Kelet-Magyarország, 1976. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-18 / 15. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. január 18. Mllotán új óvodát vettek birtokba a kicsinyek. Amint a hó leesett, vidám szánkózást rendeztek. ÚJ BOLTOK, NAGYOBB KÖVETELMÉNY Bevásárlószatyorral — csúcsforgalomban Nyíregyházán véget ért a boltok „keringője”, már-már megszokjuk a városközpont új szaküzleteit — és természete­sen a három áruház bőségét. A feszültségek most a város legújabb és legnagyobb lakó­negyedét terhelik: a meglévő bolthálózat kevés a 13—15 ezer ember ellátásához. Erre mi sem jobb bizonyíték, mint a délutáni csúcsforgalom. A háziasszonyok inkább vá­lasztják a városközponti be­vásárlást és a szatyorozást a zsúfolt autóbuszokon, mint­sem a hosszú sorokat a jósa­­városi ABC-ben! A lehetőségek ennek elle­nére általában jók, gondok azonban változatlanul van­nak: ismertek a hiánycikkek; nem minden boltnál megfe­lelő a készletnorma; egy-egy hibás gép javítása hónapo­kat vesz igénybe. Ilyen és hasonló hiányosságokat álla­pítottak meg a népi ellen­őrök, amikor a közelmúltban száz üzletben végeztek vizs­gálatot a kereskedelmi ellá­tás helyzetéről. Jó törekvés a boltok pro­filjainak tisztítása, amelyet a kereskedelmet irányító szer­vek az utóbbi időben követ­kezetesen hajtanak végre. Korábban ugyanis gyakori tapasztalat volt, hogy nagy értékű. tartós fogyasztási cikkek — hűtőgépek, televí­ziók, motorok — álltak a fal­vak nagyobb vegyesboltjai­nak kirakatában. Az ilyen készletek sokszor a közszük­ségleti cikkek rovására fog­lalták a helyet, kötötték le a pénzt a boltokban. Ezeket a napi cikkeket árusító üzle­tekből fokozatosan kivonják, a lekötött összegekből az ere­deti ellátását kell javítani. Gondot okoz azonban, hogy jó néhány ÁFÉSZ körültekin­tés nélkül intézkedett: meg sem kísérelte a házhoz szál­lítás megszervezését. Emiatt sok a panasz. A népi ellenőrök azt is megjegyezték: a hiányfüzete­­ket nem vezetik minden bolt­ban. Jó, hogy az illetékes üz­letvezetők megbíznak saját szakértelmükben és gyakorla­tukban, de a hagyományos, bevált módszereket sem kell lebecsülni. Sőt, az is elkép­zelhető lenne, hogy nagyobb értékű „hiánycikk” esetében a bejegyzés alapján értesíte­nék a vásárlót, amikor meg­érkezik az áru. Gyakori bírálat oka a rak­tározás. Még az újabb üzle­teknél is előfordul, hogy rak­tárak sokkal kisebbek, mint amilyenre szükség lenne. A túlzsúfoltság szinte minden­napos, de ennél nagyobb gon­dot okoz, hogy jó néhány he­lyen elhanyagoltak is a rak­tárak, Gávavencsellőn pél­dául beázott a ruházati, Mán­­dokon a vas-műszaki bolt raktára — az ilyen esetekben gyorsabb intézkedés, meg­előzés kellene. Hasonlóan jobb együttmű­ködésre és szervizszolgálatra van szükség az olyan esetek­ben is, mint amit például Pócspetriben jegyeztek fel a népi ellenőrök: a tejel és tej­terméket is árusító bolt mind­két hűtőszekrénye három hó­napnál hosszabb ideig volt üzemképtelen. Amikor a megye kereske­delmi hálózatának korszerű­sítését szembe állítjuk a hiá­nyosságokkal, közvetlenül adódik a következtetés: az új bolt nem old meg mindent egy csapásra. A több, mint nyolcmilliárdos évi kereske­delmi forgalom boltvezetőtől tanulóig növekvő felelősséget igényel. M. S. Szétszórt tanyai település Rozsrétszölő, Nyíregyházá­tól mintegy nyolc kilométer­re. Az egyik homokdomb tetején szinte magányosan áll egy ház, mellettte új nyá­ri konyha. Ebben a két épü­letben gyakori volt a vesze­kedés és a segélykiáltás, amelyet azonban a szomszé­dok a távolság miatt nem hallottak, vagy nem