Kelet-Magyarország, 1975. december (32. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-25 / 302. szám

1975. december 25.

KELET-MAGYARORSZÁG

Lehetünk-e on

ám, ilyenek vagyunk mi magyarok.

L

Van időszak, amikor túlságosan lel^” kesedünk és csak az eredményekről szólunk, máskor meg — mintha elfelejtettük volna az előző szakaszt — átesünk a másik végletbe és a gondokat szedjük egy nagy csokorba.”

Mérnök ismerősöm arra gondolt, hogy az év első felében — a pártkongresszusra és a felszabadulás jubileumára készülődve — elsősorban arról szóltunk, ami a munkánkban nagyszerű. Most pedig, a következő ötéves terv kapujában azt soroljuk fel. hogy mi a javítani való- Nem tennék különbséget a kettő között, hiszen nincs itt ellentmondás. Az eredmények és gondok taglalása egyaránt a munkánkkal kapcsolatos.

Mert nem igaz-e vajon, hogy gazdag éveket zárunk.rtéhánv nap múlva? Talán nem valóság, hogy a Szabolcs megyében élők az álagosnál nehezebb körülmények között morzsolták le — mint a kukoricát régen az asszonyok — a múltból örökölt, vagv a menetközben szerzett nehézségeket?

Közben rossz szokások ellen hadakoztunk. egyoldalú gazdaságot tettünk arányossá, visszahúzó erőket semmisítettünk meg. Elértük például, hogy a daru szónál már senki sem gondol a magasan repülő madárra. S hogy ez így van. az a felépült új lakótelepeknek, nagy kórházépületeknek. ezreknek munkát adó üzemcsarnokoknak. az éppen most csúcsforgalmat bonyolító áruházaknak is köszönhető.

Zajlik, újúl az élef.Ami még ennél is nagyobb, benne újúl az ember, aki az egyik oldalon részese ennék a nagy műnek, a másik oldalon pedig haszonélvezője, s egyúttal befolyásolna is nagy alkotó tevékenységünknek.

Kétségtelén: az. ember ősidőktől való szokása, hogy ne' álljon meg, hogy az igényei együtt' nőjenek a házakkal, Talán ez a legfontosabb hajtóerő, amely elvezet a-szocializmus. beteljesüléséhez. Nagyon nagydolog, hogy azon ma már aligha vitatkozik bárki, épiiljöm-e szocializmus. A vita azon Van, hogy hogyan épüljön.

Voltak és'vannak gondjaink. Országosan és talán több a megyében. Emlékszem olyan aratásra-(Székelyben’volt 1953-ban;. amikor kenyérből sem. volt elég. nem hogy szalonnából. : Vagy' a szamosközi árvízre, amikor- riacttah kérdezték ' a fedél nélkül maradt emberek: miíesz velük?- Láttam, amint ötven-, hatvanévesek ülték tele a tanyasi . kisiskola egyetlen tantermét, hogy megtanuljanak jrní.olvasni, s mindezt petróleumlámpa mellett.

Azóta? Az üzemi konyhák közül nem kevésben hagyunk ott a húsból. Fürdőszobákat rendezték be Fehérgyarmat környéki új házakban. s az: egykor írástudatlan szülő fia több milliós értékű John Deere-kombájn nyergében végzi ezer ember munkáját.

Sokat mond az a parlamenti fotó is, amelyet lapunk minapi számában fedeztem fel: a mátészalkai péklány-képviselő cigarettázva, otthonosan mozog a Tisztelt Ház folyosóján.

Tudjuk persze, hogy még nincs mindenkinek kocsija, hogy az egyébként zsúfolt polcokon nincs mindig olcsó és divatos ruha., s hogy még sok ember számára alapvető gond a lakás. De nem hallgatjuk el ezeket a gondokat sem. Aki részt vesz az ország, a megye párt- és állami tanácskozásain, az tanú lehet rá: ott.néha annyi kritika hangzik el, hogy arról egy nyugati ember azt hihetne: ellenzékiek ülnek a padsorokban. Nos, amikor a bírálatot gyakorlók szóvá -teszik, hogy . sok dolgot másként intézhetnénk, jiogy , sok még a munkánk gyengeség?,.. 4 hibákat ellenzik. Tudjuk: áll még gép, építkezés amiatt, hogy nincs anyag. Bántja az émberek szemét, ha egy ilyen szép, hos&zn-ősz Után ott áll a kukoricaszár a határban,, s különösen, ha kukorica is van rajta.

Jogos tehát az akarat, hogy akik dolgoznak, minőségileg adjanak jobbat. Akik rosszul, vagy nem dolgoznak, azokat rá kell kényszeríteni a munkára. Mert a gyorsabb haladás igénye jogos. A haladás pedig néha rajtunk kívül álló, vagy tőlünk függő okokból lassúbb, mint ahogy azt szívünk szerint szeretnénk. Valamikor egyszerűbb volt. Átvettük a hatalmat, s aztán termelni kezdtünk. Minél több darabot. Most ez már kevés. Minél jobb, bárhol eladható darabot kell készítenünk. A megéljek helyébe a hogyan éljek lépett és ez ezt követeli.

Nyíltan, komolvan kell erről beszélni az emberekkel, akkor a válasz is megfelelő lesz. Akkor nem marad el a segítő szándék, az. apró forintok hozzáadása a milliós tervekhez. Ha most a gondokról szólunk többet. meg van rá az okunk. Szembe kell nézzünk azzal, hogy a világpiacokon számunkra- kedvezőtlenül alakulták a körülmények Ha ezt ellensúlyozni akarjuk, ahhoz. előrelátóbb, merészebb gondolatokra, bátor, ésszerű kockázatvállalásra van szükség. Céljaink változatlanul szépek. Megvalósulásukhoz az kell. hogy megsokszorozódjék. megfeszüljön bennünk az energia, hogy', egy valóságosabb közegben éljünk.

Az-emberek tele vannak-ötletekkel, jó törekvésekkel, bennük van a jobb munka iránti igény. Találkozhatunk azonban a kispolgári gondolkozást jellemző végletekkel is. A nem szocialista jelenségekkel, mint az önzés, a harácsplús, a közömbösség, a protekció keresére. a borravalózás és a többi. Sajnos, néha jobb sorsra érdemes emberek esnek ennek áldozatául.

Tapasztalhatjuk, hogv ha a kispolgár vágyai nem teljesülnek, vagy nem olyan gyorsan, mint azt elképzelte, akkor hajlamos azt mondani: válságban a szocializmus. Pedig csak a: ő kispolgári gondolkodása van válságban. Az ilyen ember nem szeret' és nem tud hosszú távon, szívósan dolgozni — -nem ismeri a kommunista fegyelmet.

Ma pedig olyan időket élünk, amikor mindenki újra megmérettetik. Amikor mindenütt egyértelműbben és következetesebben kell dolgozni. amikor az ember próbája a kitartó áldozatvállalásban rejlik. Természetesen se okunk, s jogunk nyugtalankodni, különösképpen nincs okunk elkeseredni. Csakhogy a nyugodt társadalmi és munkahelyi légkör nem azonos a ráérős, az önelégült nyugalommal. Olvan feladataink vannak, amelyek megoldása közepette csak az lehet nyugodt, aki nyugtalan a munkában. És e közben nem árt, ha néhányan — akiket csak a jelenlététért fizetnek — idegeskednek.

Vezetőktől, beosztottaktól, de elsősorban az élcsapat tagjaitól kell megkövetelni, hogy elveink szerint éljenek és dolgozzanak, érdeklődjenek a közügyek iránt, hogy pluszt adjanak a kisebb vagy nagyobb közösségnek, mutassanak példát a munkában, a magánéletben, tegyék magukévá társadalmunk nagy és kis kérdéseit.

