Kelet-Magyarország, 1975. december (32. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-05 / 285. szám
1975. december 5. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Dohánytermesztést iparszernen A DOHÁNYTERMESZTÉS megújhodására van szükség. Jó száz éve Szabolcsban, Szatmárban összesen 15 ezer hektáron termesztettek dohányt, majdnem olyan területen, mint ma egész országban. A dohány évszázadon keresztül munkát, megélhetést biztosított sok tízezer mezőgazdasági dolgozónak. Dohányos dinasztiák alakultak, családok apraja- nagyja palántázott, kapált, törte és fűzte a keserű illatú növényt. Amiért szerették, azért nem kedvelik ma a dohányt. A fejlett nagyüzemi gazdálkodás kereteibe már nem illik bele a kézimunkaigényesség, a nehéz fizikai munka. A dohányban felnőtt generációk már kiöregedtek, a fiatalok viszont — jóggal — semmi vonzót nem találnak abban, hogy az átlagosnál jóval nagyobb verítékkel dohánytermesztők legyenek. A dohány termőterületének évről évre történő csökkenését, a termesztési kedv lanyhulását két alapvető dologgal lehet és kell megszüntetni. A jövedelmezőség javítása, a gépesítés fokozása a legfontosabb. Állami, dohányipari és mezőgazdasági üzemek összetett feladata ez. A dohány felvásárlási árát 1976-tól, az új dohány érésének idejétől, jelentős mértékben felemelték, kedvezőbbek lesznek a beváltási feltételek is. A dohány korszerű nagyüzemi termesztésének legjárhatóbb útja — számos kultúrnövényünknél, gabonaféléknél, kukoricánál, cukorrépánál már bevált — az iparszerű termesztési mód. Ennek kezdetét jelenti megyénkben, hogy tavasszal a máriapóc^i Rákóczi Tsz gesztorságával Nyírségi Virginia Dohánytermesztési Társulás jött létre. A társulásban nyolc termelőszövetkezet 325 hektárral vett részt (a taggazdaságok egyébként 668 hektáron termesztettek dohányt ebben az évben). EGY ÉV EREDMÉNYEIBŐL, tapasztalataiból túlzás lenne messzemenő következtetéseket levonni, de mindenképpen figyelemre méltó amit Paszternák József, a máriapócsi Rákóczi Termelőszövetkezet elnöke elmondott. A taggazdasá- gökban az 1970—1974. évek átlagtermését alapul véve idén 20—25 százalékkal több dohányt termeltek. Hektáronként ez 6—8 ezer forint többlettermelési érték, kukoricával összehasonlítva 20—30 mázsával egyenlő termésnövekedés- nék felel meg. A társuláson belül akadtak kiemelkedően jó eredmények is. Az ömbölyi Kossuth Termelőszövetkezet 25 hektáros táblájáról 20,7 mázsás — a megyei átlagnak majdnem duplája — dohánytermést takarított be. A hektáronkénti termelési érték 95 ezer forint volt, összesen 2 millió 375 ezer forint, annyi, mint 150 hektár jó termést adó búzaföldé. A kiugró, átlagon felüli terméseredmény természetesen nem lehet mérce, de jelzi, hogy lehetőségeink jók, a ki nem használt tartalékok nagyok. A termésátlagok fokozásában a természeti körülményektől és adottságoktól függetlenül nagy jelentőségűék a kísérletek. A társulás többek között fajtakísérleteket is végzett. Nagyüzemi méretekben 80 hektáros területen próbálták ki az Amerikából importált Cooker 319-es fajtát. Minőségileg és mennyiségben 15 —20 százalékkal jobbnak bizonyult a hagyományos fajtáktól, de ettől jóval többre képes. Jelentős termesztéstechnológiai kísérlet a silózható, nagy tömegű dohánytermesztés. Ezt a Csehszlovákiából származó WP—9 fajtajelölttel és a Virginia Doleresttel hajtották végre. Egy hektárra 80 —100 ezer tőszámot :— hagyományos a 28 ezer tő — ültették ki. A termés hektáronként 200—240 mázsa zöld levél volt, többszöröse a hagyományosnak. A silózást kukoricasilózó átalakításával végezték. ISMÉT MÉLTÖ RANGJÁRA EMELNI a dohánytermesztést nem könnyű feladat és nem is megy egyik napról a másikra. Döntő szava van ebben a gépesítésnek, amely eléggé költséges, és annak az üzemi