Kelet-Magyarország, 1975. október (32. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-12 / 240. szám
1975. október 12. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Az útkereséstől a milliárdokig A IV. ötéves terv teljesítése a MEZÖGÉP-nél AZ ÉVES TERV TELJESÍTÉSE MÉG BIZONYTALAN. Az viszont biztos, hogy november közepére, esetleg november végére részleteiben is teljesíti IV. ötéves tervét a Nyíregyházi Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalat. Ennek alapján már kialakulnak a következő öt esztendő fő feladatai is. Csak látszólag van ellentmondás aközött, hogy az éves tervet később teljesítik, mint az öt évre szólót. Az éves tervet ugyanis mindig az előző évi eredmények alapján határozza meg magának a vállalat, így lehetett a tavalyi 572 milliós termelés után erre az évre mintegy 583 milliót tervezni. Az idei gazdálkodási felételek viszont a külső körülmények miatt nehezítették és nehezítik a termelésfejlesztés végrehajtását. Ha ehhez hozzávesszük, hogy öt évvel ezelőtt 380 milliós termelésről indultak, akkor látható az elért fejlődés. Az 1975 végéig tervezett két és fél milliárdos termelést várhatóan 31 millióval teljesítik túl. A MEZŐGÉP történetéből, kialakulásából adódik, hogy először az útkeresés gondjával voltak tele. Egyrészt meg kellett találni a vállalat profilját az iparágon belül, másrészt az egyes gyáregységek helyét a vállalati szervezetben. Ma már ezen túl vannak, a MEZŐGÉP Tröszt országosan a magyar mezőgazdaság ipari háttere, mező- gazdasági gépek gyártásával, alkatrészek készítésével, szerelések elvégzésével. A termelés növekedése évente mintegy 8—10 százalékos volt. Mindez önmagában is nagy erőfeszítéseket követelt. Ehhez hozzá kell venni a tíz gyáregység küzdelmét is, hogy a gépállomásokból kialakult gyárakban a gépszerelőkből, traktorosokból olyan munkásokat képezzenek, akik értik az alkatrészgyártást, képesek precíz, egyedi munkát igénylő gépeket gyártani. Közben több, országosan is kiemelt programhoz kapcsolódott a vállalat. Visz- szaszorult az a kooperáció, amely még a mindenáron munkát kereső időszakból származott, amikor a gépipar szinte minden ágához gyártottak alkatrészeket más vállalatok megrendelésére. A kiemelt programoknál a háztáji termelés segítésére megindult a háztáji kisdarálók sorozatgyártása a mátészalkai gyáregységben. A baktalóránt- háziak az állattartó telepek gépesítésében, a helyszíni szerelésben vettek részt. A VÁLLALATI IRÁNYÍTÁS, a gyáregységek közötti jobb szervezőmunka eredménye is volt,, hogy egyre jobban tudtak szakosodni. Kialakult az egyes gyáregységek közötti együttműködés, hogy az egyik helyen készült részegységeket a másik helyen építik be az immár kész gépbe. Ugyanakkor nagyobb arányban vesznek részt a trösztön belüli együttműködésben. A központi gyáregységben olyan szerszámműhelyt hoztak létre, amely speciális gyártóeszközök készítésével segíti a gyáregységek munkáját. Az eredményesebb gazdálkodást legjobban a nyereség alakulása szemlélteti. Az öt évre tervezett eredményt már elérték, háromszázmillión felüli nyereséget terveznek, ami 16,1 százalékos túlteljesítésnek felel meg. A nyereség javulása elsősorban a jobb szervezésnek köszönhető, de erősen hozzájárult a gyártmányösszetétel kedvező irányú változtatása is, hogy veszteséges, a fogyasztók által nem keresett termékeket nem gyártanak. Az év elején — a megyei iparfejlesztési terveknek megfelelően — átadták az Egyesült Izzónak a kisvár- dai gyáregységet, októbertől a tiszaszalkai gyáregységet a Magyar Acélárugyárnak. A megmaradt nyolc gyáregységgel készülnek fel az ötödik ötéves terv idejére. JELENLEG A MEZŐGÉPNÉL több, mint 3200- an dolgoznak. Az öt évvel ezelőttihez képest a létszám lényegesen nem változott, vagyis az eredmények — leszámítva bizonyos mértékű áremelkedést is — a termelékenység növeléséből származtak. Ahhoz, hogy öt esztendő gazdálkodását, termelését jónak ítélhesse meg egy vállalat, az kell, hogy jól alkalmazkodjon a közgazdasági szabályozókhoz, rugalmasan kövesse a változó helyzetet mind a gyártmányszerkezetben, mind a partnerekhez való alkalmazkodásban. A MEZŐ- GÉP-nek mindez sikerült, ezért lehet elégedett azzal, hogy a IV. ötéves tervét legalább egy hónappal hamarabb teljesíti. Lányi Botond Társadalmi munkával dolgoznak a gépen. Polgár István, Jurácsik Gábor és Varga István mozdonyvezetők téli forgalomra készítik elő az 1VI 62—018-as mozdonyt. (Hammel József felvétéle) . r A kisvárdai Vulkánban id. Szabó István esztergályos csősatut esztergál. (Gaál Béla felv.) A PRÉSÜZEM ŐRE Diplomagyűrű dupla karáttal Zsuzsáról valóban elmondható, hogy őt nem a ruha teszi azzá. ami., Ha külseje után ítélem meg, alaposan melléfogok. Rövid. fekete haj, kék, diva tosah kopottas farmer, hozzá rövid színes min tás köpeny és kismamacipő. Ez a ,'.szerelésé” és mosoly az arcán. „Ez a munkaruhám.” Kamaszom külső, de "v komoly, barna szemek. Üzemmérnök, technológusi beosztásban a maga huszonnégy évével a Vjllamos-, szigetelő é$ Mü^nyággyár kisvárdai;^ 3-as számú Egy technológiai kísérlet közben zavartam. Magyarázza, próbapréselést végeznek, mert az alapanyagot nem megfelelőnek minősítették. „Nedves, hólyagos volt. Vizsgáljuk, mi okozta, s hogyan szüntethető meg.” Sipos Zsuzsa műanyagfeldolgozó üzemmérnök. „Nekem tulajdonképpen nincs is beosztásom.” Gondolom laikus fejjel, akkor még éppen könnyű helyzetben van. így nem nehéz tekintélyt biztosítani. Gyorsan lehűt. „Ha el- siklom afölött, megtartják-e a technológiát, oda a tekintély. Ha megkövetelem, s észre veszem, hogy hibáztak, szólnom kell. Igaz, nem én vonom felelősségre a hibá- zót, de nekem kell jeleznem.” Megtörtént már: egyesek úgy szóltak, mit akar ez a kis fruska? „Én az anyag színeződéséből látom, . hogy jó, ő meg akadékoskodik, ö akar oktatni bennünket, akik már évek óta ezt csináljuk?” Zsuzsa a füstölgésnek azzal vetett véget, hogy a jónak mondott fékbetétet ott előttük ketté törte. Tessék, nézzék meg. „Éretlen volt, igazi selejt. Egy-egy fékbetét 5—100 forint között van. S ha nem tartják meg a technológiát, 10 százalék selejt- növekedés következhet be. Ez pénzben, mondjuk a 10134- es típusnál — melyből egy műszakban 10 gépen 2500 darabot gyártanak — 250 darab selejtet jelent. Szorozzuk csak meg hatvan forintjával?!” A kettétört fékbetét Zsuzsa a présüzem őre. Itt egy műszakban harmincán dolgoznak. A hatvan gépből most csak 45 üzemel. Fékbetéteket, tengelykapcsoló betéteket gyártanak. Zsuzsa kisvárdai. A Bessenyeiben érettségizett. „Akkoriban arról volt szó, létesül itt egy ilyen gyár, s lehetséges vállalati ösztöndíjjal is tanulni. Bár jó tanuló voltam, de nem állt közel hozzám a műszaki pálya. Különben egyáltalán nem tudtam volna továbbtanulni. Hárman voltunk testvérek, szüleim kiskeresetűek, képtelenek lettek volna a pénzt előteremteni. Engem igazán az ösztöndíj hozott a gyárba. Egyszer az osztályfőnökömmel nézegettük, mit is követel a műanyag-feldolgozás. Láttuk a kémia szerepét benne. Ez eldöntötte a szándékom. Szeretem a kémiát, gódoltam megpályázod!.” Kétszeresen nehézca. . i A kecskeméti főiskolán sikerrel felvételizett. így kötött Sipos Zsuzsával szerződést a VSZM.- í^y lett három évre ösztöndíjasa, s került haza, a kisvárdai üzembe gyakorlatra. „Itt készült a szakdolgozatom is. A téma is kisvárdai, mivel a kapcsolótárcsával van összefüggésben.” Ezt. meg itt gyártják. Sipos Zsuzsa mérnöknő „keze” és ellenőrzése mellett. „Sajnos a szakdolgozatban szereplő technológiát'itt nem alkalmazhatjuk.' l^eny azért, mert nem jó. Elfo'gadt§k, a kapcsolótárcsa fúrását é-s süllyesztése a témája.” A fiatal mérnöknő a hozzá szükséges készüléket is maga tervezte. Ebből diplomázott. Zsuzsa huszokét éves volt, amikor ezt a diplomamunkát készítette, e készüléket megtervezte. Alkalmazása hatékony lenne nagyobb szériák gyártásánál. Továbbadására nem Is .gondolt. Csak arra, hogy- bizonyítson, ha hangosan nem is, de hallgatólagosan elismerést vívjon ki a férfiak, a műszakiak között. Hogy ez sikerül-e? Kétkedő szemmel néz, s kissé kesernyésen jegyzi meg: „Kétszeresen nehéz. Fiatal is vagyok, nő is. Nőket meg különösen nehezen tudnak elképzelni műszaki pályán. Pedig másfél esztendeig egyedül ő dolgozott a technológián mint nő. ö kitartott, a férfiak „kidőltek”, távoztak, otthagyták. Mégis, ha valami újat akart, ha valami eszébe jutott, ha ésszerűbb megoldáson töprengett, s ezt hangosan is tudtára adta férfikollégáinak, megmosolyogták. Egyik kimondta: „így tanultad az iskolában.” Másik leintette, volt aki megmosolyogta. Különösen, amikor a gépről kezdett el valamit mondani. Te értei a présgép vezérléséhez. És cinikus kacagás. Zsuzsában dúlt a harag, de nem mutatta. Fogadtak. Előre kuncogtak, hogy fog felsülni. „Lementünk az üzembe, s oda- álltam a gép mellé.” Látni kellett volna a csodálkozó arcokat, megfagyott mosolyokat, a lehűlést. És ekkor Váradi Sándor, az egyik kollégája megjegyezte: „Zsuzsát komolyan kell venni!” Négyszázzal kevesebb A VSZM kisvárdai gyáregységében a vezetővel együtt hat technológus van. Ebből kettő nő. Zsuzsa és a most idekerült gyakornok, Veréb Irén. Ö két hónapja érzi csak e gyár szellemét-levegőjét. Sipos Zsuzsa a legrégebbi. S közöttük fizetésben 200 forint csak a különbség. Nagyobb a feszültség, ha a férfikollégák bérével hasonlítjuk össze a Zsuzsáét. Egyik technológus alig egy esztendeje van a gyárban. A fizetése 400 forinttal több, mint Sipos Zsuzsa üzemmérnöké. Említem a gyáregységvezetőnek, Mezősi Dezsőnek. Elismeri, s ígéri hamarosan változás lesz. Beszélgetés közben egy arany, fekete pecséttel ellátott gyűrűt nézegettem a kezén. Három betű van benne: KMF. Kecskeméti Műszaki Főiskola. S egy fogaskerék fogasléccel. Megtagadhatat- lan jele, hogy Zsuzsa hová tartozik. E kis gyűrűnek története van. „Akkor kellett volna megvennem, amikor végeztem. Csakhogy nem volt rá pénzem.” Édesanyja, aki érettségiig végig kísérje, ott takarítónő a Bessenyei Gimnáziumban most is, ahol lánya is tanult. Nem telt rá a keresetéből. „Idén júniusban vettem azokkal, akik most államvizsgáztak. Abból a fizetésemből, amit itt, a gyárban kerestem.” Diplomagyűrű. Kissé megkésve, de dupla karáttal. ]. Tarászov: Vadászati bárány A folyó partján sétáltam, önfeledten szívtam magamba a friss levegőt. Hirtelen egy mogorva öregember tűnt fel. Amint közelembe ért, láttam, hogy a nyakában egy bárányt cipel. — Hová igyekszik ezzel az állattal — kérdem szívélyesen. — Vadászatra! — feleli. — Áldozati bárányról már hallottam, de vadászati bárányt még sohasem láttam, — mondom, miközben fürkészve nézem a göndör szőrű bárányt. — És mire vadászik ez a jámbor jószág, nyúlra, vagy vadkacsára? — Pézsmapocokra — mondja az öreg és simogató- an hordozza végig tekintetét segítőtársán. Én meg az öreget méregettem, hogy vajon józan-e, vagy valami egyéb baja lehet. — És hogy lehet ezzel a szelíd jószággal vadászni az óvatos pézsmapocokra? — kérdem, hogy eloszlassam kételyeimet. — Nagyon egyszerűen — mondja az öreg, és megigazítja a bárány nyakán a kötelet. — A vadászati báránynyal odamegyünk a pézsma- pocokfarm vezetőjéhez, ő pedig kijelöli nekem a vadászterületet, kimegyek oda, kirakom a csapdákat, begyűjtőm az elfogott állatokat, lerántom a bőrüket, eladom őket, felmarkolom a pénzt és kész. — És a bárány? — Miféle bárány? — Miféle? Miféle? Hát ez a vadászati bárány. Ezzel mi lesz? — Ki törődik egy ilyen jószággal. A bárány különben is ostoba állat, eltéved a nádasban. •— Akkor meg mi értelme van, hogy magával viszi a vadászatra? — csodálkozok rá még jobban a hallottakra. Most az öreg nézett úgy rám, mintha be lennék rúgva, vagy mintha hiányozna egy kerekem, majd így szólt: — Bárány nélkül nem szabad. Tilos! — mondta némi hallgatás után, majd elhúzta a vállát és folytatta: — Oda- megyelc a vadászati báránynyal. a pézsmapocokfarm ve zetőjéhez, ő kijelöli a vadászterületet, kimegyek oda, kirakom a csapdákat, begyűjtőm a csapdába esett állatokat-, lerántom a bőrüket, eladom őket, felmarkolom a pénzt és köszönök az árnyékomnak. — És a bárány? — Miféle bárány? Mit hozod nekem folyton elő azt a bárányt? Mondtam neked, hogy a bárány ostoba állat és eltévedt. Nem tudott kikeveredni a nádtengerből. Érted már, te tökfilkó!?! — Értem már, — mondtam és azt gondoltam: „Az Ördögbe is. Az, öreg ezt a bárányt nézi pézsmapocoknak, ennek a bprét rántja le. Másként miért cipelné a nyakában?” (Sigér Imre fordítása) Farkas Kálmán A METRIPOND fehérgyarmati,gyárában nagy szériában készítenek különböző típusú állatmérlegeket. (Elek Emil felv.)
