Kelet-Magyarország, 1975. október (32. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-05 / 234. szám

1975. október 5. KELET-MAGYARORSZÁG 3 HOLNAPI KINYERÜNK RÉGEN NINCS KENYÉRGOND Magyarországon. A korszerű, nagyüzemi gazdálkodási mód búzatermesz­tésben Szabolcs-Szatmár megyében, a homokon is bi­zonyította fölényét. Igazolják ezt a számok. Az 1966— 1970-es években a búza egy hektárra jutó átlagtermé­se 21,2 mázsa volt, a negyedik ötéves tervben hektá­ronként 28 mázsás átlag termett. (Az állami gazdasá­gok átlaga 35 mázsán felül van.) A búza termesztésé­ben elért eredmény, az átlag több mint 30 százalékos növekedése jelzi, hogy jól teljesítettük a negyedik öt­éves terv előirányzatát, amely a mezőgazdasági terme­lés növekedését 15—16 százalékban határozta meg. A kenyérgabona-termesztés sikereinek alapja, a fejlődő társadalmi, gazdasági háttér. A nagyüzemi gaz­dálkodás szilárdulásával sikerült megszüntetni olyan nézeteket, hogy homokon lehetetlen, sőt káros búzát termeszteni, vagy a legjobb fajta a Bánkuti, csak abból lehet jóízű kenyeret sütni. A megváltozott nézeteket igazolja, hogy amíg öt évvel ezelőtt a gabonatermő-te- rületen a búza és rozs aránya 50—50 százalék volt, ma már kétharmad a 'búza és egyharmad a rozs. Fajtakér­désben is eldőlt a hosszú évekig tartó vita. Megszűnt a maradiság. Földjeinken legelterjedtebben ma a közép­érésű Bezpsztáját termesztik, fagyállósága, fehérjetar­talma jó közepes és a gondos munkát képes hektáron­kénti 50 mázsás átlaggal is honorálni. A SZÜKSÉGLETRE TÖRTÉNŐ TERMELÉSTŐL az árutermelésig hosszú volt az út. Gyorsította viszont a folyamatot a technológiai, technikai lehetőség. A megfelelő fajta mellett évről évre korszerűbbé válha­tott a talaj-előkészítés, hatékonyabbá a vegyszerezés. Befolyásolta a hozamnövelést az is, hogy gyorsabbá vált a betakarítás. Ebben az esztendőben már több mint 800 kombájn aratott, köztük világviszonylatban is a legmodernebbek, legnagyobb teljesítményűek. A gabonatermesztésben elért megyei eredményeket senki nem vitatja, nem is vitathatja. Meggondolásra késztető viszont néhány adat. Ilyen többek között a negyedik ötéves terv egyes éveiben a termésátlagok in­gadozása. 1971-ben a hektáronkénti átlag 28 mázsa volt. Az azt követő évben 29 mázsa, majd 1973-ban 33 má­zsa, 1974-ben 25,3 mázsa, és a legrosszabb eredmény az idei hektáronkénti 24,9 mázsa. A termés ilyen nagy­fokú ingadozását a kedvezőtlen időjárással csak rész­ben lehet igazolni. A két kiemelkedő év eredménye azt biztosította, hogy mezőgazdasági üzemeink időben és jó eredménnyel vetettek. 1971 őszén november 1-re termelőszövetkezeteink a búza mintegy 80 százalékát elvetették. 1972 őszén hasonló volt az arány. A többi években a vetési idő nagyon elhúzódott, sőt az elmúlt évben december végén is vetettünk. Az idei 24,9 má­zsás termésátlag tehát nem véletlen. A VETÉSI IDŐ JÓ MEGVÁLASZTÁSÁT, más szó­val az időben történő vetés szükségességét az is bizo­nyítja, hogy a kedvezőtlen időjárás ellenére számos termelőszövetkezetben 1974-ben is voltak kiemelkedő eredmények. 40 mázsán felüli hektáronkénti termésát­lagokat értek el például Pátrohán, Petneházán, Roho- don. Nyírjákón egy 60 hektáros tábláról 50 mázsán fe­lüli átlagtermést takarítottak be. Ugyanúgy 1975-ben is gazdag volt az aratás, azokban a termelőszövetkeze­tekben, ahol októberben juttatták földbe a magot. A kenyérgabona vetésének befejezését az idén ok­tóber 20—22-ben határozzák meg a szakemberek. Sze­rény számítás, hogy a határidő tartása egy-két mázsás többlettermést jelent. Szabolcs-Szatmár megyében pél­dául 60 ezer hektár búzatermő-területet számítva a többlettermés 6 ezer tonna lehet, amelynek értéke több mint 18 millió forint. NÖVELI A TERMÉSÁTLAGOT a gondosan vég­zett talajmunka, a tudományos alapossággal végzett, talajtérkép szerinti műtrágyázás, később a gondos vegyszerezés. Mindezekre lehetőségeink adottak. Ezért is reális a cél, hogy az ötödik ötéves terv időszaká­ban, megtartva a jelenlegi termőterület-nagyságot, bú­zából átlagosan 30 mázsán felüli termést takarítsunk be hektáronként. Az idei időjárás kedvező ahhoz, hogy a búza nagy részét időben elvessük, de az sem lehetetlen, hogy ok­tóber 20-ra a vetés befejeződjön. A mezőgazdasági üze­mek vezetőinek, szakembereinek most gondos szerve­zőmunkája kell ahhoz, hogy jövő évi kenyerünk biz­tosított legyen, a búzatermesztésben meghatározott fel­adatok teljesüljenek. Seres Ernő Az ÉRDÉRT tuzséri telepén 31 millió^ forintos £ • beruházásból új fűrészüzemet építenek' A tervek szerint a szovjet gépekkel felszerelt üzem még. ebben az évben elkészül. (Elek Emil felvétele) ÚTON SZABOLCSBAN Lázár György miniszterelnök látogatásáról Mint közöltük: szerdán és csütörtökön megyénk­ben tartózkodott Lázár György, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke. A kétnapos program számos epizódjából elevenítünk fel néhányat^ és nyújtunk át az olvasónak. pének tőszomszédságában. A látogatás első perceiben mu­tatták meg neki az iskola ala­pító okmányát, amelyet ő írt alá még munkaügyi minisz­tersége idején. A másik — és talán a nagyobb — meglepe­tés maga az iskola volt. Cso­dálatosan felszerelt tanter­mekkel, szertárakkal, torna­termekkel, klubszobával és könyvtárolvasóval. A vendég járja a tantermeket. A szak- rajz órán éppen a szoknya szerkesztésével foglalkoznak. Bemutatják a legszebb mun­kákat készítő kislányokat: Gyebrószki Máriát, Kléninger Kornéliát és Rubóczki Erzsé­betet, akik elfogódottan fo­gadják a miniszterelnök gra­tuláló kézfogását. A matema­tikaórát írásvetítővel tartják s más termekben is ott van a korszerű képzés szinte min­den feltétele. Elismeréssel nyugtázza, hogy harminc féle folyóirat jár az iskolának, hogy a több­nyire faluról bejáró gyerme­kek számára háromszáz szín­házbérletet vett az iskola, hogy színművészek és a ko­moly zene művelői adnak rendszeresen műsort a me­gyénkben páratlan iskolai aulában. Hozzáteszi, hogy sok ilyen iskolára van szükség, mert ha az iskola szép, kor­szerű, ha abban jó az oktató­nevelő munka, akkor ezzel a szakmunkásképzés vív ki tár­sadalmi elismerést. „Nem. presztízs-, hanem társadal­mi okokból kell megadni a szakmunkásképzés rangját. Ha ezzel nem vagyunk rend­ben, hiába magyarázzuk a szülőknek, hogy milyen jó munkáspályát választani.” A következő percekben már az a téma, hogy élőbbé kell tenni a pályaválasztási ta­Eredmények és gondok a miniszterelnök jegyzetfüzetében. Miniszterelnökünket meg­érkezése után a megyei párt- bizottság székházában tájé­koztatták Szabolcs-Szatmár életéről. Kötetlen és őszinte eszmecsere volt ez hétköznap­jainkról, a sikerekről és a gondokról is, amelyek a mun­kát kísérik. Itt hangzott el: Lázár elvtársi programja so­rán még sok helyen hallja majd, hogy ez is kellene, az is, Ügy tűnhet: a számlákat benyújtjuk. De tudni kell hozzá, hogy itt nem csak kér­nek, a lokálpatriotizmus sem kisebb, mint másutt. Mi ma­gunk is sokat dolgozunk azért, hogy előre haladjunk. Kisvárdán például tízszer annyi értékű társadalmi mun­ka jut egy emberre, mint Bu­dapesten. Vagy a 88 ezres lé­lekszámú Nyíregyházán az is­kolásokon kívül 25—30 ezer ember dolgozik mostanában egy-egy szombaton, vasárnap kommunista műszakokban. A megyei pártapparátustól kezdve mindenki szedi az al­mát, hogy óvodákban, sport­pályákban gazdagodjon a vá­ros. Ez hármas haszonnal jár. Időben leszedjük a gyümöl­csöt, kialakul a közösségi szellem és pénzhez jut a vá­ros. termek, mert a mi megyénk a legtöbb gyereket adó me­gye is. Az egyes számú üzemcsar­nok dolgozói előtt tájékoztat­ták Lázár elvtársat a HAFE nyíregyházi gyárának mun­kájáról. Miniszterelnökünk a szállítópályák közvetlen szomszédságában ismerkedett az üzem profiljával, műszaki színvonalával, tevékenységé­vel, szakmunkás-utánpótlá­sával. Később is ezekkel a témákkal folytatták a beszél­getést. S a gyár vezetői alig győztek válaszolni a nagyon is konkrét kérdésekre, hogy milyen a piackutatás, mit tesznek a műszaki színvonal fejlesztéséért, mennyire is­merik a dolgozók az intézke­dési tervet, hogyan használ­ják ki a munkaidőt, milyen a veszteségidő, stb... Ismerkedés Szabolcs termékeivel a sóstói bemutatón. „Amit mi kapunk, ahhoz igyekszünk hozzátenni a leg­jobb tudásunkat, a plusz­munkánkat. is. így van erköl­csi alapunk kérni, mert a Vá­rosépítésben benne van a szí­vünk, a munkánk, a becsüle­tünk.” Lázár elvtárs nagy elisme­réssel nyugtázta, hogy egye­dül a megyeszékhelyen a ne­gyedik ötéves tervben há­romszáz helyett ötször annyi óvodást helyeztünk el a gyer­mekintézményekben — mind­ezt a helyi erők összefogása árán. Hosszan beszélgetett a megyei vezetőkkel a lakásépí­tésről, a lakások árairól, a gondokról, arról, hogyan le­hetne ugyanannyi pénzből több otthont építeni. Minisz­terelnökünk helyeselte, hogy Nyíregyházán nem épülnek húszemeletes magasházak, ez­zel is sok pénzt lehet megta­karítani. Ezt mondta: „Nem tragédia, ha egy városban nin­csenek felhőkarcolók, attól még lehet szép egy megye­székhely." Hozzátette: reméli, hogy az utánunk jövő nemze­dékek is lokálpatrióták lesz­nek és folytatják majd a vá­ros szépítését. A beszélgetésen sok szó esett arról, hogy itt kellenek az új üzemek is, mert a fog­lalkoztatás még mindig nagy gond, hogy kellenek a bölcső­dék, óvodák és az iskolai tan­A Minisztertanács elnöke a munkaszervezéssel kapcso­latban elmondta: „Jó, ha a szervezésben intézetek segít­ségét is kérik. De elsősorban a saját fejünkben, a kollek­tíva tapasztalataiban bízzunk. Bízzunk az itt dolgozó embe­rekben. Nem lehet arra ha­gyatkozni, hogy majd kívülről megoldja valaki a szervezést.” A gyárban a búcsúzás pil­lanatában Gönczi János, a leg­fiatalabb szocialista brigád vezetője kívánt jó munkát, jó egészséget Lázár elvtársnak a szocialista brigádok nevében. Megkérte a miniszterelnököt, írjon a brigád naplójába. „Üdvözlöm a legfiatalabb brigád tagjait. Kívánom, ér­jék el mindazt, amit a. meg­alakulás elhatározásakor ma­guk elé tűztek és töltsék be a szocialista brigád nemes funkcióját.” A gyár vezetőit arra kérte, mindent tegyenek meg azért, hogy a számunkra nagy fon­tosságú szovjet piac megren­deléseit pontosan teljesítsék. Használják ki a tartalékokat, amelyek közül a legnagyobb az emberek tudása, lelkesedé­se. Kétszeres meglepetés is várta Lázár elvtársat a me­gye legújabb ipari szakmun­kásképző intézetében, Nyír­egyháza nyugati ipartele­nácsadást, jobb személyes kapcsolatot kell teremteni az általános iskolában a gyer­mekekkel az iskolának, az üzemnek, a tanácsadónak. Még nagyon sok a tennivaló például azért, hogy a szülő és a gyerek ne csak a most di­vatos szakmákat válassza, megismerje az új szakmákat is, vagy, hogy megteremtsük a becsületét a mezőgazdasági szakmunkásképzésnek. Sóstó: néhány száz négyzet- méteren á megye ipara, me­zőgazdasága. Lázár elvtársat először az építőipar pavilon­ba invitálják, ahol fényképen, maketten és grafikonban mu­tatják be a dinamikus fejlő­dést. A vendég a lakásépítési technológiáról kérdez. Melyik a gyors, az olcsó, hogy vált be az alagútzsalus építkezési mód? Örömmel nyugtázza, hogy a vállalat öt év alatt több, mint ötezer lakást épí­tett és ebből Nyíregyházán majdcsak négyezret. Arra kérte az építőket: olcsón és gyorsan építsenek. A termékbemutató csarnok esetében ez már valóság. Az elgondolástól a kivitelezésig mindössze nyolc hónap telt el. A bemutatott termékek mindegyike megérné az ala­pos szemlélődést, de sajnos kevés az idő. A Miniszterta­nács elnöke mindegyiknél időz egy keveset, néhányná1 azon­ban tovább marad. A Taurus nyíregyházi gumigyárnál ar­ról érdeklődik, hogy gazda­ságos-e a kempingcikkek gyártása, ki tudják-e elégíteni az igényt a faltól falig sző­nyegből. A MOM mátészalkai gyárának korszerű termékét, a műanyag lencsét dicséri. A Nyírbátori Faipari Vállalat igazgatójától azt kérdezi, még mindig hiánycikk-e a rajz­tábla. A papírgyár kiállításá­nál a műszakszám a beszél­getés témája. Az igazgató so­rolja: alapgépeiket 2,92 mű­szakban járatják. — Hogy si­került elérni? Válasz: bére­zéssel. Folyamatos műszako­kért plusz harmincöt százalé­kot, ezen kívül éjjeli pótlékot fizetnek. A tiszavasvári Al­kaloida bemutatója előtt a fiatal főmérnököt arról kér­dezi, mikor oldódik meg a legfontosabb alapanyag, a máktermesztés gépesítése? Szabolcsi sajátosság: bár­melyik üzemről van szó, a megyei vezetők úgy mutatják be, hogy ez egy fiatal gyár, ez most létesült, ez nem ré­gen települt... Lázár György e rövid idő alatt úgy ismerte meg a szabolcsi ipart, hogy az valóban nagyon fiatal. A Nyíregyházi Konzervgyár be­mutatójánál — pedig ez a gyár is alig több, mint tízesz­tendős — már így tájékoz­tatják: ez megyénk legidősebb ipari létesítményei közé tar­tozik. A megyei vezetők szólnak arról, hogy a MTESZ nálunk nagyon jól dolgozik. E kiállí­tás szervezésében is orosz­lánrésze volt. Miniszterelnö­künk e szavakat írja a bemu­tató vendégkönyvébe: „Na­gyon jó és szerencsés kezde­ményezés volt a megye gaz­dasági fejlődését bemutató kiállítás megszervezése. A ki­vitelezés, a rendezés, a kiállí­tott termékek méltóan repre­zentálják a fejlődést és egy­ben előremutatnak. Gratulá­lok a rendezőknek, kiállítók­nak, mindenkinek, aki részt vett az eredményes szervező munkában.” A program utolsó állomása Rakamaz, a Győzelem Ter­melőszövetkezet. Lázár György a tsz-elnök és a párttitkár beszámolóiból tá­jékozódik a munkáról. Ho­gyan lett FAO-modellgazda- ság, gyümölcstermesztő bázis­gazdasága rakamazi? Hogyan lehet ipari rendszerben ter­meszteni almát, megoldani- a burgonya-, cukorrépa- és tá- karmánytermesztés komplex gépesítését ? A pártszervezet titkára ezzel kezdi frappáns mondanivalóját: „Tagságunk nagy örömmel fogadta, hogy Lázár elvtárs eljön közénk. Hiszen községünkben ember- emlékezet óta miniszterelnök nem tett látogatást." A Minisztertanács elnöke ezután a gyümölcsösbe megy, ahol most a legszorgalmasabb a munka. Sasfalvi 3éláné mu­latja be héttagú csapatát, amelynek elismerésre méltó a teljesítménye. Egy nap 8 má­zsa fejenként. — Meglesz ez ma is? — kérdezi Lázár György. — Majd meglátjuk, meglesz-e? — válaszol a mun­kacsapat-vezető. — Azt akar-i ja mondani, hogy meglesz, ha nem zavarjuk? Az asszony szabadkozik. Dehogy azt! Máskor is tessenek csak eljön­ni! Lázár elvtárs további prog­ramja során is nagyon jól érezte magát a rakamazi tsz- tagság között. Megnyíltak az emberek, és kinyíltak a szí­vek. Kár, hogy eljött az este, s vissza kell menni Budapestre, ahol nagyon sok a munka. Sötét volt már, amikor a Mi­nisztertanács elnöke azzal bú_ csúzott megyénk vezetőitől: jól érezte nálunk magát, örült annak, hogy közvetlen közelről látta a megye szor­galmas népe munkájának gyümölcsét Kopka János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom