Kelet-Magyarország, 1975. november (32. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-07 / 262. szám

8 KELETEM AGY ARORSZÁG — ÜNNEPI MELLÉKLET 1975. november 7. Nyíregyházán, az EAG UNIVERSIL gyárában az ifjúsági törvény meg­valósítására igazgatói uta­sítás született. Az ifjúsági albizottság huszonöt pont­ban foglalta össze azokat a teendőket, amelyekkel saját körülményeik kö­zött segítik az ifjúmunká­sokat a szakmai, politikai képzettség megszervezé­sében, a beilleszkedésben. Az ifjúságpolitikai határo­zat megvalósulásának egyik fóruma volt a 850 dolgozót foglalkoztató gyárban az el­múlt év áprilisában tartott ifjúsági parlament. A több mint háromszáz fiatal képvi­seletében megjelent küldöt­tek közül a parlamenten 14- en kértek és kaptak szót. A felszólaló fiatalokkal folyta­tott beszélgetésekben arra kerestük a választ, mi való­sult meg az ezelőtt másfél évvel elhangzott javaslatból: Nem „pelenkázás’ — Az először munkába ál­ló dolgozók gondjairól, — be­fogadásuk és beilleszkedésük megkönnyítésének a fontos­ságáról beszéltem a parla­menten — idézi vissza az eseményeket Önodai András rádióműszerész, a IV-es KISZ-alapszervezet titkára. — Az első munkába lépés, a kollektíva részéről megnyil­vánuló fogadás egész életre meghatározhatja nemcsak egy ember pillanatnyi közér­zetét, hanem az egész jövő­jét is. Nem arról van szó, hogy „pelenkázni” kelljen a munkába lépő ifjúmunkást, de arról igen, hogy érezze a befogadó közeg szeretetét, se­gíteni akarását. Úgy érzem, a másfél év alatt léptünk előre ebben, de a kenyeret adó munkahely megszeret­tetésében, a munkáséletbe való indításban még a gyári vezetésnek is és a munkahe­lyi kollektíváknak is többet kell tenniük. A patronálok ne csak a próbaidő alatt, utána is segítsék az ifjúmunkások beilleszkedését. Mi történt a javaslatokkal? egy klubhelyiségünk van, de ez a különböző politikai és szakmai oktatás miatt igen zsúfolt. Egy-egy KISZ-gyűlés megtartása is gondot okoz. Fiataljaink az elmúlt évek­ben a fegyveres erők klub­jában az ifjúsági rendezvé­nyeken mintegy nyolcvanan vettek részt. Ez a tevékeny­ség is alábbhagyott. Másfél év nem a világ, mégis úgy érzem, hogy ifjúságunk esz­mei, politikai nevelésében a gyárvezetésnek, a politikai és a tömegszervezeteknek töb­bet kellett volna tenniük, hogy a következő parlamen­ten jobb eredményekről szá­molhassunk be. Házi képzés — Mi, fiatalok érzékenyek vagyunk az új ismeretekre — mondta a parlamenten Papp István üvegműves. — A kö­rülöttünk zajló technikai ha­ladás szinte kényszerít ben­nünket tudásunk bővítésére. Ezért javasoltam külföldi és hazai tanulmányutakat, ta­pasztalatcsere-látogatásokat. A vállalatvezetés az utóbbi­ban tett is lépéseket. A kül­földi tanulmányutakat, ta­pasztalatcseréket túlságosan költségesnek ítélték meg. He­lyette a házon belüli tovább­képzést erősítették. Ez is jó, de én továbbra is vallom, hogy mesterfokon dolgozni csakis nagy tapasztalatok bir­tokában lehet. Ezt meg ide­haza megszerezni szakmánk, az üvegművesség jellegénél fogva nehéz. — A parlamenten elhang­zottakat a gyárvezetés az if­júsági törvény végrehajtásá­ban, mindennapi munkájá­ban felhasználja — mondja Jánosi Zoltán, a gyári KISZ csúcsvezetőségének a titkára. Ifjúsági alap 10 ezer forinttal — Létrehoztuk a tízezer forintos ifjúsági alapot. A lakásépítési akció keretében négy fiatal kapott tíz—tizen­ötezer forintos támogatást Segíti a gyári vezetés úgy az állami, mint a párt- és