Kelet-Magyarország, 1975. november (32. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-28 / 279. szám
4 KELET-IW AGYARORSZÁG 1975. november 28. KOMMENTÁR Politikai tájfun előtt? A japánok megszokták, hogy a tavasz biztos jele nemcsak a rügyfakadás, hanem az utcákon cirkáló hangszórós szakszervezeti kocsik különös flottája, amely (hogy a hasonlatnál maradjunk), a sztrájkok és tüntetések tarka tengerében „úszik”. A mostani fejlemények viszont azt mutatják, hogy már a kalendáriumban sem lehet megbízni: aa őszutó sem csak sárgult levelek hullását hozta, hanem az elégedetlenség látványos megnyilvánulásait is. A főszereplők ezúttal a közalkalmazottak. Ez nagyjából azt jelenti, hogy a száztízmilliós országban minden századik ember közvetlenül és ennél sokkal több közvetve érdekelt a mostani küzdelemben. A harci célt a japán lapok így fogalmazzák meg: „Sztrájk — a sztrájkjogért”. A kilenc, hatalmas közalkalmazott-szakszervezet (munkájukat külön központ hangolja össze) szeretné elismertetni a tagjaitól 1948-ban megvont sztrájkjogot. A kormányzó jobboldali Liberális Demokrata Párt úgy döntött, hogy semmiképpen sem enged, a legfrissebb hírek szerint kudarcba fulladtak a kormány és a szak- szervezetek tárgyalásai. Ez annyit jelent, hogy a hivataloktól kezdve a vasutakon át a köztisztasági dolgozókig az ország életének fontos területeit tíznapos, még Japánban is hatalmas méretűnek számító tömegsztrájk bénítja meg. A kormány nemcsak a munkabeszüntetés kiprovo- kálásával vállalt súlyos felelősséget magára. A közalkalmazottak elégedetlensége ugyanis az általános keserűség megbízható szeizmográfja és a közvélemény máris úgy látja: a japán vezetés csak a „kemény kezet” ismeri a dolgozók, a tömegek követeléseivel szemben. A helyzetet jól tükrözi, hogy Miki Takeo kormányfő népszerűségi mutatója tavaly ilyenkor — pedig akkor a gazdasági pangás már éreztette hatását — hatvan százalék volt, most pedig huszonhárom (!) százalék. Tokióban mind gyakoribb téma, hogy a kormány esetleg kénytelen lesz a belátható jövőben feloszlatni a parlamentet és új választásokat kiírni. Könnyen lehet, hogy a most következő rendkívül borús tíz nap a meteorológiai körülményektől függetlenül közelebb hozza a fenyegető belpolitikai vihart. Kürti András: Csókol: 2. Hát erre most mit feleljek? Ez a tündér ilyen helyekre kívánkozik. Külföldön! Átutazóban! Klinikai eset, sajnos. — Nálunk a vendég óhaja — parancs! — mondom. Miközben kifizettem a két feketekávét, tervet készítettem magamban e különös lány különös kérésének A TASZSZ CIKKE Jugoszlávia nemzeti ünnepe _ - — ; “ LESZERELÉS Jevgenyij Marinyin, a TASZÉZ jzemleírója, emlékeztet arra, hogy november 29-e kiemelkedő dátum a szocialista Jugoszlávia történetében. Ezen a napon, 1943- ban a fasiszta bitorlók és cinkosaik elleni harcok közepette megnyílt az Antifasiszta Népi Felszabadító Tanács második ülése, amelynek határozatai megvetették az új Jugoszlávia alapjait. A szovjet emberek — hangsúlyozza Marinyin — jól emlékeznek arra, hogy a fasizmus ellen vívott harc súlyos éveiben a jugoszláv népi felszabadító hadsereg és a , partizánok nagymértékbe!*- hozzájárultak a közös ellenség megsemmisítéséhez. Jugoszlávia testvéri népei hű harcostársaink, fegyverbarátaink voltak. Jugoszlávia dolgozói a népi hatalom éveiben nagy sikereket értek el a szocialista építés, a politikai-gazdasági és kulturális fejlődés területén. Jelenleg a szocialista tulajdonban lévő termelő eszközökkel állítják elő a társadalmi-össztermék 82 százalékát. Az ipari termelés a háború előtti színvonalhoz viszonyítva 14-szeresére emelkedett, a mezőgazdasági termelés pedig megkétszereződött. Az utóbbi években Jugoszlávia vezető szervei és a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének szervezetei fontos intézkedéseket hoztak a munkásosztály és a JKSZ szerepének növelésére, a társadalmi-politikai és gazdasági fejlődés időszerű kérdéseinek megoldására, az önigazgatási rendszer tökéletesítésére. A nacionalista, liberális és egyéb szocialistaellenes jelenségek és irányzatok leküzdésére. Ez az irányvonal kifejezésre jutott és rögzítést nyert a JKSZ X. kongresszusának határozataiban, az ezt követő pártdokumentumokban és Jugoszlávia új alkotmányában. A Szovjetunió és Jugoszlávia népeit a hagyományos testvéri barátság szoros kötelékei fűzik egymáshoz. Országaink kapcsolatai — amelyek a szocializmus és a kommunizmus felépítése céljainak közösségén alapulnak — évről évre fejlődnek és erősödnek, újabb és újabb területekre terjednek ki — mutat rá Marinyin, majd így folytatja: A szovjet—jugoszláv együttműködés elmélyítése, új formákkal való gazdagítása, a két párt és a két állam közötti kölcsönös megértés és bizalom megszilárdulása kudarcra ítéli a szocializmus ellenségeinek minden olyan kísérletét, hogy csapást mérjenek népeink barátságára, éket verjenek a Szovjetunió és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság közé. Barátságunk erős és megbonthatatlan. Leonyid Brezs- nyev aláhúzta: a két párt és a két ország között a teljes egyenjogúság és a kölcsönös tisztelet elvein alapuló egvüttműködés további megszilárdítása megfelel a szovjet és a jugoszláv népek alapvető érdekeinek, segíti a szocialista világrendszer megszilárdulását, a béke és a haladás ügyét — fejezi be a szemleíró. Jasszer Ararat nyilatkozata Jasszer Arafat, a Palesztinái Felszabadítási Szervezet (PFSZ) Végrehajtó Bizottságának elnöke a TASZSZ tudósítójával folytatott beszélgetés során kijelentette: mostani látogatásunknak a Szovjetunióban igen nagy jelentősége van, hiszen olyan időszakban került rá sor, amikor a Közel-Kelet térségében rendkívül bonyolulttá vált a helyzet. A palesztínai forradalom — folytatta Arafat — az ellenséges erők veszélyes összeesküvéseivel és mesterkedéseivel találja magát szemben. A Libanonban zajló véres események újabb szemét képezik az összesküvésnek abban a láncolatában, amely a palesztinok ellen, az arab térség felszabadító mozgalma ellen, a libanoni haladó hazafias erők ellen irányul. Mindez kísérlet arra, hogy olyan konfliktusba sodorják bele a palesztinokat, a libanoniakat és más arabokat, amelynek vallási szí nezetet próbálnak adni. Ezek az események egyben új szakaszt jelentenek abban a harcban, amelyet az arab nemzet vív az imperializmus és a cionista mesterkedések ellen. Az amerikai imperializmus és a cionizmus kétségtelenül olyan helyzetet akar kialakítani, amelyben az Egyesült államok megszilárdíthatja és kiszélesítheti befolyását ebben a térségben. A második egyiptomi—izraeli csapatszétválasztási egyezmény célja; megerősíteni az Egyesült Államok közel-keleti pozícióit, éket verni az arab világ és a Szovjetunió közé és áláak- názni az 1973-as októberi háború eredményeképpen és az algíri és rabati arab csúcsértekezleteken elért arab egységet. Az egyezmény titkos záradékai a palesztínai nép semmibevevését, Izrael terjeszkedő törekvéseinek támogatását célozzák — hangsúlyozta Arafat, majd kijelentette, hogy fokozni kell a harcot ezek ellen a tervek ellen. Ebben a harcban a szocialista közösség országai. élükön a Szovjetunióval, támogatást nyújtanak a palesztínai forradalomnak és az arab haladó, hazafias erőknek. A PFSZ Végrehajtó Bizott- fágának elnöke aláhúzta a Közel-Kelettel foglalkozó genfi békekonferencia mielőbbi összehívását sürgető szovjet kezdeményezés nagy jelentőségét is. Arafat végezetül kijelentette: A palesztínai forradalomnak a szocialista országokhoz, a Szovjetunióhoz fűződő viszonya nem felszínes, átmeneti vagy taktikai jellegű viszony. Ezek stratégiai kapcsolatok. alapjuk a kölcsönös megértés, a bizalom, a mély és az idő múlásával egyre erősebbé váló barátság. Gustáv Husák Minszkbe A csehszlovák-párt- és kormányküldöttség, élén Gustáv Húsúkkal, a CSKP KB főtitkárával, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnökével csütörtökön Moszkvából vidéki körútra indult, amelynek első állomása Minszk. A két ország állami lobogóival feldíszített vnukovói repülőtéren Leonyid Brezs- nyev, az SZKP KB főtitkára, Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke, Alekszej Koszigin, a minisztertanács elnöke és más szovjet vezetők búcsúztatták a küldöttséget. Az egész emberiség érdekében A legutóbbi szovjet—francia csúcstalálkozó legfontosabb jelentősége, hogy a tárgyaló felek leszögezték: mindenképpen igyekeznek előmozdítani az általános és teljes leszerelés ügyét, beleértve a nukleáris leszerelést is, szigorú és hatékony nemzetközi ellenőrzés mellett. A szovjet—francia deklaráció a barátság és a kétoldalú együttműködés további fejlesztéséről — a két fél teljes egyetértése mellett — főfeladatként kimondja: „A Szovjetunió és Franciaország síkraszáll amellett, hogy a nukleáris hatalmak részvételével tartsák meg a leszerelési világkonferenciát, amely jelentősen hozzájárulna a további lépésekhez az általános és teljes ieszerelés területén, és egyben mentesítené az egész emberiséget a fegyverkezés terheitől.” A terhek rendkívül súlyosak és az idő előrehaladásával mindjobban növekednek. Köztudott, hogy az utóbbi időben a katonai kiadások világszerte elérték az é.vi 250 milliárd dollárt. Csupán az Egyesült Államok jövő évi katonai költségvetése 112 milliárd dollár! Szemmel láthatóan növekednek a katonai költségvetések nemcsak a fejlett nagyhatalmaknál, hanem a fejlődő országokban is, és ez utóbbiak gazdasági életét különösen sújtják a katonai kiadások! Ennélfogva a leszerelésre, mint a politikai enyhülés katonai enyhüléssel történő kiegészítésének hatékony módszerére, mint a háború veszélye általános elhárításának fontos feltételére — mindenkinek szüksége van. Ha pedig az ügy közös, akkor ebben valamennyi érdekelt országnak részt kell vennie. Minden ország köteles lehetőségei szerint hozzájárulni a közös ,. cél eléréséhez. A leszerelési világkonferencia lehetne az a fórum, amelynek révén minden érdekelt ország bevonható lenne a leszerelési probléma megoldásának aktív részvételébe. A Szovjetunió az SZKP XXIV. kongresszusán békeprogramban vetette fel e cél elérésének eszméjét. majd konkrét formában 1971-ben az ENBZ-közgyülés 26. ülésszaka elé terjesztette. A kezdeményezést jóváhagyták, ezt bizonyítják a további ülésszakok is. Határozat született egy különleges bizottság felállításáról, amelynek az a feladata, hogy tanulmányozza a kormányoknak a világkonferenciával kapcsolatos szempontjait és elképzeléseit, a többi között a konferencia összehívásának feltételeit. A bizottság eddigi munkája arra a remenvre jogosít, hogy nincs ok a konferencia meghatározatlan időre szóló elnapolására. A kormányok és a befolyásos társadalmi szervezetek többsége lelkesen támogatja az elhatározást. így például a nők nemzetközi évének szentelt világkonferencia küldöttei, a Béke-világtanács és sok más szervezet a konferencia mielőbbi összehívása mellett szállt síkra. Lényegében csupán a kínai képviselő, aki az árral szemben úszik, ellenezte a konferencia összehívását, számos indokolatlan és elfogadhatatlan feltételt tűzve ki. A Szovjetunió véleménye szerint a leszerelési világkonferencia megvizsgálhatná a leszerelés kérdéseinek , minden szempontját, a hagyományos és a nukleáris fegyverekét egyaránt. Az ezzel kapcsolatos elképzelések és javaslatok kétségtelenül mindenképpen előbbre vinnék a leszerelés menetét, sőt gyakorlati konstruktív jelleget kölcsönözhetnek neki. A lényeg most az, hogy az államok egyrészt közvetlenül vegyenek részt a konferencia előkészítésében, másrészt a lehetőségekhez képest minél több országot vonjanak be az előkészületekbe. Sz. Kozlov az APN politikai szemleírója Portugáliai helyzetkép teljesítésére. Nagyvonalú plánumot. Az IBUSZ- kirendeltség nincs messze, elsőnek oda kukkantunk be, a többit majd meglátjuk. Percek alatt odarepített ötszázas Fiatom. Bevonultunk, körülnéztem. A helyiség kétharmadán végighúzódó félköríves pult mögött három ifjú és egy kevésbé ifjú hölgy, meg egy Krisztus-szakállas fiatalember. A pult innenső oldalán tucatnyi érdeklődő, utazni vágyó kliens. — Hát eddig eljutottunk — állapítom meg elégedetten. — Ez egy utazási iroda, amint látja a plakátokból. Mi a további teendő? — Azt csináljuk — súgja Lins kisasszony izgatottan —, hogy leülünk a sarokba, ahhoz az asztalkához, úgy teszünk, mintha a prospektusokat nézegetnénk, közben maga lefordítja nekem, hogy miről tárgyalnak az emberek. Helyet foglaltunk. Fülelek, figyelek, jelentek. — Az a fiatal házaspár Olaszország után érdeklődik. Felelet helyet kapnak egy füzetet, olvassák el, abban minden benne van. — És az az idős fehér hajú hölgy? — faggat lázasan csillogó szemmel Lins kisasszony. — Ö miért van úgy felháborodva? — Nem mehet augusztusban autóbusszal Romániába, Kolozsvárra. Betelt a létszám. A Krisztus-szakállas fiú azt ajánlotta, utazzék Csehszlovákiába, a Csorbatóhoz, az sem kerül .többe, ott is pompás a kilátás és abban a csoportban van még szabad hely. A néhi viszont a bátyját szándékozott volna meglátogatni. Most azt magyarázza éppen, hogy a fivére Kolozsvárott él, nem pedig a Csorba-tóban. Nyugdíjas iskolaigazgató, nem pedig tükörponty. — Pompás... Elmehetnénk esetleg még más hivatalokba is? — Természetesen. Mi mást is csinálhatna egy magyar újságíró és bájos dán kolléganője e szép nyári délutánon, minthogy sorra betér a leghangulatosabb budapesti hivatalokba?! Addig mulassunk, addig élvezzük az életet, amíg fiatalok vagyunk. Karonfogtam, kivezettem az IBUSZ-iroda terméből, az EMKÉ-nél átfurakodtunk az aluljárón, két percbe sem tellett, és már ki is kötöttünk a körúti postahivatalban. Az itteni élet is rendkívül tetszett neki. Kipirult, alsó ajkát még sűrűbben szívta be. Orrcimpái megrebbentek a gyönyörűségtől, amikor a csekkbefizető ablak előtt összeveszett a pénztárosnő egy kopasz, aktatáskás férfivel, aki nem jól töltötte ki az űrlapot. Jó honi szokás szerint a vitába gyorsan bekapcsolódtak mások is. Buzgón, de kissé tompítva fordítottam a különböző ajánlatokat, költői képeket és hasonlatokat, amelyek a szembenálló felek részéről elhangzottak. Miután elcsitult a perpatvar, én is kipihenhettem magam. Kissé kifárasztott ez a szinkron-tolmácsolás. Csak álltam a telefonfülke ajtaja mellett, és néztem Renátát. Fontoskodó pofikával sétált fel-alá, bekukucskált az üvegfalú ketrecekbe, kölcsönadta golyóstollát egy gyereknek, egy-két alkalommal még a sorba is beállt valamelyik ablak előtt. Les- kelődött, szimatolt, aztán fürgén oldalt lépett, amikor már ő következett volna. (Folytatjuk) Portugáliában az úgynevezett kormányhű csapatok fokozatosan ellenőrzésük alá vonják azokat a katonai erőket, amelyek kedden a „szocialista forradalom” jelszavával fellázadtak parancsnokaik ellen. A lisszaboni könnyűtüzérségi ezred katonái, továbbá a fővárostól 100 kilométerrel északra fekvő Táncos légitá- moszpontjára sereglett ' lázadó ejtőernyősök még nem adták meg magukat, jóllehet parancsnokaikat letartóztatták. Értesülések szerint mindkét alakulat katonái készek tárgyalni a fegyveres összecsapás elkerüléséről. A lisszaboni körzetben továbbra is hatályos a kedden este elrendelt részleges ostromállapot és az éjszakai kijárási tilalom. Az újságok nem jelenhetnek meg, a rádióban és a tv-ben zenén kívül csak hivatalos közleményeket sugározhatnak. Portugália többi részén nincs ilyen tilalom. A közép-portugáliai nagyvárosban megjelenő Diario de Coimbra Szerdai számában a középső katonai körzet parancsnokságának sajtófőnökére hivatkozva értesülést közölt arról, hogy a lisszaboni kormánycsapatok megerősítésére egységeket vezényeltek Coimbrából a fővárostól 50 kilométernyire fekvő Mafrába. A lap a szárazföldi hadsereg főparancsnokságától származó értesülésre hivatkozva megerősítette azt a hírt, amely szerint feloszlatták a COPCON-t. Megbízható forrás szerint Carvalho tábornok, a COP- CON hatalmától megfosztott volt főnöke szabadlábon van és Gomes elnök alárendeltje. A fegyveres erők vezérkari főnökségének hivatalos közlése szerint szerdán 51 olyan főtisztet, tisztet, tiszthelyettest és tisztest szállítottak Portóba, akit a lázadással kapcsolatban vettek őrizetbe. ★ Az angolai frontokon az utóbbi napokban stabilizálódott a helyzet. Az Angolai Népi Köztársaság nemzeti hadseregének csapásai alatt a dél-afrikai és a fehér zsoldos alakulatok kénytelenek voltak abbahagyni a támadó hadműveleteket. Renate
