Kelet-Magyarország, 1975. november (32. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-21 / 273. szám
xa75. november 21. KELEf -MAGYARORSZÁG 3 Á politika hétköznapjai P ártunk minden törekvése az, hogy a lenini tanításokat alkalmazva kapukat nyisson az embereknek a társadalmi élethez, felkészítse korunk alkotóit arra a nagy feladatra, amely a fejlett szocialista társadalom építésében hárul rá. Az MSZMP lenini munkastílusából ered, hogy egész, egységes, a társadalmi haladást szolgáló politikájával a néptömegek érdekeit, törekvéseit fejezi ki úgy, hogy az egybeesik a munkásosztály nagy történelmi küldetésével, céljával. Valójában, hogyan válik közérthetővé, emberközelivé a párt politikája? Nem csupán általában van a pártnak politikája, hanem konkrétan is. A gazdaság- politika, nőpolitika, ifjúságpolitika, népesedéspolitika között összefüggés van. Csak úgy valósulhat meg az egyik, ha megfelelően érvényesül a másik. Például gazdaságpolitikánk következetes érvényesítése nélkül aligha lehetne szó termelékenységről, hatékonyságról. A nagy politikát aprópénzre kell váltani, hozzáigazítani a pártszervezetek munkastílusát, módszereit, hogy alkalmasabbá is váljanak e politika végrehajtására. Nem véletlen, hogy pártunk XI. kongresszusa bővítette, magasabb színvonalra emelte pártszervezeteink tevékenységét, bővítette jogkörét. Erről van szó, amikor a pártszervezeteknek már nemcsak joguk, hanem kötelességük is hozzászólni például az üzemi tervhez. Ez viszont alapos felkészültséget igényel, jártasságot a gazdasági, pártpolitikai kérdésekben. Kádár elvtárs szólt erről: „Egész szocialista előrehaladásunk kulcskérdése a szocialista demokrácia továbbfejlesztése”. J elentős eredmény, hogy társadalmi életünkben a marxizmus—leninizmus hegemón szerepet tölt be, uralkodó eszme, mind nagyobb tömegek meghatározó ideológiájává vált. Közismert, hogy pártunk politikája népszerű, követik, végrehajtásáért cselekvő egység bontakozott ki, melynek ország-világ által elismert sikerei, eredményei vannak. Ez a politika tudományosan megalapozott, s éppen ezért népszerű, mert a lenini tanítások szellemében a néptömegek akaratára, érdekeire, a munkásosztály és szövetségesei céljainak a megvalósítására épül. A XI. pártkongresz- szus sürgette, hogy a jó döntések, határozatok végrehajtása legyen következetesebb, s ezt ellenőrizzék pártszerveink és pártszervezeteink. A jó célok eléréséhez ugyanis nem elegendő a jó politika. Szükséges hozzá a tömegpolitikai, a felvilágosító munka, a közvélemény formálása, orientálása a jó célok megvalósítására. Ezért kell a politikát a sajátos üzemi, vállalati, termelőszövetkezeti viszonyokhoz alakítani. így tudjuk a legjobban szolgálni a nagy célok megvalósulását helyben, s ez jelenti a fejlett szocializmus építését az üzemen, a vállalaton, a gazdaságon belül. A fejlett szocialista társadalom az — ennek megfelelő közgondolkodás is — most van születőben. Ha ezt a folyamatot következetesen kívánjuk segíteni, ha nemcsak óhajtjuk, hanem akarjuk is, hogy mielőbb kiteljesedjen, akkor a jó politika kö7 vetkezetes helyi érvényesítéséért mindent meg keli tennünk. Kádár elvtárs így fogalmazott: „... A fejlett szocialista társadalom magasabb színtű, a jelenlegit meghaladó, szilárd gazdasági alapot, magasabb életszínvonalat, szélesebb körű, általánosabb és magasabb tudást, képzettséget, műveltséget jelent. De mindez még kevés. A fejlett szocialista társadalom olyan társadalom lesz, amely az egyenlőségnek új fogalmát fogja magával hordozni, azaz minden embernek egyenlő feltételei lesznek a boldoguláshoz, amely majd az ember tiszteletét és méltóságát hozza magával, ahol nyoma sem lesz az ember megaláztatásának...” E zért is szükséges az ablaknyitás a világra, a politikára, hogy az ember mindenfajta békjó- tól megszabaduljon. Farkas Kálmán E. Satyko: AJÁNDÉK D aratom születésnapja ® előtt felhívott a felesége, és kicsit zavartan azt mondta a telefonba: — Szeretnélek valamire figyelmeztetni. Te, természetesen azt ajándékozol a férjemnek, amit akarsz, de Félix mostanában a különös, ritkán előforduló, furcsa dolgokat gyűjti. Úgyhogy ne verd magad nagy költségekbe holmi készletek ...vagy kristály miatt! — És porcelán megfelel? — kockáztattam meg félénken. — Minek nézel te minket? Csak valami ősrégi évezredes dologról lehet szó, mondjuk egy nem mindennapi fának a szilánkja vagy egy darab nyers, megmunkálat- lan gyémánt, vagy például egy időszámítás előtti állat sípcsontja. — Feltétlenül sípcsont? — kérdeztem. — És mondjuk a térdkalácsa? — Megfelel, ha már teljesen kihalt állatról van szó. Kicsit fellélegeztem és megígértem. Ennek ellenére valami mégis az „Ajándékok” boltjába vonzott, ahol rémületbe estem a sok, szépen megformált, lakkozott, aranyozott holmitól. Estére teljesen hatalmába kerített a kétségbeesés: és akkor még hazajött az ötéves fiam, egyik kezében egy bundából kitépett foszlánnyal, a másikban pedig egy darab friss aszfaltot tartott. Részben ravaszsággal, részben atyai tekintélyem teljes latbavetésével végül is elvettem tőle mindkét tárgyat, és elrejtettem őket a zsebemben. A születésnapra utolsónak érkeztem és szerettem volna egy sarokba húzódni, de a mama és maga az ünnepelt nyilvánosan bemutattak a vendégeknek, és aztán mindenki várakozóan és sokat- mondóan meredt rám. Úgy éreztem magam, végem van, zavartan kutattam a zsebemben, majd megtaláltam és az asztalra tettem az aszfaltdarabot. Félix hevesen felkapta a darabkát, s ahelyett, hogy a fejemhez vágta volna, rekedten felkiáltott: — Friss láva? Egy kam- csatkai új lávából? Nem? Hát mi, a Popokapetepel jött működésbe? — A Popokapetepel, boA nyíregyházi Szabolcs Cipőgyárban ez év végéig még 155 ezer pár cipőt gyártanak, ami már a negyedik ötéves terv túlteljesítését jelenti. Képen: Papp Zoltán, a „Petőfi” szocialista brigád vezetője. "v Kuvaitba exportálják azt a konzervet. amelynek csomagolását és minőségét ellenőrzi Dakó Ferencné művezető. (Hammel József felvételei) MEGBECSÜLÉS A FIZIKAIAKNAK A munkásosztály helyzete Mint annyi sok területen az utóbbi 30 esztendőben, az erdőgazdálkodásnál is jelentős változások történtek. Az erdőgazdálkodás iparjelle- gűvé vált. A telepítés, a fakitermelés gépesítettsége, a fafeldolgozás, a foglalkoztatás állandósulása igényli a szakképzett, a korábbi erdőmunkástól nagyobb tudású dolgozókat. A Felső-tiszai Erdő- és Fa- feldolgozó Gazdaságnak Haj- dú-Bihar és Szabolcs-Szat- már területén huszonkét elszámoló egysége van; tizenhat hagyományos erdészet, két műszaki erdészet, egy fatelep és három feldolgozó- üzem. Több mint 4000 embert foglalkoztatnak. A FE- FAG alakulásától, 1970. január 1-től, folyamatosan növelte halmozott termelési értékét, 420 millió forintról az idei 548 millió forintig. A gazdálkodás feltételének alakulása és változása hatással volt és van a munkás- osztály körülményeire. A FEFAG a ÍV. ötéves tervfeladatait 1975. október 30-ra teljesítette. A többtermelésben a termelékenység növekedése, a tervezett 42,1 százalékkal szemben 50,2 százalék volt. Ez sok mindent bizonyít. Többek t között azt, hogy javult a dolgozók munkához való viszonya, fejlődött és korszerűsödött a a FEFAG-nál * ** termelés feltétele, növekedett a dolgozók szakképzettsége. A FEFAG jelenlegi üzemszervezetének kialakítása egy sor megoldásra váró gonddal történt. Ezek közül is talán a legjelentősebb volt a béraránytalanság, és bérfeszültség. A IV. ötéves terv idején a dolgozók bérét 28,6 százalékkal emelték, ezen belül a munkásállományú dolgozók bérnövekedése 30,6 százalék ■ volt. Az 1970. évi 22 183 forintos munkás éves átlagkereset 1975-ben 28 971 forintra nőtt. A bérfejlesztéssel nem csak az átlagkereset növekedett, de sikerült megszüntetni a különböző területek béraránytalanságát. A gazdaságnál 177 brigád dolgozik, 2113 fővel, és az elmúlt öt évben a szocialista brigád cím különböző fokozatait nyerték el. A szocialista brigádoknak a termelési terv túlteljesítésében, a termelékenység növelésében nagy érdemük volt. A brigádmozgalom legjobbjai képezik a 2000 fős törzsgárdatagság nagy részét és közülük került ki — megérdemelten — a kitüntetett kiváló dolgozók nagy része. Az erkölcsi elismerés helyes aránya, hogy az elmúlt öt évben a FEFAG 11 dolgozója kapott kormánykitüntetést, hatvanötén miniszteri kitüntetést és 437 dolgozó részesült a vállalat kiváló dolgozója kitüntetésben. A kitüntetettek hetven százaléka fizikai munkás. A FEFAG az ötéves terv ideje alatt 50 millió forintot fordított a munkahelyek szociális ellátottságánák javítására. Megoldatlan problémája a FEFAG-nak a munkásszállítás. 1972-ben kizárólag teherkocsival, vontatóval szállították a munkásokat. Az elmúlt két évben 3 millió forint értékben öt személyszállító autóbuszt, 15 mikrobuszt vásároltak. A járművek befogadóképessége 302 utas, ugyanakkor napi átlagban 1100 személyt kell szállítani. Az eredmények új gondokat ' is szülnek. Az elmúlt években öt új erdészlakást építettek, 41-et korszerűsítettek, kilencet bővítettek, de a gazdaság kezelésében lévő 213 szolgálati lakásból 46-ban még nincs villany, és nincs ivóvíz a lakások ötven százalékában. Jelentős összegű a gazdaság által adott lakás- építési kölcsön — öt év alatt 3 és fél millió forint —, de ettől is több kellene. Más. Szép eredménynek számít, hogy a vállalat hajdúszo- boszlói és balatonszántódi üdülőjében eddig 369-en tölt- hették szabadságukat és a többi üdülőben is sokan pihenhetnek. Rontja az eredményt, hogy az üdülésben résztvevők kis hányada munkás és nem azért mert a vállalat nem küldi őket, inkább mert a munkások nagy része kétlaki, szabadsága ideje alatt a földjét műveli. A dolgozók 17 százaléka csak hat általános iskolát végzett és ettől alacsonyabb képzettsége szintén 17 százaléknak van. Aránylag sok az írástudatlan. A közművelődéspolitikai határozatnak megfelelően foglalkozik a párt- és gazdasági vezetése az általános műveltség növelésével. Az elmúlt négy évben 177 fizikai dolgozó vállalta a továbbtanulást, ebben az évben 94 fizikai dolgozó. Szakmai továbbképzésben a IV. ötéves terv időszaka alatt 1200 dolgozó részesült, de aránytalanul kevés a szakmunkás, mindössze 36. (A többség betanított.) Első alkalom, hogy a FEFAG részletes beszámolót készített és nem is tárt fel mindent ahhoz, hogy a jövőben a gondok és problémák megszüntetése érdekében az eredmények fokozásáért még mit kell tenni. Fontos lenne, hogy termőhelyi szinten is foglalkozzanak a munkásosztály helyzetével, értékelésével. Seres Ernő Szív és gázsi Az Állami Népi Együttes Tiszavasváriban rendezett és kirobbanó sikert aratott előadása szolgáltatta az apropót ahhoz a beszélgetéshez, amely a vidékre menő színházi és egyéb előadások színvonalát boncolgatta. Előrebocsátom: nem botcsinálta kritikusok voltak a beszélgető- társak, hanem üzemi munkások, alkalmazottak, mezőgazdasági dolgozók. Vagyis röviden: a közönség. A mondattak röviden is summázhatok: sajnos, a vidékre menő műsorok többsége rossz. Hiába adják ingyen a jegyet a szocialista brigádoknak, jól dolgozóknak, először a plakátra néznek, aztán legyintenek. Mert milyenek a tapasztalatok? Ismert táncdalénekesünk, a napi harmadik előadásra érkezve alig tud felbotorkálni a színpadra. Másutt: a beígért műsornak csak a fele jön, késve. A közönség kéri vissza a pénzt. Sorolhatnánk neveket, előadásokat, dátumokat. „A rádió és a televízió minket is rászoktatott a jóra, a színvonalasra. Úgy látszik, akik hozzánk járnak, nem nézik a tévét, különben nem mernének elénk állni.” — mondják és teljes joggal. Ezek után nem csoda, ha nem lehet közönséget verbuválni. Nem véletlen, hogy a kultúrházigazga- tók, akik szenvedői mindennek, foguk között szidják a szervezőket, színházasokat, ORI-sokat, haknizókat. Mert programot kell szervezni, mi is lenne, ha odavágnák: nem kell inkább semmi! Amikor a közművelődési párthatározat megjelent, mennyi szép fogadkozás volt arra: javul a vidék művészi programmal történő ellátása, nő a a színvonal, szigorúbb lesz a kontroll, számolnak a változott igényekkel és így tovább, lehetne sorolni vég nélkül. A fogadkozás elhangzott, a helyzet nem változott. A hétköznapi néző, a kisember azonban nyilvánít véleményt. Az olyan produkciót, mint a népi együttesé tombolva tapsolja, ünnepli. A többire legyint. Mert a szív és a gázsi között már régen különbséget tud tenni. (bürget) csáss meg, még nem működik — mondta — de lávával még elhalmozhatlak. — Ne kínozz! — kérte Félix, miután megszagolta és fogával is megpróbálta a darabkát. — Ne kínozz! Vagy valami múmia? — Nem az. — Ne kínozz hát öregem! — könyörgött Félix. — A mi bolygónkról való? Elegem volt már ebből az egészből. — Igen, igen a miénkről — mondtam. — Onnan! Sőt egyenesen aszfalt. — Hány ezer éves? — kérdezte barátom remegő hangon. — Az Atlantisz mikor süly- lyedt el? — válaszoltam egy újabb kérdéssel félénken. — 25 ezer évvel ezelőtt? Ez az utolsó darabkája. Úgyszólván az utókornak. Félix az asztalra helyezte a darabot és megrendülve kérdezte meg: — És ez mind nekem? — Természetesen az egész — válaszoltam. — Elképzelhető, hogy a világ valamennyi múzeuma fogja tőled kérni. Egész forradalmi változást indíthatsz el a régészetben, a geológiában, nem beszélve az atlantidoló- giáról. A vendégek irigyen felszisszentek, és az egyik, a tudományok kandidátusa, aki egy doboz zefirrel töltött csokoládét ajándékozott az ünnepeltnek, azt dünnyög- te: — Nem túlságosan nagy szenzáció ez? — Túlságosan? — kérdeztem sértődötten. — Hát még, ezt nézzék meg! Kikaptam a zsebemből fiam subafoszlányát, és meglengettem a levegőben. — öregem, nem élem túl — szólalt meg leverten Félix. A z asztalra hajítottam a ** rongydarabot és kijelentettem: — Egy zebra maradványa. Ez egy csík belőle. A másik itt van nálam. — Egészségtelen feltünős- ködés — ellenkezett makacsul a kandidátus, aki csokoládét ajándékozott. Én másképpen gondoltam. A következő születésnapra még titokzatosabb valamit szedek össze. Emlékszem, a fiam mesélt arról, hogy az udvarunk végében, ahol az aszfalt véget ér, valami fénylik a kerítés alatt. Már harmadik hete figyeli, nem rozsdásodik. Lehet, hogy az OQINAN való? Más szférákról? Fordította: Laczik Mária
