Kelet-Magyarország, 1975. december (32. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-10 / 289. szám
1975. december 10. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Gondok, sikerek tettrekészséget jó irányban segítheti a tárgyilagosság. Csakhogy túl sok bölcsesség, magyarázat — kopottak ám! — kínálkozik mentségként. Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát — vélik az üzleti sikerekben bővelkedő vállalat vezetői. Mindenki a maga szerencséjének kovácsa — hangoztatják azok, akik fölrúgták a kooperáció játékszabályait, s vállalatok sorát hozták lehetetlen helyzetbe. Az embernek legjobban a saját baja fáj — így indokolja kilincselését, „kapcsolatainak mozgósítását” az állami támogatással felszínen maradó cég vezetősége. Ök alkotnak népes sereget amikor a sikerekben — például a társadalmi termelés javaiban — osztozunk, ám csak nyomukat lelni, amikor a gondok közös vállalásáról esik szó. Várhatóan 34—35 százalékkal haladja meg idén a nemzeti jövedelem az 1970-ben elértet. A növekedés évi átlaga nagyobb, mint a korábbi tíz esztendőben. Siker? Igen, s közös! Akkor viszont elfogadhatatlan, hogy a nemzeti jövedelem felhasználásában keletkezett feszültségeket csupán a központi irányítás enyhítse, szüntesse meg, mert azokhoz a népgazdaság különböző területein elhelyezkedő egységeknek semmi köze. A központi irányítás szerveinek éppúgy, mint a vállalatoknak, szövetkezeteknek, intézményeknek azt kell megtenniük, ami a dolguk, ami a saját feladatkörük. Képtelenség olyasfajta „munkamegosztás”, hogy a sikerekből mindenütt s mindenki részel — amennyit csak lehet —, de a gondokkal nézzenek szembe. Szűkítsük a kört. A jól érvényesülő vállalat, szövetkezet közössége tekinthet-e úgy a gyengébbre, mint számára közömbösre? „Mi megtettük a magunkét, tegyék meg ők is” — hangzik ilyenkor az okoskodás. Valóban, ahol javításra szorul a vezetés, a szervezés, ahol a társadalom adta állóalapokkal, -eszközökkel rosszul sáfárkodnak, ott már nemcsak jogos követelmény, hanem | egyenesen felszólítás, parancs a nagyobb igyekezet, a rendtevés. Ez azonban korántsem menti fel a jókat! Sőt, azt kívánja tőlük, hogy példájukkal — gazdálkodási módszereikkel, szervezési tapasztalataikkal, stb. — segítsenek, ösztönözzenek, ha az össztársadalmi érdek úgy kívánja, akkor vállalják azt is, ami az előírások betűi szerint ugyan már nem kötelező, de módjukban áll megtenni. I Í lúziókat kergetnénk? A legutóbbi hónapokban jó- néhány közösség bizonyságát adta érettségének, társadalmi tudatosságának, áldozatkészségének. Fölismerték ezeken a helyeken, hogy a közös gondok élt kerülhetetlenül kihatnak a közös sikerekre, azaz, ha utóbbiakat gyarapítani kívánjuk, akkor a gondoktól sem függetlenítheti senki magát. Találóan jegyezte meg az egyik vállalati igazgató, hogy „nincs rezervátum”, azaz nincs olyan nyugalmas, mindenféle kellemetlen hatástól megóvott terület, ahová a vállalatok — s a szövetkezetek — visszahúzódhatnának, míg elül a.vihar, azaz ameddig lezajlik a kemény próba, ami elé a hatékonyság mainál gyorsabb növelése állítja a termelőket. Annak, hogy a legutóbbi esztendőkben a költség- vetés viselte a világpiaci áremelések terhét, nemcsak előnyei, hanem hátrányai is voltak. Egyebek között az, hogy a vállalatok túlságosan megszokták a védett állapotot, a nyereség már-már automatikus növekedését, s a szükségesnél kisebb figyelmet fordítottak a termelés I anyag- és energiaigényességére, az állóeszközök kihasználtságára, a minden piacon versenyképes áruk arányának bővítésére. Van igazság abban az állításban, hogy a központi irányítás az indokoltnál többet adott és hagyott a jövedelmekből a gazdálkodó szerveknél — s ezért a jövedelmek ún. centralizált része folyamatosan apadt —, ugyanakkor a gondok növekvő súlyát nem éreztette eléggé. Napjainkra ez már kevésbé érvényes — a tanulságokat tükrözik a januártól alkalmazott szabályozók is —, s még inkább változik a helyzet a következő esztendőkben. K ggyőződésünk, hogy bizonyos magatartásformák csak akkor változtathatók meg, ha mindent a nevén nevezünk. A cselekvőkészséget, a társadalmi érdekek felismerését éppúgy, mint azt, amikor filléres teljesítmények forintokat követelnek. Azt tehát, imikor némely közösségek vezetői megpróbálják átírni az értékrendet, s a sikerek osztásához kamionnal mennek, a gondokból meg elvisznek kosárnyival. Siker és gond: közös! Sokat írtunk, beszéltünk róla. Most már a mindennapokban kell ennek érvényt szerezni, hogy elég váll — felelősségtudat és célratörő cselekvés — legyen a gondok viseléséhez. HATÁROZAT A HOLNAPÉRT Szervezettebb munkával A vasalóüzemben a legkorszerűbb gépekkel végzik a munkát. (Elek Emil felvétele) Beszélgetés Márton Lajossal, a Kisvárdai Ruházati Szövetkezet elnökével Hogyan élünk, hogyan éljünk holnap és a közeljövőben? Mit kell tennünk azért, hogy terveink valóra váljanak, céljaink — a fejlett szocialista társadalom életközeibe kerüljön? Erre adott választ a XI. pártkongresszus. Ennek tükrében határozta meg a konkrét tennivalókat a gazdasági, társadalmi élet minden területén az MSZMP KB 1975. november 26—27-i ülése, az a közlemény, amely tartalmazza a IV. ötéves terv teljesítéséről szóló jelentést, valamint a Politikai Bizottság javaslatát az V. ötéves terv, továbbá az 1976. évi terv és állami költségvetés irányelveiről. Erről beszélgettünk Márton Lajossal, a Kisvárdai Ruházati Szövetkezet elnökével. Felkészülten év elején — Jóleső érzéssel olvastuk a közleménynek azt a részét, amelyben a Központi Bizottság megállapítja, hogy a gazdasági építés az elmúlt öt évben a párt politikai céljaival összhangban sikeresen haladt előre, mert úgy érezzük, hogy ebben a mi szerény eredményeink is benne vannak. 1973. évi munkáért a Kiváló vállalat címet, tavaly az OKISZ oklevelét nyertük el, idei eredményeink pedig mindkettőt túlszárnyalják. Ennek okát a Központi Bizottság múlt év decemberi határozatának következetes végrehajtásával is magyarázom. — Kezdjük a szervezéssel. A korábbi években rendszerint úgy mentünk be dolgozni január másodikén, hogy jóformán azt sem tudtuk, mihez kezdjünk. Év végén kiszállítottuk a késztermékeket, aztán év elején kerestük a partnert, aki rendel tőlünk és ha sikerült, akkor szaladgáltunk az anyagért. A múlt év végén már nem így volt: decemberben hazzákezdtünk 45 ezer öltöny gyártásához, amelyet az év első felében el is szállítottunk a szovjet megrendelőnek. Az év második felében bérmunkát végeztünk tőkésországoknak, de ezt sem ötletszerűen, hanem jó előre lekötött szerződések alapján. Persze ennél a munkánál könnyen érhetik az embert meglepetések. Mert szerződés ide, szerződés oda, az is előfordulhat, hogy hiába várjuk a kamiont, nem érkezik. Profiltisztítás kevesebb készlet A másik fontos téma a termékszerkezet megváltoztatása volt. Korábban egy exporttársulás tagjai voltunk és mindig azt kellett gyártani, amit éppen adtak. Hiába szerveztük precízen a szalagokat, egy-egy átállás, egy-egy új termék gyártásának megkezdése sokszor gazdaságtalanná tette a termelést. Tavaly profiltisztítást hajtottunk végre, csak gyermek és bébi felsőruházati termékeket gyártunk, amelyeken ugyan fix áruk miatt nincs nagy nyereség, de a folyamatos termelés, a nagy széria mégin gazdaságossá teszi. — Ezzel függ össze a készletgazdálkodás javulása is: nem kell raktáron tartanunk anyagokat csak azért, hogy hátha rendel valaki belőle, csak azt vásároljuk meg, amelyet rövid időn belül feldolgozunk. Mindjárt ide sorolnám a takarékosságot is, hiszen mi elsősorban anyaggal tudunk takarékoskdoni. Szabászaink ebből alaposan kivették részüket: év végére, negyedmillió forint lesz a megtakarítás összege. Ami a munkaidő kihasználását illeti: két műszakban, szalagon termelünk, az emberek teljesítményük után kapják a fizetést, így itt nincs gondunk. Legföljebb a dolgozóknak lehetne velünk, ha nem gondoskodnánk időben anyagról, munkáról, s miattunk nem tudnák rendesen kihasználni a munkaidőt. több ellátás, növekvő export — Ránk a hatékony, a szervezett, a takarékos gazdálkodáson kívül más feladatot is szabott a Központi Bizottság határozata, ez pedig nem más, mint a szolgáltatói tevékenység javítása. Ezt mi székhelyünkön, Kisvárdán kívül Záhonyban és Demecser- ben is végezzük: a reagálásokból ítélve közmegelégedésre. A tovább lépést, az igények még jobb kielégítését jelenti majd, hogy Záhonyban és Kisvárdán új szolgáltatóház épül, amelynek költségeihez hozzájárultunk, s cserébe modern helyre költöztethetjük részlegeinket. — Az alapot tehát — úgy érezzük — megteremtettük ahhoz, hogy a Központi Bizottság ez év novemberi határozatát a magunk területén végrehajtsuk. Eddig 100 ezer öltönyre kötöttünk szerződést, amelyből 65 ezret a Szovjetunióba szállítunk, 20 ezret a líbiaiaknak, 15 ezret a ku-5 vaitiak vesznek meg, de továbbra is számítunk az NSZK-beli, holland, francia megrendelésekre, mert az eddig nekik gyártott termékeinkre még nem volt kifogásuk. — Ez utóbbiak bérmunkák lesznek, amelyekre elküldtük ajánlatainkat, a fix munkákat pedig úgy szervezzük, hogy folyamatos legyen a foglalkoztatás. Természetesen hazai piacra is termelünk. A legfrissebb példa: a megyei ellátás javítására 20 ezer nadrágot rendéit meg tőlünk a hagy kér, s 15 ezret már el is szállítottunk. Személyes példamutatással — Negyedik ötéves tervünket november végére teljesítettük, így ezt a hónapot már a következő tervidőszak termelésének megalapozására fordíthatjuk. Ebben erősített meg bennünket a Központi Bizottság novemberi határozata, amelynek végrehajtása rám nemcsak mint gazdasági vezetőre vonatkozik, hanem mint kommunistának kötelezettséget jelent. Így értelmezik a határozatot a szövetkezet kommunistái is, akik személyes helytállással, példamutatással ösztönzik az egész közösséget, hogy a következő ötéves terv céljai valóra váljanak. Balogh József SZOBOR, GRAFIKA Heg hívó a Parlamentbe A mikor megkaptam a meghívót a Parlamentbe a központi jubileumi ünnepségre, nem hittem a szememnek. Miért éppen engem ért ez a megtiszteltetés? Még fel sem ocsúdtam, amikor a másik meghívót vehettem át: a díszelnökség tagja leszek. Nem is tudom, hogy csináltam végig. Semmire nem emlékszem. Csak arra törekedtem, hogy az elfogódottságomat, zavaromat sikerüljön valamelyest palástolni. A zavart, a meghatottságot utólag sem titkolja Demeter Dénesné, a Nyíregyházi Városi Tanács ügyfélszolgálati irodájának vezetője. A tanácsok fennállásának £5 éves évfordulója neki is jubileum : huszonötödik éve dolgozik a tanácson. A tanácsrendszer létrejöttétől kezdve intézi a lakosok ügyét-baját, segíti az engedélyek, pecsétek, aláírások megszerzését, tájékoztatja az ügyfeleket a tanácsi apparátus „útvesztőiben”. — Irodai szakiskolát végeztem, nem volt pénzünk a továbbtanulásra. Először a begyűjtési irodához kerültem. Az élelmiszerjegyek elosztásával, kiadásával foglalkoztunk. A kertészeti vállalat megalakulásánál a Demeterné segítségét kérték az adminisztrációs munkában. Néhány hónap múlva visszajött a városi tanácsra, a személyzeti osztályra. Ekkor 1952-t írtak. A tanácsi rendszer fejlődésével magasabb képzettséget kívántak a dolgozóktól is. Demeterné jelentkezett az öthónapos államigazgatási tanfolyamra, Pestre. — Itt általános tanácsi képzésben részesültünk. A bentlakásos nappali tanfolyamon nagyon sok hasznos ismeretre tehettem szert. Amikor hazajöttem, a titkárságra kerültem előadónak. A vb-titkár, egy gépíró és én láttuk el az akkori szerény adminisztrációt. 11 évig dolgozott előadóként. Időközben a pénzügyi technikum levelező tagozatán leérettségizett. 1963-tól körzetvezető az adócsoportnál. 1973-tól pedig az ügyfélszolgálati iroda vezetője. A negyedszázados fáradhatatlan, kiváló tanácsi munkáért többször tüntették ki. Kiváló dolgozó, a húszéves munkáért aranyjelvényt kapott. A tanácsi jubileumon pedig a Munka Érdemrend bronz fokozatát vehette át. — Nagyon örülök ennek a kitüntetésnek. Otthon a családtagok is boldogan fogadták. A lányomnak éppen születésnapja volt, és azt mondta, ez a legszebb születésnapi ajándéka... Ha az ember szívvel-lé- lekkel végzi a munkáját, még az irodában sem lehet fél ötkor letenni a tollat. — A választások előkészítésénél, a beszámolóknál még szombaton, vasárnap is Demeter Dénesné igen sok a tennivaló. Most, huszonöt év után is vannak terveim a mukámban. A napi feladatok pontos ellátása mellett azt szeretném, ha az ügyfélszolgálati iroda hatáskörét növelnénk, hogy a lakosok ügyeit, gondjait gyorsabban, kevesebb utánajárással intézzük. Tóth Kornélia Á 22. idei tárlat a múzeumban Nyírbátor és Mátészalka után a nyíregyházi közönség is megismerkedik két kiváló művész legújabb munkáival, akik az idén kaptak Kossuth- díjat, Kiss Nagy András szobrászművész és Raszter Károly grafikusművész kiállítását december 7-én délelőtt 11 órakor nyitották meg a nyíregyházi Jósa András Múzeumban. A tárlatot, amely ebben az évben a múzeumban a huszonkettedik, Bereczki Lo- ránd, az MSZMP KB munkatársa nyitotta meg, méltatta a két művész munkásságát. Kiss Nagy András 1930-ban született, 1949-től 1951-ig a Budapesti Képzőművészeti Főiskolán, majd 1957-ig a Leningrádi Rjepin Akadémián végezte tanulmányait. Rendszeresen részt vesz és számos díjat nyert hazai kiállításokon, a legtöbb európai országban is bemutatták munkáit, A nyíregyházi közönség kis bronzszobrait láthatja és éremművészetének néhány darabját, de nagy kompozíciókat is készít. Köztéri szobra áll Mohácson, Debrecenben, Miskolcon, Gyulán. Raszler Károly 1925-ben született, 1944-ben végezte a Székesfővárosi Iparrajzisko- lát, 1947-től az Iparművészeti Főiskolán tanult, 1949-től 1953-ig a Leningrádi Képző- művészeti Akadémia aspiránsa volt. Európa országain kívül India, Kína, Japán, Indonézia, Irak, Egyiptom, USA, Kanada, Brazília és Kuba voltak kiállításainak színhelyei. 1964-től a firenzei akadémia tiszteletbeli tagja. A művészi ábrázolásban sok rokonvonást felmutató Kiss Nagy András és Raszler Károly tárlatát 1976 január 4-ig tekinthetik meg az érdeklődők, hétfő kivételével mindennap 10 órától *18 óráig.
