Kelet-Magyarország, 1975. október (32. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-26 / 252. szám
1975. október 26. KELET-MAGYARORSZÁG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 7 A MIJZEUMßI jllll A z elmúlt tíz-tizenöt évben jöttünk rá igazán arra, hogy mire is való a múzeum. Azaz vigyázzunk önmagunk dicséretével: rájött már Móra Ferenc is, hogy a múzeumnak nemcsak holt tár • gyak poros gyűjteményének kell lennie. Irt is erről igen szépeket, dehát a gondolatai megvalósítására nem volt pénz... „Rendeltetésszerűen”, — azaz népművelési, közművelődési célokra alig egy-két évtizede használatosak a magyar múzeumok, amióta a kormányzat anyagi eszközökkel is mind erőteljesebben ösztönzi a munkájukat, sőt szá- monkéri, mit tesznek a közösség művelődéséért. A, múzeumi történelemóra azonban új dolog — ha a gondolata nem e pillanatban született is —, a régészek, pedagógusok egyöntetű véleménye szerint nagy jövő előtt áll. Nemcsak azért, mert a diákok — általános iskolák felső osztályosai, középiskolások — számára élénkítő változatosság egy- egy, a múzeumban megtartott történelem- óra, hanem mert nagy pedagógiai, művelődési lehetőségeket rejt. Szemléltetésként hadd mondjunk néhány példát: V idéki múzeumainkban már hagyományosak az iskolások tantervhez kapcsolódó látogatásai. Vásárosnamény- ban a napi képhez tartozik, amint egy-egy történelemórára az iskolások átballagnak a múzeumhoz. Itt ismerkednek a beregi tájjal, régi és közelmúlt históriájával. Hasonlóan természetes a vajai iskola és múzeum kapcsolata, ahol egy portán találjuk a két intézményt. Az itteni iskolások természetesen válnak a Rákóczi-kor jó ismerőivé, de ezen túlmenően értőivé is válnak népünk szabadságmozgalmainak. A most készülő mátészalkai múzeum már megalakulása előtt programjába iktatta azt, hogy anyagainak iskolák részére történő ajánlásokkal járul hozzá ahhoz, hogy hazafias és internacionalista nevelés szolgálatába álljanak a gazdag gyűjtemények. Nyírbátorban a múzeum szintén állandó helye egy-egy tanítási órának, szakköri foglalkozásnak. Nyíregyházán — sajnos, a lehetőséget kellően nem kihasználva — is vannak törekvések arra, hogy a Jósa András Múzeum az irodalom- és történelemoktatás dokumentumait szolgáltassa nevelőnek és diáknak. De hiba lenne, ha nem említenénk azt, hogy a nyírbátori Bóni üzemi múzeuma ipartörténeti emlékeivel sok fiatal számára ad-pluszismeretet, és hogy mind több iskola nevelője iktat tanmeneten kívül programba munkásmozgalmi kiállításokon tartott órát, fejlődésünket bemutató látogatásokat. A kezdeményezés azóta kibontakozott. A múzeumi történelemóráknak már hagyományuk van, s ha a tanmenetekben még nem képezik is az oktatás „hivatalos” részét, nagyon sok múzeum számít a délelőtti diákhallgatóságra — ahol tanáraik és a múzeum munkatársai együttesen tartják az órákat. Sőt, bizonyos kiállításokat éppen azért rendez a múzeum, hogy a tanulóifjúság ismereteit gyarapítsa. A lehetőségek szinte végtelenek. A pedagógiában közhelynek számít, hogy a szemléltetett előadás — bármely tárgykörből — többet ér minden leírásnál, minden szónál. Az elmúlt tanév végén — igaz, nem „betervezett”, de érdekes kísérlet tanúi voltak az érettségielnökök két budapesti középiskolában. Amelyiknek a növendékei látták a Nemzeti Múzeum „A századforduló Magyarországon” című történeti kiállítását, érettségi feleletükben sokkal szemléletesebben, élményszerűbben számoltak be az anyag idevágó mozzanatairól, mint azok a diákok, akik nem nézték meg ezt a bemutatót. Hogyne, hiszen ez a népszerű, kiválóan megrendezett kiállítás mintegy filmszerűen vési az emlékezetbe a századforduló Magyarországának legjellegzetesebb képeit, történéseit, szereplő személyiségeit. Hogy volna nélkülözhető a történelem- oktatásban például a Szépművészeti Múzeum — ugyancsak a közelmúltban újjárendezett s új szerzeményekkel gazdagított — görög-római vagy egyiptomi gyűjteménye, más budapesti és vidéki múzeumok régészeti anyaga, amelyek egy-egy történeti kor foglalatai? Nos. minderre már régen rájöttek a középiskolai tanárok, s természetesen az oktatási kormányzat: most éppen arról van szó. hogy az iskola és a múzeum együttműködését még termékenyebbé, még rendszeresebbé tegyék. N emrég országos tanácskozáson — I Egerben — szó is esett erről; igen sok értékes javaslat hangzott el. A résztvevők meggyőződhettek róla, hogy a múzeumok a legnagyobb készséggel és örömmel sietnek az iskolák segítségére. Buzgalmuknak „mellékes" haszna is lesz: közönséget nevelnek maguknak. Hiszen nyilvánvaló. hogy az a diák, aki ismereteinek egy részét — élményeit — múzeumi órákon szerezte, környezetére, később családjára befolyással lesz, hogy érdemes múzeumba járni... Iskola és múzeum tehát már szövetségesek; nem kétséges, hogy e szövetség erősö- , désének eredménye felkészültebb, műveltebb ifjúság lesz. T. I. , Agrárszocialista mozgalom Szabolcsban Megalakulásának 20. évfordulóját ünnepli a nyírbátori Báthori István Múzeum. A rangos évforduló tiszteletére új, állandó kiállítással gazdagodott a múzeum. A közelmúltban nyitották meg az ország egyik leggazdagabb anyagából összeállított „Agrár- szocialista mozgalom Szabolcsban” című kiállítást. A korabeli dokumentumok arról tanúskodnak, hogy 1897. júliusában hat ácsmunkás érkezett Apagyra, hogy a helyi föld- birtokos gazdasági épületét felújítsák. Úti ládájukban a Földmivelő című lap néhány számát is megtalálták. Az ácsmesterek agi- tációs munkája nyomán szeptemberben népgyűlést tartottak Apagyon. Ezzel kezdődött Szabolcsban az agrárszocialista mozgalom kibontakozása. Az új kiállítás. ÚJ KÖNYVEK A Kossuth Könyvkiadó újdonságai között megjelent Erich Honecker, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága első titkárának könyve, amely „Az internacionalizmus zászlaja alatt” címmel válogatott beszédeit és cikkeit tartalmazza. Magyar íróknak munkásokról szóló írásait tartalmazza az „Órák, napok, évek” című antológia; gazdag anyagát Érki Edit válogatta, a kötetet Szabó Mária szerkesztette. A Külügyminisztérium összeállításában látott napvilágot a „Magyar külpolitikai évkönyv”, amely a Magyar Népköztársaság külpolitikai kapcsolatait és külpolitikai tevékenységét ismerteti dokumentumszerűen. Az Univerzum Könyvtár egyik legnépszerűbb kötete, a „Testünk titkai” ez alkalommal harmadik, átdolgozott kiadásában kerül az olvasók kezébe, az angol Anthony Smith tollából. A Gondolat Könyvkiadó megjelentette a népszerű Világjárók-sorozat 99. köteteként Balázs Dénes útleírását. A „Tájfun Manila felett” egy