elhatározásnak, amely az igényeket figyelembe véve a megújhodás lehetőségeit keresi. A Nyírségi Virginia Dohánytermesztési Társulás igazolta a kezdeményezők hitét a fejlődés lehetőségében, az eredmények a tagszövetkezetekre és más termelőszövetkezetekre kedvezően hatottak. A társulás tagszövetkezetei 1976-ban 700 hektárra növelik a termőterületet, öt gazdaság pedig bejelentette, hogy csatlakozik a „Vir- giniá”-hoz. Seres Ernő Még vagy 15 fogata van a buji Béke Tsz-nek. így van munkája a kovácsműhelynek is. Képen: Plósz Géza — aki a tiszaberceli szakmunkásképzőben tanulta mesterségét — ügyes kézzel vasalja a tsz lovát. (Hammel József felvétele) Határozata holnapért Jobb minőséget, hatékonyabban nek. Természetesen az önállóságot megfelelő értelmezéssel kell alkalmazni. Az új szabályzók több alternativát adnak. Ha valaki rosszat választ, ezt a jövőben jobban megérzik az illető gazdálkodó egységben. Viszont a jobb szolgálatot az állam jobban fizeti. Beszélgetés Hegymegi Istvánnal, az MSZMP KB tagjával, a Mátészalkai Állami Tangazdaság igazgatójával Hegymegi Istvánnal, az MSZMP Központi Bizottságának tagjával, a Mátészalkai Állami Tangazdaság igazgatójával beszélgetett jnunkatársunk a november 26—27-i KB-ülésről. — Hegymegi elvtárs részt vett az ülésen, igy teljes mélységében ismeri az ország, az egész népgazdaság eredményeit, gondjait. Ennek ellenére engedje meg, hogy a határozat tükrében csupán a mezőgazdaságról, azon belül is megyénk helyzetéről kérdezzem. — Hadd kezdjem azzal,, hogy az iparra vonatkozó eredmények, gondok, feladatok általánosíthatók a mező- gazdaságra is. Ahogy az ipar teljesítette a IV. ötéves tervet, úgy ez elmondható a mezőgazdaságra, konkrétan a mi megyénkre is. Sza- bolcs-Szatmár annyiban különbözik más megyéktől, hogy az ország ellátásában és az exportban néhány itt termesztett növénynek meghatározó szerepe van. Az áruburgonyának több mint egyötödét itt termeljük, a dohánynak közel a felét, a té- lialmaexportnak pedig innen származik a hetven százaléka. Jelentős szerepünk van a napraforgó-termesztésben, az állattenyésztésben, a hústermelésben. összességében azt mondhatjuk, hogy a feladatokat sikerült, megoldani, egyes években gondunk volt a burgonya- és dohány- termesztéssel. Az ipar dinamikus fejlődése jó hatással volt a mező- gazdaság fejlesztésére, korszerűsítésére. A megye adottságai nem a legkedvezőbbek, mégis évről évre nagyobb számban vesznek részt a mezőgazdasági üzemek a termelési rendszerekben. Az eddigi eredmények biztatóak, ez a jövő útja. Egyben az eredmények azt is igazolják, hogy helyesek voltak a megyei intézkedések, amelyek orientálták, ösztönözték a mezőgazdasági üzemeket a korszerűbb, hatékonyabb termelésre. — Milyen főbb feladatok jelentkeznek a következő években? — Az V. ötéves tervben még jobban előtérbe kerül a minőség, a hatékonyság. A teljesség igénye nélkül néhány fontosabb területet említek. Például a gabonatermesztésben elért sikereket sokan véglegesnek hitték. Közben a Bezosztája fajta, amellyel annak idején a nagy eredményeket elértük, leromlott. Ez arra figyelmeztet, hogy további sikerek csak fajtaváltással érhetők el. Kedvezőnek mondható a kukorica termesztési rendszerekben elért 60 máz^i körüli hektáronkénti termésátlag. Ez az átlag azonban úgy alakult ki, hogy vannak gazdaságok, ahol hasonló adottságok mellett 40 mázsát, máshol nyolcvan mázsát termelnek. Az eddiginél nagyobb gondot kell fordítani a technológia pontos betartására, az élenjárók tapasztalatainak alkalmazására. Ezt tudom elmondani a burgonyáról is. A most termesztésbe vett új fajtákkal elérhető a 300 mázsás termés, de nagyobb figyelmet kell fordítani a növényvédelemre, a tárolás és az értékesítés szervezésére. A hatékonyabb gazdálkodás érdekében — a