Kelet-Magyarország, 1975. november (32. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-12 / 265. szám

KELET-M AGY ARORSZÁG 1975. november 12. CSENGET Á POSTÁS A mezőgazdasági szakmunkásképzés gondjai (2.) 15 éves koromban kezdtem mint kifutó fiú Karcagon. Levele­ket, csomagokat bíz­tak rám, azt kellett a címzettekhez eljuttat­ni. Nem is tudom, hogy ma­radtam meg a postánál. Elő­ször a pénzért dolgoztam, de később egyre több örömet találtam ebben a munkában. Harminc éve a budapesti postahivatalnál a csomag­kézbesítési csoportot vezet­tem. Akkor még lófogatok­kal vittük a távolabbi terü­letre. de még a fővárosban ff is a küldeményeket. 1949-ben jöttem Nyíregy­házára. 26 éve. Hosszú volt ez a negyedszázad, de így utólag visszanézve már nem is tűnik olyan soknak. Elő­ször itt is a csomagokat vit­tem. 1961-től levelet, pénzt kézbesítek: ünnepek előtt 3 —4-szer annyi a levél, mint máskor. Póttáskákat, sok ap­ró csomagot erősítünk a ke­rékpárra, hogy lehetőleg egy­szer élég legyen kimenni a körzetbe. Sokszor előfordul így is. hogy kétszer kell for­dulni... Menni kell akkor is, ha esik. ha fúj. Hidegben, hó­ban, viharban, sárban. Sok­szor az ember a kutyát nem engedné ki. olyan rossz idő van, a postás mégis csenget. Visszük a jó hírt. örömet, a bánatot, a szerencsét, az üd­vözletét az embereknek. Min­denkit ismerek személy sze­rint a körzetemben és már azt is tudom, ki honnan vár levelet, kinek hogyan alakul a sorsa. Nem hiszem, hogy valaki is a postások közül a pén­zért csinálná ezt. Általában 1700 forint a fizetés, én a legmagasabb összeget, 2450 forintot keresek. De itt már a hosszú szolgálati időt is fi­gyelembe veszik. Azért ma­gasabb a fizetésem. Két fiam van. Az egyik most fog érettségizni a víz­ügyi szakközépiskolában, a másik már dolgozik a tej­ipari vállalatnál. Egyik sem lett postás. Nem is erőltet­tem őket, bár örültem volna, ha legalább az egyik ezt a szakmát választja... Mégis csak szép ez a szak­ma. Olyan jó érzés volt, amikor már háromszor mondták azt az üzem veze­tői, hogy Győrfi Gyula a szakma kiváló dolgozója. Ez a megbecsülés, a jól végzett munka után az egyik leg­szebb elismerés. De a másik, a lakosok elismerése is leg­alább ilyen fontos. Szeretek az emberekkel foglalkozni. Kisebb-nagyobb összegek küldését (levélfeladást, űr­lapok beszerzését stb.) is rámbíznak az idősebbek. Most már inkább visszafe­lé nézek, de bátran mond­hatom. érdemes volt ezen a pályán maradni. Sok gon­dot. fáradtságot jelentett, de megérte. Tóth Kornélia Nézzük a feltételeket. Má­tészalkán a mezőgazdasági szakközépiskolával közös épületben tanulnak. Tizenkét leánytanulójuk kollégista, ugyancsak kollégiumban lak­nak a szakközépiskolás fiúk. A szakmunkástanuló fiúk legnagyobb része azonban az iskola által bérelt házakban kollégistának nevezett kint­iaké. A városban már csak ebben az egy iskolában tü­zelnek cserépkályhában. Későn kezdett szakosodás A másik két iskolához száz­húsz személyes kollégiumok tartoznak, elképzelhető, ho­gyan férnek el benne más­félszer, kétszer annyian, rá­adásul Baktán a higiénia leg­alapvetőbb feltételeit sem teljesíthetik, mivel a legpre­cízebb szerelés után is újra és újra visszajön a szenny­víz. Zsúfoltak az ebédlők, nevelőtanár is csak annyi van, amennyit a tervezett létszámhoz engedélyeztek. Mindezeket a körülménye­ket figyelembe véve az isko­lák. a tantermek állapota ál­talában megfelelő, az oktatás színvonalát igyekeznek a na­pi igényekhez igazítani. Erre