távoli világ embereiről, gondjairól és örömeiről ad hiteles tájékoztatást. Ugyancsak a kiadó gondozásában látott napvilágot Nyilasi János népszerű tudományos ismertető műve, a „Szervetlen kémia”. Az Akadémiai Kiadó új könyvei közt találjuk Bogárdi János: „Környezetvédelem — vízgazdálkodás” című művét, amely a Korunk tudománya-sorozatban jelent meg. A jelentés-mozgás egysége tudományos problémáit vizsgálja Zsilka János könyve, „A jelentés szerkezete”. Az Uj magyar népköltési gyűjtemény 17. kötete a Szeged környéki Tombácz János meséit tartalmazza. A pompás meséket Bálint Sándor gyűjtötte és dolgozta fel. A történelemmel, a nemzetközi munkásmozgalom kérdéseivel foglalkozóknak s az ilyen problémák iránt érdeklődőknek esemény Jemnitz János most megjelent tanulmánykötete, „A nemzetközi munkás- mozgalom az első világháború éveiben”, a kötet az 1914—1917 közötti esztendők munkásmozgalmi eseményeit vizsgálja marxista szemmel. Közművelődés és a zene NAPJAINKBAN EGYRE INKÁBB központba kerül a közművelődés kérdése, a nagy tömegek művelődésének ügye, az egyre növekvő szabad idő kulturált felhasználása, eltöltése. A nehéz és fárasztó napi munka után nem kétséges, hogy a zene, mint a kikapcsolódás és pihenés legkönnyebben hozzáférhető eszköze és alkalma, egyike a legfontosabb szórakoztató lehetőségeknek, mely után egyre inkább jogos igény jelentkezik. A zenének sok arca van. A komolyzene élvezete feltétlenül szellemi és érzelmi igénybevétellel jár, erre pedig a fáradt ember nem mindig képes. Éppen ezért nem le-1 hét lebecsülni, sem elhanyagolni nem szabad a zene szórakoztató jellegét. Sokkal, de sókkal többen hallgatják az úgynevezett „köny- nyű”- vagy szórakoztató zenét, mint a komoly hangversenyeket. A zene egyszerre a hétköznapoké és az ünnepeké is és elengedhetetlenül szükséges a szombat esték és vasárnapok szórakozásaihoz, a mulatáshoz és tánchoz. A zenei érdeklődés kialakulásában meghatározó szerepe van az élménynek. Ha valakit egyszer erős zenei élmény ért — és itt a legkülönbözőbb körülmények játszthatnak szerepet, a temetéstől a lakodalomig, — az meghatározóan alakítja és formálja az ízlést és az igényt. S miután a legtöbb embert éppen a szórakoztató zene „élménye” éri, nem közömbös az, hogy ez a szórakoztató zene hogyan és miként szórakoztatja, ha úgy tetszik neveli a maga közösségét, a maga hallgatóit. Mit ad elő és hogyan adja elő? Tudott dolog, hogy a zene a legalkalmasabb arra, hogy az emberekben kifejlesz- sze a fogékonyságot a világ jelenségei, a szép iránt, minthogy hatása minden más művészetnél mélyebb. De az 6em kétséges, hogy nem minden zene képes erre. A tartalmilag szűk, keskeny érzelmi skálájú zene nem múlhatja felül önmagát s nem válthat ki többet annál, mint ami benne rejlik. Hiszen világmegváltó eszméket nem várunk és nem is várhatunk a „könnyű”- vagy szórakoztató zenétől, de azt igen, hogy amit előad, azt stílusosan, művészi módon adja elő, nevelvén ezáltal hallgatóinak ízlését, szépérzékét. Kétségtelen, hogy ezzel a kívánalommal együttjár a tanulás, a továbbképzés szüksége. Ezt szolgálja az OSZK (Országos Szórakoztató Zenei Központ Kirendeltsége) nyíregyházi stúdiója. A NAGYKÖZÖNSÉG ARÄNYLAG KEVESET TUD az OSZK tevékenységéről. Az OSZK nyíregyházi kirendeltsége — vezetője Takács János — tartja számon és közvetíti az egyes szórakozóhelyekre a zenészeket, továbbképzési alkalmat — stúdiót — szervez számukra, intézi ügyes-bajos dolgaikat. A szórakozóhelyek zenés felárat számítanak fel az ott szolgáltatott zenéért, nem mindegy tehát, hogy mit kapnak pénzükért a hallgatók. Takács János, az OSZK vezetője hat év óta szervezi és csinálja a továbbképző stúdiót. Körülbelül 80—100 fős tánczenekari tag és 25 fős népzenekari tag veszi igénybe az itteni tanulást, melyről vizsga- bizottság előtt adnak számot. A tanulás október elejével kezdődik és május végéig tart. Hat év alatt körülbelül 600 zenész vette igénybe a stúdióoktatást, ahol a szakmai tudnivalók mellett ideológiai, művészetpolitikai előadást is kapnak a központból leküldött instruktor által. Néhány érdekes adat a megyében foglalkoztatott szórakoztató zenészekről. Hivatásos engedéllyel szerződtetve van 130—140 fő. Ideiglenes engedéllyel kb. ugyanennyinek van szerződése. Nekik meg kell szerezni a hivatásos engedélyt (kategóriát). Ezen kívül vannak az úgynevezett „regiszteres” zenészek, akik alkalmi rendezvényeken, kul- túrházakhan, bálokon, lakodalmak alkalmával látják el a zenei szolgáltatást. Ezeknek száma kb. 350—400 fő, s természetesen ezeknek is tanulni kell a stúdióban, s vizsgázniuk is kell. Az OSZK központi vezetősége nagy súlyt helyez a zenészek általános műveltségének emelésére is. 1977. január 1-től már csak középiskolai végzettséggel kaphatnak kategóriát a zenészek. Az 1976-os évre pedig még a regiszteres zenészeknek is kötelező a nyolc általános iskola elvégzése, különben engedélyüket visszavonják s közvetítést nem kaphatnak. SAJNOS, A SZÓRAKOZTATÓ ZENÉT igénybevevő vendéglátóhelyek spórolás szempontjából nem kielégítő számú zenei együtteseket alkalmaznak. így például népi zenekaroknál 3—4 fő helyett 7 fő kellene, tánczenekaroknál 1—2 fő helyett 3—4 fő kellene. Persze a zenei felár akkor is megvan, ha 7 fő helyett 3—4 fő játszik. Az együttesek hiányos hangzása a következménye az ilyen művészetellenes spórolásnak. Sok fiatalt csábít a nem kevés fizetséggel járó szórakoztató zene. Vannak olyanok, akik komoly szakmai foglalkozásukat cserélik fel ezzel a könnyűnek látszó foglalkozással, s primitív hangszertudással, kottaismeret nélkül vállalnak zenészi állást vagy közreműködést valami vidéki kis eszpresszóban. Az ilyen szórakoztató zene természetesen nem szolgálja még a könnyűzenei igények kielégítését sem. Köztudott dolog — tisztelet a kivételnek! —, hogy népzenészeink sem tolakodnak a továbbtanulás lehetőségéért. Pedig rájuk is nagy és nemes hivatás várna a magyar népdal terjesztése és megkedveltetése, operettdalok és egyéb szórakoztató zenei darabok ízléses és jó előadása terén. KÖZMŰVELŐDÉSÜNKNEK SZERVES RÉSZÉT KÉPEZI a pihentető, szórakoztató zene. Nem mindegy, hogy mit és hogyan művelnek. Ebben akar segíteni az OSZK nyíregyházi stúdiója, melynek működésére érdemes felfigyelni illetékeseinknek, s több segítséget adni, hiszen helyiség hiánya miatt az oktatók a saját Lakásaikon tanítanak, saját hangszereikkel. Ennél többet érdemel a szórakoztató zene ügye. Vikár Sándor Korabeli rajzok, dokumentumok Régi paraszti szerszámok. Elek Emil képriportja Sok látogató keresi fel az új kiállítást.
