Kelet-Magyarország, 1975. december (32. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-05 / 285. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1975. december 5. Megalakult a demokratikus laoszi kormány A vientianei rádió bejelentette, hogy megalakult a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság új kormánya. Az újonnan kikiáltott köztársaság elnöke Szufanuvong, a Laoszi Hazafias Front Központi Bizottságának elnöke. A kormány 39 tagú, élén Kaysone Phomvihanh, a hazafias front központi bizottságának alelnöke áll. A legfontosabb tárcák birtokosai ugyancsak a hazafias front központi bizottságának tagjai. A kormány külügyminisztere Phoun Siphraseuth tábornok. Sisana Sisan, az új tájékoz- tatásüg.yi miniszter közölte, hogy Szufanuvong javaslatára a lemondott Vatthana király a köztársaság elnökének tanácsadója lett, Souvanna Phouma a koalíciós kormány volt elnöke pedig az új miniszterelnök tanácsadójaként működik majd. További jobbratolódás Portugáliában Simó Endre, az MTI tudósítója jelenti: Costa Gomes tábornok elnökletével szerdáról csütörtökre virradóra ülést tartott a portugál fegyveres erők legfelsőbb forradalmi tanácsa. Elhatározták, hogy a november 25-i katonai felkelés felelősei ellen eljárást indítanak a katonai ügyészség révén, s Silva Araujo ezredes vezetésével bizottságot hoztak létre az események okainak tisztázására és „a szükséges intézkedések” meghozatalára. Felmentették a . tanácsban viselt tisztsége alól Almada Conzreiras kapitányt, a katonai hírszerző szolgálat főnökét, és intézményét „integrálták a vezérkarba” — áll az ülésről kiadott hivatalos közleményben. Lisszaboni megfigyelők megjegyzik, hogy Contreiras- sal eltávolították a tanácsból a „forradalmi baloldalhoz” sorolt utolsó tisztet is. A testületnek most már csak Gomes elnök, az Antunes őrnagy köré tömörült „mérsékeltek”, továbbá tőlük jobbra álló tisztek a tagjai. TASZSZ Ford pekingi látogatása Gerald Ford, az Egyesült Államok elnöke befejezte pekingi látogatását. Az amerikai—kínai tárgyalások befejeztével semmiféle közleményt sem hoztak nyilvánosságra. A * záróbanketten az Egyesült Államok elnöke „konstruktívaknak” nevezte a tárgyalásokat. „Megvitattuk nézeteltéréseinket — mondotta Ford. — Azt is megerősítettük azonban, hogy vannak olyan fontos pontok, amelyekben megegyeznek nézeteink.” Teng Hsziao-ping, kínai miniszterelnök-helyettes a záróközlemény hiányát indokolandó azt mondotta, hogy „a látogatás jelentőségét a kérdések megvitatásában kell keresni és nem olyan felszínes dolgokban, mint a közlemény.” Amerikai újságírók a közlemény elmaradását azzal magyarázzák, hogy az Egyesült Államok elnöke és a kínai vezetők „az enyhülés politikájának fontos kérdésében olyan távol állnak egymástól, hogy még a közös közleményről sem tudtak megállapodásra jutni”. Francia küldöttség Hanoiban Csütörtökön reggel visszaérkezett Párizsba az a francia küldöttség, amely De Courcel-nek, a külügyminisztérium főtitkárának vezetésével tárgyalásokat folytatott Hanoiban a két ország közötti kapcsolatok kérdéseiről. TELEX... ISZTAMBUL Szerdán délután Isztambul belvárosában kétórás csata zajlott fiatal tüntetők és a szétoszlatásukra kivezényelt rendőri egységek között. Az összetűzés során tűzpárbaj robbant ki, ennek során tizennyolcán megsebesültek. Kettejük állapota súlyos. Az elmúlt két hónapban a török egyetemisták haladó politikai megmozdulásai sorozatosan kíméletlen rendőri ellenállásba ütköztek: összesen nyolcán vesztették életüket, mintegy hétszáz fiatalt letartóztattak. A főiskolák és egyetemek felét bezárták, illetve a diákok bojkottálják az előadásokat. (AP) BECS: A hegymászási szenvedély idén 230 halálos áldozatot és 9000 sebesültet követelt Ausztriában — jelentette be szerdán Bécsben az osztrák hegyimentők szövetségének alelnöke. Az 1974-he'z~képest tíz százalékos növekedést mutató baleseti statisztika szenvedő alanyainak többsége külföldi volt. (Reuter) WASHINGTON: Néhány nappal azután, hogy Ford amerikai elnök — útban Peking felé — megtekintette az épülő alaszkai kőolaj távvezetéket, Washingtonban nyilvánosságra hozták, hogy a vezeték egy tekintélyes részét — ellopták. A tolvajok a hideggel és a jól szervezett őrséggel egyaránt dacolva — nyomtalanul eltüntettek 435 csodarabot, amelynek teljes forgalmi értéke 306 ezer dollár. Tettükre rrítr november 16-án fény derült, de az illetékesek nem akartak előhozakodni vele, amíg az elnöki szemle le nem zajlik. (AP) CHICAGO Életéhez „méltó” módon halt meg Chicagóban Ned C. Bakes, a húszas-harmincas évek egyik vezető alvilági figurája, akit annak idején a hírhedt A1 Capone legszűkebb köréhez soroltak. A 70 esztendős, nyugalomba vonult gengszter átlőtt fejű holttestét gépkocsijának csomagtartójában fedezte fel a rendőrség. A magára rendkívül vigyázó Bakes egészen 1969-ig sikerrel kerülte el az igazságszolgáltatást. Akkor azonban lopott részvényeket talál tak nála — „potom” hárommilliói dollár értékben — ezért 1973- ig rács mögött tartózkodott. Közvetlenül halála előtt egy cukrászüzletbe indult, hogy egyik családtagja számára születésnapi tortát vásárol-, jón. (UPI)-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------A pártkongresszus előtt Lengyelországban (3.) Beszélgetés küldöttekkel merre csak jártam, láttam és tapasztaltam, hogy tettekkel készülnek a kongresszusra. Ezt nemcsak a gyárak és "Üzemek előtti transzparensek hirdetik, hanem a kongresszus tiszteletére megvalósuló vállalások is. Lódzban hallottam, hogy az ipari munkások egymil- liárd 700 millió zloty értékű tervtúlteljesítést vállaltak. Huszonhatezren egyéni vállalást tettek, például azt, hogy a textiliparban három gép helyett négyen dolgoznak, javítják a termékek minőségét, továbbá kiemelkedő szorgalommal részt vesznek a társadalmi munkákban. Ugyanilyen kezdeményezésekről beszéltek azok a kongresz- szusi küldöttek is, akikkel találkoztam. ★ Jadwiga Mamrot, a lódzi „Gwardia Ludova” gyár szövőnője. Országos híre van a szakmában. Normáját általában 120—125 százalékra teljesíti, selejtje szinte nincs is. Pártbizalmi- helyettes, 1969 óta tagja a LEMP-nek. Az idén az a megtiszteltetés érte, hogy a párt első titkára, Edward Gierek levélben gratulált neki kiváló munkájához. A gyár pártirodájába» beszélgettünk, jelen volt az üzemi pártbizottság első titkára és a gyár igazgatója is. ' Mit mondjak róla? Munkásnő — szövőnő. Immár 24 éve, 17 esztendős volt, amikor ide' került. Két lánya van. Az idősebb, a 18 , éves szintén itt dolgozik egy ; éve, mint szövőnő. A kiseb- l bik most kilenc éves. Fér- ] je építőmunkás. — Öt év alatt rendkívül [ sokat fejlődött a város, ja- ; vultak életkörülményeink. j Az enyém is. Öt évvel ez- j; előtt havi kétezer zlotyt : kerestem, most viszont már : négyezret, néha még többet | is. Ä lányom — tette hozzá f — már majdnem utolér, hiszen háromezret keres ha- I vonta. r — Ismerem munkatársaim gondjait. Mint nő és anya elsősorban a kereskedelem fejlesztését tartom az egyik legfontosabb feladatnak. Bizony, sokszor órákba telik, mire bevásárolok a családnak. Az ellátás lehetne jobb is, húsból pedig több és nagyobb választék. Természetesen szeretném, ha még több lakás épülne. De azt is, ha gyorsabban épülnének a lakótelepeken a bölcsődék, az óvodák és az iskolák is. És az sem lenne rossz, ha mindezt követné a közlekedési és szolgáltatóhálózat fejlesztése is. — Úgy látom, lesz bőven mondanivalója a kongresz- szuson, ha szót kap. —1 Lesz, bár még mágam- ban sem rendeztem gondolataimat. — Azt mindenképpen elmondhatja — szólt közbe a gyár igazgatója —, hogy december 8-ára teljesítjük a kongresszusi vállalásunkat. — Mennyi lesz? — kérdeztem. — összesen 23 millió zloty érték. Ennyit vállaltunk, ennyivel teljesítjük túl idei tervünket a kongresszus tiszteletére. Néhány száz köbméterrel távolabb, Katowice szomszédságában, Siemianowi- cében, a 8500 dolgozót foglalkoztató bányavállalatnál találkoztam a másik kongresszusi