azonban a tanterv nem min­dig ad módot. Első és második osztályban valamennyien közös . alapo­zásban vesznek részt. A gé­pészeket kivéve a szakosodás csak a harmadik évben kez­dődik el. Addig az iskolák önálló tervei szerint elosz­tott gyakorlati időt — Tisza- bercelen hetente négy. Bakta- lórántházán kéthetente nyolc napot. Mátészalkán egyszer­re fél évet — a gyakorló gaz­Feltételek, tanterv, kapcsolatok daságokban töltik. A terme­lőüzemekkel való kapcsolat tehát még ekkor is késik. A gyakorlatok legnagyobb ré­szének színhelye vagy a tan­gazdaság, vagy az iskolai gyakorlókertek, illetve né­hány bázisüzem. Van, aki tudja — és a többiek? A tulajdonképpeni kapcso­lat csupán a harmadik évben alakul ki. Ekkor — szintén egyedi időbeosztással — már nagyobb rendszerességgel is­merkednek a gyakorlati mun­kával, jobb esetben ott, ahol később dolgozni fognak. Ér­dekes ellentmondások azon­ban ezen a területen is ta­lálhatók. A zöldségkertészek például az egész időt saját telepükön töltik, míg pél­dául a gépészek mindig ott gyakorolnak, ahol az éppen aktuális mezőgazdasági mun­kához szükséges gépeket használják. Azok a legsze­rencsésebbek, akik szerződé­sük alapján leendő munka­helyükön gyakorolhatnak. S itt a szerződéseknél álljunk meg egy pillanatra. Az iskola a három év alatt igyekszik szerződések köté­sével helyet keresni minden gyereknek. Mátészalkán négy, Tiszabercelen csak három harmadikosnak nincs szerző­dése, ugyanakkor Baktaló­rántháza erre egyáltalán nem törekszik, összes tanu­lójuk közül alig több, mint tíz tudja, hol kezdi majd meg a munkát. A szerződést fölösleges kötöttségnek ér­zik, s a munkahelykeresést és a döntést a tanulás befe­jezése után rábízzák a tanu­lóra. Az ellentmondás azért is éles, mert éppen ez az az intézet, amelynek egyébként a legjobbak a kapcsolatai a gazdaságokkal. Lépést tartani? Két iskola tehát, változó elképzelések szerint, arra tö­rekszik, hogy a gyereket oda­kösse valamelyik gazdaság­hoz, a harmadik arra, hogy a harmadik év után szabadon dönthessen. Abban azonban megegyeznek, hogy lehetősé­geik szerint a szakma legtö­kéletesebb ismeretére igye­keznek diákjaikat felkészíte­ni. Tiszabercelen teljes kabi­netrendszerben, a másik két helyen jól felszerelt szaktan- termekben tanítanak. Az ok­tatást a legmodernebb szem­léltetőeszközök segítik, a há­rom év alatt átlagosan 70— 30 százalék a szakmai és a közismereti tantárgyak ará­nya az előbbi javára. Arra törekszenek, hogy lépést tart­sanak az egyre korszerűsödő mezőgazdasággal. Vajon ho­gyan ? Baraksó Erzsébet Hit hoz a Télapó? Húszezer méter fenyő — Harancs november végén — Kedvezményes akció, házhoz szállítás A Mikulás, a karácsony és á szilveszter mindig különös gond elé állítja a kereskedel­met. A hideg idő beálltával megkezdődnek a disznótorok is. Nyíregyházán az élelmi­szer kiskereskedelmi válla­latnál ebben az évben is nagy gonddal készülnek az ünnepek megnövekedett for­galmának kielégítésére. Gyerekek és felnőttek nyu­godtan várhatják a hósza- kállú Télapót, mert lesz mit rakni a puttonyba. Csak fi­gurális áruból — a különbö­ző nagyságú és csomagolású mikulásokból — 35 mázsa szállítására kötöttek szerző­dést. Piros szaloncukorból pedig 40 mázsa fogja terhel­ni a boltok polcait. FenyőfáDÓl 20 ezer métert rendeltek, függeléknek pe­dig 40 mázsa édességet. Mi­vel a Szerencsi Csokoládé­gyár rekonstrukciója befeje­ződött, az édesipari válasz­ték mennyiségben is bővül. Félkész tortából 15 ezer da­rab várja a vásárlókat. November végére várják az első narancsszállítmányo­kat, melyeket a grappe fruit megelőz. Citromból, mazso­lából és kókuszreszelékből is minden igényt ki tudnak elé­gíteni. A banánellátás is fo­lyamatos lesz. Fügéből, dato­lyából a várható igényt csak részben tudják kielégíteni, mandarin csak a karácsonyi ünnepek idején várható és minimális mennyiségben. Az alapvető élelmiszerek ellátása zavartalan lesz. Cu­korból folyamatos ellátást és kockacukrokkal a választék bővítését ígérik. A hús- és zsírellátás az igényeknek megfelelően fog alakulni. Ét­olajat is vásárolhatunk — a napraforgóolaj az üzletekbe kerülő áru negyven százalé­ka. Rétes- és finomlisztből, búzadarából nem lesz hiány. A rizs választékát a hazai termelésűvel bővítik. A szo­kásos száraztészta-féléket korlátlan mennyiségben talál­ják a vásárlók az üzletek polcain. Az élelmiszer-kiskereske­delmi vállalat 164 boltja és közel ezer dolgozója várja az ünnepi vásárlókat a megyé­ben. Az év végi forgalom kö­zepén, decemberben kedvez­ményes vásárlási akciót ter­veznek. Nyíregyházán, a Zrí­nyi Ilona utcán alkalmi bol­tot nyitnak. Vállalják a 200 forinton felüli vásárlások díjmentes házhoz szállítását. Mikuláskor ismét megjelen­nek a város utcáin a kedves hószakállú Télapók. KÉPERNYŐ ELŐTT A szovjet kultúra jegyé­ben sugárzott ünnepi tévé­műsorok közül egy nagy­hatású tévéjátékról emlé­kezünk meg. Alexej Kolo- mijec ,.Kék rénszarvasok'’ c. tévéjátékát Szönyi G. Sándor kitűnően, hiteles légkört teremtve rendezte meg a magyar stábbal, a színészek ,,beleérző", apró­lékos gonddal kidolgozóit szerepformálása valódi szovjet emberi jellemeket, egyénítétt típusokat állított elénk. A Nagy Honvédő Háború csupán szörnyű háttérként mutatkozott a lírai játékban, előtérben az az érintett generációkban 'mindmáig élő hatása állt, amelyet az emberi sorsok alakulására tett. Aljonka, a háborútól el­sodort szerelmesét több mint két évtizeden át ku­tató szovjet leány rendkí­vüliségével vált a történet hősévé, hogy t. i. ő sorsát a hirtelen fellobbant, egyszer volt boldogsághoz való áll­hatatos hűsége formálta boldogtalanná, mert a sze­relem kék rénszarvasának kergetése egy idő után nyil­vánvalóan céltalanná vált számára. Erkölcsi emelke­dettségével, hűségével mégis az igazi a boldogságigény példájává nőhetett sze­münkben mert nem az ő szinte rögeszmés megszál­lottsága, hanem a kegyet­len háború volt magányos­ságban maradásának az oka. Hámori Ildikó a belső jellemfejlődés megmutatá­sa mellett az elfutó évek. nyomai külső lerakódásá­nak megjelenítésével is plasztikussá tudta tenni a rokonszenves, tiszta leány­figurát. A parádés karak­teralakítások közül is ki­emelkedett a Patkós Irmáé, a Molnár Tiboré és a Polgár Gézáé. Szép Ernő két éve ismét felújított vígjátékát, a,.Vő­legény"-! a Madách Kama­raszínház előadásában lát­hattuk a szombaton sugár­zott felvételről. A halk sza­vú. szomorkás lírikus első (1922-es) nagyobb és a ma­ga idejében sikeresnek mondható darabja jócskán tartalmaz nosztalgiákat a ..boldog békeidők'’ iránt. Társadalomkritikát nehéz lenne belemagyarázni, mert az író tulajdonképpen el­nézte hőseinek ’ linkségét. ■ Ám ez bízvást magának a darabnak' a rovására írha­tó, amely tulajdonképpen hálás szerepdarab, tagad­hatatlanul mulatságos szi­tuációkkal, amelyekben a komikum a lírával válta­kozik. Szirtes Tamás rendező ezt az érzelmes vígjátékot burleszkké pörgette föl az első felvonásban teljesen és jórészt a harmadikban is, szédületes jövés-menést, hihetetlen forgatagot te­remtve a színpadon. A da­rab két rétege így csak messzebb került egymástól, s a panoptikumfigurákról a kevéske valósághitel is le- foszlott, a líra olcsóbb ér- zelmességgé vált (harma­dik felvonás!) és a bur- leszkkel sehogyan sem szer­vesült. A színészek (Schütz Ila és főleg a kiváló Hau- mann Péter kivételével) — a rendezői felfogásnak meg­felelően — inkább a darab bohózati elemeit hangsú; lyozták ki, nem találva meg egyensúlyt az ábrázolás bel­ső és külső eszközei között. Garas Dezső még így is pom­pás figurát teremtett (Pa­pa), Psota Irén viszont a túlkarikírozásra lehet ez­úttal a példa. Merkovszky Pál A RÁDIÓ MELLETT A szovjet kultúra hete gazdag választékot kínált a szerkesztők — és természe­tesen a szerzők, fordítók, rendezők — jóvoltából. A Rádiószínház Alekszandr Misarin hangjátékát mutat­ta be. A feladatot vállalom címmel. Az egyszerű törté­nettel és a nem különleges hősökkel nagy életigazsá­gokról beszél az író e hang­játékban. Az ebben a meg­ejtő, hogy bár egyáltalán nem új igazságokat fedez fel és mutat meg, mégsem viszolygunk, hallván őket, mert szinte mindegyikkel társul valami többlet, pon­tosabban: a képzettársí­tás olyan töltetet ad a szi­tuációknak, az elhangzott szavaknak, hogy az ismert igazság új fénnyel ragyog fel. Az például, hogy nem szabad feladni a küzdel­met, az utolsó pillanatig harcolni kell, a hivatását teljesítő orvosnak olyan sarkigazsága és alapelve, amelyet a beteg megmen­tése, gyógyítása céljából követ. Misarin hangjátéká­ban ez az alapelv nemcsak mint gyógyító emberre ér­vényes, aki nem engedi at betegét a halálnak, hanem végül is érvényt szerez ma­gának az orvosban, mint magánemberben is: a nyug­díjba készülő orvosnő eláll szándékától, nem adja fel a küzdelmet, a feladatot to­vábbra is vállalja. Van pátosz ebben hang­játékban és e magatartás­ban. A rendező — Tatyjá- na Zaborovszkaja, a moszk­vai rádió rendezője — azonban igen jó érzékkel, nem a pátoszt, az emelke­dettséget hangsúlyozta, ha­nem éppenhogy az egysze­rűséggel teremtette meg az orvosnő életében köznapi­nak számító tett, az élet­mentés emelkedett atmosz­féráját. S itt ismét egy többlet, nem az igazságok tartományából ugyan, mé­gis jelentős: nem egyszerű életmentés volt az* .arh.it ő tett, hanem az életnek, való visszaadás, pszichikai érte­lemben is. Komlós Juci (az orvosnő) és Gáti József (Korsilov ezredes) a hang­játéknak ezt a fő ívét húz­ták feszesre,. a szövegnél sokkal többet mondóra. A Százhúszat verő szív kettős értelmű szimbólum­má vált a köztudatban, az egyik magáé Váci Mihályé, a másik általában a nagy lánggal önmagát a közös­ségért hamar elégető em­beré, művészé, amilyen volt maga Váci is. Ismétlésként hallhattuk ezzel a címmel a harmadik műsorban a Dorogi Zsigmond készítette kompozíciót a költő versei­ből. Lehetetlen volt kivon­ni magát az embernek a költő egyéniségének hatása alól, ha személyesen talál­kozott vele. Most épp úgy fogva tartott verseinek sú­lya és sodort szavainak, ké­peinek vágtatása. Dorogi Zsigmondnak sikerült egy olyan Váci-arcot megmu­tatnia, amelyen a legerő­sebben az egyik legjellem­zőbb vonás élt: az embe­rek, különösen pedig a sze­gények, - az elnyomottak iránti elkötelezettség, a jö­vőjükért érzett felelősség, mindez nemcsak országnyi, hanem földkerekségnyi mé­retekben. Égtek és égettek, lazítottak e költemények. Jó volt őket újra hallani. Seregi István 2

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom