Kelet-Magyarország, 1975. november (32. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-13 / 266. szám

1975. november 13. KELET-MAGYARORSZÁG 3 December helyett november A munkaverseny finise az ÉPSZER-nél KÖZELEDIK AZ ÉV VÉ­GE. Vállalatainknál, gazda­ságainknál készülnek a számvetések. Az 1975-ös esztendő nemcsak egy év mérlegének eredményeit summázza. Most zárul a IV. ötéves terv, és most ért fi­niséhez az a munkaverseny- mozgalom, amelyet a dol­gozók hazánk felszabadulá­sa 30. évfordulója, és a XI. pártkongresszus tiszteletére kezdeményeztek. A felszabadulási és a kongresszusi munkaverseny nagyszerű eredményeket ho­zott a Szabolcs-Szatmár me­gyei Építő és Szerelő Válla­latnál is. Az év elején a vállalat munkáskolllektívá- ja arra tett felajánlást, hogy a 242 millió forintos éves tervet 9 millió forint­tal túlteljesíti. Az eddigi tények alapján megállapít­ható, hogy a XI. pártkong­resszus tiszteletére tett fel­ajánlást a vállalat dolgozói időarányosan teljesítették. És ami nagyszerű, az ered­ményeket nem létszámnöve­léssel, hanem a munka ter­melékenységének növelésé­vel érték el. Az ÉPSZER-nél vala­mennyi dolgozó tett fel­ajánlást. Közülük is kiemel­kedik a százötvenegy szocia­lista brigád ezeregyszáz- negyven tagja. A brigádok mozgótísó erejét és a jó ver­senyszellemet jelzi, hogy a verseny második szakaszá­ban a gépek, berendezések jobb kihasználására, a ta­karékosabb, jobb és haté­konyabb munkára tettek felajánlást. A dolgozók ver­senyvállalásaihoz csatla­koztak a termelést irányító építésvezetőségek, műszaki­ak is. AZ OKTOBER ELEJEI ÉRTÉKELÉSBEN az ÉP­SZER dolgozói az éves terv­teljesítésben túl voltak a 200 millió forinton. Ebben jelentős szerepe van a vál­lalatnál működő 3 pártalap* szervezet 95 kommunistájá­nak. ök mozgósították dol­gozótársaikat a 9 millió fo­rintos többlettermelésre. Ennek eredménye, hogy a dolgozók jövedelme ebben az évben mintegy 8 száza­lékkal növekszik. Javukra írandó az is, hogy segítették a vállalat takarékossági ter­vének a megvalósulását, amely eddig 1 millió 200 ezer forintot hozott. Az eredmények elérésénél a dolgozó kollektívák, a párt-, gazdasági és a tö­megszervezeti vezetés teljes összhangjára volt szükség, így tudták átlagban 38 nap­pal előbbre hozni az épüle­tek átadási határidejét. Ez pedig egy 26 nagyobb mun­kahelyen dolgozó középvál­lalat életében igen jelen­tős eredmény. Ma már ott tartanak, hogy november végéig átadnak minden ez évre vállalt építkezést, ezzel teljesítik negyedik ötéves tervüket. A hátralévő idő­ben a következő éveket alapozzák. A felajánlások teljesítésé­hez az is nagyban hozzájá­rult, hogy sikerült kialakí­tani a jó munkahelyi lég­kört. Stabilak a vállalat szo­cialista és munkabrigádjai. Érdemük, hogy az országban az építőipar területén ná­luk a legkisebb a fluktuá­ció. Tudják a vállalatnál a dolgozók, hogy a vezetés hallgat a szavukra. Nem lehet olyan jogos felvetésük, kérésük, amelyeknek a tel­jesítését megtagadnák. A téli munkákat is úgy szerve­zik, hogy a hideg idő beáll­tával mindenkinek tudja­nak munkát biztosítani. ÜJSZERÜ VOLT A VÁL­LALAT munkáskollektívái­nak a felajánlásában, hogy sajátosan alkalmazták a „Dolgozz hibátlanul” mun­kamódszert. A . brigádok többsége önmeózással, egy­más munkájának az óvásá­val is segítette a kongresz- szusi vállalás sikeres teljesí­tését. Különös gondot for­dítottak a nagy teljesítmé­nyű gépek, toronydaruk ka­pacitásának maximális ki­használására. A tégla szál­lításánál, mozgatásánál a raklapos módszert alkalmaz­ták, így a hatszori átrakást- törést — megszüntették. A kongresszusi munka­versenyben a példát mutató kollektívák közül is kiemel­kedett Gáti István kőműves, Galambosi László festő és Lajti János villanyszerelő brigádja. A kongresszusi versenyben kitűnt dolgozók erkölcsi és anyagi elismeré­se sem marad el a vállalat­nál. Sigér Imre Á gondolák ügyelője A katonák szemlének, az ** orvosok vizitnek ne­vezik, a kereskedelemben nincs ilyen precízen megfo­galmazott neve. Egyszerűen csak szétnéznek, körbejárják a gondolákat, a lényeg mégis ugyanaz. A gyakorlott szem pillanatok alatt felméri a helyzetet, aztán ha valahol hiányzik valami, máris hoz­zák elő a raktárból, hogy amikor az ajtók kinyílnak, a vásárlók tele gondolák előtt válogathassanak. — Segíthetek valamiben? — kérdi egy kedves hang, majd a választól függően mutatja, kínálja a vevő igé­nyének, kívánságának meg­felelő színt és méretet. Ha éppen nincs, előkerül a kis notesz, hogy el ne felejtse délelőtt, amikor a nagyker- nél válogat az áruk között. így kezdődik rendszerint a Kelet Áruház kötöttáru osz­tályán Buzga Miklósné egy napja, ahol mint osztályve­zető-helyettes a gyermekosz­tályt vezeti. így kezdődik, de csak a boltban, mert ott­hon hatkor csörög az óra, hogy fél hétre, mire férje és másodikos Robi fia ébred, kész legyen a reggeli. Ha reggel nyolckor kell munká­ba állni, akkor gyors takarí­tás következik, ha nem nyi­táskor kezdődik a munkaidő, akkor a főzés tölti ki a dél­előtti szabad időt. Mert ilyenkor aligha marad idő este a főzésre: fél hét is van, mire kiléphet az áruház ka­puján. A délután rendszerint a tanulókkal való foglalkozás­sal telik, hiszen nem mind­egy kivel hogyan szerettetik meg a szakmát. Buzga Miklósné 1958-ban vette fel először az akkori anyák boltjában a kereskedő­tanulók köpenyét, amelynek azóta legfeljebb a színe vál­tozott. Amikor a bolt meg­szűnt, a Zrínyi Ilona utcai kötöttáru boltban kapott he­lyet, s ott dolgozott az Kelet Áruház nyitásáig. Az osztá­lyon harmincegyen az idén 45 millió forint értékű árut adnak el, mindezek mellett azonban Buzgánénak sok A VSZM kisvárdal gyárában: Malik Zoltánná alapanyag-vizs gálatot végez. (Hammel József) Sütő Mihály és Asztalos Bálint, a nyíregyházi MEZŐGÉP motorszerelői marógép főhajtás-sebességváltó szerelésén dol­goznak. (Gaál Béla felv.) Magasabb követelmények Pártépítési tapasztalatok a nyírbátori járásból „A pártépítés a legkövet­kezetesebb, a legigényesebb munkát követeli a pártszer­vezetektől, a kommunisták­tól.” Ezt fejtegette hozzászó­lásában Pálóczi Lajosné, a nyírbátori járási párt-vb egyik ülésén, amelyen a XI. kongresszus szellemében a tagfelvételi munka eredmé­nyeit, a párttaggá nevelés feladatait tárgyalták. Isme­retes, hogy a párttaggá való nevelésben a követelmények növekedtek. Ezt célozta az MSZMP Politikai Bizottsága 1974 júniusi és az MSZMP megyei vb 1975 júniusi hatá­rozata is. Hol tartanak a nyírbátori járás pártszervezetei? Milyen eredmények születtek e ha­tározat érvényesítésében, s milyen gondokat szükséges megoldani? Ezek a kérdések álltak a tanácskozás közép­pontjában. A vb érdemben, s behatóan foglalkozott a pártépítéssel. Újra megvizs­gálta a tagfelvételi munkát, tartalmát, annak módszereit azért, hogy hosszabb távra a kongresszus határozata sze­rint határozza meg a teen­dőket. Erősödött a pártszervezet JB'i i I örvendetes, hogy az alapos felmérés nem volt ;egyoldalú. Nem csupán a párttaggá ne­velés kérdéseit vitatták meg, hanem azzal összefüggésben a pártegység erősítését, s így természetesen a pártfegye­lemmel kapcsolatos kérdése­ket is. Erre célzott Majtényi Sándor, aki hangsúlyozta, hogy a párt élő szervezet, s másfajta feladata is van. Például az árazás, ami ko­moly szakértelmet és nagy figyelmet igénylő munka, de nem hiányzik a napi prog­ramból az esti kasszazárás sem. Ilikét 1963 óta hívják Buz­ga Miklósnénak és 1968 óta édesanyának, mert akkor született meg Robi. Akkor még Nyírszőlősön laktak a nagymamánál, s onnan jár­tak be naponta férjével mun­kahelyükre. Két évig tartott a közös bejárás, akkorra fel­épült KISZ-lakásuk az ifjú­sági lakótelepen, s azóta a hétvégek maradtak meg a nagymama számára. Teltek az évek, s Ilike egy­re elégedetlenebb lett saját magával. Szakmunkás-bizo­nyítványa volt, de ő nem elé­gedett meg vele, többre vá­gyott. Aztán összeült otthon a családi tanács és döntöt­tek: jobban megosztják egy­más közt a házimunkát, a gyermeknevelést, s így ma­rad idő a tanulásra is. Je­lentkezett a kereskedelmi szakközépiskolába és tavaly sikeresen be is fejezte. Most a nyáron nagy meg­lepetés érte. Munkahelyén küldöttnek választották ^ a Kereskedelmi, Pénzügyi és azok, akik a párttagsággal járó követelményeknek nem felelnek meg, kerüljenek ki a pártból. Ez a munka — ha lassan is! — kezd életjogot nyerni a pártvezetésben. A már említett párthatározatok óta (1973 január—1975 szep­tember között) a nyírbátori járás pártszervezetei 72 dol­gozót vettek fel a párt sorai­ba. Ugyanakkor különböző fegyelemsértés miatt 16-ot kizártak, a pártélet elhanya­golásáért pedig 20-at töröl­tek a párttagság sorából. A 72 új párttag közül 50 a fizikai munkás, akik az ipar, a mezőgazdaság különböző területein tevékenykednek. Nem lehet azonban szó nél­kül hagyni, hogy még min­dig nem kielégítő a fizikai munkás párttagokkal való érdemi foglalkozás. Erről szólt Freund Sándor, aki el­mondta; a pártból kikerülők között még mindig magas a fizikaiak száma, s erre több figyelmet szükséges fordíta­ni a járási pártbizottságnak és az alapszervezefeknek is. Okait abban látja, hogy a felvétel után már nem fog­lalkoznak megfelelően a fi­zikai munkásokkal. Nem ad­nak részükre megfelelő párt- megbizatást, s elhanyagolják politikai-eszmei képzésüket, nevelésüket is. Kezd jellemzővé válni, hogy a pártszervezetek az utóbbi időben több figyel­met fordítanak az új pártta­gok társadalmi tevékenysé­gére, munkájukra, magatar­tásukra párttaggá nevelésük során. Méltó szerepet szán­tak ebben a — 72 új párt­tag esetében — a szocialista Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetének megyei értekezletére, az időpont azonban számára a lehető legrosszabb volt. Éppen ar­ra az időre szólt balatonszép- lakl beutalója, így nem vehe­tett részt a küldöttértekezle­ten. Annál nagyobb volt a meglepetés mire hazaért, mert megtudta, hogy bevá­lasztották a KPVDSZ megyei bizottságába és megválasz­tották küldöttnek a KPVDSZ kongresszusára. Buzga Miklósné 1959 óta ” szakszervezeti tag és három éve szakszervezeti bi­zalmi. Most komolyabb fel­adatot kapott: egyiké lesz annak a héttagú küldöttség­nek, akik a megyénk keres­kedelmében, vendéglátásá­ban dolgozókat képviselik a kongresszuson. Ha lehetősé­get kap, hogy elmondhassa véleményét, akkor az ered­mények ismertetése mellett szólni kíván a nők helyzeté­nek javításáért, a bérezésben és a munkaidőben ma még a kereskedelemben dolgozókat leginkább érintő feszültségek csökkentéséért, a kisebb bol­tokban dolgozók szociális helyzetének javításáért. Balogh József brigádoknak, a szakszerveze­teknek, a KISZ-nek és a kü­lönböző társadalmi és tömeg­szervezeteknek. Említésre méltó, hogy 14-nél a szocia­lista brigádban végzett mun­kát, 8-nál a munkásőrségben kifejtett helytállást, 7-nél a szakszervezetben végzett munkát, 21-nél a KISZ-ben való szereplést, 22-nél pedig egyéb tömegszervezetekben kifejtett tevékenységet mér­legelték. Javasol a pártcsoport Ezek azt is jelzik, hogy a kiválasztás és a párttaggá nevelés területén van bizo­nyos fejlődés. Azzal, hogy céltudatosabbá vált a párt­építés, mutatja: ezt a mun­kát mindinkább p pártveze­tés szerves részének tekintik a pártszervezetek. Erre utal, hogy az alapszervezetek többségében a pártvezetősé­gek javaslatokat kérnek a pártcsoportvezetőktől, KISZ- vezetőktől és a tömegszerve­zetekben dolgozó kommunis­táktól, szocialista brigádok vezetőitől, a munkásőr al­egységek parancsnokaitól. Ez kiterjed az utánpótlással Va­ló foglalkozásra is! Van azon­ban javítani' való. Még min­dig tapasztálható,' hogy he­lyenként felszínes a párt szervezeti szabályzatának és a párt programnyilatkozatá­nak a megismertetése. Bizonyos értelemben egyes pártszervezetek, a pártveze­tés „életképtelenségét” jel­zik olyan tényezők, hogy évek óta egyetlen párttag­felvétel sem volt. Erről is őszintén szóltak. Sajnos a legutóbbi határozat óta a nyírbátori járásban 7 olyan pártszervezet van, ahol nem vettek fel új párttagot. Ezek közül indokolatlan a párt­építő munka elhanyagolása az ófehértói alapszervezet­nél, továbbá a nyírderzsi és a piricsei tsz-pártszerveze- teknél. Segíteni az alapszervezetet Indokolt lenne egyszer ezeknek a pártszervezetek­nek a pártépítő munkáját külön is megvizsgálni, segí­teni őket, hiszen a pártépí­tésről egyetlen alapszervezet sem mondhat le. A járási párt-vb az említett tanács­kozáson a pártépítő munká­val, annak fejlesztésével kap­csolatban meghatározta a to­vábbi teendőket. Ez a vb- ülés egyben bizonyította azt is, hogy a XI. kongresszu­son megfogalmazottak, a párt szervezeti, cselekvési és ide­ológiai egységének erősítése állandó és rendszeres feladat és a pártvezetés figyelmének a középpontjában van. F. K. Takarékosság - az emberért Takarékosság... Talán az utóbbi időben ez a legtöbbször elhangzó sza­vunk. Okos, jó, hasznot hozó tartalom húzódik meg mögötte; százezre­ket, milliókat menthet meg az országnak, az egyénnek. Ahol jól értel­mezik, ott nincsenek szél­sőségek, hétköznapi nyel­ven szólva: helyén van a takarékosság. így van ez az üzemek, vállalatok, ke­reskedelmi és egyéb egy­ségek, munkahelyek több­ségében. Akadnak azonban ese­tek, amikor a takarékos­ság értelmezése és gya­korlata szűklátókörűség­ből, kényelmességből a visszájára fordul. Gyak­ran hallunk reklamáció­nál — legyen szó a ház­hoz szállításról, lakás a egyéb épületek fűtéséről, olykor csomagolási hi­bákról: „ja, kérem taka­rékossági év van.” Néhol úgy gondolják, a takarékosság önmagáért, vagy az ember ellen van, holott ennek az ellenke­zője az igaz, éppen az em­berért van. A hanyag, rossz munkát, a gyengébb minőséget, a megspórolt fuvarokat, az esetleg meg­nyirbált építési költsé­geket, — amelyeknél ez nem indokolt, — nem ’varrhátja senki ^takaré­kosság nyakába. A pártkongresszuson Kádár János kitért az anyagtakarékosságra, mondván, „vigyázzunk, nehogy úgy szervezzük meg az anyagtakarékos­ságot — már erre is volt nálunk példa — hogy nem tesszük bele a termékbe a szükséges anyagot. A ta­karékosságnak az a helyes módja, fia az elpocsékoló­dó, a feleslegesen hulla­dékba kerülő, a tönkre- menő anyagot minél na­gyobb mértékben hasz­nosítjuk.” Világos, hogy egyik üzem, vállalat sem taka­rékoskodhat a másik, végső soron a fogyasztó, a lakosság zsebére. Ugyanez vonatkozik a szolgáltató ágazatokra is, a vendéglátóegységekre, az áruszállító vállalatok­ra, amelyek nem takaré­koskodhatnak oly módon, hogy a lakosság késve kapja meg a szükséges élelmiszer- és egyéb cik­keket. Egyre többen értik, hogy a takarékosság nem divat, nem kampány. Nincs takarékossági év, de szükség van olyan köz­szellem kialakítására, mindenütt, amely gátat vet a pazarlásnak. De csak annak, aki megtudja különböztetni a szüksé­gest a feleslegestől, legyen szó egy-egy árucikkről, vagy bármi másról. P. G.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom