Kelet-Magyarország, 1975. október (32. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-05 / 234. szám
1975. október 5. KELET-MAGYARORSZÁG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 5 Megyénk tájain Az „aranylábú” Győröcske H Kelet IvbjDfarország A község múltja az idő ködébe és a Tisza mederváltoztatásainak labirintusába vész. Hogy régi településsel kell számolni, azt egy 1851-ből származó adat bizonyítja. Fényes Elek geográfiai szótárában olvassuk, hogy ekkor „lakóinak száma 263 református és 3 zsidó.” A Révai-lexikon tanúsága szerint Győröcske kisközség Ung megyében, a nagykaposi járásban. Dienes István Szabolcs vármegye monográfiájában azt írja: „A község keletkezési ideje nem állapítható meg. Az 1860-as években már a megyéhez tartozott.” Említést tesz a szerző még a Tisza túlsó partján található Földvár tanyáról, mely egykori katonai erődítményre utal. Az Üj Magyar Lexikon 1960-as adata szerint a községnek 250 lakója van. A statisztikai hivatalnál a hetvenes népszámlálás szerint 116 férfit és 121 nőt tartanak számon. Záhonyban a nagyközségi tanácson 223 lakosról van nyilvántartás. szem magam is, hogy a község nyugati szélénél három sebtében megfaragott és tízcentiméteren berovátkozott karó volt leszúrva a töltésnek szinte a tetejét nyaldosó vízbe. A sokat megért emberek aggódó tekintettel követték a víz minden apró mozdulását. És ez a féltés jelenti azt a tudati változást, mely a felszabadulást követő időkben bekövetkezett a községben. Az út nagyon hosz- szú volt idáig. A jobbágyfelszabadítást, követő időkben a község határa a Győrötskey földbirtokos család, a Mihály és az István tulajdona volt. István sírköve ma is ott áll kertje végében. Hirdeti, hogy ura „1-886. martius 30-án'’ költözött el az élők sorából. A szájhagyomány Rákóczi, majd Mária Terézia hívének tünteti fel a családot. A kúriát később iskolává alakították át. Ma a Hazafias Népfront, KISZ- klub és magánlakás osztoznak rajta. Borbély Károly tanácstitkárral járjuk a községet, amelyet köldökzsinórként egy magánháznál elhelyezett nyilvános telefon köt össze a külvilággal és az anyaközséggel egyaránt. A községben a múlt örökségében más vonatkozásokban is belebotlik a látogató. A földet 1911-ben váltja meg a község. Ekkor létrejönnek a kisgazdaságok. Az eddig is zárt életforma még zártabbá válik. Jelzi ezt az is, hogy a családok zöme Pokol, Révész, Danes vezetéknevet viseli. A húszas, harmincas években itt a vagyon házasodik a vagyonnal. Még a vérrokonság sem kizáró ok. Változást e téren is csak a felszabadulás, a régi kötődésektől való megváltás hozott. Látogatásunkkor — és ez jellemző — az udvarokon nincs mozgás. A családfők, a munkaképes lakosság — szám szerint 119-en — a környék munkahelyein dolgozik. A gyerekek Záhonyba iskolában, — alsó, felső tagozat — mert Győröcskén megszüntették az oktatást. Maradnak házőrzőnek az idős emberek, a néhány gyesen lévő vagy n^m dolgozó asszony, meg akik éppen szabadnaposak. Kivételiképpen egy népes udvarra is rábukkanunk. Ők idős Danes Balázs házát építik. — Nagy ház kell — halljuk a házigazdától. Három család, a lány'omék, a fiam, meg mi az öregek fogjuk lakni. A régi már megszolgálta az árát. Meg mások is építkeztek. A pénz is összejött. így aztán belevágtam. Lassan befejezzük. Ideje is. Már költségekben túl járunk a 200 ezren. Danes Balázs nyugdíjas tsz-tag, de fürgeségben túltesz több középkorún. Most is három jószág áll a jászolnál. Igaz, mint mondja, a takarmány itt nem nagy gond. Kaszálót felében mindenki anyit fog a tsz-től, amennyit akar. Visszaidézi a régi időt, a száraz malmot. Valamiféle kikapós menyecske rozs helyett kendermagot vitt őrölni. A molnárnak is másutt járt az esze. így aztán az olajos kenderMolnár Ferenctől, az ÉRDÉRT tuzséri telepének gépkezelőjétől megkérdezzük, hogy itt alapít-e családot: — Én még nem voltam katona, mint a komám. Nem is gondolkoztam ezen. De azt hiszem, ha lehet, akkor másfelé rakok fészket. — Én meg úgy megszerettem, ezt a kis falut, hogy itt építettem meg a családi házat, — mondja Toldi Pál gátőr. Nincsenek--emu már távolságok. A .Környéknek egyébként is nagy jövője'van. A leglényegesebb kérdést, hogy: alvófalu e Győröcske? Pokol Elemérnek, a Hazafias Népfront községi bizottsága elnökének, a tanács vb tagjának tettük fel: — Huszonkét éve dolgozok a MÁV-náA. Pályafenntartási munkás vagyok. Nem csak aludni járok haza. De társaim se. Nekünk otthonunk Győröcske. Az egyre több szabad idő, az éjszaki műszak utáni szabadnap megváltoztatta az életünket. No erre meg azt mon- ják, hogy kétlakiak vagyunk. Igaz termelünk a kertben, segítünk az építkezéseken, mert minden évben építkezik itt valaki. A termelő- szövetkezetnek is segítünk. így hát nem csak aludni járunk haza. Még egy kis közösségi munka is akad. Társa, Pokol István veszi át a szót: — Nékem éz a' szó, hogy alvöfalu, új. Én azt, tudom,, hogy, nagyon szeretem szülőfalumat. Három gyermekem van. Nem tudom merre veti őket a sors, de otthonuk mindig a családi fészek lesz. A község egyik legtapasztaltabb embere idős Pokol Sándor nyolcvanegy évesen is fürge gondolkodású, tisztán fogalmazó paraszt- ember. Tőle hallunk az itt már immár két évszázada divó almatermesztési kultúráról. Aranylábú Győröcskének is azért nevezik a községet, mert a múlt század végén, e század elején a lakosság sok almát termelt. Jöttek a rutén meg "román tutajosok. Az itteni vállalkozóbb szellemű férfiak, menyecskék felszálltak az alkalmi vízi járműre, s vitték az almát az Alföldre, hozták az aranypénzt. Azt mondja: — Az aranylábú világtól csak a mai jobb. Nem csakhogy házhoz jön a pénz, de értéke is van, nem úgy, mint a bolettás világban, a harmincas években. A munka is könnyebb lett. Az értelem is nőtt. Gyerekeim boldogulnak. Nekem meg esténként itt az egész Világ a televízióban. Sigér Imre és Hammel József riportja HARAPÓ JÁNOSNÉ 65 éves. Gombaszedéssel pótolja a nyugdíjat. Pokol Barnáné kézimunkázik. mag a garatba, a hengerek közé került. Arra még volt ember, hogy szétszedje a malmot, de olyan, aki összerakta volna, nem akadt. — Megnyugodtunk, hogy a 4-es fő közlekedési út kikerült a községből, — mondja a középkorú Imre György MÁV-munkás. — Gyerekeink így nyugodtan járhatnak, kelhetnek az utcán. Az viszont baj, hogy nincs, meg nem is lesz itt a kevés létszám miatt sem bölcsőde, sem óvoda. A gyerekek napi utaztatása az iskolába gondot jelent. A község áruellátását a Tuzséri ÁFÉSZ 11-es boltja biztosítja. Havi forgalma 65 ezer forint. Ennek is zömét az italféleségek teszik ki. Pedig szomszédságában kocsma működik! Sokat mond az életformaváltásról, hogy a másik jelentős bevétel a mosószerekből ered. Az üzlet vezetője, Pokol Barnáné, az egykori jelessel végző szakérettségis nem találja itt a helyét. Mégis marad, mert a család ideköti. Szeret kézimunkázni. Segíti ebben a falu asz- szonyait is, akik közül mintegy húszán követik példáját. A község határát a záhonyi Lenin Termelőszövetkezet gondozza. A községből mindösz-. sze tizenöt asszony szövetkezeti tag. így aztán az is érthető, hogy a községre kevés termelőszövetkezeti beruházás esik. Az itteni tagok kérése, hogy ültessen a tsz nekik egy kis cukorrépát is, egy kis ezt is, azt is. Ez a modern nagyüzemi gazdálkodásnak ellentmond. Gátőrház a Tisza-töltésen. (Hammel József felv.) A későn gyúló utcai vili? nyvilágítás miatt hét óráig sötétség üli meg a községet. A falu közepén földön kuporgó fiatalokra lelünk. Nem csak rájuk köszöhünk, de rájuk is kérdezünk: — Nincs az időtöltésnek hasznosabb módja? — Hétfő este van. Televízió nincs. A KISZ-ből ki vagyunk zárva, — monja Makiári Sándor, a MÁV záhonyi rakodási főnökség, lakatosa. — A helyi „hangulatkarbantartó cég” — a kocsma — is szünnapos. így szoktunk ilyenkor nyári estéken összejönni, hogy elbeszélgessünk, hogy agyon üssük az időt. Az utóbbi években voltak, akik hajlandónak mutatkoztak az aprófalvak temetésére. Gazdasági és társadalmi tények sokaságát vonultatták fel érveik támogatására. A Gyűrűfű elnéptelenedését hozták fel példának. Ma már bebizonyosodott, hogy egy település elnéptelenedéséből nem lehet általános következtetéseket levonni. Egy ilyen hatalmas ipari háttérbázissal rendelkező körzetben sajátos szerepük van az aprófalvaknak. Elsődleges az ipari és mezőgazdasági munkaerő-biztosítás. A háztáji gazdaságokkal segítik a környék ellátását. Hogy az általános fejlődéssel, az előbbre lépéssel, az életforma váltással gondok is járnak együtt, azt senki sem tagadja. „Csak ott nincs gond, ahol nem füstöl a kémény”, fogalmazta meg beszélgetés közben a község egyik idős embere. Győröcske mind az ötvenkét portájának a kéményéből naponta száll felfelé a füst, jelezve, hogy az élet a maga kerékvágásában halad tovább. És ez így volt századokon át. Győröcske sajátos T betűjével tipikus szalagtelepülés. Utcájának egyik sor háza szinte beleépült a töltésbe. A legutóbbi, az 1972 árvízkor az egész község leste a vizet. EmlékÉpül DANCS BALÁZS családi háza. Aprócska falvak húzódnak meg a Tisza-könyökben. Régen nappal legfeljebb templomaik tornya emelkedett a fák koronái fölé. Estidőben mindössze a fák ágai közül előkandikálón egy-egy pislákoló mécs jelezte létüket. Ma az átrakó pályaudvarok higanygőzös nappali fénye árasztja el a környéket, Záhony térségét. Megváltozott ezen a vidéken az élet ritmusa. Az egyre terebélyesedő átrakó pályaudvarokra pillanatnyi szünet nélkül gördülnek be és ki a vagonok. A mozgás harmóniáját az itt dolgozó emberek éltetik. Honnan verbuválódnak? Az alvófalvakból? Például Győröcskéről? De vajon valóban alvófalvak ezek? Hány ilyen sajátos, győröcs- kei zuga van még megyénknek, amelynek nem ismerjük varázsát, az ott dolgozó emberek örömeit és gondjait. Ha közelebb megyünk a valósághoz, ha elkezdjük vallatni a tényeket — a történelmi múltat és a rohanó jelent — akkor döbbenünk rá, hogy az életformaváltások‘ ragaszkodásunkat a szűkebb hazához nem tudják könnyen kikezdeni, megváltoztatni. Ezt példázza Győröcske sorsa is. VnsnRnflPi IVIelléklet
