Kelet-Magyarország, 1975. december (32. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-25 / 302. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1975. december 25. Ötvenéves ALAPÍTÁSÁNAK 50. év­fordulóját ÜNNEPLI testvérpártunk, az Indiai Kommunista Párt. Ázsia egyik legnépesebb államában a kommunisták kitartó harca, megnöveke­dett tekintélye következté­ben az IKP-ra szavazók tá­bora jelenleg meghaladja a 10 milliót, a pártnak 25 képviselője van az indiai parlamentben, 11 pedig az Államok Tanácsában. A közelmúltban India függetlenségének fennállá­sa óta, egyik legkritikusabb időszakát élte át. A szélső- jobboldali erők — a nem­zetközi reakció támogatását élvezve —• megélénkítették tevékenységüket, hogy a sa­ját javukra fordítsák az or­szág súlyos gazdasági hely­zetét. Az Indiai Kommunis- tata Párt támogatásáról biz­tosította Indira Gandhi szi­gorú intézkedéseit, amelye­ket a miniszterelnök asz- szony a jobboldali reakciós, fasiszta erők ellen tett. Indira Gandhi és az álta­la meghirdetett program a nép érdekeit szolgálja — hangoztatta elemzésében Narajana Krishnan, az In­diai Kommunista Párt Or­szágos Tanácsának titkára, hozzátéve, hogy ennek ha­tékony megvalósítása mel­lett még határozottabb lé­pésekre van szükség a neo- kolonialista körök, a multi­nacionális cégek, a helyi monopóliumok, a földes­urak, a spekulánsok és az élelmiszerrejtegetők ellen. A teendőket az IKP központi végrehajtó bizottságának 1975. június 30. és július 2. között tartott ülésén dol­gozták ki, a többi között ja­vasolták, hogy államosítsák a cukor-, a textil-, a juta- és az autóipart, hozzanak in­tézkedéseket a lakosság életszínvonalának javítá­sára. INDIÁI TESTVÉRPÁR­TUNK úgy értékeli a jelen­legi helyzetet, hogy a Nem­zetközi Kongresszuspárt és az IKP együttműködése ja­vult, a különböző szinte­ken kedvező változások kö­vetkeztek be. Ebből kiin­dulva az IKP most még a korábbiaknál is nagyobb je­lentőséget tulajdonít a nem­zeti demokratikus frontnak, mivel megnőtt a lehetősége a kongresszuspárt és a kommunisták közös akciói­nak. Ebből kiindulva közös megmozdulásokat szervez­nek a szakszervezetek bevo­násával, hogy a gyárakban fokozzák az éberséget, ele­jét vegyék a gazdasági sza- botázsnak. Illúzió lenne azt gondolni, figyelmeztetnek az IKP ve­zetői, hogy a jelenlegi helyzetben a szélsőjobboldal és nemzetközi támogatói feladták céljaikat. Az 1975. júniusi események Indiá­ban, a bangladesi puccs, a Diego Carcia-i amerikai tá­maszpont körüli megélén­kült tevékenység 'mind azt bizonyítják, hogy a haladás­ellenes erők, elsősorban az Egyesült Államok bizonyos körei, fokozzák tevékenysé­güket a térségben. Ennél- / fogva az indiai kommunis­ták mind nagyobb erővel támogatják Indira Gandhi és kormánya antiimperialis- ta, el nem kötelezett, a Szovjetunióval, a szocialis­ta országokkal való barátsá­got hirdető politikáját. FÉL ÉVSZÁZADOS FENN­ÁLLÁSA ALKALMÁBÓL jó kívánságainkat küldve, sok sikert kívánunk indiai testvérpártunk kitartó har­cához, amelyet az ország függetlenségének megszi­lárdításáért, társadalmi ha­ladásáért, progresszív kül­politikájáért folytat. (D) ■ ■ Illést tartott a Minisztertanács A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: a Miniszterta­nács szerdán ülést tartott. Havasi Ferenc, a Minisz­tertanács elnökhelyettese tá­jékoztatta a kormányt a ma­gyar—román gazdasági együttműködési vegyes kor­mánybizottság december 5— 6-án Bukarestben tartott el. nöki találkozójáról. A kor­mány jóváhagyólag tudomá­sul vette a jelentést, és intéz­kedett a tárgyalásokból adó­dó feladatok végrehajtására. A Minisztertanács megtár­gyalta és jóváhagyólag tudo­másul vette a magyar—bolgár gazdasági és műszaki-tudo­mányos együttműködési bi­zottság elnökeinek december 15—16-i szófiai találkozójá­ról szóló jelentést és a tár­gyalások során elfogadott in. tézkedési javaslatokat. A Minisztertanács megtár­gyalta és jóváhagyólag tudo­másul vette a külügyminisz­ter beszámolóját a Bolgár Népköztársaság, a Csehszlo. vák Szocialista Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztár­saság, a Román Szocialista Köztársaság és a Szovjetunió külügyminisztereinek decem­ber 15—16-án Moszkvában folytatott tanácskozásáról. Az Országos Tervhivatal elnökének javaslatára a kor­mány határozatot hozott a népgazdaság V. ötéves tervé­ről szóló törvény végrehajtá­sára. A Minisztertanács elfogad­ta az Országos Tervhivatál elnökének előterjesztését az 1976. évi népgazdasági terv végrehajtásával kapcsolatos feladatokról. A pénzügyminiszter előter­jesztése alapján a kormány határozatot fogadott el az 1976. évi állami költségvetés­ről és a tanácsok 1976—1980. évi pénzügyi tervéről szóló törvény végrehajtására. A Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsa, a munkaügyi és az egészségügyi miniszter ja­vaslatot tett a nyugellátások és egyéb ellátások évenkénti rendszeres emeléséről szóló rendelkezések módosítására. A kormány az előterjesztést elfogadta és úgy határozott, hogy 1976. január elsejétől a nyugellátások és egyéb ellá­tások évenkénti emelésének összege havi ötven forintnál nem lehet kevesebb. Ezzel egyidejűleg emelkedik a nyugdíjak házastársi pótlék­kal kiegészíthető, valamint a saját jogú és az özvegyi nyugdíj együttes határössze­ge. A kormány megtárgyalta és elfogadta a munkaügyi miniszter jelentését a gyer­mekgondozási segélyezés ta­pasztalatairól. A Minisztertanács megtár­gyalta és elfogadta a saját, valamint a bizottságai, to­vábbá a Központi Népi Elle, nőrzési Bizottság 1976. év első félévi munkatervét. A kormány ezután egyéb ügyeket tárgyalt. KOMMENTÁR ANGOLA KARÁCSONYA A világ egyik természeti kincsekben igen gazdag országában, Angolában 1975 karácsonyát nem lengi át az oly régen várt béke hangulata. Azok az erők, amelyek annyi esztendőn át igyekeztek megakadá­lyozni a független Angola létrejöttét, most azon fáradoznak, hogy megfosszák az or­szág népét a nehezen kivívott győzelem gyümölcseitől. A legutóbbi órákban érke­zett jelentésekből is az tűnik ki, hogy kü­lönös nemzetközi front munkálkodik gát­lástalan buzgalommal az angolai láng ten­ger továbbterjesztésén. E furcsa front legerősebb hatalma, az Egyesült Államok kormánya nevében Henry Kissinger külügyminiszter újabb kirohanást intézett Angola igazi vezetői és igazi bará­tai címére. Ez annyit jelent, hogy a wash­ingtoni kabinet nem nyugodott bele saját törvényhozásának felreérthetetlen tilalmá­dollár értékű, amerikai katonai segély An­golába juttatására. Ugyanakkor e támogatás hatékonyságá­ra egyre kevesebb remény van. Nemcsak azért, mert — a népi többség támogatásé, nak birtokában — az MPLA, a haladó luan- dai kormány újabb katonai sikereket mond­hat magáénak az ünnep előestéjén, hanem azért is, mert a törvényes hatalommal szemben álló két rivális szakadár mozgalom katonailag is egymásnak esett. Azok a hírek, amelyek szerint Huambo körzetében harcol egymással az FLNA és az UNIT A, nem lepték meg az angolai hely­zet ismerőit. A két szervezet — világnézet és konstruktív program híján — kizárólag kalandor csoportulás, amelyet ráadásul tör­zsi ellentétek szőnek át. Nem volt nehéz ba sem és folytatja, amit abba sem hagyott: az angolai szakadár mozgalmak támogatá­sát. Pontosan ezt tükrözi a londoni Daily Express érdekes washingtoni értesülése. Eszerint a Ford-kormány úgy igyekszik ki. játszani az „újabb Vietnamtól” tartó kong­resszus tilalmát, hogy titokban Ayugat- európai NATO-országokat és izraeli kato­nai köröket kért fel a legújabb, 50 millió megjósolni, hogy bármelyik pillanatban egymás ellen fordulhatnak a Holden Ro­berto híveiül szegődött Bakongo és a Jonas Savimbi által vezetett kambundu törzs fegyverei. A # törzsi szeperatizmus Afrika egyik legrosszabb hagyománya, amelyet mindig is szítottak a külső, kolonialista erők. Washingtontól Pretorián át Pekingig ponto­san ezt teszik most is. Ezért nem hozott igazi békét Angolának 1975 karácsonya. Kürti Andrá*: Csókol: 19. — Ezzel még várjál, Tibi — kapcsolódik be a társal­gásba Renate. — A Törpével van ugyan egy kis bibi... Orsted professzor meghalt, mielőtt véglegesen besza­bályozhatta volna és ... — Elnézést — vág közbe Hans —, ez így nem egészen pontos. Az ilyen magas kva­lifikációjú kibernetikus gé­peket voltaképpen soha nem lehet véglegesen beszabá­lyozni. Üzembe állításuk előtt csak működésük alap­tendenciáit határozhatjuk meg és menetközben kell rendszeresen beavatkoz­nunk, ha úgy látszik, hogy valamilyen problémakör­ben a készülék önkorrekciós elemei nem teszik lehetővé a hiba elhárítását. — Milyen hibákról van szó a Törpénél? — Akad bőven. Vegyük például uniformizálási tö­rekvését. Ez az üzemi tech­nológiában célszerű irány­zat tragikomikus helyzete­ket teremthet — emberi kö- zössségben. Itt van az öltöz­ködés. A Törpe, minthogy je­lenleg fogalma sincs arról, hogy mi az ízlés, vagy mi a divat, úgy véli célszerűnek és gazdaságosnak, ha min­denki egyforma fehérneműt, ruhát, lábbelit visel. Mint­hogy Aarlesben textilüzem, konfekciós ruha- és cipő­ipar nincsen, a kereskede­lem ezeket az árucikkeket máshonnan hozza be. Bő választékban. Az importügy­letek lebonyolításában, a szállítás megszervezésétől a raktározásig, a pénzügyek rendezéséig a kibautnak kez­dettől jelentős szerepe volt. Ment is minden -simán. Amikor azonban a Törpe ke­rült az automatarendszer csúcsára, rövid időn belül tökéletesen azonos mintá­jú, egyszínű textiliák egyazon anyagból ké­szült, azonos fazonú férfi- és női ruhák, cipők je­lentek meg a kirakatokban. Megváltoztatta ugyanis a megrendeléseket, mert ki­számította, hogy így a lakos­ság olcsóbban jut a portéká­hoz, könnyebbé válik a nyil­vántartás, az árusítás, a raktározás, tisztítás és így tovább. Csak a külső keres­kedelmi partnerekkel való közvetlen, személyes tárgya­lásokkal, a Törpe megkerü­lésével biztosítható jelenleg is a város választékos áru­ellátása. — Képzeld — teszi hozzá Renate —, azt is szeretné, ha mindnyájan minden -nap ugyanazokat az ételeket en­Szamuely Tibor N yolcvanöt évvel ezelőtt, 1890. december 27-én született Szamuely Ti. bor, a Magyar Tanácsköztár­saság népbiztosa, a forradal­mi munkásmozgalom mártír­ja. Jómódú gabonakereskedő család legidősebb gyermeke­ként látta meg a napvilágot. Taníttatására, neveltetésére, egyáltalán támogatására csa­ládja nagy gondot fordított. Nem „józan” apján múlott, hogy emberi és politikai fej­lődése végül is egészen más irányt vett a tervezettnél. Már diákként is újságíró­nak készült és érettségi után rövid budapesti tisztviselős- ködés befejeztével Szabolcs­ban és Biharban újságírósko. dott. Közben időnként a Nép­szavában is cikket írt. Fejlődésében nagy szerepet játszott Nagyvárad, ahol ha­marosan a szociáldemokrata párt tagja lett. 1912-ben — rövid fiumei kitérő után — apai támoga­tással Budapestre költözik és az Úttörő, a Pénzvilág, va­lamint a Népszava munkatár­saként gazdasági, pénzügyi kérdésekről cikkezik és nagy hatású sorozat jelenik meg tollából az egyházi birtok sze­repéről, támogatva a szeku- larizációs tendenciákat. Az első világháború is a főváros, ban éri. 1915-ben, -rövid frontszol­gálat után, hamarosan fog­ságba esik. Újságírói vénája azonban itt sem hagyja el; hadifogolyújságot szerkeszt és ír. A hadifogságban éri a Nagy Októberi Szocialista Forradalom is, amely gyöke­resen átalakítatta Szamuely Tibor életét: a szocializmussal ismerkedő radikális kispolgár egyéni ambícióit végleg a forradalom és a proletariátus önzetlen szolgálatával cseréli fel. Kun Bélával és másokkal részt vesz az OK (b) P ma­gyar szekciójának megszerve­zésében és szerkeszti az orosz- országi magyar internaciona­listák lapját, a Szociális For­radalmat. Ahogy egyik élet. rajzírója írta „korábban a fennálló rendszer egyes hi­báit ostorozta, most a társa­dalom gyökeres forradalmi megváltoztatásának szüksé­gességét hirdeti”. lapban írt nagyhatású cikkei szervezik, moz­gósítják a hadifogoly- táborok lakóit az orosz prole­tárforradalom védelmére, a nemzetközi forradalom sike­réért. Ez az időszak nem tűr­te a taktikázást, különösen a publicisztikában nem. A „vagy mellettünk vagy elle­nünk” alternatíváiban gondol­kozott és írt Szamuely Tibor is. Ott volt mindenütt, ahol lelkesíteni, szervezni kellett és ahol az ellenforradalmi láza. dás veszélyét kellett meggá­tolni. Személyes bátorságát bizonyítja, hogy 1918-ban részt vett a moszkvai eszer- lázadás leverésében is. Amikor Magyarországon is megdőlt a régi rendszer, fel­vetődött annak a szükséges­sége, hogy az internacionalis­ták legjobbjai hazatérjenek, forradalmi munkáspártot ala­kítsanak és megkezdjék a pol­gári demokratikus forrada- dalom szocialista forradalom, má való átalakítását. Kalan­dosabb és hosszabb úton mint a többiek, de 1919 január ele­jére Szamuely is hazaérke­zett. A merényletek, rendőri zaklatások ellenére átveszi a Vörös Üjság szerkesztését, majd elkerülve a február 21-i nagy letartóztatásokat, bizto­sította a pártélet folyamatos­ságát. A Tanácsköztársaság kikiál­tása után különböző vezető posztokon dolgozott: a had­ügyi népbiztosság egyik veze­tője, majd a közoktatásügyi és a munkaügyi népbiztosság munkatársa. Később mint a lakáshivatal vezetője (Vágó Bélával) segítette a nyomo­rúságos körülmények között élő proletárokat az emberhez méltó lakás megszerzésében. Az ellenforradalmi támadás megindulása után nagyszerű és hálátlan feladatot kapott: a front mögötti területeken biztosítania kellett a forradal­mi fegyelmet, meg kellett tisztítania a vidéket az ellen, forradalmi bandáktól. Tevé­kenységével ki is érdemelte a burzsoázia olthatatlan gyűlö­letét. Elvhűsége, következe­tessége, a taktikázásra és a kompromisszumokra való képtelensége politikai tevé­kenységében is tükröződött. Nem véletlen, hogy a Tanács- köztársaság leverése után rögtön hatalmas apparátust mozgósítottak kézrekerítésé- re. Elfogatásakor, a határon öngyilkos lett. A z egykori harcostárs, . Kun Béla szép szavak­kal emlékezett később róla: „Rendületlenül bízott a győzelemben. A győzelemért harcolt rendíthetetlenül. Az önmagában való bizalomra, az önmaga felszabadításáért va­ló harcra hívta fel szünet nélkül a munkástömegeket. És amikor nem tudott győzni, meg tudott halni a proletaria. tus felszabadításáért”. nénk. Tudja a testsúlytól függően az emberi szervezet kalória-, vitaminszükségletét, és ennek megfelelő alap­anyagokat bocsájt például a gyári nagy étterem ren­delkezésére. Mindennap ugyanazokat. Ma már alig néhányan járnak oda, hisz a szakácsok a legnagyobb erőfeszítéssel, leleményes­séggel sem képesek hónap­számra három-négyfajta étel­nél egyebet készíteni az azonos matériákból. Bele- kotnyeleskedik a háziasszo­nyok dolgába is. Hiába rendel a mamám hazulról, vagy az üzletben ezt vagy azt, ami, mondjuk egy tész- tás ebédhez kell, az érkező csomagban biztosan lesz egy gerezd fokhagyma is, né­mi bab, pár szelet sonka, velőscsont és még mit tu­dom én micsoda. Azért, hogy a szükséges kalória- és vita­minmennyiség milligramm bekerüljön a szervezetünkbe. A papáméba, a mamáméba és az enyémbe. Kipukkan belőlem a ka­cagás. — Törököt fogtatok, és most nem enged! Hans és Rena összenéz: Bocsánat — magyarázom sietve —, ez egy régi ma­gyar szólásmondás. Nem érdekes. Folytassák kérem. — Megértem, hogy kinevet — pislog a fizikus —, a kül­ső szemlélő, az átutazó va­lóban sok komikumot lát­hat mindebben. Külön-kü- lön sem jelentéktelen dol­gok pedig, együtt — nagyon kellemetlenek. A Törpe ja­vaslatokkal bombázza pél­dául a városi tanácsot, tiltsa meg, hogy az emberek meg­betegedjenek, szabadságra menjenek, mert ez nemcsak a termelésből jelent kiesést, hanem bonyolítja az admi­nisztrációt. Kilátsába helyez­te, hogy ha nem történik változás e téren, nem folyó­sítja a szabadságidőre járó béreket. Nem tudja, mi az az egyéni érdeklődés, hajlam, hangulat, mellesleg azt sem, hogy az időjárás milyen sze­repet játszik az életrendünk­ben. (Folytatjuk) Renate

Next

/
Oldalképek
Tartalom