íobban előtérbe kerél tehát az ember és munkája. Világosabbá válik: szavakba.

foglaljuk-e csupán, hogy építeni kell a szocializmust, vagy teszünk-e azért naponta. Mindenki a maga helyén.

incs szégyenkezni valónk. Az ország

N

és benne a mi megyénk olyan mesz- szire jutott, amilyenre korábban csak az álmodozók gondolhattak. Hogy most nehezebb, bonyolultabb körülmények között haladunk tovább, hogy felül kell vizsgálnunk, amit jól, kevésbé jól, vagy rosszul tettünk, hogy azon gondolkodunk, lehet-e, kell-e javítanunk a munkánkon, az életünkön, ez természetes velejárója a magasabb követelményeknek.

Lehetünk-e optimisták? A válasz egyértelmű: nem lehetünk másak. Csak optimisták.

Kopka János

Munkásként az egyetemen

V

Visszavárunk, Misei!”

Újságíró:

(Zirik Mihály szerszámköszörűs és egyetemista. Tiszteletem és becsülésem jeléül fogadj barátoddá. Engedd, hogy, mint a műhelyben, a Rákóczi utcán a srácok, — ahogy Bo- dó Pistitől hallottam — én is Miseinek szólítsalak. Előre írtam büszke munkásszakmádat és ezt követi a mostani, amely nem is szakma, inkább egy küzdelmes, hosszú állapot, amelynek két gyermekes apa létedre nekivágtál, hogy álmaid beteljesüljenek Sza- lontai Kálmán művezetőtől hallottam, hogy szerszámköszörűsnek lenni rang még a szakmán belül is. Tudom, hogy aki — mint te, — becsülettel küzdötte meg mur.- kássorsát, büszke. osztályára, s ezt képviseled gyürkőzve, kínlódva, újra és- újra nekirugaszkodva a tudománynak az egyetemen is.

Tudjuk valamennyien, nem vagy hős. Igazi, keménykötésű munkásfiatal vágy, abból a fajtából, akit példaképnek tekintenek.)

Bodó István

eSSek$?iK ^megmarad Mikinek. Precizitása a munkában átlagon felüli. Ezt mint szocialista brigádvezető kollégája is állítom róla. Jól, megvolt a két család. Délutáni együtt, lét, tévézés, kártyacsaták. Oly megkapó volt a szívessége, lelkesedése, amivel körülvett, amikor mint új lakástulajdonos elmagyarázta, hol lakunk, hol élünk majd. Barátom. Szurkolok érte. Az akaraterejét csodálom. Sok mindent mególdott az üzemben. Gondolom, képes lesz az egyetem elvégzésére is.

émlékszel-e a tesz- vizsgára? Izgalmas pillanatok voltak. Izgultál feleségedért-; aki éppen azokban a percekben szült, amikor neked bonyolült matematikai feladatokat kellett megoldani. Micsoda boldogság vett körül. amikor berohantál a személyzetibe! Magdi néni nyakába borultál, s örömmel újságoltad két nagy boldogságod: fiad született, sikerült a vizsga.)

Lakatos János KISZ-csúcstitkár:

Csaknem egy fél napig töprengtünk Misivel együtt. Jól meggondoltad? Tudod, mit vállalsz# Mert tudtuk, hogy útban volt a második gyereke. Meggyőzött. Tudom, hogy feleségével egyetértésben, döntött. így vállalta Misi az egyetemet.

ÚjS®tía

(Valóban nagy merészség volt! Még akkor is, hogy tudtad, ott vannak melletted, mögötted és segítenek. De Szakács Csaba a matekos üzemmérnök és Kulcsár György gépészmérnök, aki a fizikát rágta veled, most nincs melletted. Megvan-e még az üzemtől kapott logarléc, a komplett körzőkészlet? Hasznos jószágok ugye?! Nem nyit már be rátok Hekrhann László a HAPE igazgatója, hogy megnézze „nem viccelnek ezek a fiúk? Komolyan veszik a tanulást?!” Vajon gondolsz-e rájuk, akik segítették, egyengették az, utadat?!) .

