Kelet-Magyarország, 1975. november (32. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-13 / 266. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1975. november 13. Szovjet lapok Walter Scheel látogatásáról Első oldalon, fényképpel il­lusztrált jelentésekben szá­molnak be szerdán reggel a moszkvai lapok arról a talál­kozóról, amely Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB fő­titkára és a hivatalos látoga­táson a Szovjetunióban tar­tózkodó Walter Scheel nyu­gatnémet szövetségi elnök között zajlott le kedden dél­után a Kremlben. Scheel hétfőn érkezett a Szovjetunióba Genscher kül­ügyminiszter kíséretében. A Nyikolaj Podgornijjal és Leo­nyid Brezsnyevvel folytatott megbeszéléseiről kiadott hi­vatalos közlemények tanúsá­ga szerint a szovjet—nyugat­német eszmecserék közép­pontjában a két ország kö­zötti együttműködés fejlesz­tése, „újabb konstruktív ele­mekkel való gazdagítása” áll. A Brezsnyev dolgozószobájá­ban a két külügyminiszter részvételével kedden folyta­tott megbeszélésen nagy te­ret szenteltek az enyhülési politika folytatásával kapcso­latos kérdéseknek is, és mindkét fél kifejezésre jut­tatta véleményét, hogy az európai biztonsági konferen­cia sikeres befejezése után a fő feladat az elvi megegyezé­sek konkrét tartalommal va­ló megtöltése. A hírek sze­rint ezzel a kérdéssel — a helsinki elveknek a szovjet— nyugatnémet kapcsolatok gyakorlatában való realizálá­sával — foglalkozik majd szerdán és csütörtökön foly­tatandó tárgyalásain Gro- miko szovjet és Genscher nyugatnémet külügyminisz­ter is. Scheel látogatásának eddi­gi szakaszát, különös tekin­tettel a Brezsnyevvel lezaj­lott találkozóra, moszkvai po­litikai körökben eredményes­nek minősítik. A hivatalos közlemények szerint a tár­gyalásokat „tárgyilagos, ba­rátságos légkör”, ugyanak­kor „őszinteség és kölcsönös megértés” jellemzi. Katonai helyzet Angolában Angola északi részében a FAPLA erői feltartóztatták a zairei és amerikai támoga­tást élvező FNLA támadását. A FAPLA jelentős mennyi­ségű hadianyagot zsákmá­nyolt és foglyokat ejtett. Mindazonáltal a Luandától 20 kilométerrel északra fek­vő Quifangondo körzetéből — a luandai vízműveknél — még harcokról adtak hírt. Az FNLA-támadások következ­tében megsérült vízvezeték javítását katonai fedezet mel­lett kezdték meg a techniku­sok. Luanda térségét szilár­dan ellenőrzésük alatt tart­ják a FAPLA erői. A koráb­bi harcok következtében ki­alakult helyzet miatt azon­ban a polgári repülőtér nem­igen fogad gépeket. Ezért a függetlenségi ünnepségekre meghívott több küldöttség — közöttük a szovjet és a ma­gyar küldöttség — nem ér­kezhetett meg Luandába. Úgyszintén a harcok foly­tatódásáról adtak hírt az úgynevezett déli fronton, a lobitói kikötő térségében. Teljesen megszűntek a har­cok a cabindai Enklávéban, ahol a FAPLA erői ismét há­borítatlanul gyakorolják az ellenőrzést. Szerdán Prágában bejelen­tették, hogy Csehszlovákia el­ismerte az Angolai Népi Köz­társaságot. Eddig 18 ország ismerte el az ANK-t. Helmut Schmidt beszéde az SPD kongresszusán Nagy érdeklődéssel várt kongresszusi beszédében Helmut Schmidt szövetségi kancellár hitet tett a nyu­gatnémet szociálliberális ko­alíció megerősítése, az or- országot sújtó gazdasági ba­jok orvoslása mellett és harcra szólította fel pártját a jobboldali uniópártok el­len. Schmidt szerdán délelőtt szólalt fel a Német Szociál­demokrata Párt mannheimi országos kongresszusán. Bevezetőben megállapítot­ta, hogy kormányának rop­pant nehéz feladatokkal kell megbirkóznia, hiszen súlyos gazdasági válság emészti a nyugati világot. Ma már azonban — fejezte ki remé­nyét — „látni végre a vilá­gosságot az alagút végén”. Kormánya legfőbb felada­tának jelölte meg a munka­nélküliség megfékezését és csökkentését és új munkahe­lyek megnyitását. Ennek elengedhetelen feltételeként nevezte meg a beruházások támogatását és az ország gaz­daságának korszerűsítését. Schmidt végül csípős gúnnyal jellemezte a jobb­oldal vezetőit. Helmut Kohl CDU-elnök, az ellenzék kancellárjelöltje — mint mondotta — „távirányított tétovázó”, aki képtelen dön­teni (lengyel szerződések stb.) és végül meghajol az erősebb előtt. Carstens frak­cióelnök csupán Franz-Jo- sef Strauss „famulusa” s az egész ellenzék teljhatal­mú irányítója és politikájá­nak meghatározója maga a CSU elnöke. „Egész Európában a CDU —CSU volt az egyetlen je­lentős párt, amely szembe­fordult a helsinki záróok­mánnyal” — mutatott rá a kancellár. Befejezésül Schmidt ismét összefogásra szólította fel pártját, mert a CDU—CSU „nem nyerheti meg ugyan az 1976. évi. választásokat, de mi elveszíthetjük...” Halárus a tengerparton, tűzszünet idején. (A szerző felvétele) Bjj m fjha P* EJ fi Sf Ö'JII al i*£i B t áL £ Egy délután Dzsemallal (Folytatás az 1. oldalról) lamenteket. A dokumentuma legfontosabb feladatok sorá­ban hívja fel a KlSZ-szer- vezetek figyelmét az ifjúsági tömegsport jelentőségére, ar­ra, hogy mozgósítsák a fiata­lokat a rendszeres testedzés­re. Az akcióprogram ismerte­ti az ifjúság valamennyi ré­tegét érintő feladatokat. Folytatódnak az eddig ered­ményes kezdeményezések: a vas- és fémhulladékgyűjtési akció, az óvodák, bölcsődék, üzemi, iskolai és lakóterületi sportlétesítmények társadal­mi összefogással történő épí­tése. A KISZ tagjai továbbra is cselekvő részt vállalnak a mezőgazdasági munkákból és a környezetvédelemből, foly­tatódik az Alkotó ifjúság pá­lyázat és kiállítás is. Az ifjúság szocialista tuda­tának formálását, a fiatalok közösségi nevelését, a szocia­lista életmód jegyeinek ki­alakítását szolgálja az ifjúsá­gi szövetség politikai képzése, amelynek új rendszere — változatos, a helyi sajátossá­gokat mindenütt figyelembe vevő formákban — 1976 szep­temberében kezdődik. A KISZ-szervezetek továbbra is segítik az úttörőszövetség munkáját, erősítik az ifjú­kommunista és az úttörőkö­zösségek együttműködését. Továbbra is élő jelszava az ifjúsági mozgalomnak: „mű­velt ifjúságért!”. Az egyes ifjúsági rétegek feladatainak meghatározása során az ak­cióprogram a dolgozó fiata­lok jelentős teendőjeként je­lölte meg az országos nagy- beruházások feletti védnöksé­gek sikeres befejezését. Az üzem- és munkaszerve­zésben rejlő tartalékok feltá­rásának, a termelési költségek csökkentésének, a takarékos­ságnak fontos akciója a KISZ-radar. A tanuló fiata­lok akcióinak sorában emlí­ti a program a tanulmányi mozgalmak és versenyek foly­tatását. a kommunista szülők és a KISZ-aktivisták találko­zóit a középiskolákban, a fi­zikai dolgozók tehetséges gyermekeinek segítését. Az egyetemi és főiskolai KISZ- szervezetek aktívan részt vállalnak a szakmunkásképző intézetekben és kollégiumok­ban folyó tanulmányi munka és a szabad idős programok szervezésének segítéséből. Az akcióprogram az 1976 nyarán tizenkilencedik alka­lommal zászlót bontó építőtá­borok szervezésében, a moz­gósításban és a munkában versenyre hívja a középisko­lásokat. A fiatalok e verseny­nyel is készülnek 1977 nya­rára, a 20. jubileumi eszten­dő építőtáboraira. Kerekes Imre: vakáció történőié 23. Lenyelek egy jégkockát, irány a park, ott már ké­szül az este, megjelentek a sakkozók. A Hábel néni, a Lipták úr, aki nyáron leállít­ja a hadműveleteket. Most ő is csak ül a pádon, nehezen szedi a forró levegőt, inge nyitva, szabadon a melle, csak a fejével int, ha szól­nak hozzá. Később a hűvös­ben mégis elindul egy sétá­ra, katonásan áthúz a par­kon, van itt egy sor fa, szemlét tart, hogy napköz­ben nem mozdult-e el vala­melyik a helyéről. Hiába, van még rend ezen a vilá­gon. A Kertészék gyereke most tanul járni, a Radics bácsi két hete csak sörözik, mint­A Tokyo kávéházban csak egy örmény úr mellett ka­pok helyet. Teázom. — ön külföldi? Igenlően intek. — Akkor megláthatja a közel- keleti Belfastot — mondja, és jó étvággyal harap az ürü- combos szendvicsből. — Mert, kérem, ez az őrület városa lett. Kinézek a teraszról. Amott sárga villanyfény hirdeti a Szent Rita templomot, kö­zelében emelkedik az új be­tonmecset. Felvillan emléke­zetemben az Asz-Szur-ne- gyed zsinagógája. Valóban igaza lenne? Belfast ez? Val­lásháborúval? Lassan iszom a savanykás forró teát. Vá­rom a már megtanult keleti nyugalommal arab baráto­mat. Dzsemal palesztin. Ne­ve tevét jelent. Nem kérdem, hogy ez az igazi, vagy csak illegális elnevezése. Á városon át Megjön, mégpedig ponto­san. Hosszú fiú. Röviden elmondom, mit hallottam, melyek az első élményeim. Olykor félbeszakít, szenve­délyesen, inkább felkiáltá­sokkal. Aztán feláll: — Men­jünk! Úgy jobb beszélni. Egy darabig szaladunk egyet, aztán majd a kocsim­mal elviszlek... — Vallásháborúról a leg­könnyebb beszélni. A baj ott hogy végleg lemondott az alkoholról. Magamról csak annyit, mi lesz velem, ha Angéla mégis elvisz az any­jához, és csak ennyit mond neki, bemutatom a férjem. Mindez persze nem marad­hat titokban. Az öregem veri majd az asztalt, s lesz­nek kérdései, mint például, hogyan tudnám én egyálta­lán otthon érezni magam a házasságban? Szerencsére a családom holnap elutazik nyaralni, lesz időm beprog­ramozni a választ. De akár­mit mondok is, annyit már én is tudok, hogy a házasság egy szerencsétlen buli, de- hát a kisember előbb-utóbb minden helyzetben otthon érzi magát. Még reggel találkoztam a Mandel papájával, az éjsza­ka felhívta őket a srác Moszkvából telefonon, per­sze itthon fizetik. Nem mondott semmit, csak éppen nem volt kinek telefonáljon. Csupa öröm az ilyen gyerek. Ahogy vártam: itthon egyre kevesebben vagyunk, per­sze a Lakinger mindig itt van. A helyesírást illetően naponta gyakorol, mint egy zongoraművész. Füzet a hó­na alatt, akárcsak ő, az is egyre vékonyabb, mert min­den témát megversel, a van, amit mi már júliusban mondtunk: az amerikaiak megkeverték az egész hely­zetet. Figyelmeztettünk mi már akkor: ha nyélbe ütik a kis lépéses rendezést, elsza­badul a pokol. És nem így lett? Izrael vérszemet kapott, és most minden erővel raj­tunk akarnak ütni. Ehhez persze jól jön, ha a libano­ni ellentéteket is kiélezik. „Jordanizálni” akarnak, elle­nünk megy az egész játék. A nagy bevásárlóházhoz, a Starcóhoz érünk. Dzsemal, isten tudja, milyen . ösztön­től tartva Szól: — Eltűnök, menj be a gyorsétterembe! — Már nem is látom. Dzsippek fékeznek, és a pirossapkás katonák percek alatt eláll- ják a kiutakat. Igazoltatás. Beülök egy török kávéra a magas bárszékre. A kiszol­gáló szőke német nő. — Ma ez a harmadik. Va­lami palesztint keresnek. Pokoli, hogy az embernek nincs