akartak meghallani. Egy karácsony előtti napon Kegyer András ismét részegen jött haza, s már a lejtős udvaron köte­kedni kezdett feleségével. Á részeg férj feleségét is szétzúzással fenyegette, du­lakodás következett, az asz­­gzony kést rántott és erős felindulásában lesújtott... A ház gazdája meghalt. Két­ség nem fér hozzá: Kegyer Andrásné gyilkos, de egy­ben áldozat is. A törékeny szőke nő 38 éves, de jóval többnek látszik. Keze erősen remeg, mélyen ülő szemei különös színben fénylenek. Csaknem két évtizede él állandó rettegésben. Orvosi engedéllyel a cellájában is nyugtátokat szed. Sokat dol­gozott életében, bár az utób­bi években egészségi álla­pota miatt és férje kérésé­re (parancsára) a háztartás­ban dolgozott. Egyszerre száz libát is nevelt, előfordult, hogy a részeg férj az okta­lan állatokat csak úgy le­ütötte az udvaron. Persze hogy akarták elvonókúrára küldeni, de nem merték, mert ezt mondta: „A kúrá­ról hamar hazajövök és meg­öllek benneteket”. A gyerekek is tűrtek és szenvedtek, apjuk viselke­dése rajtuk is nyomot ha­gyott. Zárkózottak, félénkek. A 18 éves Erzsiké ezt mond­ja: „Aznap reggel is pénzt kért tőlem italra”. A 16 éves Banditól halljuk: „A baj napján rám is támadott”. A 15 éves Laci elcsukló han­gon közli: „Ha anyámnak pártját fogtam, mindig meg­öléssel fenyegetett”. Hall­juk tovább a rokonok véle­ményét. A nádfedeles tanyai házban az elhunyt fekete kendőt viselő nővére ezt mondja: — Ha az egyik ujjamat el­vágom ez fáj, ha másikat el­vágom, az fáj. Öa testvérem volt, az asszony meg a test­vérem gyermekeinek az any­ja és a gyermekeknek anya kell, ha már apjuk nincs. A gyilkosságot azért elítélem. Két évvel ezelőtt azt mondta az asszony, hogy nem tűr tovább, a gyerekekkel el­megy Pestre. Egy jó éve meg felakasztotta magát az öcsém, éppen a felesége vág­ta le a kötelet, ez után is el­válhattak volna. Mondanunk sem kell, hogy az öngyilkossági kísérletet is részegen és nagy ceremó­niával rendezte meg. Polgári János a sógorság­­hoz tartozik, s mint mond­ja, ettől függetlenül elfogu­latlan: — Sokat iyott, sokat za­varta a családját. Mégis van­nak, akik sajnálják és jót mondanak róla. Csakhogy ezek mind vele ittak és az italt András fizette. Jaczkó Pál mint iskola­­igazgató és mint tanácstag jó ismerője a tanyának. — Többször láttam része­gen. Érdekes, hogy nem jöt­tek segélyt kérni, vagy te­lefonálni. Nyílván azért nem, mert megfenyegette őket. Mindhárom gyermekét ta­nítottam. A gyermekek lel­kileg sérültek, biztos, hogy az apjuk viselkedése miatt. Tóth Péter, a Ságvári Tsz főkertésze: „Ha nem ivott, jól dolgozott, de néha részeg­sége miatt haza kellett kül­denünk”. Juhász Andrásné, a tsz tagnyilvántartója: „Egy évig sem dolgozott a tsz­­ben és beadta a felmondását minden indok nélkül. Szíve­sen elengedtük. Ez halála előtt volt néhány héttel”. ■féhány nap, vagy néhány múlva bíróság mond letet Kegyemé felett. Csak mdül ül majd a vádlottak iján... (nábrádi) Panaszkodó természetűek ? II feladók: pedagógusok Négyszáz panaszos levél érkezett az elmúlt évben a Pedagógusok Szakszerveze­te Szabolcs megyei Bizott­ságához. A szakszervezetnek a megyében 11 000 tagja van, a többség — szám szerint 6500 — óvónő, tanító, tanár. Ki­sebb részben az iskolák technikai dolgozói, taka­rítók, fűtők, hivatalsegédek tartoznak ide. Az évi négyszáz panaszos levél szerint a szakszervezet tagságának csaknem négy százaléka fogott tollat saját vagy iskolája ügyében. Va­jon ez azt erősíti, amit egyesek tartanak, a pedagó­gusok jobban szeretnek pa­naszkodni, mint mások? Lakás, bér, jutalom, gépkocsi A szám szerint magas levél­­forgalom szorosan összefügg a szabolcsi nevelőhiánnyal. A levelek alapján ugyanis a megyei bizottság egyfajta munkaközvetítési szerepet is vállal. Sokszor az iskolák vezetői fordulnak segítsé­gért a szakszervezethez, más­kor az elhelyezkedni vagy állást változtatni akaró ne­velők kérnek támogatást. Letelepedési segélyek, te­rületi pótlékok, különféle vitás bér, feljebbsorolási és túlórafizetési kérdések­ben várnak tájékoztatást, közbenjárást. Évente száz szabolcsi ne­velő veheti igénybe a ked­vező lakásépítési hitelak­ciót, melyek jogosságát a szakszervezetek bírálják el. A kiemelt, 200 ezer forintos kölcsönt azonban csak az összigénylők tíz százaléka kaphatja meg, emiatt gya­kori a reklamáció. Sokan azért írnak a szakszervezeti bizottságnak, mert a községi tanácstól nem kapnak meg­felelő telket, ahol a házukat felépíthetnék. Ilyenkor a helyszínen igyekeznek meg­oldást keresni, legtöbbször sikerrel. Nem ritka az olyan pa­nasz, amikor a nagy alapte­rületű, de korszerűtlen szol­gálati lakás bérének csök­kentését kérik, jogosan. Az újfajta panaszok közé fel­sorakozott a kedvezményes gépkocsivásárlási kérés, amely egy évben 24 peda­gógust segít gépkocsihoz. De sok vita van a típusokon és a kimaradók sem mindig törődnek bele, hogy még várniuk kell... Viták a szabadnap körül A panaszok gyökere leg­inkább abban kereshető, hogy a megyében a pedagó­gusok 82 százaléka nő. Sok a dolgozó, vagy gyermek­­gondozási szabadságon lévő anya és a legjobb szándék ellenére se sikerül mindig mindenkinek hiánytalanul kiadni a sokszor emlegetett szabadnapot. A jobb tájékozottság ér­dekében a megyei bizottság minden új és fontos jogsza­bály, rendelkezés lényegét megküldi az iskolai szak­­szervezeti bizottságoknak. Ha valamilyen általános problémát tapasztalnak, amely több helyen gondot okoz, a helyszínen segítnek a tanácsi oktatási szervek­kel együttesen. Több helyről érkezett pa-‘ nasz alapján tisztázódott például, hogy az óvónőknek a munkaköpenyen kívül a sok álló munkához a rendel­kezések szerint védőcipő is jár. Erről azonban a legtöbb helyen országosan is megfe­ledkeztek és a szabolcsi jel­zések után kezdték általáno­san ellátni védőcipővel az óvodákat. I megvédett védőcipő Nemcsak panaszos levél nyomán tesznek lépéseket egy-egy dologban a szak­­szervezeti tisztségviselők. Megtudták például, hogy az egyik községben élő pedagó­guscsalád gyermeke a va­kok intézetébe került. Az országos szakszervezeti köz­pont anyagi segítségével magnetofont vásároltak a vak kisfiúnak, hogy meg­könnyítsék a tanulását, ami­kor hazajön a szüleihez. Azóta a levélváltás is köny­­nyebb lett a gyermek és a szülők között. A kisfiú Pes­ten magnószalagra mondja az üzenetét és hazaküldi. Itthon élőszóban hallják az aggódó szülők, hogyan ha­lad a gyermek, kisebb lett a távolság közöttük... Talán a rövid áttekintés­ből is kiderül, semmivel sem panaszkodóbb természetűek a pedagógusok, mint más földi halandó. Legfeljebb a helyi vezető szervek iránti bizal­mat lehetne erősíteni, hisz az ügyek zömét helyben el lehetne intézni. És az egy­más iránti bizalmat is, mert előfordult, hogy az igazga­tóval egy asztalnál ülő igaz­gatóhelyettes levélben kér­dezte meg a szakszervezet megyei bizottságától azt, amire a vele szemben ülő igazgatótól várt választ... Páll Géza Tavasszal kétszáztíz csatáé költözik A nyíregyházi lakásszövetkezet terveiből Két és fél ezer Lakás ke­zelése tartozik a nyíregyhá­zi Váci Mihály Lakásszövet­kezethez — ezek egy részét a szövetkezet építette, máso­kat pedig a tanács adott át fenntartásra. 1976-ban há­romezerre emelkedik e laká­sok száma. Tavasszal kétszáztíz ta­nácsi értékesítésű szövetke­zeti lakásba költözhetnek be az új lakók a Jósa városban, újabb kétszázat pedig ősszel adnak át. A lakásszövetkezet saját építésű lakásaiba is költöznek lakók — összesen száznyolcvanba. Ezek közül negyvenhat a Hermann Oltó utcán épül — kétszintes há­zak. A többi a Kert utcán, ezek négyemeletesek. A lakásépítés mellett a szövetkezet legfontosabb te­endője a javítás-karbantar­tás. Harmicöt fős karban­tartó részleggel rendelkez­nek — közöttük minden eh­hez tartozó szakma képvise­lői megtalálhatók, kőműve­sek, ácsok, víz-, villanyszere­lők stb. Az elmúlt év során a szövetkezet és a Nyíregy­házi Kárpitos- és Üvegesipa­ri Szövetkezet között megál­lapodás jött létre. E szerint az utóbbi átveszi tőlük az üvegezési munkákat — mondván, hogy az ipari szö­vetkezet egymaga is képes el­látni a város ilyen jellegű munkáit. 1976-ban viszont az üvegezés visszakerül a lakás­­szövetkezethez, mivel a la­kók igencsak elégedetlenül nyilatkoztak az ipari szövet­kezet munkájáról... Emellett újabb szolgál­tatásókat. is bevezetnek a karbantartó-javító részleg­nél. Két szakemberük fól­­delésméréssel fog foglalkoz­ni, s ezzel bizonyára csökken majd a háztartásokban elő­forduló elektromos balese­tek száma. Továbbá azt ter­vezi a lakásszövetkezet, hogy a TIGÁZ-tól átveszi a gáz­készülékek javítását és ellen­őrzését; erre nemrég kértek engedélyt. A kezelésükben lévő lakások nyolcvan szá­zalékában vezetékes gáz van, a konyhákban vagy a szo­bákban. Ha ezek a szolgál­tatási formák megvalósulnak, a szövetkezet szakemberei a lakások összes karbantartási és javítási munkáira vállal­koznak a jövőben. (tgy) AZ IKREK „TITKAI" Az ikerszülés elég gyako­ri. Kiszámították, hogy minden 85. szülésre egy ikerszülés jut. Lengyel statisztikusok sze­rint 1949-ben 18 ezer iker (9 ezer pár) született, 1950- ben ezerrel kevesebb. Jelen­leg többé-kevésbé 12 ezer (6 ezer ikerpár) születik évente. Az 1950—1969 közöt­ti esztendőkben ugyancsak Lengyelországban 153 iker­szülést számláltak. Érdekes megfigyelés: a falvakban kétszer annyi az iker, mint a városokban. Egy másik megállapítás: az iker­párok között több a fiú, mint a leány és minden har­madik párt egy fiú és egy leány alkot. Végül még egy tapasztalat: leggyakrabban a 25—29 éves anyák hoznak világra ikerpárt. Vannak olyan nők, akik határozot­tan „iker-beállítottságuak” Érdekes kutatásokat vé­geztek ikreken a brit tudó­sok, s ezekkel szertefoszlat­­tak számos, széles körben elterjedt hiedelmet. Ilyen hi­edelem volt többek között az is, hogy egyes ikerpárok ugyanazt a betegséget kap­ják el, ugyanolyan esemé­nyeket élnek át, sőt — ugyanazt és ugyanabban az időben gondolják, érzik még akkor is, ha történetesen tá­vol élnek egymástól. Másfe­lől a tudósoknak nincs sem­mi kétségük, hogy az ikrek csaknem azonos pszichikai értékeket mutatnak és éle­tükben meghökkentő azo­nosságok fordulhatnak elő. Izgalmas példája e megál­lapításoknak egy leány iker­pár — Dorota és Mariora Collins (szül. 1893.) — sorsa. Egyikőjük a Délafrikai Köz­társaságban, a másik Angli­ában élt. Egyidőben haltak meg. Még az óra is egye­zett! Vagy egy másik, 1971- es eset Norvégiából. Ugyan­csak egy leány ikerpárról van szó, akik miután férj­­hezmentek, elkerültek egy­mástól 250 kilométernyire, más-más városba. Egyazon napon és órában egy-egy fiú­gyermeket szültek és ráadá­sul teljesen megegyező sú­lyú és testhosszú gyermeke­ket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom