Kelet-Magyarország, 1975. november (32. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-16 / 269. szám
2 KELET-MAGYARORSZÄG 1975. november 16. TERVKÉSZÍTÉS KÖZBEK NYÍRBÁTORBAN Á háztartás forintjai Tallózás a statisztikai adatok között A lakótelepeken emeletes házak, összkomfortos lakások épülnek. (E. E.) A legifjabb város Nyírbátor megyénk legfiatalabb városa. A várossá nyilvánítási ünnepség 1973 tavaszán volt. Az avatást követő hétköznapokon olyan tényekkel kellett szembenézni, amelyek nem voltak kedvezőek: Nyírbátor eddigi legnagyobb eseménye — a városavatás — egy középtávú tervidőszak közepére jutott. A gazdálkodással, pénzügyekkel foglalkozók tudják: ez nem előnyös, mert a város vezetői lényegében a korábbi nagyközségi tervekkel, ösz- szegekkel számolhatnak. Már akkor látszott, hogy jelentős fejlesztés csak a következő — ötödik — ötéves tervben indulhat és ez lesz Nyírbátor első városi színtű középtávú terve. — Nálunk alapkérdéseket kellett eldönteni — mondja Kapu József, a városi tanács elnöke. — Tudjuk, Nyírbátort nem ipara emeli elsősorban városi rangra, bár ez sem mellékes. Mi azt szeretnénk, hogy sok más mellett elsősorban kulturális központ legyen Nyírbátor, mégpedig nem is csak járási, hanem a megyében és a Tiszántúl jelentős részén je'gyzett kulturális központ — és így város. Ehhez jó alapjaink vannak: a zenei napok rangos eseménysorozata; fejlődő múzeumunk gazdag, művészi alkotóházunk van. Ezek a kezdetet jelentik, ilyen területeken szeretnénk kibontakozni. Természetesen minden csak egy része a városi fejlődésnek: a belső kulturális élet megpezsdülése, az érdeklődők ide hívása, szíves invitálása, Nyírbátor hírnevének megyén kívüli népszerűsítése elismerésre méltó. Miből épül a város ? Ám a városfejlesztés tengernyi tennivalója naponta más jellegű újabb erőfeszítéseket is kíván. Nyírbátorban — elsősorban néhány nagy beruházás révén sikerült 50 helyett száztíz millió forintért fejleszteni a várost. Az összegnek egy részét közvetlenül kapta a város a rendelőintézet és a kollégium építésére. De a város lakói sem tétlenkedtek: hárommillió helyet hatmillió forint értékű társadalmi munkát végeztek. A fejlesztési hozzájárulást a tanács 300 forintban állapította meg, de önkéntes fejlesztési hozzájárulásból is több, mint félmillió forint került a tanács számlájára. A vállalatok — Nyírbátor történetében először — nyolcmillió forintot adtak át fejlesztésre a tanácsnak. Az első városi évekhez kötődik az a nagy beruházás, amelyre idestova évtizede várt Nyírbátor: a rendelő- intézet és a hozzá tartozó orvosi szolgálati lakások. Javult az egészségügy — Az egészségügy az a terület, amelyen lényeges javulást értünk el — hangsúlyozza a tanácselnök. — Javítottuk az egészségügyi alapellátást, bár egy-egy körzeti orvosra még mindig sok — 2800 — lakos jut. Létrehoztuk az éjszakai orvosi ügyeletet, iskola és üzemorvosi állásokat szerveztünk. Lényegében kész az új szakrendelőintézet — még az idén megtörténik a műszaki átadás. Meg vannak szakorvosaink, akik a gyógyító munkát hamarosan megkezdik az új intézményben. Jó eredmény az is, hogy csőként a • csecsemőhalandóság, a megyei összehasonlításban is kedvező. Nem véletlen, hogy az egyik legrégebbi és legnagyobb gond — a korszerű egészségügyi ellátás — a megye támogatásával már az első városi években megoldódik Nyírbátorban. De tennivaló még itt is van: változatlanul nem tudják megoldani a városban a bölcsődei elhelyezést. Az eredetileg 35 személyes bölcsődében 45—50 gyermeket gondoznak most is, de ennek kétszeresénél is nagyobb a jogos igény, minden egyes megüresedő helyre két-há- rom másik apróság vár. Majdhogynem ellentmondásnak számít: a máris kulturális központ Nyírbátorban teljesen korszerűtlen és elavult az oktatási intézményhálózat, a művelődési ház legfeljebb a minimális igényeket elégítheti ki szűkösen. Napközi otthonba 7— 8. osztályos gyerekeket fel sem tudnak venni, a kisebbek is a meglévő helyek többszörösét igényél'nék. Eddigi beruházásaink részeredmények: 8 tanteremmel bővült az általános iskolai hálózat, szakmunkásképző iskola, gimnázium épült — amelyet a most épülő 150 személyes kollégium tesz teljes értékűvé. 200 új óvodai helyet létesítettek — felét társadalmi összefogással. A tennivalók azonban változatlanul nagyok és alapvetőek. Nyírbátorban - eredményeket várnak a lakásépítéstől. 1971—75 között csaknem 800 új lakás épült — annyi, amennyit eredetileg terveztek, bár más összetételben. Két lakótelep körvonalai bontakoznak ki — a családi házas városrész a megyében az egyik legszebb. Az állami és az ÖTP-építikezések révén tovább javítják az emeletes házak arányát, az idén jóváhagyott — és 2000- ig távlatot adó — rendezési terv alapján igyekeznek megteremteni Nyírbátor új arcát, a városias külsőt. Megkezdik a város központi terének átalakítását is. A lakáshelyzet azonban mindezekkel együtt nehezen javul, az igénylők száma nem csökken. Ezért a szövetkezeti építés javítását is elhatározták. A legkülönbözőbb szervekkel közösen javítják a lakásépítés ütemét, kedvezőbbé teszik az előkészítést. Nagy gond a kiépítetlen közműhálózat: több középtávú tervben is csak a rangsorolt, legfontosabb közművesítést tudják megoldani — az alapvető javuláshoz any- nyi pénz kellene, amennyi reálisan nem is tervezhető. Rangsorolt fejlesztések Mindezek egyben a most készülő ötödik ötéves terv készítésének gondjait is tükrözik. Nagyon nehéz dolguk van a város vezetőinek, a tanácstagoknak, amikor a rendelkezésre álló pénzből a legfontosabb — és a következő évek fejlesztését megalapozó — beruházásokra ítélik oda a forintokat. — Sok megbeszélésen vettünk már részt a tervkészítéssel kapcsolatban — ösz- szegez a tanácselnök —, s kialakult a véleményem: a következő öt esztendő jelentősebb előrelépést ígér, mint korábban bármikor, de valamennyi gondunkat nem tudjuk megoldani és a várossal szemben támasztott igények sem lehetnek még 1980-ban sem minden tekintetben városi szintűek. Az új középtávú terv azonban vitathatatlanul jobb helyzetet teremt számunkra. Marik Sándor MENNYI A JÖVEDELMÜNK? MENNYIT ADUNK KI ÉTELRE, ITALRA, DOHÁNYRA? MENNYI PÉNZT FORDÍTUNK SZÓRAKOZÁSRA? Ilyen és hasonló adatok készülnek a statisztikai hivatalban minden évben. A statisztikusok összesítik több száz család bevételét, kiadását, a fogyasztott javak meny- nyiségét, azok összetételét, így alakul ki a háztartási statisztika. Mivel csak néhány száz család adatait vizsgálják és ebből alakul ki az átlag, ezért nem teljes érvényű. A jellemző sajátságokat, a változást, a fejlődést mindenképpen jelzi. Minden évben elkészítik ezt a statisztikát. Hogy a változást jobban érzékeljük, az 1970-es és a múlt évi, az 1974-es adatokat hasonlítjuk össze. Jövedelem Megvizsgálták a szellemi és munkás, valamint a mezőgazdasági családok kiadásait, azok összetételét. Érdekes megnézni az átlagjövedelem alakulását. A szellemi és munkás háztartásokban 1970- ben az egy főre jutó átlag- jövedelem 15 740 forint, 1974- ben már 22 244 forint. Ugyanez az adat a mezőgazdasági háztartásokban 18 448 és 24 338 forint. Itt a természetbeni jövedelmet is beleszámították. A munkáscsaládok élelmiszerre, italra és dohányra fordított egy főre jutó átlagos kiadása 1970-ben 6600 forint, 1974-ben már 8142. A ruházkodásra költött pénz 2317-ről 3042 forintra emelkedett. Művelődésre, szórakozásra, sport- és oktatási célokra 810 forint 1970-ben és 1142 forint 1974-ben az egy főre jutó kiadás. Az egészségügyi célokra és testápolásra fordított összeg 320-ról 433 forintra emelkedett. Kulturáltabb körülmények Az emelkedő adatok azt jelzik, hogy a jövedelem emelkedésével nő a ruházkodásra, táplálkozásra, művelődésre szánt összeg is. Az emberek nemcsak gyűjtik, a pénz, hogy „majd” legyen, hanem a jelenben, „most” is magasabb igények, kulturáltabb körülmények közt akarnak élni. A statisztikusok megvizsgálták ezeket az adatokat a mezőgazdasági háztartásokban is. Itt az élelemre, dohányra és italra fordított összeg 7499-ről 8712-re emelkedett öt év alatt. Ruházatra szánt kiadásuk 1936 forint helyett 2553 forint lett. Alacsony emelkedést mutat az egészségügyi és testápolási kiadások összege. A 247 forint 295-re nőtt. A művelődésre, oktatásra, sportra, szórakozásra költött pénzt egy főre átlagosan 533, majd 1974-ben 653 forint lett. A mezőgazdasági háztartásokban az élelmiszerre és a ruházkodásra fordított összeg emelkedése kisebb, mint ugyanez a munkás és szellemi családoknál. Ez azzal is magyarázható, hogy a falvakban a háztáji jelentős mennyiségű élelmet biztosított az utóbbi öt év alatt is. A ruházkodási igények pedig még nem érték el a városiakét, noha a lehetőség a jövedelem megvan hozzá. Élelmiszerek Megvizsgálták azt is, hogy az alapvető élelmiszerekre kiadott összeg hogyan emelkedik. A szellemi és munkás háztartásokban az egy főre jutó átlagos kiadás je-' lentősen emelkedett a hús- és hentesáru, a zöldség és főzelékfélék esetében. Kis emelkedés mutatkozik a cukornál, a gyümölcsnél, a tejnél. Változatlanul ugyanannyit költöttek öt év alatt barimfira, kenyérre, lisztre, zsiradékra. A mezőgazdasági háztartásokban nőtt a húsfogyasztás, a zöldség- és főzelékfélék aránya. A kenyér, a baromfi, a cukorvásárlásra fordított összeg is magasabb. Érdekes, hogy csökkent a burgonya fogyasztása. Ennek egyik oka az is, hogy változatosabb lett az étrendjük, többet költenek inkább húsra és főzelékfélére. Ezeket az adatokat vizsgálva kitűnik, hogy a jövedelem növekedésével nőtt az életszínvonal is. A kiadások közt jelentősen növekszik az élelmiszerre, ruházkodásra, művelődésre szánt összeg. Az emelkedés a munkás- és szellemi családokban nagyobb, mint a mezőgazdasági háztartásokban. De a jövedelem növekedésével, az életszínvonal emelkedésével mindkét típusú háztartásban a kiadások minőségi változást hoznak. Nő a kultúrára, a művelődésre és a sportra költött összeg. (t. k.) A halálos baltacsapás után Mi lesz a kéki árvákkal? Csöndes, eldugott utca Kék község szélén. Az egyik ház falán tábla hirdeti: „Tiszta udvar, rendes ház”. Gyilkosság színhelye volt három héttel ezelőtt. A lapunkban közzé tett szűkszavú hírben közöltük, hogy a ház tulajdonosa, Szűcs Antal több baltacsapással megölte feleségét és négy kiskorú gyermek maradt árván. A tett elkövetője a megérdemelt helyére került, de mi lesz az árvák sorsa? — ez érdekli a közvéleményt és az újságírót is. A ház, az udvar valóban tiszta és rendes, ami az el- húnyt édesanya szorgos munkájának köszönhető. A nyári konyhában is minden a helyén, csak a bűnjelek hiányoznak. Itt találjuk Valit, a 17 éves lányt. Tésztát gyúr, vacsorát főz két kisebb testvérének. Mit is kérdezhetnénk tapintatosan: most hogyan tovább? Nehezen egyenesedik fel a gyúrótábláról. Nyugodtan, megfontoltan beszél: — Eddig a Nyíregyházi Konzervgyárban dolgoztam, mint betanított munkás. Általában 2200 forint volt a fizetésem, így még van egy kis pénzünk. Apám az utóbbi időben nem adott haza. A közeljövőben a helyi óvodában adnak munkát, dada leszek. Azt hiszem, rövid ideig testvéreim állami gondozásban lesznek, majd visszahozzuk őket. Szeretném, ha továbbra is ebben a házban laknánk. A tizenhárom éves Zoli: — Azon a napon Vali dolgozott, engem 10 óra körül elküldött a postára, csak a kétéves Erika maradt itthon, aki mindent láthatott. Mire én hazaértem... Verbai Istvánná, az egyik szomszédasszony: — Az az asszony nem érdemelte meg azt a sok szenvedést. Járt itt többször a körzeti megbízott is, de nem vitték el, nem előzték meg a bajt. Szűcsi rossz ember, egyszer rám is baltával támadott. Az elhunyt rokonai gyakran jönnek és segítik a gyerekeket. Varga Antalné, a tanács vb-titkára papírszeletet vesz elő fiókjából. — Itt van Szűcs budapesti munkahelyének pontos címe. Szombaton jött hozzám titokban az asszonyka, hogy intézkedjek, adjon haza pénzt, vagy a családi segélyt neki kézbesítsék. Hétfőn délelőtt jött a halálhír. Három évvel ezelőtt az asszony panaszára hivatalosan figyelmeztettük Szűcsöt, utána úgy láttuk, hogy meg is javult. Bár verekedésért egyszer pénzbüntetést kapott. — Tudták, hogy garázda, több embert életveszélyesen fenyeget, miért nem utaltatták be elvonókúrára? — Hát... Azt hittük, megjavult. — A gyerekek ügyében hor gyan intézkedtek? — Hivatalból gyámot rendeltünk ki. A gyámhatósággal megkezdtük az ügyintézést, hogy a Pesten tanuló Anti és a hetedikes Zoli egyelőre kerüljön állami gondozásba. Erikát hamar visszahozzuk az állami gondozásból. Végül itt ül előttünk a letartóztatásban lévő Szűcs Antal 42 éves kőműves. Sűrű szemöldökű, erősen kopaszodó, homlokán sebhely. Meghatottság nélkül válaszol kérdéseinkre: — Az ital hatása miatt idegrohamot kaptam. Nem így akartam. Szeretném, ha Vali férjhez menne, dolgozna, és vigyázna Erikára is. A fiúkat vigyék állami gondozásba. Ha letöltőm büntetésemet, visszamegyek a pesti vállalathoz dolgozni és munkásszállón lakom. A gyerekek az édesanyát, az otthon melegét a társadalom gondoskodása mellett is nélkülözik. S mindezt főleg az alkohol miatt. Talán ezt a tragédiát is meg lehetett volna előzni, ha az üresen tátongó alkoholelvonó munkaterápiás intézetekben korábban eggyel több lett volna a létszám... (nábrádl)