tö­megszervezeti oktatásban részt vevő fiatalokat, az újí­tókat és ésszerűsítőket. Jelentős összegeket kap a házon belüli tömegsport­mozgalom. Az ifjúsági albi­zottság él véleményezési jo­gával. Azt fájlaljuk, hogy a nagyvállalati ifjúsági parla­mentre gyáregységünktől csak két fiatalt hívtak meg. Sok a gond az ifjúsági tör­vény megvalósításával az UNIVERSIL-ben, de nem tettek le végrehajtásáról. Sigér Imre FODRÉ SÁNDOR: Amiben nincs javulás Új tanulók a gyárban Az iskolapad komoly fegyelmét híven őrzi összezárt ajka, de a kíváncsiság kérdezése kívánkozó kis rést nyit rajta. Tágra nyílt szemében tükröződik minden újnak befogadása. A pihés arc egy-egy rezdülése, a feszüiő figyelem mása. Parlament után az UNIVERSIL-ben MOSZKVA, NYÍREGYHÁZA Fiatalság—barátság Érdekes és vidám színfoltja egy nemzetközi, találkozónak, fesztiválnak, amikor az egymás nyelvén csak kevésssé beszélők élénk taglejté­sekkel, kézzel-lábbal mutogatnak, magyaráz­nak. Viszont minden esetben megértik egymást, mert fiatalok, vidámak, barátkozó szelleműek. Itt nem szükséges tolmács. A barátság, a meg­értés, a hasonló felfogás nyelvtani hibák mel­lett is tökéletesen kifejezésre jut. — Fiataljaink kulturált szórakozásának a gondjairól szóltam — mondja Borbély Zsigmondné, a szakszervezel gazdasági felelőse, az V-ös KISZ-alapszervezet tagja. — Sajnos, azóta a helyzetünk nem javult. Itt a gyárban Titokzatos tömör tárgyak, gépek, idegensége néz rá vissza. Kíváncsisága a tárgy minden részét idegeibe beleissza. Gondolatának szép szótárába új lapokat nyit a megismerés, ügy érzi, bogy mindezt megtanulni nem lesz játék, de nem is nehéz. talembert — elmondta, hogy szükség van erre, mert az a medve, amelyik egyszer már emberhúst evett, nem haj­landó mással táplálkozni. Inkább több száz kilométert megtesz, hogy ismét emberi településre bukkanjon. Bor- zongva hallgattuk a történe­tet. Emellett sok érdekes, vidám esetnek is részesei le­hettünk. Az volt a tapaszta­lat, hogy egy fél deci vodka után az is beszél oroszul, aki az órákon addig bölcsen hallgatott... A nagyon gazdag, válto­zatos program mellett lé­legzetvételnyi szabad idő sem maradt a fiataloknak. Hogy minden eseményre eljussa­nak, idő kellett. A nap 24 órájából így az alvás rová­sára lehetett gazdálkodni. Általában három óra körül ment aludni mindenki... Hét órakor pedig már tal­pon volt az egész kompánia. Még hazánkban tartózkod­tak a barátságfesztivál részt­vevői, amikor Záhonyban a vörös csíknál köszönthet­tük az Ungvári Állami Egyétem húszfős delegáció­ját, akik a nyíregyházi nem­zetközi építőtáborba érkez­tek hozzánk. Tőlünk a Besse­nyei György Tanárképző Fő­iskola hallgatói utaztak a Szovjetunióba, szintén egy hónapra. A két csoport ez­után buszt cserélt és elin­dultak a másik országba. Testvérvárosunk, Ungvár egyetemistái derekasan dol­goztak a sóstóhegyi Vörös Csillag Tsz-ben. A normát 150 százalékra teljesítették. Esténként találkoztak a nyír­egyházi fiatalokkal, a főis­kolásokkal. Kirándultak To­kajba, Sárospatakra, Deb­recenbe, Hajdúszoboszlóra. Három hét munka után egy hetet a fővárosban és a Ba­latonon töltöttek. A mi főiskolásaink is me­zőgazdasági munkát végez­tek Ungváron. Egy hétig pedig a Fekete-tenger part­ján nyaraltak. Az Expressz utazási iro­dákban már fél évvel az utazás előtt lefoglalják a Szovjetunióba utazó cso­portok helyeit. Tíz- és tíz­ezer magyar fiatal jut el a szovjet fővárosba, Moszkvá­ba, „Észak Velencéjébe” Le- ningrádba. Utaznak csopor­tok Szibériába és a Távol- Keletre, a Fekete-tenger partjára és az Északi-sark­körön túlra is. A szép tájak megtekintése mellett minden Expressz- csoport tagjai találkoznak a szovjet komszomolistákkal. A napokban jött haza az egyik csoport Moszkvából, ahol ellátogattak testvérüze­mükbe, a gördülőcsápágy- gyárba is. A vendéglátó szov­jet emberek a hagyományos orosz vendégszeretettel fo­gadták mindenütt a magya­rokat. A gulyás, a paprika, a szalámi, a csárdás már nem­zetközi fogalomnak számít, mindenki tudja, hogy ezek a termékek Magyarországról származnak. A kongresszusi palotában Maradandó élmény volt a moszkvai kongresszusi pa­lotában tartott folklórműsor is. A Nyírfácska nevű orosz állami népi együttes műsorát hatalmas tapssal köszönte meg a hatezer néző. Elláto­gattunk egy kultúrpalotába is. A méretek mindenütt le- nyügozőek. Amikor a kultúr­palota igazgatója bemutat­ta a „birodalmát”, a végén megkérte a csoportot, kérje­nek valamit tőlük. Valaki tréfásan megjegyezte, hogy ezt a kultúrpalotát úgy szí­vünk szerint elfogadnánk. Az igazgató mosolyogva vá­laszolt, hogy semmi akadá­lya, csak hát kétezer kilo­méterre a szállítás igen bo­nyolult és költséges. Inkább azt javasolja, hogy minél gyakrabban látogassuk meg őket Moszkvában, ő mindig szívesen lát bennünket a kultúrpalota színház- és mo­zielőadásain, vagy a klub­jaiban, kiállításain, bemuta­tóin. Folytathatnánk még a sort rengeteg epizóddal. A talál­kozások, a látogatások során nem Csak egymás gazdasági és társadalmi életét ismer­jük meg jobban. Ismeretsé­gek, meleg barátságok szö­vődnek. Tóth Kornélia Fesztivál A magyar és a szovjet fia­talok gyakran találkoznak különböző fórumokon. A KISZ- és Komszomol-rendez- vényeken, cserelátogatáson, baráti találkozón részt vesz­nek a testvérmegyék és vá­rosok delegációi. A kulturá­lis és sportversenyekre, be­mutatókra is kölcsönösen meghívják egymást a két or­szág fiataljai. Évről évre több turista keresi fel a má­sik országot. Ez a kapcsolat régi keletű. A korábbi fegyverbarátság ma a békét, a fejlődést, a kölcsönös együttműködést segíti elő. Idén augusztusban nyolc napig láthattuk vendégül az I. magyar—szovjet ifjúsági barátságfesztiválon szovjet vendégeinket. Hónapokkal előtte lázasan készülődtünk, hogy a rendezvények, a prog­ramok színvonalasak legye­nek. Nemcsak országos, ha­nem megyei látogatások egészítették ki a központi ta­lálkozókat. Minden megyé­ben a szovjet testvérmegyék delegációja látogatott el. így Szabolcsba Kárpátontúl komszomolistái jöttek. Mind­össze három napig tartózkod­tak a megyében. A rövid idő alatt igyekeztünk megmu­tatni nekik megyénk szép tájait, nevezetességeit. Gyár- látogatáson is részt vettek. A magyar fiatalok személyesen is meghívták vendégeinket és otthon, családi körben is elbeszélgettünk velük. A több órás családlátogatás után alig lehetett összeszedni a csoportot, házigazda és ven­dég egyaránt maradni akart. Hajnali ébresztő Esténként összegyűltünk és beszélgettünk a szobák­ban. Mindenki elmondott magáról valamit. A szovjet fiatalok közt volt például egy medvevadász, aki a tundrán emberevő medvé­re vadászik a barátaival. Nekünk elég fantasztikus­nak tűr. a különös hobby. Vádim — így hívják a fia­Ifjúsági munkaszalag a VOR vásárosnaményi gyárában. Műszakonként 370 darab nadrágot készítenek elő a tűzőgépek mellett dolgozók részére. (Hammel József felv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom