Kelet-Magyarország, 1975. december (32. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-25 / 302. szám

1975. december 25. KELET-MAGYARORSZÁG Lehetünk-e on ám, ilyenek vagyunk mi magyarok. L Van időszak, amikor túlságosan lel^” kesedünk és csak az eredményekről szólunk, máskor meg — mintha el­felejtettük volna az előző szakaszt — át­esünk a másik végletbe és a gondokat szed­jük egy nagy csokorba.” Mérnök ismerősöm arra gondolt, hogy az év első felében — a pártkongresszusra és a felszabadulás jubileumára készülődve — elsősorban arról szóltunk, ami a munkánk­ban nagyszerű. Most pedig, a következő öt­éves terv kapujában azt soroljuk fel. hogy mi a javítani való- Nem tennék különbsé­get a kettő között, hiszen nincs itt ellent­mondás. Az eredmények és gondok tagla­lása egyaránt a munkánkkal kapcsolatos. Mert nem igaz-e vajon, hogy gazdag éve­ket zárunk.rtéhánv nap múlva? Talán nem valóság, hogy a Szabolcs megyében élők az álagosnál nehezebb körülmények kö­zött morzsolták le — mint a kukoricát ré­gen az asszonyok — a múltból örökölt, vagv a menetközben szerzett nehézsége­ket? Közben rossz szokások ellen hadakoz­tunk. egyoldalú gazdaságot tettünk ará­nyossá, visszahúzó erőket semmisítettünk meg. Elértük például, hogy a daru szónál már senki sem gondol a magasan repülő madárra. S hogy ez így van. az a felépült új lakótelepeknek, nagy kórházépületek­nek. ezreknek munkát adó üzemcsarnokok­nak. az éppen most csúcsforgalmat bonyo­lító áruházaknak is köszönhető. Zajlik, újúl az élef.Ami még ennél is nagyobb, benne újúl az ember, aki az egyik oldalon részese ennék a nagy műnek, a má­sik oldalon pedig haszonélvezője, s egyút­tal befolyásolna is nagy alkotó tevékeny­ségünknek. Kétségtelén: az. ember ősidőktől való szokása, hogy ne' álljon meg, hogy az igé­nyei együtt' nőjenek a házakkal, Talán ez a legfontosabb hajtóerő, amely elvezet a-szo­cializmus. beteljesüléséhez. Nagyon nagy­dolog, hogy azon ma már aligha vitatkozik bárki, épiiljöm-e szocializmus. A vita azon Van, hogy hogyan épüljön. Voltak és'vannak gondjaink. Országo­san és talán több a megyében. Emlékszem olyan aratásra-(Székelyben’volt 1953-ban;. amikor kenyérből sem. volt elég. nem hogy szalonnából. : Vagy' a szamosközi árvízre, amikor- riacttah kérdezték ' a fedél nélkül maradt emberek: miíesz velük?- Láttam, amint ötven-, hatvanévesek ülték tele a tanyasi . kisiskola egyetlen tantermét, hogy megtanuljanak jrní.olvasni, s mindezt pet­róleumlámpa mellett. Azóta? Az üzemi konyhák közül nem kevésben hagyunk ott a húsból. Fürdőszo­bákat rendezték be Fehérgyarmat környéki új házakban. s az: egykor írástudatlan szülő fia több milliós értékű John Deere-kombájn nyergében végzi ezer ember munkáját. Sokat mond az a parlamenti fotó is, ame­lyet lapunk minapi számában fedeztem fel: a mátészalkai péklány-képviselő ciga­rettázva, otthonosan mozog a Tisztelt Ház folyosóján. Tudjuk persze, hogy még nincs mindenki­nek kocsija, hogy az egyébként zsúfolt pol­cokon nincs mindig olcsó és divatos ruha., s hogy még sok ember számára alapvető gond a lakás. De nem hallgatjuk el eze­ket a gondokat sem. Aki részt vesz az or­szág, a megye párt- és állami tanácskozá­sain, az tanú lehet rá: ott.néha annyi kri­tika hangzik el, hogy arról egy nyugati em­ber azt hihetne: ellenzékiek ülnek a pad­sorokban. Nos, amikor a bírálatot gyakorlók szóvá -teszik, hogy . sok dolgot másként in­tézhetnénk, jiogy , sok még a munkánk gyen­geség?,.. 4 hibákat ellenzik. Tudjuk: áll még gép, építkezés amiatt, hogy nincs anyag. Bántja az émberek szemét, ha egy ilyen szép, hos&zn-ősz Után ott áll a kukoricaszár a határban,, s különösen, ha kukorica is van rajta. Jogos tehát az akarat, hogy akik dol­goznak, minőségileg adjanak jobbat. Akik rosszul, vagy nem dolgoznak, azokat rá kell kényszeríteni a munkára. Mert a gyorsabb haladás igénye jogos. A haladás pedig néha rajtunk kívül álló, vagy tőlünk függő okokból lassúbb, mint ahogy azt szí­vünk szerint szeretnénk. Valamikor egy­szerűbb volt. Átvettük a hatalmat, s aztán termelni kezdtünk. Minél több darabot. Most ez már kevés. Minél jobb, bárhol el­adható darabot kell készítenünk. A meg­éljek helyébe a hogyan éljek lépett és ez ezt követeli. Nyíltan, komolvan kell erről beszélni az emberekkel, akkor a válasz is megfelelő lesz. Akkor nem marad el a segítő szándék, az. apró forintok hozzáadása a milliós ter­vekhez. Ha most a gondokról szólunk töb­bet. meg van rá az okunk. Szembe kell néz­zünk azzal, hogy a világpiacokon szá­munkra- kedvezőtlenül alakulták a körül­mények Ha ezt ellensúlyozni akarjuk, ah­hoz. előrelátóbb, merészebb gondolatokra, bátor, ésszerű kockázatvállalásra van szük­ség. Céljaink változatlanul szépek. Megva­lósulásukhoz az kell. hogy megsokszorozód­jék. megfeszüljön bennünk az energia, hogy', egy valóságosabb közegben éljünk. Az-emberek tele vannak-ötletekkel, jó törekvésekkel, bennük van a jobb munka iránti igény. Találkozhatunk azonban a kispolgári gondolkozást jellemző végletek­kel is. A nem szocialista jelenségekkel, mint az önzés, a harácsplús, a közömbösség, a protekció keresére. a borravalózás és a többi. Sajnos, néha jobb sorsra érdemes emberek esnek ennek áldozatául. Tapasztalhatjuk, hogv ha a kispolgár vágyai nem teljesülnek, vagy nem olyan gyorsan, mint azt elképzelte, akkor hajla­mos azt mondani: válságban a szocializmus. Pedig csak a: ő kispolgári gondolkodása van válságban. Az ilyen ember nem szeret' és nem tud hosszú távon, szívósan dolgozni — -nem ismeri a kommunista fegyelmet. Ma pedig olyan időket élünk, amikor mindenki újra megmérettetik. Amikor min­denütt egyértelműbben és következeteseb­ben kell dolgozni. amikor az ember pró­bája a kitartó áldozatvállalásban rejlik. Természetesen se okunk, s jogunk nyugta­lankodni, különösképpen nincs okunk elke­seredni. Csakhogy a nyugodt társadalmi és munkahelyi légkör nem azonos a ráérős, az önelégült nyugalommal. Olvan feladataink vannak, amelyek megoldása közepette csak az lehet nyugodt, aki nyugtalan a munká­ban. És e közben nem árt, ha néhányan — akiket csak a jelenlététért fizetnek — ide­geskednek. Vezetőktől, beosztottaktól, de elsősor­ban az élcsapat tagjaitól kell megkövetel­ni, hogy elveink szerint éljenek és dolgoz­zanak, érdeklődjenek a közügyek iránt, hogy pluszt adjanak a kisebb vagy na­gyobb