Kelet-Magyarország, 1975. november (32. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-16 / 269. szám
1975. november 16. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Á vezetés: szolgálat A gazdasági fejlődés főbb tényezőiül ben korszakváltás időszakába léptünk. Lényegében az egész népgazdaságban lezárult a korábbi exfenzív jellegű fejlődési szakasz és a jövőben a növekedés fő útja az intenzív módszerek alkalmazása és forrása a gazdasági hatékonyság javítása lesz. A gazdaság szerkezetében is minőségi változásoknak kell bekövetkeznie, mégpedig a gyökeresen megváltozott világpiaci feltételeknek megfelelően. A magyar népgazdaság, belső fejlődésének és nagyrészt a külső körülmények megváltozása következtében olyan helyzetbe került, amikor a gazdasági egyensúly javítása a gazdasági munka előterébe került. A gazdasági egyensúly helyreállítása történhet a gazdasági fejlődés ütemének radikális csökkentése, az életszínvonal és a beruházások erőteljes korlátozása útján. Ez a módszer bizonyára rövid időn belül eredménnyel járna az ország nemzetközi fizetési mérlegegyensúlya szempontjából. Az MSZMP és a kormány mégsem ezt a viszonylag egyszerűbben járható utat választotta, hanem a bonyolultabbat, ám a hosszú távon eredményesebbet, amely megfelel a fejlett szocialista társadalom építéséből fakadó feladatok megvalósításának. így nem mondunk le a népgazdaság viszonylag dinamikus, az eddiginél ugyan valamivel szerényebb ütemű fejlesztéséről és az életszínvonal emeléséről. Ez azonban a gazdaság egyensúlyi helyzetének javításával csak akkor egyeztethető össze, ha a fejlődés fő forrásává a gazdasági hatékonyság válik. A feladat végrehajtása mindenekelőtt annak lényegét értő,-felelős vezetőket követel. Hangsúlyozni szeretném mégegy- szer: olyan vezetőket, akik valóban érzik a feladat lényegét, súlyát, megértik, hogy ez a gazdasági feladat most a politikai munka első vonalába került. Éppen ezért nemcsak gazdasági vezetőkre gondolok. Az üzemi pártszervezetek, a szakszervezetek és valamennyi tömegszervezet vezetőjének csatasorba kell állnia a XI. párt- kongresszus határozatában és a kormány munkaprogramjában felvázolt gazdasági feladatok megvalósítása érdekében. E gy példával szeretném érzékeltetni, hogy miért hangsúlyozom a feladat megértésének, a helyes és egységes értelmezésnek a fontosságát. A külkereskedelmi cserearányromlás következtében ugyanannyi importért most több árut kell kivinni az országból, mint a múltban. Legalábbis, ha a termelési szerkezet nem változik, azaz exportkínálatunk összetétele lényegében a jelenlegi marad, akkor valóban az a helyzet, hogy egyre több árut .kell exportálnunk az import ellenértékeként. Egyes gazdasági vezetők csak annyit értenek a jelenlegi helyzetből, hogy a cserearányromlás és a gazdasági egyensúly javítása érdekében növelni kell az exportot, mindenekelőtt a tőkésországokba. Erre azt kell mondanunk, hogy ez a régi, mennyiségi szemléleten alapuló vezetői elgondolás. A korszerűen gondolkodó vezető értékviszonyokban gondolkodik és az értékviszonyok termékstruktúrákhoz kötődnek. Ezért a korszerű vezető * válasza nem az, hogy termeljünk és exportáljunk többet ugyanabból, amiből eddig, hanem az, hogy vizsgáljuk meg: milyen változtatásokra van szükség a vállalat termelési szerkezetében ahhoz, hogy az eddiginél értékesebb, kelendőbb termékeket gyártsanak. Vagyis a korszerű válasz nem a mennyiség, hanem az exportált termékek értékének emelésére irányul. A korszerűen gondolkodó vezető az eddigi behozatali szerkezetet is vizsgálat tárgyává teszi, hiszen a feldolgozóipar számos ágazatában viszonylag tág lehetősége van az ésszerű helyettesítésnek, a beszerzési piacok jobb megválasztásának. A korszerűen gondolkodó vezető tehát felülvizsgálja a vállalat egész tevékenységét. Bizonyos előrelátással kell kiválasztani a versenyképes és gazdaságosan értékesíthető, továbbá a viszonylag kis ráfordítással versenyképessé tehető termékek körét; a termékek egy része ugyan nem gazdaságos, de biztonsági okokból termelni kell, míg a nem versenyképes termékek többsége olyan, amelynek megszüntetése, vagy termelésének korlátozása kívánatos. S zeretném hangsúlyozni a viszonylag kis ráfordítással és viszonylag rövid időn belül versenyképessé tehető termékek kiválasztásának fontosságát. Mégpedig több okból. Az egyik ok, hogy a vállalatok fejlesztési lehetőségei a jövőben kisebbek lesznek, mint eddig. A másik ok, hogy a saját forrásokat elsősorban abban az esetben lehet külső (hitel) forrásokkal is kiegészíteni, ha az hatékony, versenyképes exporttermékek termelésére irányul. A harmadik ok az, hogy a mai világban nem tanácsos túlságosan hosszú időt igénylő, sok bizonytalansági elemet tartalmazó fejlesztést vállalni. És végül: a népgazdaság érdeke is az, hogy a fejlesztésráfordításból minél előbb a hatékony exportból megtérülő termék, vagy szolgáltatás váljék. A vállalatot körülvevő gazdasági környezet 1976-tól olyan lesz, amelyben erőteljesebben hatnak a kényszerítő és az ösztönző tényezők. A vállalatoknak tehát gyorsabban és érzékenyebben kell reagálniuk a műszaki fejlődés és a kereslet változásaira. Ez pedig csak akkor lehetséges, ha a vezetőknek több változatban kidolgozott fejlesztési elgondolásai vannak, ha javul a döntési és a felelősségvállalási készségük, dinamizmusuk és rugalmasságuk. A beruházások viszonylag szerényebb növekedési üteme és belső arányainak eltolódása (a kitermelő iparok és az energiatermelés javára) miatt az ötödik öt- évés tervidőszakban a feldolgozóipar fejlesztési lehetőségei szerényebbek lesznek, mint a jelenlegi tervidőszakban voltak. Ezért a vállalatok fejlődése az eddiginél nagyobb mértékben függ majd attól: mennyire képesek feltárni és kihasználni belső tartalékaikat. A műszaki haladás, a dolgozók szakismeretének és termelési tapasztalatának fejlődésével, a tartalékok időről időre újratermelődnek. Erre azért kell felhívni a figyelmet, mert néha hallható: „mi már a vállalatnál minden zugot kisöpörtünk, elfogyott minden tartalékunk”. Ha ez ighz is lenne, akkor is statikus felfogást tükrözne. E gyelőre azonban nincs arról szó, hogy már „minden zugot kisöpörtünk volna”. Hogy valójában mennyi tartalékunk van„_ talán fel sem tudjuk mérni. Mindjárt itt van a legfontosabb erőforrással, a munkaerővel való gazdálkodás. Vajon ki állíthatja, hogy valóban tervszerűen és racionálisan használjuk fel a munkaerőt. A munkaidő kihasználása és a végzett munka minősége nagyon sok kívánnivalót hagy maga után. A munka- és technológiai fegyelem javításában rejlő tartalékok nagyságát aligha lehet túlbecsülni. Hasonlóan nagy tartalékaink vannak az állóeszközök kihasználásában, a beruházott vagyon értékesítésében. A szervező munka szerény, de a gyakorlatban hasznosítható módszerei nemcsak anyagi javakban eredményezhetnek megtakarítást, hanem elősegíthetik a vállalat rugalmasságának javulását. Nem folytatom a felsorolást. Olvasóim nyilván értik és érzik, hogy mindaz, amiről eddig szóltunk, egyben a vezetői munkával szemben támasztott új követelményeket is jelenti. Könnyebb úgy fejlődni, hogy bőven van pénz új beruházásokra, mint újra- meg újraértékelni és újrarendezni a vállalat belső erőforrásait és így szert tenni pótlólagos fejlesztési forrásokra (persze, korántsem akarom azt mondani, hogy, kizárólag ilyen források állnak a vállalatok rendelkezésére) ; könnyebb hosszú időn át azonos termékeket gyártani és azt kedvező piaci helyzetben értékesíteni, mint nehezebb értékesítési körülmények között időről időre megújítani a termelés szerkezetét. Ez gazdaságilag és politikailag is nehezebb, bonyolultabb munka. Méltán jelentette ki Lázár György az országgyűlés őszi ülésszakán elmondott zárszavában, hogy „az élet minden területén harcolni kell a középszerűség visszahúzó erejével, de különösen fel kell lépnünk a középszerűség ellen a vezetés minden szintjén, mert a feladatot, amelyet meg kell oldanunk — a fejlett szocialista társadalom építését — nem lehet középszerű munkával megoldani”. A gazdaságfejlesztés intenzív szakaszában a vezetési funkció felértékelődik, a munkamegosztás rendszerében elfoglalt helye fontosabbá válik. Ez a felismerés tükröződik az MSZMP XI. kongresszusának határozatában, amely állást foglalt amellett, hogy ,,.. .Bátorítsuk az új iránt fogékony, kezdeményező ... emberek funkcióba kerülését.” A mi társadalmunkban a vezetés: szolgálat. De szeretném ehhez hozzátenni: a társadalom érdekében végzett szolgálatot kiváltképpen meg kell becsülni, olyan társadalmi elismerésben részesítve a vezetői funkciót és a jó vezetőt, hogy valóban a legjobbak válhassanak vezetővé. Dr. Varga György Szabolcsi munkások Kárpát-Ukrajnában (3.) % Oroszul tanulnak Milyenek a huszti fények és milyen az esti utcák hangulata, azt nem sikerült megtudni. Hogy milyen egy ukrán iskola tanterme este, azt igen. A tanterem falait körben ukrán és szovjet hazafiak, tudósok, politikusok képei díszítik. Sok a szemléltetőeszköz, s az ukrán tanítónők kedvesek, türelmesek. Az ukrán iskolában ezen a télen nemcsak a helyi gyerekek tanulnak, de a KEMÉV munkásai is. Zsúfolásig telt meg a terem azokkal, akik kezdő, ‘ vagy haladó fokon az orosz nyelv tanulására vállalkoztak. Az ungvári egyetem professzorai külön a magyar munkások számára kidolgoztak egy olyan tematikát, módszert, amellyel könnyen é* gyorsan lehet megtanulni legalább nyolcszáz orosz szót. Az iskolapadban Amikor mi a terembe léptünk nem kis meglepetésünkre a táblánál Mikurcza Sándor felelt. De ott volt a padban brigádjának valamennyi tagja. Az idős vasbetonszerelő véleménye: — Nemcsak a fiataloknak van szükségük a tanulásra. Mongolul is nagyon szépen megtanultam, most oroszul szeretnék tudni. Nemsokára nyugdíjba megyek és van egy olyan tervem, hogy beutazom a Szovjetuniót. Akkor majd hasznát veszem annak, amit itt Huszton tanulok. Az orosz nyelv oktatása a huszti iskolában a demokratizmus egy különös és szokatlan megnyilvánulását tartalmazza. Sok a közbeszóló, a véleménymondó. Ennek ellenére felnőttekhez illő a fegyelem. Kórusban ismétlik az építkezés, az építés, a ház, a hegesztő orosz megfelelőjét. Aztán egy fiatalember megjegyzi: — Tanárnő kérem; jó lenne egy kicsit az udvarlás szavait is átvenni. ILI NÉNI X ^nyíregyházi nyugdíjas í) pedagógus Bodnár Ilo- ^ na, mégis, amikor szóba kerül az iskolában eltöltött negyedszázad, a kilenc tanyai évet említi. Városi ember, mégis nosztalgiával gondol a Nagylapostanyán eltöltött boldog évekre. Milyen boldogság volt ez? — Reggeltől estig tanítottunk — emlékezik a nyugdíjas tanárnő. — De nem úgy, hogy leadtuk az órákat és kész. A gyermekek délután is ottmaradtak. Nekünk meg- vallották, jobban szeretik az iskolát, mint otthon a pásztorkodást. Hallgatták a tanító nénit, aki csodaszép balladákra, versekre tanította őket. A gyermekek száz népdalt iá tudtak, rajongásig szerették az irodalmat... Szép idők voltak — vallja. Esténként az önképzőkörben a szülők ámuló, csodálkozó tekintete volt a fizetség a „tanító nénitől” hallott érdekes tanácsokért. Az önképzőkörben sok mindenről szó esett. A tanító volt akkor a rádió, a televízió, az újság — magyarázza Bodnár Ilona, akit a fiatalabbak, a gyermekek mindig „Ili néninek” hívtak. — Jó, — mondja a tanárnő — minden óra után öt percig az udvarlásról beszélgetünk. Huszt fejlesztésének alapja . Az orenburgi gázvezeték az érintett országok iparának fejlődésében nagy jelentőségű lesz. De fejlődnek majd azok a szovjet városok is, amelyeket útjában csőhálózat érint. Többek között erről is beszélgettünk J. V. Bubijákkal, Huszt járási tanács elnökével. Arra a kérdésre, hogy mit jelent a városnak, a járásnak, az orenburgi gázvezeték, így válaszolt: — Huszt számára, hogy itt kompresszorállomás épül felbecsülhetetlenül nagy jelentőségű. Szerepe lesz a gáznak az iparfejlesztésben, a lakossági ellátásban. A kompresszorállomásról a városig egy lecsatlakozó vezeték épül. A széntüzelést felváltja majd a korszerű gáztüzelés, nem lesz szennyeződés, a közintézmények, iskolák fűtése megoldódik. — Huszt, eddig is híres volt kalapgyáráról és más ipari termékeiről. Most egy új kalapgyár épül 26 millió rubeles beruházással, évente 3 millió kalapot gyártóval, s ezt is a gázra alapozzuk. Huszthoz hasonló város sok van a körzetben, s ezekre így vagy úgy hatással lesz a gázvezeték. A járáson belül fejlett a bútorgyártás, a márványkitermelés, s ez tovább fokozható. Tizennégyezer munkás, mérnök dolgozik a járás területén, számuk az orenburgi gáz érkezésével növekedni fog. Az elnök elégedett A járási tanács elnöke még hosszan beszélt a közeli és távoli jövőről. Elmondta véleményét arról is, hogy a KEMÉV-dolgozók által Lekvárfőzfs közben is előkerültek a szép versek és milyen jó érzés volt visszahallani a tanítónőnek, amikor nem az osztályzatért, nem felszólításra, hanem saját gyönyörűségükre idézték fel, hogy a vidám terefere így szökell- jen tovább. Szinte szórakozásból végezte el az egri főiskolán 'az orosz szakot, ezzel újabb ablakokat nyitott a gyermekek számára, amelynek „kulcsa” az orosz nyelv. Egy kis időre Paszabra vetette a pedagógussors, ahol Túri Sándor bácsi falu- és népszerete- téből sokat tanult. Szívesen emlékezik a paszabi élményekre, a napokban mesélt erről a Nyíregyházi 2-es Általános Iskola tanulóinak, ahol nyugdíjas napközis tanári Tanított a Család utcai iskolában, legtovább a 4-es iskolában, innen ment nyugdíjba. Nem volt könnyű... , — Nagyon meg voltam sértődve akkor, nem tudtam megérteni, miért kell nyugdíjba menni, amikor még any- nyi mindenre futná az erőmből és. szükség is van a pedagógusokra. Hiába, el kellett menni nyugdíjba. De engem, valahogy nem tud kielégíteni a házimunka. Vágytam a gyermekek közé és amikor hívtak, jöttem, először a 4-es iskolába, most pedig a 2-esbe. Itt élek a harminc gyermek között és boldog vagyok. Szükség van rám tudom... — Mindig az volt a legnagyobb boldogság, ha a gyermekek jól haladtak a középiskolában, a főiskolán... És van ilyen tanítványom sok. Éppen a napokban hallottam Alapozzák az ezerszemélyes éttermet Huszton. (Hammel József felv.) végzett munkával nagyon meg vannak elégedve. Várakozással tekintenek a lakások, az étterem építésére. Bíznak abban, hogy nem éri őket csalódás. Amikor a magyar építők a városba érkeztek öt-hatezer ember fogadta őket. Nagy volt a lelkesedés és minden bizonynyal az átadási ünnepségeken is hasonló lesz a közVé- lemény megnyilvánulása. (vége) Seres Ernő Kövér Jutkáról, ő a jbedagó- guspályát választotta. Pedig sokan húzódoznak ettől a hivatástól. Jutka mégis ezt választotta, másoktól hallottam, azt mondta, „mert olyan tanítóm volt, mint Ili néni...” S a napköziben, a 2-es általános iskolában, a város szívében is úgy közeledik az apróságokhoz, mint hajdan a Nagylapostanyán. Most különösen kedves számára egy cigánygyermek, aki a nagymamájával érkezik az iskolába és egész nap kicsit a mamát is pótolni kell számára. De büszke a kis Vas^Tün- dire, az úszóreménységre, és minden gyermekre, akiben egy-egy vonást is felfedez abból, amit ő harcolt, sokszor észrevétlenül, anélkül, hogy a gyermekek érezték volna, hogy most nevelik őket... Kicsit messze lakik a Bethlen Gábor utca 3. sz. alatti iskolától — a Csályi Ferenc utcában. Általában busszal jár és Trabanttal. Tíz éve vezet. Erre gyűjtött, hogy hamarabb érjen haza, ahol 80 éven felüli édesapjával él. Színes egyéniség, aki a tévé előtt ülve is pedagógus marad. Nem csak jól szórakozik, de el is töpreng, amikor a „Magyarázom a magyarázatainkat” című rajzfilmben az agyonoktatott gyermekről lát és hall... M osolyog, láthatóan boldog, mert ismeri a nagy tikot, amit csak azok tudnak, akik a maga teljességében szedetik az embert, az életet... P. G.
