Kelet-Magyarország, 1975. október (32. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-26 / 252. szám
6 KELET-MAGYARORSZÁG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 1975. október 26. Cigányosztályok Demecserben Nincs igazolatlan hiányzás Az elmúlt tanévben megyénk általános iskoláiba kilencezerhárom cigánytanuló járt, az iskolások 12 százaléka. Nagy részük elsőosztályos volt. A tizenhat éves tankötelezettségi korig az általános iskolások 15 százaléka nem fejezte be a nyolcadik osztályt, közülük öt-hatszáz a cigánytanuló. Az idei tanévben a cigánytanulók 24 százaléka osztályt ismétel. A felnőtt cigánylakosság több mint egyharmada analfabéta, százalékokban kifejezett arányuk az iskolai osztályok növekedésével arányosan csökken. Tények, adatok kimutatásokból, felmérésekből. Bármilyen speciális, vagy általános indok húzódik mögöttük, a számok mindenesetre könyörtelenek. Rendeletek, intézkedések sora segíti e hátrányok csökkentését. Közülük csak egyetlen az önálló cigányosztály, amelyből 47 működik a megyében. A kérdés megoldásának módjairól, eszközeiről megosztó vélemények ismertetése helyett kopogtassunk be az egyik ilyen osztályba, Deme- cserbe. * Búvár Kund bátor ember volt, szerette hazáját — írja a táblára az olvasmány hőséről a gyerekekben kialakult véleményt Barkóczy Béláné, a második-negyedik összevont osztály tanítója. S míg a másodikosok szótagolják a mondatot, addig szakít időt, hogy a negyedikesekkel megbeszélje a bátorság, a haza szeretetének fogalmát. Sok-sok év pedagógiai tapasztalatai után hat éve vállalta el a cigányosztály vezté- sét. Nagy megszállottsággal, végtelen türelemmel és szeretettel kezdte, s ugyanígy folytatja ma is. Annak ellenére, hogy közben a megyeszékhelyre költöztek, nem hagyta ott azt a munkát, amelyre vállalkozott. Két éve vonattal jár ki csak azért, hogy ebben az osztályban taníthasson. A tizenhat másodikosból öt, a tizenkét negyedikesből három ismétel osztályt. Véleménye szerint a legsúlyosabb gondot a kifejezés készsége, vagyis a nyelv jelenti. A gyerekek úgy érkeztek meg az iskolába, hogy magyar nyelvű szókészletük a legminimálisabb volt, egy-egy tárgy nevét csak úgy tudták megjegyezni, ha látták a tárgyat, s a tanítónő elmagyarázta, melyiket hogy hívják. A mechanikus szó tanulást fokozatosan váltja fel az értelemszerű nyelvtanulás. A másodikos Balogh Kati úgy mondja el Petőfi hosszú versét az őszről, hogy közben már'érti is, mit jelent a fák lehulló levelének lágy nesze. Még szebbek a negyedikesek eredményei, s mikor a tanítónő egy kis bemutatót is tart számtanból, egy pillanatra érthetővé válik, miért vállal újra és újra cigányosztályt. Minden egyes gyermekhez megtalálta külön-külön az utat. Tudja, melyikük hallgathat otthon rádiót, s hogy kinek a szülei nem dolgoznak. Tudja, hogy a gyerekek nagyobb része csak kenyeret eszik, ha hazamegy, legfeljebb vacsorára kap főtt ételt, de azt is tudja, hogy az a kettő, aki ma nem jött iskolába igazoltan hiányzik. A tanítónő egyetlen kívánsága a napközi otthon, hogy a gyerekek egész nap az iskolában lehessenek nevelői felügyelettel. És egy magnó, de arra már ígéretet kaptak. Az ötödik-hatodik osztály, Fábián István magyar-történelem szakos tanár osztálya már meg is kapta a magnót. Tizenhatból hiányzik egy — jelenti a hetes az osztályfőnöknek, s megkezdődik a magyaróra. Egy csillogó szemű gyerek mesél. A király találÉn tudom a leckét... kozott egy bolonddal, s az így szólt a királyhoz: kívánj magadnak egy várat, szebbet... s itt elakad a gyerek. Harmadszor is nekifut a szónak, míg sikerül kimondani: Visegrád- nál. A többiek egymás között még cigányul tesznek megjegyzéseket, de már nem nevetik ki. Figyelnek a mesélőre, a mesére, mert utána összefoglalják a tanulságait. A tanár megismételteti a nehezen kimondott szót, a gyerekek elcsendesülnek, mert a legszebb mesélő hangját felveszik a magnóra. * Tíz éve indult az első cigányosztály. A tankönyvek, tanszerek beszerzéséről a tanács gondoskodik. Kezdetben még ruhát is kapBalogh Kati az olvasókönyvvel. tak. A felsősök közül ebben a tanévben először többen is vásároltak maguknak tanszereket. Öltözködésük még elüt a többiekétől, de már olyan ruhákat viselnek, amelyben kirándulásra is el lehet menni. Tokaj környékére készülnek, a tsz adja az autóbuszt. Naponta vásárolhatnak iskolatejet, egyre több gyerek kap rá pénzt. Tíz év óta nincs tíz olyan gyerek, aki befejezte volna a nyolcadik osztályt. Fábián István tavalyi osztályából négyen járnak idén hetedikbe. A mostani ötödik-hatodik osztály tudásából arra következtet, hogy jövőre még többen jutnak magasabb osztályba. Merész az álom, de valónak látszik; közülük néhányan hagyományos osztályban, s még tizenhat évük előtt a nyolcadikat is befejezik. Máshol talán apróság, a demecseri iskolában és a cigánytelepen nagy lépés lenne. BE. Pákolitz István : Safranyik Kútba ugrott a Safranyik, hat pár bivaly se húzza ki. Ha nem ugrik, jobb lett volna? Mért volt olyan hudra-budra! Hogyha nem lány, se pénz, mi ok ölte kútba Safranyikot? Marta vala nagy búbánat, — majd kivallja, ha föltámad; S ha nem támad, úgy is jól van, marad a titka titokban; akad tán szűkszavúbb postás, a bőrtáskát cipeli más. Mesélik, hogy a nagytáska ott fityegett a nyakába színültiglen vízzel tele, elázott minden levele. A titok se marad titok: kirúgták a Safranyikot; harmadik nagyfröccse bánja: eljárt az a locska szája. (Horthy Miklós legfőbb Hadúr országos körútra indult; főtt a bíró, jegyző feje: lesz-e méltó szálláshelye? Kérdezetlen — ahogy hallik — fölfelelte a Safranyik: „A Horti kvártélya rendben, disznóólam kimeszeltem.”) ÉzerkilencsZázhuszonhat — ennyi is éleget mondhat. Óvja Hit Remény Szeretet: Safranyik mást nem tehetett. Hajtun Klára: Dédi (Olajfestmény) ■' ■ V A jövő szakmunkásának oktatása és nevelése talán a legbonyolultabb munka. Az iskola és a vállalat kettős környezete, az elmélet és a gyakorlat sokszor élesen jelentkező ellentmondása ugyancsak gond elé állítja a nevelőt és a diákot egyaránt. A sok újszerű gond között azonban van kellemes is. Az nevezetesen, hogy a szakmunkástanulók között egyre többen vannak, akik igényesek. Kitekintésre vágynak, a szakmán kívül mást is meg akarnak tanulni. A TÖBBRE ÉS SZEBBRE VÁGYVA Nyelvek, muzsika Mintegy százan jelentkeztek arra a kérdésre: ki akar nyelvet tanulni. Az okok: nyaraláskor hiányzik; szakmai könyvekhez jó; hozzátartozik a műveltséghez; más középiskolában lehet, itt miért nem... Csupán találomra néhány felelet. Mindez talán az ország legnagyobb iskolájában, ahol több mint 2000 fiatalt képeznek. Kilenc százalékuk nyaranta kötelezően üdül, több százan pedig az Állami Ifjúsági Bizottság kedvezményes utalványával túráznak. A nyíregyházi 110. Széchenyi István szakmunkásképző diákjai tehát rájönnek lassan sorban, hogy a nyelv- tanulás kellene. Aztán jön a gond. Tanár kellene. De hogyan? A TIT-en keresztül egy vagyon. Van talán, aki bírná, a szakszervezetek is hozzájárulnának — persze nem éppen legálisan, de a jó ügy-miatt mindenre képesen. És szerveznek, okoskodnak, de sajnos az ügy megfeneklik. Az igényt a diákok fogalmazták, az iskola sem volt elutasító, csak éppen még nem tartunk ott, hogy a leendő munkások okos kívánságaihoz legalább olyan könnyen teremjen feltétel, mint egy beatzenekar dobjához. Aztán van, amin a tanárok gondolkodnak. A zenei képzés. Hogyan? Óra nincsen hozzá, szükség az viszont akad. Az igazgató elegánsan ad időt, még a tanítás rovására is, hogy megvalósuljon egy alapozás: magnóra vesz a tanárképző zenei tanszéke egy olyan sorozatot, amit az iskolarádió sugároz. Érdeklődésfelkeltésnek, amire majd lehet építeni. Az iskolaújság pedig közöl szükséges dalszövegeket — mozgalmit, népdalt — amit aztán együtt is lehet énekelni. A tantervi hiányokat így pótolják, pótolgatják. Bérletesek Mert a frontokat át lehet törni, azt a színház bizonyítja. Évente 500 bérletesük van — és mellettük 25 tanár is —, akik rendszeres színházlátogatók. Ott kellett kezdeni, hogy először megtanították őket arra, mi is a színház. De már adják a stafétabotot, s ha akad olyan, akivel újra kell kezdeni, a nevelők már nincsenek egyedül. Vannak a vir- tikli színházasok. Ezeken a bázisokon alakul aztán a 110- esben á kórus, az irodalmi színpad, így kapnak kedvet pódiumhoz országos sikert is arató szavalok, akik aztán mint élesztő és kovász mozgatják a hatalmas diáksereget. — Nem vagyok elégedetlen — mondja Listván Attila nevelőtanár. Igaz, néha reménytelennek tűnhet, de az a szerencse, hogy az iskola vezetése egyetért a KISZ akcióival, segít, erején felül is. De úgy érzem, hogy kihasználatlan lehetőségek is vannak. Formális az együttműködés a főiskolával, pedig az ő kiszes vállalásuk az iskola szellemi patronálása. Az, hogy egy-két tanszék segít, kevés. Úgy látom, hogy a TIT sem áll hivatása magaslatán, nem érzik, hogy a szakmunkásképző igazi nagy terület az ismeretterjesztéshez. Sok mindent saját erőből is megoldunk, de azt hiszem, sokkal több parlagon lévő szellemi erő van a városban, mint amennyit megengedhetnénk magunknak. Okosabban Ha az ember bejárja a szakmunkásképző épületegyüttesét, igazi fellegvárban érzi magát. De minduntalan visszacseng egy mondat: nem szabad, hogy egyszerűen szakmunkásgyár legyen ez az iskola. Hogy ez mennyire igaz, azt mutatják a diákok kívánságai, összhangban azzal, amit az élet diktál. Oktatásügyünk méltán sokat és kiemelten foglalkozik az ilyen intézményekkel. De lehet, hogy még nem a legjobb módszerekkel. Nagy terület ez a közművelődés hivatást érző munkásainak, beláthatatlan alkalmat nyújt szépre tanítani akaró művésznek, pluszt is vállaló pedagógusnak. — Nálunk nem ritka, hogy egy iskola- mozi-előadáson — három van egy héten, saját moziban — mondja mintegy summaként az egyik diák, hogy 300-an is összejövünk. Kell a szép, az új, s bizony nem elégszünk meg már azzal, amit szaktudásban kapunk. Annyi szó van a művelt munkásról, hogy az ember önkéntelenül kérdi: ez ránk is vonatkozik? De ehhez több segítségre volna szükség. Az iskolán kívülről... Erejüket feszített pedagógusok, szakoktatók alakítják a jövő munkásait. De jogos a kérdés: vajon akik az intézmény körül és mellett élnek, benyújtják-e segítő kezüket? Bürget Lajos Szakmunkástanulók műveltségéről Kupái Jancsi a táblánál. (Gaál Béla