közösségnek, mutassanak példát a munkában, a magánéletben, tegyék magu­kévá társadalmunk nagy és kis kérdéseit. íobban előtérbe kerél tehát az ember és munkája. Világosabbá válik: szavakba. foglaljuk-e csupán, hogy építeni kell a szocializmust, vagy teszünk-e azért napon­ta. Mindenki a maga helyén. incs szégyenkezni valónk. Az ország N és benne a mi megyénk olyan mesz- szire jutott, amilyenre korábban csak az álmodozók gondolhattak. Hogy most nehezebb, bonyolultabb körül­mények között haladunk tovább, hogy fe­lül kell vizsgálnunk, amit jól, kevésbé jól, vagy rosszul tettünk, hogy azon gondolko­dunk, lehet-e, kell-e javítanunk a munkán­kon, az életünkön, ez természetes velejá­rója a magasabb követelményeknek. Lehetünk-e optimisták? A válasz egy­értelmű: nem lehetünk másak. Csak opti­misták. Kopka János Munkásként az egyetemen V Visszavárunk, Misei!” Újságíró: (Zirik Mihály szerszámkö­szörűs és egyetemista. Tiszte­letem és becsülésem jeléül fo­gadj barátoddá. Engedd, hogy, mint a műhelyben, a Rákóczi utcán a srácok, — ahogy Bo- dó Pistitől hallottam — én is Miseinek szólítsalak. Előre írtam büszke munkásszakmá­dat és ezt követi a mostani, amely nem is szakma, inkább egy küzdelmes, hosszú álla­pot, amelynek két gyermekes apa létedre nekivágtál, hogy álmaid beteljesüljenek Sza- lontai Kálmán művezetőtől hallottam, hogy szerszámkö­szörűsnek lenni rang még a szakmán belül is. Tudom, hogy aki — mint te, — be­csülettel küzdötte meg mur.- kássorsát, büszke. osztályára, s ezt képviseled gyürkőzve, kínlódva, újra és- újra neki­rugaszkodva a tudománynak az egyetemen is. Tudjuk valamennyien, nem vagy hős. Igazi, keményköté­sű munkásfiatal vágy, abból a fajtából, akit példaképnek tekintenek.) Bodó István eSSek$?iK ^megmarad Miki­nek. Precizitása a munkában átlagon felüli. Ezt mint szo­cialista brigádvezető kollégá­ja is állítom róla. Jól, megvolt a két család. Délutáni együtt, lét, tévézés, kártyacsaták. Oly megkapó volt a szívessége, lelkesedése, amivel körülvett, amikor mint új lakástulajdo­nos elmagyarázta, hol lakunk, hol élünk majd. Barátom. Szurkolok érte. Az akaratere­jét csodálom. Sok mindent mególdott az üzemben. Gon­dolom, képes lesz az egyetem elvégzésére is. émlékszel-e a tesz- vizsgára? Izgalmas pillana­tok voltak. Izgultál felesége­dért-; aki éppen azokban a percekben szült, amikor ne­ked bonyolült matematikai feladatokat kellett megoldani. Micsoda boldogság vett kö­rül. amikor berohantál a sze­mélyzetibe! Magdi néni nya­kába borultál, s örömmel új­ságoltad két nagy boldogsá­god: fiad született, sikerült a vizsga.) Lakatos János KISZ-csúcstitkár: Csaknem egy fél napig töp­rengtünk Misivel együtt. Jól meggondoltad? Tudod, mit vállalsz# Mert tudtuk, hogy útban volt a második gyere­ke. Meggyőzött. Tudom, hogy feleségével egyetértésben, dön­tött. így vállalta Misi az egye­temet. ÚjS®tía (Valóban nagy merészség volt! Még akkor is, hogy tud­tad, ott vannak melletted, mögötted és segítenek. De Szakács Csaba a matekos üzemmérnök és Kulcsár György gépészmérnök, aki a fizikát rágta veled, most nincs melletted. Megvan-e még az üzemtől kapott logar­léc, a komplett körzőkészlet? Hasznos