egy nap nyugalma sem. Ki hitte volna, hogy ez lesz a közel-keleti Svájcból? — Mintha személyes sértés­nek venné, hogy vége a bé­keidőnek. Aztán újra csend. Dzsemal visszajön. — Va­dásznak! Látod, ürügy min­dig akad! Most az amerikai campuson történt gyilkos­ságot akarják a nyakunkba varrni. De menjünk! Itt a kocsim. Vezetett, mégpedig olyan módon, mintha rallyen let­tünk volna. Itt így szokás, műtrágyától a szamócáig. A verseket azonban szorgalma­san kitépi, ne lássa senki, döntsön az utókor, hogy tényleg nagy költő élt-e itt Bagolyfalván. Mostanában frankón nagy szövege van, szidja az iskolareformot, nyomja a sódert. .Bizonyíté­kai vannak, hogy a tanerő tévedésből húzta el magyar­ból, mert rossz a látása. Ezért keverte össze a pad­társával. öregszik az ország. Ezek a klubestek is csak any- nyit érnek már, mint pál­mafák az északi sarkon. A parkban persze ott ülnek az öregek, a tranzit forgalom­ból is leragad itt-ott egy pár, az öreglányok a kaput támasztják, az ablakok nyit­va, a tv-játék összekevere­dik a rádiózenével. Valójá­ban nem történik semmi. Magam is úgy ülök itt, mint a klasszikus filmek őse, név és cím szerint. „A lelocsolt locsoló”. Ilyenkor aztán na­gyon szeretném tudni, hogy mégis mitől idegesek a nők? Repülnek a napok. Újabb levlapot kaptam a Bánicki- éktől, -a Mazuráék is írtak, a Fekete-tengerről. Szerin­tük nem fekete. Részemről nem szállók be a vitába, ők látják. Itt pedig most idé­zek a Vida leveléből. (Folytatjuk) kikerültünk egy romos ut­cát, aztán le a tengerpartra. Este volt, és újra a fények ámítottak. Végigkocsikáztuk Bejrútot, mely nagyon bé­késnek tűnt. A táborban Követségi épületek, néha paloták között kanyarogtunk, majd a repülőtér felé vezető út mellett hirtelen lassított Dzsemal. A pálmák mögött felsejlett a város melletti tá­bor. A palesztin menekül­tek lakhelye. Hogy 18 vagy 20 ezren vannak-e azt sen­ki nem tudja. Agyagházak és sátrak, kifeszített kötele­ken száradó ruhák minden­felé. Nyomott a levegő, itt nem seper a tenger felől jö­vő szél. — Nem tagadjuk, készen­létben vagyunk. Mi azt akar­juk, ne legyen se lövöldözés, se háború. Mi, palesztinok — így a felszabadítási szervezet egyik vezetője — csak jo­gainkat követeljük, de nem akarunk beleszólni a libano­ni belügyekbe. Ha támadnak, természetesen védjük ma­gunkat. A megoldást nekünk egyébként is csak államisá­gunk jelenti. Nézz körül! Lehet a jövő a napi egydol­láros segély? Eszembe jut a libanoni egyetem előtti beszélgetés, amikor egy szíriai diák így fogalmazott: — Tudja, itt az a pokoli, hogy mindent más­ra kennek. Pedig világos a vonal: az imperializmus játssza ma a főszerepet a li­banoni eseményekben is. Hol a kulisszák mögött, hol nyíl­tan. De ha kételkedik, szá­molja meg, hány bank van itt: százhatvanhárom! Gyűrűben Amíg beszélünk, a tábor körül szoros gyűrűt alkotnak a harckocsik, páncélozott jár­művek. Ott, ahol nappal a szentképárus kínálja porté­káját, egy kis ágyút ástak be. Biztonsági intézkedés, mondják közömbösen, meg­szokták. — De biztos, hogy valahol és valakik előszedték a táborban is a géppisztolyo­kat. Átvergődünk az ellenőrző- gyűrűn. Nem hiszem, hogy ezt meg lehet szokni. Vala­honnan messziről lövöldözés zaja hallatszik. Megritkul a forgalom. Bejrút fél. Csak néhány kíváncsi srác mászik fel a háztetőre. Egy Cola- reklám vasvázába kapasz­kodva figyelnek. A torkolat­tűz, úgy látszik, még újdon­ság az éjszakai reklámfé­nyek között. Bürget Lajos

Next

/
Oldalképek
Tartalom