SZalay József Misi csendes fiú. Csaknem minden géphez ért. Tanult szakmája marós, de olyan kombináló készsége és átlátó képessége van, hogy minden feladathoz képes volt valami újat hozzátenni. Itt dolgozik a feleségem, betanított munkás, síkköszörűs. Kérés nélkül állt oda Irénke mellé és magyarázott, melyik szerszámot hogyan kell köszörülni, s az ötven-hatvan kilós köveket leemelte, felrakta a munkadarabot.

Zink Misit választottuk meg a fiatalokból alakult Hunyadi János szocialista brigád vezetőjének is. Örülök, hogy egyetemista lett. Képes lesz rá, hogy elvégezze. Nem irigylem. de igazán jó érzés, hogy közülünk, munkások közül került a műszaki egyetemre.

LeSet. 'hogy most meglepődsz, Misei. Vitázott rólad Vörös Lajos szerszámkészítő és Szalontai Kálmán művezető. Ez akkor történt, amikor felkerestem a srácokat a műhelyben. Lajos azon erőskö- dött, sokat veszített az üzem azzal, hogy elmentél, „itt hagytad” a műhelyt. Egy percig sem állítom, hogy nem. vallotta Kálmán. Ha a munkát nézzük, igazat adott Lajosnak. De egyáltalán nem mindegy az; hogy ki, milyen ember végzi el az egyetemet. Végül is egyetértettek. Misei. ők haza várnak, s azt vallják, hogy távlatokban csak- nyertek veled.h •

Vörös Lajos

szerszámkészítő:

Lehet, hogy túlzás, amit mondok, da. olyan kezekkel, olyan érzekkel, mint amilyen a Misinek megadatott, operálni is lehetne. Sokszor odaálltam a gépe mellé, s abban gyönyörködtem, ahogyan melózott ez a srác. Képzeljen egy zsilettpengét. Ennek- felülnézetben van egv alakja, kontúrja. Ezt úgv kell megmunkálni. hogv alakhű és mérethű legyen. Ide már, barátocskám ész, kézügyesség. kombinációs készség kell. Olyan, ami nem minden embernek adatott meg. Nincs mese, született tehetség. Neki nem remegett a keze. Ö beköszörült olyan „bélyeget” (a szakmában értik!) amit a gép sem tudott!

Szalontai Kálmán művezető:

Most agyba-főbe dicsérjük itt a Misit. De megérdemli. S az ilyen embernek valóban mérnöknek kell lenni.

Újságíró:

'(Láttám a külsőre tálán jelentéktelennek tűnő gépedét, a szerszámélezőt. Tudom, hogy ezen dolgoztál, s itt mikronokban számolnak. . Rajta dolgozik most az a Molnár Attila, akit tanítottál, s Mohácsi Endre. Én, mint laikus, úgy láttam, jó kezekbe került. Kálmán elmesélte, jó tanítómester voltál, mert Attila figyelmes, szorgalmas és a szakmai fogásokat is igyekezett elsajátítani. Kálmán büszkélkedett vele, hogy jól sikerült az oltás a „vadalanyba.” így jellemezte. Képzeld, a fiú leérettségizett. Míg itthon voltál, ő „másodhegedűs” volt, most „primás” lett Ez a jelző is Kálmántól származik. Erről jutott eszébe Vörös Lajosnak, de nem mint szerszámszerkesztőnek, hanem mint a Zenith együttes zongoristájának, hogy elmondja: emlékeznek a srácok, amikor a Szabolcsban ötórai teán te voltál a zenekarban a basz- szusgitáros. S, ha Lajos mondja, oda kell figyelni: „Nem volt rossz zenész sem Misei. Van kagylója. Ezen vidult a társaság.)

Daíikó István szerszámkészítő:

Munkánk által kerültünk kapcsolatba. Misei nem ugrott nagy mellénnyel neki a munkának. És hallgatott az idősebb szakikra. Ha Misinek nem jut eszébe, akkor a brigád még most sem vitt volna virágot, ajándékokat

Irénkének. össze tudta tartani a gárdát. Én azt csodáltam, mekkora nagy léptekkel haladt előre. És a csáládja sem sínylette meg. Van kitartása, ereje. Pedig két gyerekük is van.

Ö már kétszer is bent járt az üzemben, meglátogatott bennünket. Nem változott ő egy kummát sem, olyan mint régen. Talán nekünk is illenék most már megkérdezni, mivel, miben segíthetnénk. Közülünk került az egyetemre. Igaz. sokáig oda lesz. nem késtünk még el.

újságíró:

(Van egy gép — helyzetfúró a neve. Állítólag ebből kettő van a megyében. Értéke másfél millió körül van. Ennek a masinának különszobát építettek. Hi- ganyegyen-irányító rendszerrel működik. Igényli a por- és páramentességet és a + 18—20 C fokot. Optikával van felszerelve. Pontossága az ezredmillimikronon belül van. Tudod, milyen nagy nyugodtságot., precizitást követel a kezelése. És Imre Laci mennyied félti. Emlékszel, amikor szóba került: mi történik, ha Laci szabadságra akar menni? És ha netalán beteg lesz? Ki légyért a beugrós?)

Imre László

helyzetfúrós:

Misi egy hét alatt megtanulta. S ha szükség volt rá, „beugrott”. Ezen a gépen a furatok _ helyzetpontosságát mérik. Ez X,, Y koordináta rendszerben dolgozik. Csodálatos gyorsasággal elsajátította a kezelését. így mehettem szabadságra, s nyugodt voltam, mert jó kezekben volt a gép. Most Ignácz Gábor helyettesít. Öt is én tanítottam be, amikor Misi elment az egyetemre. Számoltunk azzal, hogy felveszik. Ö lehetőleg olyanba fog bele, amit teljesítőm is tud. Magam és minden munkás fiatal elé példaképnek 'merem állítani.

Újságíró:

(Misei. Hatan indultatok a HAFE-ből, s ketten .vettétek sikeresen az akadályt. Szorítanak érted a fiúk. a vezetők valamennyien. Tudják nehéz helyzetből indultál, s a nappali tagozaton kell helytállni. És ez a gépészmérnöki kar gépgyár- tástechriológiai szakán nem is lesz olyan könnyű annak, aki olyan mélyről indult, s annyi a pótolnivalója. De aki olyan kitartó, az a tanulásban is sok mindenre képes. Tudjuk, hogy az átlagkereseted 85 százalékát kapod, s a két gyermeked után még 10 százalékot. És még csak most lesz vége az első év felének.

Kollokviumok, szigorlatok, szemeszterek, izgalmak sokasága vár rád. Most van a vizsgaidőszak. Izgul érted minden srác a műhelyben. ElrViondták, hogy 1976 februárjában kapják meg a gyárban vizsgáid eredményeit. Ettől is függ. lehet-e javítani a kereseteden. Reméljük, igen. Tudjuk, szüksége van rá a családodnak.)

Németh Miklós szerszámkészítő csoportvezető:

Újat aligha mondhatnék Misiről. Talán annyit, ő abban és annyiban különbözött a többi jó szakmunkástól, hogy mindig tudott új megoldást. És mindenben. Sokoldalú volt, s mindenben pontos. Neki mindegy volt marógép, Vésőgép, gyalugép, síkköszörű, palástköszörű, szerszámélező gép. Valamennyin pontos munkát adott. Ilyen kellene sók.

Farkas Kálmán