termelési rendszerekbben is — jobban kell hasznosítani a gazdaságokban fellelhető szerves trágyát. Az utóbbi években a tápanyagot csak zsákban láttuk, más szóval, csupán a műtrágyára terveztünk. Fontosnak tartom az élelmiszeripar továbbfejlesztését, hogy minél kevesebb burgonya, alma, zöldség, hús'és tej kerüljön ki feldolgozás nélkül megyénkből. Kevesebb lenne a szállítási költség, kisebb a romlásból eredő veszteség és több lenne a gazdaságok bevétele. — Mit tart legfontosabbnak az V. ötéves tervben az állattenyésztés feladataiból? — A sok teendőből a szarvasmarha- és sertéstartásról, ezen belül is a korszerű telepek kihasználásáról szólok. A tenyésztésben egységesen rendezni kell a fajtakérdést. A nagy költséggel megépített telepeken a 2200 liter tejet adó tehenekkel nem lehet eredményt elérni. A mai közgazdasági viszonyok között mintegy 3500 liter hozamnál a tehenészet jövedelmező. A következő években az állattenyésztési beruházást a meglévő telepek nagy hozamú állatokkal való feltötésére kell fordítani. A sertéstelepeken sem mindegy, hogy egy kocától évente 12, vagy húsz darab hízónak valót nevelünk fel. A szakemberek fordítsanak nagyobb gondot az élenjáró telepek módszereinek átvételére. Az. állattenyésztés hatékonyságához tartozik a takarmány önerőből való megtermelése. Nagyobb területen kell szálas takarmányt termeszteni. Óriási tartalékaink vannak az öntözésben. Korszerűsítésre szorul a betakarítás, a tárolás, igen sok megtermelt fehérje megy veszendőbe. — Változnak-e jelentősen a gazdálkodás feltételei? — Az utóbbi időben elterjedt tévhittel ellentétben megmarad az üzemek önállósága. Sőt, igény van arra, hogy az újítás, a helyi ötletek még jobban érvényesülje— A Központi Bizottság határozata külön foglalkozott az 1976-os népgazdasági terv irányelveivel. Az ön által vezetett gazdaságban hogyan készültek fel az V. ötéves terv első esztendejére? —* Gazdaságunk eredményei a megyei átlag fölött vannak. A korábban felsorolt teendők azonban többé-ke- vésbé ránk is vonatkoznak. A jót is lehet még jobban csinálni. Mi a kukoricatermesztési rendszerben hatvan mázsán felül termelünk, még jobb munkával elérhetünk 65—70 mázsát is. A tehenészetünkben túlszárnyalhatjuk a 3500 literes hozamot. Ebben az évben 150 hektáron folytattunk intenzív öntözéses fűtermesztést. A tehénállomány jobb ellátása miatt jövőre 250 hektáron öntözünk. Már elkészítettük 1976-ra is a takarékossági tervünket, yizsgáljuk a racionálisabb gép- és munkaerő-felhasználást. Az öt évvel ezelőtt elhatározott szakosítási tervet továbbfolytatjuk, amely elősegíti az élő- és holtmunka jobb kihasználását. Télialma-termesztési profilú gazdaság vagyunk, így az átlagosnál nagyobb a műtrágya- és növény védőszer-felhasználásunk. Az árváltozások is arra késztetnek bennünket, hogy a hozamok függvényében a termés minőségéhez és mennyiségéhez igazodva takarékoskodjunk. A szocialista munkaversenyben és a szocialista brigádmozgalomban lévő tartalékokat is jobban kihasználjuk. Komplexen vizsgáljuk a népgazdasági, üzemi és egyéni érdekeket. A párt- és szakszervezeti vezetőkkel megtárgyaltuk a terveink végrehajtásának feltételeit. A gazdaság vezetése a feszítettebb tervekhez a lehetőséget megteremti. Az 1976-os év elé optimizmussal tekintünk, bár az emeltebb szintet nem lesz könnyű teljesíteni, de a mi kollektívánk ennek a nagyobb követelménynek meg fog felelni — fejezte be válaszait Hegymegi István. Csikós Balázs N yugdíjas vagyok. Szabad időmet, melyben bővelkedem, a Kávéházban töltöm. Egyszer, mint mindig, elmentem oda egy kis ostábla- játékra. Leültünk az asztalhoz, s míg kávénkat iszogattuk, szóba jött, hogy Tuskofi, az adóhivatal volt tisztviselője, aki most nyugdíjas, regényt ír. Nagy regényt, tíz kötetben. Sokan kinevették, kinevettem én is. Tuskófi és a tízkötetes regény! Meg- hánytuk-vetettük a dolgot, majd hazamentünk. Igen ám, de vagy tíz nap múlva Tuskófi bejött a kávéházba és az asztalra vágott egy vaskos könyvet. Nagy történelmi regényének első kötete volt. Ezerháromszázhatvan oldal. Nekünk tátva maradt a szánk, Tuskófi meg a táskába tette a regényét és magasra emelt fővel távozott. Hát még mekkora volt a meglepetésünk, amikor ugyanabban az évben a könyvesboltok kirakataiban megláttuk Görbenyak regényének első kötetét is, a volt erdőkerülőét, aki most szintén nyugdíjas, ő meg Asz- garuh kánnal kezdte, amikor az hordájával letelepedett a Duna deltájánál, s váltig ígérgette, hogy eljut napjainkig. Ezzel a céllal egy tizenhat kötetes regényt szándékozott megírni. Szívemben nemes irigység kezdett buzogni. Ha ezek a vénemberek sokkötetes regényeket írnak, nem írhatnék-e én is valamit? Mennyivel vagyok rosszabb náluk? Manapság a művészet nem valami kiválasztottak szentsége, szentelheti neki magát minden jó szándékú ember, hogy népét, s leginkább a szocializmus felépítését szolgálja országunkban. Ráadásul nyugdíjas vagyok, van szabad időm, következésképpen törvényes jogom is, hogy irodalommal foglalkozzam, így morfondíroztam, de még mindig nem szántam rá magam, hogy elkezdjem. Amikor azonban Palacsin- tov, az algimnázium volt politechnika tanára is kiadta „Rodopei rapszódia” sorozatának első kötetét, amikor a felesége is kiadott valamilyen „visszaemlékezést”, amikor még a környékünkön lakó aggastyán Csinju Csinev apó is megírt egy regényt egy bizonyos Zselju Vojvo- dáról, végre én is megszabadultam mindenféle gátlástól. Megköptem a markom és fölpattantam a Pegazusra, csakhogy nem tudtam, merre vágtassak. Akaratlanul persze, először én is a történelem sűrűje felé sarkan- tyúztam lovamat, de teljesen kiábrándultán kellett onnan visszafordulnom. Kiderült, hogy a mi sokat szenvedett népünk történelme szögesdróttal elkerített és parcellákra felosztott aranybánya, és minden egyes parcellán valamelyik nyugdíjas fáradozik izzadó homlokkal. Becsvágyból mégis bebarangoltam az egész történelmet, de egyetlen parcellát sem találtam a magam számára. A korosztályombeliek még azokról a királyokról is több kötetnyit írtak, akik úgyszólván csak reggeltől délig uralkodtak. Akárhogyan is, a „gyöt- relmes keresztúton” álltam és tanakodtam, mibe is fogjak. Borzasztó, mikor az emberben forr az alkotó energia és nem tudja, hogyan és mire használja fel. Ez a gyötrelmes állapot kerek hat hónapig tartott, csak a hetedikben kezdtem el írni a jelen vidám krónikát. Hogy miért éppen krónikát, ráadásul vidámat, magam sem tudom, mint ahogy bizonyára egyetlen szerző sem tudja, miért és honnan kerülnek műveinek témái. Irótársaim versengve kérdezgették tőlem, 'miért választottam hőseimül postai kézbesítőnket, Pirinyót, Hézag Canko szíjgyártót, Filjo Filev fotográfust és másokat, csupa „ti- zenkettő-egy-tucat” embert. Igazán szégyen, hogy mint szerző nem tudtam megválaszolni egy ilyen kérdésre. Pirinyó, mondjuk, nemcsak hogy egyáltalán nem hős az életben, de mindennek tetejébe egy kissé ostoba is. Hézag Canko pedig — csak különcködő, semmivel sem több. Egyébként, ami Pirinyót illeti, elismerem, róla nem sok különöset lehet írni, és nem 'vagyok biztos benne, hogy esetleg nem hagyom-e ki és keresek egy másik hőst. Ez legalább egyszerű. Szabad király, mint mondtuk nincs, de fogsz egy állattenyésztő brigádvezetőt vagy egy élmunkást valamelyik üzemből, egy mosolyt kensz a képére, hogy álmában is mosolyogjon, beszélteted mint a termelés professzorát, a tervek túlteljesítését ígérted meg vele, s ennyi az egész. Akarom mondani, ebben az országban, aki " könyvírásra adja á fejét, éhen nem vész. Bolgárból fordította: Dudás Gyula l
