Kelet-Magyarország, 1975. október (32. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-23 / 249. szám
4 KELET-MAGYARORSZÄG 1975. október 23. (Folytatás az 1. oldalról) — A szocializmus alapjainak lerakása után, a fejlett szocialista társadalom építésében a tanácsokra is új feladatok vártak — folytatta. Gyorsítani kellett a gazdasági fejlődést, biztosítani a lakosság teljesebb körű foglalkoztatását, életkörülményeinek ütemesebb javítását, a kommunális, kulturális szükségleteinek jobb kielégítését. Ezek a tennivalók természetszerűen követelték az államélet hozzáigazítását az új célokhoz. A Magyar Szocialista Munkáspárt az 1960-as évek közepén kezdeményezte az államélet, a szocialista demokrácia átfogó fejlesztését. A párt egyértelműen úgy értékelte, hogy a tanácsok rendszere bevált, továbbra is e szervezet keretei között kell megoldani a helyi államigazgatásra váró feladatokat. Az államélet általános fejlesztése során számos központi intézkedés teremtett a korábbinál kedvezőbb feltételeket a munkához. Mindez azonban még mindig csak részleges előrelépés volt, a megnövekedett feladatok a tanácsok általános továbbfejlesztését sürgették. Üj, a társadalmi és gazdasági fejlettség magasabb szintjének is megfelelő szabályozás vált szükségessé. —*«■ A Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusa egyértelműen megfogalmazta határozatában: „A tanácsok önállóságának növelése, hatáskörük bővítése és felelősségük fokozása, ön- kormányzati jellegük erősítése, szocialista osztály politika. Ez államunk és társadalmunk továbbfejlesztését szolgálja, a szocialista demokrácia további kibontakoztatásának elengedhetetlen követelménye.” 1971. február 10-én fogadta el az országgyűlés a harmadik tanácstörvényt. A törvény a szocialista rendszerünkben ténylegesen betöltött szerepüknek megfelelően határozta meg a tanácsok feladatait. Korszerűsítette szervezetüket, működésüket, képviseleti rendjüket, központi irányításukat. Növelte hatáskörüket, önállóságukat és felelősségüket. A párt határozata, az állami döntések, központi intézkedések nyomán új lendülettel fejlődött és gazdagodott a tanácsok munkája — szögezte le dr. Papp Lajos, majd arról beszélt, hogy a tanácsoknak egyre jelentősebb szerepük van a helyi állami munka végzésében, a központi határozatok végrehajtásában, a központi és a helyi érdekek összehangolásában, a lakosság ‘ ellátásának, életkörülményeinek javításában. A tanácsi testületi ülések mindinkább olyan fórumok, amelyeken gyakran szenvedélyes vita után döntenek a terület, a település életének, fejlesztésének fontosabb kérdéseiben, teret kap az alkotókész kezdeményezés. — A tanácsok munkájának eredményeiben nagy társadalmi szerepe van annak, hogy a lakosság egyre növekvő részt vállal a feladatok elvégzésében, a helyi problémák megoldásában. Ma már csaknem negyed- millió állampolgár tevékenykedik a tanácsok különféle bizottságaiban. Különösen sokat tett a lakosság a települések fejlesztéséért, szépítéséért. Az 1950-es évek elején az ilyen célú társadalmi munka értéke évente alig negyvenmillió forint volt, a múlt évben megközelítette a 2 milliárdot. Az együttműködésnek, a lakossági részvételnek fontos politikai jelentősége is van. Részben mert elősegíti a helyi életkörülmények javítását, s egyben általános társadalmi célkitűzéseink megvalósítását, részben, mert a közös vállalkozások közepette az évek alatt nagyszerű lakóhelyi közösséggé formálódik a cselekvőkész emberek társadalma. — A tanácsok szervező, koordináló tevékenységének nagy szerepe van abban, hogy az egymilliónál több lakás felépítésével túlteljesítjük az idén befejeződő 15 évés lakásépítési programot. A több mint 16 ezer tanácsi intézmény a lakosság oktatási, kulturális, egészségügyi és szociális ellátását segíti. Kiemelkedő eredmények születtek a gyermekintézmények fejlesztésében. Míg 25 esztendővel ezelőtt az óvodás korú gyermekek 24 százaléka járhatott óvodába, ma már csaknem 75 százaléka. Ezer bölcsődés korú gyermekre 12 hely jutott, jelenleg a százat is meghaladja. A tanácsok vállalataik létrehozásával és állandó fejlesztésével is sokat tettek a lakosság jobb ellátásáért. — A tanácsok fontos feladata - az állampolgárok ügyeinek intézése, a szocialista- törvényesség érvényesítése. A helyi tanácsszervek több száz új hatáskört kaptak. Ma már a hatósági ügyeknek mintegy 85 százalékát helyben, a városokban, kerületekben, községekben, intézik, tehát ott ahol a lakosság él és ahol megvan a közvetlen ismeret a döntéshez. — Amikor a tanácsok fejlődéséről szólunk, nem feledkezhetünk meg a tanácstagokról, a nép küldötteiről, akik önzetlenül vállalják megtisztelő, ám sokszor nehéz, tengernyi szabad időt felemésztő megbízatásukat, képviselik választóik érdekeit, tolmácsolják javaslataikat. A lakosság megbecsülését, elismerését bizonyítja, hogy csaknem 3700 olyan tanácstag van hazánkban, akiket 1950. október 22-e óta újra és újra megválasztottak. — E helyről elismeréssel köszöntjük azt a félmillió állampolgárt is, akik a megelőző években rövidebb- hosszabb ideig, mint tanácstagok tevékenykedtek a helyi közéletben, a lakosság szolgálatában. A fejlett, szocialista társadalom felépítésének fontos időszaka, új ötéves terv áll előttünk. Ezért ma mindenekelőtt a feladatokra kell gondolnunk. A Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusa lelkesítő, egyben felelősségteljes és következetes munkát igénylő célokat tűzött népünk elé. A nagy munkában jelentős szerep vár a tanácsokra. Az országgyűlés legutóbbi plénumán elfogadott kormányprogram hangsúlyozta, hogy a szocializmus építése hatékonyabb gazdaságszervező, kulturális-nevelő munkát, igazgatási tevékenységet követel az államigazgatás minden területén, így a tanácsi munkában is. Ennek érdekében jobban kell hasznosítani a szellemi és anyagi erőforrásokat, a helyi lehetőségeket, javítani a tanácsi intézmények irányítását és a vállalatok felügyeletét. A tanácsok most dolgoznak területük, településük V. ötéves tervének előkészítésén. Felelősségteljes döntés előtt állnak, mert jórészt e döntés realizálásától függ, hogy az elkövetkező öt évben hogyan tudják megvalósítani területükön a XI. kongresszus által kitűzött célokat. A lakosság jogosan várja, hogy a lehetőségekhez mérten a következő években is tovább fejlődjenek, szépüljenek a települések. Változatlanul elsőrendű társadalompolitikai feladat a lakásépítés szervezése úgy, hogy a lakásokkal egyidőben tervszerűen megvalósuljanak a szükséges közművek, a gyermek- és az ellátóintézmények, javuljon a lakossági igények kielégítése. — Az elmúlt 25 esztendő egyik legfontosabb tanulsága, hogy munkánkban nem nélkülözhetjük a lakosság cselekvő támogatását, aktív részvételét. Ennek megfelei lően kell fejleszteni a tanácsi tevékenység demokratikus vonásait, még inkább élve a demokratikus fórumok adta sok lehetőséggel. A szocialista demokratizmus fejlesztésének, egyben a tanácsi munka hatékonyságának fontos feltétele a tanácsi testületek meghatározó és irányító szerepének növelése, határozataik következetesebb végrehajtásának; testületi ellenőrzésének megszervezése. Erre azért kell fokozott gondot fordítani, mert a testületek ma még főleg a döntés kialakítására összpontosítják figyelmüket. Ez nem elegendő! Bármily alapos megfontolással hozunk jó határozatot, ez vajmi keveset ér, ha elmarad a végrehajtás és az azt elősegítő ellenőrzés. A tanácsi munkában alapvető fontosságú, hogy a lakosság nagyobb köre vegyen részt a döntések előkészítésében, meghozatalában és végrehajtásában. Hozzátehetjük ehhez, hogy az ellenőrzésben is. így válik a lakosság többsége a hatalom gyakorlásának és a közügyek intézésének tényleges részesévé. A tanácsi tevékenység fontos követelménye a Hazafias Népfronttal, a társadalmi és tömegszervezetekkel való hatékony együttműködés. Ennek révén újabb társadalmi erők, a lakosság újabb rétegei kapcsolódhatnak be a tanácsi feladatok megvalósításába, lehetnek aktív részesei a helyi közéletnek. — Huszonöt év távlatából megállapíthatjuk, hogy a tanácsok társadalmi-politikai rendszerünk nélkülözhetetlen intézményeivé váltak, a szocialista fejlődés aktív, elválaszthatatlan részesei lettek. Jelentős szerepet kaptak és nagy munkát végeztek a szocialista építésben. Megfeleltek a várakozásnak. Politikailag, szervezetileg megerősödtek, a dolgozók érdekeit következetesen szolgáló, tekintélyes állami szervekké, a munkáshatalom igazi képviselőivé váltak. Területi és testületi tevékenységükben kifejeződik népünk egysége, az egység politikai alapja, a munkás-paraszt szövetség. Munkájuk kezdettől fogva szocialista társadalmunk, rendszerünk erősítését, a szocialista állam feladatainak helyi megvalósítását szolgálja. — A tanácsrendszer a szocializmust építő társadalmunk szilárd bázisa volt és marad. A negyedszázados eredményes munka jó biztosíték, a lakosság széles körű bizalma jó alap ahhoz, hogy a tanácsok — a Magyar Szocialista Munkáspárt irányításával — a jövőben is sikerrel tevékenykedjenek a fejlett szocialista társadalom építésén. E nagy nemzeti cél adjon a jövőben is erőt, bátorítást és hitet minden tanácstagnak, aktívának és tanácsi dolgozónak — zárta beszédét dr. Papp Lajos. Az ünnepség Borbándi János zárszavával s az Inter- nacionálé hangjaival ért véget. zisztenciális filozófiától. Magamban csak úgy befelé megy a szöveg, de jobb is, ha ezt nem hallják. Ne szolgáltassuk ki magunkat az ostobáknak. Arra csak rá lehet fázni. Hogy valami mégis történjék, én kezdem a programbeszédet. Ne tanuljatok, mondom én, nincs semmi értelme, kisipari módszerekkel akarják belénk nyomni a tudást. Van már audió-vizuális álombuli, elektronika, csak ezek a felnőttek semmiről nem tudnak. Mire felnövünk, már kész a pirula, csak be kell venni, mindent tudunk. Kiszúrják majd, hány százalék lesz a tudós, mennyi marad a buta. A Lakinger köp. Húsz év múlva egy pirula az egész, beveszel egy barnát, máris nyomod az idegen szöveget, egy pirosat, megy a matek. Mire felnövünk, minden kész, csak a vegyészeken múlik. Dehát ők eddig is megtették a magukét. Derék fiúk, eltemetik ezt az egész zűrös mai világot. Bírják ezt nagyon, ámbár a Mandel ásít, a Bánicki pedig úgy néz rám, mint aki most találkozott a prófétával. Húsz év múlva közülünk akárki frankón elmehet miniszternek, csak rajtunk múlik, jó állás, itt nincs soha munkaerőhiány. Erre még mindig volt jelentkező. Szemközt megjelenik egy kuka, mindenki ezt figyeli. Pedig eset, a Suq al-Ghazil minaret vagy az A1 Mustansiryah iskola, ahol a mohamedán filozófiai képzés folyik. A Sa’doun utcán a légitársaságok irodái mellett vidáman árul az utcai gyümölcsös, és a zsúfolásig teli emeletes autóbuszon gyömöszö- lődnek a pizsamában vagy fehér, hosszú ruhába, vagy európai öltözékbe bújt utasok, a fekete abájában járó idős nők, és a miniruhás lányok. Hirtelen modern kórház tárul elénk, azután szerény épületben egy minisztérium, majd keleti pompával az elnöki palota, az egykori királyi székhely. Gyalogolni jó? Egy várost csak úgy lehet megismerni, ha bekóborolja az ember. Bagdadban ez szinte lehetetlen, a távolságok mérhetetlenek. A Tigrist átszelő hat híd bármelyikén átmenni a melegben egyenlő a napszúrással, és az ember szinte örül, ha egy szűk utcába ér, ahová nem süt a nap. Zajos a város, hangos, az árus nem fukarkodik a hangerővel, és szívesen, szinte jókedvűen alkuszik, élvezvén a szócsata ízét. Megyek utcából sikátorba, hogy aztán a térre érjek, ahol az Ismeretlen Katona kubista stílusban készült emlékműsemmi dolgunk vele, dehát én egy inkorrekt bandának vagyok a titkára. Valameny- nyien veszik a lapot. A kuka megáll. Vasárnap van, nem kell hozzá nagy fantázia, hogy ezek a szemét dolgok a legtisztább ügyek. A krapek kiszáll. A Bánicki rögtön megismeri, náluk szerelő a szervizben. Már mondja is, hogy tudomása szerint a srácnak rossz a káderlapja. Jön is a csaj, állnak a kukánál, mint Rómeó és Júlia az ócskavastelepen. A Gábriel, mint egy kanvarjú, krákog, megnyúlik az orra, a szárnyait lengeti. Magam a legnagyobb zavarban vagyok, nem szeretek turkálni mások magánéletében. Legszívesebben úgy tennék, hogy tulajdonképpen én már nem is vagyok jelen. Annyit érne, amit mondanék, mint egy háromhónapos tapasztalat- csere. Békés úton szeretném valahogy megvalósítani a rend helyreállítását, bukósisak nélkül. Intek, hogy csend legyen. A sikerem