Kelet-Magyarország, 1975. október (32. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-23 / 249. szám

1975. október 23. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Á szervezéstudomány gyakorlati haszna Beszélgetés Frank Tiborral, az SZVT főtitkár- helyettesével Gazdasági építőmunkánkban alapvető a termelés szervezése és irányítása. Ez a szo­cialista tábor minden országát érintő és min­denütt megoldásra váró feladat, amelyet bi­zonyít, hogy ez év májusában Jerevánban nemzetközi kongresszuson vitatták meg az or­szágonként elért eredményeket. A kongresz-' szuson hazánkat a Szervezési és Vezetési Tu­dományos Társaság képviselte. A . delegáció tagjai a gazdasági élet különböző területeinek jeles képviselői voltak. Az ott elhangzottak­ról, a gondokról és eredményekről tartott elő­adást Nyíregyházán Frank Tibor, a Szervezé­si és Vezetési Tudományos Társaság főtitká- helyettese. Tőle kértünk interjút. Mi a közös gond a szocialista országok termelésirányításában és mi a sajátosan magyar? — Az első, amire választ kerestünk; van- e már egyáltalán szocialista termelésszerve­zés és irányítás. A kongresszus — amelyen 800 szakember vett részt és 148 előadás hangzott el — azt igazolta, hogy van, és egyre inkább kialakulnak ennek sajátos vonásai. Ha csak a vita során elhangzott néhány témát emlí­tem — mint például a centralizált állami irá­nyítás, tervezés, a távlati tervek jelentőségé­nek növekedése, a gondolat felvetése és a megvalósítás közötti idő csökkentése, a veze­tés formái és módszerei, a dolgozók akti­vitásának növelése, az irányítás hatékonysá­gának növelése — mind-mind jelzik, hogy az irányítás és szervezés szoros összhangban van az egyes országok saját, és a szocialista or­szágok közös tervezésével. Ezt igazolja, hogy határozatot hoztunk a munkamegosztás irá­nyítására, a kutatások összehangolására a KGST-ben, amelyet az azóta megtartott 29. ülésen elfogadtak és elhatározták égy koor­dinációs központ létrehozását. Mi, a magyar delegáció tagjai örömmel tapasztaltuk, hogy eredményeinkkel nem kell szégyenkeznünk, de van még mit tanulnunk testvérországaink­tól. Milyen lehetősége van az SZVT-nek, mint társadalmi szervnek a tudományos kuta­tások eredményeit a gyakorlati életnek átadni? tározatot a fővállalkozás rendszerének módo­sításáról, amelynek előkészítésében mi is részt vettünk. A 44 órás munkahét bevezetése után sok vállalat küzd munkaerőgondokkal. Az utóbbi időben azonban egyre nagyobb igény jelentkezik a 40 órás munkahét be­vezetésére, amelyet a XI. kongresszuson pártunk is megcélzott 15 éves program­jában. Milyen segítséget tud adni a tudo­mányos társaság a valódi, olykor azonban csak vélt munkaerőhiány megszüntetésé­re? — Szép, nehéz és egyben jelentős felada­ta a társaságnak, hogy részt vegyen a munka­erőgondok megoldásában. A demográfiai szá­mok alapján az elkövetkező években még ke­vesebb lesz a munkaerő, úgy látjuk, hogy leg­nagyobb segítséget a szállítás, az anyagmoz­gatás gépesítése adhatja. Magyarországon ma 1 millió ember foglalkozik anyagmozgatással, amelyen nem lehet egyik napról a másikra változtatni, hiszen a korábbi években épült üzemek nagy részében nincs mód korszerűbb szállítás bevezetésére, mert már a tervek sem úgy készültek, hogy megfelelő helyet biztosít­sanak a szállításhoz. Ehhez hasonlóan nagy gond a gépek, berendezések és az emberek munkaidejének kihasználása. Nem illik vele dicsekedni, de sajnos igaz; ugyanolyan gépek, berendezések és más országokban lényegesen többet termelnek, mint nálunk. Ez nyilván múlik a műszakok számán is, de majdhogy­nem ilyen mértékben azokon, akik e beren­dezéseket nem megfelelően szolgálják ki. Mennyire veszik igénybe a vállalatveze­tők az SZVT által feltárt tartalékokat? — A rendezvényeink iránt megnövekedett érdeklődésből arra következtetünk, hogy a hasznos tapasztalatokból, javaslatokból leszű­rik a vállalatukat leginkább érintő dolgokat és azokat hasznosítják munkaterületükön. Er­re enged következtetni az is, hogy megnőtt a tanulmánykötetek iránti érdeklődés, amelyek­ben az érintett terület legjobb ismerői adják közre tapasztalataikat. — Magyarországon a tudományos társa­ság mindössze ötéves múltra tekint vissza. Azt azonban elmondhatjuk, hogy dinamiku­san fejlődő szervezet, hiszen a kezdeti szer­vezési és vezetési kutatási terület ma már sok lényeges, a gazdálkodás szempontjából alap­vető fontosságú területeket érint. Ilyen a pénz­ügy és ellenőrzés, a vállalati tervezés, az anyagi, műszaki ellátás, vagy éppen a kom­munikáció kapcsolata a szervezéssel, vezetés- sél. A társaságnak ma 7200 egyéni tagja van és a társaság által szervezett konferenciákon, kerekasztal-beszélgetéseken, ankétokon, szim- pozionokon az év első felében 29 ezer ember vett részt. Fél év alatt ennyien ismerkedtek meg a szervezés és irányítás legújabb ered- I ményeivel, amelyeket saját munkaterületükön iól hasznosíthatnak. Sokat segít az ismeret- terjesztésben a sajtó, a rádió, és saját folyó­iratunk, az Ipargazdaság. Az utóbbi időben 46 klub alakult, ahol a kis csoportok kötet­len formában beszélhetik meg az eredmé- r.yeket. A tudományos társaság eljuttatja vé­leményét a párt, a Minisztertanács illetéke­seihez és az együttműködésből jó határozatok születnek. Csak a legfrissebb példát említem; a Minisztertanács az elmúlt héten hozott ha­II Ml I IN I ...............I .1 .1 ■■ Milyen feladatok megoldására vállalkozik az elkövetkező időben a tudományos tár­saság? —• Megkezdi rendszeres működését az igazgatók klubja, amelynek programját a leg­nagyobb érdeklődésre számot tartó munkate­rületekről állítottuk össze. Egyik ilyen a sze­mélyzeti munka tudományos alátámasztására szervezett foglalkozás A minősítés kérdéseiről címmel, de szó lesz a vezetők munkaidő-ki­használásáról, amelyről-legutóbb 1967-ben ké­szült felmérés, pedig rendkívül fontos a szel­lemi munka szervezése, tervezése és értéke­sítése. Novemberben vezetéstudományi konfe­renciát tartunk, ahol a nagy és közepes válla­latok irányítási gondjai, a vezetés utánpótlása lesz a fő téma. Decemberben a szellemi mun­ka értékesítésének gondjairól, valamint az ipar és a külkereskedelem kapcsolatának kér­déseiről tartunk ankétot. Jövőre a vezetés és az üzemi demokrácia, a hitelezés kérdései, a vezetők képzése, a piacszervezés lesz konfe­renciánk témája és egyik nagy feladatunk, hogy jól megszervezzük a Szervezési és Veze­tési Tudományos Társaság testvérszervezetei­nek Budapesten megrendezésre kerülő konfe­renciáját. Balogh József Zbigniew Herbert: A HOLD KARCOLATOK A NYELV Óvatlanul átléptem a fo­gak határát és lenyeltem mozgékony nyelvét. Most bennem él, akár egy japán halacska. Szívemmel és re­keszizmommal mint az ak­várium falaival ütközik ösz- sze. Homokot hoz föl a fe­nekéről. Elvittem vele a hangot, és most nagy szemekkel kutat bennem, szavamra vár. Én pedig nem tudom, me­lyik nyelvemmel szóljak hoz- /.a, a rablottal, avagy az- * zal, amely a nehéz jóság bőségétől szétolvad a. szám­ban. A TEMPLOM EGERE A csatorna peremén isz- kol az éhes egér. Fehér sajt helyett a templom áll előt­te. Nem alázatosságból, pusz­tán véletlenül ment be. Mindent megtett amit kell: odacsúszott a kereszthez, tér­delt az oltár előtt, aludt a padban. Egyetlen szem man­na sem hullt elébe. Az úr­isten ezúttal az óceánok le- csendesítésével foglalkozott. Az egér nem tudott ki­menni a templomból. Temp­lomi egér lett belőle. Alap­vető különbség. Mezei nő­vérétől idegen, porral él mirrha szagot áraszt, ezért könnyű fölkutatni. Igen hosz- szan böjtölhet. Persze egy bizonyos ha­tárig. Az arany kehely fenekén egyszer megtalálta a szom­júság fekete csöppjét. Nem értem, hogy lehet verset írni a holdról. Kövér és maszatos. A kémények orrát piszkálja. Kedves fog­lalatosságra bemászni az ágy alá, és szaglászni a cipők­ben. A KÉMÉNY A házútra egy másik, tető nélküli ház nő — a kémény. Arrafelé mennek ki a kony­ha illatai és a sóhajaim. A kémény igazságos, nem vá­lasztja szét a kettőt. Nagy tollforgató. Fekete, nagyon fekete. AZ ÓRA Színleg a molnár nyugodt arca, telt és fényes, mint az alma. Csupán egyetlen sötét hajszál metszi át. Es kicsit belenézve a közepébe: fér­gek fészke, hangyaboly bel­seje. Cipelnünk kell örökkön örökké. Fábián László fordítása Csathó Zoltán villamos targoncával hordja a készárut. píig illlll Ott, ahol tíz egy néhány éve ócska kendergyár bűz- lött, ma exportképes, kere­sett konzerveket gyártó üze­met létesítettek.. A mátészal­kai és fehérgyarmati járás zöldség- és gyümölcstermé­sének egy részét dolgozzák itt fel. Az idén gyártott ter­mékeik értéke eléri majd a 100 millió forintot. Jelenleg hámozott almát adnak to­vábbi feldolgozásra a Nyír­egyházi és a Debreceni Kon­zervgyárnak, ugyanakkor olajos lecsóval töltenek üve­geket. Ez utóbbiból mintegy 1600 tonna készül szovjet megrendelésre. Képeink a tyukodi üzem­ben folyó munkákról adnak mozaikokat. A lezárósoron olajos lecsó „fut”. A laboratóriumban minden árut szigorúan vizsgálnak. Andrási Ilona a vajbab sótartalmát ellenőrzi. (Hammel József képriportja) Lányok dolgoznak a cimkézőgépnél. Tóth Tünde szilvabefőttel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom