Kelet-Magyarország, 1975. december (32. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-10 / 289. szám
0 KELET-MAGYARORSZÁG 1975. december 10. Li clSM* wmí Felvevőhelyek, határidők — Tíz napra vállalják a tévét? De akkor hogy nézem a hét végi meccseket? — Két hét a legközelebbi előjegyzés? Addig állítsam le a kocsit? — Végül is hová kell vinni egy régi kerékpárt, ha elromlott? Szerviz nincs, iparos is csak a harmadik faluban — marad egy ismerős, aki megpróbálkozik vele... Ilyen és hasonló háborgásokat vég nélkül idézhetnénk. Ha van szerviz, akkor a vállalási határidő hosszú; ha nincs, akkor az ügyfél bolyonghat, míg ismerőst, iparost talál, aki segít és esetleg az életveszélyes barkácsolástól menti meg a hozzá nem értő tévé-, motor-, kerékpár-, stb -tulajdonost. flz idén: 350 millió Azt mondják, a rossz hír szárnyon jár, a jót kevesen mondják, s így van ez a szolgáltatásokkal is. A napi példák közül talán csak a Patyolat expresszszolgál- tatatásai dicsérhetők: a 24, 48 és 72 órás gyorstisztítás viszonylag zökkenőmentes, de sajnos, kevés helyen van rá lehetőség. A napi tapasztalatoknál azonban sokkal többet mondanak a megyei adatok, fejlesztések — amelyekből Sza- bolcs-Szatmár sem maradt ki az utóbbi években. Az idén a lakosságnak végzett szolgáltatás értéke 350 millió forint körül lesz — az 1970. évinél egyharmaddal több. Ezek az évek jelentik egyben a megye szolgáltatási kapacitásának jelentős bővítését is. 1600 felvevőhely Jelenleg megyénkben több, mint 1600 felvevőhely van, ezek mindegyike egy vagy több szolgáltatást nyújt, 3900 kisiparos dolgozik — akik zömében szolgáltatást végeznek. A megye 230 települése közül mindössze három nem rendelkezik valamilyen szolgáltatást végző egységgel. A hálózat kiszélesítésében nagy szerepe van a mezőgazd'asági üzemeknek; egy 1969 végén megjelent kormányhatározat alapján bekapcsolódhattak a javító-szolgáltatóhálózatba. (Ma már a felvevőhelyeknek mintegy negyedével a tsz-ek rendelkeznek.) Az ipari, építőipari és személyi üzleti szolgáltatást végző hálózatot az öt év alatt körülbelül tíz százalékkal bővítették — az igények azonban gyorsabban növekedtek. Még a kiemelten kezelt szolgáltatásokkal kapcsolatban is sok a tennivaló. A személygépkocsi-javítást például 28 állami, szövetkezeti szerviz és mintegy harminc magánkisiparos végzi — 25 településen. Az elektroakusztikai cikkek és elektromos háztartási gépek javítóhálózata ennél kiépítet- tebb: minden harmadik településen van felvevőhely MEGYÉNKET IS ÁTSZELI ÜilMliiill A KGST EGYIK LEGNAGYOBB BERUHÁZÁSA Hazánk és a KGST egyik legnagyobb, közös beruházása az a 750 ezer voltos távvezeték, amely Szabolcs- Szatmár megyét is átszeli. A Szovjetunió nyugati területéről induló távvezeték a Pest megyei Albertirsáig tart. Méreteire, műszaki megoldására jellemző, hogy világviszonylatban is úttörő vállalkozásnak számít, ilyen nagy távolságra még nem építettek vezetéket. A vezeték építése kettős célt szolgál. Egyrészt villamos energiát importálunk véle, másrészt a vezeték kelet—nyugat iránya lehetővé teszi, hogy a KGST-országok közötti együttműködés révén a fogyasztási csúcsokat kiegyenlítsék. (Moszkva és Prága között több, mint kétórás az időeltolódás a sötétség kezdeténél.) Ez a csúcskiegyenlítés egymaga olyan mértékű, mintha Magyarországnak egy nagy teljesítményű erőművet kellett volna építenie. A vezeték és az albertirsai transzformátorállomás építési költsége, valamint a kapcsolódó beruházások költsége összesen több, mint 4 milliárd forintot tesz ki. A magyarországi szakasz terveit az ERŐTERV készítette, a beruházást az Országos Villamos Távvezeték Vállalat irányítja. A megyéből két vállalat vesz részt a munkában. A Tiszántúli Áramszolgáltató Vállalat a kapcsolódó munkákat végzi, s majd a szerelésben segít, míg a Kelet-magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat Szabolcs-Szatmár és Hajdú-dJihar megye területén a tartóoszlopok alapját készíti el. Szinte teljes egészében magyar gyártmányú berendezéseket szerelnek fel, a tőkés export minimális, a szocialista országokból 400 millió forint értékű felszerelést használnak fel. A transzformátorállomás berendezéseit a Ganz készíti. Nagy gondot jelentett a tervezőknek a vezeték nyomvonalának kijelölése, mivel minden lakott területet el kellett kerülni. A szovjet határt Tiszakerecseny közelében lépi át a vezeték, Téglás fölött hagyja el a megyét, és magánkisiparosok is végeznek javítást. A textil- tisztítás mindössze tizenkét településre terjed ki. Az elmúlt években a helyzet alig változott, most azonban jelentős javulás lesz: mintegy több millió forintos külön támogatással segíti a tanács a Patyolat rekonstrukcióját, ami hamarosan befejeződik. így a mosási kapacitás hatszorosára, a vegytisztítás háromszorosára nőhet Az építőipari javítást tö6b, mint száz helyen lehet megrendelni, ezenkívül 1400 kisiparos is dolgozik. Ez az egyedüli tevékenység, amelynél a megye helyzete az országosnál kedvezőbb — ugyanakkor a lakáskarbantartás ennek ellenére feszítő gond. Megyénk és az országos átlag A megye lakosságának fogyasztásában a szolgáltatás értéke alacsony, az országos átlagnak mintegy háromnegyede, és nem éri el a vidéki átlagot sem, a hagyományos javító és méretes tevékenységben pedig áz országos vidéki átlag 90 százaléka. Jelentős az elmaradás a személyi és kereskedelmi szolgáltatásoknál is. Következik: Hatvanmilliós támogatás. Marik Sándor majd a hortobágyi nemzeti parkot kikerülve vezet Albertirsáig. A szigorú biztonsági előírások (legalább 40 méterre kell a föld színe felett lennie a vezetéknek), valamint a helyi kis- és nagy- feszültségű villamos vezetékek keresztezése is több munkát kíván. A TITÁSZ nyíregyházi üzemigazgatóságán már készülnek azok a tervek, amelyek alapján áthelyezik az egyes vezetékeket, megoldják az előírásoknak megfelelő keresztezéseket. A kivitelezést a jövő év elején kezdik el. Jói halad a munkákkal a KEMÉV. Egy-egy tartóoszlop alapjának elkészítéséhez több száz köbméter betont használnak fel, maga az egész munka is százmilliós nagyságrendű. Jelenleg a Tisza mellett dolgoznak, az ártéri részen kihasználva az alacsony vízállást készítik az alapokat. A 750 ezer voltos távvezeték a tervek szerint 1978- ban készül el, s kapcsolják be a KGST-országok energia- hálózatába. L. B. KÜLÖNBSÉG —■' Jelentős eredményeket értünk el az alkoholizmus elleni küzdelemben. Ma már senkire sem lehet azt mondani, hogy iszik, mint a kefekötő. — Ugyanis teljesen gépesítettük a kefekötést. HALADÁS — Szépen fejlődik az „Olvasó népért”-mozgalom. Neked hány könyved van? — Négy. Egy nyeremény, és három kamatozó. DISZNÓTORBAN — Hát ez jó kis disznó lehetett. Minden igen finom, csak a húsa rágós egy kicsit. — Talán azért, mert a gumigyárból hordtuk neki a moslékot. A TAPASZTALT — Kovács néni megfigyeltem, hogy maga mindig este vásárol citromot. Múzeumi érdekességek Kihalászták a fejedelem pecsétnyomóját Tokaji halászok fogták ki hálóval 1964-ben II. Rákóczi Ferenc címeres, bronzból készült pecsétnyomóját, mely a nyíregyházi Jósa András Múzeumba került, s az eddigi értesülések szerint ez az egyetlen fennmaradt példány. A fejedelem pecsétnyomóját, mint egyedi ritkaságot, féltve őrzik a múzeumban. A jövő év elején sorra kerülő 300. éves' jubileumon az eredeti pecsétnyomóval hitelesítik az úttörők naplóját, amelyben a kuruc szabadságharc emlékeit örökítik meg. Valószínű, alkalmi postabélyegzőnek is felhasználják a halászok által megmentett és a múzeum gyűjteményei között előkelő helyet elfoglaló pecsétnyomót... Léderer Ervin egykori nyíregyházi gyógyszerész, ma Budapesten élő 92 éves nyugdíjas, korábban két Kisfa- ludi Strobl-portrét ajándékozott a nyíregyházi múzeumnak. Legutóbb egy guggoló Venust küldött egykori városa múzeumának, amely az ókori görög Venus-szo- bor egyik becses másolata. Benczúr Gyula egyik mestere volt a kassai festő, Klimkovits Béla. A nyíregyházi múzeum a közelmúltban két értékes portrét — égj? férfi és egy nő arcképét — vásárolta meg Nyírparasznyáról, egyenként ötezer forintért. A két olajfestmény jól szemlélteti a volt mester és tanítványa közötti festői felfogást. Restaurálás után a jövő év elején kiállításon mutatják be a közönségnek az új szerzeményeket. (Pg) NOTESZLAPOK — Hát persze. Tudja lelkem, reggeltől nyomkodják és estére megpuhul. NAGYRAVÁGYÓ — Józsi! Most hallottam, hogy Takács Ferkó infarktust kapott. Bezzeg, te olyan élhetetlen vagy, hogy soha nem kapsz semmit. VILÁGOS — Leltár miatt az üzlet és a vezetője zárva! A VÁMNÁL — Szóval egykilós aranytömböt akart becsempészni... — Becsempészni? Hát nem látja pénzügyőr elvtárs, hogy milyen ütött-kopott darab? ÉLÓ KAPCSOLAT — Vezérigazgató elvtárs, a Rozsdás elvtárs akar bejönni önhöz. — Ki az a Rozsdás? — Ki? Hát a vezérigazgató elvtárs első helyettese. — Az első helyettesem? És ezt négy év alatt senki nem mondta meg nekem. HIDEGVÉR — Csak semmi pánik, mi is földet érünk. A légcsavar már rég lent is van! TALÁLÉKONYSÁG — Tisztelendő úr kérem, adja fel az utolsó kenetet az anyagosztály vezetőjére. * — Miért drága fiam? — Mert azt mondta: kenés nélkül nem megy. Vincze György A századvég nótaszerzőit mutatta be a múlt héten dr. Sárosi Bálint, a méltán népszerű „Cigányzene”-soroza- tában. A műsor a magas színvonalú televíziós zenei ismeretterjesztés eleddig sosem volt példája a cigányzenéről: lebecsülés, vagy szitok-átok helyett a valós értékeit tárgyilagosan bemutató tudósi elemzés, a népzenével és a komoly műzenével való kölcsönhatásainak a zenei fejlődés és a társadalmi háttér (a .cigányzene történeti szerepe, funkciója) bemutatásával. így válik hitelessé, mikor a kiváló műsorvezető egyszersmind a cigányzenei kifejezés egyszerűsítő sablonjaira, olcsóbb megoldásaira, az értókrendi különbségekre is rámutat. Ismét bebizonyosodott, hogy az alaposság a legnagyobb tömegérdeklődésre számot tartó ismeret- terjesztő műsoroknak sem válik kárára... Az „Ólombetűs vallomások” tizenötödik adásában a legnagyobb példányszámú képes hetilapunk, a Nők Lapja főszerkesztője, Németi Irén vallott nem is annyira a pályájáról, mint inkább a szerkesztési elveiről, s a szerkesztés műhelytitkairól. A főszerkesztő elveihez híven — azt mondta: „a szerkesztés kollektív műfaj, amit meg lehet tanulni, mint mindent” — szerényed a háttérben maradt, s azt mutatta be (interjú- és riportrészleteket, szerkesztőségi kerekasztali képeket villantva föl) hogyan készül a lap. A belső munkatársak villámportréit is szívesen láttuk a beszélgetések során. S még egy rokonszenves gorkiji gondolat az em- berszeretetről, amit hétről hétre megújulásban vezérli a főszerkesztőnőt: „Ismételjük az embereknek, hogy jók, nehogy megfeledkezzenek róla.” A mai szovjet színházi irányzatok változatosságát, s a mi színházkulturánkba való egyre hatásosabb beépülését jól érzékeltette a „Színházi Album” szombati különkiadása, egyben krónikáját nyújtva a szovjet kultúra hetében bemutatott hazai előadásoknak. A különkiadás műsorvezetője, Elbert János jó eligazítást- értelmezést adott a darabrészletekről, amelyek közül Suksin „Jómadarak”-ja és a miskolci Nemzeti Színház érdekes beállítású „Optimista tragédiája” (Vis- nyevszkij) ragadta meg a figyelmünket. A „Pedagógusok fóruma” a készülő új tankönyvekről nyújtott hasznos tájékoztatáson túl a tankönyv szerepéről a korszerű oktatónevelő munkában igazította el az érdeklődőket. A tankönyv a könyvtári, a laboratóriumi és a tömegkommunikációs ismeretszerzési lehetőségek mellett vezérfonala marad az oktatásnak, de kizárólagos szerepe („egykönyvüség!”) egyre jobban megszűnik. Merkovszky Pál Az életmű hatalmas méreteihez illő nagy vállalkozás: a hangok világára átültetni Balzac regényfolyamát, az Emberi színjátékot. Még akkor is az, ha csak a reprezentáns regényeket mutatják be. Nem csupán az anyag nagy mennyisége, hanem inkább a szinte megszámlálhatatlan szereplő, a típusok sokasága miatt. A lélektani ábrázolás árnyaltabb eszközeit ugyan nem alkalmazta Balzac, mégis hiteles típusokat alkotott. A néhány vonással, egy indulattal vagy rögeszmével, bíró alakokat csak látszólag könnyű megjelenítenie a színésznek, rendezőnek, valójában igen koncentrált munkát követel. Az előbbiek ismeretében érthető, hogy az Emberi színjáték regényeinek adaptációi között vannak színvonalbeli különbségek, sőt ugyanazon műben sem azonos a színészi munka értéke. Ennek ellenére is csak elismeréssel szabad szólni e hang játékfolyamról, és csak tisztelettel szólni arról a szerkesztői tevékenységről, amelynek eredményeként klasszikusok életművét ismerhetik meg a hallgatók. Jó lenne, ha a jövőben azoknak a mai magyar íróknak is, akik ugyan nem klasszikusok, de munkásságuk jelentős, eddigi életművét ugyanígy feldolgozná és sorozatban sugározná a rádió. Azért hangsúlyoztam, hogy a klasszikusnak még nem számító kortárs írók életművére is gondolni kellene, mert még az élő és nemrég elhunyt klasszikusaink java életművének rádióra való alkalmazása sem olyan természetes gyakoriságú, mint egyébként elvárhatnánk. Ennek nyilván megvannak az okai. Biztató viszont, hogy a kortárs irodalom ismertetését szolgáló állandó rovatok, műsorok, a rádióra alkalmazott regé nyék, novellák, eredeti hangjátékok sora bizonyítja a szerkesztők törekvését minél többet, teljesebbet akarnak hangszalagra ven ni egy-egy író műveiből. A Németh László társa dalmi drámái sorának ele jén keletkezett Villámfény nél című színmű rádióvá! tozatát hallhattuk a múlt héten egy régebbi felvétel rő! A rádiószínház műsorá ban sokadik ez a Németh mű, így már meg lehet ál lapítani, hogy az idén el hunyt író drámái mily na gyón alkalmasak a rádiós! tásna. A negyven éve író dott Villámfénynél egyike azoknak a Németh-drámák- nak, amelyekben a reménytelenül magányos főhősök tiszta elvei és akarata ütköznék össze méltatlan környezetük elveivel, érdé keivel. Magányosan lázad környezete és a társadalom ellen e dráma körorvosa is, Ügy akar szigetet teremteni a nemes eszméknek, a humanista gyakorlatnak, hogy „kivonul a társadalomból” a szegényeknek akar ingyen kórházat létesíteni. Társadalmi felelősségtudata és sa ját hivatástudata sarkallja erre, szembeállítva őt csa ládjával, osztályával. Kilá tástalanul, mert a saját és társadalmi bajok megoldá sának nem ez a helyes, jár ható útja. A sokéves felvé tel meghallgatása most is élményt jelentett, újra bizo nyitva — a néhol színészi rutinnal dolgozó megjeleni tés ellenében — Németh László jellemteremtő erejét. Seregi István •■■■■ iiMim—npw—«« i •••