jószágok ugye?! Nem nyit már be rátok Hekrhann László a HAPE igazgatója, hogy megnézze „nem viccel­nek ezek a fiúk? Komolyan veszik a tanulást?!” Vajon gondolsz-e rájuk, akik segí­tették, egyengették az, uta­dat?!) . SZalay József ­Misi csendes fiú. Csaknem minden géphez ért. Tanult szakmája marós, de olyan kombináló készsége és átlátó képessége van, hogy minden feladathoz képes volt valami újat hozzátenni. Itt dolgozik a feleségem, betanított munkás, síkköszörűs. Kérés nélkül állt oda Irénke mellé és magyará­zott, melyik szerszámot ho­gyan kell köszörülni, s az öt­ven-hatvan kilós köveket le­emelte, felrakta a munkada­rabot. Zink Misit választottuk meg a fiatalokból alakult Hunyadi János szocialista brigád veze­tőjének is. Örülök, hogy egye­temista lett. Képes lesz rá, hogy elvégezze. Nem irigy­lem. de igazán jó érzés, hogy közülünk, munkások közül került a műszaki egyetemre. LeSet. 'hogy most megle­pődsz, Misei. Vitázott rólad Vörös Lajos szerszámkészítő és Szalontai Kálmán műveze­tő. Ez akkor történt, amikor felkerestem a srácokat a mű­helyben. Lajos azon erőskö- dött, sokat veszített az üzem azzal, hogy elmentél, „itt hagytad” a műhelyt. Egy per­cig sem állítom, hogy nem. vallotta Kálmán. Ha a mun­kát nézzük, igazat adott La­josnak. De egyáltalán nem mindegy az; hogy ki, milyen ember végzi el az egyetemet. Végül is egyetértettek. Misei. ők haza várnak, s azt vallják, hogy távlatokban csak- nyer­tek veled.h • Vörös Lajos szerszámkészítő: Lehet, hogy túlzás, amit mondok, da. olyan kezekkel, olyan érzekkel, mint ami­lyen a Misinek megadatott, operálni is lehetne. Sokszor odaálltam a gépe mellé, s abban gyönyörködtem, aho­gyan melózott ez a srác. Képzeljen egy zsilettpengét. Ennek- felülnézetben van egv alakja, kontúrja. Ezt úgv kell megmunkálni. hogv alakhű és mérethű legyen. Ide már, barátocskám ész, kézügyesség. kombinációs készség kell. Olyan, ami nem minden embernek ada­tott meg. Nincs mese, szüle­tett tehetség. Neki nem re­megett a keze. Ö beköszö­rült olyan „bélyeget” (a szak­mában értik!) amit a gép sem tudott! Szalontai Kálmán művezető: Most agyba-főbe dicsérjük itt a Misit. De megérdemli. S az ilyen embernek való­ban mérnöknek kell lenni. Újságíró: '(Láttám a külsőre tálán jelentéktelennek tűnő gépe­dét, a szerszámélezőt. Tu­dom, hogy ezen dolgoztál, s itt mikronokban számol­nak. . Rajta dolgozik most az a Molnár Attila, akit taní­tottál, s Mohácsi Endre. Én, mint laikus, úgy láttam, jó kezekbe került. Kálmán el­mesélte, jó tanítómester vol­tál, mert Attila figyelmes, szorgalmas és a szakmai fo­gásokat is igyekezett elsajá­títani. Kálmán büszkélke­dett vele, hogy jól sikerült az oltás a „vadalanyba.” így jellemezte. Képzeld, a fiú leérettségizett. Míg itt­hon voltál, ő „másodhege­dűs” volt, most „primás” lett Ez a jelző is Kálmán­tól származik. Erről jutott eszébe Vörös Lajosnak, de nem mint szerszámszerkesz­tőnek, hanem mint a Ze­nith együttes zongoristájá­nak, hogy elmondja: emlé­keznek a srácok, amikor a Szabolcsban ötórai teán te voltál a zenekarban a basz- szusgitáros. S, ha Lajos mondja, oda kell figyelni: „Nem volt rossz zenész sem Misei. Van kagylója. Ezen vidult a társaság.) Daíikó István szerszámkészítő: Munkánk által kerültünk kapcsolatba. Misei nem ug­rott nagy mellénnyel neki a munkának. És hallgatott az idősebb szakikra. Ha Misi­nek nem jut eszébe, akkor a brigád még most sem vitt volna virágot, ajándékokat Irénkének. össze tudta tar­tani a gárdát. Én azt cso­dáltam, mekkora nagy lép­tekkel haladt előre. És a csáládja sem sínylette meg. Van kitartása, ereje. Pedig két gyerekük is van. Ö már kétszer is bent járt az üzemben, meglátogatott bennünket. Nem változott ő egy kummát sem, olyan mint régen. Talán nekünk is illenék most már megkér­dezni, mivel, miben segít­hetnénk. Közülünk került az egyetemre. Igaz. sokáig oda lesz. nem késtünk még el. újságíró: (Van egy gép — helyzet­fúró a neve. Állítólag ebből kettő van a megyében. Ér­téke másfél millió körül van. Ennek a masinának különszobát építettek. Hi- ganyegyen-irányító rendszer­rel működik. Igényli a por- és páramentességet és a + 18—20 C fokot. Optikával van felszerelve. Pontossága az ezredmillimikronon belül van. Tudod, milyen nagy nyugodtságot., precizitást kö­vetel a kezelése. És Imre Laci mennyied félti. Emlék­szel, amikor szóba került: mi történik, ha Laci sza­badságra akar menni? És ha netalán beteg lesz? Ki lé­gyért a beugrós?) Imre László helyzetfúrós: Misi egy hét alatt megta­nulta. S ha szükség volt rá, „beugrott”. Ezen a gépen a furatok _ helyzetpontosságát mérik. Ez X,, Y koordináta rendszerben dolgozik. Cso­dálatos gyorsasággal elsajá­tította a kezelését. így me­hettem szabadságra, s nyu­godt voltam, mert jó kezek­ben volt a gép. Most Ignácz Gábor helyettesít. Öt is én tanítottam be, amikor Misi elment az egyetemre. Szá­moltunk azzal, hogy felve­szik. Ö lehetőleg olyanba fog bele, amit teljesítőm is tud. Magam és minden munkás fiatal elé példaképnek 'me­rem állítani. Újságíró: (Misei. Hatan indultatok a HAFE-ből, s ketten .vetté­tek sikeresen az akadályt. Szorítanak érted a fiúk. a vezetők valamennyien. Tud­ják nehéz helyzetből indul­tál, s a nappali tagozaton kell helytállni. És ez a gé­pészmérnöki kar gépgyár- tástechriológiai szakán nem is lesz olyan könnyű annak, aki olyan mélyről indult, s annyi a pótolnivalója. De aki olyan kitartó, az a ta­nulásban is sok mindenre képes. Tudjuk, hogy az át­lagkereseted 85 százalékát kapod, s a két gyermeked után még 10 százalékot. És még csak most lesz vége az első év felének. Kollokviumok, szigorla­tok, szemeszterek, izgalmak sokasága vár rád. Most van a vizsgaidőszak. Izgul érted minden srác a műhelyben. ElrViondták, hogy 1976 feb­ruárjában kapják meg a gyárban vizsgáid eredmé­nyeit. Ettől is függ. lehet-e javítani a kereseteden. Re­méljük, igen. Tudjuk, szük­sége van rá a családodnak.) Németh Miklós szerszámkészítő csoportvezető: Újat aligha mondhatnék Misiről. Talán annyit, ő ab­ban és annyiban különbö­zött a többi jó szakmunkás­tól, hogy mindig tudott új megoldást. És mindenben. Sokoldalú volt, s mindenben pontos. Neki mindegy volt marógép, Vésőgép, gyalugép, síkköszörű, palástköszörű, szerszámélező gép. Vala­mennyin pontos munkát adott. Ilyen kellene sók. Farkas Kálmán

Next

/
Oldalképek
Tartalom