Kelet-Magyarország, 1975. november (32. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-28 / 279. szám
1975. november 28. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Á munka becsületéért Beszélgetés Hercieg Károllyal, a SZOT titkárával December 8-án megkezdi munkáját a magyar szakszervezetek XXIII. kongresszusa, amely mérleget von négy és fél esztendő munkájáról és megszabja a munkásosztály legfontosabb tömegszervezetének soron lévő feladatait. Milyen kérdések foglalkoztatják ezzel kapcsolatban a szakszervezeteket? — erről beszélgettünk Herczeg Károllyal, a SZOT titkárával. Hogyan fejlődött a szakszervezetek termelést segítő munkája, amely feltétele, alapja az élet- és munkakörülmények javulásának? — A szakszervezetek termelést segítő tevékenysége természetesen, korántsem öncélú. Hiszen ez a népgazdaság, végső fokon a munkáshatalom erősítését szolgálja, ami a szervezett dolgozóknak nemcsak érdeke, hanem létfeltétele. Ez az a bázis, amin az életszínvonal emelése nyugszik. Mert — közhelynek hangzik, de ez az igazság — csak azt oszthatjuk el, amit megtermeltünk. — A szakszervezetnek azonban nemcsak a termelés segítésében, hanem az elosztás módjában is szerepe van, sőt felelősséggel is tartozik érte. De nem hiányzik hozzá felkészültsége sem: ismeri a lehetőségeket, a problémákat, az igényeket egyaránt és rendelkezik az érdemi részvételhez szükséges jogokkal is. — A beszámolási időszakban fejlődött a szakszervezetek munkája, hozzáértéssel, sokoldalúan dolgoznak. De — mivel fejlett szocialista társadalmi rend kialakításán fáradozunk — a követelmények is egyre magasabbra emelik a mércét. Az ennek megfelelő tevékenység két alapvető probléma megoldását sürgeti. Az egyik: a jogok és kötelességek dialektikus egysége, amelynek érvényesülését sok szélsőség zavarja. Illetve, hol az egyik, hol a másik pólus lép felnagyítva előtérbe. Márpedig a kettőnek együtt kell érvényesülnie, hatnia gondolkodásunkban. És itt nem véletlenül hangsúlyozom a gondolkodásmód jelentőségét. Hiszen a munka becsülete szintén tudati kérdés.. Ennek megfelelően a szakszervezet tudatformáló, nevelőtevékenysége szempontjából nem közömbös, hogy a szorgalmat még ma sem mindenütt méltányolják megfelelően, a lelkiismeretesen dolgozót — áz igyekvőket — nem mindenütt becsülik eléggé. Ennek megváltoztatásában elsősorban a szocialista brigádokra, példamutatásukra kell támaszkodnunk. — A másik fő tennivalónk: a választott szakszervezeti testületek, tisztségviselők és a tagság kapcsolatának javítása. Nem formálisan, hanem tartalmilag, a szakszervezeti élet demokratizmusának fejlesztésével. Mit jelent ez? Azt, hogy a tagság véleményezési, egyetértési, döntési hatáskörébe tartozó kérdéseket — legyen az ^kollektív szerződés tervezési, vagy bér- ' probléma — érdemben, szervezetten tárgyalják meg azokkal, akik ebben illetékesek, akiket érint. Gyakran elhangzik, hogy ez csak formális lehet, mert a tagság, pontosabban a munkások tájékozottsága, szakértelme kevés az érdemi vitához. — Valóban isrherős az érvelés. De nem helyes, nem elfogadható. Igaz, hogy a kétkezi munkás nem érthet mindenhez, de a vezető azért vezető, hogy értse a munkás egyszerűen fogalmazott észrevételeit, megértse mondanivalója célját és levonja a belőle eredő tanulságokat. És lássa, mi az intézkedésének hatása, következménye a műhelyekben. Hogy egy időszerű példát említsek: ha egy műhelyben vagy üzemrészben szóvá teszik a mértéktelen túlórázást, nyilvánvaló, hogy meg kell vizsgálni az okokat, először azoknak véleményét kérve, akik a legközelebbről látják, észlelik ezt. Alig hiszem, hogy ne lenne sok okos, hasznos javaslatuk a megoldásra, ha látják, hogy ezt valóban igénylik tőlük. — Az üzemi demokráciának — mert valójában erről beszélgetünk — fontossága napjainkban és a jövőben is növekszik. Jelentőségét aláhúzza, hogy az üzemekben egy sor nagy horderejű kérdés vár megoldásra, amiben felmérhetetlen segítség a közösség véleményének meghallgatása, érvényesítése. Napjaink „divatos” problémája a termelési szerkezet változása. Milyen feladatai vannak ebben a szakszervezeti mozgalomnak?-— A termelési struktúra változtatása rgen fontos dolog. Ebből következik, hogy nekünk is felelősségteljes feladataink vannak, amiben közösen kell munkálkodni az irányító szervekkel, üzemekkel, persze ki- nek-kinek a maga partnerével. És az eddiginél sokkal következetesebb munka szükséges, lehetőleg megrövidítve az elhatározástól a megvalósulásig terjedő, gyakran indokolatlanul hosszú utat, időt. — Nyugodtan elmondhatom ugyanis, hogy a problémákat jól látjuk — ez az állami, a gazdasági vezetés minden szintjére vonatkozik —, de a változás lassú. Itt van például a munkaerőtéma, amely egyetlen beszámolóról sem hiányzik. A munkaerőhiány emlegetésétől azonban még mindig nem jutottunk el a munkaerő-gazdálkodásig, sőt az érvényes rendeletek betartásáig sem, például abban a vonatkozásiban, hogy ne az járjon jól, aki sűrűn változtatja munkahelyét. Ennek érdekében már a közeljövőben olyan határozott intézkedések kellenek, hogy a vándormadarak és alkalmazóik húzzák a rövidebbet. — A közérdekű szigorúság érvényesítése mellett, természetesen gazdasági tennivalókban sem szűkölködünk, például a nem gazdaságos termelés' fokozatos megszüntetése, a munkaerő átcsoportosítása, átképzése szintén napirenden lévő feladat, aminek bőségesen lesznek konzekvenciái a mi tevékenységünkben is. Hiszen az ilyen átcsoportosítás, a szakképzéstől^ az egyéni, emberi gondokig, a problémák'tucatjaival áraszt el majd bennünket. Nekünk, szak- szervezeti tisztségviselőknek pedig tervszerűen, módszeresen, tapintatosan kell végére járnunk a feladatainknak. Ehhez további erősítést kapunk a szervezett dolgozóknak a szakmai, majd a szakszervezetek kongresszusa révén megújult, megerősödött táborától — hangsúlyozta befejezésül Herczeg Károly, a SZOT titkára. HÓDIKÖT-BIZONYÍTVÁNY Konfekció gazdaságosabban Tapasztalatok a tiszalöki gyárban Ügy értékelte a nagyközségi párt-vb, hogy a HÓDIKÖT tiszalöki gyáregysége — ez a fiatal üzem — rövid idő alatt jelentős eredményeket ért el. Ez mindenképpen az ott dolgozó nővezetők, a párt- szervezet és elsősorban a feladataihoz felnövő fiatal munkásgárda sikere. Körei Gyuláné üzemvezető számolt be arról, hogy hol tartanak az MSZMP KB 1974. december 5-i határozatának a végrehajtásával. Minden centi számít Érdemes megemlíteni, kialakulóban van egy 400-as törzsgárda, amelyre lehet építeni. Nagy feladat, hogy azonos időben kell megoldani a munkássá válást, s olyan fontos határozat végrehajtását, mint a decemberi. Ez fokozott felelősséget, figyelmet és felkészülést igényel a vezetéstől. A jó bizonyítványt a jó munkájukkal állították ki magukról a HÓDIKÖT vezetői, dolgozói. Ezt. summázza az intézkedési tervben'foglaltak végrehajtása is. Itt minden darab, minden centi szá-' mit Valóban kollektív munka előzte meg az intézkedési terv elkészítését. Ez év első felében több, mint 1 millió 56 ezer darab különböző konfekcióterméket gyártottak. Ez így nem sokat mond. Ha viszont tudjuk, hogy a tavalyihoz viszonyítva csaknem feleannyi normaóra alatt gyártották, akkor jelentős eredménynek számít. A negyedéves terveket műszakokra, szalagokra bontották. A feladatokat megtárgyalák a termelést irányító vezetőkkel. A lebontott tervekét írásban rögzítették, s ennek ennek teljesítéséről naponta számoltatják be a termelést irányítókat. Jó munkaszervezéssel biztosították a dolgozók teljes „leterhelését”, a munkaidő jó kihasználását. A művezetők naponta vizsgálják a termelést, s elmaradás esetén az okokat, hogy időben tudjának intézkedni a megszüntetésük érdekében. Legyen több elsőosztályú termék! Termelésük egyik fontos biztosítéka a technológiai utasítások megtartása. Ezeket a technológiai előírásokat ínár a próbagyártás során ellenőrzik, s az észlelt hibákat még a sorozatgyártás előtt jelzik a technológiai osztálynak. Eleve megelőzik a bajt, a hibákat. Intézkedési tervükben ezért is tűzhették célul, hogy a gyártmányok minősítése előtt a munkadarabok előminősítését végzik el. Meghatározták például, hogy gyártmányaik részarányának 87 %-a I. osztályú lesz. Ha ezt 86,2 százalékra sikerült is teljesíteni, így is szép, kiváltképp, ha tudjuk, hogy 200 000 darab olyan árut gyártottak, amelynek az alapanyaga már a megmunkálás előtt kifogásolható volt. A tervezett 9 százalékos meó-visszavetést is eredményesen teljesítették, mert mindössze csak 6,5 százalék volt a kifogásolt termék. A VSZM kisvárdai gyárában autóbusz fékbetéteket gyártanak. Szabó István a csiszoló gépsor mellett. (Hammel József felv.) Á „RÁBA-STEIGER" nyergében — Nem félt ennek a gépóriásnak a vezetésétől? — Nem. — Egy vagyon van a kezén, csak a traktor értéke 2 millió és hozzá a munkagépek. — A felelősségünk na- • gyobb, de ha csináltak ilyen nagy gépet, valakinek vezetni kell. Az ipari kukoricarendszer központjában, Nagy- igmándon az alapvető dolgokra egy tanfolyamon megtanítottak bennünket. Aztán ez olyan gép, ha ráül valaki, nem nehéz megszeretni. A rövid kis beszélgetés a buji Űj Élet Termelőszövetkezetben hangzott el. A kérdésre Pócsik János traktoros válaszolt, aki az eddig gyártott legnagyobb magyar traktortípussal, , a 245 lóerős Rá- ba-Steigerrel dolgozik. Késő délután volt, a hőmérő körülbelül mínusz 8 fokot mutatott. Pócsik Jánossal műszakváltás előtt beszélgettünk. Ruházata, a régi téli traktoros öltözékhez egyáltalán nem hasonlított: nem volt rajta pufajka, vatelines nadrág és filccsizma. — Nem lesz valami }o idó éjszakára... — Ezen a traktoron nem számít, milyen idő van: télen fűt, nyáron hűt. Njncs az a gépkocsi, ami jobban fel lenne szerelve légkondicionáló berendezéssel, mint ennek a fülkéje. Még rádió is van benne, egész műszak alatt szórakozhatunk. — Ha már így dicséri, mit tud a gép? — Egy tizenkét órás műszakban megszántok vele 20— 25 ha, de ha a táblák nagyobbak lennének, még többet is tudnék. Akkor a keresetem is több lenne. A 800 hektár kukoricánk az idén 8 darabban volt. Jövőre már másként lesz. Most vágják a táblákat szabdaló fasorokat. — Csak a tábla nagysága akadályozza a jobb munkát? — Különösebb panaszom nincs, üzemanyag mindig volt, annak ellenére, hogy egy tankolásra 780 litert iszik meg a tartály. Ez a mennyiség két műszakban el is fogy, néha még nem is elég. Jó váltótársam van, aki szintén szereti a gépet. Mindig üzemképesen adjuk át egymásnak a traktort. Eddig alkatrészre még nem nagyon volt szükségünk. Azt azonban javasolnám a központnak, hogy a hajdúnánási területi központban is legyen néhány fontosabb alkatrész, mert amíg Nagyig- mándot megjárjuk, az három napba kerül. Ennek a nagy teljesítményű, drága gépnek pedig három napot állni nagyon sok. Szóval, a traktorral nincsen bajunk. Annál több a munkagépekkel. Igen gyenge anyagból van az eke és a tárcsa is. — Mit szólna hozzá, ha ebben a hidegben egy régi gépre kellene ülnie? —• Nehéz lenne elképzelni, hisz ez a gép nemcsak az időjárástól véd, de egy porszem nem jön be a fülkéjébe. Én ezt megszoktam, én már csak ilyen, vagy ennél jobb gépet tudok elképzelni, ha egyáltalán tudnak jobbat csinálni. Bealkonyodott, jött a váltás ideje. Az óriás gép reflektorai bepásztázták a téli határt, és a 245 lóerő vontatta ekefejek pedig szinte észrevétlenül szaggatták a 8—10 centis fagyos földet. Csikós Balázs Gondot fordítanak az anyagnormákra. Megállapították, hogy az intézkedési tervben előírtak megvalósulnak, a kevés cérnát tartalmazó csévéket kézivarráshoz, orsózáshoz használják fel. Apróságnak tűnik mindez, de az ilyen aprólékos takarékosság eredményeként érték el, hogy az első fél évben nem volt kellékhiány a gyárban! Nem hallgatták el a hibákat, a gondokat sem. Ezek között említették, hogy még van javítani való a munkafegyelmen. Különösen tapasztalható ez az új munkások esetében. Hiba az is, hogy a munkahelyi vezetők nem következetesek, elnézik a lazaságot. Ezért némelyek írásbeli figyelmeztetésére is sor került. Munkamódszerátadás Helyes módszer az új munkások segítése. A teljesítményük növelése és keresetük javítása érdekében önkéntes munkamódszer-átadási mozgalom bontakozott ki. így biztosítják, hogy a teljesítményt az újak is mielőbb elérjék, s megszeressék a gyárat, a kollektívát is. így érték el, hogy 1974-ben (egy dolgozó 18 248 forintot keresett. Ez évben a terv szerint 21 690 forint lesz a kereset. Az üzem- és munkaszervezés korszerűsítése érdekében bevezették az MTM szerinti gyártást, melynek lényege a jó előkészítés, az ellátás jó megszervezése és az adagolás ütemességének a biztosítása. Elvégezték az első méréseket is, amely bizonyította, hogy így 8—9 százalékkal növelhető a munkások átlagteljesítménye és természetesen a keresetük is. Persze, vannak még döccenők, mert ahhoz, hogy ez a módszer beváljon, minden részlegnek pontosan el kell látnia a feladatát. Néha előfordul, hogy az ellátóüzem nem tudja biztosítani azt azt anyagot, amire éppen szükség lenne. Színvonalasabb szakmunkásképzés Másik fontos eredménye a párthatározat végreha j tásának, hogy két csoportban megszervezték a felsőbb szakmunkásképzést, ahol 42-en tanulnak. Jó a kapcsolatuk a gimnáziummal, innen tudnak utánpótlást biztosítani. Kialakulóban van a középiskolások politechnikai képzése. Gond, hogy a gyárban nem tudnak részükre helyet biztosítani, de képzésüket az iskolában oldják meg. V-an tehát olyan jó törekvés a gyáregység gazdasági és pártvezetőiben, hogy helyből, a középiskolát végzettek köréből is biztosítsák a szakembereket, vezetőket. Ha a jövőben is olyan következetesség jellemzi munkájukat, mint eddig, akkor az intézkedési tervben foglaltak megvalósulnak. F. K.
