Kelet-Magyarország, 1975. október (32. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-11 / 239. szám
1975. október 11. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Szakmunkások falun Volt a kerékgyártó, a kovács, a kádár, meg még néhány mesterember a faluban. Ha a ló patkójával, a szekérrel vagy a szerszámmal baj esett — hát megcsinálta az iparosember. A munkamegosztás ősi rendje szerint így vették ki részüket a mezőgazdasági termelésből. Nem is tartotta őket senki emberfia fölöslegesnek — sőt, többnyire közülük került ki a „falu esze”, hisz mesterségük tanulása közben sokat láttak, tapasztaltak. „Manapság már itt, a gépműhelyben lakozik a téesz lelke...” — mondta nemrégiben egy fiatal gépszerelő egy szatmári termelőszövetkezetben. „Ahogyan szaporodnak a masinák, úgy válik egyre fontosabbá a hozzáértés.” Az említett fiatalember helybeli születésű — szakmát tanult Baktaló- rántházán, és visszatért a szövetkezethez. Szereti a gépeket, mint mondta, de még nem érzi, hogy a faluban megfelelően becsülnék az ifjú szakmunkásokat. Holott a szakmunkásból egyre több kell. A nimbusz, amely „a” kovács, vagy „a” kerékgyártó köré szövődött annak idején, szétfoszlott — a mezőgazdasági munka legfőbb segítőihez, a gépekhez a faluban egyre többen értenek. Sorra kerülnek vissza a szakmunkásképzők diákjai, tudással. És ahogyan az igavonó — a gép is meghálálja a gondoskodást. Nem robban le nap mint nap a traktor, nem mond csődöt a munka dandárján a kombájn, ha értő kezek ügyelnek épségére. S ahogy annak idején a világot látott mesterember véleményére adtak a falubéliek, úgy hintik akarva akaratlan a tudást ezek a fiatal szakemberek. A gép sokak számára is ismeretlen — bármennyire is megszokták a kényelmét. Az önmagától mozgásba lendülő szerkezet bonyolultsága tisztes távolban tartja a hozzá nem értőt, az életre kelő holt anyag napi csodája aprócska félelmeket ébreszt... A sokmázsás monstrumokat igában tartó szakmunkások ismerik a gép lelkét — számukra sokkal természetesebb minden fordulat. Életmódjuk még csaknem változatlan környezetükhöz képest — gondolkodásuk viszont más. És ez a más gondolkodás ha lassan is, de hat. A környezetre, az életmódra... Most bármennyire is kisebbségben vannak a tájékozott, felkészült szakmunkások a faluban — tudniuk kell, hogy az idő nekik dolgozik. S hogy ne bízzunk mindent erre a kérlelhetetlen, ám meglehetősen lassú parancso- lóra — elsősorban a szövetkezetnek vannak teendőik. Több gondoskodást, figyelmet, jobb munkakörülményeket várnak a szakmunkások a gépműhelyekben, a traktorok vezetőfülkéiben... Tarnavölgyi György ■ Tudósítás az orenburgi gázvezeték építéséről Szabolcsi építők a Kárpátontúli területen Korábban már hírfii adtuk: az európai szocialista országok energiaellátása szempontjából kiemelkedő jelentőségű közös gázvezeték építését határozták el. Az Orenburg- ból induló több ezer kilométeres gázvezetékből a magyar szakemberek 600 kilométeres szakaszt építenek. Megyénkből a Kelet-mag yarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat vesz részt az építkezésekben, a legfontosabb munkájuk kompresszorállomás-építés lesz. A KEMÉV dolgozóinak első csoportjai már megkezdték munkájukat: a Kárpátontúli területen, Huszton dolgoznak. Szerkesztőségünk munkatársai a munkahelyen látogatták meg a Szovjetunióban dolgozó szabolcsi szakembereket. A munkások jelenleg szállodában és jól berendezett, kényelmes lakókocsikban laknak. Amíg a fő munka, a vezeték- és kompresszorállomás tervei végleges formát öltenek, a több évig tartó nagy munka kényelmét szolgáló létesítményeket építenek: többek között éttermet, 140 házgyári lakást, hogy mire a kompresszorállomás építése megkezdődik, a körülbelül 350 KEMÉV- dolgozó megfelelő körülmények között végezhesse munkáját. Az építkezésben résztvevők eddig derekasan helytálltak. Munkaidejük meghaladja a napi nyolc órát, így keresetük — amelyet itthon vagy a családnak fizet ki a vállalat, vagy takarékban helyez el — is magasabb. A három évre vállalt külföldi munka során minden esztendőben külön hűségjutalmat és határidőre, jó minőségben történő építkezés esetén prémiumot kapnak. A munkát nemcsak a beruházást irányító szovjet szakemberek, hanem a magyar szakasz építését irányító PETROLBER és természetesen a vállalat vezetői is rendszeresen figyelemmel kísérik a helyszínen is. Fényképeinken a szovjetunióbeli építkezések egy napját örökítettük meg. M. S. Szabadnapokon is csinosítják a „KEMÉV-várost” — a jól berendezett lakókocsik udvarát. Serényi Pál művezető két fiával, Pállal és Ottóval dolgozik a huszti építkezésen. Marosi István és Szilvási Gyula aknazsalut készít. Kovács Béla ibrányi hegesztő a százszemélyes étterem építésén dolgozik. LEHETNE JOBBON? Az MSZMP Központi Bizottsága 1974 decemberében határozatot hozott a gazdasági munka színvonalának javítására. Minden ember a maga területén tudja legjobban, hogy mi az, amin változtatni kell. Ezért kérdezünk meg sorozatunkban vezetőt és beosztottat, ipari és mezőgazdasági munkást: milyen területen lát eddig kihasználatlan tartalékokat. Aki válaszol: Szlovenszki István, a Nyíregyházi Konzervgyár tmk szocialista brigádvezetője. — Ne vegye szerénytelenségnek, de azzal kell kezdenem, hogy brigádunknak sokat kell dolgozni. A gyár gépei, gépsorai eléggé elavultak, bizony gyakran szorulnak karbantartásra. Ami bennünket illet, mindent megteszünk, ám ami1 az anyagellátást illeti, ott bizony lenne mit javítani.) Gyakran hiányoznak az idomacélok, csavarok és ilyenkor hiába a legjobb szándék, könnyen elcsúszik a határidő. — Aztán olyan is előfordul, hogy a termelőüzem nem adja át időben karbantartásra a berendezéseket, amin a műszaki és termelési osztály együttműködésének jobb összhangjára volna szükség. — Mi is okozhatunk persze minőségromlást ha rosszul dolgozunk. Ha nem megfelelően végezzük el a karbantartást és mondjuk egy nyersanyaggal teli előfőző lerobban, több ezer forint a kár. Még nagyobb, ha mondjuk egy steril pásztor elromlik, itt már tízezrek forognak kockán. De tízezrekben lehetne mérni azokat a károkat is, amé^ lyeket a termelés megkezdése utáni állásidővel okozhatunk. Egy kicsit most büszke vagyok, mert most kaptam meg a kimutatást, hogy szeptemberben meny- lyit álltak miattunk a gépek. Nos, ez két és fél százalék az engedélyezett 4 százalék helyett. — Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy azért nem mindig volt ilyen jó a helyzet és hogy ilyen lett, VÁLASZOL. Szlovenszki István azért meg kellett dolgoznunk. A két évvel ezelőtt alakult, most zöld koszorús brigád tagjai többségében fiatalok, és akik nem nálunk voltak tanulók, bizony meg kellett velük ismertetni a konzervgyári gépek működését. Akik \itt voltak tahulók, közöttük olyanok is vannak, mint Palóka Feri, íiki két éve országos versenyen negyedik helye- Izést ért el, vagy Benkei Bandi, aki a megyei versenyen szép helyezést ért el. \— Tulajdonképpen a kérdésre,-a lehetne jobban ?-ra vonatkoztak brigádunk idei- vállalásai is. Volt' dlyan berendezéssor, ahol sok gőz elszökött. Mi biztonsági szelepeket szereltünk rájuk, így nem vész kárba az energia. De a minőséget, a hatékonyságot szolgálja az is, hogy a termelővonalak biztonságán 3 műszakban őrködünk, vagy, hogy segítünk a termelésben dolgozónak a berendezések működésének, kezelésének megismerésében. — Amin véleményem szerint leginkább javítani lehetne, az a DH-mozga- lom. Tulajdonképpen tavaly nagy lendülettel kezdtünk hozzá, ám az idén mintha alábbhagyott volna a lelkesedés. Azt hiszem, ha minden dolgozó jobban szívügyének tekintené, akkor az eredményeink is jobbak lennének és a minőséggel is elégedettebbek lennének konzerveink vásárlói. Mi ehhez a magunk módján — valóban megelőző karbantartással — igyekszünk hozzájárulni, lelkiismeretes munkhánkhoz azonban jobb anyagellátásra van szükségünk. M egbízólevéllel a kezében, 8—9 tagú, több szakmához értő gárdával koszosén alapító tagja volt Fejér Barnabás a mátészalkai Szatmár Bútorgyárnak. Üvegező, képkeretező, asztalos a mestersége, amely mellett huszonkét évig a vállalati szakszervezeti bizottság titkára volt. A mostani választáson saját kérésére cserélte fel a titkár „posztot” az elnöki teendőkkel. A változtatás nem ment harc nélkül, 650-en kérték, hogy álljon el elképzelésétől. Szinte az utolsó percekig magyarázta, a stafétabotot át kell adni a fiataloknak. A bizalom jele volt, amikor tíz évvel ezelőtt a Helyiipari és Városgazdálkodási Dolgozók Szak- szervezete két egymást követő kongresszusára küldöttként jelölték, s az idén már harmadszor vesz részt a kongresszus munkájában október 10—11- én. — Még nem volt olyan kongresszus, vagy értekezlet, amely vitájában ne mondtam volna el véleményemet. Sokan ezért notórius felszólalónak tartanak, de azt nem tudom megtenni, hogy „csak úgy ülve” végighallgassak bármilyen szak- szervezeti megbeszélést. Mindig van helyretenni való, s erre egyik legjobb lehetőséget ad á kongresz- szus. — Tíz percet kapok a felszólalásomra. Röviden és tömören kell elmondanom véleményemet az üzemi demokráciáról és a munkafegyelemről. Példák sorát említi majd az üzemi demokrácia erősítésének bútuig^á- ri tapasztalatairól, a brigádmozgalom kiszélesítéséről és tartalmasabbá tételéről a társadalmi bíróságok fontosságáról. — Nálunk még gond a termelési tanácskozások előkészítése. Az adatokkal teli és a konkrétumok nélküli beszámolókhoz kevesen szólnak hozzá, különösen akkor, ha a dolgozók nem eléggé tájékozottak a vállalat életéről. Ez felveti az alaposabb tájékoztatás kérdését is. De sok még az olyan dolgozónk — talán éppen ezért — aki az üzemi demokráciát a boríték vastagságán méri le. Ez a • szemlélet nem tarthatja ’ sokáig magát. Ezért a témát nem vehetjük le a napirendről még hosszú ideig. Kevés eredményt produkálnak a társadalmi bj- róságok is. Az a gyakori, hogy a fegyelemsértő minden megjegyzés nélkül a zsebébe teszi az igazgatói figyelmeztetést, mit sem törődik vele. — Való igaz, hogy nálunk nem sok feladatot kap a társadalmi bíróság, évente alig 1—2 ügyet tárgyal. Pedig a fegyelmező hatása sokkal jelentősebb, mint az írásos figyelmeztetéseknek. A munkatársak előtt tárgyalt ügy senki számára sem kellemes, s az ilyen felelősségrevo- nás helyett inkább kikérik a fegyelemsértők munkakönyvüket. Bár nem az elmenetel a cél, de az a dolgozó, aki már ült így a vádlottak padján meggondolja, hogy még- egyszer hibát elkövessen. Nemcsak gondokról fog beszámolni a kongresszus előtt Fejér Barnabás, hanem munkasikerekről is. — A fegyelmezettebb munkát, a jobb üzemi légkört jelenti, hogy dolgozóink az első 4 hónap 25 milliós termelési lemaradását a második 4 hónapban behozták, sőt az arra az időszakra eső feladataikat is teljesítették. Ilyen eredményre még nem volt példa gyárunkban. Ezek alapján már érthető, bízunk abban, hogy dolgozóink megfelelő fegyelemmel és munkavégzéssel teljesítik az idei 240 milliós termelési tervet. A mátészalkai bútor- gyár küldöttének felszólalásához, a kétnapos HVDSZ-kongresszus munkájához sok sikert és eredményes munkát kívánunk. „Tíz percet kapok..."
