőbb katonai bizottságot hoz­nak létre, amelynek megfele­lő intézkedéseket kell hoznia a tűzszünet elérése és annak érdekében, hogy az élet visz­­szatérjen a normális kerék­vágásba. A legfelsőbb kato­nai bizottság albizottságai a tűzszünet gyakorlati végre­hajtásának és ellenőrzésének feladatát látják majd el. A legfelsőbb bizottság be fogja jelenteni az újabb tűzszünet határidejét, valamint a szem­benálló felek szétválasztásá­ra kidolgozott menetrendet. A közlemény hangoztatja, hogy a megállapodás Szíriái közvetítés eredménye. Egy magas szintű háromtagú szí­riai küldöttség — Abdul Ha­lim Khaddam miniszterel­nök-helyettes és külügymi­niszter, valamint a szíriai ve­zérkari főnök és a légierő fő­­parancsnoka — szerdán kezd­te meg tárgyalásait a libano­ni vezetőkkel. Nincs béke — se szalám, se salom, ami a szó arab, illetve héber jelentése — az olajfák alatt. Hogy miért nincs, erről szól, ezt elemzi Réti Ervin könyve: Háború és béke a Közel-Keleten. Nehéz feladatra vállalko­zott a szerző. Olyan tűzfé­szek keletkezésének okait kutatja, amelynek eredőit részben mélyre temette a hamszin, a sivatagi szél, részben pedig olyan közeg­ben kovácsolták, amely tér­ben távolabb esik az Ezer­­egy éjszaka és a Varázssző­nyeg varázsos meséinek ke­letkezési helyétől. Réti Er­vin oknyomozását az a tö­rekvés hatja át. hogy az igazat írja, ne csak a való­dit. S az már az elhivatott, szakmájában járatos hírlap­író külön érdeme, hogy könyve nemcsak a gazdag forrásmunkák sorát gazda­gítja, hanem mindvégig él-Halmurad Karajev, az as­­habadi városi tanács elnö­kének interjúja az APN tudósítójának. — Milyen változások men­tek végbe Ashabadban a XXIV. pártkongresszus óta? — Ashabad — virágzó vá­ros. Az ötéves tervidőszak kezdetén 253 ezer lakosa volt, 1975-ben pedig már 286 ezer. Gondolom, ez az egy száma­dat is érzékelteti, miért tart­juk a lakásépítést egyes szá­mú feladatnak. Türkménia fővárosának délkeleti részén most építettük fel a tizen­egyedik mikrokerületet. Ahol még öt évvel ezelőtt sivatagi homok borított mindent, most korszerű magas bérházak emelkednek hűs árnyékot adó sétányokkal, pompázatos szí­nű virágcsoportokkal. Tízezer ember kapott otthont ebben a negyedben. De a város más kerületeiben is ez a kép fo­gad bennünket, öt év alatt Ashabadban mintegy 500 ezer négyzetméterrel növekedett a lakóterület. Ashabadban az idén egy új házgyár lép üzembe. Évi ka­pacitása — 127 ezer négyzet­­méter lakterület lesz. Megnö­vekedett a régi házgyár tel­jesítménye. így hát a 10. öt­éves tervidőszakban minden lehetőségünk megvan az épít­kezési ütem felgyorsításához. Ashabad, mondható, a si­vatag kellős közepén fekszik. vezetes, izgalmas olvasmány is. Pedig — mi tagadás —, nehéz eligazodni az arab vi­lág évezredes múltjában, vagy — közelebbi példát említve — a négy közel-ke­leti háború előzményeiben, lefolyásában, történeti, sőt hadtörténeti értékelésében. Gyakran tapasztaltuk, hogy homlokegyenest ellenkező értelmű hadijelentések ku­­szálták össze az amúgy is bonyolult helyzetet, amely­ben a tájékozódás esélye a minimálisra csökkent. Réti Ervin sok forrásmunka és még több titkos dokumen­tum alapján avat be köny­vében a háborúk előzmé­nyeibe és a konfliktusok rö­­videbb-hosszabb történetébe. Izgalmas, lebilincselő ol­vasmány a négy arab—izre­­ali háború históriájának fel­elevenítése. De éppoly érde­kes az a fejezet is, amely „a Karakum homoktengere szin­te súrolja a város peremét. A vízellátás problémája éveken át nagy gondot okozott. A probléma 1962-ben megoldó­dott, amikor üzembe helyez­ték a karakumi csatornát, amely 800 kilométeres hosszú­ságban szeli át a sivatagot és elhozza az Amudarja vizét Ashabadba. Az elmúlt ötéves tervidőszakban befejezték a vízgyűjtő és víztisztító léte­sítmények második szakaszá­nak építését; azóta a város naponta 55 ezer köbméter vi­zet kap. A korábban felépített első szakasszal együtt a víz­gyűjtő kapacitása elérte a na­pi 110 ezer köbmétert. Ezzel hosszú időre biztosított a vá­ros ivóvízellátása. Ashabad a szovjet köztár­saságok legdélebben fekvő fő­városa. S bár igen nagy itt a hőség, mégis elviselhető a perzselő nap. Ez annak kö­szönheti, hogy az ország leg­­sivatagosabb, fővárosában a legtöbb a zöldültetvény. A kertek és parkok területe 2100 hektár. Több mint 40 hektárt foglalnak el a sétányok, vi­rágágyak, fasorok. Csupán a város központjában 10 hek­tárt foglalnak el a virág­ágyak, fák és a pázsit. A Georgi Dimitrov sétány, a Győzelem 30. évfordulója sétány és sok más elegáns sugárút az utób­bi öt év szülöttje. Hadd említsek meg néhányat az új építkezések közül. A világ legnagyobb tűzijáté­ka”, az energiaválság hátte­rét, sok eddig ismeretlen részletét és összefüggését elemzi. Hozzásegít a könyv ahhoz is, hogy a közel-keleti válság megoldásának kulcs­kérdésében, a palesztin nép helyzetének reális megítélé­sében tisztán lássunk. Végül, de nem utolsósor­ban azzal is hasznos, tisztes célt szolgál a kötet, hogy mi­közben igyekszik beható ér­tékelést adni az arab világ megosztottságának okairól, egyszersmind felvillantja a békés rendezés lehetőségeit, a tűzfészek gyökeres felszá­molásának módozatait is. Nemcsak a szerzőt, hanem a Zrínyi Katonai Kiadót is elismerés illeti: az ízléses, fényképekkel és térképekkel illusztrált kötet példás gyor­sasággal került az olvasók kezébe. politikai oktatás háza, a 3 mil­lió kötet könyvet befogadó könyvtár, a képzőművészeti szövetség kiállítóterme, a „Jubilejnaja” Szálloda, a for­radalom és a Nagy Honvédő Háborúban elesett hőseinek tiszteletére emelt emlékmű. Ashabad neves ipari köz­pont. öt év alatt itt a terme­lés 34 százalékkal növekedett, a gyépgyári termékeké 50 százalékkal. S ami nem lebe­csülendő: — javult a termé­kek minősége. Elkészítették és jóváhagy­ták Ashabad 20 éves város­­fejlesztési tervét; megvalósí­tásához már ebben az ötéves tervidőszakban hozzáfognak. — Milyen fő problémák áll­nak a figyelem homlokteré­ben az új ötéves tervben? — Először is az intenzív lakásépítés. Idén hozzáfo­gunk az új gaudani lakóház­tömb építéséhez, ahol a 10. ötéves tervidőszak végére 30 ezer lakos fog élni! A közeljövőben országos pályázatot hirdetünk a vá­rosközpont beépítésére. Hi­szen az itt lévő épületek ide­iglenesek, közvetlen az 1948 évi földrengés után építettük őket. Ezek az épületek már nem felelnek meg a korszerű városépítés követelményeinek. Helyüket új hivatalok, áruhá­zak, kulturális intézmények, lakónegyedek foglalják majd el. Ashabad levegője tisztasá­gának megóvása végett a vá­rosi közlekedés fejlesztésében a trolié lesz az elsőség. Az autóbuszjáratok jobbára a városközi összeköttetést lát­ják el. Az iparüzemek és ka­zánok átállítása földgázra szintén kedvezően hat a le­vegő tisztaságára. Ezt a célt szolgálja a zöldövezetek to­vábbi kiszélesítése. A természet nem ajándé­kozta meg az ashabadiakat üdülésre alkalmas tájakkal. A város környékén nincsenek erdők, sem tavak, ligetek, csak sziklás, meredek he­gyek és homoksivatag veszi körül. Ezért saját magunknak kell megteremtenünk azt, amitől a természet megfosz­tott bennünket. A Karakum­­csatorna övezetében hatalmas vízgyűjtő épült, amely a dol­gozók kedvenc üdülője As­­habadtól 6 kilométernyire te­rül el a nyugati víztároló, amelynek partján egy óriási panziót építünk. Az elkövet­kező öt évben hozzáfogunk a kopetdagi víztároló övezeté­nek kiépítéséhez. A város iparfejlesztése szer­vesen összefügg a meglévő üzemek, rekonstrukciójával, a berendezések korszerűsítésé­vel, a termékek minőségének további javításával. A megosztott Argentína ARGENTÍNÁBAN az új esztendő elején tovább sokasod­nak a baljós jelek. Dél-Amerika második legnagyobb orszá­gában napi 24 órán át vibrál a feszültség: szinte minden­napra jut néhány valóságos vagy politikai robbanás. Decem­ber közepén a légierő egy csoportjának zendülése kavarta fel a kedélyeket, most a látványos, de rejtélyes kormány­változás. Isabel Peron elnökasszony néhány nappal ezelőtt felkér­te kabinetjének valamennyi tagját, nyújtsa be lemondását. Ez meg is törént és még ugyanazon a napon kiderült, hogy a nyolctagú kormányban nem kevesebb, mint öt tárca cserélt gazdát. A megfigyelők világszerte azonnal nekiláttak, hogy a döntés mögött kirajzolják a hátteret, ez azonban még a Buenos Aires-i Rózsaszín Házba, az elnöki rezidenciába be­járatos bennfenteseknek sem sikerült. Ügy tűnik, nem is sikerülhet. Egyre valószínűbb az a feltételezés, hogy a rapszodikus személycserék újabb kétség­­beesett manőverezést jelentenek olyan helyzetben, amelyben — igazi cselekvés híján — az elnökasszony legalább a cse­lekvés látszatát szeretné megteremteni. A körülmények egyre rosszabbak. Az ország pénzét vi­szonylag rövid idő alatt tizenötször értékelték le — ez alig­hanem épp oly szomorú világrekordnak számít, mint az a tény, hogy a megélhetési költségek egyetlen éven belül 360 (!/ százalékkal emelkedtek. A katasztrófa árnyéka épp oly nyo­masztóan terül rá a politikai porondra, mint a gazdasági életre. A KORMÁNYPÁRTOT ADÓ peronista mozgalom, ame­lyet kizárólag Juan Domingo Peron tábornok markáns sze­mélye egyesített, elemeire hullott szét. A mozgalom radikális balszárnya, pontosabban: ultrabalos szárnya már régebben otthagyta a legális formációt, a Juszticialista Pártot és első­sorban a Montoneros és az ERP nevű fegyveres gerillamoz­galmakban tömörül. Tevékenységük és a hírhedt AAA nevű antikommunista terrorszervezet öldöklése napi öt politikai gyilkosságot jelent Argentínában. A pártból kizárták az úgynevezett autentikusok csoport­ját — pedig ennek tagjai csak a mozgalom által 1973-ban meghirdetett haladó polgári reformokat kérték számon a ve­zetéstől. A megmaradt párton belül elkeseredett harcot vív­nak az úgynevezett vertikálisok, akik egyszerűen a hűség je­gyében támogatják Peron özvegyének országlását — és a par­lamentben immár 61 képviselőt felvonultató antivertikálisok, akik az országban is, a pártban is igazi változásokat köve­telnek. Megosztott Argentína két hagyományosan legnagyobb erőközpontja, a hadsereg és a szakszervezeti mozgalom is. Pedig ez utóbbi a nyáron bebizonyította, milyen hatalmas erő felett rendelkezik, ha összefog: sikerült megakadályoznia Lopez Rega exminiszter szélsőjobboldali szervezkedését. Ami a hadsereget illeti, nemcsak a fegyvernemek között dúlnak a régi ellentétek, hanem azok között, akik azonnali puccsot, va­lamint akik türelmet hirdetnek. AZ EGYETLEN IGAZÁN EGYSÉGES ERŐ, a kommu­nista párt minden megnyilatkozásában hangsúlyozza, hogy a jelenlegi vezetés tehetetlensége ellenére sem az erőszakos ha­talomváltás a kiút. A megoldás csak minden haladó erő iga­zi, aktív összefogása lehet — vallja az AKP. A Rubikon nem a peronisták és nem peronisták között húzódik, hanem a de­mokrácia és a reakció hívei között. Harmat Endre KÖNYVSZEMLE Réti Ervin: Háború és béke a Közel-Keleten

Next

/
Oldalképek
Tartalom