küldöttel: Ryszard Stefamowskival. Immár 25 éve bányász, 1954 óta tagja a Lengyel Egyesült Munkáspártnak. Munkatársai bizalmából most másodszorra választották kongresszusi küldöttnek. — A kongresszustól elsősorban azt várom, hogy a párt folytassa az utóbbi évékben jól bevált politikáját, szolgálja a gyorsabb fejlődést, mindenekelőtt a bányászat korszerűsítését, s azt, hogy őrködjék az elhatározott tervek szigorú megvalósításán. Beszélgetésünk közben sok minden szóba jött: gond, öröm, tennivaló. Akárcsak másutt, itt is hallottam, hogy a becsületes munkások mennyire elítélik azokat, akik olykor munka nélkül, betegséget szimulálva felveszik az itt kifizetett 100 százalékos táppénzt. Nincs ez így jól — mondták. Akadnak, akik kihasználják ezt a társadalmi juttatást. Ezek főként olyan emberek, akik nemrégen dolgoznak az iparban, a bányászatban, hiányzik még belőlük a munkásöntudat. Szigorúbb rendszabályokra lenne szükség, hogy ezeket az úgynevezett „vasárnap született” embereket jobb belátásra bírják. Miként sokfelé, itt, ezen a bányavidéken is, megfogalmazódott: jóval több terméket várnak a mezőgazda- tágtól, hogy jobb és egyenletesebb legyen a lakosság ellátása. Mennyire megalapozott ez az igény, annak érzékeltetésére, íme néhány olyan adat, amelyre az agrárpolitika fejlesztésével kapcsolatos cikkben bukkantam. E szerint 1973-ban a több mint hárommillió egyéni parasztgazdaság a földterület mintegy nyolcvan százalékát (15 millió hektárt) foglalta el az országban. Tehát a földterületnek ötödén gazdálkodtak csak az állami és szövetkezeti gazdaságok, valamint a különféle szakcsoportok és társulások. Egy szó mint száz, a mezőgazdaságban foglalkoztatott egy-egy dolgozó ma még hozzávetőleg csak 5—6 ember ellátásához szükséges terméket képes előállítani. És ez messze elmarad az állandóan növekvő szükségletektől. Van és lesz tehát bőven, mit tenni. \ Visszatérve a bányász kongresszusi kül- dötthöz, ő sem véletlenül sürgeti a mezőgazdasági termelés erőteljesebb fejlesztését, ami végső soron az életszínvonal növelésének egyik fontos összetevője. Joggal kéri és kérik ezt. Igen, hiszen az ő bányájuk az idén augusztus 16-án már befejezte az ötéves tervet. S bár a tervezett létszámnál 800-zal kevesebben dolgoznak, terven felül az idén mégis egymillió 700 ezer tonna szénnel túlteljesítik tervüket. Ez az itteni bányászok kongresszusi szavazata. Vége Podina Péter _ ^ , ■■■—— Kürti András: 7. — Hát ... hát mindent. A villámgyors intézkedést, az azonnali és ijesztően részletes adatszolgáltatást? Kegyed hogyan emlékezett rögtön a nevemre, honnan tudta, hogy németül beszélhet velem? És nemcsak a keresett utcát ismerik, hanem a házat, a tulajdonost is! Mindent tudnak! A szokásos szünet, izgatottan várom a választ. — Aarlesben — hallok most egy eddig ismeretlen basszust — a tájékoztató, szervező, ügyintéző szolgáltatások az Omnisap kiberno- atuomatájának hatáskörébe tartoznak. Az aarlesi Omnisap vállalat gyártmányai precízek, gyorsak, megbízhatóak. Vásárolja ön is az Omnisap kibernetikus berendezéseit, automatáit. Előnyös árak, tízéves garancia. Kis térfogat, maximális teljesítmény. Műszaki ismertetőket árjegyzékkel kívánságára azonnal küldünk. Kiszédelgek a körből. Ilyet még nem pipáltam! Nem emberekkel társalogtam, hanem egy kibemo- automata magnószalagaival! Az igazat megvallva, csak halványan sejtem, hogy mi az a kibernetika. Ami az automatikát illeti, bennem ez a fogalom lényegében azokkal a pléhszekrények- kel azonosult, amelyek az EMKE aluljáróban, az Astoriánál, és egyebütt kétszer két forint bedobása után vagy adnak valamit, vagy nem. Persze, találkoztam én már magyar gyárakban is automata géppel, automata vezérlésű gépsorral, filmen is láttam könyvekben is olvastam ilyenfajta készülékekről, sőt sakkozó, műfordító automatákról is, de személyes kapcsolatom eddig csak a cigaretta-, csokoládé-, valamint a telefonautomatákra korlátozódott, és még egyre, a Nyugati pályaudvaron, amelyik egyszer forró vízbe áztatott téglaport adott kakaó címén. De hát lehet azokat a primitív és nem is mindig tisztességes masinákat akárcsak ösz- sze is hasonlítani ezzel a mindentudó micsodával?! Hisz ez a tudomány és a technika ragyogó vívmánya! Lelkesedésemet csak az lohasztja le hirtelen, hogy agyamba nyilallik az iménti információ utolsó mondata: „A Lins család kéthetes szabadságra utazott tegnap Svédországba.” Hát akkor fuccs minden szép reményemnek. Marad a mozi, vagy a csatangolás, a kirakatok és a gyengébb nemhez tartozó járókelők nézegetése. Majd csak kihúzom valahogy tizenegyig. Viszem a táskám is, lent rendezem majd a szállodadíjat, ide már nem is jövök vissza. Persze, ha a riport volna a műfajom, ha igazi riporteri vér buzogna bennem, nem szalasztanám el az alkalmat, hogy közelebbről is megismerkedjem az Omnisap gyárral, amely ilyen'tökéletes berendezéseket állít elő. Dehát nem buzog, mit csináljak?! Félórája keringek már Aarlesben s lassan rádöbbenek, hogy a lila körnek ebben a városkában lényegesen nagyobb, sokoldalúbb a szerepe, mint korábban gondoltam. Betérek például egy postahivatalba, hogy néhány képeslapot vegyek és rögtön fel is adjam őket. Hivatal van, tisztviselők nincsenek. Mindent automaták végeznek. Levelezőlapot, bélyeget árusító automatával másutt is találkoztam már, de itt önműködő készülékek végzik a legbonyolultabb postai feladatokat is. Jön egy aktatáskás férfi, besétál egy üvegfalú ketrecbe, amelynek padlóján ott a lila kör. Rááll, előhúz egy cédulát, felmutatja, aztán kivesz a táskájából egy köteg pénzt, becsűsztatja az egészet egy nyílásba, picit vár, egy másik nyílásból kijön a nyugta, megnézi, bólint, távozik. Isten engem úgy se- géljen, nem töltött ki semmiféle blankettát, azokat következésképpen nem pipálta ki, nem vágta ketté, nem bélyegezte le, nem könyvelte el senki, az egész művelet fél perc nem sok, annyi időt sem igényelt. Furdalja oldalamat a kíváncsiság, benyitok én is egy ilyen kalickába, legalább tíz sorakozik a terem hosszában. Alighogy a talpam a körön belülre kerül, megszólal egy ismeretlen hang. — Látom és hallom önt. Mit óhajt, Kopra úr? így, ahogy mondom. Németül beszélt, és a nevemen szólított. Azt még elfogadtam, hogy a szállodában is ez történt, hisz azt a szobát a kibernoautomata foglalta le nekem, tudhatta, hogy én lakom benne. De itt, több kilométerre a Fol- ketingtól, egy postahivatalban, ahol még életemben nem jártam?! Zavaromban feladtam egy névnapi dísztáviratot Ba- konysárkányra a nagynéném- nek, akivel pedig tíz éve haragban vagyunk. És' következtek újabb felfedezések. Távdajka szisztémával működik itt az üzletek többsége is. Üzletek?! A mi fogalmainknak megfelelő kereskedelmi tevékenység csak néhány olyan boltban van, ahol azonnali fogyasztásra alkalmas cikkeket, vagy nem egységes gyári készítményeket árusítanak. Eladókat, felszolgálókat, pénztárost a presszókban, italboltokban, csemege- és zöldségüzletekben láttam mindössze. A többi — személyzet nélkül szuperál. Kívül a kirakat, belül a lila karikák. A vevő kinézi magának a portékát, közli, hogy miből kér és mennyit, becsúsztatja a pénzt, egy rekeszben tüneményesen rövid idő múltán már meg is jelenik a becsomagolt áru. Megfigyeltem, hogy a vásárlók egy része nem fizetett, vagy ha fizetett is, nem kaD- ta meg a csomagot, ezeknél nyilván csak a rendelést vette fel, és majd házhoz szállítja a portékát az automata. S ahogyan én eddig megismertem, aligha kell félnapokat várni rá. A kibernoautomata nemcsak gyors és sokoldalú, hanem precíz is. Saját bőrömön tapasztaltam. Golyóstollat néztem ki magamnak egy írószerbolt kirakatában. Bementem, találtam egy üres kört, beléptem, közöltem, hogy mi kell, és három darab tíz őrést csúsztattam be a nyíláson. Legalábbis így hittem. Szemüveg nélkül nem látok egészen jól kis tárgyakat. Mindenesetre a másik oldalon nem a golyóstoll jelent meg a rekeszben, hanem egy magyar tízfilléres. (Folytatjuk) Csókol: Renate