kirobbanó. A hatás, ezt röviden mondom, mintha Luxemburg üzenne világháborút a Kanári-szigeteknek. Krákog és fütyül az egész banda. Bonyolult a világ. Csak azt nem tudom, hogy miért töri magát az általános oktatással. (Folytatjuk) ve áll, ellentétként a mögötte álló mecset előtt. Bagdad ma olyan, mint egy hatalmas építkezés. Daruk emelnek magasba kész elemeket, pár méterrel arrébb pedig végtelen egykedvűséggel keveri kézzel a cementet és a vizet a fiú, aki révetegen néz az előtte meredő falra. Gyalogolni mégis jó, ha izzasztó is, mert így derül ki, hogy az iraki emberek arca vidám, hogy a régi sárkunyhótelepeket dózerek tüntetik el, hogy a nyomor negyedei mind "jobban összeszűkülnek a telepszerűen épített új városnegyedek között. És a gyalogolás azért is jó, mert az ember megtanul valami olyan bűvészmutatványt is, mint az utcai átkelés. Ebben a városban, ahol a közlekedést a jó szerencse és az udvariasság reménye legalább annyira irányítja, mint a sajátos itteni KRESZ, az utca egyik oldaláról a másikra át jutás érzékelteti, hogy mi is a forgalom. Az autók orgiája látható, a Toyotától a kiszuperált Im- paláig, a Lada-Zsigulitól a Buickig minden felvonul, az 1930 és 1975 közötti formák valamennyi változatában. Vannak szervizek is, ahol heves vitákban egyezkedik autós és szerelő a millió horpadás kikalapálásának árában, amihez ráadásul még egy Michelin-gumiköpenyt is rábeszél a tulajra az élelmes szerelő. Szép várost akarnak A főváros, ahol olyan ke- vert-kavart minden, most került általános rendezés alá. Lengyel építészek elképzelései hozzák gy nevezőre a maradandó éket és az újat, adnak jelleget Bagdadnak. Szép várost akarunk — mondta a Baath Párt fogadásán az egyik állami vezető. — Ha megfigyeli — folytatta —, díszítjük tereinket szobrokkal, épületeinket színes csempékkel, szívesen áldozunk parkokra, zöldterületekre. És az iraki művészek — akik legalább olyan modernek, mint európai társaik —, kapnak is megrendelést bőven. Egyre-másra készülnek a néha meghökkentően elvont, máskor plakátszerűen realista alkotások. Visszatérnek káldeusmotívumok éppúgy, mint az arab díszítőelemek részei, a nonfigurátívek foltjai és az asszír művészet robusztus elemei. Ebben a tarkaságban azért van valami rendszer, jól illik a Közép-Kelet fővárosába. Következik: Tízmilliárd dinár sorsa. Bürget Lajos A „béke városa” Bagdad kétmilliós főváros. Vagyis: a lakosság egyötöde él itt. Rohamos volt a fejlődés, az ipar, a kereset lehetősége idecsalta az elszegényedett földművest éppúgy, mint a sivatagban tevét nevelőt, a kurd viszály elől el- menekültet és a szerencsére vadászót. A Tigris-parti város, amelyet 762-ben alapított al-Mansour, a „béke városa”, amint a neve jelzi, ma igazi metropolis. Igaz, nem a mi fogalmaink szerinti, hiszen hatalmas területen főleg földszintes házakból áll, mégis világváros. Régi utcák, új negyedek A híres és hírhedt kalifa, Harun al-Rashid emlékét ma. már a város legrégibb utcája és a körötte levő bazár őrzi. Aztán mint szintvonalak tevődnek egymás mellé a városrészek. Régiek, faházakkal, egykori kereskedőházakból, aztán újabbak, az angol gyarmati időket idézők. Majd hirtelen minden átmenet nélkül égbe- szökő magasépületek, amelyeket csupán egy pálmasáv választ el az agyagból épült, tízezreket befogadó teleptől. Mint egy-egy jelző emelkedik égnek a Mirjám-meKerekes Imre: E$v vakáció története 12. Bánicki egy új nővel jelenik meg, magam részéről még sose láttam. Nálam nem jó, a haja mint a Vladina Marinak, de a két szeme olyan közel ül egymáshoz, mintha egérnek készült volna. Nem bírom az egérszemű szőke csajokat. A Bánicki átfogja a vállát, a szerelem mindent kibír. Mi többiek unott pofákat vágunk, s úgy ülünk sorban, egymás mellett, mint a Köztisztasági Hivatal tudományos munkatársai. Most kellene róluk fotót csinálni, védjegy a babgulyáson. Ahogy elnézem, ez mind nagy fej itt. Hallgatunk, mert ugyebár közismert, a tudás megbénít. Okos ember keveset beszél. Vasárnap az emberek agya egyébként is gyengén van kivilágítva. Pedig én még mindig be vagyok zsongva ettől az eg'***UIß\KO%Jrí 1% lnAI\D/5ll (**/
