Kelet-Magyarország, 1975. november (32. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-21 / 273. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1975. november 21. Huszonöt éves a Békevilágtanács A nemzetközi politika fontos tényezője az országhatárokon átívelő, a különböző kontinenseken élő népeket egybefűző békemozgalom, amelynek nemzetközi vezető testületé, a Béke-világtanács 25 évvel ezelőtt alakult meg. Ebből az alkalomból a magyar békemozgalom nevében az Országos Béketanács elnöksége táviratban üdvözölte a Béke-világtanácsot. Az évforduló kapcsán az OBT vezetői az MTI tudósítójának elmondták: — Megalakulása óta a BVT az egész XX. századi emberiség harcos békevágyának képviselője és reménységeinek megtestesítője. A 25 esztendő alatt e reménységekből egyre több valóra vált. Ezért az emberek az egész világon növekvő bizalommal és megelégedéssel tekintenek a BVT-re. 25 évvel ezelőtt Európa és az egész világ népei a hidegháború fagyos légkörében, atomkatasztrófa fenyegetése alatt éltek. Abban, hogy ma a nemzetközi politikai éghajlat derültebb, elévülhetetlen érdeme van — a Szovjetunió és más szocialista államok következetes békepolitikája és a világ haladó erőinek küzdelme mellett — a Béke-világtanácsnak. Az Országos Béketanács — megannyi állásfoglalásból is kitetszően — támogatja a BVT-t, a negyedszázadon át megőrzött béke további megszilárdításában. A Béke-világtanács — hangsúlyozzák az OBT vezetői — tevékenységében mindig számíthat a magyar béketanács és az egész magyar nép cselekvő közreműködésére. Portugáliai helyzetkép A portugál kormány csütörtökön reggel véget ért rendkívüli tanácskozáson úgy döntött, hogy mindaddig „felfüggeszti” tevékenységét, amíg Gomes tábornok, Portugália köztársasági elnöke és vezérkari főnöke „nem biztosítja a munkájához és tekintélyéhez nélkülözhetetlen feltételeket”. Azevedo ideiglenes kormánya minisztereinek többsége azután hozta meg határozatát, hogy a fegyveres erők bizonyos köreinek, köztüK az Antunes-csoportnak nem sikerült félreállítaniok Carvalho tábornokot, a kontinentális operatív parancsnokság (COPCON) főnökét. Mint ismeretes, Antonesék Vasco Lourenso kapitányt, csoportjuk tagját szerették volna kineveztetni a COPCON és a lisszaboni katonai körzet parancsnokává. Lisszaboni baloldali körökben úgy vélik, a kormány döntésével nyomást akar gyakorolni Gomésra, hogy keresztül vigye néhány olyan vezető tiszt menesztését, aki nem élvezi a miniszterek többségének bizalmát. (A kormányban szocialista, néppárti és katonaminiszterek foglalnak helyet, a PKP egy tárcával rendelkezik.) Úgy tudják, hogy Carvalho és Fa- biao tábornokot, a COPCON főnökét és a szárazföldi erők főparancsnokát, s néhány további tengerésztisztet „szeretnének kirekeszteni a hatalomból”. Meghalt Franco „Franco ha muerte!” — Franco meghalt — jelentették csütörtökön hajnalban a spanyol hivatalos hírügynökségek. A halál csaknem egy hónapi válságos állapot után, csütörtökön néhány perccel hajnali 5,00 óra előtt, 82 éves korában érte utol' Spanyolország 1939 óta uralkodó diktátor államfőjét. Losonczi Pál Líbiába és Tunéziába utazik Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnöke Moamer el-Kadhafi ezredesnek, a Líbiai Arab Köztársaság forradalmi parancsnoki tanácsa elnökének, valamint Habib Burgibának, a Tunéziai Köztársaság elnökének meghívására a közeli napokban néhány napos hivatalos látogatásra a Líbiai Arab Köztársaságba és a Tunéziai Köztársaságba utazik. Befejeződött a szocialista országok szovjet baráti társaságainak a tanácskozása Az Elnöki Tanács elnökével Szomáliában és Dél-Jemenben (4.) Az egyenlítőn át Csütörtökön Apró Antalnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, az MSZBT elnökének zárszavával véget ért az a kétnapos nemzetközi tanácskozás, amelyet a Magyar—Szovjet Baráti Társaság rendezésében tartottak a szocialista hazafiság és a proletár internacionalizmus, a Szovjetunióhoz fűződő testvéri barátság továbbfejlesztésének témájáról. A testvéri barátság légkörében megtartott tanácskozás újból bebizonyította, hogy a szovjet baráti társaságok — összhangban népeik valós érdekeivel pártjai politikájával — egységgAndrej Gromiko szovjet és Mariano Rumor olasz külügyminiszter csütörtökön a Kremlben aláírta a szovjet— olasz deklarációt, amely megjelöli a két ország közötti együttműködés továbbfejlődésének útjait. A külügyminiszterek aláírták továbbá az 1975—1979- es évekre szóló gazdasági együttműködési egyezményt, valamint azt az egyezményt, amelynek értelmében meg(Folytatás az 1. oldalról) A kormány elfogadta a magyar—NDK gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési bizottság október 31— november 1. között Budapesten tartott elnöki találkozójáról szóló jelentést, és jóváhagyta a tárgyalás során aláírt komplex hosszú távú mezőgazdasági együttműködésről szóló kormányegyezményt. Jóváhagyólag tudomásul vette a Minisztertanács a sek az elvi, politikai kérdések megítélésében. A tanácskozáson hangsúlyozták, hogy tovább növekednek a szocialista országokban működő szovjet baráti .társaságok feladatai. Ez szükségessé teszi a társaságok tevékenységének intenzívebbé tételét, a munka új eszközeinek, módszereinek és formáinak kidolgozását s elterjesztését; a társaságoknak a Szovjet Baráti Társaságok Szövetségével fennálló kapcsolatai további bővítését, a tapasztalatcsere és együttműködés elmélyítését, amit közös állásfoglalásban juttattak kifejezésre. szüntetik a tengerhajózás területén a kettős adózási kötelezettséget. A dokumentum aláírásánál jelen voltak: Nyikolaj Pod- gornij, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke, Alekszej Koszigin, a Szovjetunió minisztertanácsának elnöke, Giovanni Leone, az Olasz Köztársaság elnöke és a két ország más állami személyiségei. magyar—csehszlovák gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési bizottság elnökeinek november 3—4-i budapesti találkozójáról szóló beszámolót is, és intézkedett a tárgyalásokból adódó feladatok végrehajtására. A Minisztertanács elfogadta az Országos Anyag- és Árhivatal elnökének előterjesztését az 1976. január 1-én életbe lépő új termékforgalmazási rendről. A kormány ezután egyéb ügyeket tárgyalt. (MTI) Kisimayo kikötőváros az Indiai-óceán partján, az ország délnyugati részén, körülbelül 500 kilométernyire a fővárostól, és hatvan kilométerre az egyenlítő alatt. így hát odafelé a helikopter átrepülte az egyenlítőt, a deli féltekén haladtunk Kisima- yóig, amely a Juba folyó alsó szakaszánál elterülő köz- igazgatási körzet központja, és az ország legtermékenyebb része. Hatalmas banánültetvények, rizsföldek, cukornádültetvények zöld foltja teszi a tájat sárga sivatagi, vagy a fehérporos-szavannás terület után vonzóvá. Csakhamar a város nagyforgalmú repülőterére érkezünk, az ország légiközlekedésének egyik központjába. Itt is vidáman ünneplő tízezres tömeg, rengeteg gyerek fogadja a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnökét. A tízperces autóúton a vendégházig hamisítatlan egyenlítői Afrikát látunk, pont olyan, amilyennek olvasmányaink megírták. Most is nagy a rohanás. A vendégházban épp hogy kifújjuk magunkat, már indulunk is az egyenlítőhöz, egy banánültetvényre, ahol ebédelni fogunk. Az egyenlítőnél fehérre meszelt, hatalmas obeliszk közepén fekete vonal, rajta felírás: „Equator”, és kétoldalt észak, illetve dél jelzése. Ide-oda lépegetünk, mint a gyerekek, ízlelgetjük, mit jelent egyszerre állni mind a két féltekén. Semmi különös, a nap éppoly mereven tűz fölülről, mint száz kilométerrel odébb. Egy ilyen banánültetvény olyan mint az őserdő. Zsúfolt, hatalmas levelek, nagy zöld fürtökben a gyümölcs, s a keskeny, földúton, ahová autóink befordulnak, mindenféle egyéb fa, kókusz-, papa- lya-, mangó szegélyezi utunkat. Sűrű lombú fák alatt terítettek ebédre. Nem asztalokra, székek sincsenek. Vastag, a. mi gyékényünkhöz hasonló nádlevélfonatból készült hatalmas szőnyegeken van az étel. A szőnyegek szélén illedelmesen levetjük cipőinket, és úgy fekszünk be a rizshalmok köré. Nem tudjuk, mi a neve annak, amit eszünk, fűszerezett rizs, főtt birkahússal. Kapunk hozzá tálban, erős — talán — paprikamártást, inni mangó- dzsuzt kapunk. Sűrű, sárga krém, utána dinnyét, papa- lyát (olyan, mint a mi sárgadinnyénk, össze is tévesztettük az elején, de tömöttebb húsú, és citromot facsarnak rá, úgy eszik.) Az ebéd végén mindenki kap egy — tízkilós görögdinnyének megfelelő — kókuszdiót, s abból ihatta a friss kókusztejet, amelyet meglehetősen ízetlennek találtunk, desztillált víz jellege volt. Ebéd közben a környező banánültetvények — minden tulajdonformáció előfordult: van állami gazdaság, szövetkezet, magantu- lajon, — munkásai adtak műsort. Népdalokat énekeltek, táncoltak; tüzes, mindnyájunkat megmozgató ritmusú melódiákat. Ebéd után vendéglátóink a környék egyik legjelentősebb ipari üzemébe, nagy teljesítményű papírgyárba visznek el, ahol a banánexporthoz szükséges kartondobozgyártás mellett műanyagcikkeket is, zacskókat, tokokat, csomagolástechnikai anyagokat készítenek. A nagyrészt automatizált üzem pillanatnyilag kielégíti a környező ültetvények dobozigényét. Visszatérünk a vendégházba, megbámuljuk a kert hatalmas struccait. Este részt veszünk a kisimayói stadionban rendezett tömeggyűlésen, ahol Losonczi Pál és Sziad Barre elnök beszédet mondott. Másnap az Elnöki Tanács elnöke nevelőintézeteket, állami gazdaságokat, mezőgazdasági tudományos központot, vadrezervátumot látogatott meg, majd délután visszatért az ország fővárosába, ahol az eredményes tárgyalások befejezéseképpen dokumentumokat írtak alá a két baráti ország kapcsolatainak fejlesztéséről. A négynapos látogatás idején az Elnöki Tanács elnöke és kísérete megismerhette ennek a távoli afrikai országnak életét, munkáját, azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a természettel vívott harcban társadalmi problémáinak megoldásáért vív. A sok száz kilométeres vidéki látogatás alkalmával az ország különböző tájain láthattuk ezeknek az embereknek nagyszerű küzdelmét, tapasztalhattuk, hogyan igyekeznek megszabadulni a gyarmati múlt örökségeitől, hogyan vívják a szegénység, a tudatlanság elleni harcot, hogyan próbálják megszervezni az új, magasabb rendszerű termelőmunkát, és miként szeretnék termékeit igazságosan elosztani. Van egy régi-régi keleti mondás: „Ha barátod éhezik, s van egy halad, akkor add neki a hálád felét. De ha meg akarod menteni az éhhaláltól, akkor tanítsd meg halászni”. S ők halászni tanulnak! Következik: Mesés Arábiában. Szalontay Mihály Szovjet—olasz dokumentumokat írtak alá Illést tartott a Minisztertanács Jugoszlávia hétköznapjai Hadüzenet a hanyagságnak Joszip Broz Tito jugoszláv államfő, a Kommunisták Szövetségének elnöke egynapos látogatást tett Újvidéken. A „Pobeda” Gépgyárban beszédet mondott, s megállapította: „Fel kell számolnunk a fizetésképtelenséget, meg kell fékeznünk az inflációt, vagyis meg kell oldanunk problémáinkat és ez valamennyiünk közös feladata. A helyzet már most jobb, mint egy fél évvel ezelőtt volt, A termelés ism*ét növekszik és az árak sem emelkednek ellenőrzés nélkül, mint korábban. Az árakra különösen nagy gondot kell fordítanunk”. Kevés ember közömbös a zsebét, illetve életszínvonalát érintő kérdések iránt. Ezért nem meglepő, hogy déli szomszédunk, Jugoszlávia közvéleményét jelenleg elsődlegesen a gazdasági kérdések foglalkoztatják. Az évek óta vágtázó inflációt az utóbbi időben sikerült ugyan „ügetésre” kényszeríteni, de ebben a formájában is érzékenyen érinti a dolgozó emberek életszínvonalát. Sokan kérdezik, miért nem tud kilábolni ebből az ország, illetve látszik-e már legalább „az alagút vége”? A politikai és gazdasági vezetők legfrissebb válaszai egyelőre nem adnak tápot a derűlátásnak. Dr. Berislav Sefer miniszterelnök-helyettes parlamenti beszámolójában közölte, hogy az idén csupán egy százalékkal nőtt a termelékenység. A jugoszláv sajtó „riasztónak” minősítette az adatot, amelyből — más, ugyancsak nyugtalanító gazdasági mutatók hozzáadásával — a közgazdász szakírók messzemenő következtetéseket vontak le. Országos méretű politikai mozgalom kezd kibontakozni. Mielőtt azonban erre rátérnénk, nézzük meg előbb a jugoszláv népgazdaság más kedvezőtlen jelenségeit is, amelyek a társadalom fokozott mozgósítását tették szükségessé az egyensúly helyreállítására. A tervezett 7,5 százalék helyett az ipari termelés ebben az évben csak 6,2 százalékkal emelkedett. Ugyanakkor — miközben az ipar országos átlagban teljesítőképességének csupán háromnegyedét használta ki — az előirányzottnál 5 százalékkal többel nőtt a foglalkoztatottak száma. Elsősorban ez rontotta a termelékenység mutatóját. A reálbér növekedésére számítottak az idén, ehelyett pedig — az alacsony termelékenység és a még eléggé magas infláció következtében — csökkenés állt be. Ugyanezen okok (magas önköltségi árak formájában) csökkentik a jugoszláv áruk versenyképességét a világpiacon, ami az export számottevő visszaesésével járt. E bűvösnek látszó körből — hangsúlyozzák a politikai és gazdasági vezetők — az egyetlen kiút: a termelékenységnek az eddiginél magasabb növekedése. A NIN című belgrádi hetilap felmérése szerint az egy dolgozóra havonta jutó 186 munkaórából csupán 151 órát fordítanak effektiv munkára (35 óra vész el a munkára való várakozásban, betegségek, indokolt és indokolatlan távollétek miatt). „Lusta nemzet lennénk?” — kérdezi a lap. S mindjárt megállapítja, hogy erre ékesen rácáfol a Nyugat-Európában dolgozó és az ottani munkáltatók körében nagy megbecsülésnek örvendő 1,1 millió jugoszláv vendégmunkás. „Érdekes lenne összehasonlítani termelékenységüket az itthon maradt társaikéval” veti fel a NIN. A gazdaság stabilizációjáról sok fórumon folyó vita nyomán össztársadalmi méretű kampány kezdődött a munkafegyelem megjavításáért, a lógósok ráncbaszedéséért, vagyis a termelékenység növeléséért. A kritika élét azonban elsősorban a termelés felelős irányítóinak szegezik. Mert — hangsúlyozzák a vita részvevői — ésszerű határokig lehet és kell is fokozni a munkatempót, de jobb munkaszervezés híján ezzel csak korlátozott sikereket lehet elérni. S rámutatnak az infrastruktúra hatékonysága és a termlékenység közötti összefüggésekre is. Ha például a vasút nem teljesíti* szállítási tervét, vagy a városi közlekedés 20 perc helyett két órán át bumliztatja a dolgozót üzeméig, akkor egy sor vállalat termelékenységét csökkentik. Számottevőek a jugoszláv népgazdaság belső tartalékai. Kiszámították, hogy ha a kétharmadrészben automatizált, illetve félautomatizált jugoszláv ipar meglévő — s jelenleg csupán 75 százalék erejéig igénybe vett — kapacitását 2—3 százalékkal növelnék, akkor az egész ipari termelés 8 százalékkal növekedhetne. Mégpedig minden pótberuházás nélkül. A Jugoszláv Kommunisták Szövetsége vezetésével indított társadalmi akciónak, amely hadat üzen a hanyagságnak és a népgazdaság felépülését tűzte ki célul, jó esélyei vannak a sikerre. P. V.
